Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-03 / 33. szám

1988. február 3., szerda Dunántúli napló 3 Gaidasäg cs mmmUH&pm&m (2L) ■ A vállalat lépjen fel konkrét megrendelíként —■■■ *---------------------------------­Idézet egy tanulmányból: „A vállalatok egy része csök­kenő érdeklődést mutat a szakmunkásképzés iránt... Máris kisebb az igény ... több, úgynevezett elméletigényes szakma tanulói iránt. Ugyanakkor még mindig növekszik az úgynevezett kézműipari szakmák iránti kereslet, amelyek ti­pikusan a fejlődő országok szerkezetére jellemzőek... Ez a struktúra feltehetően nem a jövő század szakmunkás­igényére lesz jellemző Magyarországon".- * i. A távhőszolgáltatásról Hőközpont Pécsett, a Komócsin Zoltán téren Enyhébb tél - kevesebbet fizetünk? A megszerzett szakmai tu­dás egyéni és társadalmi hasznosításának feltétele, hogy az iskolában szerzett képzett­ség, valamint annak alkalmaz­hatósága között ne legyen lé­nyeges eltérés és abból adódó jelentős feszültség. Ez a mun­kavállalók közérzetén túl a munkamorál meghatározója is. (Kis eltérések fejlesztő szere­pűknél fogva még előnyösek is lehetnek.) A gazdaságnak a szakképzésről és az iskola- szerkezetről alkotott erőteljes kritikája abban nyilvánul meg — ahogy ezt egy országos kutatási eredmény is mutatja t—, hogy nő a „lefelé" elhe­lyezkedők száma, nő a hasz- nosíthatatlanul maradt bizo­nyítványok, elsősorban szak­munkás-bizonyítványok száma. Gimnáziumi érettségivel a fi­úk, szakmunkás-bizonyítvánnyal a lányok tudnak nehezebben munkát találni. Az egyéni problémákon túl ez megjelenik az iskolák moráljában, a ta­nuláshoz, a munkához, eseten­ként a társadalomhoz való vi­szony alakulásában is. A képzettségnek megfelelő munka vállalási esélye inten­ziven hat vissza az iskolai tel­jesítésekre. A környezeti gaz­daság értékítélete az iskolák­ról és az iskolatípusokról ab­ban is megnyilvánul, hogy mesterségesen felerősítette az iskolarendszeren belüli szelek­tív mechanizmusokat, azaz már előre eldönti, hogy a munka- vállaló iskolája típusától, a tí­puson belüli pozíciójától füg­gően milyen munkafajták kö­zül vállalhat. „Mondd meg ho­va jártál, (esetleg) milyen ta­nuló voltál, és én megmon­dom mi a munkád, mit dol­gozol" fogalmazza meg ezt egy másik tanulmány. A probléma azonban az, hogy az előzőek nem a kölcsönös bizalmon alapulnak. Meddő próbálkozások A környezeti gazdaság ké­pes-e a középfokú szakkép­zettek kezelésére? Ügy tűnik, nem. A társadalom előtt áll­nak olyan feladatok, amelyek elvégzése relatíve magas kép­zettséget igényelnek, de ezen társadalmi szükségletek elis­merése nem ment végbe, így eztán nem születtek olyan új munkahelyek, ahol azokat a munkákat el lehet végezni. Ezzel analóg módon a mun­kahelyek, illetve a munkafel­Pécs központi forgalomirá­nyítási rendszerének létrehozá­sa jó ütemben halad. Ennek egyelőre nem sok látható jele van, hisz a fővállalkozást vég­ző Ganz Villamossági Művek és az alvállalkozók munkája még nem látványos: a műszerek, berendezések java elkészült, a forgalomirányító berendezések többségét is összekötötték ká­belekkel, illetve ahol szükséges volt, a készülékeket átalakítot­ták. A rendszer kivitelezésének döntő része tavasszal kezdődik, miután versenytárgyaláson el­dől, hogy melyik cég építi föl a foraalomtechnikai központot. Ez a Pécsi Közúti Igazgatóság udvarában készül el: a három- szintes, 350 négyzetméteres épületben helyet kap a KIG számítóközpontja, egy tanács­terem, orvosi rendelő, az út­adatok nem változtak úgy, hogy a megszerzett tudós hasznosítására és használatá­ra lehetőség nyílna. Példa­ként: jelentős számú elektro­nikai szakember áll „ugrásra készen" kihasználatlanul, fel­adatra várva. A feszültségek csökkentésé­re az oktatásirányítás időnként a szakképzés célját kényszerül megváltoztatni. Ennek volt eredménye az ún. szakmunkás- képzési célú szakközépiskolai képzés bevezetése, vagy a technikusképzés megszüntetése, majd az újraindítása. Ezek ezonban meddő próbálkozá­sok, mivel az iskolák keretein belüliek, s nem a környezeti gazdaság kényszerítésének kö­vetkezményei. A szakképzett fiatalok élet- feltételeinek alakulása a mun­kavállalás, a munkaerőpiaci pozíciójuk függvénye. Komoly gond, hogy a ma munkába állók, a relatíve képzettebb generációk előtt lényegesen ki­sebb lehetőségek vannak, melynek aztán eredménye a tömeges „lefelé elhelyezke­dés". Ahogy az egyetemek-fő­iskolák nem ismerik el minő­sítő értékűnek az érettségi vizsgát (ezért is kényszerülnek felvételit tartani), úgy a gaz­daság sem a szakmai minősí­tő vizsgákat, hiszen számukra semmiféle kötelezettséget nem jelentenek. ügyelet és a forgalomirányí­tási központ. Az irányítóköz­pont helyiségéi augusztusban kell átadni, hogy elkezdődhes­sen a szerelés. Miért van szükség központi forgalomirányításra Pécsett? A gépjárművek számának növe­kedésével egyre nagyobb az igény a forgalmasabb csomó­pontok jelzőlámpás irányításá­ra. A jelzőlámpák biztonságo­sabbá teszik a közlekedést, de az ingadozó forgalomnagyság miatt a járműveknek akadályt is jelenthetnek. Ennek kiküszö­bölésére nyújt megoldást a számítógépes, forgalomhoz igazodó, rugalmas, központi forgalomirányítás. A problémakör biztos meg­oldásának gyógymódja helyett egy lehetséges módszer fel­tétlen kínálkozik. A jelenlegi szakképzésből hiányzik a köl­csönös kötelezettségek és garanciák vállalása. Ebbe be­leértendő az iskola, a tanuló (szülő) és a környezeti gazda­ság is. A gazdaságból saját érdekében ki kell kényszeríte­ni igényeinek megfogalmazá­sát az iskolákkal, a pályát kezdő fiatalokkal szemben. Ez a szakmai elvárásokon túl a munkaerőtervezés alapjául szolgáló válalati létszámterve­zést is magába foglalja. A vállalat lépjen fel konkrét megrendelőként az iskolával szemben (ezzel azonnal kide­rülne, hogy mely szakokra, szakmákra van igazán szük­ség), és a képzés anyagi ter­heit az iskolának fizesse meg (ezzel meg igazolná a valódi szükségletet). így a gazdaság a munkaerő tudományos ter­vezésére kényszerülne. Ez ma­gával hozná az iskolák köte­lezettségeinek tisztázását is: kivel szemben kell a képzést megfelelően biztosítani. Az ál­lam természetesen ugyanolyan megrendeléseket tehetne, mint egy vállalat — kötelezettsé­geivel együtt. Például az egészségügy, az oktatás stb. területeken. Ezzel is további versenyhelyzetet teremtve. Ez a közvetlen kapcsolat az isko­lákat is a fejlesztés kényszer- helyzetébe hozná. (Helytelenül értelmezett az az iskolai önállóság, amely teljes füg­getlenséget hirdet környezeté­től.) A társadalomtól és a gaz­daságtól elszigetelt iskola élet- képtelen. Lehetőséget kell biztosítani ahhoz is, hogy egy- egy kisebb közösség, például kisebb falvak, tsz-ek stb. megrendelhessenek egy bizo­A Pécsett megvalósuló rendszer az előre elkészített és a gépbe betáplált forgalomirányító programok közül a mindenkori forgalomnak legmegfelelőbb programot választja ki. Ezt a fontosabb csomópontoknál el­helyezett detektorokon érzékelt adatok kiértékelése után végzi el. Ez azt jelenti, hogy a kom­puter dönti el például — a szükségnek megfelelően —, hogy az adott csomóponton hány másodpercig mutasson pirosat a lámpa. A központi forgalomirányítás eredményeként a mostani hely­zethez képest csökken a meg­állások száma — valóban „zöldhullámban” közlekedhe­nyos típusú szakemberképzést :— anyagi garanciákon túl a biztos munkavállalás lehetősé­gét is nyújtva. (Hazánkban is egyre nagyobb becsülete lesz a biztos munkahelyeknek.) A jelenlegi rendszerben a szak­képző iskolai felvételek alapja a legtöbb esetben a tanulók tanulmányi eredménye. Az is­kolák a nekik leginkább meg­felelő tanulókat kívánják kivá­lasztani a hozzájuk jelentke­zők közül. így aztán adott tí­pusú szakemberekből egyes földrajzi területeken túlképzés, másutt hiány jelentkezik. Ma ezt egy középiskola minden közvetlen hátrány nélkül meg­teheti, hiszen nem kell szá­molnia az elhelyezkedési prob­lémák következményeivel. Legalábbis látszólag. Az érdekeltség az iskolákat abba az irányba vinné, hogy ne csak a képzési időben gondolkodjanak, hanem az azt követő időszakkal is szá­moljanak. Amennyiben nem jön újabb megrendelés — akár azért, mert a gazdaság által minősített szakemberek nem megfelelőek számára, akár azért, mert a szak, vagy szakma nem megfelelő —, az iskolának más kínálattal kell élnie. Ez azonban az iskolák személyzeti és gazdálkodási önállóságát igényeli. Ebben a modellben tehát az iskola nem kiszolgáltatott a környezeti gazdaságnak — bár kiszolgál­ja azt —, hanem az erőteljes piaci viszonyokon alapuló tár­sa annak. Kötelezettséget vállalni A szakképzésben részt vevő tanuló, illetve szülei semmifé­le kötelezettséget nem vállal­nak, nem is kényszerülnek vállalni azért, hogy a lehető legjobban elsajátítsa a szak­mát, megállja helyét az is­kolában. Az iskolának igen kevés eszköz van a kezében — bár a pedagógiaiak nem lebecsülendők — arra, hogy igazán jó munkára késztesse a tanulót mindaddig, amíg a környezeti gazdaság ebben nem partner. A jelenlegi alul­foglalkoztatás nem segít. Az iskolák és a környezeti gazdaság kapcsolatának ala­kulása jelentősen befolyásolja az életutat tervező, a pályát választó fiatalok döntési vi­selkedését, felelősségérzetük fokát. A pályaválasztási taná­csok hitelét a későbbi mun­kavállalási esély meghatároz­za. A gazdaság ennek koc­kázatát nem háríthatja egye­dül az iskolára. Amennyiben a gazdaság nem kínál megfe­lelő szintű szamai munkát, ezzel valójában a szakképző iskoláknak nem lesz mire ké­pezni szakembereket, úgy még nehezebb helyzetbe kerülhet­nek. tünk, — a vezetőt a lámpák mellett elhelyezett sebességki­jelzők figyelmeztetik a megfe­lelő tempó betartására, keve­sebb lesz a várakozási idő, így az utazási, eljutási idő. S az sem utolsó szempont, hogy lényegesen nő az üzembizton­ság, hisz amennyiben egy for­galomirányító berendezés el­romlik, ezt azonnal látja a köz­pontban ülő diszpécser és in­tézkedni tud. Pécsett jelenleg 18 jelzőlám­pás forgalomirányító van az or­szágos közutakon, 6 a tanácsi közutakon. A jelzőlámpák mű­ködését 19 helyszínen beépí­tett gép irányítja, amelyekből 10 összehangoltan működik. A Meglepően kellemes, szokat­lanul enyhe december és ja­nuár után sokakban felmerül a kérdés, vajon a távhőszol- gáltató vállalatok adnak-e va­lamilyen kedvezményt a lakos­ságnak, lévén, hogy kevesebb energiát használnak fel. A vá­lasz: nem. Ennek okáról Feny­vesi Józsefet, a Pécsi Távfűtő Vállalat igazgatóját kérdeztük. — A 6/1982-es árhivatoli ren­delet szerint a távhőszolgálta­tás — a lakások fűtése, hasz­nálati meleg vízzel történő el­látása — átalánydíjas. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos fű­tési idényben — ez október 15. és április 15. között tart - a külső hőmérséklettől függetle­nül a lakosság a megállapított díjat fizeti. Tehát a távfűtő vállalatok, így a PÉTÁV akkor sem kérhet többet a fogyasz­tóktól, ha napokig mínusz 25 fok van, illetve kevesebbet, ha plusz 10—15 Celsius fok a hő­mérséklet. Előfordulhat olyan enyhe időjárás márciusban, hogy napokig nem kell fűte- nünk. Azonban ezekre a na­pokra is ugyanúgy elszámoljuk a fűtési díjat, mintha fűtöttünk volna. A rendelet értelmében a fű­tési idényen kívül akkor kell megkezdeni a fűtést, ha a me­teorológiai előrejelzés szerint egymást követő három napon keresztül a napi átlaghőmér­séklet 12 Celsius fok alatt van vagy a prognózis egy napra 10 fok alatti hőmérsékletet jó­sol. A pótfűtés nem átalány- díjas. csak azokra a napokra kell fizetni, melyeken fűtöttek. tervezett forgalomirányítás első ütemébe a Ivov-kertvárosi lám­pák kivételével valamennyi jel­zőlámpát bevonják. Erre vár­hatóan 1989 közepéig kerül sor. A központ, illetve a szá­mítógép kapacitása lehetővé teszi a további bővítést: így 1990-re a kertvárosi jelenleg meglévő és a későbbiekben megvalósuló lámpákat is be­kötik. A pécsi forgalomirányító köz­pont beruházásának költségeit — ez az összeg megközelíti a 25 millió forintot — a városi ta­nács és a Pécsi Közúti Igazga­tóság közösen fizeti. Roszprim Nándor Fenyvesi József elmondta, hogy Magyarországon a fűtési idényben a 100 éves külső át­laghőmérséklet 4,7 Celsius fok. Á távfűtő vállalatok tervezé­sének ez az alapja: ha ennél melegebb van, akkor ered­ményt könyvelhetnek el, ha hi­degebb, veszteséget. Az el­múlt évek ebből a szempont­ból nem voltak kedvezőek, hisz 1985-ben október 15-től április 15-ig 3,16 Celsius fok volt az átlaghőmérséklet, 1986- ban 2,69 fok; ez utóbbi hő­mérséklet azt jelentette, hogy a Pécsi Távfűtő Vállalatnak 30 millió forint volt a vesztesége. Tavaly a januári átlaghőmér­séklet is jóval alatta maradt a 100 éves átlagnak, sőt az idei január — legalábbis 25-ig — átlaga is mindössze 2,42 Celsius fok volt... — Ez azt jelenti — hangsú­lyozza az igazgató —, hogy a fűtési idényben történő fűtés veszteséges, amit a pótfűtések­kel — az ebből származó be­vétel az elmúlt esztendőben 26 millió forint volt — tudunk csökkenteni. S természetesen nem elhanyagolható az állami támogatás sem, ami nélkül a lakosságnak a jelenlegi összeg­nél - a fűtés díja légköbméte­renként 34,20, a használati meleg víz köbmétere 17,40 fo­rint — jóval többet kellene fi­zetni. Végső soron az enyhébb tél a vállalatnak nem jelent „hasznot”, a népgazdaságnak azonban mindenképpen, mert a költségvetésből kevesebb tá­mogatást kell többek között a távfűtő műveknek nyújtani. A lakások átlaghőmérsékle­tének — a hőfok helyiségek szerint változik — 8 és 20 óra között 20 Celsius foknak kell lennie. A Pécsi Távfűtő Válla­lat abban érdekelt, hogy ezt minél kisebb fajlagos hőfel­használással biztosítsa. Ezért arra törekednek, hogy egyre kevesebb energia vesszen el: többek között fokozottan figyel­nek a vezetékek szigetelésére, a hőérzékélők optimális be­szabályozására . . . Az igazgató kéréssel fordul a lakossághoz: tapasztalatok, hogy a PÉTÁV lakáshőmérsék­letet mérő embereit nem szí­vesen engedik be a lakók. Pe­dig ők azért járják az épüle­teket, hogy ellenőrizzék, meg­van-e az előírt hőfok a laká­sokban, nem pedig azért, hogy ha ennél melegebb van, akkor ott azt „visszavegyék". A mé­rés közös érdek, ezért kéri, te­gyük lehetővé bejutásukat a lakásokba. R. N. Czuczor József A számítógép a mindenkori forgalomhoz igazítja a programot Központi forgalomirányítási rendszer Pécsett II. éves fűszer-csemege eladó szakmunkástanulók szakmai gya­korlaton a pécsi 10. számú ABC-ben. Fotó: Proksza László

Next

/
Oldalképek
Tartalom