Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-13 / 12. szám

Me kessen a 4 százalékos tmeles Mi lesz a pedagógusbérekkel? A nyugdíjasokat nőm nélkülözhetik Az iskolákban nem szoktak eseménytelenek lenni az egyes tanévek, valamennyit fűszerezi egy-egy változtatás, reform. Nos. az idei év sem egyhan­gú, hiszen az 1987/88. tanév közepén éri az iskolákat a bérek bruttósítása. Megyénk­ben 7209 pedagógus és 3612 technikai dolgozó, a közöktől tás tehát mintegy 11 000 dol­gozójának a bérét érinti ez az intézkedés. A feladatot az iskolákban kellett elvégezni és a végT eredményt 1988. január 15-ig közölni a dolgozókkal — mind­ez jóval korábban megtörtént, hiszen senki sem akart az ünnepekben és a téli szünet-* ben bérbruttósítással foglal; kozni. Országszerte tájékoztatás előzte meg a tennivalókat, és' országos panasz az is, hogy a december közepén kiadott utasítások végrehajtására ke­vés idő maradt. A besorolási jegyzőkönyveket a bérekkel eleve foglalkozó llletményhi- vatal készítette, vagy új nevén, (mert ismét gazdagodtunk egy gusztusos, új intézménynévvel), a TAKEH, azaz a Tanácsi Költségvetési Elszámolási Hi­vatal. Gépi adatfeldolgozásukkal nem is névre, hanem bérkate­góriákra építve készítették el egy-egy pedagógus bérbruttó- sitásának végeredményét. Eh­hez az iskolák tették hozzá az aktuális pótlékokat. Zákányi Sándorné igazgató- helyettessel, a Berek utcai is­kola 73 dolgozójának paksa- métáján tanulmányoztuk az intézkedést: — Ami a számo­kat illeti, megfelelnek az is­kolához küldött besorolások, és minden dolgozónknak megma­rad a bére — egyelőre ez így tűnik; persze, mindenki várja az első borítékot, hogy ne csak papíron lássa a fizeté­sét. — Az iskolavezetés a gaz­dasági vezetővel, a szakszer­vezeti titkárral vette sorra minden egyes dolgozó bérét. December 14-én láthattunk munkához, és 31-ig valameny- nyi munkatársunkkal aláírattuk az új bért. Nyolc olyan eset volt, amit kifogásoltunk az II- letményhivatalnál, de a pe­dagógushoz el sem jutott ez a probléma. A bruttósítást az intézmény- vezetőknek kell elvégezni, míg a tanács a szükséges bért te­remti elő. Fischer Ionost, a Baranya Megyei Tanács műve­lődési osztályának vezetőjét arról kérdeztük, okozott-e gon­dot ez a feladat: — A főfoglalkozású pedagó­gusok, technikai dolgozók esetében nem. Amire igazán oda kell figyelni, az először is a nyugdíjas pedagógusok bé­rezése. Továbbá figyelembe kell venni, hogy folyamatosan megszűnnek a különféle (pl, osztályfői, úttörővezetői stb.) pótlékok, azaz beépülnek a pedagógusbérekbe- Ha a pe­dagógus az új tanévben pél-, dóul nem lesz osztályfőnök. csökkentik a bérét, ha vala­milyen új feladatot kap, an­nak megfelelően növelik azt. Szorosan munkához kötődik) majd mindenfajta bérezés. Ez folyamatosan alakul át, hiszen eddig 16 jogcím létezett, ami alapján pótlékot, órakedvez­ményt lehetett adni. E kér-l désben vannak és lesznek még viták. — Engem jobban zavar ­tette hozzá Fischer János — ,i hogy egyes tanácsok túl sokat meditálnak a bérfejlesztéseken, s ezzel késik, legalább egy hónapot a megjáró 4 százalék béremelés. Máskor januárra elvégzik a soros és soron kívüli előléptetéseket, most pedig ez is késett. 'Kár, teszi hozzá az újságíró, hiszen bruttósítás ide, négy százalék oda, a pedagógusoki továbbra is a rosszul fizetett és a megélhetésért plusz munkákra kényszerülő réte­gekhez tartoznak —, úgy fest a dolog, hogy tartósan. Hogyan látják a pótlékok! ügyét az iskolák? Pécsszabol- cson Istvánder lózsel imigyen: — A teljes bértömegünket bruttósították, így a túlóradí- jat, helyettesítési díjakat is. Ahogy másutt, a mi iskolánk­ban sincs állandó helyettesítő pedagógus, viszont 10 napo^ ciklusonként 250 túlórát is tel-< jesiteni kell iskolánkban. A minimális óradíj is mondhat­ni „bruttósítva” lett, 40-ről 45 forintra, de az iskola fizethet; többet is, ha a hiányzók, gye­den lévők stb. béréből ki tudja gazdálkodni. A lényeg az, hogy az alap- és a cél­feladatokat jobban meg tud­juk fizetni — és ez is az in­tézkedés célja­— Anyagi szempontból job­ban fog járni a pedagógus - véli Zákányiné a Berek utcá­ban, ahol január 11-én dön­ti el az iskolavezetés, hogy náluk mennyi lesz az óra­díj. — Szerződést kötünk a kollégával, túlóradíját szolgá­lati éveinek, szakmai elismert­ségének megfelelően emeljüki meg. A helyzet kedvezőbb lesz, annál is inkább, mivel eddig ez alkalmi bér volt, az-1 után viszont a nyugdíjba is be fog számítani. Az iskolák életében igen fontos szerepet játszanak a nyugdíjas pedagógusok. So­kan latolgatják, vajon nem vesztik-e el őket az intéz-/ mények. Vajon érdemes lesz-e még órát vállalniuk az adó-' zás mellett? E tekintetben ja­nuár elején még több a kér­dőjel, mint a végleges válasz- De ne felejtsük, a nyugdíjas pedagógusok vészhelyzeteket oldanak meg helyettesítéseik­kel a létszámgondokkal küzdő iskolákban. Úgy kellene lelbruttósitani a helyettesítési díjaikat, hogy ne járjanak rosszul az adó-* záskor — vélik több iskolában/ s a tanácsokon. — Munkájukra mindig nagy szükség volt a gyesen, gyeden lévő kolléganők helyén — mondja a Berek utcai igaz­gatóhelyettes. — Nagyon je, lentős tartalékot jelentenek ők emberi, szakmai és .lét­számszempontból is. Bár egye-í lőre csak egy minimális prog­ramot hajtottunk végre, kis idő múlva jobban fogjuk lát­ni, mennyi pénzzel gazdálkod­hatunk, és akkor bátrabban léphetünk tovább az ő díjaik és a kollégák túlóradíja ügyé­ben is. Gállos Orsolya Videotéka a Lengyel Kultúrában A budapesti Lengyel Kultu­rális és Tájékoztatási Központ a közeljövőben videotéka megnyitását tervezi, ahol len­gyel filmeket — magyar nyel­ven —, bemutató videókazet­tákat kölcsönözhetnek majd az érdeklődők — hangzott el a központ idei terveiről tartott tájékoztatón, kedden az intéz­mény székhazában. Az esemé­nyen jelen volt Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Ta- deusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Színház ’88 Takarékoskodás, de nem kopott színpadkép Változások a PNSZ műsorában — Igaz, hogy elmarad két bemutató ebben az évadban? — ezt kérdeztük Nógrádi Ró­berttól, a Pécsi Nemzeti Szín­ház igazgatójától. Az anya nyelv szeretete Siklósi Kazlnczy-érmesek Bakóné Aradi Éva, a Siklósi Táncsics Mihály Gimnázium magyar szakos tanára tavaly kapta Kazinczy-díját. Találkozásunkkor harmincnál alig idősebb, apró termetű, mo­solygós nő állt előttem, akit kérdezni is alig kellett, máris beszélt: hivatásról, családról és szerelméről, a színházról. Gon­dolatai azonban mindig visz- szakanyarodtak az iskolához, a gyerekekhez.- Én mindig tanár akartam lenni — mondta többször is. — A tanítás az életem. A siklós? gimnázium Beszél­ni nehéz köre tavaly harmad­szor is elnyerte az évente ki­adott Kazinczy-jutalmat. Ami­kor találkoztunk, délután 2 óra volt, a kollégái már haza­felé siettek, Aradi Éva, a gim­názium első emeleti magyar szaktantermében a foglalko­zást vezette. Jó hangulatú esz­mecsere, vita volt itt: hang­súlyról, szünetről, dallamról, helyes és helytelen kiejtésről, egyszóval a beszédről.- Ne lepődjön meg — mond­ta —, ezt csak így, közösen gondolkodva lehet csinálni. A Beszélni nehéz műsorokban fel­adott, rosszul megszólaló pél­damondatoknak soha sincs tö­kéletes javításuk. Mi együtt mégis megpróbáljuk.- Hétről hétre beküldjük a megfejtéseket Deme profesz- szornak és Péchy Blanka mű­vésznőnek _ mondta a szak­k öri foglalkozás utón a har­madikos Bajnai Ági, aki már kétszer eljutott a Kazinczy Szép magyar beszéd verseny országos döntőjébe. — Sokan azt hiszik, a Beszélni nehéz kör olyan, mint egy nyelvtanóra, pedig közel sem. Itt szinte já­ték közben rögződnek bennünk a helyes nyelvhasználat sza­bályai, s ez segít bennünket a mindennapi életben is. Én az anyanyelvi versenyeken is hasz­nát veszem. Sokkal gyorsabban tudom helyesen alkalmazni a hangsúlyosokat, szüneteket, mint azelőtt. — Amióta ebbe a körbe já­rok, érzékenyebb a fülem — bi­zonygatja Kiss Halas Judit is, aki tanár szeretne lenni. — Fi­gyelem és javítom a társaim és a magam beszédhibáit, ki­ejtési rendellenességeit, és jobban észre veszem azokat a vétségeket is, amelyeket pél­dául a tv- vagy rádióbemon­dók, riporterek követnek el. — Éva néni belénk oltotta az anyanyelv szeretetét, a szép, tiszta magyar beszéd ápolását. Képesek vagyunk arra is, hogy nyáron vagy tavasszal, amikor tanítási szünet van, összegyűl­jünk és megoldjuk a feladvá­nyokat — folytatja Ketz Korné­lia, az egyik íródeák. — Judit és én szoktuk megfogalmaz­ni a válaszokat, s mi vagyunk felelősek a postázásért. A Kazinczy-jutalmat azért is kap­tuk, mert rendszeresen és több­nyire jó megoldásokat küld­tünk. A tízezer forinots juta­lomból, amely a megtisztelő címmel járt, ötezer forint Éva nénit illeti, a másik ötezret mi osztottuk szét egymás között. Még a régi beszélni nehéz kö­rösök is kaptak. A lányok, miközben adják to­vább a szót, szemmel látha­tóan egyre lelkesebbek. Mond­ják, hogy Éva néni a Beszélni nehéz kör mellett évről évre valami új ötlettel jelentkezik: vezet irodalmi színpadot, rend­szeresen szervez előadói este­ket, műsoros délutánokat, szín­házlátogatásokat az egész is­kola növendékeinek. Legújabb terve egy színházbaráti kör alapítása. Nyughatatlan, energiával te­li természetére mi sem jellem­zőbb, mint hogy iskolai munkái mellett belekóstolt az írásba, a riporterkedésbe, a ren­dezőasszisztensi munkába, s most az ELTE továbbképzőjét végzi. Mindemellett feleség és két gyermek édesanyja. A legbüszkébb mégis arra, hogy többszörös Kazinczy-érmes. Az elsőt 1970-ben még mint diák kapta, az utolsót pedig tavaly, azért, mert 11 éve szinte min­den országos Kazinczy-verseny- re bejutott egy-egy tanítványa. Hámori Andrea — Igaz — hangzott a válasz. - Az egyik Gorkij Éjjeli mei- nedékhely című drámája Ga­lina Volcseknek, a moszkvai Szovremennyik Színház főren­dezőjének munkájával. A pre­mier elmaradásának oka anya­gi. A vendég rendező, a ven­dég díszlet- és jelmeztervező honoráriuma, a tolmácsok, a szállás stb., olyan költséget (hét-nyolcszázezer forintot) jelentene, amit jelenlegi hely­zetben nem tudunk vállalni. — A Szovremennyikkel sok éves szakmai-művészeti kap­csolata van a pécsi színház­nak. — Igen, emiatt — s mert Ga­lina Volcsek két külföldi elő­adást mondott le a pécsi ren­dezésre készülődve —, nekem személyesen is kellemetlen, hogy a munkára nem kerül sor. De mert régebbi baráti szálak fűznek össze bennün­ket, és információcserénk rend­szeres, bízom abban, hogy Ga­lina Volcsek megérti nehéz­ségeinket és a barátság nem fordul át sértődésbe. Le kell mondanunk arról is, hogy há­rom-négy fiatal színészünk: Moszkvába utazzon színházi ta­pasztalatcserére, és vendégül lássunk Pécsett és Budapesten szovjet színészeket. Minden­esetre fontosnak tartjuk, hogy kapcsolatunk a Szovremennyik Színházzal ne szakadjon meg. — Ez azt jelenti, hogy a következő évadban láthatjuk a Corkij-darabot? — Szeretnénk, de még nem tudok mondani semmi biztosat. Abban a pillanatban, amikor pontosan megtudjuk majd, mennyibe kerül 1 méter vá­szon, vagy 1 köbméter fa, amikorra kialakul egy reális gazdasági környezet, azonnal elkészítjük a következő évad tervét. Addig fellegjórós, ál­modozás lenne a tervezés. Egész bemutatási rendszerün­ket át kell gondolnunk. — Az évad többi bemutató­ja változatlan? — Elmarad még — hasonló okokból -, Petrusevszkaja két egyfelvonósosa, amelyet Sző­ke István rendezett volna ven­dégként. Helyette Csiszár Im­re. miskolci rendező állítja színpadra Gogol Háztűznéző című vigjátékát. Sorban kö­vetkeznek bemutatóink: a Gróf Clerambart, a Tangó, a János vitéz, a Nem félünk a farkastól, a C. kisasszony szen­vedélye és egy balett. A lepecsételt tévéjáték Képernyő előtt Nem új életet, hanem új sorozatokat kezdett 1988. első hetében a Magyar Te­levízió. Mindjárt hármat. Kedden A klinika című NSZK filmsoiozat, szerdán a Szá­zadunk újabb szériája, csü­törtökön Kortársaink képer­nyője címmel egy új vállal­kozás, egy új irodalmi rovat a műsorban. Ez utóbbi - nyilván a Szomszédokkal vál­takozva — biztosítja majd, hogy a mai magyar valóság művészi bemutatásának kul­túrpolitikai feladata csü­törtökönként teljesüljön. Ez a tematikai szempont azon­ban nem biztos, hogy a né­zőt közel hozza saját vilá­gához, avagy netán szembe­síti azzal. A televízióban ezt a mai érvényességet még mindig a mozifilmek képvi­selik a legjobban, mint a múlt héten Zeffirelli Rómeó és lúliája és András Ferenc A nagy generációja. Ezek méltatása azonban nem a jegyzetíró, hanem a filmkri­tikus dolga. E két filmről itt csak annyit: Zeffirelli fiatal­jainak érzelemvilága, vagy András Ferenc még negyven­évesen is „a nagy buliban" utazó gyermekfelnőttjei szo­rosabb, mélyebb kapcsolat­ban állnak mai életünkkel, mint a Szomszédok bármely epizódja, vagy Vészi Endre A lepecsételt lakás című té­véjátéka. Ez utóbbi — soro­zatindítóként —, csak arra volt jó, hogy a nézőt elri­assza az egész vállalkozás­tól. Ennyi természetellenes, mesterkélt mondatot és hely­zetet mostanában csak a Szomszédok azon részeiben látott, hallott a jegyzetíró, amelyeket nem Zimre Péter írt. (Ö ugyanis tud jó pár­beszédet írni, ami minden tévéjáték legfontosabb alap­ja.) Vészinek ez a hangjá­tékként már sugárzott írá­sa még hangulatjelentésnek is kevés. Van benne lakás- helyzet, nyugdíjasprobléma, pályakezdő értelmiségi, vá­ratlanul beállító távoli isme­rősök, mindenlében kanál házmesterasszony, tanácsi dolgozó, az üresen álló la­kást elfoglalni akaró idege­nek, és van benne szere­lem és színház (hiszen pa­rókakészítő volt az elhagyott lakás tulajdonosa). Szóval annyi minden van benne, hogy így együtt mindez csu­pa közhellyé válik. Ráadásul a tematikus közhelyeket a tévéjáték továbbiakkal tetézi. Szirtes Tamás rendezésében a helyszín a jegyzetírót be­díszletezett stúdióra emlékez­teti. S ahogy üres a tér, úgy üresek a szereplők közti helyzetek is - az emberi vi­szonyok, szituációk teljesen kidolgozatlanok. A színészek közül egyedül Ráckevei An­nának vannak jó pillanatai — de az íróilag hiteltelen befejezést ő sem tudja elfo­gadhatóvá tenni. Mintha Vészi a reálisból a szürreá­lisba akarná elemelni a tör­ténetet, de közben megfe­ledkezne az írói következe­tességről az a nő, aki a mű elején mindent megtesz azért, hogy a lakásban (az öregeknél) maradhassanak, az nem viselkedik így a vé­gén. Ez az írói önkény jel­lemzi a jelenettechnikát is: ad hoc tűnnek fel az alakok, motiválatlan a szereplők mozgatása, miként a történet mozgatása is külsődleges. A publicisztikus slamposságokat sem a dramaturgia, sem a rendezés nem tünteti el. Ami marad, az egy ál-mai ál-tévéjáték, amire - a né­ző védelmében —, nem ár­tana rátenni a műbeli lakást lezáró pecsétet. Jegyzetiró reménye csak az, hogy a Kortársaink képernyője soro­zat szerkesztői úgy állítot­ták össze a filmek sorrend­jét, hogy egyre jobbak kö­vessék egymást. A lepecsé­telt lakást nem lesz nehéz felülmúlni. M. P. — Ennek megvan az anyagi lehetősége? — Igen, ha takarékoskodunk. Egyébként a tanács kisegített bennünket pillanatnyi gond­jainkból. Takarékoskodni az egyes darabok kiállításán tu­dunk, de törekszünk arra, hogy a takarékoskodás ne legyen egyenlő a kopottsággal, az ízléstelenséggel. — Emeli a jegyárakat a Pécsi Nemzeti Szinház? — Jelenleg a prózai előadá­sok órai 50-től 100-ig, illetve 120 forintig terjednek, a zenés árak 80-tól 100-ig. Nem aka­runk árat emelni, remélem, nem kényszerülünk rá. Azt akarjuk, hogy az átlagkerese­tű ember számára is megfizet­hető legyen a szinház: ez sze­rintünk nemcsak kulturális, ha­nem politikai kérdés is. G. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom