Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-09 / 8. szám

Az 1988-as évnek a magyar gazdaság fejlődésében, a fej­lődés tartalmában a változás évének kell lennie. Az objek­tív szükségszerűség gazdasági kényszere és a társadalom bel­ső, termelési és elosztási vi­szonyaiból adódó lehetőségek összhangjának megteremtésétől függ az, hogy bekövetkeznek-e az indokolt változások vagy sem. A döntések megszülettek: az MSZMP KB júliusi határo­zata nyomán az Országgyűlés elfogadta a Minisztertanács munkaprogramját; jóváhagyta az adóreformot; és kialakultak az 1988. évi népgazdasági terv és állami költségvetés körvo­nalai. Tudnunk kell: nem vagyunk a döntések után. Az említett határozat, program ugyanis csak a legjelentősebb kapasz­kodókat adja meg, csak az utat jelöli ki — és ez nem is kevés! De csak a mindenna­pok gazdaságirányítási, válla­lati, lakossági cselekvésében, a „kis döntésekben" derül ki va­lójában az: hogyan, merre, mily módon fejlődik a magyar gazdaság, társadalom. Az 1988. évi folyamatoknak a gazdaság stabilizálása szem­pontjából meghatározó jelen­tősége van. A programmal összhangban olyan gazdaság- politikát kell megalapozni, amely két alapvető cél — a gazdasági szerkezet átalakí­tásának meggyorsítása és a gazdasági egyensúly lényeges javítása — kombinált megva­lósítását helyezi előtérbe. Az idén a gazdasági egyensúly javításában — a nemzetközi Ti- zetőképességet közvetlenül fe­nyegető veszély kialakulásá­nak elkerülése érdekében — az időarányosnál nagyobb előre­haladást, ehhez a konvertibi­lis áruforgalomban számottevő aktívumot, az állami költségve­tésben legfeljebb minimális de­ficitet kell elérni. Számolni kell azonban az­zal, hogy a célok között rövid távon bizonyos ellentmondás is van: előbbi a műszaki fej­lődést, a termelő szféra kor­szerűsítését szolgáló eszközök bővítését, valamint a gazda­ságtalan termelés és export jelentősebb visszaszorítását igényli, mig az utóbbi a belső felhasználós csökkentését és az exportlehetőségek minél tel­jesebb kihasználását teszi szükségessé. A terv ezt az el­lentmondást azzal kívánja ol­dani, hogy szelektív, az egyen­súlyi és szerkezetkorszerűsitési célokat egymással összehan­goló, és más célokat ezeknek határozottan alárendelő ter­melési és elosztási politikát érvényesít. Ezt a gazdasági mechanizmus reformfolyamatá­nak határozott előrevitele, és más intézkedések kell, hogy szolgálják. A „2X2 józansága” azt kö­veteli, hogy tudjuk: ezek az el­lentmondások több, mint egy évtizede útitársaink, eddig nem voltunk képesek megszabadulni tőlük. Ezen a helyzeten most változtatni akarunk! A külső egyensúly javításá­hoz szükséges hazai forráso­kat a kormány nem a terme­lést, a műszaki fejlődést, Korsrerü kitermclögőn — -- * ' ’'töltésben Radnai György, az MSZMP KB munkatársa Számottevő aktívumot a konvertibilis áruforgalomban, minimális deficitet az állami költségvetésben vagyis a jövő megalapozását szolgáló eszközök terhére kí­vánja megteremteni, ezért a belföldi felhasználás más te­rületein kell forrósokat felsza­badítani: 1988-ban tehát a vállalatok, a gazdálkodás re­lativ előnyt élveznek a lakos­sággal szemben. Más szavak­kal ez azt jelenti, hogy a la­kosság, mint termelő kedvez- ményezettebb, - mint fogyasztó! Gondot jelent, hogy a ter­melési szerkezet ilyen irányú átalakítását az ipar rugalmat­lansága, és nem kielégítő ver­senyképessége, az energia- és anyag-megtakarítási, illetve az importhelyettesítési törekvések erőtlensége, valamint az 1987. évi gyenge mezőgazdasági eredmények különösen hátrál­tatják. Idén a termelési szerkezet változtatásának fő iránya és tartalma az lesz, hogy a ki­elégítő hatékonyságú konverti­bilis elszámolású kivitel szá­mottevően emelkedjék. Ebből — és csak eb.ből — adódhat a termelő ágazatokban, különö­sen pedig • az iparban a ter­melés növekményének döntő része. Ehhez a külpiaci érté­kesítési lehetőségek, és az érdekeltségi feltételek adot­tak, az eredmény elsősorban a gazdálkodó szervezetek szer­kezetváltoztatási és fejlődési kézségétől és képességétől, ■vagyis árukínálatától és piaci munkájától függ. A rubelvi- szonylatú kivitel — a reálisan tervezhető importnövekedéssel, valamint az egyensúlyi követel­mények szerinti áruforgalmi ak­tívummal összhangban — alig növekedhet. A belföldi értéke­sítés pedig - a vállalati és lakossági vásárlóerő biztonsá­gos szabályozását feltételezve ~ csak a termelőknek a keres­lethez való jobb igazodása, piaci részesedésük növelése, azaz a gazdaságos importhe­lyettesítés erőteljes élénkülése esetén emelkedhet; utólag a pozitív szerkezetváltozás kiegé­szítő eleme lehet. A termelési szerkezet átala­kításának már idén is nagy- fontosságú eleme kell hogy le­gyen a gazdaságtalan tevé­kenységek visszaszorítása, át­alakítása vagy felszámolása az ezekhez nyújtott támogatások és kedvezmények mérséklése révén. A leggazdaságtalanabb kivitel támogatását meg kell szüntetni, emiatt az egységnyi exportra jutó támogatásnak mind az iparban, mind az élelmiszer-gazdaságban csök­kennie kell. A gazdaságtalan termelés visszaszorításának fontos ele­me, hogy az 1987. évi eredmé­nyek alapján, továbbá 1988 folyamán — az ár- és odóre­form hatására valószínűleg erő­teljesen növekvő számban — fi­zetésképtelenné váló gazdál­kodó szervezetekkel kapcsolat­ban következetesen érvényesül­jön a felszámoló-si eljárás. Az irányítás következetes maga­tartásának megnyilvánulása, és egyúttal kül- és belföldi meg­ítélésének egyik lényeges ele­me, hogy ténylegesen is sor kerüljön gazdálkodó szerveze­tek megszűnésére, beleértve néhány jelentősebb nagyválla­lat felszámolását is. El kell ér­ni, hogy a hitelezők — bele­értve o bankokat is — minden fizetésképtelenségi esetben kezdeményezzék gz eljárás szerű életszínvonal-csökkentő intézkedések elsősorban a szo­cialista szektor dolgozóit sújt­ják, omi szűkíti az ösztönzés lehetőségeit. Ezért a konverti­bilis exportot erőteljesen bőví­tő és magas jövedelmezőséget elérő szervezeteknél számotte­vő bérnövekedés valósulhat meg; másutt azonban a bér­emelések rendkívül korlátozot­tak lesznek. Mai gazdasági helyzetünk­ben, a változó politikai és társadalmi feltételek között, Önjáró darukat gyártanak az ÉPGÉP Pécsi Gyárában Fotó: Proksza László megkezdését. Szanálásra csak rendkívül indokolt esetekben, igen szűk körben, minimális költségvetési tehervállalás mel­lett kerülhet sor. Látjuk tehát, hogy a kedvez­ményezettség is nagyon szigo­rú feltételeket teremt a válla­latoknál, nem jár együtt álta­lános pénzbőséggel. Ennek az az. alapvető oka, hogy a ma­gyar gazdaság egészében van forráshiány, amit valamilyen módon érzékeltetni kell a gaz­dálkodókkal szemben is. A szelektív elosztási politi­ka jegyében a belföldi fel­használós mérséklődését diffe­renciálni kellett, mégpedig úgy, hogy az semmiképpen ne keresztezze a gazdaság kor­szerűsítésére, a kibontakozás feltételeinek megteremtésére irányuló törekvéseket. Elhárít- hctatlanná vált a lakosság reáljövedelmeinek viszonylag jelentős csökkentése. Számolni kell azzal, hogy a lakosság er­re feltehetően megtakarításai­nak mérséklésével is reagál (még a megtakarítást ösztön­ző intézkedések megtétele ese­tén is), és ezért a fogyasztás csak kismértékben szorítható vissza. Ellentmondás forrása az is, hogy miközben a stabilizá­ció a gazdaság teljesítményei­nek javítását igényli, a kény­'ugyanakkor, amikor alapvető feladataink a stabilizációs és kibontakozási program megva­lósításával függnek össze, el­kerülhetetlenül felerősödnek bi­zonyos társadalmi-szociális fe­szültségek. Azzal kell számol­nunk, hogy a munkaerő-keres­let és -kínálat mikro- és mak- roösszhangja nem mindenütt teremthető meg egyidejűleg, a többoldalúan hátrányos helyze­tek újratermelődése is felerő­södhet, a társadalmi juttatási rendszer egyes elemei veszít­hetnek értékükből, az intézmé­nyi rendszereken keresztül nyúj­tott ellátások is romolhatnak. Jelenlegi helyzetünkből adó­dó elmozdulásunk egyik kulcs- problémája éppen az: ezeket a feszültségeket úgy kell és csak úgy szabad enyhítenünk, hogy azok következményeként egyrészt az érintettek egyéni helyzete ne váljék lehetetlen­né, másrészt viszont ugyanak­kor a kényszerű de elengedhe­tetlen gazdasági változások ki­bontakozzanak, illetőleg ne rendeződjenek vissza! Ehhez az átmeneti és tartós szociálpoli­tikai eszközöket ki kell alakí­tani, ez 1988. évi intézkedések csak az út elejét jelzik. Döntés közben vagyunk! A gazdasági mechanizmus jelentős korszerűsítésének, va­lamint a folyamatos kormány­zati irányításnak összhatása­ként a gazdasági környezet kedvező hatása csak akkor bontakozhat ki, ha az évközi gazdaságirányítás az eddigiek­nél határozottabban és aktí­vabban támogatja a gazda­ságpolitikai célokat megalapo­zó, azokkal összhangban álló kezdeményezéseket, ha az irá­nyítás összehangoltsága, egy­séges fellépése jelentősen ja­vul, ha az évközi folyamatos irányítás gyakorlatában követ­kezetesen megvalósulnak az ár-, támogatós-, bér- és hitel- politika említett elvei. Emel­lett — ha a gazdasági folya­matok ezt indokolttá teszik - év közben is meg kell valósí­tani a szükséges kiigazításo­kat. Ezeket a kiigazításokat a társadalom fogadóképessége, felelősségvállalása alakítja J Ez mindannyiunk felelőssége! fi változás eve Miért bosszankodunk? Történt pedig, hogy a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ egyik iskolájából ki­szorultak a gyerekek. Jobb hí­ján a szomszédos kollégiumba került az általános iskolások egy része. A szünetekben per­sze éppen úgy hancúroznak, mint hasonló korú társaik. Mi­ért ne tennék, hisz az órák közti szünetek a kikapcsolódást szolgálják. Ezt azonban csak a szűk folyosón tehetik, ugyanis az emeletenkénti társalgót nem használhatják, pontosabban nem ülhetnek a fotelekbe, mert azokat „tönkreteszik". Az intézkedés — gondolom' -- két okból fakadhat: a kollé­gium vezetése jót akar a lur­kóknak, ülnek eleget egész nap, a szünetekben igenis áll-' janak, mozogjanak. A másik: ezek a tapasztalt emberek is­merik a hazai bútoripar ter­mékeit, s akkora bizalmat nem szavaznak a foteleknek, hogy1 a gyerekeket ráengedjék . . . * Képzeljék el, kijönnek az ABC-ből, s ahogy autójukhoz; közelednek, észreveszik, hogy megnyomták kocsijuk elejét. Autóslársunk így járt a minap. A sérülés nem volt jelentős, de javíttatásához nélkülözhetetlen egy ügyes szakember, alkat­rész, s nem utolsósorban sok. idő. Körülnézett, hátha itt van a közelben a tettes, s csak ér­kezését várja, hogy elnézést kérjen, meg hogy letendezzék a papírokat. De nem várta. Sőt, még egy papírt sem tett a szélvédőre, névvel, címmel, hogy a károsult legalább a biztosítónál elkezdhesse az ügyintézést. Ekkor odalépett hozzá egy férfi, aki elmondta, hogy látta, amint egy teherautó a Skodá­ba tolatott: a vezető kiszállt, megnézte, aztán visszaült a tülkébe és elhajtott volna. Ö azonban szólt neki, s bár azij mondta, hogy nem vette észre, hogy nekiment a kocsinak, hosszas rábeszélésre átadott a segítőkész autósnak egy betét­lapot ... A betétlappal a Sko­das indult a biztosítóhoz, de észrevette, hogy a baleset le­írását nem töltötte ki a te­herautó vezetője. Autóstársunk több órán keresztül kereste d vétkest, aki miután előkerült is­mét, azt mondta, hogy nem vette észre, hogy a Skodának tolatott, vitatkozott, végül el­ismerte a felelősségét. Miért nem tette ezt a hely­színen, hiszen neki semmilyen kára nem származik? * Ismerősöm észrevette, hogy a szokásosnál gyorsabban jege- sedik a hűtőszekrénye. Gyakor­latias ember lévén hamar rá­jött, hogy a hűtőszekrény ajta­jának gumiszegélye elernyedt, így a szoba levegője beszivá­roghat a hűtőtérbe. Felhívta a VILLGÉP szervizt, ahol arra kérték, hogy szerelje le az ajtót — roppant előzé­kenyen, ehhez még útmutatást is adtak, mit kell lecsavarni, s hol -, és hozza be. Az ajtót' leszerelte és bevitte. A szervizben közölték vele, hogy ja gumi valóban eler­nyedt, ki kell cserélni. Igen, tudja, mondta, ezért hozta ide. Sajnos, ehhez a típushoz jelenleg nincs gumiszegély - hangzott a válasz. Ismerősöm, aki nem csupán gyakorlatias, hanem roppant megértő ember is, nem veszekedett, nem kérte a panaszkönyvet, hogy ugyan már, akkor miért kellett lesze­relnie és behoznia az ajtót.. Ezt méltányolták a szerviz dol­gozói és tanácsokkal látták el: ha sikerül szereznie gumisze­gélyt, akkor nem érdemes szer­vizbe vinnie, hisz otthon is rár ragaszthatja az ajtóra. Ismerősöm hóna alatt az aj­tóval hazament, és mosa'yg ?tt. Miért ne tette volna? Akár ii-j szik, akár nem, a sze,. zbon nem kértek pénzt a 'vö­kért! önök most azt • ik, miért kértek volna manapság mit kap az ember ingyen? A család kicserélte gyerme­kének a bútorát. Az előjegyzé- ses vásárlás gördülékenyen ment, az igénybejelentés utáni héten megkapták az értesítést a Mecsek Áruházból, hogy me­hetnek befizetni a bútor árát. A pénztáros elismerésre mél­tó korrektséggel megkérdezte, a vállalat szállítsa, vagy pedig magánfuvarozót bíznak meg. Bár a család férfitagjának semmi fenntartása nincs a maszekokkal szemben, úgy döntött, hogy a vállalatot kéri fel a szállításra. Meghatározta ennek a napját, s miután azt is megkérdezték, melyik nap­szakban vihetik a bútort, ő a délelőtt mellett döntött. Egyik este meglepett szom­szédok fogadják a családot a lépcsőházban: „Bútort hoztak nektek, néhány darabot fel isi cipeltek, de nem voltatok ott­hon!" Nagy volt a meglepetés, mivel a megállapodásban egy héttel későbbi napot jelöltek, meg. Telefon a cégnek, ahol el­nézést kértek (!), ugyanis a szállítók élnézték az időpontot. A megbeszélt nap délelőttjén a család várta a bútort, várta, lesték a kocsit. De hiába. A bútor csak nem akart megér­kezni. Miután 'a rádióban megkondult a déli harangszó; a fé'tfi felhívta a céget: mi vpn a bútorukkal. Nyugodt) hang közölte, utánanéz és visszatelefonál. Pár perc.múlva cseng a telefon, nyugodt hang közli, elnézést, de ismét vala­milyen keveredés történt, de intézkedik, és a bútort egyl órán belül kiviszik. Kivitték. * A kis Tünde tv évekig otft árválkodott a kisszobánkban, s mivel kihúzható antennája ko­rábban letörött, nem tudtuk használni. Gondoltam, elvi­szem és a HIRGÉP-nél megcsi­náltatom. A szervizben a hölgy felhív­ta a szerelőket, megkérdezte, van-e antenna, s miután azt a választ kapta, hogy igen, a készüléket átvette. Az elkészü- lési határidő utón vagy egy héttel elmentem a tv-ért. A pult mögött egy másik hölgy állt, aki a raktárban percekig kereste a Tündét. Előtte oda­adta a papírt, melyben aló-1 írásommal kell igazolnom, hogy a televíziót megjavítva átvettem. Nem írtam alá, mert a papíron olyan munka isi szerepelt, amit nem kértem. Végre meglett a készülék, de ekkor ért az igazi meglepetés: a tápegységet, amelynek sem­mi baja nem volt. az Írás sze­rint „megcsinálták”, de az an­tennát nem szerelték fel. Ér­kezik a szerelő, magyarázko­dik, elnézést kér, nem tudia,. hogyan fordulhatott elő. Én pedig azt nem tudom, hogy azt a bizonyos tápegységet miért kellett „javitani”. A szerelő ismét maayaráz, „Tudja, öt órán keresztül üze­meltettem, s akkor jött elő a hiba." Kételkedem, de hát eí kevés. Kérdem, ahhoz, hogy! egy antennát kicseréljenek, öt órán keresztül kell működnie a készüléknek. A válasz határo­zott igen. Nyugodt vagyok) erősködöm, de hát végülis az antennát mégsem cserélték ki. Ez igaz ... - mondja. Abban maradunk, hogy az antennát felszereli, jöjjek vissza. Egy óra múlva ott csillog az antenna a tévémen, boldog lennék, de örömömet megke­seríti a kétely: átvágtak-e vagy sem? Bár a számlán a fize-i tendő összegben a tápegység alkatrésze és a javítás is sze­repelt — fizettem. A szerelő miután átadta a készüléket és összecsavarta a vezetéket, le­törte a hátlap egy'k kis mű- onyagtartójót. Mentségére le­gyen mondva, pillanatok alatt visszaragasztotte S én gyorsan távozhattam. Roszc ' Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom