Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-28 / 27. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunant napló VLIV. évfolyam, 27. szám 1988. január 28., csütörtök Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Változások a TIT­nyelviskolában (3. oldal) A szerkesztoség postájából (6. oldal) Mi hír Szigetváron? (5. oldal) Pénzbe kerül a hulladék Mi legyen az iszap- granulá tummal ? Megalapozatlan ígéret az ÉVM-töi Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Egyébként o gyár bútorféle­ségeinek árai idén öt száza­lékkal emelkedtek. hulladék-lerakóhely létesítése ma 3,5—5 millió forintba ke­rül. Éves fenntartási költsége másfél milliót igényel. Egy,.ku­kás” . teherautó ára 1,5 mil­lió, egy konténeresé 500 000 forint. Jelenleg a megye 226 településén nincsen szervezett szemétszállítás (vagyis az ott élők úgy és ott szabadulnak meg a háztartási és egyéb hulladéktól, ahogy tudnak), a tanácsoknak pedig messze nincsen annyi pénze, hogy ez előbb említett költségeket va­lamilyen forrásból előteremt­sék. Egyébként a tanácsok 196 üzemelj? szeméttelepet tortának nyilván — ezek kö­zül 178 helyét szakhatóság hozzájárulásával jelölték ki —, de ezeknek is legnagyobb ré­sze üzemeltetési engedély nél­küli, a rendszeres kezelésről, ártalmatlanításról beszélni sem lehet, s őrzésükről sem gon­doskodtak. Mindent összevetve tehát a megyében 350 sze­méttelep sorsának rendezésére van szükség . . . „A közegészségügyileg, kör- nyezetvédelmileg feltétlenül in­dokolt rendelkezések betartá­sa, a kialakult helyzet javítá­sának szükségessége és az ezekkel összefüggő területvé­delmi igények olyan nagy ter­heket rónak a tanácsokra, amelyeknek sem eddig, sem a következő középtávú terv­időszakban nem képesek ele­get tenni" — olvasható a véqrehajtó bizottságának készült előterjesztésében. Hogyan akkor tovább? Né­hány kérdés formájában fel­tett javaslat a vb-tagoktól: azokat a cégeket, amelyek a különböző szemétlerakóhelye­ken ürítenek? lehet-e hozzá­járulásra kötelezni ezek kiala­kításához, fenntartásához? (dr. Bognár Zoltán); a jelen­legi árviszonyok mellett nem túl alacsony-e a lakosság ál­tal fizetett szemétszállítási díj? (dr. Tóth Sándor); van-e mód a szemétszállítást és el­helyezést körzetesíteni, arra, hogy több település közös erő­vel gondoskodjon ezekről a beruházásokról, kezelésükről? (dr. Diólási Lajos). És néhány észrevétel: a Ta­lajerőgazdálkodási Vállalat az egyik legrosszabb körülmények között dolgozó tanácsi válla­lót, a változás első jelei még csak most érzékelhetőek. Pél­dául az 1987. évi tiszta hasz­na mindössze 2‘ millió forint körül lesz (említettük, mennyi­be kerül egy konténeres sze­métszállító jármű), . jelenleg használt gépkocsijai közül 18 akár selejtezhető lenne, nul­lára íródtak (Kovács Lajos). Az ÉVM korábban azt ígér­te: Pécs kísérletképpen és té­rítés, nélkül kap egy szemét- tömörítő berendezést, de ez nem érkezett meg, ami újab­bat kínálnak, az már 6 mil­lióba kerülne (Piti Zoltán). A pécsi szennyvíziszap-granulá­tum nagyobb mérvű mező- gazdasági hasznosítását helyi egészségügyi szervezetek kont-( J (Folytatás a 2. oldalon) Hogy a szemetet naponta kerülgetjük, hogy majdnem minden falu szélén „díszük" egy szeméttelep, hogy erdők­ben, útszéleken ott a nyoma az illegális szemétlerakásnak, s hogy évek óta gondot okoz a hulladékok elhelyezése, ez e munkához szükséges szerve­zeti feltételek megteremtése — nem új. így tegnap a Ba­ranya Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának ülésén nem is annyira azon csodál­koztak a testület tagjai, hogy a rengeteg szeméttel, hulla­dékkal mennyi gond van, ha­nem inkább az előterjesztő — Kovács Lajos, a megyei ta. nács építési és Vízügyi osztá­lyának vezetője — azon a be­jelentésén, hogy az utóbbi évtizedben a köztisztasági és településtisztasági szolgáltatá­sok helyzetével semmilyen me­gyei testület sem foglalkozott. Ez utóbbin — tudniillik, a téma perifériára szorulásán — viszont nincs mit csodálkozni. E szolgáltatások népgazdasági szintű szervezésére először csak a VI. ötéves tervidőszak­ban került sor, de ez mellett sem minősülnek a kommuná­lis szolgáltatások alapellátás­nak. Ami ezen belül az utób­bi évek baranyai helyzetét jellemzi: közel négyszeresére emelkedett a rendszeres hul­ladékgyűjtésbe bevont telepü­lések száma, a városok mel­lett 11 nagyközségben és 50 községben, ha különböző gya­korisággal is, de rendszeresen gyűjtik a szilárd hulladékot. Ez nem jelenti azt — s emel­te ki vitaösszefoglalójában Horváth Lajos, a megyei ta­nács elnöke —, hogy minő­ségi területen is előrelépés­ről beszélhetünk. Nézzünk néhány, a minősé­gi előrelépést akadályozó té­nyezőt: egy átlagos szilórd­— Akármennyire is emelked­tek az alapanyagárak, mi to­vábbra is közepes árszínvona­lon kívánunk maradni — mond­ja Pál Ferenc főmérnök —, versenyképességünknek ez o feltétele. Bár dz alapanyagárak tavalyi 6-25 százalékos növe­kedésre érzékenyen hatott az 1987-es nyereségünkre, azért efértük a tervezett 58 millió fo­rintot. Azonban az 1988-as alap­anyag-áremelés a kárpitöster- mékek tőkés exportját már gazdaságtalanná teszi, ezért a jól beindult svájci szállítások ez' évtől megszűnnek. A Musz- ta, Musztafa gafnitúracsáládot pedig pont e piacra szánták. (1986-ban 6 millió, 1987-ben 30 millió forint értékű garni­túrát készítettek a svájci part­ner megrendelésére.) A külpiaci székgyártós azon­ban felfutóban van: harminc százalékkal nagyobb a rende­lésállomány, mint amennyit a jelenlegi létszámmal teljesíteni tudnak. Hogy e korlátozó té­Családi házak építéséhez szükséges vasbetongerendákat, födémpanelokat és gépkocsigarázsokat gyártanak a BVM hirdi gyártelepén. Új termékük a robbanásveszélyes anyagok tárolására alkalmas betonkonténer. Képünkön: PK födémpanelokat rakod­nak, amelyekből 90 000 négyzetmétert gyártanak 1988-ban. Beruháxős a Szekgydrban Székelemek gyártása a Mohácsi Székgyárban Fotó: Proksza László Ú) kárpitosiizem Mohácson A Musztafa sarokgarnitúrá­val a tavalyi júliusi Pécsi Ipari Vásáron mutatkozott be a Mohácsi Székgyár, aztán az őszi BNV-n is kiállította, s az azóta eltelt néhány hónap clatt több mint félezer együt­tes került a kereskedőkön ke­resztül a vásárlókhoz. Rövid idő alatt aratott sikert a belpia­con ez a termék: korszerűségé­nek, szépségének következté­ben. A sarokgarnitúra három­elemes része ággyá alakítható, s a legújabb daraboknál a kételemes oldal már ágynemű­tartót is rejt. A népszerű gyártmány elő­állításának az importból szár­mazó nyitó-záró eszköz, az úgynevezett ágygép beszerzési lehetősége szab határt. Tegnap 350 darab ágygép érkezett, ezeket nagyrészt a tavalyi év végi - a nagyvállalat, a Szök­és Kárpitosipari Vállalat által szervezett —, országos akció során megrendelt Musztafa garnitúrákba szerelik. Az akció lényege az volt, hogy az 1987-ben félórát befizetők vál­tozatlan áron jutnak a SZKIV- termékekhez. A Mohácsi Szék­gyár 20 millió forint értékű elő­rendelésében természetesen o Musztafa számított a sláger­nek. Székmegrendelés bőven akad nyező megszűnjön, 20—30 fa­ipari szakmunkást kíván felven­ni a gyár. Itt tehát - sok ter­melőegységgel ellentétben -. nem küszködnek dolgozóleépí­tési gondokkal, inkább az el­lenkezőjével: a munkaerő­hiánnyal. A gyártott 35-féle széktipus- ból 11 az új. Döntően az NSZK-ba szállítják a székeket, de az USA-beli piaca is egyre erősödik a gyárnak. (Az ösz- szes tőkés export tavaly köze­lítette a 140 millió forintot.) A Szovjetunióba az elmúlt évben még csak egyféle széket, idén már háromfélét készítenek. (1987-ben 31 millió forint ér­tékű szék ment szovjet piac­ra.) A több mint négyszázmilliós belföldi termelés kétharmada kárpitos termék. Mohácson a székgyári központtól és az üzemtől távol, két külön telep­helyen történik a garnitúrák és kárpitos szólódarabok gyár tása. Bár korszerűtlen körül­mények között, de viszonylag korszerű technológiával dolgo­zik a közel háromszáz fő, s az előállított termékek igénye­sek. A Mohácsi Székgyár eleve úgy épült, hogy bővíthető le­gyen. Ennek az ideje eljött, a kárpitosüzemi beruházáshoz szükséges 120 millió forint fe­dezete megvan. A terveket a Dél-dunántúli Tervező Vállalat, a PÉCSITERV készíti. A múlt heti versenytárgyaláson— nyer­te el a kivitelezési jogot a Baranya Megyei Állami Építő­ipari Vállalat. A munkálatokat február végén, március elején megkezdik, hiszen az üzemcsar­noknak és a szociális épületnek ez év végéig tető alá kell ke­rülnie. A beruházás befejezé­sének ideje 1989 vége. A ré­gi berendezések nagyrészt át­kerülnek a telephelyekről az új üzembe, így a gépi beruhá­zás elenyésző, csupán egy-két nagyobb eszközt kell beszerez­ni. A beruházás eredménye­ként jelentős költségmegtaka­rítást hoz majd a telephelyek közötti szállítgatások, valamint a többszörös kisegítőszemély­zet foglalkoztatásának meg­szűnése. L. Cs. K. Kehi találkozói Prágában Gustav Husák köztársa­sági elnökkel és Milos lö­késsel, a CSKP KB főtitká­rával találkozott szerdán a prágai látogatáson tartóz­kodó Helmut Kohl nyugat­német kancellár. Az NSZK kormányfője folytatta Lu- bomir Stougal csehszlovák miniszterelnökkel kedden megkezdett tárgyalásait is. Helmut Kohl kifejtette, hogy a kétoldalú kapcso­latok fejlődését segítené, ha a legmagasabb szin­ten is gyakoribbá tennék a találkozókat. Szorgalmaz­ta újabb határátkelőhelyek megnyitását, valamint az, utazások további könnyí­tését. Említést tett arról is, hogy az NSZK-ban üd­vözölték a kulturális in­tézmények kölcsönös léte­sítését. Mubarak Washingtonban Az Egyesült Államokba érkezett kedden Hoszni Mubarak. Az egyiptomi államfő elsősorban az Iz­rael által megszállt terü­letek helyzetéről, illetve — 1 szélesebb összefüggésben i —, a közel-keleti nemzet­közi konferencia tervéről kíván tárgyalni amerikai vendéglátóival. A tervek szerint Reagan elnök csütörtökön talál­kozik Mubarakkal. Szer­dán George Shultz külügy­miniszter folytat vele meg­beszélést. Mubarak előző­leg az NSZK-ban és Nagy- I Britanniában járt. Mindkét ! ország vezetői támogatá­sukról biztosították az egyiptomi elnök által szor­galmazott nemzetközi ér­tekezlet gondolatát. Az Egyesült Államok ettől mindeddig elzárkózik, és inkább az izraeli elképze­lés megvalósítását, a két­oldalú béketárgyalásokat szorgalmazza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom