Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-27 / 57. szám
i’fiSsí hagyo- jaraszti i világ- amely ss Gé- e, mint lerzevi- ^átyás, junkra, i. Kiss í ólaiéira sa etettsé- ez ha ■ nagyar nagyar könyv, és a g az azságé tndrás- í vala- nqyunk ilágért, teszi is mo- cönyvét édes- londta, rklődé- si igé- elelős- egyik lujába, 3 ott Ez a fele?” felelősség íratta aztán szociográfiai cikkeit és tette a gályáról szabadult toprongyos prédikátorok elhivatott és a nép dacát magukban hordozó utódjává - mondta Kiss Géza leánya. „Csak azért érdemes küzdeni, ami lehetetlen" — írta és a szűkös körülményekre nem beolvadással, hanem széles skálájú tevékenységgel válaszolt. Nevelte a falu népét, szociográfiai, néprajzi, népnyelvi tanulmányokat folytatott. Ez utóbbi egyik eredménye a halála után elkészült Ormánsági tájszótár. Cikkeiben már az első világháború idején ott hallani azt a programot, amelyet majd a népi írók bontanak országos méretűvé sok év múlva. Az ország akkor fedezi fel igazán Kiss Gézát, amikor Hitler hata- lomrajutásával valós veszéllyé válik a német fenyegetés a Dunántúlon. „Új világnak kell születnie. Hol segíthetek?" - jelentkezik Kiss Géza 1945-ben. Falu- szeminárium, falusi tanítóképző Csányoszróban, egy ormánsági múzeum — minderre megbízatást kap a fel- szabadulás után, de ekkorra ereje elfogyott. 1947-ben hal meg. Neve és munkásságával az Ormánság vidéke jelképpé változott az elmúlt fél évszázad alatt. Sajnos, szomorú jelképpé. Gállos Orsolya Fotó: Proksza László Inőttkórus fik évben yörgy karnaggyal óképzöben próbólgattervezte, metanításjelentkez- rképző Fő- jgozatá ra. / végez- alatnakon •lyemen - il nőtt kútnak után övetkezett. z György a helyi jogutódjaiétól pe- ó vegyesét év óta a Brodo- >s Iskolá- anít. Mo- lőtt ének- telte fönnjubileu'eit tanít- ? a ba s közülük vei foglegtöbbet, leg, hogy iratórium- sresztmet- >e. Főleg tünk föl, ttel, hol át szólis— Ilyen óriási leiadat előtt, mint a Messiás előadása, nem gondolt arra, hogy nagy, szinte reménytelen vállalkozásba log? — Akkor valóban reménytelennek tűnt. Nem csupán énekeltünk, hanem ismertetőt tartottunk a műről, a szerzőről. Úgy vélem, a kórus ezután, a missziónak nevezhető előadás után vált igazán éretté, igazi közösséggé. — Hogy áll a kórus az a'capella (kiséret nélküli) művekkel? — Sokáig kerestük az együttes számára a legmegfelelőbb repertoárt. A 20. század szerzői' közül Kodály, Bárdos, Karai, Ud- vardi szerzeményeiből énekelnek a dalosok leggyakrabban. De ezenkívül az egyetemes zenetörténet minden korszakából válogatunk műveket. A mohácsi Bartók Művelődési Központ vegyeskara 1935 májusában, a minősítő hangversenyen a Fesztiválkórus elmet nyerte el. Szövetkezeti és pedagógus dalostaláikózók, városi ünnepségek rendszeres közreműködői. Idén nyár végén Mohács NSZK-béli testvérvárosába, Bensheim- be készülnek elvinni a magyar dalosok hírét. Törtely Zsuzsa A másik ember mi magunk vagyunk Beszélgetés Kosa Ferenccel Dr. Béres József, a Béres-cseppek feltalálója Kása Ferenc Az utolsó szó jogán című filmjében. „testvér. . . / miért nyírsz ollóval újfent utat a kőbe / emelsz gyertyát a pontnyi hajónak / érvelsz és vádolsz gyönge, gyúlékony képeiddel / század-méretű ügyben?" Ezt kérdezi Dedinszky Erika Pasarét című versében, melyet Kása Ferencnek ajánlott, A Balázs Béla Stúdió alapítótagja, a cannes-i fesztiváldíjas rendező művészi rangját a Küldetés, a Tízezer nap, az ítélet, a Nincs idő, a Querni- ca és Az utolsó szó jogán című filmjeivel vívta ki. Ennek ellenére hosszú némaságra kárhoztatta magát azzal, hogy elveit fel nem adva, vesztett ügyek bolondjaként, görög tragédiákba illő megszállottsággoi harcolt az íratlan törvények érvényesítéséért, a kenyérnél is fontosabb igazság kimondásáért. Most, hogy éppen az elkészülte után évekig dobozban lévő Az utolsó szó jogán című filmjéért megkapta a film- kritikusok díját, és A másik ember című legújabb filmjét a XX. magyar játékfilmszemlén a zsűri különdíjávai jutalmazták, megtörni látszik a jég.- Mit jelent az ön számára o hivatalos elismerés?- Nagy szerencsének tartom, hogy integrálni tudták a szemlén A másik embert. Ez annak a jele, hogy megindult az erkölcsi indítékú reformenergiák felszabadítása, és egyre inkább azok az erők kerekednek felül, amelyek értékelni tudják a gondolkodást igénylő műveket.- Megmagyarázná a film címét? — A másik ember mint filozófiai fogalom, végigvonul az egész európai kultúrán. A Bibliában, a görög tragédiákban, Shakespeare, Tolsztoj, Petőfi, Ady, József Attila, Bartók műveiben gyakran találkozunk azzal a gondolattal, hegy tisztelni kell egymásban a másik embert, mert az a másik ember mi magunk vagyunk, s el kell jutnunk addig, hogy minden ember természetes szükségletévé váljon a másik ember. Ma, amikor a nemzet és az emberiség fennmaradásáért kell harcolnunk, új értékrendet teremtünk, kü- lünösen aktuális ez az elképzelés. — Legújabb filmjét gazdagon átszövik az irodalmi utalások. — Én eredetileg írónak készültem. íróasztalom tele van már megírt könyveimmel. Legtöbbször filmet csinálok belőlük, de A másik embert megírhattam volna több ezer oldalas esszékötetben is. Nagy adomány, hogy erről beszélgethettem Nagy Lászlóval, Németh Lászlóval, Illyés Gyulával, akik rábólintottak szavaimra. Filmrendező barátaim, Klimov, Kurosawa is hasonlóan gondolkoznak. — Mikor határozta el A másik ember meglilmesitését? — Harminc éve foglalkoztat ez a téma. A főiskolai felvételin filozófiatanóromnak erről beszéltem, aztán öt forgató- könyvet írtam belőle, s amikor ezt az ötödiket elfogadták, három évvel ezelőtt elkezdtük a filmforgatást. — Most sem volt hajlandó a megalkuvásra? — Teljesen tiszta a lelkiismeretem. Én ezt a filmet így akartam megcsinálni. Volt időm a technikai előkészületekre is. Egyetlen jelenet helyszínét például két hónapon át kerestük, hogy a háttér át- szellemesítésével megteremthessük azt a panteista világképet, balladisztikus hangvételt, amely katartikus erővel szembesíti a természet békéjét a társadalom borzalmaival.- A másik ember 1944 és 1956 eseményeit ábrázolja. Hogyan kapcsolódik ez a két korszak egymáshoz? — A II. világháború tragikus életérzése dolgozott 1956- ban is. De nekem nem a történelemelemzés volt az elsődleges célom, hanem egy egységes világkép megfogalmazására törekedtem.- ön hogyan élte át ezeket az eseményeket? — A II. világháború idején kisfiú voltám, apám katona- szökevény volt. 1956-ban 19 évesen teherautóval szállítottuk az élelmet vidékről Budapestre, onnan pedig halottakkal megtömött platóval tértünk vissza. Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy volt iskolatársaim ölték meg egymást csak azért, mert egyiket besorozták, a másikat meg felvették az egyetemre. Naplót is vezettem akkoriban, és abból sokat felhasználtam a filmben. Mégsem állíthatom, hogy ez egy önéletrajz, hogy én lennék Bojtár Anti, a főszereplő. A másik ember, a film többi szereplője is én magam vagyok. Szily Éva A lomizű hajnalokon kenyeret szokott sütni az anyám. Minden héten egyszer a dagasztóteknö elé állt, hogy kenyeret süssön nekünk. Heten voltunk, akár a mesében. Aprók és kenyérre éhesek. Naponként egy ötkilós kenyérrel megbirkóztunk. Megtörtént, hogy elbántunk kettővel is. Minden kenyérsütés ünnepnek számított. Alhattunk volna, de nem tudtunk. Körű ló 11- tuk anyánkat, aki feltűzött konttyal, feltűrt blúzban hajladozott a teknő előtt. A dagasztóteknöt megtöltötte a langyos massza, amit anyám már este bekovászolt. Mi kíváncsian néztük, amint két kezével dögönyözi, gyúrja az anyagot, hogy összeálljon ez áhított kenyér. Néha megtörölte homlokát és ránk mosolygott. Amint a dcgasztóssal végzett, kiszaggatta a kenyeret. Hat szakajtói bélelt ki kenyérruhával: ötbe kenyeret, egybe vakarcsot tett. Mi a vakarcsnak örültünk legjobban. Azt a sütés után mindjárt megehettük. Amíg a kenyér kelt, a kemence körül sündörögtünk. A füstös ajtó mögött fahasábok pattogtak: a rőt fény kivilágított. Órákig elálldogáltunk volna a vén, repedezett hom- lokú kemence előtt. lassan parázzsá zsugorodott a szőröz hasábfa. Anyám szénvonóval a kemence ajtajához húzta az izzó zsarátnokot, majd hozzákezdett a kenyér berakásához. Heten a kemencénél Szertartás volt ez inkább, mint kenyérsütés. Sütőlapra került az első kenyér. Majd lefolyt róla, anniyra megdagadt. Anyánk megyizezte, majd benyújtotta a kemence gyomrába. Amikor mór mind bent volt, bezárta a kemenceajtót. Ez a szertartás minden héten megismétlődött, egészen a háborús évekig. Akkor jöttek a rekvirá- lók: elvitték a gabonát, a lisztet, s amit találtak. Anyánk sírt, apánk káromkodott. Minden rekvirólás utón csukva maradt a kemence ajtaja. Ezután a mindennapi kenyér többnyire csak anyánk imájában volt meg. Amikor mégis kenyeret süthettünk, szomorúan álltunk a kemence előtt. Nem igazi kenyér volt az már. Kukoricás, krumplis, szalonnás kenyér. Ilyet sütöttek akkor már a faluban mindenütt. Nyaranként — akkor már süldő legények — tizedében arattunk a nagygazdáknál. Minden tizedik kereszt a miénk volt. Ősszel a molnár szőlőjében dolgoztunk: liszttel fizetett a munkáért. Ilyenkor újra felélénkült a ház: vígan pattogott a kemence és a világot is szebbnek láttuk, mint azelőtt. Amikor az utolsó repülőgép és tank eltűnt a látóhatárról, újra, rendszeresen begyújthattuk a kemencét. Az ú| földön, új gabona termett: jobb, acélosabb, mint a régi. Sokat izzadtunk érte. Remegett a levegő a forróságtól,' amikor arattunk. A cséplőgépnél fulladoztunk a portól. Igaerő híján vállon vittük a gabonát a malomba. A kenyér azonban a miénk volt. Aztán, hogy telt az idő, egyre ritkábban nyitottuk meg a kemencét. Heten hétfelé szé- ledtünk. Pék sütötte kenyeret eszünk már, akárcsak a két öreg. Időnként azonban — jelesebb ünnepeken —, újra begyújt kemencénkbe anyánk. S mi — a hét felnőtt gyerek -, újra körülálljuk, mjnt pár évtizeddel ezelőtt. Nézzük feltűzött ősz haját, görnyedt derekát és idő barázdálta arcát. És ízleljük — mint régen — a kenyerét. Nemesbüki András a művész erdély miklósnak ülő helyzetbe embriópózba igazítják a holtat mert a halál is születés bolyong a lappangó lélek elp úsztithatatlanul ... Művei megformálják a művészt előbüvölt démonok közt félszegen gubbaszt a boszor kánymester. A személyiség megsokszorozódik mintha min denütt egyidejűleg ugyanúgy ugyanazt.., közben hevi ti az önmagát jelképező amorf viaszképmást. Ülő helyzetbe embriópózba igazítják a holtat mert a halál születés... A fürdőben — azaz a fertőben — va ló reszkető lemerülés mintegy kiegészíti a rí tuálét. A TEST IGÉVÉ LÖN s napról napra érdektel enebb melléktermék a mű. Sztereotipiák ... kattog ó imamalmok. Mereven bámul az alig pislákoló gyertyafénybe „fénylény" — mormolja imaként „fénylény ..ké sőbb viszont már nem érdekli az sem ARANYI LÁSZLÓ Á tények i könyörtelensége Raffay Ernő: Erdély /9/8—/9/9-ben Tizenhárom esztendeje vonaton utaztam Brassóból a Székelyföldre. A kupéban levelezőlapokat írván, nem tudtuk, a nyomtatott román nyelvű utasítások közül mely rubrika vonatkozik az irányítószámra. A szemben ülő román katonatiszt készségesen segített. Megmutatta a címzés pontos előírásait, s a városnevek példázataiként többször nyomatékosan elismételte: Budapest, Szolnok, Tiszaföldvár. Budapest, Szolnok, Tiszaföldvár... Évek múltán értettem csak meg a példa mögött ólálkodó históriai szakadékok egymás után sorjázó valóságait. Hiszen a román hadsereg 1919 augusztusában bevonult Budapestre, kifestett arcú királyi tisztek grasszáltak a Hősök terén. A Szolnok-Tisza- földvár-példa pedig ... A Tiszáét, ami a „dákoromán | nagyhaza" nyugati természetes határának deklarálta- . !tott már az 1916-os titkos szerződésben, s a román | irredenta mozgalom igényei í szerint Romániának ígértetett egész Erdéllyel, a Partium- mal, a Bánsóagal és az Alföld keleti, tiszántúli részé- j vei eayütt. Fenti információk nagy része, miként az a réges-régi, személyesen megélt eset föl- idéződése — asszociációk, fölkavaró tények egész garmadájával - most egy, még a ‘ nyáron napvilágot látott i könyvnek köszönhető — mely hamar elfogyott, de újra kiadása várható. Baranyai í származású, szentlőrinci ille- i tőségü a szerző — szűkebb ; pátriánkban végezte tanulmányait is -, s most a szeI gedi József Attila Tudomány- egyetem történész-oktatója: Raffay Ernő. A tanulmány- kötet címe pedig — Erdély 1918—1919-ben — már jó néhány hónapja fogalom. Ugyanolyan szenzáció (ha éppen nem nagyobb), mint az 1986 végén először megjelent, az Akadémiai Kiadó által útjára bocsátott, háromkötetes Erdély története volt. Az okok, a legszebb és legjobb értelemben veendő szenzáció indítékai nyilvánvalóak: alapos, információértékében egyszerűen felbe- csülhetetlennek mondható, indulatain valóságos indiánfegyelmezettséggel mindvégig uralkodni tudó, hangnemében humánumot és rendkívüli tudós tisztességet egyaránt tükröző munkáról van szó. S általa azokról a hónapokról, amikor nemzetünk huszadik századi sorsa is máig ható irányokat vett. Amikor hiába jajdult föl Ady, üdvözölvén a győzőt, hogy „ne tiporjatok rajta nagyon”. Amikor egy négyéves öldöklésben kivérzett, forradalomba rohant nép tisztaszándékú, ám a politika Bel- zebub-játszmáiban égbekiáltóan naív vezetői fokról fok1 m | HÉTVÉGE s ra lehetővé teszik azt — amitől mindenki retteg. Amikor Károlyi Mihály, államférfiúként egyre inkább nagy- korúsodvón, sajnos, megkésetten jut el az egyedül lehetséges lépésig: hogy fegyverrel kell megvédeni az országot a területrabló hódítóktól. Pedig már Bem apó megmondta, hogy Magyar- ország hadászati kulcsa Erdély ... És amikor oly sok volt az ígérgetés, még több o bizonytalanság és a hit- szegés, az erőszak és a nyomorúság, csillapíthatatlan a mohó rablásvágy, kétségbeejtő a nemzetközi helyzet (ami nekünk szinte mindig az) - és szédítő a romlás. Ám maga a vizsgált korszak, Erdély 1918 októbere és 1919 márciusa között feszülő végvonaglása is a kezdetektől, történelmi-politikai- társadalmi távlatokba helyezve szemléltetik. Az Erdély megszerzéséért folytatott, jó néhány évtizedes román propaganda bemutatásától az 1918-as, kilátástalan őszi magyar—román tárgyalásokig, Kolozsvár 1918 karácsonyi megszállásáig és a magyar államhatalom megsemmisítéséig. És még néhány további fejezetcím: A román királyi hadsereg berendezkedése Erdélyben; A megszállók föllépése a munkásság ellen; a MÁV és az erdélyi vasutasok; Román és magyar katonai kérdések; Az atrocitások következménye: a január végi erdélyi általános sztrájk; A fegyveres honvédelem koncepciójának kialakulása 1919 tavaszára a magyar kormány politikájában. Ritka élmény, nem mindennapi esemény Raffay Ernő könyve. Alapossága - 1982-ben állította össze a kötetet, előzőlea öt éven ót gyűjtötte hozzá az anyagot — nemcsak a történelmi igazság előtti feltétlen alázat és a , nagyfokú szellemi felkészültség bizonyítéka. Elsősorban a tisztességé. Mert lehet acsarkodni, lehet gyűlölködve indulatokat szítani, erőszakos asszimilációt próbálni (nem fog menni - eddig a történelemben ilyesmit mindig mindenki túlélt), lehet vádaskodni és primitív szólamokkal történelmet hamisítóim: azért mi egészen nyugodtak maradhatunk. A dokumentumok, íme egy nagyszerű példa, a jövő majdani könyörtelen ítélőszéke előtt mindent meg fognak mutatni. A tények könyörtelenek, az igazság a históriában sem annyira ingoványos talajú, mint már-már hihetnénk. És lám, vannak már-már kiüresedett világunkban mélységesen eszmei töltetű, igazán örömteli szenzációk. Amelyek tiszták, mint a hegyi patakok, és ugyanolyan erősek is. (Magvető, 1987) Domonkos László , szombat
