Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-09 / 8. szám
Ferencet sok fórumon o vizuális nevelés ügyélni, bírálni a még meglé- )tip gyakorlatot és fölvó- saját, integrációra épülő jót. Elképzeléséhez gya- hetőséget 1986-ban az Nevelési Központ biztosí- )r - Apagyi Máriával közö- gozott terveik alapján -, t a Művészeti Iskola, ■gyelőre a zenei és a vizu- at kezdte el munkáját. Ferenc vizuális nevelési el- a vizuális alapképzésre y minden ember számára nélkülözhetetlen, elkerül- rűkült művészkedésre való zuktatóit. így az általa tt tananyag egyrészt a lyelv sajátos rendszerére, a természet, illetve a for- ílyén rejlő összefüggések, rűségek tanulmányozására 'sztalotok alkotó alkalma- jl. A törvényszerűségeknek keresése egyúttal biztosít- csolatot is más művészeti s a tudomány területeivel Mária hasonlóan gon- Ö sem elégedett meg az- tanítványait a szokásos jyszerűen csak megtanítja átszőni. A zenei nyelv jnítja, természetesen min- zerhez kapcsolva. Az iga- íyelvhasználat azonban — sz zenetörténet igazolja —, *t dologból tevődött őszutóból való játékból, vagy- irpretációbcl és a rög- égből, vagyis az impro- A tanárnő ezt a két Négyórással összefüggésben az improvizáció módszeres ■le kidolgozásával lényegé- gyik legalapvetőbb zenei yt mentette át a mai ze- és számára. ónak ma már 11 főállású van, akik — a megszokottól eltérően egysé- dolkodnak a művészeti ne- rkérdéseiről, minden főn- imát megbeszélnek egyíc tanitványai közt mással, és segítik egymás munkáját. A tantestület tehát, egységesen nevel, beleértve mindkét tagozatot és mindegyik korosztályt. A gyerekekkel 5—7 éves korukban kezdenek foglalkozni az ún. művészeti elöképzöben. Itt mind a zenei, mind a vizuális tagozathoz egységes szemléleti és gyakorlati alapokat kapnak. Az alsófokú képzés már a tagozatokon külön történik és 14 éves korig tart. A középfokú képzés (15 éves kor felett), elsősorban a felsőfokú továbbtanulást alapozza meg. Itt már a gyakorlati munka mellett művészetelméleti és a művészeti területekhez kapcsolódó természettudományi ismeretek átadását is tervezik. Voltaképpen az ANK Művészeti Iskolája az állami zeneiskolákéhoz hasonló rendszerben működik. Vagyis az alapellátást biztosító iskolák mellett csak szakmai jellegű oktatással és neveléssel foglalkozik, elsősorban a tehetséggondozás cél- Apagyi Mária Művészeti Iskola a Nevelési Központban jóból. Abban különbözik azonban a társintézményektől, hogy több művészeti tagozaton egymással összehangoltan dolgoznak, tehát egy tartalmi integrációt valósítottak meg, a képzési szintek szoros egymásra épülése mellett. így a rendszer horizontálisan (integráció) és vertikálisan (képzési szintek) egyaránt ösz- szehangolt. A Az eddig elmondottak talán túlságosan elméletiek voltak, ezért pillantsunk be néhány percre, hogyan is működik az iskola a gyakorlatban! Zongoraóra az ANK 1. sz. bölcsődéjében. (Kényszermegoldásként átmenetileg itt helyezték el a zenei tagozatot.) — A növendék — Kopjár Szilárd —, 9 éves, négy éve tanul zongorázni. A feladata most az, hogy egy Mozart-menüett harmóniavázára — miután a darabot is tanulja —, próbáljon rögtönözni klasszikus stílusban. A tanárnő persze, segít neki, néha ketten játszanak együtt, bátorításképpen. Házi feladatot is kap: komponáljon a következő órára egy menüettet. A másik kislány, a még óvodás Lakner Zsóli, a hangok világával ismerkedik. Játszik á zongorán pontszerűen, foltszerűen, és előadja a saját kis kompozícióját is, amelyet le is kottázott, egyelőre csupa g- hangokból, de változatos ritmusban. Aztán lekerül a zongora teteje, s egyszerre három gyerek is simogatja és pengeti a húrokat.- Aki kiskorában sokféleképpen ismerkedik meg o hangszer által adott lehetőségekkel, később a legkevésbé sem fogja furcsának találni a kortárs zenét — állítja Apagyi Mária. Bizonyságul Kurtág György Játékok c. zongorasorozatát veszi elő, amelyben a gyerekekéhez „hasonló" műveletek szerepelnek. A másik szobában Árvái Attila dolgozik 9 éves tanítványával, Werner Dalmával, aki hegedűjén éppen a D-dúr hangjaira improvizál. A tanár úr vele együtt hegedül, hogy a játék egy kicsit bátrabb legyen, és ha szükséges, nagyon érzékenyen javít egy kicsit a kéztartáson is, vagy segít a hangok jobb megszólaltatásában. Árvái Attila órája nagyon jól bizonyította, hogy a rögtönzés tanítása a hegedűn éppúgy lehetséges, mint a zongorán, vagy bármely más hangszeren. A vizuális tagozat az iskola székhelyén, Mólomban található. A régi iskola épületét rendezték be erre a célra, de azért lesz itt még tennivalója az építésznek és a kőművesnek is. Ezen a késő délutáni órán Lantos Ferencen kívül Dechandt Antal tart még órát, aki az alsós csoportot vezeti. Feladat a téralakítás: helyezzenek el függőleges és vízszintes kötetlen formákat a rajzlapon úgy, hogy a vízszintesek az előtérben, a függőlegesek a háttérben legyenek. A kicsik elmélyülten dolgoznak, s tán mondani se kell, hagy rajzaik a legkevésbé sem hasonlítanak egymásra. Az utcai épülőt nem túl meleg helyiségében a középiskolás csoport „házifeladatát" elemzi Lantos Ferenc. Három lány, három fiú teríti ki rajzait a padlóra, s a mester - bizony, néha kemény szavakkal — bírál. A legfurcsább az, hogy itt lehet a tanárral vitatkozni is .. . A feladat egyébként egy tetszőlegesen kiválasztott természeti tárgy rajzban történő elemzése volt. A Lantos Ferenc és Apagyi Mária nevével fémjelzett művészetnevelési program iránt mind belföldön, mind külföldön egyre növekszik az érdeklődés. Számtalan hazai előadásukon és tanfolyamukon kívül munkájukról tájékoztatást kértek már Lengyelországban, Hollandiában, Ausztriában és a Szovjetunióban is. A Művészeti Iskola minden nyáron megrendezi kísérleti alkotótáborát, mely elsősorban a tanári kar intenzív továbbképzése, de rendszeresen más hazai és külföldi tagjai is vannak. 1988 májusában az iskola először rendezi meg az országos zeneiskolai improvizációs találkozót, melynek rendezői között az OPI, a Művészeti Alap, Pécs város és Baranya Megye Tanácsa és a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet is szerepel. — A találkozót háromévenként megismétlik majd. Havasi János lista tarkójára irányít. Krank hátratolja a széket, kezét az asztalra, arra állát rakja, így igyekszik minél jobban szemügyre venni a képet. A bicikli kerekei nevetségesen csámpásak, de pont iái illenek ez erőlködő, menekülő biciklistához, ki toizonborz frizurával, dülledt szemmel menti az irháját. A vadász törpe, de roppant szigorú képet vág, Krank azt is látja, hogy buggyos nadrág "van rajta, a merénylő fegyvert pedig lazán tartja, csípőből céloz a biciklistára. Fél négy elmúlt. JU Nincs mese, egyszer elérkezik a szombat délután is. Szürke vízióként folynak a februári napok, mik majd a hónap végen Krank születésnapját is meghozzák, hó nélkül. Minden valamirevaló szín nélkül. A halak csillagjegy kezdődik azon a napon. Krank feje fölött „addigra" ismét elsuhan egy esztendő. A hányadik. A városszéli lakásban szom- bal-délutáni-csönd van. Krank az ilyesmit nem szereti, hülyeségnek tartja. Különben is, szerinte csöndek, csönd egyáltalán nem létezik. Sose hallott olyat. Az alattuk lakó csak e pillanatban fejezte be a hermóniumozóst. Krank — talán így helyes: —, nem hall semmiféle zajt. Három óra. A nagyszoba egyetlen faliórája üti. Apja, anyja visz- szavonultak a megterhelő ebéd, s az azzal járó ceremónia fáradalmaival. Ö ilyesmit nem engedhet meg magának. Színes folyóiratokat keres az újságkupacban. Mind régi, kiolvasott lap, a -szemetest bélelik velük, krumplit hámoznak rájuk. Krank játszi gyorsasággal meggyőzi magát, hogy nem látta őket annak idején - mármint az ő akkori idejében, hisz nem lapokról, oktondi hírekről, ki tudja mit ábrázoló képekről van szó. Immár háromnegyed órája lapozza az újságokat. Rövid ideje valahogy leszokott abbéli dicséretes szórakozásáról, hogy anyjának segédkezik a mosogatásban. Olykor - megint csak annak idején —, fütyült vagy dúdolt. Anyjának, ki bekötött fejjel sikálta a zsíros tányérokat, nagyon tetszett az ilyesmi, mosolygott, és azt mondta neki, hogy olyan kis „csoda muki". Krank ilyenkor már csak az anyja kedvéért folytatta a fütyülést vagy dúdolást, az ő kedve valahogy hirtelen elszállt. Krank bele-beleolvos egy cikkbe. íróasztala mögött ül, ami a falhoz van állítva, a fényt oldalról kapja, da a kinti ború, s a sűrű függönyözés nem sok világosságot engednek hozzá. Bár áll az asztalon egy modern vonalvezetésű, piros búrájú lámpa, halogatja bekapcsolni. Úgyis inkább csak lapozgat. Odahajol a szöveghez, de csak a betű formáját tanulmányozza. Képtelen lenne odafigyelésen olvasni. Csak úgy járna, mint már máskor is, sokszor, hogy a mondat első három—négy szaváról még tudja, mit jelentenek, de aztán csak a szeme jár, és akkor ocsúdik föl újra, mikor lapozáson kapja magát. „1955. júniusában, a Le Mansi 24 órás versenyen báró Levegh karambolozott Mercedes W 196-os típusú versenyautójával, amely a nézők közé repült, és közülük nyolcvanhatot megölt!" Ma délután ennyi információt bír ki. Elmosódott fénykép van a szöveghez. Ez végképp nem érdekli. Sóhajtva lapoz. Szembe vele a falon világtérkép lóg. Krank ezt a foltos területet is kívülről tudja. A semmihez nem hasonlítható, szinte szeretett alakzatokat, a színeket, a ncgy pirosat, a mini zöldet. Nepál fővárosa. Sokszor és igen hosszasan szokta tanulmányozni a világot. Legtöbbször azt látja, hogy a világ egyszerű. Kiteríthető. Jelölhető. Mérhető. Sohase szokta elragadtatni magát, s ha néha furcsa köröket rajzol az újjávol, csak azért teszi, mert keres egy-egy országot, s éppen azon élvezkedik, hogy megtalálja. O ugyan nem vágyik Amerikába. Ott sincs másképp. Az viszont igaz, hogy a Nagymagyar- ország határait behúzta színes ceruzával, pirossal. Most visszaemlékszik, hogy az apja mennyire nem örült ennek (őtőle kapta a világtérképet), azt mondta, hogy csak ahhoz ért, hogy mindent azonnal elrontson. De már ez is csak afféle homályos, nyűgös kép Krank múltjából, valójában említésre sem méltó, és ha nincs ott a piros vonal a térképen, bizonyára nem is emlékezne semmire, hisz nem is volna mire. Egykedvűen hallja a fél négyet jelző két ütést. Ha mindenképpen szóval kellene kifejeznie, akkor jobb híján azt mondaná, szeret itt ülni a szobájában. Persze ez nem ennyire direkt. Ö inkább a helyekhez ragaszkodik. Ezért nem vágyik utazni. Jól tudja — bár nem szokott gondolkodni rajta -, hogy minden közeledés óhatatlanul együttjár a távolodással. A helyek pontosak. Az utazás, bizony, kétséges. A világtérképben is azt szereti, hogy ott van a falán. Hogy mindig ott van. Ugyanez a papírlap igaziban, gömbölyűben, nagyban elképzelhetetlen. Krank szemeibe csupán egy- egy gombostű illeszthető, más nem fér bele. De most már semmit sem lát, a sötét beteljesedett. Hallja a mocorgásból, hogy szülei hamarosan fölkelnek, apja kimegy a konyhába kávét főzni, utána hozzá is beles, hogy vajon mit csinál, és méltatlankodva kérdezi, hogy miért nem kapcsol villanyt. Ezek Krank utolsó percei. Amikor még egy csomó minden az eszébe juthatna, de áldja magát, hogy leszokott az ilyesmiről. Nem szereti a „na még egyet" típusú embereket. Az egész délután az övé volt. Legyen elég. Csupán azt fontolja meg a halántékához nyúlva, hogy hagyja-e lejátszódni a várható forgatókönyvet az apjával, vagy ő menjen elébe az eseményeknek, és vegye a fáradtságot ki- bcllagni a konyhába. Kávézni úgyse kávézik, így nem lesz kötelessége. Állhat szótlan. Esetleg leül. MELIORISZ BÉLA Nem múlhatnak el talán elmúlnak majd a csodák elszakad és nem kell már a zsák s ha hirtelen esni kezd a hó s nyílni akar az üvegajtó áll csak idegenül az ember ahogy egy másik versben egyszer és sehogy se tud megszólalni csüng a kéz lüktet a halánték jöttöd már kései ajándék s ki kell találni mindent újra iszonyatos a lélek útja elszakad és nem kell már a zsák de nem múlhatnak el a csodák ideje volna megszólalni NÉMETH JÓZSEF y vegyünk például vagy vegyünk például egy lányt ez is csak olyan mint akármi más van kövér teltkarcsú és sovány de alapjában véve mindegy a lány az lány rajta bütykölhetünk nappal meg éjjel rajta bütykölhe tünk nappal meg éjjel végülis nemsok amit a lányról megtudhatunk én egyszer ismertem egy lányt sokat járkáltunk a lábainkon és valamit éreztem akkor ott ez a szerelem mondtam ez a sze én már csak ilyen javíthatatlan van persze még a rosszlány de az egy külön fejezet végülis kérem a lány még mindig talány SERFOZO SIMON Mutatóban csak Emberségből, tisztességből, ha kel, zöldell a vetés, végül itt-ott kalászol csak — mutatóban — valami kevés. A tülekvö önzések nyomán néhány letiport szár, ha marad. S magvát, azt a keveset is, széthordják kapzsi madarak. Egy kórus centenáriumára 1887-ben Dulánszky Nándor, a pécsi Egyházmegye akkori megyéspüspöke Regensburgba küldte főtisztelendő Glatz Ignác, későbbi prépost-konokot. Ezzel oz aktussal születik meg a pécsi Székesegyház Énekiskolája, mely ezekben a hónapokban ünnepli megalakításának 100. évfordulóját. Glatz Ignác feladata nemcsak a híres (és összetételében a világon egyedülálló) gyermek-férfi vegyes kórus munkájának tanulmányozása, de annak az énekpedagógiai munkásságnak, karnagyi teendőknek elsajátítása is, melyen keresztül a pécsi kórus előbb szőkébb pártriájában, majd az ;dők folyamán országos, még később nemzetközi hírű kórussá fejlődik. Glatz majdnem negyedszázados. munkásságát előbb Lajos Gyula kanonok folytatja, majd a kórus virágkorát jelentő „utolsó" 25 évben (1937-53) Mayer Ferenc veszi át a kórus vezetését. Szükséges rámutatnunk arra, hogy ez az iskola voltaképpen nem iskola volt, inkább inter- nátus. Bentlakó 8—14 éves gyermektagjai a Tanítóképző gyakorló iskolájában folytatták elemi iskolai, illetve a pécsi cisztercita rend Nagy Lajos gimnáziumában középiskolai tanulmányaikat. Az inter- nátus 25—35, nagyrészt szegénysorsú diáknak adott otthont. A 7—8 éves gyermekeknek komoly felvételi vizsgán kellett tanúskodniok zenei érzékükről és hajlamukról. Ezt az érzéket és hajlamot aztán a kiváló zenepedagógiai képességgel megáldott karnagyok - elsősorban Mayer Ferenc — magas szintre emelték. Az ifjoncok tanulmányaik második évében lapról énekelték a legfondorlatosabb zeneműveket is, instrumentális zenét tanultak, és főszereplőivé váltak a magyar zenekultúrának, a magyar egyházzene népszerűsítésének. Jellegzetes öltözékükkel (piros reverenda fehér karing, piros birétum: ezért kedveskedően „hecsed- lik"-nek nevezték őket), üde színfoltjai voltak a város kulturális, elsősorban egyházi-ri tuális életének. Hangverse nyeikkel, melyeket a Magya Rádió egyenesben sugárzott és amelyeket rendszeresen c Zeneművészeti Főiskolán adtak az 1930-as évek Missa Solem niseinek (Passió-játékainak) asszisztálásával, az 1937-38-a« ún. „felvidéki hangversenytúra” nemzetközileg is elismeri sikereivel igen hamar az egyházzene művelőinek élvonalába küzdötték fel magukat. A klasszikus zeneszerzők melleti Kodály, Bárdos, Maros írt a kórusnak darabokat. Kodály Missa brevis-ét ez a kórus mutathatta be a közönségnek. 1953-ban az egyházi iskolák államosításakor megszűnt a kórus és vele együtt az in- ternátus. Hiába interpellált Kodály Zoltán személyesen Rákosi Mátyásnál és a kultúrpolitika vezérkaránál, az internátust és c kórust feloszlatták. Ma Palestrina kórus néven nők és férfiak részvételével működik: dr. Hergenrőder Miklós, egykori kórustag vezetése alatt énekelnek, megőrizve és felelevenítve o kórus klasszikus hagyományait. A kórus valamikori tagjai közül igen sokan nagyhírű művészekké, kórusvezetőkké váltak. Ennek az internátusnak volt egykor tagja Szende Ferenc, az Operaház basszistája, itt tanult és énekelt Reményi János, a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezető karnagya, Székely Miklós zenepedagógus és orgonaművész, de itt töltötte ifjúságának egy részét Jandó Jenő megyeszerte tisztelt és ismert karnagy, a világhírű zongoraművész édesapja is. Bokrétás András egykori kórustag
