Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-24 / 23. szám
Mult éui elégtelenek Javult az élelmiszerek minősége Helyszíni bírság, szabálysértés, fegyelmi 55 esetéen — A kifogásolások nyomán lépték a termelők A megyében előállított élelmiszerek minőségi szintje jó, az előző évhez képest javult. Ezt a bizonyítványt az elmúlt évi vizsgálódások alapján a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomáson állították ki. összesen 2230 mintát vizsgáltak meg laboratóriumukban, ezekből 140-et kifogásoltak, ami 6,3 százalék, szemben az 1986. évi 9,2 százalékos kifogásolási aránnyal. A kifogások miatt 11 esetben helyszíni bírságot szabtak ki, 4 esetben szabálysértési eljárást kezdeményeztek, 50 esetben fegyelmire tettek javaslatot, míg a többi mulasztó megúszta figyelmeztetéssel. Schumann Róbert, az állomás igazgatóhelyettes főmérnöke az egyes iparágakat a minőségmutatók alapján a következő kategóriákba sorolta: kiválóak a száraztésztafélék. Jó a minősítésük a baromfiipar, a dohány-, az édes-, a gabona-, a tej-, a hűtő-, a sör- és az üdítőitalipar termékeinek. A hús- és konzervipar közepes, a sütőipar gyenge osztályzatot kapott, nem megfelelő pedig a cukoripar. Ha a változás irányát nézzük, a korábbihoz képest összességében javult a termékek minősége a cukor-, a dohány-, a hús-, a konzerv-, a szesz- és a sütőiparban, változatlan a gabona-, a sör- és a szikvíziparban, romlott a baromfi-, az édes-, a tej- és a száraztésztaiparban. Az állomás szektoronként is összegezte az elmúlt évi tapasztalatokat. E szerint az állami ipar termékeinek korábbi években is tapasztalt jó színvonala kismértékben tovább javult. Jelentős javulás tapasztalható a mezőgazdasági és a magánszektorban, kisebb mértékű a tanácsi szektorban. A mezőgazdasági szektorban különösen a húsipar és a tejipar (Mecsektej) termékeinek javulása eredményezte, hogy az átlagszínvonal a közepes kategóriából a jóba került. Ugyanakkor a szövetkezeti ipar termékeinek minőségi színvonala romlott, a gyenge kategóriába kerültek. A részletes kifogásokat egyébként lapunk Elégtelen rovatában hónapról hónapra közreadtuk, s a tapasztalatok szerint ennek a „nyilvánosságnak" visszatartó ereje van. Az állomás ellenőrei örömmel nyugtázták, intézkedéseiknek van foganatja. Például többszöri észrevételükre a Baranya Megyei Tejipari Vállalat — évi 4 , millió forint többlet költséget vállalva - a korszerűtlen perlwax csomagolóanyagról áttért a túrók alufó- liás csomagolására, ami a minőség és az áruvédelem szempontjainak jobban megfelel. Többször kifogásolták és a technológiában is gondot jelentett a darabolt baromfi- termékek tömegmérése, jelölése. Ennek kiküszöbölésére a pécsi baromfifeldolgozóban új típusú automata árazó mérleg beszerzéséről intézkedtek. A Dráva menti Áfész sellyei szik- vízüzemét felújította, kibővítette, így a viszonylag nagy meny- nyiségű szikvizet a technológiai és higiéniai követelményeknek megfelelően tudják előállítani. A mohácsi Új Barázda Tsz felújított húsüzemébe főzőüstöt és keverőgépet állított be a húskészítmények minőségének javítása érdekében. Miklósvári Zoltán A Kapos Volán vállalja a beépítést Dízelmotor a Volgában Akik rendszeresen és sokat autóznak, bizonyára megfordul a fejükben, de jó is lenne dízelmotorral hajtani, tekintve, hogy a dízelolaj fele annyiba kerül, mint a benzin. Nos, ha szert teszünk egy dízelmotorra, nyert ügyünk van, csak a Kapos Volánhoz kell fordulnunk, ott beszerelik a dízelmotort a gépkocsiba, nevezetesen a Polski 125-ösbe, a Ladába és a Volgába. A kaposvári szervizben - ahol egy Volgát már ót is alakítottak dízelüzeművé — megtudtuk, a szolgáltatásra csak nemrég kaptak engedélyt, de máris sok az érdeklődő az ország minden részéből. Egyelőre úgymond hozott anyagból dolgoznak, a megrendelőnek kell hoznia a motort és a szükséges alkatrészeket, amit aztán egyedi tervezés alapján háromnégy hét alatt beépítenek, elvégezve a fogyasztásbemérést és a kocsi vizsgáztatását is. Hogy ez mibe kerül? A munkadíj típustól függően tíz- és húszezer forint között mozog, ehhez jön még a forgalmi adó. És a motor? Egy jó dízelmotor ára száz- szózhúszezer forint, ezenkívül további alkatrészekre is szükség van, például kuplungharang öntésére. így a dízelesítés belekerülhet száz- ötvenezer forintba is. Számítás kérdése, hogy ez az üzemanyag-megtakarítás révén mennyi idő alatt térül meg, érdemes-e átalakíttatni gépkocsinkat. A Kapos Volán egyébként tárgyalásokat folytat, hogy maga biztosítsa megrendelőinek a dízelmotort. Tavasszal erről már többet tudnak mondani. Dél-dunántúli kisiparos-körkép Több az iparengedély A 15-25 százalékuk szünetéltéH az iparf? Szerettek volna Tolnában letelepedni Mátészalkán a bikádi „rabszolgák Kanalas János szerződése érvényes Egy vaságy, szalma, ócska rongyok, üvegek... ez maradt a „rabszolgák” nyomában. (A szerző felvétele) Elterjedt: az új adórendszer miatt csökkent a kisiparosok száma. Ez elsősorban azért nyugtalanító, mert a piac az utóbbi években mór annyira megoszlott a kisipar és az állami szövetkezeti ipar között, hogyha a kisiparosok egy- része leteszi a szerszámot, akkor néhány cikket senki sem gyárt, többféle szolgáltatást senki sem lát majd el. Pénteken azonban a Kisiparosok Országos Szövetségében ösz- szesítették oz új adóév első napján, vagyis 1988. január 1-jén érvényes létszámadatokat. Eszerint a rossz hír alaptalan: nemhogy csökkent volna, hanem növekedett a kisiparod sok száma. Baranyában egy év alatt 6648-ról 6779-re, Somogybán 6552-ről 6576-ra( Tolnában 3468-ról 3593-ra és Zala megyében 4856-ról 5085j re nőtt a létszám. A bajai járásbeli olvasók érdekében megtudtuk a Bács-Kiskun megyei adatokat is. Eszerint ott 1987. január 1-jén 7584, re egy évre pedig 7753 iparo! dolgozott. A létszámnövekedés megnyugtató, van azonban egy kérdőjel: hányán vannak, akik nem adták vissza az ipar- engedéjyt, de annak használatát szüneteltetik? Ilyen statisztikát nem készítenek, ezért csak becsült arány, hogy kb. 15-25 százalék között lehet a szüneteltetők száma. Öli várnak, mégpedig arra, hogy az adótörvény után is megéri-e a munka vagy sem. A KI ŐSZ mindenesetre feszített tempóban oktatja őket a tudnivalókra, előfordult, hogy négy ember két nap alatt 300 iparossal beszélgetett. Erre nagy szükség van, mert a jogszabály-magyarázat késik Milyen más létszámváltozások tapasztalhatók? Az új iparosok között viszonylag sok az értelmiségi, főként gmk-ban dolgozó műszaki értelmiségi. A KIOSZ természetesen csak örül a művelt embereknek. De hol telített a szakma? — Elsősorban a fuvarozók vannak sokan, főképpen a taxisok. Az országban egyébként 155 ezer kisiparos dolgozik, közülük 80 ezer főfoglalkozásban, 56 ezer egyéb munka mellett és 18 ezer nyugdíjasként. A szüneteltetők között a hírek szerint a legtöbb a nyugdíjas. Egyébként az országos létszám növekedése egy év alatt négyezer. Keresem a helyet, ahová a helikopter leszállt, hogy híradós kollégáink ország-világ elé tárják ezt a fortéimét. Csak rongykupacot látok, fönt a domboldalban a kitisztított erdőt, amelyért a gyönki té- esz az eufémisztikusan lövál- lalkozónak nevezett Kanalas Jánosnak fizetett, ö pedig a „rabszolgáknak" semmit. A téesz már elvontatta az autóbuszt. Borosék kiskutyája itt remeg Nágel Henrikek portáján. — Szegény állat, ez is csontig soványodott. Most alig győzi az evést. Nágel Herik, Alsóbikád- puszta tanácstagja, magángazdálkodó. nemcsak a kutyával volt ilyen jólelkű. Szomszédaival együtt ő segítette életben maradni a fázó, éhező Boros-házaspárt. — Mondom egyszer ennek a Kanalasnak: ezekről az emberekről gondoskodni kellene ám, ha már egyszer fölfogadta őket! Mi köze hozzá, ne avatkozzon bele — ezt válaszolta. Másnap jön a falurendőr, jó ismerősöm: „Te Henrik, hol vannak a munkásaid? Följelentett a Kanalas, hogy elcsábítottad az embereit." Én elcsábítottam? Mert enni adtam nekik? — Azt mondják a jogászok, nem történt bűncselekmény. Senki sem kényszeritet- te Borosékat, hogy itt maradjanak. hogy egy rozoga buszban lakjanak. — Nem voltak rabláncra kötve, az igaz. De mondja meg nekem, uram, akinek egy fillérje sincs, akinek a lábáról még a csizmát is lehúzzák, az hová meneküljön? Az első faluig sem jut el. Nem történt bűncselekmény? Hát ha van jog a földön, ezt nem lehet emberekkel büntetlenül megcsinálni! Kihasználta őket, sakkban tartotta, hogy majd kifizeti helyettük a pénzbírságot. Tanúim vannak rá, hogy ő maga vallotta be: egy fillért sem fizetett nekik. és akkor még ő jelent föl engem? A gyönki termelőszövetkezet több mint százhetvenezer forintot fizetett ki Kanalas Jánosnak. Az elvégzett munkával meg voltak elégedve. — Én csak akkor tudtam meg, hogy munkásai vannak. amikor a két ünnep között előleget kért — mondja Schaff András főkönyvelő. — De nem adtam neki, mert nem hozott adóigazolást. — A százhetvenezer forint kifizetésekor hozott? — Igen. A papírjai rendben voltak. Fekete József gyönki tanácselnöknek kissé elege van már a rabszolgatörténetből. — A tévériport másnapján kezükbe nyomtunk 800 forintot, s ők megígérték, hogy hazautaznak Mátészalkára. A szociális keretből fizettünk, nem nagy örömmel, mert a helybeliek között is sok a rászoruló. — Nagyon félek, hogy valami bajuk történt — mondja Nágel Henrik. Megígérték, hogy minden lépésükről hírt adnak. Kaptam is egy lapot tőlük Pestről, hogy odáig megérkeztek. De azóta csend. Tudja, a Kanalaséknak nagy a rokonsága, messzire elér a 'kezük . . . — Maga nem fél? Elneveti magát. — Hát azért ott még nem tartunk. — Aztán elkomolyodva: — Tudja, ezek a Borosék féltek visszamenni. Nagyon szerettek volna itt maradni. Talán lett volna esélyük rá, ha megkapják a járandóságukat. Sárvár, községi tanács. A telefonnnál Szigeti József ta* nácselnök. — Megérkeztek Mátészalka» ro Borosék — közli csütörtökön délután Szilágyi Sándor, a szálkái tanács hatósági osztályvezető-helyettese. — A múlt hétfőn jelentkeztek nálunk. Gyorssegélyt adtunk nekik, s a férfi 16 napra bevonult „letörleszteni" a pénzbírság összegét. Az asszonynak is mennie kellene, szintén tulajdon elleni vétséget követett el. Magyarán: lopott. Négy gyerekük intézetben, múltjuk és jövőjük foltokkal teli. Őket elérte a törvény keze. Azért van jó hír is: ‘ — Intézkedtünk, hogy kiszabadulásuk után munkát vállalhassanak a költségvetési üzemnél. Ami pedig a bikád- pusztai járandóságukat illeti: az ügyészségen már fölvették a jegyzőkönyvet, jogaikat hivatalból képviselni fogják. A gyönki téesz-főkönyvelő, Schaff András bólint: — Igen, úgy tudom Kanalasék szerződése még érvényes. Most is dolgozniuk kellene. Nem látta őket a domboldalon? Nem volt ott senki, csak a rongyok. Kanalast egyébként többen is keresik már. Lehet, hogy újabb embereket toboroz? Hiszen, ha a szerződése érvényes, valakivel el kell végzetetnie a munkát. . . Egy valamit aztán végképp nem értek: ha Gyönkön favágással havi harmincezer forintot lehet keresni, miért kell messziről toborozni az embereket? Havasi János Hol lakik az álomlovag? Régi vágyak — új igények Válogatós a magyar Expressz, az osztrák Bazaar és a francia Le Monde házassági hirdetéseiből Hol lakik az álomlovag? - Akárhol, de semmi esetre sem füstös szobában. Lehet, hogy egy nőnek még mindig nem baj, ha a kiválasztott férfiú csak egy fokkal szebb, mint Lucifer — de ne cigarettázzon! Három ország hölgyeinek házassági hirdetéseiből árad ez a kívánalom. Hiszen az apróhirdetés — korkép! Benne von a társadalmi gondolkodás lenyomata. Tehát: az utóbbi évek apróhirdetései szerint milyen férfi lehet ma a legtöbb nő álma? Az ízlések, csakúgy mint a válóper előtti pofonok, természetesen ma is sokfélék. Ha csupán a férjet kereső lányok és asszonyok hirdetésének jeligéjét olvassuk, már kitűnik, hogy sokféle ízléssel keresik „nemcsak a lelkieket". Néhány változat: „Szeretném bejárni a Földet". Merem remélni, ckadt legalább egy igazi férfi, aki ezt válaszolta neki: „De nem az én fizetésemből!" Más jelige: „Lótuszvirág". Namármost ehhez tudni szükséges, hogy a lótuszért Egyiptomba kell utazni — csak a repülőjegy negyed százezer forint! — a megfogalmazás tehát kissé alattomos. Aztán: „Cserebere", ilyenkor jön a sanda gyanú: a hófehérlelkű férjkereső vajon hány évi - vagy hány havi — frigy után gondolná csereberével megoldani a házasság fullasztó unalmát? A maga adyend- rés költőiségével nagyon kedves ez is: „Ki látott engem?" Őhelyette én inkább költőietlenül ezt írtam volna: Ki nem látott engem? Hisz az a jó taktika, ha felkészítik a szerencsétlent, mert aki mór esetleg látta őnagyságát. . . ! Aztán az örök aranyos erkölcsi igény: „Kalandorok kíméljenek". Szegénykém, mi lenne vele, ha tényleg kímélnék?! De ragaszkodjunk a friss fényekhez: három ország apróhirdetéseit olvasgattam és elemeztem, mégpedig a magyar Expressz, aztán osztrák megfelelője, a Bazaar férjkereső szövegeit, valamint a Le Monde egyik számának ilyen jellegű oldalát. A francia, osztrák és magyar hölgyek — sok egyéb között — három leggyakoribb kívánalma volt: a férfi legyen művelt, ápolt és ne dohányozzon. Az olvasott lapszámok alapján száz férjkereső nőből a műveltséget 71 (franciák), 65 (osztrákok), illetve 69 (magyarok) várja el. Az ápolt külső: 61 (franciák), 93 (ostzrákok), 78 (magyarok). Végül a nikotinmentes életet: 72 (franciák), 81 (osztrákok) és 64 (magyarok). Eltöprengtem a három kívánság felett. A műveltség? Mégiscsak mi férfiak vagyunk a teremtés - olyan amilyen! - koronái, így hót nem árt, ha van miért felnézni ránk. Az ópoltság? Testileg érthető, a lelki foltok meg ... ?! Csak a do- hányellenesség nem látszik kezdetben egyértelműnek. A nikotin öl — tüdőrák, gégerák, szívbaj, vérnyomás — csak most akkor a férjre vágyó hölgy kit félt? Tenmagát a füsttől? Férjét a korai haláltól? Végi» is nem kell azt túlbonyolítani. Az itt a helyzet, hogy a válóper napi egy pakli kapadohány árán kivárható, plusz némi ügyvédi költség. Csak arra kell vigyázni, hogy a nikotint utálok közül válasszunk, arát, meg arra, nehogy közben ő is rászokjon. Például érettünk! Földessy Dénes
