Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-17 / 16. szám

Rózsa Sándor ködmönétől Isaura estélyi ruhájáig leimez farsangra - csak Budapesten A kölcsönzés díja 300-500 forint A hagyomány naptárai szerint január 6-án kezdődik a farsang, s tart vízkeresz­tig. így hát éppen benne vagyunk. Az apropó kapcsán a Jelmezkészítő és Kölcsön­ző Vállalathoz kopogtattunk be, hogy megkérdezzük: hogy állunk a bohókós jel­mezek frontján? Mindazt előrebocsájtva, hogy éppen 15 éve szűnt meg a pécsi- kaposvári—szekszárdi—zala­egerszegi jelmezkölcsönzés - hogy csak régiónkról szóU junk —, s alakultak át es­küvői- és alkalmi ruhá!< kölcsönzőivé a lerakatok. Dr. Frei lánosné, a pécsi „Mátka” kölcsönző vezetője említette, egyedül a Miku­lás süvege és kaftánja ma­radt még e-mellé. A fővárosi székhelyű vál­lalatok kölcsönzési főosztály- vezetője, Kuszái Péterné készségesen segített a vá­laszadásban, előrebocsájtva: helyiség - raktár — és fő­leg jelmez híján hagytak föl a vidéki kínálattal. Mis-' kolcon, Békéscsabán, Szege­den, Székesfehérváron és Szombathelyen kisebb volu­menű gyermek jelmeztár ugyan akad, felnőttek szá­mára azonban csak a bu­dapesti kínálat az egyedüli Magyarországon. Ide kon­centrálták, a Vili. kerületbe, a Luther utca 1-be és az V. kerületbe, az Irányi utca 18—20 alá, s e nagyraktá­raik nagyrészt a színházak" bál élnek. Jelmezeik ugyan­is a színházi élethez szüksé­ges kellékek zömmel: szere­pekhez kapcsolódó öltönyök és ruhaköltemények. Minden akad: 48-as huszártiszti egyenruhától Wermacht- egyenruháig, az Isaura-esté- lyitől Veszelka Juli pruszlik- jáig: be lehet öltözni nyu­szinak, békának, papagáj­nak; Drakulának és Fran­kensteinnek, no és Pom- pomnak... Ezekben a napokban ug­rásszerűen megnő a forga­lom, helyből — vidékről in­dul a farsangi roham. Ké­résre postán is küldenek, — az év más időszakában, így farkangkcr ez nem megy, nehézkes, hiszen mi. nimálisra apad egy-egy hét­végén a kínálat. (Két-három szombat adja az évi csú­csot.) A gyermekjelmezek kölcsönzési díja 3 napra 100-tól 300 forintig terjed, a felnőtt jelmezek - a ki­egészítő kellékektől függő­en, esetleg dárda, kardi pajzs és glória (?) — jóval 300 forint felett. A kölcsönzés feltételei a szokásosak; kell hozzá a személyi igazolványba be­jegyzett, legalább 1 éves folyamatos munkahely. Akadnak tetemes késedelmi dijak, s aki netán elveszti jelmezét, köteles az újra­előállításhoz szükséges költ­séget megtéríteni. Kozma F. HnZ(assag)l receptek Mi fő a családjogász konyhájában? „Borsay Jenő emlékének” Oh/éné vés a bajai múzeum A család összetartására már kaptunk egy újabb receptet, a módosított Családjogi Tör­vény hatálybalépésével. Jogilag ez rendezett, de furdalta ol­dalamat a kíváncsiság, mi lenne ha bekukkantanék egy családjogász konyhájába, va­jon ő „mit főzött ki kuktájá­ban"? Somlainé dr. Filó Eri­káról, a JPTE családjogász do­censéről hallottam, hogy 26 éve mintaházasságban él. Amint betoppantam hozzá a tanszékre, aznap éppen 26-an vizsgáztak nála a családjog fortélyaiból, több-kevesebb si­kerrel. — Szóval egy jó recept kel­lene - mondja -, nekem pedig kocsonyahús, de most azon­nal, — pillant órájára, amely éppen kettőt mutat — mert hat­órára vacsoravendégeket várok. Érdekelt az expressz kocso­nyahús, s másnap felhívtam. — Nem lett zavaros?! Mint kiderült, a négy óra alatt főtt és fagyott kocsonyá­ból egy körömnyi sem maradt, mind elpusztították a vendé­gek. — Gondolom konyhamüvé- izeiből is felkészült, amikor férjhez ment. — Hogyne, harmadéves egye­temista voltam, amikor férj­hez mentem. Tejberízst már tudtam főzni, de mindig oda- kozmált, amikor végre „kozma nélkül" sikerült, a férjem meg is jegyezte: Te, ebből hiány­zik valami?! Aztán megembe­reltem magam, s felkerestem édesanyámat, a magyaros éte­lek készítését tőle, a gombá­sakat a társbérlőnktől, a zöld­ségben párolt, sajtmártóssal Hétvége a múzeumban-soro- zat keretében Néprajzi gyer­mekjátszóház c. délelőtti fog­lalkozást hirdetett szombaton délelőttre a Janus Pannonius Múzeum. Jótszóház sokféle volt már Pécsett is, másutt is — szerencsére. Hiszen a gyerme­kével törődő szülő előbb-utóbb rájön: időszerű lenne megta­nítani gyerekeinket játszani... De hogyan, és mire? Ehhez nyújtónak segítséget a tegna­pihoz hasonló rendezvényeik. A pécsi múzeum néprajzi osztályán megkapó kép foga­dott. Három különböző helyi­ségben kisiskolások, lónyok-fiúk vegyesen — fülig agyagoson —, belefeledkezve a formálás örömébe, gyurmázott, korongo- zott, fonalazott. — Örvendetes, minket is meglepett ez a nagy érdek­leöntött tengeri hal receptjét norvég barátainktól, a fűszere­zést vietnami módra, férjem unokabátyjától tanultam. — „Családi" receptek? — Hagyni kell, hogy a fér­fiak is kibontakozhassanak, például a szabadtéri sütés­főzésnél nem sok kárt okoz­hatnak, a közös bevásárlás pedig határozottan pihentető számukra. Hagyni kell, hogy a gyerek kijárjon a konyhába, Réka lányom tízéves kora óta ezt teszi, ma ő a sütemények, saláták specialistája a család­ban. Hogy néha találkozzunk is, legalább naponta kétszer közösen étkezünk szépen terí- tetet asztalnál. — Konyhai fortélyok? — Télen sok főzelék, amely habarással főzelék ízű ma­lődés — mondja Szabó Zol­tán, a múzeum munkatársa. — Annál is inkább, mivel programszerűen ez az első ilyen alkalom a múzeumi hét­vége sorozatában. Szeretnénk állandósítani: havonta egy­szer . .. Körbenézek kicsit. Az elme- rülten gyurmázók mögött egy kis szobában fiatal szőke lány mutatja be éppen a korongo­zás alapfogásait: Kovács Krisz­tina fazekas. — Úgy, jobb kezed kívül, a másikkal fölülről lefelé, belül­ről formázod; ez az ún. „bü­työkfogás" —, mondja egy tíz­évesforma fiúcskának, aki igyekezetében egy picit a nyel­vét is kidugja . . . Miközben lelkesen rugdalja a korongot. Másutt, a szövőszékek körül rad, főzéshez édes lila hagy­mát használok, a vadhúsokat pácolás helyett kuktában, zöldséggel párolom. A vegyes­körethez, a zöldborsót, a ku­koricát, a kelbimbót párolás helyett lobogó sós vízben fő­zöm néhány percig, a párizsit kukoricalisztbe forgatva készí­tem. Nyáron pedig, naponta keverek gyümölcsturmixot, amelybe túrót is csempészek amit kü|ün nem esznek meg a gyerekek. — S egy ünnepi ebéd re­ceptje?- Kacsa, háromféleképpen, és déligyümölcs - puding. A franciás változat: cukrot pirí­tok, leöntöm másfél liter vörös­borral és 2 deci noracslével, hozzá egy citrom reszelt hé­most nem szőnek, azaz sző­nek, de egyelőre nem a szé­keken. Egymással szember 2-2 kisiskolás, általában lányok, ún. paszományt pödörnek a színes fonalszálakból. Itt-ott néhány anyuka is bekapcsoló­dik a műveletbe. Ezalatt a kiállítóhelyiségek­ben tárlatvezetés folyik. Régi, 60—100—120 éves ormánsági népi használati eszközök, be­rendezett parasztszoba belső tárgyai között. Lehet, ezt a 60—70 gyere­ket éppen ez a délelőtt hoz­ta közelebb egy kicsit a nép, nemzet és hazafiság, sajnos, egyre elvontabb fogalmához . . . Februárban papírmunkák szerepelnek a programban. W. E. ját, majd addig forralom, amíg a karamell elolvad. A felda­rabolt kacsát megpirítom, majd leöntöm a fenti mártással, s másfél órát párolom lefedve. Ha a kacsa izmosabb, a ha­sát megtöltöm almával, na­rancsgerezdekkel, s így páro­lom fólia alatt. Köretnek, szil­vád, naspolyát, Imeggybefőt- tet adok. A harmadik vlátoza- tot pedig borssal, majoránná­val fűszerezem, s pároltkáposz­tával tálalom. A déligyümölcs- puding receptje: Egy tálban, egy sor banán, babapiskóta, narancs és ananász kerül, le­öntöm ananászlével és rum­mal, erre jön a banánpuding, s a tetejére narancskocsonya, majd ananászkarikákkal dí­szítem. Marton Gy. Hősök, megszállott harcosai a közjónak, az emberi hala­dásnak mindenkor akadtak. Szerencsére ... A nagyokat, Giordano Bruno, Misztótfalusi, Körösi Csorna vagy épp Jelky András nevét megjegyezte az utókor. De hányán lehetnek a „kis" ügyek közkatonái? A név­telenek ... Nemrég a Bajai Városi Mú­zeum 50. jubileumán egy kis füzetkébe pillanthattam bele. A füzetet még 1958-ban a mú­zeum akkori fiatal, ma már nyugdíjas néprajztudós igazga­tója, dr. Sólymos Ede írta, A Türr István Múzeum története címmel. Beslő borítóján ez áll: „Borsay Jenő emlékének". Ki lehetett Borsay Jenő? Az I. világháború után bót- monostori jegyző, majd nyug­díjas, Baján. Amatőr régész, a bajai múzeum egyik létrehozó­ja és első vezetője volt. Fiata­lon, még a századvégen Zom- borba került, ahol már javá- bon működött a vármegye Tör­ténelmi Társulata. (A múlt em­lékeit gyűjtötték.) Ez a társu­lat — a Bácskára vonatkozó — értékes tárgyi-történeti gyűjte­ményt halmozott fel. Borsay maga is fölkészült és elhiva­tott gyűjtővé lett. Zombor mú­zeumában külön „Borsay-gyűj- temény" címen kezelték három évtizedes gyűjtő munkájának kő-, bronz-, avarkori és egyéb leleteit, régiségeit. Trianon azonban ezt is el­szakította. A megcsonkított or­szág viszont az egyezmény alapján a „tulnan maradt" muzeális értékeket 20 év alatt visszakövetelhette. Ennek ügyében Borsay jó másfél év­tizeden át cikkezett, agitált, könyörgött... Emlékiratok, le­velek, kérvények özönét küld­te el nagyembereknek, akik va­lóban segíthettek volna az ot­tani gyűjtemény szláv anyag­gal való kicserélése ügyében. Am elaludt ez az ügy is; a gazdag zombori értékanyag el­veszett a magyar nemzet szá­mára. Borsay ezután — néhány ér­telmiségi társával együtt — a város múzeumáért harcolt, amely csaknem 20 éves küz­delem után jött létre Baján: 1937 őszén. Az addig össze­gyűlt muzeális onyag kezelé­sével Borsay lenőt bízták meg. Havi 50 Pengő „díjért” . .. önzetlen munkáját senki nem honorálta. Még jó szóval sem. Egyéni tragédiáját pontosan jelzi a polgármesterhez írott levelének egy részlete, 1939 augusztusában: ........előteremtettem a sem­miből, anyagi eszközök tel­jes hiányában a kezdeti álla­pothoz képest számottevő gyűj­teményt köz- és művelődéstör­téneti, valamint ipartörténeti emlékekből; s megvetettem egy nép- és természetrajzi gyűjte­mény alapját (...) M inthogy azonban sze'gény ember vagyok, aki szerény nyugdíjamból három fiúgyer­mek középiskolai oktatását csak a legnagyobb nélkülözé­sek közepette eszközölhetem, ami mellett sem hanyatló egészségi állapotom javításá­ra, sem illő megjelenéshez méltó ruházkodásra anyagiak hiányában nem áldozhatok, (...) kérem, méltóztassék módját ejteni, hogy 50 pengő- nyi tiszteletdijom 100 pengőre emeltessék fel folyó augusztus 1-jétöl .. Fedezet erre sem jutott. Borsay Jenő három hónap­pal később, 1939 októberében elhunyt. A múzeum ügyét má­sok vették át. Az intézmény 1945 után gyarapodott, gazda­godott; állandó kiállítása ma is Európa-hírű, egyedülálló néprajzi gyűjtemény. Átutazó­ban érdemes rászánnunk leg­alább egy fél órát. Belépve pedig, ha netalán eszünkbe jutna, szenteljünk egy gondolatot néhai Borsay Jenő­nek, aki a legnagyobb egyé­ni nyomorában is oroszlánként harcolt városa múzeumáért. Amíg bele nem pusztult. . . És hogy eszünkbe juthasson ez, Baja város Tanácsának ne­mes gesztusa lehetne, ha a múzeumépület falán táblával örökítené meg az emlékét. Borsay Jenő 120 évvel ez­előtt született. W. E. Néprajzi játszóház Pécsett A koronggal ismerkednek a gyerekek

Next

/
Oldalképek
Tartalom