Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-13 / 12. szám
Me kessen a 4 százalékos tmeles Mi lesz a pedagógusbérekkel? A nyugdíjasokat nőm nélkülözhetik Az iskolákban nem szoktak eseménytelenek lenni az egyes tanévek, valamennyit fűszerezi egy-egy változtatás, reform. Nos. az idei év sem egyhangú, hiszen az 1987/88. tanév közepén éri az iskolákat a bérek bruttósítása. Megyénkben 7209 pedagógus és 3612 technikai dolgozó, a közöktől tás tehát mintegy 11 000 dolgozójának a bérét érinti ez az intézkedés. A feladatot az iskolákban kellett elvégezni és a végT eredményt 1988. január 15-ig közölni a dolgozókkal — mindez jóval korábban megtörtént, hiszen senki sem akart az ünnepekben és a téli szünet-* ben bérbruttósítással foglal; kozni. Országszerte tájékoztatás előzte meg a tennivalókat, és' országos panasz az is, hogy a december közepén kiadott utasítások végrehajtására kevés idő maradt. A besorolási jegyzőkönyveket a bérekkel eleve foglalkozó llletményhi- vatal készítette, vagy új nevén, (mert ismét gazdagodtunk egy gusztusos, új intézménynévvel), a TAKEH, azaz a Tanácsi Költségvetési Elszámolási Hivatal. Gépi adatfeldolgozásukkal nem is névre, hanem bérkategóriákra építve készítették el egy-egy pedagógus bérbruttó- sitásának végeredményét. Ehhez az iskolák tették hozzá az aktuális pótlékokat. Zákányi Sándorné igazgató- helyettessel, a Berek utcai iskola 73 dolgozójának paksa- métáján tanulmányoztuk az intézkedést: — Ami a számokat illeti, megfelelnek az iskolához küldött besorolások, és minden dolgozónknak megmarad a bére — egyelőre ez így tűnik; persze, mindenki várja az első borítékot, hogy ne csak papíron lássa a fizetését. — Az iskolavezetés a gazdasági vezetővel, a szakszervezeti titkárral vette sorra minden egyes dolgozó bérét. December 14-én láthattunk munkához, és 31-ig valameny- nyi munkatársunkkal aláírattuk az új bért. Nyolc olyan eset volt, amit kifogásoltunk az II- letményhivatalnál, de a pedagógushoz el sem jutott ez a probléma. A bruttósítást az intézmény- vezetőknek kell elvégezni, míg a tanács a szükséges bért teremti elő. Fischer Ionost, a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályának vezetőjét arról kérdeztük, okozott-e gondot ez a feladat: — A főfoglalkozású pedagógusok, technikai dolgozók esetében nem. Amire igazán oda kell figyelni, az először is a nyugdíjas pedagógusok bérezése. Továbbá figyelembe kell venni, hogy folyamatosan megszűnnek a különféle (pl, osztályfői, úttörővezetői stb.) pótlékok, azaz beépülnek a pedagógusbérekbe- Ha a pedagógus az új tanévben pél-, dóul nem lesz osztályfőnök. csökkentik a bérét, ha valamilyen új feladatot kap, annak megfelelően növelik azt. Szorosan munkához kötődik) majd mindenfajta bérezés. Ez folyamatosan alakul át, hiszen eddig 16 jogcím létezett, ami alapján pótlékot, órakedvezményt lehetett adni. E kér-l désben vannak és lesznek még viták. — Engem jobban zavar tette hozzá Fischer János — ,i hogy egyes tanácsok túl sokat meditálnak a bérfejlesztéseken, s ezzel késik, legalább egy hónapot a megjáró 4 százalék béremelés. Máskor januárra elvégzik a soros és soron kívüli előléptetéseket, most pedig ez is késett. 'Kár, teszi hozzá az újságíró, hiszen bruttósítás ide, négy százalék oda, a pedagógusoki továbbra is a rosszul fizetett és a megélhetésért plusz munkákra kényszerülő rétegekhez tartoznak —, úgy fest a dolog, hogy tartósan. Hogyan látják a pótlékok! ügyét az iskolák? Pécsszabol- cson Istvánder lózsel imigyen: — A teljes bértömegünket bruttósították, így a túlóradí- jat, helyettesítési díjakat is. Ahogy másutt, a mi iskolánkban sincs állandó helyettesítő pedagógus, viszont 10 napo^ ciklusonként 250 túlórát is tel-< jesiteni kell iskolánkban. A minimális óradíj is mondhatni „bruttósítva” lett, 40-ről 45 forintra, de az iskola fizethet; többet is, ha a hiányzók, gyeden lévők stb. béréből ki tudja gazdálkodni. A lényeg az, hogy az alap- és a célfeladatokat jobban meg tudjuk fizetni — és ez is az intézkedés célja— Anyagi szempontból jobban fog járni a pedagógus - véli Zákányiné a Berek utcában, ahol január 11-én dönti el az iskolavezetés, hogy náluk mennyi lesz az óradíj. — Szerződést kötünk a kollégával, túlóradíját szolgálati éveinek, szakmai elismertségének megfelelően emeljüki meg. A helyzet kedvezőbb lesz, annál is inkább, mivel eddig ez alkalmi bér volt, az-1 után viszont a nyugdíjba is be fog számítani. Az iskolák életében igen fontos szerepet játszanak a nyugdíjas pedagógusok. Sokan latolgatják, vajon nem vesztik-e el őket az intéz-/ mények. Vajon érdemes lesz-e még órát vállalniuk az adó-' zás mellett? E tekintetben január elején még több a kérdőjel, mint a végleges válasz- De ne felejtsük, a nyugdíjas pedagógusok vészhelyzeteket oldanak meg helyettesítéseikkel a létszámgondokkal küzdő iskolákban. Úgy kellene lelbruttósitani a helyettesítési díjaikat, hogy ne járjanak rosszul az adó-* záskor — vélik több iskolában/ s a tanácsokon. — Munkájukra mindig nagy szükség volt a gyesen, gyeden lévő kolléganők helyén — mondja a Berek utcai igazgatóhelyettes. — Nagyon je, lentős tartalékot jelentenek ők emberi, szakmai és .létszámszempontból is. Bár egye-í lőre csak egy minimális programot hajtottunk végre, kis idő múlva jobban fogjuk látni, mennyi pénzzel gazdálkodhatunk, és akkor bátrabban léphetünk tovább az ő díjaik és a kollégák túlóradíja ügyében is. Gállos Orsolya Videotéka a Lengyel Kultúrában A budapesti Lengyel Kulturális és Tájékoztatási Központ a közeljövőben videotéka megnyitását tervezi, ahol lengyel filmeket — magyar nyelven —, bemutató videókazettákat kölcsönözhetnek majd az érdeklődők — hangzott el a központ idei terveiről tartott tájékoztatón, kedden az intézmény székhazában. Az eseményen jelen volt Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Ta- deusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Színház ’88 Takarékoskodás, de nem kopott színpadkép Változások a PNSZ műsorában — Igaz, hogy elmarad két bemutató ebben az évadban? — ezt kérdeztük Nógrádi Róberttól, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójától. Az anya nyelv szeretete Siklósi Kazlnczy-érmesek Bakóné Aradi Éva, a Siklósi Táncsics Mihály Gimnázium magyar szakos tanára tavaly kapta Kazinczy-díját. Találkozásunkkor harmincnál alig idősebb, apró termetű, mosolygós nő állt előttem, akit kérdezni is alig kellett, máris beszélt: hivatásról, családról és szerelméről, a színházról. Gondolatai azonban mindig visz- szakanyarodtak az iskolához, a gyerekekhez.- Én mindig tanár akartam lenni — mondta többször is. — A tanítás az életem. A siklós? gimnázium Beszélni nehéz köre tavaly harmadszor is elnyerte az évente kiadott Kazinczy-jutalmat. Amikor találkoztunk, délután 2 óra volt, a kollégái már hazafelé siettek, Aradi Éva, a gimnázium első emeleti magyar szaktantermében a foglalkozást vezette. Jó hangulatú eszmecsere, vita volt itt: hangsúlyról, szünetről, dallamról, helyes és helytelen kiejtésről, egyszóval a beszédről.- Ne lepődjön meg — mondta —, ezt csak így, közösen gondolkodva lehet csinálni. A Beszélni nehéz műsorokban feladott, rosszul megszólaló példamondatoknak soha sincs tökéletes javításuk. Mi együtt mégis megpróbáljuk.- Hétről hétre beküldjük a megfejtéseket Deme profesz- szornak és Péchy Blanka művésznőnek _ mondta a szakk öri foglalkozás utón a harmadikos Bajnai Ági, aki már kétszer eljutott a Kazinczy Szép magyar beszéd verseny országos döntőjébe. — Sokan azt hiszik, a Beszélni nehéz kör olyan, mint egy nyelvtanóra, pedig közel sem. Itt szinte játék közben rögződnek bennünk a helyes nyelvhasználat szabályai, s ez segít bennünket a mindennapi életben is. Én az anyanyelvi versenyeken is hasznát veszem. Sokkal gyorsabban tudom helyesen alkalmazni a hangsúlyosokat, szüneteket, mint azelőtt. — Amióta ebbe a körbe járok, érzékenyebb a fülem — bizonygatja Kiss Halas Judit is, aki tanár szeretne lenni. — Figyelem és javítom a társaim és a magam beszédhibáit, kiejtési rendellenességeit, és jobban észre veszem azokat a vétségeket is, amelyeket például a tv- vagy rádióbemondók, riporterek követnek el. — Éva néni belénk oltotta az anyanyelv szeretetét, a szép, tiszta magyar beszéd ápolását. Képesek vagyunk arra is, hogy nyáron vagy tavasszal, amikor tanítási szünet van, összegyűljünk és megoldjuk a feladványokat — folytatja Ketz Kornélia, az egyik íródeák. — Judit és én szoktuk megfogalmazni a válaszokat, s mi vagyunk felelősek a postázásért. A Kazinczy-jutalmat azért is kaptuk, mert rendszeresen és többnyire jó megoldásokat küldtünk. A tízezer forinots jutalomból, amely a megtisztelő címmel járt, ötezer forint Éva nénit illeti, a másik ötezret mi osztottuk szét egymás között. Még a régi beszélni nehéz körösök is kaptak. A lányok, miközben adják tovább a szót, szemmel láthatóan egyre lelkesebbek. Mondják, hogy Éva néni a Beszélni nehéz kör mellett évről évre valami új ötlettel jelentkezik: vezet irodalmi színpadot, rendszeresen szervez előadói esteket, műsoros délutánokat, színházlátogatásokat az egész iskola növendékeinek. Legújabb terve egy színházbaráti kör alapítása. Nyughatatlan, energiával teli természetére mi sem jellemzőbb, mint hogy iskolai munkái mellett belekóstolt az írásba, a riporterkedésbe, a rendezőasszisztensi munkába, s most az ELTE továbbképzőjét végzi. Mindemellett feleség és két gyermek édesanyja. A legbüszkébb mégis arra, hogy többszörös Kazinczy-érmes. Az elsőt 1970-ben még mint diák kapta, az utolsót pedig tavaly, azért, mert 11 éve szinte minden országos Kazinczy-verseny- re bejutott egy-egy tanítványa. Hámori Andrea — Igaz — hangzott a válasz. - Az egyik Gorkij Éjjeli mei- nedékhely című drámája Galina Volcseknek, a moszkvai Szovremennyik Színház főrendezőjének munkájával. A premier elmaradásának oka anyagi. A vendég rendező, a vendég díszlet- és jelmeztervező honoráriuma, a tolmácsok, a szállás stb., olyan költséget (hét-nyolcszázezer forintot) jelentene, amit jelenlegi helyzetben nem tudunk vállalni. — A Szovremennyikkel sok éves szakmai-művészeti kapcsolata van a pécsi színháznak. — Igen, emiatt — s mert Galina Volcsek két külföldi előadást mondott le a pécsi rendezésre készülődve —, nekem személyesen is kellemetlen, hogy a munkára nem kerül sor. De mert régebbi baráti szálak fűznek össze bennünket, és információcserénk rendszeres, bízom abban, hogy Galina Volcsek megérti nehézségeinket és a barátság nem fordul át sértődésbe. Le kell mondanunk arról is, hogy három-négy fiatal színészünk: Moszkvába utazzon színházi tapasztalatcserére, és vendégül lássunk Pécsett és Budapesten szovjet színészeket. Mindenesetre fontosnak tartjuk, hogy kapcsolatunk a Szovremennyik Színházzal ne szakadjon meg. — Ez azt jelenti, hogy a következő évadban láthatjuk a Corkij-darabot? — Szeretnénk, de még nem tudok mondani semmi biztosat. Abban a pillanatban, amikor pontosan megtudjuk majd, mennyibe kerül 1 méter vászon, vagy 1 köbméter fa, amikorra kialakul egy reális gazdasági környezet, azonnal elkészítjük a következő évad tervét. Addig fellegjórós, álmodozás lenne a tervezés. Egész bemutatási rendszerünket át kell gondolnunk. — Az évad többi bemutatója változatlan? — Elmarad még — hasonló okokból -, Petrusevszkaja két egyfelvonósosa, amelyet Szőke István rendezett volna vendégként. Helyette Csiszár Imre. miskolci rendező állítja színpadra Gogol Háztűznéző című vigjátékát. Sorban következnek bemutatóink: a Gróf Clerambart, a Tangó, a János vitéz, a Nem félünk a farkastól, a C. kisasszony szenvedélye és egy balett. A lepecsételt tévéjáték Képernyő előtt Nem új életet, hanem új sorozatokat kezdett 1988. első hetében a Magyar Televízió. Mindjárt hármat. Kedden A klinika című NSZK filmsoiozat, szerdán a Századunk újabb szériája, csütörtökön Kortársaink képernyője címmel egy új vállalkozás, egy új irodalmi rovat a műsorban. Ez utóbbi - nyilván a Szomszédokkal váltakozva — biztosítja majd, hogy a mai magyar valóság művészi bemutatásának kultúrpolitikai feladata csütörtökönként teljesüljön. Ez a tematikai szempont azonban nem biztos, hogy a nézőt közel hozza saját világához, avagy netán szembesíti azzal. A televízióban ezt a mai érvényességet még mindig a mozifilmek képviselik a legjobban, mint a múlt héten Zeffirelli Rómeó és lúliája és András Ferenc A nagy generációja. Ezek méltatása azonban nem a jegyzetíró, hanem a filmkritikus dolga. E két filmről itt csak annyit: Zeffirelli fiataljainak érzelemvilága, vagy András Ferenc még negyvenévesen is „a nagy buliban" utazó gyermekfelnőttjei szorosabb, mélyebb kapcsolatban állnak mai életünkkel, mint a Szomszédok bármely epizódja, vagy Vészi Endre A lepecsételt lakás című tévéjátéka. Ez utóbbi — sorozatindítóként —, csak arra volt jó, hogy a nézőt elriassza az egész vállalkozástól. Ennyi természetellenes, mesterkélt mondatot és helyzetet mostanában csak a Szomszédok azon részeiben látott, hallott a jegyzetíró, amelyeket nem Zimre Péter írt. (Ö ugyanis tud jó párbeszédet írni, ami minden tévéjáték legfontosabb alapja.) Vészinek ez a hangjátékként már sugárzott írása még hangulatjelentésnek is kevés. Van benne lakás- helyzet, nyugdíjasprobléma, pályakezdő értelmiségi, váratlanul beállító távoli ismerősök, mindenlében kanál házmesterasszony, tanácsi dolgozó, az üresen álló lakást elfoglalni akaró idegenek, és van benne szerelem és színház (hiszen parókakészítő volt az elhagyott lakás tulajdonosa). Szóval annyi minden van benne, hogy így együtt mindez csupa közhellyé válik. Ráadásul a tematikus közhelyeket a tévéjáték továbbiakkal tetézi. Szirtes Tamás rendezésében a helyszín a jegyzetírót bedíszletezett stúdióra emlékezteti. S ahogy üres a tér, úgy üresek a szereplők közti helyzetek is - az emberi viszonyok, szituációk teljesen kidolgozatlanok. A színészek közül egyedül Ráckevei Annának vannak jó pillanatai — de az íróilag hiteltelen befejezést ő sem tudja elfogadhatóvá tenni. Mintha Vészi a reálisból a szürreálisba akarná elemelni a történetet, de közben megfeledkezne az írói következetességről az a nő, aki a mű elején mindent megtesz azért, hogy a lakásban (az öregeknél) maradhassanak, az nem viselkedik így a végén. Ez az írói önkény jellemzi a jelenettechnikát is: ad hoc tűnnek fel az alakok, motiválatlan a szereplők mozgatása, miként a történet mozgatása is külsődleges. A publicisztikus slamposságokat sem a dramaturgia, sem a rendezés nem tünteti el. Ami marad, az egy ál-mai ál-tévéjáték, amire - a néző védelmében —, nem ártana rátenni a műbeli lakást lezáró pecsétet. Jegyzetiró reménye csak az, hogy a Kortársaink képernyője sorozat szerkesztői úgy állították össze a filmek sorrendjét, hogy egyre jobbak kövessék egymást. A lepecsételt lakást nem lesz nehéz felülmúlni. M. P. — Ennek megvan az anyagi lehetősége? — Igen, ha takarékoskodunk. Egyébként a tanács kisegített bennünket pillanatnyi gondjainkból. Takarékoskodni az egyes darabok kiállításán tudunk, de törekszünk arra, hogy a takarékoskodás ne legyen egyenlő a kopottsággal, az ízléstelenséggel. — Emeli a jegyárakat a Pécsi Nemzeti Szinház? — Jelenleg a prózai előadások órai 50-től 100-ig, illetve 120 forintig terjednek, a zenés árak 80-tól 100-ig. Nem akarunk árat emelni, remélem, nem kényszerülünk rá. Azt akarjuk, hogy az átlagkeresetű ember számára is megfizethető legyen a szinház: ez szerintünk nemcsak kulturális, hanem politikai kérdés is. G. T.