Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-18 / 17. szám

Pécsi táska bőrök török megrendelésre ők voltak a tanítómesterek Bőrt adtunk el azoknak, akiktől egykoron, a hódoltság idején a bőrkikészítést tanul­tuk, s akik ma is sajátos vonzerőt gyakorolnak a ma­gyar turistákra, gondoljunk csak az úgynevezett bunda, járatokra. Most fordult a koc­ka, a Pécsi Bőrgyár és a BIVIMPEX képviselői Veres La­jos vezérigazgatóval az élü­kön - az első számú vezető jelenlétéhez az isztambuli ve­vő ragaszkodott - azért uta­zott Törökországba, hogy nyél­be üssön egy nagyobb meny- nyiségú bőr szállítására szóló üzletet.- Az isztambuli cég, mely- lyel kapcsolatba kerültünk, női és férfi táskákat állít elő, és azokat a nyugat-európai országokba exportálja. Tudni kell, Törökországban juhbőrök- ből óriási a kínálat, ám mar­habőrből kevés van, így kerül­hettünk mi szóba partnerként - magyarázza Kontód György, a Pécsi Bőrgyár kereskedelmi igazgatóhelyettese. A vállalat személyes kapcso­latok — NSZK-beli kereskedel-1 mi képviseletünk révén — már tavaly célba ért a török vevő­nél, az év utolsó hónapjaiban 50 millió forint értékben, 74 ezer négyzetméter marha- diszműbőrt szállítottak neki. Elégedett volt a minőséggel) jó árat adott, pontosan fize­tett. S mindez igen jól jött a bőrgyár tavalyra tervezett tő­kés kiviteleinek teljesítéséhez is. Nem különben a mostani üzlet, aminek értéke több mint 2 millió dollár - a vállalat idei tőkés export előirányzata mellesleg 8,5 millió dollár -, s a szállítások már most in­dulhatnak, folyamatosak, egy­ben csillapítóan hatnak az év utolsó negyedének lázgörbé-' jére, amikor is az export szál­lítások rendszerint összetorlód­nak. A török cég marhadísz­műbőrből 120 ezer négyzetmé­tert kötött le, a felére az ár­ban is megegyeztek, ezenfe­lül 8 ezer négyzetméter sertés- hasiték bélésbőrt is rendelt. A pécsieknek tavalyhoz képest 7 százalékos áremelést is sikerült érvényesíteniük. A cégnek ai említett bőrféleségekből mel-. lesleg sokkal nagyobb az éves szükséglete, így minden re­mény megvan a további ren­delésekre, amiről márciusban Pécsett tárgyalnak. A kapcso­latot hosszú távra gondolják,; elképzelhető bérmunka ügylet is, sőt a későbbiekben akán egy közös bőrdíszmű üzem létrehozása is. A bőrgyáriak tapasztalhat­ták, Isztambulban rengeteg bőrgyártó és bőrfeldolgozó üzem él és virul, a nagy és közepes gyáraktól egészen az egyszemélyes kis műhelyekig» Partnerük 5600 négyzetméter alapterületű bőrdíszmű üzem­mel rendelkezik, ahol 400 mun­kást foglalkoztat, köztük tíz­éves gyerekeket és hetvenéves aggastyánokat is, akiknek keze közül remekmívű munkák ke-» rülnek ki. Vannak gépeik is, de itt a kézi munkáé a fő­szerep. Sokszor egy kis vegy­szer, rongy megteszi, amivel szépen kifényezik a táska bő­rét, eltüntetve az apró hibá­kat. Lényegesen szebb az áru­juk, meg lehet magázni, a ki­rakatból valósággal rád nevet, vásárlási ingered támad. Ez az ár szempontjából meghatáro­zó, a csinosítással akár két­szeres árat is el lehet érni. Nálunk - tűnődik el utazásuk tanulságain Konrád György — mintha még mindig valamiféle kapitalista csökevénynek tarta­nák azt a kis kézi utómunkát, amitől az áru fénylik, ragyog. Tanulhatunk a törököktől. Miklósvári Zoltán Meleg-e a meleg a mediterrán Pécsett? Milliókat hoz a hómentes tél Ráfizet a köztisztasági, nyer a városgondnokság Nehezen hiszem el, de hát a számok bizonyára nem hazud­nak. Enyhe telünk nem is igazán enyhe itt, a mediterrán Pé­csett. Legalábbis a sokéves átlaghoz képest nem. Mindezt a Pécsi Távfűtő Vállalatnál mondotta Hanyecz László, műszaki igazgatóhelyettes, miután föltettem a kérdést: Hány forintot si­került ez idáig megtakarítaniuk? teendőkre, parkfenntartásra, te­rületrendezésre, útjavításra. Hi­szen, mint mondotta: évek óta állandó pénzösszeggel gazdál­kodnak, miközben a város te­rülete egyre jobban nő. Végezetül: úgy véljük, — s ez legföljebb a jövő évi tüze- lővásórlások csökkenéséből ér­hető tetten —, jól jött mind­annyiunknak ez az enyhe tél. A fűtésfronton mérhető a ta­karékosság —, sokkal kevesebb fűtőolaj fogy például, mint egy évvel korábban, hasonló idő­szakban —, kevesebbe kerül­nek a fóliasátrak, csökkenő az üzemi-vállalati felhasználás or­szágszerte. Egyetlen aggodal­munk a határ: de mint a MEM-ben elmondották, eddig jól telelnek az őszi vetemé- nyek. A KSH Baranya Megyei Igazgatóságánái egy adattal kisegítettek bennünket: Magyar- ország egy napi energiafo­gyasztása 3,6 Petajoule, s ha ebből egy ezredet, azaz 1 Te- rajoule-t megtakarítunk, már milliárdos a tétel — forintban! K. F. Egy műszak alatt ezerszer dönt egy pécsi autóbuszveze­tő, ez rendkívüli fegyelmet és nem mindennapi képességeket kíván. Az ország közlekedési vállalatainak statisztikái sze­rint egyedülálló a Pannon Vo­lán adata, miszerint egy-egy autóbuszvezetője a munkaide­jének 75 százalékában dön­tésre kényszerül, résztvevője a közlekedés idegeket nem kímé­lő helyzeteinek. Lehet-e ideges, netán agresz- szív egy gépkocsivezető ilyen körülmények között? Az autó- buszvezetők magatartására akár egy-egy óra alatt is több ezer ember figyel, így a kér­désre adható válaszok igen sokszínűek, időnként szélsősé­gesek. Hiszen a vezető fülké­jéből érkező jelekre az uta­sok érzékenyen reagálnak. A megítélés alapja mégis gyak­ran a féltés, a megértés, ame­lyet azok az esetek is erősíte­nek, mint a legutóbbi Pécsett: rendkívüli lélekjelenléttel előzte meg a tömeges balese­tet Tóth Ferenc a 107-es já­rat sofőrje. Hány hasonló ve­szélyes helyzet lehet, amelyet talán észre sem vettek az uta­sok? Nem tartja nyilván sen­ki. Talán éredekesebb lehet a kérdés úgy: milyenek az autó- buszvezetők? A kérdésben pe­dig a legilletékesebb Koszits Attila, a Pannon Volán munka- lélektani és ergonómiai állo­másának vezetője. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a pécsi közlekedési vál­lalatnál immár pontosan tiz éve a sofőrök útja a volánhoz a pszichológiai és más, speciális vizsgálatokon keresztül vezet, ez az alapja annak, hogy va­laki az autóbuszra ülhessen. Koszits Attilától tudom, hogy ez alatt a tiz év alatt tizen­Lehet-e ideges az autóbuszvezető? A volánhoz pszichológuson keresztül vezet az út ötezer vizsgálatot végeztek az állomáson, nemcsak o Pannon Volánnak, hanem a szomszé­dos tolnai és somogyi társvál­lalatnak is, illetve „megren­delésre" más cégeknek. Az ál­lomás munkatársai maguk dol­gozták ki azt a módszert, amellyel ma már biztonság­gal megállapítható, milyen ké­pességekkel és tulajdonságok­kal kell rendelkeznie annak a jelentkezőnek, aki részese akar lenni a tömegközlekedésnek. Nos, milyenek az autóbusz- vezetők? A tizenötezer vizsgá­lat szerint nyolcvan százalékuk megfelel a szigorú követelmé­nyeknek, 13 csak feltételekkel, hét százalékuknak más pályát javasolnak. Természetesen fi­gyelik a már több éve volán­nál ülőket. Mik a feltételek? A legkisebb zavar után kérik a forgalomirányítóktól, a ve­zénylőktől az áthelyezést, pél­dául a csuklósról szóló járatok­ra, vagy a belvárosból kevésbé forgalmas és zsúfolt vonalak­ra. Az állomás véleményei kö­telezőek a munkaszervezésben. Az autóbuszvezetők személyisé­gére vonatkozó adatok szigorú­an titkosak, viszont a képessé­geikről adott vélemény döntő a foglalkoztatásukban. Elmondható, hogy a sofőrök a közepesnél jobb képességek­kel rendelkeznek: gyorsan ész­lelik és dolgozzák fel az infor­mációkat, képesek a közepes­nél gyorsabban dönteni és azt kivitelezni. Nem lehetnek vi­szont szélsőséges indulatúak, érzelmileg labilisak, a veszély- és felelősségtudatuk nem hiá­nyozhat, nem lehetnek kialaku­latlan, éretlen egyéniségek, és nem rendelkezhetnek szabályo­zatlan agresszivitással. Látszólag elvont dolgok ezek, ugyanis alapvető infor­mációk a forgalomirányításban. Tudott, hogy a gépkocsiveze­tők közül kevesen mennek a volán mellől nyugdíjba, ezért is szorgalmazzák a vállalatok az 55 éves nyugdíjkorhatárt. Az állomás is többet szeretne ten­ni értük: például új műszerek­kel segíteni a vizsgálatokat, számítógépes rendszerre vinni az adatfeldolgozást, szeretné megszerezni a pályaalkalmas­sági vizsgálatok jogát —, erre minden feltételei adottak, hogy ne kelljen Budapestre utazni a jelentkezőknek. Tervezi, hogy a vizsgálatokba bevonja a ve­zénylőket, a pályakezdő diplo­másokat. Gáldonyi M. 900 ezres deficittel a háta mögött Kollégám panaszolja: nem­rég jugoszláv vendégeivel A montmartre-i ibolya második szünetében betértek — az ere­detileg színházi büfének is tervezett -, Corso kávéházba. Pár perccel este 9 előtt. „Kilenckor zárunk1.” ... —, süvöltött egy pincér hangja a pult másik oldaláról. Az el­várható udvarias, szolgálat- kész kiszolgálás, de legalább­is az udvarias fölvilágosítás helyett . . . (Az igazság kedvé­ért: általánosan nem volt jel­lemző ez a magatartás. Az il­lető egyébként már nem dol­gozik ott: más, hasonló szak­mai „bravúrokért" elbocsáj- tották.) Mint megtudtam: azért zár­tak le 9-kor, mivel a múlt év utolsó hónapjaitól — este 10 órától - elindítottak egy disz­kóműsort. Az átálláshoz, az eléggé gyér forgalom elszá­moltatásához kellett az egy órahossza. Hót... Szerződéses üzlet a Corso kávéház Újra kezdve, ismét- I. oszl-ályon... Jó. Lehet... Mi viszont nem ezt Ígértük az olvasóknak, a nézőknek. (Nekünk se . ..) A Corso 1986. kora őszén indult. I. osztályú üzletként. Fenntartója, a Pannónia Afész az elmúlt év májusig tartó időszakot, mintegy 900 ezer Ft veszteséggel zárta. Akkor lett „szoros elszámolá- sú”-ból jövedelemérdekeltségű vállalkozás a Corso. (Hogy miért nem így kezdték? A la­ikus számára megfoghatat­lan ...) A fiaskó okait mindenki másként magyarázza. A tények azonban makacs dolgok: a sok ízléssel, nagyon szépen, tükrökkel, márványasztalokkal és galériával kialakított Corso kávéház nem lett se művész, se irodalmi; nem alakult ki a törzsvendékköre, s az ígért előadó-, illetve pódiumestek közül is csupán néhányat tar­tottak meg. Egyébként a kó- véház, minimális forgalommal, jobbára kongott az üresség­től. Reggel 9-től késő estig. Az Afész szerint „csökkent az érdeklődés a vendéglátó helyek iránt”, a közönség „nem jött be" - ezen múlott. Meg a „körülményeken", az áremelé­seken stb. Tehát nem az át­gondolatlan, hozzá nem értő „felsőbb" koncepción, nem is az osztálybasoroláson, nem a riasztóan magas árakon, stb. (Jelenlegi ételáraik kb. 40-300 Ft közöttiek.) De hallottam olyan véleményt is, miszerint nekünk, színházba járó embe­reknek nincs igényünk betérni előadás után egy ilyen szép, kulturált helyre. Pedig itt már 300—350 Ft-ból jól meg lehetne vacsorázni, (itallal), s ennyit igazán kibírhatnánk havonta- kéthavonta ... —, mondta egy úr, aki jól menő önálló üzle­tet vezet a Balatonon. Véleményével azonban leg­alább olyan zseniális közgaz­dasági szemléletet tükröz, mint az, amellyel a Corso kávéhó- at eleve az I. osztályba sorol­ták. Egyébként erről nem a Corso üzletvezetői, még csak nem is a Pannónia Áfésznél döntöttek. „M.agasabb helyen" ... S nem valószínű, hogy szakmához értő „ szakkóder” mondta ki a „verdiktet" . .. Azonfelül: megoldatlan vál­tozatlanul a színházi büfé helyzete. A Kamaraszínházba eleve nem terveztek büfépul­tot, ami — ma már mindenki látja -, nagyon elhibázott döntés volt. Begördül hát a szünetekben egy I. osztályú to­lókocsi, ami semmit nem old meg . . . Különösen, hogy „vá­lasztékából” az ásványvíz, amely esetleg még a szomjun- kot is oltaná — hiányzik. Most az elmúlt héten a Corso újra indult. Szerződéses üzletként. Csökkentett személy­zettel .. . Ám ahhoz, hogy erre „illetékes elvtórsak" is rájöj­jenek, itt másfél év kellett. Meg a csaknem egymilliós de­ficit. .. ígéretet kaptam vi­szont: többé nem zárnak1 be este 9-kor. Indulásukhoz ezúttal is sze­rencsét kívánunk. Hátha . .. W. E. Tiz év alatt tizenötezer vizsgálat A tervhez viszonyítva jószer vei egyetlen fillér plusz sei jött eddig, ugyanis a hőszoi gáltatónál a hőmérsékleti kä zépátlagokhoz igazított a költ ségvetés. Novemberben a péci sok évi átlaghőmérséklet 6, Celsius fok, ezzel szembe 1987-ben 5,6 fok volt a no vemberi átlag. December sok éves átlaga 2,4 Celsius - egy hónapja ez időtájt 2, volt. Január viszont az első fe lében jobb: plusz 0,4 fok i sokéves átlag, s az eddigi át lógunk úgy 5 fok körüli, lg aztán a 38 000 lakás gazdá jaként ismert vállalat —, e mellett megannyi óvodát—isko lát—egészségügyi intézmény fűtő, valamint üzemek, gyára hőjét szolgáltató cég — nen tud pluszokat fölmutatni. A ta valyi, tavalyelőtti telekhez ké pest azonban teljesen nyilván való, hogy kevesebb energiá fogyasztottak. Még azt is meg tudtuk, hogy más városok hő szolgáltatói más tervszómokka dolgoznak, s így biztosan j< nyereséggel zárták 1987-et Például a Fővárosi Távfűtt Müvek az elmúlt íyi kémén' télben, 150 millió értékű ener giával többet használt el c tervezettnél, amiből 1987. de cember hóban 27 milliót si került az enyhe idő miatt visz szanyerni. Hanyecz László méc azt is elmondta, hogy minden összevéve előnyös az enyhe tél Kézenfekvő volt a következe lépés: a Pécsi Köztisztasági ét Útkarbantartó Vállalat. Pfelfei Elemér igazgató megint csak­nem azt mondta, amit vártam A cég számára a hónélküliség ráfizetés. Egy komoly technikai apparátus áll készenlétben — a hóeltakarítóst, sózást — ho­mokszórást a Városgondnokság rendelné és fizetné ki —, s ed­dig nulla a bevételük. Talán eavéb, útépítési, szemétszállítá­si, közterület-rendbentartási fel­adataikat látják el könnyebben és olcsóbban. A lánc végén a Városgondnokság; Péntek Gá­bor, a gondnokság vezetője: Egyértelműen sikerül takarékos­kodni. Ez idáig úgy 3—4 millió forint az. ami bentmaradt a pénztárcában, s ha nem jön meg a böjtje az időjárásnak, e megtakarított pénzek a meg­szűkített költségvetések „nye­reségeként" könyvelhetők el. Több futja majd egyéb városi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom