Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-27 / 26. szám
Az ötvösműhelyben Szakbarbárok-e a művészpalánták? Már tanulnak biológiát Is a táncosok Hogy szakbarbárok-e a művészeti középiskolások? Bizonyára vannak köztük. Mint ahogy vannak az általános gimnáziumokban és másutt is. A művészetisekre — mondják mintha többször rájárna a rúd. „Lenézik az iskolánkat, mert a szakmai tárgyak túlsúlyban vannak a közismereti tárgyakkal szemben. Kevesebb eséllyel pályázunk az egyetemekre, zsákutcába jut, aki nálunk érettségizik, és nem sikerül azonnal elhelyezkednie." Mi tagadás, nemrég még az oktatási igazgatás ajtói mögül is lehetett olyan véleményeket hallani, hogy a pécsi művészeti szakközépiskolások általános ismeretei nem ütik meg az elvárható szintet. Fogalmazhatunk-e már múltidőben? Ezt próbáltuk megtudakolni a helyszínen, az iskolában. Az intézmény épületeiben is tükrözi az elmúlt években lezajlott korszakváltást. A hegyháti parasztházak oszlopsorát idéző homlokzattal, nagy-nagy kihasználatlan belső terekkel és pici lyukakkal, fullasztóan rossz tetőmegoldással, dekorativ koncertteremmel és negyedére méretezett tanári szobával, elegáns bútorzattal már működik az új épület a Rókus- domb oldalában. A Szent István téren pedig immár a Leő- wey Gimnáziummal közösködik a hangulatos régi palota, amely a hangulatán kívül mással már nem is igen dicsekedhet. Itt, a szomszédos tűzfalra néző igazgatói irodában beszélgettünk Tasnádiné Rónaki Edit igazgatóval, miközben a fejünk felett meg-megrezdül a plafon, mintha nehéztüzérség ostromolná a házat. Az igazgatónő negyedóránként a telefonhoz szalad, személyesen is többször keresik. „Ez a legnehezebb, ez a sok ügyintézés. Én már csak a gyerekek között érzem a legiobban magam." Sóhajtásából inkább a fáradtság, semmint a kedvetlenség érződik ki, hiszen, ha nem szeretne eaész intézményben gondolkodni, nem vállalta volna el ezt a tisztet. Ahogy ílátom, intézkedéseiben is előbb a gyerek lebeg a szeme előtt, s aztán a tanügyi regula. Lám, itt van a kollégium ügye. Senki nem jósolt naav iövőt annak az elképzelésének, hogy „kivezeti népét”, a semmilyen gyakorlási, felkészülési lehetőséget nem nyúitó tömegszállásokról. Dr. Antal Gyula igazgató megértő támoaatásával azonban immár az MSZMP Oktatási Igazgatóság internótusában lakhat több, mint félszóz fiú, alkalmanként muzsikával és más szereoléssel meghálálva a befogadó intézmény gesztusát. * — Tehát a szakbarbárság . .. Valójában milyen is a szakmai és a közismereti órák aránya? Körülbelül fele-fele. Ez egy egészen jó arány. De, nem is az volt a baj, hogy kevés közismereti tárgyat hallgattak a diákok, hanem az egyenlőtlen elosztás. A művészetiben három szakon — három tagozaton —, folyik a képzés: zene. tánc, képző- és iparművészet. Mindegyiknél másként állapították meg a közismereti tárgyak körét. A táncosok például nem tanultak biológiát, ami ugye már önmagában is képtelenség. A képzőművészetisek pedig nem tanulhattak második idegen nyelvet akkor, amikor a Képzőművészeti Főiskolán felvételi követelmény a középfokú nyelvvizsga! De ugyanúgy a táncosaink sem tanultak nyelvet, s ha az NDK-ba szerződtették őket az érettségi után — ami gyakran előfordult -, alapfokon kezdhették a németet. — Kijártam a minisztériumnál egy külön engedélyt a közismereti tárgyak egységesítésére. Növeltük a magyar órák számát, most mór lehet angolt, vagy németet választani a kötelező orosz mellé. Igyekszünk egymásra építeni a közismereti tárgyakat: a végigvonuló matékra a fizikát, a kémiára a biológiát. S amit én a legfontosabbnak tartok: a szakmai tárgyakhoz kapcsolni a közismereti anyagot. Ha például fizikából a forgató- nyomatékről tanulnak, ne a szertárban kutakodjon a tanár a szemléltető mütyür után, hanem forgattassa meg keramikus tanulóinkkal a fazekaskorongot. Voqy ha kémiából vesznek valamit, építsék bele a kerámiaszakma leckéi közé. Nem vitás, ez a munka a tanártól is más szemléletet kíván. Az a lényeg, hogy minden tárgyból megfelelő alapot kapjanak. Mert milyen reklámgrafikus lesz az, milyen könyvborítókat fog tervezni, akinek nincsenek kellő irodalmi ismeretei? * — Végeztek-e valami leimérést a továbbtanulásról? — Nincsen pontos statisztikánk, de azért látjuk a tendenciákat. Az óvónőképzőkbe, tanító- és tanárképzőkbe minden különösebb gond nélkül fölveszik a tanítványainkat. Mivel kevesen vagyunk, a tanárdiák viszony bensőségesebb az átlagosnál, így nyomon tudjuk követni a hallgatói szándékokat. Ha tudjuk, hogy X. Y. a biológia szakra készül, igyekszünk segítséget adni neki a fölkészülésben. Természetesen azért a legtöbben a szakmai továbbtanulást választják — bár a felvételi követelmények, mind a Zeneművészeti, mind a Képzőművészeti Főiskolára igen nagyok. Ha nem sikerül a felvételi, képesítés nélkül kezdenek néhányon tanítani, főként vidéki zeneiskolákban. Az ő részükre újabban továbbképző kurzust szervezünk, hogy szakmailag megalapozottabb legyen a munkájuk, s jövőre nagyobb eséllyel próbálkozzanak a főiskolákon. Az igazgatónő rögtönzött beszámolójánál ékesebben szólnak az eredmények. Külön füzet őrzi az apróbb-nagyobb sikereket. Melyiket vegyük előre? Számomra a legérdekesebb a Szép szó pályázaton tavaly elért országos első helyezés. A II. A osztály a „Korosztályunk beszédmódja" címmel írt igen magas színvonalú, százötven oldalas tanulmányt, amely úgy ahogy van, mehetne a nyomdába. Tanárok és diákok igen nagy haszonnal és élvezettel forgathatnák. Egyik tanulójuk, a görög származású Florosz Zoi különdijat kapott a Kazinczy szépkiejtési verseny tavalyi országos döntőjében. 1986-ban ők nyerték meg a Pécs, az én városom című vetélkedőt, Berták Krisztina Sátoraljaújhelyről tért meg egy országos verseny zsűrijének dicséretével. De jeleskednek a megyei számítástechnikai és történelmi vetélkedőkön is. Valami megváltozott hót a művészetiben. Belül, a tartalomban is, nemcsak a külsőségekben. Ami ez utóbbiakat illeti, nagyon várják már az új épületszárny elkészülését. Ha igaz, szeptembertől számíthatnak rá. De talán annyira nem sietős a munka, hogy ne volna idő konzultálni a pedagógusokkal, mit is várnak el az épülettől. Mert a szakbarbárság nemcsak a művészeti szakközépiskolások körében rejt veszélyeket. Havasi János Képernyő előtt Művészeti tanács a Nyári Színházban A Pécs Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága határozata értelmében művészeti tanácsot hozott létre a Pécsi Nyári Színház. A művészeti tanácsba a Nyári Színház vezető munkatársain kívül színházi szakembereket. kéozőművésze- ket, muzsikusokat hívtak meg, és helyet foglalnak benne a városi pórtbizott- sóa és tanács képviselői is. A cé1 az. hogy a program összeállításában, megtervezésében tanácsadó szerve leayen a színház »eze- tőséaének és a költségvetés. a működés feltételeinek alapos ismeretében tegyen iavaslaickat az egyes évadok profiljának kialakítására. A hétfői alakuló ülés e tekintetben méq nem végezhetett teljes értékű munkát, mert az idei műsorterv nagyvonalakban már kész, bár a szerződéseket még nem kötötték meg mind. A mostani vita tapasztalatait majd lövőre lehet iqazán hasznosítani. Az idei program figve- lembe veszi, hogy az Európa Cantat nemzetközi kórusversenyre 3000 külföldi vendég érkezik Pécsre, ezért főleg zenei programok lesznek. A nyitó koncertet a Pécsi Szimfonikus zenekar adja június 17-én. Bemutatják az eszéki színház produkciójában a Zrínyi című operát. Új táncjátékot készít Eck Imre és Vidákovics Antal, sor kerül a Pannónia KI5ZÖV és a Leőwey Gimnázium tánc- együttesének jubileumi estjére. Felújítják Kodály Székelyfonójál, Kakuk Marciról zenés játék készül. tervbe vették az Úri muri felújítását és az Obü király bemutatását a boglárlellei produkcióban. A könnyű műfaj kedvelői számára tárgyalások folynak a Szeszélyes évszakok, egy operett-est, valamint egy Hacsek és Sa- jó-est bemutatójáról. G. T. Olvasókörből könyvbarátklub írenyei kezdemény« A két világháború között a városi és falusi művelődés fontos színterei voltak a különböző körök és egyesületek, amelyeknek jelentőségét ma kezdjük újra felismerni. Különös összetartó erejük volt a kis falvakban, hiszen szervezték az azonos érdeklődésű emberek művelődését, szórakozását. Ma — a megváltozott viszonyok között is —. a kulturális élet élesztői, a hagyományok megtartói lehetnek. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó, hogy lelkes emberek összegyűjtötték a Merenyei Polgári Olvasókör történetével kapcsolatos adatokat, és tervbevették az olvasókör újbóli megalakítását. A kört 1926-ban hozták létre parasztok, értelmiségiek, iparosok. Negyvenhárom taggal kezdtek, a harmincas évek elejére 25-30-an maradtak. A kör tagja csak 18 éven felüli férfi lehetett, a zártkörű műsoros estekre mindenki hozhatott magával egy vendéget. A programot a vezetőség határozta meg és háznagy - Berta István —, szervezte. A műsoros esteket hazafias és egyházi ünnepeken, nevezetesebb névnapokon rendezték, gyakran mutattak be színdarabokat is. A tagdíjból és a műsoros estek bevételéből vásárolták a könyveket. Sok könyvet maguk a tagok adtak össze, sokat kaptak ajándékba, de a legtöbbet vásárolták: Mikszáth, Móricz, Jókai, Nyirő, Zilahy és más népszerű írók könyveit. Közülük sok még ma is megvan: a merenyei könyvtár néhány ilyon kiadvánnyal is dicsekedhet, amit másutt nehéz fellelni. Járattak napilapokat, képes hetilapokat, gyermekújsógokat. Hetenként négyszer négy órában kölcsönöztek, ezekre az alkalmakra jöhettek családtagok is: olvashattak, sakkozhattak, játszhattak társasjátékokkal. Az alapszabály szigorúan tiltotta a trágár beszédet, kártyázni csak gyufaszálban lehetett. A merenyei könyvtár sok mai olvasója akkor itt vett kezébe könyvet először. Az időközben megszűnt olvasókör eszméje is azokban él legelevenebben, akiknek valami módon szorosabb kötődésük volt ehhez a közösséghez. Molnár Imre nyugdíjas borbély, 1947 óta merenyei könyvtáros, testvérbótyja alapító tag volt, a kör első könyvtárosa pedig Kis Horváth József, akinek lánya, Pinczés- né Horváth Ibolya a körzetesítésig Merenye utolsó tanítója volt. Mindkettőjüknek nagy szerepe van abban, hogy újra hallunk a merenyei olvasókörről. — Többször beszéltem a VARGA GYULA ELREJTEM MAGAM VERSEK •AJ «OMOOY mfo*. I» • .T ww™* még élő tagokkal, és felírtam minden fontosat, amire emlékeztek, megvan néhány régf okmányom is — mondja Molnár Imre. - 1969-ben egyszer már összehívtam a régi tagokat, hogy újjászervezzük a kört. Akkor nem sikerült. Az idén újra megpróbáljuk a Hazafias Népfront segítségével. A kör most a tervek szerint a könyvtárra épülő könyvbarátklub formájában éled újjá. Húsz-huszonöt tagra számítanak. a tagdíjat a könyvtárnak fizetik és ezzel maguk gazdálkodnak. Az olvasókörhöz is kapcsolódik egy merenyei vállalkozás. Varga Gyula, a falu utolsó református papja 1986 áprilisában halt meg. Hagyatékából sikerült megmenteni több értékes könyvet, régi okmányt: találtak külföldi eszperantista folyóiratokat, amelyek közölték Varga Gyula magyar, német, ctngol, görög versfordításait. És megtalálták Varga Gyula Elrejtem magam című, 1934- ben Kaposváron megjelent verseskötetét. Pinczésné Horváth Ibolya, nyugdíjasként Dobszán tanít.- Iró-olvasó találkozót rendeztünk tavaly - mondja. - Mutattam a könyvet Galambo- si László költőnek, aki összehozott Tüskés Tiborral, a Pannónia Könyvek szerkesztőjével. Tüskés Tibor arra biztatott, hogy keressek még kéziratokat, találtam is, de végül abban állapodtunk meg, hogy a Pannónia kiadja Varga Gyula kötetének hasonmását. A lektori vélemény támogatta az egyszerű hangvételű, szociális érzékenységű versek megjelentetését, és a Kiadói Főigazgatóság megadta az engedélyt. Huszonöt—harmincezer forintba kerül majd az 500 példány. Varga Gyula két unokahúga ad öt-ötezer forintot, a merenyei elöljáróság tizet. A többit én adom, mondjam úgy: kölcsönzőm. Meggyőződésem, hogy megtérül ez anyagilag is, erkölcsileg is a merenyeieknek. G. T. Cyégylévé Ha betegen gyógyulni vágyunk, nézzük bátran a magyar televíziót! Tévénk különös gondot fordít a néző egészségügyi ellátására. Öljünk végig egy.hetet a képernyő előtt, és máris, mintha kicseréltek volna bennünket. Nem elég, hogy itt, a Kárpát-medence ózondús közegében még a Fekete erdő vérfrissítő levegőjét — ha nem is szívhatjuk, de — láthatjuk (javallat: levegőváltozás), még A klinika pacien- túrójának világába is beleél- hetjük-halhatjuk magunkat. Akinek még ennyi sikeres, makulátlan egészségügyi személyzet sem elég, az (amellett, hogy magára vessen), csak üljön tovább kitartóan a készülék előtt, mert rövidesen kezdődik a Gyógyító esték. Az időnként a nézőhöz hasonlóan gyengélkedő magyar televízió legfőbb gyógyító személyiségének, Vitray Tamásnak új műsorában minden gyógyulni vágyó örömét lelheti. Legfőképpen, ha osztrák, vagy nyugatnémet az illető, és mondjuk, a sárvári gyógyfürdő szállodájában tengeti a betegek sanyarú életét. Hogy a magyar termálvíz hatása biztosabb legyen (javallat: gyógyfürdő), nosza, lepjük meg a kedves beteget egy kis ungarische spe- cialitöttel: tsikósch-guláschpaprikásch helyett egy kis magyar kultúrával: operettel, magyarnótával, miegymással. Ettől hátha nemcsak a nyugati vendég gyógyul, hanem a mogyar néző is egészségesebb lesz - aki ugyebár nem beteg, hiszen nem ő telel a gyógyszállóban. Miután így alaposan kikúráltuk, illetve kikultúráltuk magunkat, s ezáltal állóvagy inkább ütőképességünk is megnövekedett, rendíthetetlenül üljünk tovább másnap estig, amikor is a gyógyításnak egy újabb — nálunk feltalált és szabadalmaztatott módjával találkozhatunk, az önök kérték című nagysikerű sorozat különkiadásával. Akiben ez a gyógyszer a sok szedés miatt már nem tudja ugyanazt a hatást elérni, annak más lesz felírva. Most például az, hogy Egészségünkre! Mivel azonban ez a köszöntés nálunk az iváshoz kapcsolódik, óvatosabb újságok a műsort Egészségünkért címmel közölték, nehogy ebben az (alkohol)fogyasztást csökkentő időszakban még valaki azt higgye, a tévé szólít fel az italozásra. S ez az elírt cím, ami alig különbözik a másiktól, olyan műsort takar, ami a nézettségi mutatók szerint nincs az első tízben, meg a másodikban sem. De hát, egészség: egészség, és a néző marad. És mit lát? Ugyanazt. Mármint ugyanazt, amit előző nap, meg ugyanazt, amit az előző hónapokban-években (akkor még önök kérték cim alatt). Jegyzetirónak, hogy jobban gyógyuljon, kedve lenne fogadóirodót nyitni, ahol tippelni lehetne, mi lesz a kívánságműsorban Aki a legtöbbet eltalálja, gyógyultan távozhat Most az egészségügyi dolgozók kívántak (bort azt nem, de) Búzánét és békességet. (Javallat: öngyógyítás.) Aki nem tudná, a kívánó ilyenkor egy megadott listáról választ, mondjuk húsz-harminc címből, és nem ám akármit. Ha most Markos-Nádas volt, akkor legközelebb Nagy Bandó lesz, utána meg Hofi. S ugyanígy a verssel, nótával, balettel, operával. Ezek utón jegyzetíró csak azt a bátortalan megjegyzést teszi, hogy úgy tudja, ami kis adagban orvosság, az nagy adagban méreg. Ahogy épp elég méreg az, hogy a tévé annyit gyógyászkodik. Biztosan elvesztette a mellékelt utasítást, mely szerint: szokásos adagja, ha az orvos másképp nem rendeli, a néző saját belátása szerint. (Ja- . vallat: ellenjavallat.) M. P.
