Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-21 / 20. szám
Világ proletárjai» egyesüljetek! Dunántúli napló XLV. évfolyam, 20. szám 1988. január 21., csütörtök Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: A kilábalás és az ipar A közvéleménykutatók korábban rendre azt jelezték, hogy a lakosság nagy többsége valójában nincs tisztában az ország gazdasági gondjainak, bajainak súlyosságával. Politikusaink pedig őzt hangsúlyozták, hogy nem is csoda: az állam — s jelesül a költségvetés — sokáig, megengedhetetlenül hosszú ideig a lehetőség szerint átvállalta, de legalábbis1 enyhítette e gazdasági gondokból adódó lakossági terheket. Napjainkra fordult a helyzet: a mégoly apolitikus gondolkodású, a gazdasági élet eseményeiben tökéletesen járatlan laikus is tudja, mert egyre inkább érzi, hogy gazdaságilag enyhén szólva is nem vagyunk felfelé ívelő szakaszban. S mert ez ma már mindenki számára nyilvánvaló, sokasodnak a laikusok által is megfogalmazott — ám laikusnak korántsem minősíthető — kérdések: hogyan és miért jutottunk ide? A kérdésre adott obiigát válasz sokáig úgy hangzott, hogy azért, mert jó ideig jobban éltünk, mint ahogyan élhettünk volna; mert sokáig többet fogyasztottunk, mint amennyit fogyaszthattunk volna; s mert sokáig sokkal többet osztottunk el, mint amennyit eloszthattunk volna. 5 a túlfogyasztást, a túlelosz- tást, a túlköltekezést jórészt külföldi hitelekkel finanszíroztuk. Ez így igaz, azzal a nem lényegtelen pontosítással —s ezzel kapcsolatban csak az utóbbi hónapokban hallani meglehetősen szűkszavú és kellőképpen óvatosan fogalmazott célzásokat — hogy a sokat emlegetett túlfogyasztás sem feltétlenül azonosítandó a hedonista jellegű lakossági fogyasztással. Magyarán és egyszerűen: nem — és elsősorban nem — mi éltük fel családi körben azt a pénzt, amit bizony a gazdaság régóta esedékes megújítására kellett volna felhasználni. Akkor hát mi történt? A tudományos igényű elemzésekből leszűrhető megbízható magyarázatok még váratnak magukra — ezt is hallani újabban és eqyre gyakrabban —, de azért bizonyos, s eredményeit tekintve, nem túl szerencsés kimenetelű, ám annál több pénzt felemésztő gazdálkodási melléfogásokról máris tudhatunk, mert különösebb tudományos elemzés nélkül is nyilvánvalóak. Például a beruhózásoolitikónk és méqinkább a beruházási gyakorlatunk. Talán még emlékezetes: a hetvenes és a nyolcvanas évtized fordulóiétól kezdve, s lényegében mind a mai na- piq a meqfontoltabb, a gazdaságosabb, s persze a kevesebb beruházás az egyik fő követelmény. A beruházások mennyiségi csökkentését illetően nem is volt eredménytelen ez a gazdaságpolitikai törekvés (annak veszélyével Együtt, hogy ily módon óhatatlanul is összezsugorodik a technikailag, műszakilag egyre inkább „lepusztult” gazdaság mozgástere.) De vajon emlékezetes-e még, hogy e kényszerű beruházás-visszafogás milyen időszak után következett be? Hogy az 1973 as — és minden, energiában és nyersanyagban szegény országot kritikus helyzet elé állító — világpiaci árrobbanás nálunk olyan központi döntéshez vezetett, hogy a lehetőség szerint megpróbáljuk magunkat függetleníteni o külső energiapiacoktól. Vagyis pénzünk többségét energetikai és alapanyagipari beruházásokra költöttük, s a második — a hetvenes évek utolsó harmadában bekövetkező — világpiaci árrobbanás utón is tovább erőltettük e folyamatot, s a beruházási pénzek nagyobbik felét az energetikai iparág, fejlesztésére koncentráltuk. A feldolgozóipar fejlesztése főleg ebben az időszakban maradt el. S vajon emlékezetes-e, hogy az országos energiatakarékossági programról a hetvenes évek első felében gyakorlatilag szó sem volt. Sőt: inkább csak kaján hangvételű tudósításokat láthattunk, hallhattunk és olvashattunk a nyugati világ legfejlettebb grszá- gainak drasztikus takarékos- sági intézkedéseiről, a kiürült autópályákról, a közlekedési korlátozásokról, az energia- igényes iparágak visszaszorításáról. Aztán persze — jócskán megkésve — takarékosság-ügyben ébredtünk mi is, s első lépésként megjelentek — emlékeznek még? __ o „ tojás plakátok", a „Forgó-t Morgó" filmek, s egyéb, főleg a lakossági megtakarításokra figyelmeztető — esetenként szakmailag is dilettáns, ám érdemleges eredményre aligha vezető — tanácsok. És az eredmény? A rendkívül nagyösszegű energetikai és alapanyagipari fejlesztések ellenére saját gondjainkon aligha segíthettünk, az energetikai világpiactól semennyire sem függetleníthettük magunkat, ám az exportra inkább képes feldolgozóipart elhanyagoltuk. Következésképpen: a már hetvenes évtized közepén is avult exportszerkezet konzerválódott; a feldolgozóipar munkáját és termékeit a világpiac könyörtelenül leértékelte, s hogy ez a feldolgozóipar valamennyire is életképes legyen, az egyre gyakoribb és egyre nagyobb dózisú költségvetési injekciókat követelt. Gyakorta csak azért, hogy a lényegében piacképtelen iparágakban dolgozó százezreknek ne kelljen állás nélkül, megélhetési lehetőség nélkül maradva utcára kerülniük. S persze azért is, mert az időközben sorozatban felvett — és nem mondhatni, hogy racionálisan elköltött — külföldi hitelek törlesztési kötelezettsége miatt a végletekig elhanyagolt f el - dolqozóiparra egyre nyomasztóbb exportterhek hárultak. Hát így és ezért is jutottunk oda, ahol most vagyunk, s e kényelmetlen helyzetből való kilábaláshoz nem csak az elhatározás, de legfőképpen a pénzzel finanszírozott ipari szerkezetátalakítás, mindenekelőtt pedig a feldolgozóipari fejlesztése szükségeltetik. Hogy mikor, hoqyan és milyen körülmények között kerülhetett erre sor, azt a most formálódó iparpolitikai koncepció hivatott eldönteni. Sevardnadze Madridban tárgyal Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter kedd este, bonni tárgyalásainak befejeztével, háromnapos hivatalos látogatásra a spanyol fővárosba érkezett. Sevardnadze madridi tartózkodása alatt többször találkozik Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszterrel, tárgyal Felipe Gonzalez miniszter- elnökkel, ellátogat a képviselőházba és a tervek szerint csütörtökön fogadja őt János Károly király is. Sevardnadze a spanyol vezetőkkel a kelet—nyugati kapcsolatokról, a leszerelésről és kétoldali ügyekről folytat tárgyalásokat. A látogatás során Sevord- nadze és vendéglátói várhatóan hosszú távú gazdasági, valamint kulturális, együttműködési megállapodást írnok alá. A spanyol sajtó nagy figyelmet szentel Eduard Sevardnadze látogatásának, akinek a személyében harmadszor jár szovjet külügyminiszter Spanyolországban 1977 óta, amikor a két ország újra felvette egymással a diplomáciai kapcsolatokat. A kelet-nyugati kapcso- ; latokról tárgyalt Madridban szerdán Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, aki Mihail Gorbacsov üzenetét is átadta Felipe González kormányfőnek. Az üzenetben szó volt az SZKP KB főtitkárának esetleges spanyolországi látogatásáról is. Madridban ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy a látogatás időpontját később határozzák meg. Diplomáciai források szerint Gorbacsov levele taglalja a leszerelési szereléssel összefüggő főbb kérdéseket is. A külügyminiszteri eszmecsere csütörtökön folytatódik és várhatóan két szerződést is aláírnak a gazdasági és a kulturális együttműködés fejlesztéséről. Az időjárás pillanatnyilag még kedvező Szőlőmetszési bemutató a Pannonvinnél A jégkáros területen elometszést javasolnak a szakemberek Nemcsak a Dél-Dunántúlról, hcnem még az Alföldről is érkeztek érdeklődők — nagyüzemi gazdasági szakemberek, kutatók - a Pannonvin Bor- gazdasági Kombinát Kutató Állomása által szervezett tegnapi szőlőmetszési bemutatóra. A Kutató Állomás szentmiklósi telepén dr. Diólási Lajos vezérigazgató-helyettes az 1987. évi kutatási eredmények ismertetése mellett konkrét gyakorlati kérdésekről is beszélt. Kiemelte, hogy a növényvédelem területén van még mit tenni, hiszen a tavaly augusztusi tömeges lisztharmot-elő- fordulás kellő odafigyeléssel megelőzhető lett volna, ugyanakkor tapasztalható, hogy néhol túlzott összegeket fordítanak növényvédelemre. Az 1987-es termésátlagok a Kutató Állomással partneri kapcsolatban álló tizenhat nagyüzemnél 1—13,5 tonna/ hektár között szóródnak a különböző súlyossógú fagy- és jégkárok, s az összességében különleges időjárás következtében. Az évjárat értékelése nehéz, ugyanis mennyiségileg közepesnek minősíthető; de a fagykáros területeken kimondottan gyenge. A mustfok az átlagosnál nagyobb volt, viszont az [z-zamat—illatanyag ezt nem követi, éppen ezért a borok nem egységes minőségűek, a térségben közepes, jó és kiváló egyaránt található. Hogy mi várható 1988-ban? Erre a kérdésre a növény legérzékenyebb pontja, a rügy előzetes választ adhat. Több mint tízezer rügyet megvizsgálva a Kutató Állomás szakemberei megállapították, hogy míg átlagosan a fiziológiailag elhalt rügyek aránya 5—10-15 százalékos, addig a jégveréses helyeken, például Villány—Siklós környékén 20-50, de Sáripusztán 90 százalékos. Különösen kétségbeejtő az oportó- rügyek egészségi állapota. A rügytermékenységnél is nagy a szóródás. A jégvert területeken megfeleződött az egy rügyre jutó fürtkezdemények száma, sok a látszólag egészséges rügy. A vesszőbeérés az átlagosnál rosszabb, ezért fokozottan ügyelni kell a vesz- szők minősítésére, főként az ernyőművelési módot alkalmazóknak. A metszést úgy kell végezni, hogy a fagysérült ültetvények nagyobb leterhelést kapjanak, a jégkáros területen viszont elometszést javasolnak a szakemberek. Az időjárás pillanatnyilag még kedvező: a szőlő mélynyugalmi időszakban van, de Vince-nap (január 22.) utón minden meleg nap veszélyt jelent, mert aztán a márciusi fagy fenyegetheti a korán éledező növényt. L. Cs. K. Barátunk a könyv Komlón, az Úttörő- és Ifjúsági Ház gondozásában működik az általános iskolások Barátunk a könyv elnevezésű mozgalma. Napjainkban, amikor a televízió és a mozi mellett a videózás is egyre nagyobb teret hódít magának, az ilyen kezdeményezéseknek különösen nagy szerepe lehet az ifjúság olvasóvá nevelésében. A komlói általános iskolák közül négyből havonta eljárnak az érdeklődő gyerekek a József Attila könyvtárbeli foglalkozásokra, ahol délelőtt és délután a könyvtórismeret mellett számos egyéb más hasznos ismeretanyagot is elsajátítanak a foglalkozásokat vezető Czanik Istvánné és az alkalmanként meghívott vendégek segítségével. Vértes Csaba
