Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-27 / 26. szám

Müuészefi neueles Mennyit villáinak i szÉmunkásképii? Ifjúsági parlament Kedves széchenyista diákok, küldöttek! A huszonegy meghívott is­kolaigazgató közül mindösz- sze hét élt azzal a lehető­séggel. hogy véleményt nyil­váníthat a Pécsi Géza ne­vével fémjelzett baranyai művészeti-esztétikai nevelési modell további sorsát ille­tően. Tegnap délelőtt a pécsi Nevelők Házában a kísérlet vezetőjével, s az igazgató dr. Bernáth József­fel az élen, vitára készen állt a Megyei Pedagógiai In­tézet több munkatársa, a megyei művelődési osztály, a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem illetékese — csak éppen az érdekeltek hiányoztak. Tisztelet a pé­csi 500-as, 506-os intézet, az egészségügyi és a kereske­delmi szakiskola, a szigetvá­ri, a pécsváradi és a komlói 501-es intézet vezetőinek, hogy felismerték, mekkora a tét, és kötelességüknek érez­ték a megjelenést. A beszélgetés lényegében arról folyt, milyen módon lehetne tantárgyi keretek kö­zé iktatni a művészeti-esz­tétikai órákat, negyedórákat. Hogyan és kivel? Néhányon jogszabályi felhatalmazást sürgettek, mások a tantes­tületek felkészültségét, a diákság húzódozását hozták fel gátló tényezőként. Vita volt olyan - részletkérdés­nek semmiképpen nem te­kinthető —, kérdésekben is, hogy kiterjesszék-e a neve­lési modellt valamennyi ta­nulóra. A leggyakrabban elhang­zó ellenérv az volt, hogy sem az iskolákat, sem a ta­nárokat, de még a gyereke­ket sem lehet ma már ha­talmi szóval kényszeríteni egy kísérlet befogadására. A résztvevők minden jószándé­ka ellenére kevesebb szót kapott, az a felelősség, amely- lyel a tantestületek viseltet­nek az intézményes humán­esztétikai nevelésből kizárt technikai iskolások iránt. Úgy véljük — elsősorban a távol­létükkel tüntetők —, nem gondolták kellően végig, hogy itt az utolsó lehetőség­ről van szó, amellyel az is­kola intézményes keretek kö­zött hozzájárulhat egy igen­csak népes korosztály em­berré neveléséhez. Jelenleg nem tudunk olyan komplex módszerről, amely a Pécsi Gézáét a szakmunkásképzőkben és a szakközépiskolákban helyet­tesíteni tudná. Havasi J. Bevallom, mielőtt elmentem tegnapi ifjúsági parlamentetek­re, azon morfondíroztam: hogy vagytok? Bánt-e benneteket valami, vagy valaki, van-e örö­mötök ezeken a szürke hét­köznapokon? És főként arra voltam kiváncsi, hogy mond­juk az éppen soron lévő nagy szerelem kedvtelésein és bú­bánatain kívül el meritek-e mondani az ifjúsági parlamen­ten azokat a dolgokat. .. Szóval azokat a dolgokat, ami veletek történik ebben a nem­régiben Pécs város Pro Űrbe díjával kitüntetett iskolában, és azokat az ügyeket, amin szeretnétek változtatni. Nem voltam túl optimista. Megcáfoltatok ezen a késő estébe nyúló korrekt, diákos, tapsokkal, morgásokkal, hiva­talos és félhivatalos megjegy­zésekkel tarkított tanácskozá­son. Most, amikor sokan kez­dik elveszíteni hitüket a hiva­talos formákban, olyan dél­utánt szereztetek magatoknak, tanáraitoknak és nekem is, amit nagyon nehéz elfelejteni. Újra bizonyítottátok számomra: nem az életkor teszi az em­bert: 14—18 éves fiatalok is tudnak felelősen véleményt mondani saját helyzetükről. Hogy még jobb legyen, hogy segítsenek az útónotok követ­kezőknek. Kedves széchenyisták, közel nyolcvan küldött képviselt ben­neteket a tegnapi parlamen­ten. Közülük több mint har­mincon szólaltak fel. Gondo­lom, valamennyien megtudjá­tok, miről is volt szó. Diák­társaitok bizonyára továbbad­ják majd az ott elhangzotta­kat, mert volt, aki ötször is hozzászólt, mert ezalatt a több mint négy óra alatt mindenki figyelt. Úgyhogy én most csak néhány témát emelek ki az el­hangzottakból. Sokan ostorozták a gyakor­lati képzést; hogy egyes he­lyeken nincs lehetőség a tisz­tálkodásra, hogy nem tudnak, nem akarnak valamennyi ott- lévőnek megfelelő munkát ad­ni, hogy kosz van a munka­helyeken, néha. Többen szól­tatok arról, hogy a társadalmi munkákból befolyó pénzek sor­sáról vajmi keveset tudtok, hogy több tanár nem tartja be a csengetés szentségét, és tovább folytatja az órát, hogy romos állapotban van az is­kola, ráférne valamiféle kül­ső-belső felújítás. Teljes joggal ellenállva a többszöri feszólításnak (hogy tudniillik, próbáljatok meg té­makörönként hozzászólni), na­gyon helyesen azt mondtátok el, ami éppen eszetekbe ju­tott, amiről talán napok óta gondolkodtatok mór, és most hol izgulva, hol határozottan, mindenesetre túlnyomó több­ségben bátor őszinteséggel megnyilatkoztatok. Szó került sok olyan kérdés­ről is, aminek megoldása nem az iskola feladata (nincs tan­könyv több tárgyból, kevés a gyakorlati idő, kevés a terem stb.) ezeket az észrevételeket is elmondhatjátok majd a négy széchenyista küldött tolmácso­lásában február végén, a megyei középiskolás ifjúsági parlamenten. Kedves széchenyisták, gon­dolom, zömében egyetértette­tek az igazgató úr és más tanárok válaszaival. Higgyétek el, őket is behatárolják mai körülményeik, esetleges hibái­ként haragudni is lehet rájuk, megváltoztatni őket viszont már nehéz. Nem akartam morali­zálni ebben a nyílt levélben, néha Így sikeredett. Minden­esetre kívánom, hogy majdani munkahelyeteken is legalább hasonló mértékben merjétek elmondani véleményeteket. Az­tán . . . Sok sikert kívánok a továb­biakban is: Bozsik László Fetter Antal sirkamramakettje Emlékülés a múzeumban Ki volt Fetter Antal? Halála után pontosan fél esztendővel e kérdésre keres­ték a választ Fetter Antal ba­rátai és tisztelői jelenlétében a Pécsi Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület és a Janus Pannonius Múzeum által hét­főn este a helytörténeti mú­zeumban tartott emlékülésen. Megtalálták-e? Fetter Antal az a fajta lo­kálpatrióta volt, akiből csak igen kevés adatik. Pécs örül­het, hogy élt a falai közt egy ilyen ember, aki mérhetetle­nül sokat tudott a városról, épületeiről, rég- és közelmúlt­járól, s aki ezt a tudást min­Kacsahír disznóügyben Derék jó sertéseket vett hátára a rémhír kacsája: sokan tudni vélik megye- szerte, hogy február else­jétől az otthon vágott ser­tések utón 600 forintot kell fizetni. A Eácsamadár nem Baranyában reppent fel, ha­sonló hírek jártak szájról szájra (amúgy népmeséi mó­don) Csongrádban, Heves­ben, Borsodban is; ebből is látható, hogy valós és vad rokonaihoz hasonlóan ez a kacsa is költöző ma­dór. Megpróbáltunk utána eredni, mármint repülni. A Baranya Megyei Tanács mezőgazdasági osztályán természetesen nem tudnak ilyesféle hírről. Az adóhiva­taliak sem, a tsz-szövetség- ben is palimadórnak néznek bennünket. Kinek? Mennyit? Hová? — kérdeznek vissza. Leghelyesebb tehát a Me­zőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériumot hívni: szegény központos hölgy körbetelefonálja a Kossuth Lajos téri palotát, mígnem Cséri Péter főelőadó szemé­lyében megtalálja az ez ügyben illetékes és már ru­tinos nyilatkozót — hiszen mór több megyei laptól ér­deklődtek tőle: — Természetesen rémhír­ről van szó; semmi sem igaz belőle. Még csak ta­lálgatni sem tudjuk, mi le­het az alapja, hiszen még ötletszinten sem merült fel, hogy a háztáji sertésvágást valamilyen módon meg kel­lene adóztatni. Nyugodtan leírhatja, hogy sem február­tól, sem idén nem kell fi­zetni az otthoni vágások utón . . . — Ha csak azt Írom, hogy idén nem, akkor eb­ből az is következhet, hogy jövőre bizonyára . .. — Nem, szó sincs róla. Hangsúlyozom, semmilyen formában nem került szóba az otthoni vágások utáni adóztatás. A főelőadótól viszont megtudtunk néhány valós számot: 1987-ben az egész országban 2 millióra volt te­hető az otthoni sertésvágá­sok száma. Az állomi hús­ipar által felvásárolt serté­sek 52,3 százalékát szintén a háztájiban hizlalták — ez 3,6 millió darab sertést jelent, 7 százalékkal töb­bet, mint 1986-ban. Követ­kezésképpen a MÉM-nek (és a kormányzatnak sem) esze ágában sem fordult elő, hogy bármiféle módon csök­kentse a háztáji sertéshizla­lási kedvet. B. L. dig is igyekezett közkinccsé tenni, ám e felkínált tudást — s emiatt néha megkese­redni kényszerült — nem min­dig kamatoztatták. Pécs örül­het, hogy Fetter Antal mun­kásságát még életében Pro űrbe kitüntetéssel ismerte el. Az emlékülésen négy elő­adás hangzott el. Az életutat ismertető dr. Vargha Dezső az autodidakta levéltári kuta­tóról szólva elmondta, hogy napi munkájához mindig ke­reste a kapcsolatot régiekhez és maiakhoz egyaránt. Gosz- tonyi Gyula vezette be a mű­emlékvédelem rejtelmeibe, s a néhai Fülep Ferenc, Pécs ró­mai korának jeles kutatója pedig mindig egyenrangú part­nerként fogadta. „Olyan em­ber volt, aki — a pillanatnyi érdekcsoportosulásokat mellőz­ve — csak a várost nézte, te­vékenységét a városért való aggódás vezette". Felcser László építész a pá­ratlan modellkészítőt mutatta be. Fetter ismeretközlő mun­kásságának egyik igen fontos eszköze a régi pécsi épületek modellje volt. Ezt azonban ő a legfontosabbaknál másként értelmezte, mint szokták. A modellkészítők általában meg­elégednek azzal, hogy az épületek külső képét mutas­sák meg, ő azonban a teljes­ségre törekedve a külsőt és a belsőt együtt mutatta meg. Hallhattunk a Fetter-model- lekről: „Léptékükben, felfogá­sukban, de még anyagukban is — minden modelljét az eredetivel egyező anyagból építette meg — hitelesek, s a dzsámijánál is csak annyiban tévedett (mert „korán" épí­tette meg), hogy máshová he­lyezte a minaretet, mint ahol utóbb megtalálták az alapját. „Kezdő mérnökként a mes­teremnek vallhattam, aki rá­vezetett a műemlékvédelem ösvényére, s akivel később is összefonódott a sorsunk" — jelentette ki dr. Bachmann Zoltán Ybl-díjas építész, aki Fetter Antal nyolcesztendős fő­iskolai tevékenységéről és kö­zös műemlékvédelmi munká­jukról beszélt. A pécsi műem­lékvédelem jelentékeny alakja volt, aki ugyan hivatalosan soho nem foglalkozhatott ez­zel, mert a munkaköre nem terjedt ki erre, de ha valami bajba került, remek érzékkel és szaktudással tudott segíte­ni. Kiemelkedő példája ennek a korsós sírkamrónak 1964- ben oz ő irányításával történt szakszerű védelme, aminek köszönhetően lehetett most az építményt a mai kor eszközei, vei védöépületen belül meg­menteni az utókor számára. Az apa hagyatékát a fiú ellenszolgáltatás nélkül aján­lotta fel a Janus Pannonius Múzeumnak, ami ily módon ritka értékhez jutott. Mi is ez a „Fetter-hagyaték“? Ti. ilyen címen szerepel már a múzeu­mi lajstromban, s Bezerédy Győző, a helytörténeti osztály vezetője mutatta be. A mo­delleken kívül hatalmas rajzi és írásos dokumentációs anyagból, fényképek sokasá­gából áll, ezenkívül rajzesz­közeiből és szinte primitíven egyszerű modellkészítő eszkö­zeiből. Az anyag máris hasz­nálható, kutatható állapotban van. „Ha felhasználják, ren­geteget ér, szinte felbecsül­hetetlen az értéke. A múzeum a gyors feldolgozással arra törekedett, hogy a belvárosi rehabilitáció fontos segédesz­közévé váljék ez a hagya­ték". Hársfai István Ülést tartott a Siklósi Városi Tanács Szerény célok, szigorú gazdálkodás A személyi jövedelemadó bevezetése miatt megváltozik a tanácsi bevételek eddigi kö­re - hangzott el a Siklósi Vá­rosi Tanács tegnapi ülésén. Az adó- és árreform hatá­sa egyaránt kedvezőtlenül érin­ti a tanácsok költségvetését. A Siklósi Tanács ebben az évben 120 millió forint állami támogatást kapott. Emellett több mint kétmillió forint be­vételre számítanak az intéz­ményektől. A személyi jövede­lemadó a népesség arányában illeti meg a tanácsot. Tovább­ra is kiemelt feladatként ke­zelik a telekértékesítés felgyor­sítását, és a családiház-épí- tés ösztönzését. A tanács ter­vei között szerepel egy cross­bar telefonrendszer kiépítése 1989-iq, és országos beruhá­zás részeként egy tűzoltólakta­nya létesítése. Tovább folyta­tódik a Siklós-gyűdi Szociális Otthon fejlesztése, ami várha­tóan 1991 végéig fejeződik be. A vitában többen is szóvá tették, hogy a tanács értéke­sítse a KISZ-lakótelepen már kialakított telkeket, ígv csök­kenthetné a veszteségeket. Fel­újításra szorulna a tüdőgondo­zó épülete, valamint a kórház tetőszerkezetének nagyjavítá­sára is szükség lenne. Szarka Árpád tanácselnök vitazárójában hangot adott annak, hogy a tanács ebben az évben szerény célokat tű­zött ki maga elé. Elsősorban tartalékpénzek képzését sze­retné megoldani, hogy legyen miből a rendkívüli kiadások költségeit fedezni. Ehhez azon­ban szükség van arra, hogy az intézményekben szigorú gazda­sági fegyelem alakuljon ki. Eb­ben az évben helyre kell álli- tani a Kossuth Téri Általános Iskolát, amihez a tanács tíz­millió forint támogatást ka­pott. Ezt azonban ki kell egé­szíteni a nagyjavításokra szánt négymillió forinttal, valamint a Baranya Megyei Vízmű által fizetett kártérítéssel. A ter­vek szerint így az év végén, vagy a jövő év elején ismét megkezdődhet a tanitós az épületben. A településfejlesz­tési hozzájárulást a tornacsar­nok munkáinak befejezésére használják fel. A hegyi föld­utak, városi parkok és közte­rek gondozását ebben az év­ben is társadalmi munkávol oldják meg. Sz. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom