Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-02 / 1. szám

Szilveszter o pécsi gyermekhotelben Ünnepi hangulat a gyermekhotelben Fotó: Proksza László Vegetáriánusok Ha lassan is, de növekszik a vegetáriánusok száma Pécsett. Dr. Karácsony Ferenc, a pécs- bányai kórház orvosa szerint, aki egy biokört (életforma­klubot) vezet számuk né­hány százra tehető. Sok köz­tük az egyetemista, akik a Petőfi utcai Vitamin Étterem rendszeres vendégei. Pár éve alig félszáz csak növényi ele- séget fogyasztó családról tud­tak baranya megye székhelyén. Az adatok nem megbízhatóak, mert jópáran restellik ezt a szokásukat, tartanak a meg-i szólástól, hogy netán külön­cöknek vélik őket. Egyébként húsellenesek voltak szinte egész életükben Püthagoras, Ovidius, Leonardo da Vincii Gandhi, Lev Tolsztoj, Rousseau Bemard Shaw. A jelenkori sportolók közül említhetjük Castellót, Murray Rosét. De aligha csak az ő példájuk mo­tiválja a vegetáriánus életfor­mát választókat. A döntés leg­főbb oka az, hogy egészsége­sek, hosszú életűek akarnak maradni, s emiatt nemcsak az étkezési renden, de az élet- felfogáson is változtatnak. A legtöbb vegetáriánus jógázik, fut, hobbyból sportol. Pécsett, az Olga utca 3-ban lakó Bárány Jánosé k is ha­sonló elveket vallanak, s im­már második éve döntően csak növényi eredetű eleségeket fo­gyasztanak. A két gyerek is. Kozima és Romuald vita nél-t kül követi szüleit. A legel­szántabb a 39 éves férj, aki a BÁÉV-nél technikus és mi­nőségellenőr. Elve „Életed le­gyen az orvosságod. Magvak­ban és gyümölcsökben az élet­erő." Mértékkel, kiegészítésül szeretik a tésztaféleségeket is, bár ezek készítéséhez is búza­korpát. búzacsírát használnak fel. Nem italoznak, nem ká­véznak, csak gyógyteákat főz­nek. Főleg a csalán-, bors­menta-, galagonya- és akác­teát szeretik, amelyeket csak szőlőcukorral, mézzel, csicsóka­sűrítménnyel ízesítenek. A tej­be pedig csíráztatott búzasze­meket tesznek. Nem vesznek bolti kenyeret, maguk sütik azt teljes őrlésű lisztből és bősé­gesen telerakják len-, napra­forgó- és szezámmaggal, majd leöntik hidegen préselt napra­forgóolajjal. Nem használnak citrompótlót, festett szörpöket, zsírt. A tojásra csak néha „fa­nyalodnak" rá. Egyik legfőbb alapanyag az olaj, de csak a kukoricacsírából és a tökmag­ból készített. Nem sajnálják a' pénzt a szójalecitinre, a szója- vitapehelyre, a szójagranu- látumra, a müzlikre, a hajdina­kására, hántolt kölesre, ame­lyek legtöbbjike a Natura Gazdasági Társaság speciali­tása, s elég gyakran hiány­cikkek. Ezért saját és könyv­béli receptek szerint „szer­kesztik" az élteleket. Házi ér­dekesség a padlizsános pizza, az élesztőpástétom, a szója- pörkölt, szójafasírt, a petre­zselymes sajtkrém, a csírázta­tott búzaszemekkel hintett sa­látaféleség. A zabpelyhet tej­ben főzik és vágott gyümölcsö­ket tesznek hozzá. Egyik receptjük szerint a pá­rolt laskagombát apróra vág­ják, palacsintatésztával keve­rik, vágül az egészet kisütik és sajttal megszórják. Felesége, Katika, vegyész­ként húsipari minőségellenőr volt, most a pécsi OMKER- üzletben eladó. Azt tapasztal­ja, hogy a növényételevéssel elmúlt a nyaki reumás fájdal­ma.- Szó sincs spórolásról — mondja. — A húsnál sokkal drágábba kerülnek a felsorolt növényi „nyersanyagok". Csuti J. OTP betéttombola Szerencsés nyertesek Jól végződött az óév Az 1987-es év utolsó napján gazdára talált egy Dacia, egy lakás és egy videókészülék. Pécsett, az Országos Takarék- pénztár Baranya Megyei Igaz­gatóságán 31-én, sorsolták ki az értékes nyereményeket. A sorsoláson azok vehettek részt, akik vagy átutalási betéttel rendelkeznek, vagy tartós be­tétet kötöttek az OTP-nél. A szerencsekerékből kihúzott számok szerint a videókészülé­ket Fábos Vendelné, komlói lakos nyerte; aki unokáinak ajándékozza a szerkezetet. A pécsi Pataki utcai, 39 négyzet- méteres lakás tulajdonosa a szintén pécci Szabó László. A fehér színű Dácia 1310 Limou­sin típusú gépkocsit a pécsvá- radi Törökné Bágyon Mária viheti haza. Ök azok, akik tartós betétet kötöttek. Az átutalási betéttel rendel­kezők közül a nagy színes tv-t Erdélyi Lászlóné nyerte el, a kis színes, kínai hordozható televíziót Péterfai György néz­heti ezentúl, a stereomagnós rádiót pedig Kovács Andrea hallgathatja. Mindhárman pé­csi lakosok. Szilveszteri hangulat, ze­ne, feldíszített nagyterem, a karácsonyfa mellett megterí­tett asztal, rajta sütemények, szörpök, az asztal körül pe­dig vidám kis gyermekarcok nevettek rám, szilveszter este a pécsi gyermekhotelben. A 41-830-as telefonon még dél­után is érdeklődtek a szü­lők, hozhatják-e ide szilvesz­terezni gyermekeiket. Idén végül is 17-en — gyerme­kenként 150 forintért — töl­tötték itt az óév utolsó és az új év első napját. Közü­lük jó néhányon már nem először vendégeskedtek, az egy éve a Nevelési Központ bölcsődéjében működő ho­telben. — Én tavaly is itt voltam, és nagyon jól éreztem ma­gam — mondta a 10 éves Sebők Kriszti. — Még barát­Vannak, akik visszajárnak nőt is talóltam: Oravecz Szil­vit. Szilvi csak 5 éves, még­is olyan jól tudunk együtt játszani. Most öccsével, a 3 éves Petivel kicsit táncolunk, nézzük a tévét, rajzolunk és játszunk. — Mi is voltunk már ta­valy a Sötönyi Livivel — szólt közbe a kis szőke Láng Eve­lin. — A szüléink barátok, és évek óta együtt szilveszterez­nek. Minket elhoznak a gyer­mekhotelbe, mi meg ma­gunkkal hozzuk kedvenc já­tékainkat. Én a Timi macit, Livi a Leonóra párducát. És már rohantak is, hogy meg­mutassák őket. Közben tár­saik azt fontolgatták, ki me­lyik ágyban fog aludni. A visszatérő vendégek termé­szetesen tavaly megszokott fekhelyeiket választották. Mialatt az ismerős gyere­kek felfedezték egymást, ki­csomagoltak, rajzoltak, s a fiúk befogadva egy-két új lakót, várépítésbe kezdtek, folyamatosan érkeztek a kis vendégek. A 3 éves Szalai Anita szülei Harkányba ké­szültek, s hogy Anitát biztos helyen tudják, hozták el a gyermekhotelbe. Kalmár Dóri szülei házibuliba mentek, Dó­rit csinosan felöltöztetve hoz­ták el, had táncoljon, szóra­kozzon egy kicsit ő is 1987 utolsó napján. — Zene, tánc, tévénézés valóban volt bőven — mesél­te már tegnap délelőtt Békés Károlyné, a hotel vezetője. A mindenki által szeretett Ibolya néni és segítőtársai: Garamvölgyi Ferencné, Csil­la néni és Tereza nővér, fi­nom vacsorát is készítettek. A gyerekek kívánsága szerint sülthús krumplival, illetve virsli mustárral került az asz­talra. — A kisebbek 10 óra után, a nagyobbak egy kicsit ké­sőbb kerültek az ágyba — folvtatta a beszámolót Bé­kési Károlyné. — Reggel is­mét ettek, ittak, játszottak, s a szülők többnyire ebéd után vitték haza őket. A gye­rekek szinte kivétel nélkül az­zal búcsúztak el: nagyon jól érezték magukat, s jövőre is itt szeretnék tölteni a szil­vesztert. Hámori A. Vadon Mátyás és az „idő”... Jókedélyű, nyugodt természe­tű férfit ábrázol a kép — e ritka szép decembernek kö­szönhetően — napfényben áso- gat kertjében, mögötte, a ma­gasfeszültségű villanyoszlop mögött emelkedik a gyükési szőlővidék, apró kis pincékkel, hétvégi házakkal, ö. Vadon Mátyás bányanyugdíjas — már nyolcvanegy óta. Azt mondja, egészségesnek érzi magát, „ .. . nagy a mozgásigényem”, és ennek megfelelően ápolgat- ja ház körüli kertjét a Piricsiz- ma úton, ahol nemcsak a szé­pen ápolt szőlősorok tanúsít­ják napi munkálkodását, ha­nem a kisebb-nagyobb méretű többféle fenyőfa vagy az egyet­len — már terebélyes - nyír­fácska is, amelyet valamikor egy szál vessző ledugásával nevelt föl és gondozza nö­vényimádó szenvedéllyel. A kapun tábla: „Harapós ku­tya" felirattal, s azt hittem, csupán ijesztésképpen hívja fel a figyelmet, de a kutya — Mor- zsi — egy futóláncon ugrál iszonyatos ugatással és kap- dos a lábam felé. Aztán Va­don Mátyás beparancsoljo az ólba és a nyílás elé támasztja a lapátot. A kutya könnyedén ellökhetné, hogy aztán kivág­tasson, de nem teszi: ez a la­pát a tiltás jele. A konyhaasztalnál ülünk, már bánom, hogy hamutartó után nézek, de Matyi szerez valahonnét egy cserepet, mert hamutartó, ebben a házban . .. — ... Szóval negyven évig dohányoztam, és egyszer egyik napról a másikra leszoktam. Ezt fontosnak tartom, írjad csak meg, csinálja más is utá­nam. Volt még itthon öt-hat doboz cigarettám, elégettem, a hamutartók is kikoptak. Csak az első három hónap volt ne­héz, és ma már tudom, milyen őrült voltam, hogy évtizedekig pusztítottam a szervezetemet. Egészen más ember lettem. Talán még fiatalodtam is — mondja nevetve. Ha így érzi, bizonyára így is van. Pedig kemény élete volt, attól kezdődően, hogy a hajdani Ulman-telepen meg­született. „Nyolcán voltunk testvérek és ma csak három fiú és egy lány él ..." A bá­nya „meqfoqta", nem eresztet­te ki „markából" a Vadon csa­ládot sem: bányász volt az apa, aztán Matyi, két öccse és bátyja.- En kőművesszakmát tanul­tam eredetileg, de aztán rö­viddel utána a bánya engem is „beszippantott". A háború­ról, katonaságról jobb semmit mindani. Szóval megszerettem a bányát, de negyvenkilencben behívnak a pártbizottságra és közük velem, hogy honvéd tisz­ti iskolára küldenek. Az ötlet egyáltalán nem tetszett, mór csak azért sem, mert akkori­ban engem már jelöltek a Soproni Bányaműszaki Egye­temre, ami fölöttébb egyezett volna életcélommal. De hát akkoriban nem lehetett a ká­derpolitikai döntések ellen szót emelni. Meg is értem, hiszen akkoriban kezdték a hadsereget feltölteni munkás- és parasztfiatalokkal. Kitűnően végzi a katonai is­kolát, magas beosztást kap, aztán — ismét a politikai vi­szonyok változásával - még az ötvesen évek első felében leszerelik és visszakerül a bá­nyához.- Itt aztán voltam személy­zetis, voltam párttitkár is, per­sze nem függetlenített titkár: a napi műszak után végeztem a pórtmunkát, két karéj zsíros kenyérrel indultam el reggel hazulról műszakra és késő es­te értem haza, és ez így ment nap mint nap. — Végül diszpécserként nyug­díjaztak . . . — Igen. Hát azok az évek voltak a legfelelősségteljeseb- bek. Naponta figyelemmel kí­sérni - szinte óráról órára - az üzemek termelését, az eset­leges fennakadásokat, a sajná­latos baleseteket, üzemzavaro­kat és olyankor percek alatt kellett döntenem, kiket kell ki­értesítenem, behozatnom, je­lezni az eseményeket különbö­ző felső szerveknek . . . Néha olyan feszült idegállapotba ke­rültem, hogy szinte azt hittem szétrobbanok. Tudod, az én életemből regényt lehetne ír­ni. De hát kijéből nem? — te­szi hozzá elgondolkozva. Az utcára néző két szoba - ízlésesen berendezve, kényel­mes ülő- és fekvőgarnitúrákkal — mennyezetet verő karácsony­fával, a vitrinben két fia fe­leségestül családi képeken (két unoka van), és az első pillanatig valami furcsa, meg­foghatatlan hangkáosz. Az órák! Kakukkos, aztán bim- bammozó, aztán harangjáté­kos, aztán egy magas üvegbu­ra alatt lassú tempóban for- gó-köröző .. . Nyolc-tíz, de ott is van egy, 'meg amott is . . . tizennégy vagy több? — Látod, nálam gyorsabban szalad az idő . . . Rab Ferenc Az újév első szülöttei A baranyai gyerekeknek nem kedvezett a sorsolás Olyan nagyon sok min­den változik ettől az évtől kezdve, hát miért ne vál­tozna az éjfél után szüle­tettek köszöntésének a módja is? 1988-tól az Ál­lami Biztosító azt vezette be, hogy Budapestre kell telefonon bejelenteni min­den olyan újszülöttet, aki éjfél és hajnali 1 óra kö­zött született. És a bejelen­tettek közül sorsolással döntik el, kik kapják az ÁB ilyenkor szokásos ajándé­kát. Az 1988-as esztendő el­ső napján 0 és 1 óra kö­zött 16 csecsemő született az országban: Budapesten két leány, vidéken nyolc fiú és hat leány. Az Álla­mi Biztosító központjában ezúttal 27. alkalommal sorsoltak ki ajándék élet- biztosítási kötvényeket, az első órában születettek kö­zött, és a korábbiaktól el­térően nem két, hanem öt — egy fővárosi és négy vi­déki — újszülött nevét húz­ták újév hajnalán a sze­rencsekerékből. Ök az idei ÁB-bébik, akik az 50 ezer forintos Életút elnevezésű kötvényre 2006-ban a je­lenlegi 7 százalékos ka­mattal számolva 169 000 forintot vehetnek majd fel. A szerencsés nyertesek: Kárpáti Annamária Buda­pest; Varga Csaba Szil­veszter Gyékényes; Nagy Renáta Bükkóbrány; Virág Ernő Bekecs és Horváth Gábor Dóba. Sajnos a ba­ranyai gyerekeknek a sor­solás nem kedvezett, de azért nem volna illő, ha meg sem említenénk a két első pécsi újszülöttet. Az Édesanyák útján lévő Szü­lészeti Klinikán január 1; jén 2 óra 25 perckor szü­letett meg Fogaras Cson­gor Zsolt, a Megyei Kór­házban pedig elsőként 2 óra 40 perckor Bogdán Tibor. D. Cs. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom