Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-25 / 24. szám

P Eduard Sevardnadzét- Lenin-renddel tüntették ki Lenin-renddel tüntették ki Eduard Sevardnadze szovjet külügyminisztert — a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének erre vonatkozó rendeletét vasárnap hozták nyilvánosságra Moszkvában. Az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagját, a szovjet diplomácia vezetőjét a párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett nagy érdemeiért 60. születésnapja alkalmából ré­szesítették e magas szovjet ki­tüntetésben.-ó- MOSZKVA: A közel-ke­leti helyzetről, az iraki-iráni háborúról, illetve Afganisztán oroblémájáról tartottak szovjet -japán külügyi konzultációkat. A Moszkvában szombaton be­fejeződött kétnapos megbeszé­léseken részt vevő japán kül­döttséget - amelyet a külügy­minisztérium közel- és közép­keleti osztályának főigazgató­ja vezetett — Julij Voroncov el­ső külügyminiszter-helyettes és Igor Rogacsov külügyminiszter­helyettes is fogadta.-f KABUL: Nadzsibullah af­gán államfő vasárnap fogadta Kabulban Diego Cordovezt, az ENSZ-főtitkár különmegbízott- jót.-A- HANOI: A hanoi lapok szombaton közzétették Pham Van Dong volt vietnami mi­niszterelnök (jelenleg a VKP KB tanácsadója) Norodon Szi- hanuk herceghez intézett le­velét. A levelet Hun Sen kam­bodzsai miniszterelnök adta át a hercegnek e heti párizsi tár­gyalásaik során. Európai békekonferencia lesz Svédországban Barabás Miklós, az Orszá­gos Béketanács főtitkára va­sárnap hazaérkezett a svéd­országi Lundból, ahol részt vett az Európai Nukleáris Le­szerelési Mozgalom (END) ösz- szekötő bizottságának kétna­pos ülésén. Ez a testület felel a júniusban Lundban meg­rendezendő békemozgalmi konvent előkészítéséért. Az összekötő bizottság dön­tése szerint a júniusi konvent fő témája — A békemozgal­mak 1988-ban: új kihívások — rendkívül széles körű vitát tesz lehetővé. A lundi ülésen két magyar témajavaslatot is el­fogadtak; így szó lesz arról, hogy a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok ho­gyan járulhatnak hozzá az európai biztonság erősítéséhez, s arról is, hogy miként folytat­ható a helsinki folyamat. Ba­rabás Miklós bejelentette: hazánk a béke kérdései iránt érdeklődők széles körét felöle­lő delegáció kiutazását segíti elő. Kerékpárját maga előtt tolva gázol a hóban egy brit postásnö 1988. január 22-én, amikor a nagy mennyiségben lezúduló hó több helyen fennakadásokat, sőt baleseteket okozott a közleke­désben. (TELEFOTO—MTI Külföldi Képszerkesztöség—KS—DN) Ülést" fattott a Bolgár KP Központi Bizottsága ülést tartott vasárnap a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. A csütörtö­kön Szófiában összeülő orszá­gos pártértekezlet utolsó elő­készületeként a részvevők meg­vitatták és véglegesítették a tanácskozás elé terjesztendő határozattervezet szövegét. A Központi Bizottság tagjai so­rába kooptálta Sztojan Kosz- tov Ovcsarov gazdasági és tervezési minisztert. Amszterdami tüntetés Izrael palesztinai (TELEFOTO: AP—MTI—KS—DN) Fejti György a Szovjet-unióba utazott Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára az SZKP Központi Bizottságá­nak meghívására pártmunkás­küldöttség élén vasárnap a Szovjetunióba utazott. erőszakossága ellen-é- MOSZKVA: Vasárnap elindult Moszkvából az a 20 fő­nyi szovjet szakértői küldött­ség, amely négynapos látoga­tást tesz az Egyesült Államok nevadai kísérleti atomrobban­tási telepén - jelentette a TASZSZ hírügynökség. —ó- PEKING: Vasárnap haj­nalban Kínában kisiklott a Kunming és Sanghaj között közlekedő gyorsvonat. Nem végleges adatok szerint a sze­rencsétlenség következtében 90 ember életét vesztette, hat­vanhaton pedig súlyosan meg­sérültek. A katasztrófa oká­nak kiderítésére bizottság ala­kult.-f BERLIN: Az NDK, csak­úgy mint Csehszlovákia, meg­állapodott a Szovjetunió ve­zetésével, hogy a területén lé­vő hadműveleti-harcászati nuk­leáris rakétákat hamarosan, az eredetileg tervezettnél koráb­ban leszerelik - közölte Erich Honecker, az NDK vezetője szombaton az Andreasz Pa­pandreu görög kormányfő tisz­teletére adott ebéden. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Borisz Sztukalin, a Szovjetunió ma-.' gyarországi nagykövete. Pécsi rendező Debrecenben Tűzveszély és kompromisszum Tíz előadás engedélyezve Tűz. Szép hangzású szó, sokszor ártalmas utóhatással. Tűz. Zárt helyiségben, mond­juk színházban kitörve ka­tasztrófát is okozhat. A véde­kezés ellene kívánatos, sőt megkövetelendő. Debrecenben betiltottak egy színházi előadást, tűzvédelmi okok miatt. Régen volt ez. Né­hány napja. Nagy idő ez ma­napság. Azóta sok minden történt. Goethe Stella cimű szerelmi játékát Jeney István, a Pécsi Nemzeti Színház ren­dezője állította színpadra az Alföldön. Megtartották a pre­miert, vállalva a büntetést a tűzrendészeti szabályok áthá­gásáért, aztán történt egy és más. Nyilatkozott például Pinczés István, a debreceni színház fő­rendezője a Magyar Nemzet­ben. Cáfolta a tűzoltóság ki­fogásainak többségét és beis­merte, hogy későn jelezték a tűzoltóknak a premier idő­pontját. Interjúja véaén mea- jegyezte: Ha minden szabályt mindig betartanánk, akkor alighanem megszűnne a szín­játszás Magyarországon." Nem volt egyszerű megta­lálni Jeney István rendezőt. Ö nem számított ekkora herce­hurcára, nyilván ezért is üte­mezte porcoperációját a pre­miert követő napokra. Minden­esetre a csütörtöki felújító próba előtt mankó és bot is várta a Debreceni Művelődési Központban, hogy fel tudjon menni az emeleti szobába, a próbát megtartani. Jeney István: „Érdekes dön­tés született csütörtökön. A kompromisszum eredményeként tízszer játszhatja a színház a darabot, és ha máshol szeret­nének fellépni vele, újra en­gedélyeztetni kell. Becsülöm a debreceniek tevékenységét, mindent megtettek az elő­adásért. Szerintem ideillik a Stellától való idézet: „Semmi £em lehet ebben a világban tis.t. és maradéktalan”, — mondja az egyik szereplő majd kirohon a színpadról és fejét a falba veri .. . Különös tekintettel a debre­ceni konkrét kifogásokra, a színházak és művelődési intéz­mények néhány alapvető tűz­rendészeti szabályáról Vág- völgyi Lászlótól, a Pécs vá­rosi tűzoltóság alhadnagyától érdeklődtem: „Az országos tűzvédelmi szabályzat és más szabványok is rendkívül rész­letes, mindenre kiterjedő mó­don határozzák meg a tenni­valókat. Nemcsak a kijáratok száma, de megvilágításuk, szélességük is pontosan előírt. A széksorok között, 1968 óta nyolcvan centis távolság ar előírás. (A debreceni helyszín jóval ezután épült, a székek, közti távolság a nézőtéren is kisebb. B. L.) Szükség esetén szórással, festéssel lángmen­tesíteni is kell. Egyébként is a lángmentesítés hatékonyságát a díszleteknél évente minősít­jük. A függöny sosem érheti el a padlószintet, az ajtónyilást nem szűkítheti, és széleit el­ütő színű csíkokkal kell ellátni. A gyertya vagy más nyílt lánggal működő eszköz a színpadon alkalmi tűzveszé­lyes tevékenységnek minősül. Ezek alkalmazhatók, ha a lé­tesítmény vezetője vagy he­lyettese ezt írásban engedé­lyezi. Ezeknek és más tűzve­széllyel kapcsolatos szabá­lyoknak megszegése ötezer fo­rintig büntethető. Pécsett is' előfordult, hogy néhány eseti ben fokozottabb tűzoltósági ellenőrzés kellett, mert külön­böző okok miatt nem tudtak1 minden szabályt betartani. Mi mindig törekedtünk a kompro­misszumokra, de egy határon túl, és szerintem a debreceni ilyen eset volt, meg kell fon­tolni az előadás „megtartását is". Ennyi a történet. Tűz nincs és reméljük ezen előadás miatt nem is lesz. De izzik a levegő az előadás körül. Si­kere óriási Debrecenben. Bozsik L. Óváros, emlékek, bútorok Késő őszi napon, szolgálati útlevéllel a zsebemben hala­dok a mohácsi országúton Eszék felé, hogy hivatalos megbízatással ott töltsék né­hány napot. Gondolataim elkalandoznak. Ez az útvonal több ezer éves. Már Belje felé járok, mi­közben egyre érzem, ahogy szorosan mellém szegődik, el­kísér a történelem. Itt masíroztak — szemben velem — Mursa fe­lől a római légiók Sopianae, Aquincum felé; s itt áramlott négy-ötszörös túlerejével a tö­rök ama végzetes év nyarán É-nak — megállíthatatlanul . . . Ahogy közeledem, egyre is­merősebb a táj. Itt a környé­ken, ahol apró víkendházak intenek utánam, s ahol jobb­ra a Csingilingi csárda hívo­gat, elnyúló mocsaras sziget állt ősidők óta. Természetes „védőfalaként" a római kori Mursanak, a birodalom ha­tármenti erődjének, amely a mai alsóváros területén állt, amíg az ötödik század tájé­kán a népvándorlás hordái le nem rombolták. Jó 700 évig ezután alig tu­dunk valamit a város törté­nelméből. A hid után jobbra bekanya­rodva máris az óváros főte­rén találom magam. Innen már ide látszik kedvencem, a török utáni kor talán legsa- játabb emléke, a jó öreg „ví­zi-kapu". Boltos nyílásán ke­resztül egy pillanatra fölvillan a folyómenti sétány szép, gon­dozott pázsitja. Megérkeztem. A folyóparti szakasz és ma­ga az óváros köveiben, épü­leteiben őrzi a város fölszaba­dulását követő Habsburg-idő- szakot. A helytartótanács közvetlenül a török kiűzése után (1690-től) mintegy hat évtizeden át építi ki Eszéket fokozatosan a határőrvidék egyik legfonto­sabb erődjének. Ekkor épül föl a híres, csillag alakú erő­dítmény, a „Tvrdzsa". Nyomai ma is láthatók, a várkapuk sorából azonban mindössze egy maradt fenn: a vízi-kapu. Boltíve alatt híven szemléltet­ve a hajdani 8—10 méteres városfal irdatlan méreteit. Sebtében a belváros felé veszem az utamat. Jobbról tá­gas, gyönyörű parkövezet, szebbnél szebb villák, század- elős paloták sora. Eszék bel­városa — ahogyan az óváros is — megifjodott, mióta nem láttam. Elegáns „jólöltözöttsé- get" áraszt a Pécs történelmi belvárosáéhoz hasonló teljes rekonstrukció nyomán. Hivatalos dolgaim után alig várom, hogy visszatérhessek az óvárosba. Ösztökél maga a látvány: ebben az ódon lehe- letű barokk városrészben — fehér és finom pasztell színe­ikkel — a földszintes és eme­letes házacskák kifejezetten elragadóak. A szűk kis utcák egyikén a megejtöen szép Fő térre ju­tok. Itt a nagyobb méretek hatnak lenyűgözően. Középütt a baranyai táj alighanem leg­nagyobb és legszebb Szent­háromság-emlékműve magaso­dik; balról, a kéttornyú Fe­rences templommal szemben hatalmas Mária Terézia kora­beli laktanyaépületek sora­koznak. A tér átlós sarkaiban pedig két hasonló méretű és formájú korai barokk épület áll. A vízi-kapu melletti: egy­korú katonai őrtorony. Átellen- ben meg, a polgári negyed sarkán, a hajdani városháza. Ma — immár 110 éve — vá­rosi múzeum, A városfal utolsó emléke, a „vízi-kapu” (XVIII. század ele­je). Szemben, a Dráva felőli ol­dalon halványzöld kétemele­tes épülettömb uralja a teret: az egykori parancsnoksági épület. Néhány év óta — iro­daház. Ide költözött régi he­lyéről a Horvátországi Magya­rok Szövetsége, s mellette he­tilapjuk, a Magyar Képes Új­ság szerkesztősége is. A hajdani városi és katonai épületekben ma közhivatalok, iskolák, intézmények működ­nek. Köztük óvárosi sétám ere­deti célja: a városi múzeum. A M uzej Slavonije Osijek régiós léptékekben is rendkí­vül gazdag régészeti, iparmű­vészeti, numizmatikai és hely- történeti értékekben. Állandó kiállításaik most, átrendezés miatt, egy kivétellel nincsenek nyitva. Ottjártamkor így egye­dül a bútorkiállítást láthattam. Horváth Ida, a múzeum mű­vészettörténésze vállalta ka­lauzolásomat. Régóta készülök ide. A gyűjteményről annyit tudtam, hoay bővelkedik kivételes ér­tékű egyedi darabokban. E művek 300 év stíluskorszakait és irányzatait fogják egybe a bemutatás szisztematikus sor­rendjében. A bútorok mennyi­sége, szépséqe és elrendezé­se, a díszítőelemek, bútorfa- raqások stílusjegyei, antik széDsége lebilincselik a szem­lélőt. Körbejárva, úgy érzem, órá­kig tudnék gyönyörködni a késő-reneszánsz (német) szek­rényfaragásokban, az észak­itáliai imazsámoly, az intarziás asztal szépségeiben; a fla- mand, ún. „kabinet"-szekrény titkos rekeszeiben, elefóntcsont- és teknőcdíszitéseiben. Vagy a tiszta barokk ülőláda, sarok­szekrény, a diófából készült, középütt szárnyas ajtajú (,,ta- bernaculum”) írószekrény sze­líden hullámzó hajlított vona­laiban. Nem kevésbé a ha­sonló vonalú intarziás komó­dokban; a különleges óra­gyűjteményben, a késő-barokk, majd a rokokó stílusú- dara­bokban. S tovább lépve a klasszicizmus nemesen egysze­rű, majd a belőle kinőtt ún. XVI. Lajos korabeli („copf") és a Napoleon kori („empire"); majd a rá következő bécsi „biedermayer" (XIX. század el­ső fele) jellegzetes vonalai­ban e bútorokon. De megtaláltam itt végül — korok és stílusok lezárásaként — a század második felének irányzatait és a századforduló szecessziós vonalait is csak úgy a kor divatos bútordarab­jain. (Folytatjuk) Wallinger Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom