Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-20 / 50. szám
I H riiifqtselyenngyqrtqfs lcifiagetoc8c>l>t» Megújulás előtt a mohácsi szövőgyár Az elmúlt évet jól zárta a mohácsi szövőgyár. Az eredetileg tervezett 6 százalékos helyett 13 százalékos kereset- színvonal-növekedést könyvelhettek el. Pályázat útján érték el e tisztes keresetnövekedést. S ezért mit vállaltak és teljesítettek? A tervezett 1,1 millió négyzetméter selyem- és üvegszövet helyett 1,4 millió négyzetmétert "yártottak úgy, hogy az utolsó negyedévben a hét végeken is dolgoztak. Növelték termelékenységüket, s ebben a technológia kisebb módosításai, a veszteségcsökkentési intézkedések éppúgy közrejátszottak, mint a kisebb termékszerkezet-módosítás - első helyre hozták a keresettebb és termelékenyebb szövetek gyártását az energia- és az alkatrészköltségeket is százezer forinttal csökkentették. * —A tavaly októberi helyzetfelmérésükben olvasom, hogy a gyárban a vállalat létrehozása óta nem történt technológiai korszerűsítés, az üzemelő szövőgépek műszakilag és erkölcsileg elavultak. Gondolom, ebben a helyzetfelmérésben az új igazgató véleménye is benn foglaltatik. Mit tapasztalt idejövetelekor?- Kedvező volt, hogy jó a gárda, és az, hogy a gyárnak nemcsak múltja, hanem rangja is van a városban. Az viszont kedvezőtlen, hogy nagyon elavult a qyári technológia és technika, hogy a gépeinken előállítható keskeny áru (maximális szélességük 120 cm) egyre kevésbé keresett, hogy nagyon alacsony a gépi hatásfokuk, tehát nagy az élőmunkaigény. Októberre végleg megfogalmaztuk elképzeléseinket és vázoltuk feladatként lehetőségeinket. Tovább szükséges fejlesztenünk a vezetői együttműködési készséget, valamint a technológiánkat, és növelnünk kell a személyes jövedelmeket. A tavalyi 12,9 százalékos kereset- szinvonal-növeléssel , már elértük átlagban a 70 000 forintos bérszínvonalat, ez év végére már a 80 000 forintot tűztük ki célul.- Van-e konkrét elképzelésük és pénzük az elavult géppark lecserélésére?- A selyemszövés termelékenyebbé tétele a legfontosabb, s ezt csak új gépek beállításával oldhatjuk meg. Az öreg, több mint 60 éves gépeinken — 126 ilyenről van szó - elsősorban bélésanyagokat készítünk, ezek már alkalmatlanok arra, hogy a mind keresettebb divatselymet termelékenyen készítsék. Az anya- vállalatunk és a külkereskedelmi szervek közreműködésével megszületett a döntés: még ez évben 42 RÜTI pneumatikus szövőgépet hozunk be lízingbe az NSZK-ból. Ezek már a jelenlegiekhez képest négyhatszoros termelékenységgel fognak dolgozni, s a róluk lekerülő anyag zöme tőkés exportra kerül. Az eddig gyártott 1,7 millió négyzetméter selyemszövet helyett a RÜTI-k az értékesebből már évente 3,5 millió négyzetméternyit készítenek, éspedig nem 3 műszakos, hanem folyamatos termeléssel. A divatselymet vállalatunk soproni gyárában készítik elő, mi megszőjük, és Budapesten készítik ki. — Mi lesz az öreg gépekkel? — Leszereljük és még nem döntöttük el, hogy eladjuk, vagy bérbe adjuk-e. Bérbeadásuk esetén vállalni tudjuk a gépek karbantartását és az alkatrészellátást, de azt, hogy a majdani vállalkozó milyen árut gyárt velük, az már nem ránk tartozik. Ezek a gépek üzemképesek, hisz az újak beállításáig gyártjuk rajtuk a bélésselymeket. — Mikorra várják a RÜTI- ket?- Egyelőre az első gépet várjuk, hogy azon begyakorolhassuk magunkat. Amíg ez nem jön, addig elkészül a kompresszorház, megerősítjük az udvar aljzatbetonját, elkészül az energiakapacitásunkat biztosító transzformátorház, a teherfelvonó gépcseréje helyett az olcsóbb megoldást választva építjük be a hidraulikus emelőasztalt. A „tanulógép" megérkezéséig hazai gyárakban — ahol hasonló, és az eszéki Slivena cégnél, ahol ugyanilyen gépek üzemelnek — sajátítjuk el a gépek kezeléséhez, karbantartásához szükséges tudnivalókat. Különös figyelmet fordítunk a fejlesztés előkészítésére és a képzésre, betanításra, valamint a vezetői gárda szakértelmének és együttműködőképességének fejlesztésére. Ez utóbbi érdekében iskolázunk be egyhetes vezetői tréningre 12 gyári vezetőt. Tehát nemcsak műszakilag, emberi, szakmai vonatkozásban is felkészülten várjuk az új gépeket, s reméljük, hogy azok már a harmadik negyedévben termelni fognak. — A másik fő termékcikkük a műszaki szövet, mely az össztermelésük mintegy 40 százalékát teszi ki. Terveznek-e a gyártásukban is technológiai korszerűsítést? T. Kovács lános A tavaly nyugdíjba vonult Bense János igazgató utódjaként pályázat útján lett 1987. július 1-jé- töl a Magyar Selyemipar Vállalat mohácsi szövőgyárának igazgatója a 38 éves T. Kovács János. Az új igazgató budapesti születésű, de gyermekkorától mohácsi. A pécsi Géoipariban lett gépésztechnikus, esztergályos-marósként a mohácsi Temaforgnál helyezkedett el. ahol a leszerelést követően elvégezte a Köny- nyűipari Műszaki Főiskola textilmérnöki szakát. Aztán a Bajai Finomposztó Vállalatnál, majd a fővárosban, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárnál dolgozott. A szövögyári pályázat elnyerésével visz- szatért Mohácsra. Tavaly ősszel vette át közgazda diplomáját a JPTE Közgazdaságtudományi Karán. Felesége Mohácson, a Volánnál üzemgazdász, nagyfia elsős a pécsi Gépipariban, lánya hatodikos.- Ebben az évben már 1,5 millió négyzetméternyit gyártunk a műszaki szövetből, zömében még az öreg gépparkunkkal. E téren csak fokozatos korszerűsítést tervezhetünk. Tavaly már üzembe állítottunk két új rendszerű gépet, újabb kettőt pedig magunk korszerűsítettünk. Ez a másfél milliós termelés is további erőfeszítéseket kíván mindannyiunktól. Eredményesen működünk együtt a vállalat tolnai leányvállalatával. Nem mondhatunk le a műszaki technológiai feltételek javításáról.- Igazgató kinevezése 3 évre szól. A kinevezési idő lejártakor a véleménye szerint milyen lesz a mohácsi szövőgyár?- Azon fáradozunk, hogy műszakilag, technológiailag és szervezeti működésében is megújuljon. Idejövetelemkor a város vezetőitől is kedvező fogadtatásban részesültem. Ügy éreztem, hogy hazajöttem. A 3. év végére remélem eldől, hogy alkalmas vagyok továbbra is az igazgatói munkakör betöltésére. Murányi László Az eletkepes szeruezetek talpon tudnak maradni Háttérbeszélgetés a miniszterrel az építőiparról A meghívó szövegén ez áll: „Hagyományainkhoz híven az idén is megtartjuk Somogy László építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtárs év eleji baráti beszélgetéssel egybekötött háttértájékoztatóját.” Szakmánkban ez a „háttértájékoztatás" annyit jelent, hogy ez ott elhangzottakat nem illik megírni, de a beszélgetések során elhangzottak az építésügyi területtel foglalkozó újságírónak a későbbiek során jó támpontot adhatnak egy- egy megírandó cikkhez. Úgy is mondhatnám : a meghívott, az építőiparral foglalkozó újságírók előtt ilyenkor megnyílik az ötletek tárházának kapuja. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter korrekt partnere a sajtónak, tudja, hogy a rádiós, tévés és a lapokba dolgozó újságírók elismerése, bírálata vagy oknyomozó anyaga mennyit nyomhat a latba, mennyit segíthet a jó ügynek, ugyanakkor „árthat" is. Ezekkel tisztában van és mégis partnerként fogad és kezel minket, hisz lényegében egy ügyért vagyunk fegyvertársak, mégha időnként az egymással szemben lévő lövészárkokban is vagyunk. Évek óta írom magam is: nincs könnyű helyzetben az építőipar. A versenytárgyalásos, tehát a piaci versengő szellemet a mezőgazdaság után épp ez a tárca vezette be, és épp akkor, amikor már világossá vált, a beruházások visz- szafogásával megszűnt a korábbi kényelmes helyzet, amikor a beruházó kilincselt kivitelezőért, és az kedvére válogathatott a számára felkínált munkák között. Más szelek fújnak, most már a kivitelező szervezeteknek kell felhajtani a munkát, megkeresni a munka- lehetőséget, hogy fenntarthassa önmagát. Eleinte joggal tartottak ettől az újtól, hisz az eltelt évtizedek alatt nem volt lehetőségük megszokni ezt az új feltételrendszert, hisz minden energiájukat' az elvállalt vagy a rájuk testált munkák elvégzése kötötte le. S nem volt létkérdésüket eldöntő szempont sem a határidő, sem a minőség, sem a gazdaságosság. Változott a világ — legalábbis a kivitelező építőiparban és az építőanyag-gyártóknál. A megcsappant munkalehetőségek kényszerítették arra ezeket a szervezeteket, hogy a megélhetésükért küzdve felrúgják a korábban megszokott kényelmet és csínbe menjenek. Át kellett állniuk, hogy rendezzék belső soraikat, és a gazdaságosság, a hatékonyság jegyében végezzék a korábbi munkájukat — de merőben másként. Közben nemcsak a beruházási lehetőségek csappantak meg, csökkent az építőiparban a létszám, mindinkább elagganak a létfontosságú gépek és berendezések, a fizetési lehetőségek is majdhogynem konzerválták a korábbi állapotot, amikor az építőipar bérben a szakmai ranglista legvégén kullogott. És váltani is kellett, hisz az igények az új építése helyett a meglévő, de már elavult, avagy korszerűsítésre szoruló lakó- és más épületek felújítását helyezték előtérbe. Emiatt mindinkább előtérbe került a már- már elfeledett szakmák felélesztése is, hisz a legügyesebb panelszerelő sem tud hagyományos kőművesmunkát elvégezni kiváló minőségben, s épp a pécsi példa is igazolja, egyre nagyobb szükség van a díszítő kőművesekre, a hagyományos magas tető építéséhez is értőkhöz. Abban is változott az építőipar megmérettetése, hogy a mennyiségi követelményszintet - épp a megfogyatkozott beruházások miatt - mindinkább a minőségi elvárások szorítják háttérbe. Ha kevesebb is a munka, azt jobban és gazdaságosabban kell elvégezni! És olcsóbban, mint a konkurencia! Ebben már az is új, hogy a váltakozó szellemű, az észszerű kockázatot vállalni képes építőipari szervezetek maguk kénytelenek felrúgni a korábbi, szentírásként elfogadott megyehatárokat, s ott vállalnak munkát, ahol kapnak, és ahol azt minden szempontnak megfelelve el is tudják végezni úgy, hogy közben ne fizessenek rá. A váltani tudók, a rugalmasabbak, a vállalkozó szelleműb- bek tehát megélnek, sőt meg is erősödnek. Az erre képtelenek pedig . . . Szembe kell mindezzel nézni. A miniszteri háttérbeszélgetés számomra ezért is tanulságos volt, hisz az építésügyi kormányzat nem rejti véka aló a nehézségeket, de bízik abban, hogy az életképes szervezetek közmegelégedésre képesek talpon maradni ebben a nehéz időszakban is. M. L. A Zsolnay termékek idehaza és külföldön Kiállítások, vásárok, vevőlátogatások Kézzel festett dísztárgyak a gyár műhelyében A változó igények jobb megismerésére a pécsi Zsolnay Porcelángyár már több évvel ezelőtt felülvizsgálta és módosította piackutató tevékenységét. A kezdeményezés változásokat hozott a gyár bel- és külföldi kapcsolataiban is. A hazai partnerekkel olyan megállapodást kötöttek, amelynek alapján az új termékek bemutatása, valamint az irányukban megmutatkozó érdeklődés felmérése érdekében az ország területén évente más-más helyszíneken, árusítással egybekötött bemutatókat tartanak. A hazai piackutatással a gyár szakemberei elsősorban a különleges Zsolnay-termékek — készletek, dísztárgyak — elhelyezését célozták meg, ami részben az Amfora, részben pedig kiskereskedelmi vállalatok közreműködésével sikerült is. A sikeres belföldi piackutató tevékenységével párhuzamosan a Zsolnay Porcelángyár új exportnövelő stratégiát is kidolgozott. Első lépésként egylépcsős jutalékrendszer bevezetésével a gyár igyekezett érdekeltebbé tenni azokat a szakkülkereskedelmi vállalatokat, amelyek bizományosi rendszerben részt vesznek a termékek értékesítésében. Behatárolták azokat a területeket, amelyeknek üzleti szempontból történő felmérését el akarták végezni, ehhez a programhoz igazították a külföldi kiállítások megjelenését és propagandáját. Ezen túlmenően úgynevezett vevőlátogatósokat szerveztek, amelyek keretében a mór meglévő és a lehetséges vásárlókat mintakollekciókkal keresték fel. A módosítások azt eredményezték, hogy 1985—86-ban 45, majd 1986—87-ben további 32 százalékkal növelték az export- forgolmat. Ebben az évben a már bevált utat folytatja a gyár. Az őszi BNV-n való megjelenés mellett itthon további négy árus bemutatót rendeznek a korábbiakhoz hasonló céllal. Ezeken új fazonú készletcsaládot kívánnak bemutatni, de remélik, hogy az újdonságnak számító, bambuszos dekorációval megjelenő edényeknek is sikerük lesz a vásárlók körében. A kedvező exportmutatók megőrzése érdekében a Zsolnay kereskedelmi osztálya már az elmúlt évben kidolgozta 1988-as külföldi kiállításnaptárát. Eszerint januárban Chicagóban, február derekán pedig Salzburgban mutatják be termékeiket, de az első negyedév programjában szerepel még a frankfurti, a lipcsei és a bécsi tavaszi vásár is. Felülvizsgálva a korábbi külföldi bemutatók eredményességét, a gyár vezetősége úgy döntött, a jövőben nem vesznek részt azokon a vásárokon, amelyek a többszöri megjelenés ellenére is eredménytelenek maradtak. A bemutató program azért nem maradt hiányos, mivel a kiesők helyére nyomban olyan vásárokat iktattak be, amelyektől nagyobb sikereket remélnek. Így a második negyedév vásárnaptáréba a hagyományos hannoveri, nicosiai és athéni bemutató mellett helyet kapott a kanadai Edmonton, de hasonlóan először szerepelnek a Zsolnay-termékek a fellbachi vásáron is. A gyár vezetői örülnek a kanadai lehetőségnek, mert bár az Egyesült Államokban már több sikeres bemutatót tartottak, az észak-amerikai ország eddig még kihasználatlan volt számukra. Az első kettőhöz hasonlóan sűrűn alakul a harmadik negyedévi külföldi vó- sárprogram is. Frankfurt és Bécs után Stockholmba indul majd a gyár, ahol elsősorban a műszaki porcelántermékek iránt mutatkozik nagyobb érdeklődés. A hatékonyabb külpiaci munka érdekében a gyár külön exportcsoportot hozott létre a kereskedelmi osztályon belül. Tagjai jól beszélnek idegen nyelveken. A vevők körvonalazott igényeit ők továbbítják a fejlesztési csoporthoz, ahol aztán a kapott instrukciók szerint állítják elő a kívánt mintadarabokat, eszerint indulhat azután a szériagyártás. Bár az exportban már nem várható a korábbi évekhez hasonló látványos fejlődés, azért még akad tennivaló bőven. Az áruk ízlésesebb megjelenése érdekében a gyár szerződést kötött Szűr-Szabó Edit iparművészszel, aki jelenleg is a termékek mutatósabb csomagolásónok kidolgozásán munkálkodik. Nem elhanyagolható tényező a Pécsre látogató ügyfél első benyomása sem. Ezért alakította ki a gyár azt a tárgyaló- termet, amely egyúttal bemutató helyiség is, de lehetőséget ad az egyes gyártási folyamatokat megelevenítő videofilmek levetítésére is. A kiállításokon, bemutatókon a Zsolnay-termékek általában önmagukért beszélnek. Nem árt azonban a jobb üzletet elősegítő propaganda, ismeretterjesztő anyag sem, csakúgy, mint a korábbi évek gyakorlata szerint bevált minőség és a szállítási pontosság. K. E. HÉTVÉGÉ □ 1988. február 20., szombat
