Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-02 / 32. szám
1988. február 2., kedd Dunántúli napló 3 (Sazdasag és a teke paces Cl.) Miért ne érvényesülhetnének a piaci viszonyok? Idézet egy tanulmányból: „A vállalatok egy része csökkenő érdeklődést mutat a szakmunkásképzés iránt... Máris kisebb az igény ... több, úgynevezett elméletigényes szakma tanulói iránt. Ugyanakkor még mindig növekszik az úgynevezett kézműipari szakmák iránti kereslet, amelyek tipikusan a fejlődő országok szerkezetére jellemzőek... Ez a struktúra feltehetően nem a jövő század szakmunkásigényére lesz jellemző Magyarországon." A probléma és környezete Mind a gazdaságban, mind a szakképző iskolákban egyre élesebben kerül megfogalmazásra több válaszra váró kérdés. A környezeti gazdaságnak olyan tipusú és annyi szakemberre van-e szüksége, amilyet és amennyit a középfokú szakképző iskolák kibocsátanak? Ezen túl a szakképzett fiatalok tudják-e azt, amit a gazdaság joggal vár el tőlük, illetve azt tudják-e, vagy valami mást? Késztethető-e továbbá a szakképző iskola arra, hogy garanciát vállaljon végzett tanulói szakmai-emberi felkészültségéért, s a gazdaság pedig arra, hogy megfelelő szintű munkát vagy munkakört biztosítson az adott felkészültségű szakembereknek? Vannak vélemények, amelyek szerint a pályakezdő szakemberek és a potenciális munkahelyek egymásra „találása" csak erőteljesen irányított formában mehet végbe, mégpedig úgy, hogy a környezeti gazdaság kikényszeriti a szakképző iskolákból a neki szükséges képzettségű szakembereket; vagy egy más vélemény szerint az iskolák által képzett munkavállalók fel- készültségükkel teremtik meg az adott gazdasáqi egységnél azt a munkakört, munkafel- adotot, amire kiképezték. A valóság azonban az, hogy valamelyik fél — az iskola és végzettje, illetve a gazdaság —, de leggyakrabban mindkettő kompromisszumra kényszerül a másikkal szemben támasztott igényeiben. Látszólag törvényszerű a környezeti gazdasági és a középfokú szakképző iskolák egy- másrautoltsáaa és közvetlen kapcsolata. A gyakorlat mégis más. Nincs megfelelő „párbeszéd" az egymás mellett élő környezeti qazdaság és a középfokú szakképzés között. Ez azonban nem a szándékok hiányának, inkább egy működési mechanizmusnak az eredménye. Alapvető kérdésként foaalmazódik meg az is, hogy miért ne érvényesülhetnének a piaci viszonyok a környezeti qazdaság és a szakképző iskolák között? Utólag bírálja A gazdaság megújhodása elképzelhetetlen a környezeti gazdaság és az őt közvetlenül (is) kiszoloáló középfokú szakképzés kapcsolatának reformja nélkül. A jelen helyzetben a környezeti qazdaság nem tudja, vagy nem akarja megfogalmazni konkrét követelményeit az iskolákkal szemben, vagy pedig meglehetősen általánosított igényeit nem képes érvényesíteni. Utólag bírálja az iskolát azért, mert megítélése szerint a fiatal szakemberek súlyos hiá- nyossáaokkal küzdenek. Ezt akkor is megteszi, amikor a szakmai képzésből az iskolánál lényegesen nagyobb arányban veszi ki a részét, például a szakmai gyakorlatok, illetve egyes szakelméleti tárgyak vállalati oktatásával. A vállalatok a jelenlegi rendszerben jelentős pénzösz- szegeket fizetnek ki a szakképzés fenntartására. Ezek a pénzek azonban egy „közös kasszába" kerülnek, amiből végül is a szakképzés részesül majd. A vállalat azonban nem tudhatja, hogy az 5 pénzét mely iskola vagy mely iskolák kapták meg, s fordítva is igaz ez, az iskolák nem tudják, pénzük mely vállalattól ered. Mivel nincs közvetlen pénzüavi kapcsolat a gazdaság és az oktatás között, a környezeti gazdaság nem érez jogalapot arra, hogy véleményt mondjon az iskolák „mit tanítani” folyamatáról. Az iskolákat anyagilag és etikailaq független intézménynek tekintik. Az iskolák pedig nem tartoznak elszámolással a környezeti gazdaságnak szakképzésük minőségéről, mivel a megrendelés, sem ónnak dotációja látszólag nem attól ered. Amint egy vállalat saját iskolát hoz létre, azonnal megszabja annak szakmai tartalmát, egyedi képet ad neki. (Lásd Bábolna, Paks!) A környezeti gazdaság érdekeltsége a szakképzésben abban (is) állna: pontosan tudni mennyit és kinek fizetett a képzésért. Amennyiben ó is részt vesz óbban (például gyakorlati képzéssel más vállalatok részére), kitől és menynyi ellenértéket várhat azért. Ezekkel a követelmény támasztásnak teremtenénk alapot. A gazdaságosság oldaláról azon középfokú iskola működése nem „rentábilis", és csak „dotációvar’ tartja fenn magát, amelyből a kikerült fiatal szakemberek végzettségüknél alacsonyabb munkafeladatokra foglalkoztathatók. Ez lényegében független attól, hogy az alulfoglalkoztatás a képzés hiányosságaiból ered-e, vagy pedig abból, hogy arra a típusú szakemberre a környezeti gazdaságnak nincs szüksége. Nincs visszajelzés Az oktatáspolitika irányítói is érzik, hogy az iskolák és pedagógusai, valamint a szakképzésben részesülő tanulók motiváltsága, serkentése a minőségi munkára, illetve a tanulásra lényeqesen elmarad a szükségestől. Jogos az a kérdés, egy iskolának fűződik-e valamilyen közvetlen érdeke ahhoz, hogy ott magas színvonalú szakmai munka folyjon, a tanulóknak pedig egy-egy szakma minél jobb elsajátításához? Tömegesen bizonyára nem. A jelen helyzetben szinte ki sem mutatható, mely szakképző iskola „nyereséges", azaz tanulói a végzettségüknek megfelelő szintű munkát találnak és azt képesek is ellátni, és mely iskola „veszteséges", ezzel együtt „dotált", kinek a végzettjei csak alulfog- lalkoztathatók. Az is tény, hogy az iskolák „produktumainak" minőségétől függetlenül részesülnek anyogi támogatásban elsősorban mennyiségi mutatókon alapulva. Bármennyire is meglepő, de az iskolák megosztott irányítói- fenntartói-felügyeleti szervei közül az fizet, akinek a legkevesebb közvetlen információja van az ott folyó munka színvonaláról. így aztán nem is tudhatja, befektetése gazdaságos-e? Az iskolák legtöbbike csak képzési idejében gondolkodik, hiszen az irányítók számonkérése is erre az időszakra korlátozódik. Információayűjtésük a végzés utáni munkavállolás- ról, a beválásról általában egy-egy lelkes pedagógus egyéni ügyé csupán. Ritkán fordul elő, hogy a szakmai visszajelzések alapián a tananyagban, egyes készségek kialakításában változásokat kezdeményeznének az iskola szakmai munkaközösségei, a környezeti gazdaság igényeinek megfelelően. így aztán a szakképző iskola a lentöbb esetben semmiféle garanciát nem vállal volt tanulója szakmai felkészültségére, és ebben a helyzetben nem is kényszerül arra. A képhez tartozik az is, hogy az iskolák között igazán nincs verseny. Ami van, az a szak-, illetve szakmakínálatuk versenye, hiszen racionálisnak ítélt okok miatt irányítóik egy- egy területegységen felosztották kpzöttük a szakmákat, szakokat. Ezzel monopolhelyzetbe került lényegében valamennyi iskola. (Bár az utóbbi időben néhány azonos szakmát oktató szakmunkásképző között néminemű verseny tapasztalható.) Az iskolák szemszögéből is kedvező lenne, ha a gazdaság és az iskolák kapcsolatában erőteljesebben érvényesülnének a piaci viszonyok, amelyek mindkét fél részéről számonkérőbb magatartást eredményeznének, következésképpen oz iskolák anyagi kondícióinak lényeges javulását eredményezhetné. Czuczor József (Folytatása szerdán: A vállalat lépjen fel konkrét megrendelőként.) CNC esztergagéppel ismerkednek az I. eve: forgácsolotanulók az 500-as Szakmunkásképző Intézet tanműhelyében Fotó: Proksza László Tejhütők szerelése a Mezőgép pécsi gyárában Gyártmány- és gyártásfejlesztés a Pécsi Mezőgépnél Jó évet zárt a Pécsi Mezőgép Vállalat, hisz az előző évi eredményeiket is jócskán túlszárnyalták. A termelési árbevételük meghaladta a 900 milliót, a nyereségük 117 millió (ez a tervezettnél ugyan 8 millióval kevesebb), a tőkés exportjuk két és félszeresére növekedve elérte a 78 milliós értéket, keresetszintjük meghaladta a 75 000 forintot. A leglényegesebb adatokhoz még annyit: ezt a tisztes eredményt 2 százalékkal kisebb létszámmal érték el. Milyen tervek, elképzelések foglalkoztatják idén a vállalatot? Vig Miklós igazgató tárgyilagos bejelentéssel kezdi: — A rendelésállományunk jelenleg is csak kétharmados Elsődleges feladatunk az egész éves kapacitásunk lekötése, a vállalati stratégiai célok figyelembevételével. Hogy ez mit takar? Növelni szeretnénk saját termékskálánk részarányát, illetve a fejlettebb technológiát igénylő gyártmányok előlállításót, azaz a gépgyártást. Jelenlegi profilunkat saját fejlesztésű, és a más cégekkel hosszú távú együttműködésben kialakított és gyártott termékek, valamint az improvizáció, magyarán a pillanatnyilag kihasználatlan kapacitás értékesítése teszi ki. — A gyártmányfejlesztés igencsak sokszínű volt eddig is a Mezőgépnél. Milyen új termékek gyártását tervezik, illetve a meglévő jól beváltakat tovább lejlesztik-e? — kérdezem Tóth László műszaki főosztályvezetőt. — Az eddig általunk qyór- tott tejhűtő család bővítésével, illetve továbbfejlesztésével számolunk, hisz a 300, 600, 1000 és 2500 literesek mellé igény van o 6000—12 000 literesekre is. Tervezzük a 12-15 léqköbméteres, rozsdamentes hűtők amrák kifejlesztését is hazai újdonságként, hisz ezek megléte alapfeltétele a hazai gyógyszergyárak tőkés exportjának. Hazai és a szocialista országoknak szánt újdonságunk a közúton por- és granulált anyagok szállítására alkalmas, 33 és 55 köbméteres tartálykocsicsalád kifejlesztése. Az az elképzelésünk, sem újkeletű, hogy a konzerv-, a hús- és az élelmiszeriparnak olyan kisgépeket fejlesszünk ki, melyeket eddig csak tőkés importból tudtak beszerezni. Ezek a kockázó, szeletelő és töltőgépek igényes technológiát kívánnak meg és hozzájárulhatnak vállalatunk műszaki színvonalának emelkedéséhez, a megfelelő nyereségtartalom eléréséhez. Az eddig is már folyamatosan gyártott fe- lületkikészítő berendezések (festőkabinok és szemcseszóró kabinok) igény szerinti továbbfejlesztésével és adaptálásával is igyekszünk előbbre lépni. A gyártmányfejlesztés nem valósítható meg a gyártásfejlesztés nélkül, mely a megrendelő igényeinek maradéktalan kiszolgálására hivatott. A vállalati célok közé tartozik a rozsdamentes anyagok feldolgozásának korszerűsítése, főként a felületkikészítés és o hegesztéstechnológia terén. A meglévő technológiákat igyekeznek úgv alakítani, hogy azokkal általuk eddig nem gyártott méretű tartályokat, berendezéseket is készíthessenek, mint például a Pécsi Pannónia Sörgyár bővítéséhez. Ezen túl is külön foglalkoznak a várhatóan a közeljövőben elterjedő parabolaantennák nagy sorozatban történő gyártásának kidolgozásával.- Ezekhez a fejlesztésekhez van, lesz elegendő szellemi kapacitásuk és pénzük? — kérdem ismét az igazgatót. — Elképzeléseink megvalósításához nem elég a saját kútfőnk, ezért megfelelő szaktudású és felkészültségű külső szervezeteket igyekszünk bevonni o fejlesztéseinkbe. Partnerként számíthatunk a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára és számos tervezőintézetre. Ami oz anyagiakat illeti: a műszaki fejlesztésre mintegy 20 milliót, mig az annak végrehajtásához szükséges szinten tartó és technológiai fejlesztésekre 19—20 milliót költhetünk saját forrásból Murányi László Kél felhívás Szakmunkások egyetemi-főiskolai előkészítő tanfolyama Az Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága felvételt hirdet a szakmunkásokat előkészítő tanfolyam (SZÉT) 1988—89-es tanévére. A tanfolyamra jelentkezhetnek azok a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdészeti, fagazdasági üzemekben, a mezőgép vállalatoknál és szakszövetkezetekben dolgozó, 30 évnél fiatalabb szakmunkások, akik a következő alapvető feltételeknek megfelelnek: 1. Szakközépiskolai végzettséggel vagy szakmunkás-bizonyitvánnyal rendelkeznek. 2. Szakterületükön legalább két éve fizikai munkakörben dolgoznak. 3. Munkahelyük a tanfolyam elvégzésében számukra támogatást nyújt. A tanfolyamra jelentkezhetnek a mezőgazdasági szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek végzős tanulói is. Számukra a tanfolyam az alapvető feltételek megszerzéséig előfelvételt biztosit. A jelentkezéseket levélben március 31-ig a következő címre lehet beküldeni: Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága SZET-tanfolyam, Gödöllő, Páter Károly u. 1. Irányitószám: 2103. A jelentkezők részére a tanfolyam vezetősége megküldi a SZÉT részletes tájékoztatóját és a felvételihez szükséges jelentkezési lapot. Ez utóbbit kitöltve április 15-ig kell a tanfolyam címére megküldeni. A felvételi feltételeknek rrsegfelelt pályázók júniusban pályaalkalmassági vizsgán vesznek részt, végleges felvételükről ennek alapján történik döntés. A képzési idő 10 hónap (szeptember—június), ebből 28 hét intenzív, bentlakásos oktatás. A tanfolyom sikeres elvégzése után a hallgatók bárÉlelmiszeripari A hatékonyság növelése az élelmiszer-gazdaságban címmé pályázatot hirdet a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Baranya Megyei Szervezete, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság élelmiszer-gazdasági munkabizottsága. A pályázat célja, hogy a készülő dolgozatok melyik agrárfelsőoktatási intézmény nappali vagy levelező tagozatán tehetnek felvételi vizsgát, s annak eredményessége esetén a választott intézmény képzési céljának megfelelő agrármérnöki, üzemmérnöki diplomát szerezhetnek. pályázat olyan együttműködési. vállalatgazdálkodási. belső irányítási, kooperációs, valamint a termékek minőségének javításával kapcsolatos tartalékokat tárjanak fel, amelyek elősegítik régiónk gazdasági fejlődését, a termelők és a feldolgozók közötti vertikális kapcsolatok javítását, a gazdálkodó partnerek viszonyának gazdasági érdekeken alapuló bővítését. A tanulmányok tárják fel a gazdálkodó egységeken belüli irányítás fejlesztésének lehetőségeit, illetve a termékek minőségének javítására irányuló gazdálkodási tapasztalatok szélesebb körű megismerését tegyék lehetővé. A tanulmányok foglalkozzanak a gazdálkodó szervezetek piaci alkalmazásának feltételeivel és alkalmazásuk gyakorlati tapasztalataival. a fejlesztésé, lehetőségeivel. A pályázaton bárki részt vehet, aki baranyai illetőségű, s a tanulmányok készülhetnek közösségi munka eredményeként is. A terjedelem — mellékletek nélkül — maximum 30 oldal lehet, s két példányban kell elkészíteni, illetve beküldeni. A pályázat jeligés, a szerzők adatait (név, lakcím, munkahely) lezárt, jeligével ellátott borítékban kell mellékelni, s március 15-ig beküldeni az MTESZ Baranya Megyei Szervezetéhez (Pécs, Janus Pannonius u. 11.) A pályázat értékelésére és díjazására 1988 májusában kerül sor. Első díj 15 000 forint, második díj 10 000, harmadik díj 5000 forint. A pályadíjakat megosztva is odaítélheti a bíráló bizottság. A tanulmányok — amennyiben a témáját arra érdemesnek tartják a bírálók — hasznosításra kerülnek.
