Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-15 / 14. szám

Muzeális értékű, csaknem kétszáz éves faliórát őriz pécsi lakásán a nagy ter-j mészetborát hírében álló Pálmai János. Felbecsültette a konyhában, a kandallá felett díszlő és még tökélete­sen működő óraremeket, eszmei értéke majdnem ne­gyedmillió forint. Még nagy­mamája kapta nászajándék­ba. De honnan, azt már senki sem tudja. Gyönyörű mahagóni színű és ébenA fából készült, domborulatok, míves faberakások díszítik, ér­dekes megmunkálású az üvegajtaja is. Félóránként üt egyet, nagyon finoman, aztán minden órában a tel­jes időt üti gyönyörű hang­zással. Hetente csak egyszer húzzák fel, minden vasár­nap. Csak hétszer szabad megcsavarni a felhúzó szer­kezetét. Eddig még senki sem tud­ta megállapítani, hogy mi­lyen gyártmányú és műszaki „örökéletének" mi is a tit­ka. Hangereje, zenei hatása egy cseppet sem „fakult”. Az időt teljes hibótlansóg- gal mutatja, még sose ké­sett, egyszer sem állt le. Legalábbis az utóbbi fél­évszázadban biztos hogy nem. r. I Pálmai János bácsi a 200 éves órával Papírhulladékokat dolgoznak fel a foglalkoztatóban Fiatalok foglalkoztató intézete Pécsett Kész tervek a bővítésre — Munkaalkalmassági vizsgálat helyben — Nyolcvan gyerek talpra állt — Sok az új jelentkező Megalakult a Mosolyrend hazai kuratóriuma Megalakult a gyerekek által adományozott nem­zetközi díj, a Mosolyrend 12 tagú magyarországi ku­ratóriuma csütörtökön a Magyar Úttörők Szövetsé­gének székhazában. Lengyel gyerekek javas­latára a Kurier Polski cí­mű hetilap kezdeményezé­sével jött létre 1967-ben a Mosolyrend, amellyel az­óta — nyílt szavazással — véleményük szerint a leg­kedvesebb felnőtteket ju­talmazzák évente. Hazánkban 1986-ban a Képes 7 cimű hetilap ve­zette be a Mosolyrendet, amelyet abban az évben az úttörőszövetség parla­menti fenyőünnepségén adtak át Halász Judit színművésznek. Ezt köve­tően tavaly a Képes 7, a Magyar Úttörők Szövetsé­ge, a Pajtás és a Magyar Televízió Tízen Túliak Tár­sasága együttes támoga­tásával ismét meghirdet­ték a szavazást a díjra. A Mosolyrend magyaror­szági általános képvisele­tére és a szavazás lebo­nyolításához kuratóriumra van szükség, amely a hat magyarországi gyermekvá­ros két-két tagjával most alakult meg. E kuratórium feladata többek között, hogy össze­gyűjtse a szavazatokat, döntsön szavazategyenlő­ség esetén és hogy javas­latot tegyen a végső jó­váhagyásra a lengyel ku­ratóriumnak. Az új gyer­mektestület fogja megszer­vezni 1988. május 29-én a gyermeknapon azt a rendezvényt, amelynek so­rán a dijra javasolt sze­mélyt a Mosolyrend lovag­jává ütik. Három kisgyerek érkezeti, hétfőn a pécsi Endresz György utcai Fiatalok Napközi Foglal* koztató Intézetébe — ők ct foglalkoztató speciális bölcsői déjének új neveltjei. A gyere­kek gondozását ezentúl gyógy-1 pedagógusok, gyógytornászok* logopédusok segítik úgy, hogy nem kényszerülnek távoli inté­zetbe, szüleik mégis dolgoz-> hatnak, mert a foglalkoztató osztozik a család gondjaiban. Az intézet működésének hét éve alatt negyvennégy kisgye-i rek ment iskolába, megállja a helyét a nagyobb közösségben, is. Nem szakad meg a neve-! lés folyamata ebben az egye­dülálló foglalkoztatóban, mert a bölcsőde mellett a fiatalko- rúaknak is napi gondozást, munkát ad, tulajdonképpen a kisgyerekkortól a felnőtt korig végigkíséri a fogyatékos fia­talok életét. Jelentős ered­ménnyel: hét év alatt több. mint kétszáz fiatalt neveltek, közülük negyvenet rehabilitál­tak, ami nem jelent mást, mint azt, hogy munkahelyük, biztos keresetük van. Negyvenen megszerezték a nyugdíjat az intézetben, hatan szociális já­radékot kapnak. Akad, aki több mint háromezer forint-* tál járul hozzá havonta a családja költségeihez. Ezeknek a fiataloknak a szülei dolgoz­hatnak, és a rendszeres gon* dozásra szoruló gyerekük ön­álló életet tanult, eltartja magát. Itt végzik a munka-* alkalmossági vizsgálatokat is, a baranyai gyerekeknek nenf kell Dunakeszire utazniuk. Bocz András, az intézet igaz­gatója elégedett a napi mun­kával, nincs gondjuk a fogT lafkoztatással, mert sikerült! bizonyítaniuk, a fiatalok kiváló minőségű munkára is képesek. Legutóbb a Konzumtól kaptak megbízást, három hét alatt 36 000 darálókészletet csoma­goltak, kartondobozokat készí-. tettek a pezsgőgyárnak, papírt tekercseltek a MÉH-nek. Szí* vesen dolgoznak kisgépeken, nemeavszer az igazgató. a pedagógusok készítette ötletes szerszámokon. Sok az új jelentkező, és nemcsak Pécsről, eddig is jár* tak ide Bolyból, Komlóról, Hosszúhetényből, Magyareg- regyről. Nagyon nehéz a csa-* ládok elkeseredett helyzetét látva nemet mondani, de egy­re szűkebb a hely a foglalkoz­tatóban. A két óvoda, bölcsój deépület ma mór kevés a fiatalok napi gondozásához* Kész tervek vannak a bővítés­hez, amelyet a DTV Grafit szo­cialista brigádja készített tár­sadalmi munkában. A terv egy újabb pavilont tartalmaz, amelyben húsz fiatal hetes el­látására lenne mód. A közmű­vek rendelkezésre állnak, és* megvannak az engedélyek is a rákötésre. A foglalkoztató konyhája már ma tudna főzni az újabb csoportra is. Bocz András gyűjtögeti a pénzeket, sokan gondolnak rá­juk, amikor segítséget kínál­nak fel: 156 000 forintot kap-l tak tavaly a megyei rehabili-1 tációs alapból, 25 000-et a bá­nyásznapi tombolák, és 26 000 forintot az Apáczai Nevelési Központban rendezett gyerek-^ ruhabörze bevételéből. Három és fél millió forintba kerül a bővítés, félmillió forintot tár­sadalmi munkákból a foglal­koztató vállal, a költség na­gyobbik fele hiányzik, és saj­nos úgy tűnik, ezt csak ala­pítványoktól, pályázatoktól re­mélhetik. Gáldonyi M. Óra­matuzsálem Pártmunkánk megújításáért írta: Petrovszki István, az MSZMP KB osztályvezetője Ezekben a napokban jut el a pártszervezetekhez a Titkári Tájékoztató cimű ki­advány legújabb száma, amely a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrend­szer továbbfejlesztéséről szóló téziseket tartalmazza. A Politikai Bizottság azzal a szándékkal és kéréssel bo­csátja pártvitára az anyagot, hogy a kommunisták ismerjék meg, beszéljenek, vitatkozza­nak róla, és javaslataikkal, véleményükkel segítsék a Központi Bizottságot a lehető legjobb állásfoglalás kialakí­tásában. A XIII. kongresszus politikai állásfoglalása alapján, a Központi Bizottság már 1985- ben úgy döntött, hogy munka- bizottságot választ saját so­raiból e téma vizsgálatára és a teendők kidolgozására. A szakértők és a politikai veze­tők széles körének bevonásá­val folytatott munka eredmé­nyeként fogalmazódtak meg a tézisek, amelyek — a részletek felvázolása nélkül - jelzik a párt és a politikai intézmény- rendszer megújításának irá­nyait. A párttagok és a politika iránt érdeklődő párton kívüliek joggal kérdezhetik, hogy miért csak most adják ki ezeket a téziseket, hiszen azok témá­ja mór régóta közbeszéd tár­gya: illetékesek és illetékte­lenek Írnak, szónokolnak róla, a párttagok pedig nem tud­ják mihez tartani magukat. Kétségtelen tény: jobb lett vol- ina korábban megjelentetni, de a munka üteme ezt nem tette lehetővé, és a nem elég­gé kiérlelt javaslatokkal ko­molytalanság, mi több felelőt­lenség lett volna a párt tag­jai elé állni. Ugyanakkor a sajtóban megjelent jó szándé­kú publikációk - még ha nem is a párt álláspontját tükröz­ték —, sok tekintetben hozzá­járultak a párton belüli gon­dolkodáshoz is. Mit várunk a pártvitától? Mindenekelőtt azt, hogy erő­sítse, vagy cáfolja azokat a szándékokat, amiket a tézi­sek tartalmaznak, másrészt javaslatokat, elképzeléseket vá­runk a politikai célok, irányok konkrét megvalósításához. Amint az a dokumentumból ki­derül, a fő cél a pórt munká­jának megújítása, a vezető sze­repének erősítése. Miután a pórt képezi a szocialista poli­tikai intézményrendszer leg(- fontosabb és egyben megha­tározó elemét, centrumát, a párton belüli változások kihat­nak az intézményrendszer más elemeinek, az állami, társa­dalmi szervek és szervezetek működésére is, egyben felté­telezik annak változását, fej­lődését. A politikai intézményrendszer fejlesztése, működésének mó­dosítása nem öncélú. Nem is azért történik, mert valami kül­ső, szubjektív okarat erre kény­szerít bennünket. A fejlesztést a szocialista építés objektív körülményeinek változásai in- dokdlják. Megváltoztak a szocializmus építésének külső és belső feltételei. Enyhült a nemzetközi helyzet jó irányú reformpolitika kezdeményezése és megvalósítása jellemzi a szocialista országok belső éle­tét ugyanakkor szigorúbbá váltak a nemzetközi gazdasá­gi feltételek, magunk is belső gazdasági gondokkal küzdünk, és mindezek új követelménye­ket. új kihívásokat jelentenek az országgal, a pártunkkal, és népünkkel szemben. Ezeknek a követelményeknek kell meg­felelnünk, és ezt csők úgy tud­juk megtenni, ha változtatunk szemléletünkön, munkastílusun­kon, módszereink, eszközeink tárából kidobjuk a ma már használhatatlan elavultat, és újjal, fejlettebbel cseréljük ki azokat. A változások rendező elve: tcvább kell fejleszteni és szé­lesíteni a szocialista demokrá­ciát és demokratizmust, ezen belül mindenekelőtt a párt­demokráciát. A vitáro bocsátott anyag el­sősorban azt tartalmazza, amit tenni akarunk. Világosan meg kell mondanunk azonban azt is, hogy mi az, amit nem lehet megváltoztatni. Meg kell mon­danunk már csak azért is, mert oz utóbbi időben megjelent publikációk egynémelyike a szocializmus lényegét is meg­kérdőjelezte, és ezt nem hagy­hatjuk válasz nélkül. Hazánkban négy évtizeddel ezelőtt a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó nép került hatalomra. A két mun­káspárt egyesülésével létrejött marxista-leninista párt, mint a hatalmat gyakorló osztály párt­ja, vállalta és átvette az or­szág vezetését, és politikai programjává avatta az új típusú társadalom, a szocializmus épí­tését. Az 1956-os ellenforrada­lom leverése után az MSZMP szakított a korábbi évek torz politikájával, helyreállította a pórtélét lenini normáit, az álloméletben a törvényességet, és korszerű, új pólyára vezet­te a szocialista építést. E po­litika eredményeként fejlődött, gazdagodott az ország, és ben­ne az állampolgár. Hazánk ma is nemzetközi tekintélynek ör­vend. Határainkon túl gyakran többre becsülnek bennünket barátaink és ellenfeleink, mint amennyire mi önmagunkat. Az utóbbi időben mutatkozó való­ságos godjaink ezeket a törté­nelmi vívmányokat nem feled­tethetik senkivel, és főleg nem engedhető meg, hogy azok kér­dőjelezzék meg eredményein­ket, akik mindezért vajmi keve­set tettek. Akik ennek alkotó részesei voltak, a dolgozó em­berek és köztük a kommunis­ták. ma is vállalják a terheket, és készek szólni és tenni a ki­bontakozás, a jobbítás érdeké­ben. Ezért világossá és egyértelmű­vé kell tenni: Magyarországon továbbra is a dolgozó nép lóg­ja gyakorolni a hatalmat, és szocializmus épül. Szó sem le­het a polgári társadalmi rend restaurálásáról. Ennek megfele­lően a dolgozó nép marxista- leninista pártja, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt gyakorolja o történelmi hivaásóból adódó tórasadalomvezeő szerepét, és ennek nem lehet alternatívája a polgári értelemben vett több­pártrendszer! Mint alapokon, ezeken áll a szocializmus épü­lete, és ezért ezeket csak szi­lárdítani lehet! Szükség van viszont az új kö­vetelmények által kívánt meg­újulásra, a más módon való munkálkodásra — az előbbi példánál maradva —, a szocia­lizmus épületének komfortosab­bá tételére, korszerűsítésére. A társadalom tagjainak nagy többségével egyetértve - ezért akarnak fáradozni a kommu­nisták — ez a párt szándéka. Mindenekelőtt a pártnak kell alkalmasabbá tenni önmagát arra, hogy irányítani tudja ezt a folyamatot. Arra van szük­ség, hogy mindinkább politi­záló, politikát alkotó és formáló és ne operatív „ügyintéző" párt legyünk. Ehhez lényegesen fejlesztenünk kell a pórtde- mokráciát. Érdemeiben kell be­avatnunk a párttagságot, a pártszervezeteket a politika ala­kításába azáltal is, hogy a központi döntéseket megelőző­en széles körű pórtvitákat kez­deményezzünk a lehetséges al­ternatívákról. Gyakorlattá szük­séges avatni a párton belüli felelős vitát, elismerve azt a tényt, hogy a párt tagjainak is, csakúgy mint a közéletben ak­tívan részt vevő párton kívüliek­nek van és lehet eltérő véle­ménye egy-egy jelenség meg­ítélésével, vagy a megoldás módjával kapcsolatban. Az ér­demi javaslatokat nemcsak meghallgatni, de a döntések­nél figyelembe is kell venni. Ugyanakkor fenn kell tartanj a döntést hozó testületnek azt a jogát, hogy felelősségük tu­datában, egyes véleményekkel ellentétben is dönthetnek, de azok meghallgatása nélkül nem. A pártdemokráciának lénye­ges eleme, egyben a pártegy­ség alapvető feltétele, hogy a többség akarata jusson ér­vényre. A döntések előtt nél­külözhetetlen a vita, de leg­alább ennyire fontos a dön­tések egységes képviselete és végrehajtása. Tudatosítanunk kell, hogy a párt tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is az eltérő vélemények kifejté­se, ütköztetése a pórtfórumo- kon, mint ahogy kötelessége a hozott döntések, határozatok képviselete, megvalósítása. Ez ma nélkülözhetetlen feltétele a pórt hadrafoghatóságának, ütőképességének, és aki ezt nem tudja vállalni, az jobban teszi, ha - állampolgári jogai­nak sérelme nélkül —, kilép a pártból, és párton kívüli szim­patizánsként támogatja poli­tikánkat. Fejlesztésre vár a párt bel­ső működési mechanizmusa is. A demokratikusan megalkotott pártpolitika keretei között fo­kozott önállóságot igényelnek és kapnak az irányító pórtszer- vek és alapszervezetek. Fel kell oldanunk a felesleges kötött­ségeket, a szervezeti élet túl­szabályozottságát, radikálison szakítani a formalizmussal és a papírtengerrel küszködő bü­rokratizmussal. El kell érnünk, hogy minden alapszervezet ma­ga döntse el — működési te­rületének Dolitikai szükségle- •tei szerint —, mikor és mivel foglalkozik. Az alapszervezetek legyenek élő kommunista kö­zösségek, amelyeket emberi, elvtársi szálak fűznek össze, és amelyeknek politikai ielenléte működési területükön folyama­tosan érzékelhető. Legyenek nyitottak politikai munkájukban és a környezetük is érzékelje, valósághűen ismerje, hogy a kommunisták mit akarnak, mit képviselnek. Az irányító párt- szervek kötelesséqe. hogy min­den eddiginél több, tartalma­sabb és gyorsabb információ­val (és nem csak kötelező fel­adattal), lássák el az alapszer­vezeteket. A pártmunka fejlesztésének feltétele és egyben következ­ménye is, hogy a politikai in­tézményrendszer minden egyes eleme - a pártpolitika fő cél­jainak megfelelően és annak valóraváltása érdekében, a törvények keretei között -, ön­állóan és felelősen tegye a dolgát. Ez egyaránt vonatkozik az országgyűlésre, a kormány­zatra, a helyi tanácsokra és gazdasági vezetésre, valamint a társadalmi és tömegszerve­zetek központi, területi és he­lyi szervezeteire. Eredményes választások bizalmát élvező mű­ködésük nélkülözhetetlen felté­tele, hogy szüntelenül az ál­lampolgárok, illetve tagságuk demokratikus kontrollja alatt dolgozzanak. A pórt politikai befolyásoló, irányító munkájának szükséges­ségét az említett szervek ön­állóságának fejlesztése nem zárja ki. A módszernek azon­ban itt is változnia kell. El­veinknek megfelelően: politikai befolyásolásunkat a különböző szervezetekben dolgozó kom­munisták útján .gyakoroljuk. Felértékelődik tehát a külön­böző testületekben a kommu­nista csoportok (frakciók), sze­repe. Érdemi működtetésüktől, ez alapvető kérdésekben tanú­sított egységes fellépésüktől, egyre kevésbé tudunk eltekin­teni. „Ezért nagyon lényegessé válik a kommunista csopor­tok rendszeres érdemi tájékoz­tatása, összefogása, munkájuk folyamatos értékelése mind a pártbizottságok, mind pedig az alapszervezetek tevékenységé­ben. A kiküldött anyag feletti vitá­nak nincs határideje és nincs kötött formája. Mindezt a párt­szervek és alapszervezetek maguk dönthetik el. Mivel azonban a témát a Központi Bizottság a közeljövőben napi­rendre kívánja tűzni, nagy se­gítség lenne a pártszervezetek véleményét, javaslatait február első felében megismerni és hasznosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom