Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-29 / 28. szám

A keszüi klub

Lassan már fél éve, hogy a keszüi KISZ-alapszervezet panaszt tett a művelődési miniszternél: nincs olyan hely, ahol összejöhetnének, ahol nagyobb rendezvényeket tarthatnának.

Mi történt ősz óta? A miniszternek a 30 fős alapszervezet titkárának, Fenyvesi Ibolyának küldött válaszában az állt, hogy a panaszt helyben kell kivizsgálni. Ekkor indult a levelezés a megyei, a városi, a pellérdi községi közös tanács között. A tanácsi szervek képviselői a városi KlSZ-bizott- *ság képviselőjével együtt többször tartottak megbeszélést az érintettekkel. Végül is minden eredmény nélkül.

Keszüben tulajdonképpen van egy KISZ-klubnak használt helyiség. Már amennyire használják egyáltalán, de hát ez nagyon kicsi, s nem ártana rendbe tenni Ez az elöljáróság épületében lévő hely, ahol a fiatalok össze tudnak jönni. Nem túl barátságos, s minden jel arra vall, hogy nem is igen használták mostanában, hiszen be sem fűtöttek itt télen, s még villanykörte sincs a lámpában.

Van azonban egy másik épület, és a vita tárgya elsősorban ez. A két tantermes általános iskoláról van szó, amelynek működését átmenetileg szüneteltetik. A KISZ-taqság szerette volna, ha saját, naqyobb rendezvényeikre megkapják az iskola kulcsát. Tervezték például, hoav discót szerveznek, s a bevételt alapszervezetük céljaira fordítják. Ez az, amiből végkéDo nem lett semmi, s valószínűleg nem is lesz. Végül van egy harmadik épület, a régi kultúrház. Ez azonban nem a tanácsé, hanem a termelőszövetkezeté, s ugyancsak rendbe kellene hozni.

Nos, ha az iskola még mindig ott áll üresen, valamire mégiscsak érdemes volna használni. Gáspár Jenőtől, a Pellérdi Községi Közös Tanács elnökétől érdeklődtem, van-e fordulat az ügyben.- Ennek az egész klubügynek két külön része van. Az egyik, hogy azt kérték tőlünk, a tanács vegyen magnót, lemezjátszót a klubnak. Ezt nem tudtuk megtenni. A másik, a nagyobb helyiség iránti igény. Iskolát csak közművelődési célra lehet használni. Discót, ott nem engedélyezünk. Ezzel szemben tarthatunk az épületben falugyűlést, lehetnek TIT- rendezvények és más hasonlók. Ezenkívül azt szeretnénk, ha létrejönne egy ifjúsóqi klub, s amennyiben a KISZ-tagság elfogadja annak a házirendjét, természetesen csatlakozhatnak a klubhoz.

Van azonban még egy érv az iskola átengedése ellen. Éppen ma állapodtunk meg a Testvérvárosok terei iskolával, hogy ezt a két tantermet átengedjük nekik biológiai szak- tanterem céljára, az iskolához tartozó kerttel együtt. Mi szeretnénk az itteni fiatalokat segíteni és támogatni, de az iskolával kapcsolatban ez a döntés végleges. Ott ők saját szervezésű rendezvényeket nem tarthatnak, majd csak közösen a létrehozandó ifjúsáqi klubbal; ez utóbbi az Általános Művelődési Központhoz fog ta rtozni.

Egyébként az utóbbi időben nem fordultak hozzánk a kérésükkel. Sőt, azon is csodálkoztam, hogy a meglévő KISZ- klubhoz télre még fűtőanyagot sem kértek. Nem tudom, hogyan használják, hiszen még egy villanykörtét sem csavartak be. Gondolom, az ő kezdeti lelkesedésük is alábbhagyott, bizonyára amiatt, hogy önálló használatra nem tudtunk biztosítani nagy termet számukra.

Magától értetődik, hogy hosszas, hiábavaló próbálkozás után a lelkesedés lelohad. De ami a helyiséget illeti, nem rossz gondolat az ifjúsági klubhoz való csatlakozás, végül is a meglévő lehetőségekkel kell élni.

Dücső Csilla

Ä jogtudományok doktora

Dr. Erdősy Emil

„Kockázat és felelősségvállalás a büntetőjogban”

Vannak tudományos témák, melyek csak kutatójuknak fontosak. Dr. Erdősy Emil docensé nem ilyen. A közelmúltban védte meg akadémiai doktori értekezését a kockázat és felelősség büntetőjogi megítéléséről.

Színes tévé és sportpályaépítés

Az iskolai takarékszövetkezet helyiségében

A nagynyárádi iskolaszövetkezet

r

Úttörőcsapat újszerű szervezetben

Kockázat- és felelősségvállalás? Mindkettő a leggyakrabban hallható kifejezések közé tartozik az utóbbi évek gazdaságpolitikájában.

Érthető hát, hogy a JPTE büntetőjogi tanszékén immár tizennyolcadik éve oktató Erdősy Emil disszertációja miért érdemel különös figyelmet. Pályáját 1948-ban, az Orvoskar gazdasági igazgatóságán

kezdte. 1960-tól, tíz esztendőn ót nyomozóügyész volt a Baranya Megyei Főügyészségen, ahol — mint mondja — ,,meg sem lehetett volna mozdulni gazdasági ismeretek nélkül”.

1970-ben hívta meg tanszékére dr. Földváry József. Három év múlva kandidált. Disz- szertációjának külön története van.

— 1968-ban, amikor bevezették az új gazdasági mechanizmust, én már folytattam kutatásokat a reform és a büntetőjog összefüggéseiről. Bátorított az Akadémia illetékes szakbizottsága is, úgyhogy, amikor napvilágot láttak az új mechanizmust bevezető rendelkezések, hamarosan átadtam egy könyv kéziratát az Akadémiai Kiadónak. ,,A gazdasági reform büntetőjogi kérdései” címmel. Végül is 1976- ban jelent meg, amikor a reform már nem volt a legidőszerűbb téma Magyarországon .. .

Nota bene, dr. Erdősy Emil a nagydoktori értekezés főbb kérdéseit tartalmazó könyvét is leadta már a kiadónak. Dt éve áll szerkesztés alatt, talán idén tavasszal megjelenik. Az

Bárhol kóstolunk a témába, az első mondatok utón újabb és újabb kérdések nyílnak. Mikor vonható felelősségre a gazdasági vezető a döntéséért? Hol húzódik a határ a felelőtlenség és az egészséges kockázatvállalás között? Felel-e döntéseiért a kollektív testület?

A mai szabályozás szerint a gazdálkodási kötelesség megszegése már csak akkor tekinthető bűncselekménynek, ha

Folyóiratszemle

A Pártélet januári számában a hagyományos ESZMECSERE rovatban kerekaszta (-beszélgetésben számolnak be arról a vitáról, melyet a szerkesztőség rendezett az állampolgári kezdeményezések kérdéséről. A beszélgetést Lakos Sándor, a Pártélet főszerkesztője vezette, résztvevői között volt Szentirányi József, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának első titkára is.

Végigolvasva a beszélgetésről készített beszámolót, arra a következtetésre lehet jutni, hogy jól kapcsolódik ahhoz a vitához, mely az utóbbi hetekben pártalapszervezetekben, tömegszervezetekben és mozgalmakban folyik a politikai intézményrendszer korszerűsítésének lehetőségéről. Ez a kerékasztal azt kívánta megközelíteni, milyen lehetőségeik vannak napjainkban az állampolgároknak, milyen tényezők befolyásolják a társadalmi környezet, az állami, politikai szervek és intézmények reagálását a kezdeményezésekre. A szocialista demokrácia fejlesztése

népgazdasági hátrány, vagy kár keletkezett. Tehát az már nem tartozik többé az ún. formális bűncselekmények közé, amelyek az eredménytől függetlenül, a jogszabály megszegésével „automatikusan" megvalósulnak. Azért maradt még a gazdálkodókat fenyegető formális büntetőjogi tétel: például a jogosulatlan külkereskedelmi tevékenység és a devizabűntett. Ma az a vállalatvezető is bűncselekményt követ el, aki kellő bürokratikus engedélyeztetés nélkül — deviza-felhasználással — akár egymillió dollárt szerez az országnak! Képtelenségnek tűnik, de amíg a Btk-t meg nem újítják, így lesz.

— ön, mint ügyész, egy évtizeden át a gazdasági bűn- cselekmények földerítésén dolgozott. Olyan vezetők ügyében nyomozott, akik bizony jelentős kockázatot vállaltak a hatvanas évek gazdasági viszonyai közt. Most pedig disszertációjában amellett teszi le a voksot, hogy a büntetőjog a lehető legkisebb mértékben avatkozzék be a gazdasági életbe. Ha nem veszi tiszteletlenségnek, megfordítanám a közmondást: pandúrból lesz a legjobb rabló...?

— No, én ügyész koromban is csak a bűncselekmények elkövetőit igyekeztem leleplezni, s nem a jó szándékú kockázatvállalókat. Éppen az ügyészségen szerzett tapasztalataim indítottak arra, hogy megismerjem a másik oldalt. Rájöttem, hogy az akkori jogszabályok sok esetben gúzsba kötötték a döntéshozók kezét, akiktől az eredményességet megkövetelték ugyan, de a cél eléréséhez a törvényes eszközök gyakran hiányoztak. Az egészséges kockázatvállalás és o bűncselekménynek minősülő felelőtlen hazardírozós között bizonv nagyon is nehezen követhető határvonal húzódott. Az időközben végrehajtott jogszabály-módosítás, az utóbbi években tapasztalható gazdasági nyitás sokat javított a helyzeten, de még ma is takapcsán immár össznépi vita folyik az állampolgár társadalmi szerepéről. Ebben a vonatkozásban jó néhány kérdés tisztázásra szorul, az ezekkel kcpcsolatos vélemények gyakran szélsőségesen megoszlanak. A beszélgetést indító Lakos Sándor többek között felhívja a figyelmet arra, hogy vajon elegendőek-e azok a fórumok, ahol az állampolgárok elmondhatják a véleményüket, s hogy valójában figyelembe veszik azokat? Van-e megfelelő lehetőségük az állampolgároknak a döntések előkészítésében, a közügyek eldöntésében való részvételre? Mekkora tere van és lehet a megszokottól eltérő, a kialakult kereteken túllépő állampolgári kezdeményezésre.

Nincs lehetőség e folyóiratismertető keretében a kerékasztal-beszélgetés tartalmának még csak vázlatos visszaadására sem, inkább csak néhány gondolatkör érintésével kívánjuk az érdeklődést felkelteni, igazolva azt, hogy sokakat foglalkoztató kérdések jobb meglátunk a büntető törvény- könyvben olyan törvényi tényállást, amely kevésbé felel meg a liberalizálódó gazdasá. gi élet követelményeinek. Meggyőződésem, hogy nem a büntetőjog feladata megtanítani gazdálkodni a vezetőket. Ha létezik piaci, közgazdasági megoldás, a jog hallgasson. Itt van például az adócsalás: helyeslem, hogy gondatlanság esetén büntetőkamattal operálnak csupán. De például a vámmal kapcsolatos normák megsértésekor már találkozhatunk többszörös retorzióval: elkobzás, útlevél-visz- szavonás, pénzbírság és mindezek tetejében még bírósági eljárás is. Nem túlzás ez?

— Mint jogi kari oktatónak, immáron kiemelt tudományos minősítés birtokosának, bizonyára van szava, amikor az ide vágó jogszabályok felülvizsgálata folyik.

Dr. Erdősy Emil sejtelmesen mosolyog. Hosszas unszolásra tudok meg annyit, hogy a Btk és a büntetőeljárási törvény legutóbbi módosításakor, tavaly ősszel, meg sem kérdezték a véleményét, jóllehet, a büntetőjogi tankönyvnek ő írta azt a fejezetét, amely a most megváltoztatott törvényhelyekkel (a közrenddel és biztonsággal kapcsolatos bűn- cselekményekkel) foglalkozik. Csaknem félszáz publikációja 'jelent meg az elmúlt évtizedekben, amelyek közül jó néhány ezt a témát dolgozza fel. Kutatásainak eredménye csak a törvény kommentárjában tükröződik, amelyben szó szerinti idézet található a tankönyvből — a szerző engedélye, megkérdezése, nevének említése nélkül . . .

A Budapest—vidék egyoldalú rivalizálásának újabb megnyilvánulása nem veszi el Erdősy docens kutatókedvét. Kár, hogy egy ilyen színvonalas tudományos munka kapcsán borongás tényeket is emleqetni kell, de a társadalomtudós munkája nem függetleníthető tértől és időtől.

Havasi János

közelítéséhez ad segítséget elolvasása.

Szó volt a beszélgetésben az állampolgári aktivitás - társadalmi reagálás kérdéséről. Ezzel kapcsolatban például Szentirányi József többek között arra hívta fel a figyelmet: alapvető szemléleti kérdés, hogy nem kényszerből foglalkozunk az állampolgári kezdeményezésekkel, nem azért, mert bajban vagyunk. „Ha a dolgot így fognánk fel, — olvashatjuk —, logikus következtetés lenne, hogy engedünk valamiből, amihez egyébként ragaszkodnánk. Azt hiszem, nem kell különösképpen magyarázni, hogy mennyire hibás, menynyire nem konstruktív az ilyen megközelítés. A társadalmi ön- kormányzat fejlesztése, s ezen belül az állampolgárok közéleti szerepének növelése, szorosan hozzátartozik eredeti céljainkhoz."

Egy másik, elég gyakori jelenségre is felhívja a figyelmet, mely intézményrendszerünk jelenlegi helyzetével kapcsolatos: „Az állampolgárok jelenA Nyagynyáródi Általános Iskolában a Boly és Vidéke Áfész támogatásával 1984 márciusában alakult meg az iskolaszövetkezet. A kilencven felső tagozatos tanulóból ötven lett iskolaszövetkezeti tag. Iskolaboltot nyitottak, zöldséget, gombát termesztenek, és takarékszövetkezeti szakcsoportot alakítottak. Emellett társadalmi munkákat végeznek: a termelőszövetkezetnél cukorrépát tisztítanak, kukoricát ci- mereznek, szóját gyomlálnak, a község közterületeit rendben tartják. Az iskolában nemzetiségi gyermekjátszócsoportban tevékenykednek, többféle szakkörben is dolgoznak, honismereti, német nemzetiségi, művészetbarát, énekkar. Ä jó munkájukért kétszer kiváló iskolaszövetkezet lettek és többször is jutóimat kaptak.

Berkesné Salamon Mária úttörőcsapatvezető a továbblépést latolgatja Klemencsics Cyuláné iskolaszövetkezeti tanárelnökkel, tanártársaival és a diákokkal.

— A salgótarjáni országos úttörővezetői konferencián dőlt el, hogy tetszés, és közös választás alapján a gyerekek érdeklődési köre szerint szerveződhetnek az úttörőcsapatok, így a merev őrs, raj, csapat határok feloldódnak. A gyerekek eztán nem érzik kötelezőnek az úttörőben való munkát - magyarázta beszélgetésünkkor Berkesné. - Nálunk arról kell dönteni, hogy mit tartsunk

fős része tagja egy sor szervezetnek, több helyre fizet tagdíjat, esetleg már nem is fizet, eljárogat szervezetekbe, közgyűlésekre, testületi ülésekre, vcgy már nem is járogat el. Hasonló, vagy még nehezebb a vezetők helyzete. Kölcsönösen tagjai egymás testületéinek, gyakran hetente többször is egymás mellett ülnek, csak éppen más ülésteremben. Mondani sem kell, az ilyenfajta „köz- életiség” túlnyomó részében formális, senkinek sem hasznos, inkább terhes."

A kerekasztal-beszélgetésben szó volt a társadalmi önszerveződés és az ezzel kapcsolatos politikai feladatokról is.

Végezetül egy idézet a beszélgetés összefoglaló részéből, mely fontos feladatra irányítja o figyelmet: „...megteremteni a feltételeket, hogy az emberi önmegvalósítás alkotó tevékenységben fejeződjék ki, és a társadalom hasznára váljon”.

M. E.

meg és mit hagyjunk el. Annyiféle szakkör és egyéb tennivaló között oszlanak el a gyerekek, hogy játszani alig marad idejük. Az bizonyos, hogy az iskolaszövetkezet köré építünk mindent. Most döntöttek a gyerekek úgy, hogy húsnyula- kat is kívánnak nevelni.

Klemencsics Gyuláné örömmel sorolta a gyerekek munkáját. Az iskolaszövetkezeti boltban tanszereket, reggelinek valót, gyümölcsöt, édességet órusitanak. A bevétel hat százalékát adja át az áfész. Ebből jutalmazzák a „kis" boltosokat, árubeszerzőket. A gombatermesztő szakcsoport évente nyolcezer forintot hoz. Könyvet árusítanak — általában egy- kétezer forint a haszon rajta. Most vállalták, hogy a Bólyi Csillagszóróüzem csillagszóró dobozait összeragasztják. Ötezer forintért több mint 320 000 dobozt ragasztottak. A konyhakertben babot, zöldhagymát nevelnek — évi bevételük négyezer forint körüli. Az cfésztól évente 7-10 ezer forint támogatást kapnak.

— Mire költik oz így befolyt összegeket?

— Most számítógépre — mondta Berkesné. A Boly és Vidéke Áfésztől kaptunk egy C-64-es számítógépet. Az iskolaszövetkezet a saját pénzéből ehhez egy C—4-et vásárolt. A színes tévét úgy vettük, hogy a tsz-ben a gyerekek ősszel és nyáron mezőgazda- sági munkákat végeztek. Tervünk, hogy egy komplett sportpályát építünk. Már az őszi mezőgazdasági munkákat ennek jegyében végeztük. Közben az ÁISH pályázatára küldtünk tervet és nyertünk harmincezer forint kamatmentes kölcsönt. Ebből még egy C~4-es számítógépet veszünk, és a kerti munkákhoz egy rotációs kapát, amihez a gyerekek szülei egy kiskocsit készítenek, [gy saját célra és bérmunkára is megoldódik a tápszállítás.

— A gyerekek saját döntésük alapján támogatják az iskolai szakköröket: így a nemzetiségi kultúrcsoportot, megveszik a különböző magokat és szaporítóanyagokat. Az év végi könyvjutalmok, kirándulások, versenyekre való utazások költségeit is innen veszik - sorolja Klemencsicsné.

— Szívesen dolgoznak. Szerintünk még a nyolcadikat végzettek is visszajönnének, de nem lehet. Kár, hogy azok elvesztik a tagságukat. Pedig szeretnek, és tudnának továbbra is dolgozni. Az iskolában a továbblépést a szövetkezeti csapatmunka jelenti. Erről már beszélgettünk a gyerekekkel. Májusban közösen döntünk, mit is választunk és hogyan dolgozunk tovább.

Az állampolgári kezdeményezésekről