Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-17 / 16. szám

Premier előtt Görög Lászlóval Pályakezdet szép szereppel Találkozónk végül is a Pé­csett kezdő fiatal színész ne­gyedik bemutatója, a Gróf Clerambard péntek esti pre­mierje előtt jött létre. En­nek előtte a színészi, to­vábbá az újságírói szakma útvesztői és egy felrobban­tással fenyegető gázbojler (az ifjú színész IBUSZ-laká­sán) hátráltatta az interjú elkészültét. Péntek este van tehát, a színészklubban az előadás főbb szereplői, La- bancz Borbála, Vári Éva be­szélgetnek, sorra érkezik a többi szereplő és a többi kolléga, hogy megnézze a bemutatót. Úgy hírlik, jól sikerült a csütörtöki előpre- mier. . . Jön Görög László is, aki a fiatal grófot, Sípos László és Vári Éva fiát játssza Marcel Aymé különös da­rabjában, melyben maga Assisi Szent Ferenc jelenik meg, és a feje tetejére ál­lítja egy amúgy is zilált gró­fi család életét — de leg­inkább a fiatal gróf nősülési kilátásait. Ö pedig tisztes, ám csúnya polgárleányok és egy rosszhírű hölgy, vagy ahogy az idősb grófné mondja, egy örömleány (Füsti Molnár Éva) között ingadozik . . . A pályakezdésről, az isko­láiról kérdezem Görög Lász­lót: abba az irodalom-drá­ma tagozatos gimnáziumba járt, ami Várkonyi Zoltán szívügye volt annak idején. Több órát kaptak irodalom­ból, irodalmi színpadjuk volt, sokat szerepeltek — afféle bevezetés volt ez a szak­mába. A katonaság után felvették mindjárt a főisko­lára, ahol Marton László osztályába járt. Tizenheten végeztek az évfolyamon, és Jónás Judit meg Görög Lász­ló jött Pécsre ebből a raj­ból. Hogy mit adott az is­kola, az első színházak, me­lyekben felléphetett (a Víg, a Pesti Színház, a Játékszín, az Arany János Színház)? — Annak az ízét, hogy mit je­lent társulatban dolgozni, egy színház közösségében, amelybe a vezetőkön és a kollégákon keresztül az öl­töztető néniig mindenki be­letartozik. — Én ezt keresem a szín­házban, az örömet, hogy játszhatunk, jó produkcióban vehetünk részt a kollégák­kal, hogy szeretnek bennün­ket, és örömet tudunk sze­rezni a közönségnek. — Úgy tűnik, nem kezdte rosszul a pályáját Pécsett, hiszen több darabban is le­hetőséget kapott a bemu­tatkozásra ... — Valóban, mert október óta a fiatal Clerambard a negyedik szerepem, és egy­ben az eddigi legnagyobb feladatom. De játszhattam A velencei kalmárban, a Montmartre-i ibolyában, és egy mesejátékban, azaz négy produkcióban, három teljesen különböző rendező keze alatt — szóval, ez mind-mind nagyon új volt, sokféle, tanulságos . . . — Mit csinál a pécsi szín­házon kivül? — Amint látja, időm nem sok marad, hisz október óta intenzíven folynak a próbák, zajlanak az előadások. Visz- szajárok Pestre is, mivel ben­ne vagyok még a Játékszín „Villa negra" előadásában, a diákot játszom — no, és Pesten van az otthonom ... De amikor egészen szabad vagyok, és se az autómat, se a bojleremet nem kell javíttatni, olyankor az olva­sás, a filmek, a séták, no, és a magánélet jelenti a ki- kapcsolódást. G. O. Móra Ferenc az unokájáról — az unoka a nagyapjáról A „Vadember” - nyugdíjban Kilépve az inkognitóbái... Ezek a skótok — Helló, Bob! Mi újság a futballcsapatodnál? — kérdi McSandy a barátját. — Megszűnt! — De miért? Ilyen hamar lelohadt a lelkesedés?! — A lelkesedés nem, de a labda ... * — Miért visel ön állandóan fekete ingeket? — kérdi egy angol egy skóttól. — Mert azok mindig fehérek maradnak ... Dr. Mándoki László fordítása Sok százezren ismerték, sze­rették. Belopta magát az em­berek, a családok szívébe — születésétől (1925 ) jószerivel nagyapja haláláig. Majd ké­sőbb, mikor „A Vadember..." kötet is megjelent és azóta is. Ha pedig „anno" róla szólt a Magyar Hírlap vasárnapi tárcája, az emberek napokig beszéltek a „Vadember" újabb „hőstetteiről" . .. Hiszen ő volt az, aki meg­tanította nagyapját arra, hogy „fogpasztával milyen szép té­li tájképet lehet festeni a fe­kete kredencre; hogy milyen üdítő ital a szappanhab szi- dollal...”; s hogy mennyire dekoratív hatású a meggybe­főtt leve a kék plüss-garnitú- rón . . . S aki, néhány éves ko­rában, mély vonzódással a tárgyi abszurditás iránt, rette­gett szertartássá változtatta a csdládi ebédeket. Amikor például két fogás közt nem szerelték le neki a véletlenül megpillantott villanyórát, vagy a lámpát. Még akkor se, ha ő nyomatékosan kijelentette: „Musáj!".. . Ez a „rontópál" alkatú ara­nyos kis imposztor egy időben az ország legismertebb uno­kája volt. Olyannyira, hogy „apapa" is meggondolta, mit merjen megírni róla, mert egy kitépett „hajú" hintaló, atom­jaira szedett játék helyébe — újat küldtek az olvasók... Egyszer Ausztráliából érkezett egy különleges technikai játék, erre a címre: „Vadember Fer- kának - Hungary". A posta ki­kézbesítette. Az itt-ott fanyarkás rezig- nócióval, kedvesen bölcs hu­morral megrajzolt Móra-unoka most itt ül velem szemben egy tágas: rózsadombi lakás do­hányzóasztalánál. Pillantásom az egykori „Vadembert” pró­bálja fölfedezni a szelíden mo­solygó szeráfi tekintet mögött. De talán a sokat emlegetett „búzavirág szemek" az egyet­len, ami rá emlékeztet. Meg a - nyilván öröklött - mesélő kedv, a kellemes, derűs cseve­gő stílus. „Különös dolog a gének szerepe — mondja fölélénkülve —, az irodalmi vénát a lá­nyom örökölte. Nemrég fogad­ta el regénykéziratát Móra Ferencről - a Szépirodalmi . .." „Ifj. Ferenc” - Vészits Fe­renc. Egy éve még a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának igazgatója, aki ta­vasszal ment nyugdíjba. Azóta ideje nagy részét egy kis bör­zsönyi falucskában töltötte. Kertészkedéssel, szemlélődés­sel. Miként nagyapja is - utolsó éveiben — egy kis szaty- mazi bérelt parasztházban, ahova pihenni tért meg és a családjával lenni .. . „Keveset volt közöttünk, ahogy visszaemlékszem, hisz köztudottan rengeteget dolgo­zott. Nappal elvonták a mú­zeum, az ásatások, a könyv­tár, a levelezése, a közügyek, a hivatalos dolgai. Éjszaka írt. .. Volt a dolgozó szobá­jában egy hatalmas zöld ha­mutartó. Ha reggelenként be­lógtam, mindig púpozotton ta­láltam szivarcsikkel ... Vékony, hosszú szivarokat szívott — a Virginiát. £0—25-öt is elszívott egy éjjel..." .......Nagyon szerettük egy­mást. Lehet, családi visszaem­lékezések is megerősítették, én tényleg olyan akaratos, rossz kis kölyök voltam, ami­lyen kép kirajzolódott rólam e novellákban. De mély lelki kapcsolat font össze kettőnket. Ami ma is a legbelsőbb él­ményem. Alighanem, én azért valamit - már nagyobbacskán -, megérezhettem abból az ér­zésvilágból, ami Móra Feren­cet a gyerekkorához fűzte. Amiben benne volt az egész magyar parasztsors, és amit, azt hiszem, soha nem tudott feldolgozni magában. Csak az írásaiban. De teljesen soha . . . Szomorú ember volt..." „Ifj. Ferenc” érdekes pályát futott be. Diákkora után — a fővárosba kerülve -, mór szin­te senki nem tudta kicsoda is valójában. 30 évig a Magyar Rádiónál dolgozott, különböző vezető beosztásokban. És több, mint 10 évig a Művészeti Alap élén. Nagyapja emlékét belső ügyének tekintette: soha nem beszélt, és nem adott nyilat­kozatot róla. Mostanáig. Wallinger Endre Panoráma A csúnya nő Marlene Spiegel (képün­kön) játssza a svájci—né- | met televízióban a Csúnya | nő című filmsorozat cím-- szerepét. Úgy tűnt: a cím ! nem találó! Ragtime-balett A müncheni Staatsoper j megtöri klasszikus balett- ‘ műsorát. Bemutatják ugyanis Scott Joplin ragti- me-zenére írott Elit szin­kópák című balettjét. A táncot Kenneth McMillan tervezte. Kétévenként: Mittel-Europalia A budapesti kongresszu- I si palota és a magyaror- ■ szági kulturális és konfe­renciaturizmus nagy ver­senytársa lesz a Bécsben kétévente rendezendő Mit­tel-Europalia sorozat. A nemrég épült bécsi kong­resszusi palotában lesz a központja. —^mmm——mm__wmmm&mnj Éles anyanyelvűnk Lehet, hogy a kultúra nem áru, de eladjuk. * Nem elég tisztának lenni, annak is keli látszani. * Hasztalan puskázik, ki foly­ton csütörtököt mond. * Nem biztos, hogy rendőr, mert fütyül mindenre. * Egy órának nem erénye az állóképesség. * Nem az a szakácskönyv, amit konyhanyelven írtak. * Ahogy gyarapszik a bálvány, úgy gyérül a szeretet. * A rossz visszhang már oda sem igazi. * Kényes kérdésre kénytelen vá­lasz. * Egyaránt megszédülsz, akár veled, akár körülötted forog a világ. Kerekes László Homoszexuálisnak vélt férfiakat üldöztek ÉT Árnyak a Püspökkertben Ma már ismét csend honol a pécsi belvárosi Sétatér fái alatt és a Püspökkertben. Le­bukott az a kilenctagú galeri, amelynek tagjai hónapokon át, homoszexuálisnak vélt fér­fiakat üldöztek, leütöttek, s ki­raboltak. December 16-án őrizetbe vették az alkalmilag összeverődött, ipari tanulókból, szakmunkásokból, gyermek-, fiatal- és nagykorúakból álló társaság főkolomposait, a 16 éves Róbertot és Fékét, vala­mint nagykorú társukat, Picit. A kertvárosi fiúk gyülekezőhe­lye a Fortuna presszó volt, sö­rözés után innen indultak, „portyázni” a Sétatérre és a Püspökkertbe. Az első feljelentést egy 53 éves férfi tette még tavaly, ok­tóber 12-én, a pécsi rendőr- kapitányságon. Este tíz óra körül leült egy padra a Sé­tatéren. Néhány perc utón, megszólította egy magas, vö­röseshajú fiú, cigarettát kért tőle, s abban a pillanatban már ütött is, majd kizsebelte a férfit. Hatszáz forintot vett el tőle. Ezzel párhuzamosan indulta másik ügy a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságon egy 54 éves szegedi férfi feljelen-i tése alapján. Este megvacso­rázott a tejbisztróban, majd sétálni indult a Püspökkertbe. Egy fiú lépett hozzá, hosszú, fekete kabátban, s gyufát kért tőle, majd közölte vele, hogy:; — Te homoszexuális vagy! A férfi tiltakozott, s amikor a fiú megütötte, szaladni kez­dett. A galeri többi tagja eközben bekerítette, elállták a Püspökkert bejáratát. A me­nekülő embert a kapunál' fogták el. Gyomorszájon vág­ták, fejét a léckerítésbe ver­ték, s amint földrezuhant, a fején ugráltak, rugdosták. A férfi odaadta nekik a pén­zét — 100 forint volt nála —, de ők tovább ütötték, köve­telve tőle a kocsikulcsot, mert ott biztosan van még pénze. Amikor látták, hogy nem moz­dul: „Gyertek, mert ez meg­halt!" — kiáltással otthagy­ták a vérző embert, akinek később sikerült elvonszolnia magát egy pádhoz, ahol egy járókelő észrevette, s értesí­tette a rendőrséget. A feljelentések alapján ok­tóberben indult a nyomozás a Baranya Megyei Rendőr-főka­pitányság és a pécsi rendőr- kapitányság együttműködésé­vel.' Lépésről lépésre haladtak, nem volt könnyű kiszűrni a kilenc fiút, a sokszóz fiatat közül, akik a belvárosi szó-. rakozóhelyekről — Fortuna, Csalogány presszó, Munkácsy Mihály utcai, István téri és a Kórház téri borozók — indul­nak, s átvonulnak a Sétaté­ren. Közel kétszáz fiatalt hall-) gattak meg. Novemberben mellékvágányra térítette a nyo­mozást egy fiú, akinél az igazoltatásnál egy 40 centimé­ter hosszú, 5 centiméter vas­tag kábeldarabot találtak, amit elmondása szerint ho­moszexuálisok verésére tartott magánál, de sosem használt. Elvállalta az október 12-i „balhét", s pontos személyleí­rást adott társairól, mint ké­sőbb kiderült, hamisat, a rend­őrség megtévesztésére. Nem volt könnyű a felismertetési el­járás sem, mert volt olyan sér­tett, aki a sötétben nem látta, támadójának arcát, s az a fi­atal pár pedig, akik az egyik esetnél jelen voltok, csak annyit láttak, hogy árnyak ve­rekednek. Végül a lakosság1 bejelentésekből, s a közel két­száz fiatal vallomásaiból ki­szűrt információkból összeállt a kép, az alkalmilag összeve­rődött társaságról. A fiúk val­lottak, olyan esetekről is, ame­lyek sértettje még o mai na­pig sem jelentkezett. így az a férfi sem, akitől az alapos verés után 30-40 forintot, s egy karórát vettek el, továbbá akit a KIOSZK mögött ütöttek le, s az sem, akit a Püspök­kertben. A rendőr-főkapitányságon több intézkedést tettek a bel­városi tér további nyugalmá­nak biztosítására. A gyakoribb járőrözéssel, valamint a spe­ciális önkéntes rendőri cso­portok segítségével folyamatos megfigyelés alatt tartják a tér környékét. A szórakozóhe­lyek vezetőit —. ahol a fiatalok rendszeresen gyülekeznek — beszélgetésre hívják meg, a Sétatér környékén pedig újabb szórakozóhelyek létesítéséhez nem járulnak hozzá. Felvették a kapcsolatot a városgond­noksággal, annak érdekében, hogy a Püspökkertet sötétedés utón zárják be. Marton Gyöngyi avasamat»

Next

/
Oldalképek
Tartalom