Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-23 / 353. szám

1987. december 23., szerda Dunántúli napló 3 Ha én küldött lennék Küldött- értekezlet a POTE-n Ha a pécsi orvosegyetem több ezer orvosának, alkal­mazottjának, szakdolgozójának küldötte lennék, bizony, meg­fontolnám. mire is szavazok. Komolyan venném feladato­mat, nem zavarna, legfeljebb idegesítene egy kicsit, hogy első küldöttgyűlésünkre úgy juthatok be, hogy perceket sorba állok, mert az ellenőrök ellenőrzik, én vagyok-e, aki három évre szóló küldöttiga­zolványát a markában szorít­ja. Helyet foglalnék a terem­ben. Tudnom illene, hogy en­gem intézetem, szakmai cso­portom, egységem titkos sza­vazással választott, hogy jo­gaim szerepelnek az intézmény elfogadott szervezeti-működési szabályzatában, és hogy a POTE vezetése nemcsak ezen egyetlen fórumon számít rám, hanem mandátumom lejártáig, három évig többször összehív majd, vagy egész egyszerűen írásban kéri a véleményem belső dolgokról, úgyis, mint az egyetem „szervezett közvé- leményéét". Ha a POTE küldötte len­nék, nem lepődnék meg sem­min. Tudomásul venném, hi­szen az Oktatási törvényben is olvastam, hogy az egyete­mek tanácsának létszáma nincs maximálva. Tudnék az egyet­len kikötésről is: minden az Egyetemi Tanácsban „hivata­lából, beosztásából" követke­zően jelen lévő egy hallga­tói és egy dolgozói tagot vonz magával. Az egyetemi tanács­ban, az egyharmados arány — kötelező. Tudomásul ven­ném, hogy így több, mint 140 tagú lesz egyetemem tanácsa, azaz legfelsőbb, döntéshozó szerve. Elgondolkoznék azon: mennyire lehet hatékony egy ilyen nagylétszámú testület. Aztán rögtön eszembe jutna, hogy lesz a tanácsnak elnök­sége is, 24 tagú. Elmerenge­nék ugyaniakkor azon is, hogy ez utóbbinak nincs döntéshozó joga, legfeljebb, ha néhány esetben a nagytanács ezt rá átruházza. Ha a POTE küldötte lettem volna, 172 társam zöméhez ha­sonlóan elmentem volna az el­ső, múlt csütörtöki küldöttgyű­lésre, ahol az egyetemi ta­nács 44 dolgozói képviselőjét választották meg. Kaptam vol­na egy előzetes listát, java­solt nevekkel, és megadatott volna nekem, hogy a helyszí­nen is javasoljak neveket, ter­mészetesen az adott munka­helyeken dolgozók létszámá­nak szigorú arányában (9 oktatói-kutatói, 18 szakdolgo­zói, 4 igazgatási-gazdasági és 13 szakmunkás munkakörben dolgozó). Nyílt szavazással egyhangúlag felkerült volna az én jelöltem is a jelölőlistára, csak előbb ki kellett volna fá­radnom a táblához, felírni a nevét, majd esetleges érvei­met érthetően egy mikrofon­ba mondani. Aztán később tit­kos szavazással voksolhattam volna összesen 44 névre. Ha a POTE küldötte len­nék, tudnám, hogy a hallga­tók évfolyamonként döntöttek 44 egyetemi tanácstagjukról, megfelelő arányban, elsős je­löltek nélkül, örülnék annak, hogy csütörtökön első kézből megtudhattam azt is, hogy ki képvisel majd engem az egyetemi tanácsban. Ha a pécsi orvosegyetem több ezer alkalmazottjának küldötte lennék, várnám to­vábbi feladataimat, mielőbb. Hogy véleményt nyilváníthas­sak én is a jelenről, a jövő érdekében, örülnék a lehető­ségnek és epedve óhajtanám a mielőbbi választ is majda­ni konkrét javaslataimra, a helyi demokratizmus és a nyílt­ság szellemében. Bozsik László • • Ünnepi rádióműsor Gazdag választékot, csak­nem minden korosztály szá­mára színes programot kínál karácsonyra és az év vége ünnepére a Magyar Rádió műsora. A Ki kopog? december 23-i különkiadása nyilvános matinéműsorban tekinti át a Luca naphoz és a kará­csonyhoz kötődő népszoká­sokat, népi játékokat, de­cember 24-én délután pedig Körben az angyalok ülnek címmel a mai magyar ifjú­sági irodalom jeles képvise­lői beszélgetnek a gyerekek­kel. A kicsiknek szól majd a Móra Ferenc meséjéből írt Sündisznócska lovagol című mesejáték, valamint Maeter­linck költői történetét fel­dolgozó A kék madár cí­mű műsor. A szeretet és a boldogság a témája Oscar Wilde immár klasszikusnak számító példázatának A bol­dog hercegnek, amelynek december 24-én lesz a rá­diós ősbemutatója. A na­gyobbaknak készült Mik­száth Kálmán Beszterce ost­roma című művének rádiós adaptációja, a Csutak szín­re lép modern feldolgozása, valamint a karácsonyi Szí­nészmatiné, amelynek ven­dége, Kútvölgyi Erzsébet ka­rácsonyi verseket és dalo­kat énekel. A karácsonyi műsorkíná­latban a vidéki és külföldi tudósítók több alkalommal adnak színes hangképeket az ünnepi készülődésről és hangulatról . . . Számítógépek a biológia­oktatásban A gép a munkafüzetet helyettesíti, teljesítményüket is értékeli Az idei tanév kezdetétől kísérleti jelleggel számítógé­peket vontak be a szentlőrinci 1. Számú Általános Iskola két hatodik osztályának biológia­oktatásába. A gépek a tanu­lók órai .munkájába kapcso­lódnak be, a munkafüzet használatát teszik érdekeseb­bé, színesebbé, kitöltését hi­bátlanná. A munkafüzet fel­adatait először a számítógé­pen oldják meg a gyerekek. A gép értékeli teljesítményü­ket - amit ezáltal a tanár is ellenőrizni tud —, hibás vá­lasz esetén pedig közli a jó Kiällitös cs pécsi Kísgaleríöban Soltra Elemér érmei Soltra Elemér elsősorban mint grafikus és mint rajzpe­dagógus ismert, nemcsak sok­oldalú grafikai tevékenysége okán, hanem mint a Pécsi Grafikai Műhely vezetője is. Az 1985-ös és 1987-es Orszá­gos Kisplasztikái Biennálén szerepelt ugyan érmeivel is, mégis, ebben a műfajban mostani kiállításán mutatkozik be igazán. Az éremművészet klasszikus műfaját számos megkötöttség jellemzi: tartalmi és formai szempontból egyaránt. Az előbbi egyben támpontot is jelent az alkotó számára, hi­szen tömören, egy-egy jellem­ző momentumban kell meg­örökítenie kiváló embereket, jeles eseményeket. A kötöttsé­get elsősorban a kerek forma jelenti, amelyben a kompozí- ciós lehetőségek kihasználása, a plasztikai lehetőségek tágí­tása a cél. Soltra Elemér éremművész­ként is megőrzi grafikusi eré­nyeit: a részletek finom meg­figyelését, a portréknál a ka­rakter rajzos megfogalmazá­sát. Úgy tűnik, a plasztikai alakítás lehetőségei hidegen hagyják, sokkal inkább az érem tartalmi vonatkozásai foglalkoztatják, amelyek egyébként is közelebb állnak érzelmes, tradiconális felfo­gásához. Az ábrázoltak között épp­úgy találunk kiemelkedő fes­tőket, szobrászokat, mint köl­tőket, írókat, a természettudo­mány és egyéb tudományágak jeles képviselőit. A nevek fel­sorolásának itt nem sok értel­me lenne, a módszer pedig lényegében azonos: az érem egyik oldalán valósághűségre törekvő portré, a másik olda­lon a művész stílusának, a tu­dós munkásságának egy-egy jellegzetesnek ítélt motívuma. Ezen az oldalon kicsit mintha sok is lenne az idézet: stílu­sokból, verssorokból egyaránt. A grafikusi erények nem elegendőek ahhoz, hogy fe­ledtessék a tartalmi bizony­talanságot, a plasztikus meg­formálás egyhangúságát. Mindez inkább általános mű­faji probléma. Az éremművé­szet bármely más műfajnál jobban apellál általánosan el­fogadott normatív értékekre, hiszen elsőrangú feladata ép­pen ezek reprezentatív meg­fogalmazása. Ilyen normatív értékek híján kétségessé válik az érem funkciója. Itt a bi­zonytalanságról árulkodnak azok a feliratok, amelyek meg­örökítendő, verbálisán is meg­fogalmazott értékként csupán közhelyeket képesek felmutat­ni, bármilyen kiváló is legyen az a személyiség, akihez kap­csolódnak. Példaként említ­hetném a Rácz Aladár vagy a Fülep Lajos emlékére ké­szült érmeket. Az előbbin q felirat: „Kossuth-díjas — A vi­lág legnagyobb cimbalommű­vésze emlékére — A muzsika volt az élete.” Vagy az utób­bin: „Fülep Lajos művészetfi­lozófus, a magyar kultúra hal­hatatlan egyénisége." A kiállítás nagyon hasznos része az, amely felidézi az éremkészítés folyamatát a váz­latoktól a pozitív és negatív gipszmintákon át. E didak­tikus rész minden bizonnyal sokak számára jelent majd érdekességet. Kovács Orsolya megoldást. Így a munkafüzet­be már csak a jó válaszok kerülnek, biztosítva ezzel a hi­bátlan felkészülés lehetőségét. A gépek alkalmazásának to­vábbi előnye, hogy a munkát meggyorsítva, időt szabadit fel, továbbá differenciált okta­tást tesz lehetővé. A kísérlet vezetője dr. Majer József, a Janus Pannonius Tu­dományegyetem Tanárképző Kara biológia tanszékének do­cense, aki a Művelődési Mi­nisztérium pályázati kiírására dolgozta ki programját. — Már korábban is foglal­koztam különféle oktatógépek­kel, kerestem azok alkalmazá­si lehetőségeit. Aztán, amikor közelebbről is megismertem a számítógépeket, azt láttam, hogy oktatógépnek is kiválóan használhatók. A programok el­készítése után már csak a kí­sérlet végrehajtására alkal­mas iskolát kellett keresni. A munka elengedhetetlen felté­tele, hogy az iskola legalább tíz egyforma computerrel ren­delkezzen — mondta dr. Ma- jer József. Az általános iskolai hato­dik osztályos biológia tan­anyag harminchárom órájából huszonhaton alkalmazhatók a számítógépek. Minden ilyen órát megbeszélés előz meg a kísérlet vezetője, valamint a gyerekekkel foglakozó két bio­lógiatanár — Bittner Róbertné és Wéber Béla — között. — Az iskola, amelyben adot­tak a feltételek is, maximáli­san alkalmazkodott a kísér­lethez, mindenben segítik a munkánkat. A két nevelővel folyamatos az együttműködé­sünk, ami elengedhetetlen, • hi­szen a gyerekekkel közvetle­nül ők érintkeznek. Megbe­széljük tapasztalataikat, ötle­teiket, kidolgozzuk a szüksé­ges változtatásokat — beszélt a közös munkáról dr. Majer József. A tervek szerint a két hato­dik osztály a kísérlet kereté­ben folytatja és fejezi be az általános iskolai biológia ta­nulmányait. A gyerekek egye­lőre barátkoznak a gépekkel, időbe telik a kezelés elsajátí­tása is. Januártól már az új technika alkalmazásának hasz­nosságát is vizsgálják a prog­ram kidolgozói, végrehajtói. Addig a legközelebbi megol­dandó gyakorlati feladat a valamennyi gép együttes be­programozására alkalmas mód­szer kidolgozása. Kaszás E. ........... A színházban még egy cipőfűző te fontos i Öltöztetőtár-vezető Lázas munka a színfalak mögött Az ember, ha színházba megy, megnézi az előadást, megtapsolja a színészeket, és ha minderről munka jut szébe, az többnyire a sze­replőké és a rendezőké. Pe­dig nemcsak ők dolgoznak egy-egy darabon, az övé­kén kívül még nagyon sok ember munkája benne van egy színpadra került elő­adásban. Világosító, súgó, öltöztető, tárvezető, öltözte­tőtár-vezető. Tóth Józselné Kollár Má­ria öltöztetőtár-vezető tíz éve dolgozik a Pécsi Nemzeti Színházban. Fodrászként kezdte, nyolc évig formál­ta a fellépő színészek fri­zuráit. Két éve aztán a jelmeztár élére került. — Már fodrászkodás köz­ben megismertem a ruhá­kat, vidéki előadások előtt mint öltöztető is beugrot­tam. Ügy látszik, elégedet­tek voltak velem, hogy a jelmeztár vezetésére kértek fel. Most nyolc ember dol­gozik a kezeim alatt, de nekem mindenkit ismerni kell. Csak így tudom jól vé­gezni a munkámat — mond­ta beszélgetésünkkor Tóth Józsefné. Előadás alatt a néző nem is gondolná, hogy a színfa­lak mögött milyen lázas munka folyik. Vannak sze­repek, amikben a színészek egy előadás alatt többször is átöltöznek, ebben pedig segíteni kell őket. De nem­csak az előadáson, hiszen a technikai személyzet ugyan­úgy próbál, mint a színé­szek. Természetesen előfor­dultak meleg helyzetek is. — Két éve, a Diótörő egyik előadása előtt eltűnt egy bohócjelmez és tizen­egy trikó. Az öltöztetőlány sem volt benn, és hogy mindez hiányzik, az első csöngetéskor derült ki. Hat­száz felé futottam, hogy minden meglegyen, és a függöny végül rendben fel­ment. Nyáron a Pécsi Nyári Színház sincs meg nélküle. A munkát itt is ugyanolyan gonddal kell végezni, mint a kőszínházi idényben. Még egy cipőfűző is fontos. Nem csoda hát, ha gyakran ha­zaviszi munkáját, rendezgeti jegyzetfüzeteit. Ennek már eredménye is van, hiszen a családban követője is akadt. Kisebbik leánya, Diana még tanul és sportol, a 21 éves Tünde azonban már édes­anyja kezei alatt a színház­nál dolgozik. Kollár Mária néhány hó­napja épült fel egy hosz- szan tartó, makacs sérülés­ből. Bokájával négy hóna­pig volt táppénzen, de az utolsó hetekben már nem tudott meglenni a munka­helye nélkül. Az áldozatos munka meghozta gyümöl­csét. A Pécsi Nemzeti Szín­ház öltöztetőtár-vezetője nemrég Kiváló Munkáért ki­tüntetést kapott. K. E. ■JgJBJIJJHI Lepke­kert Ha valamilyen okból ború- sabbak, gondterheltebbek let­tünk volna a múlt héten, ak­kor e borút s gondfelhőt Zsu­zsi kisasszony volt hivatva széjjel kacagni a hét utolsó estéjén. A búfelejtésről olyan vérbeli komédiások gondos­kodtak, mint Agárdi Gábor, Mikó István, Balázs Péter, Tá­bori Nóra, valamint a prima­donna szerepkörből karakter- színészibe átlépő Galambos Erzsi. Az üdvöske Kováts Adél volt, akit egy év leforgása alatt öt sikeres produkcióban láthattunk filmen, képernyőn. (Két hete Gorkij: Dráma a vadászaton traqikus hősnőié­ként.) Egyébként a Zsuzsi kisasz- szonyon is érződött, mint ke­rül előtérbe ma nálunk az emberi tényező. Ezt tükrözte az előbbi felsorolás is. Mert amit láttunk, az a Tv kisszinháza volt, azaz parányi színpad, két azaz kettő díszlet, kitűnő színészek, békebeli anyagból készült operett — s lám, ki­jött belőle az, ami ma a ma­gyarnak kell, és amit eddig kisebb vagyonért tudtak csak összehozni. Rendezte Bednai Nándor. Adott a televízió ezen a hé­ten még egy, viszonylag kis- pénzen kivitelezett helyszíni közvetítést. A színhely törté­nelmi levegőt árasztott, új gárda mutatkozott be a fő szerepekben, s a iáték a Ki­bontakozás címet viselte Grósz Károly rendezésében. Hogy ez a széles tömeqeket felvonul­tató tabló víg iáték avagy szomorújáték lesz-e, arra néz­ve a produkció rendezőié csak bizakodását fejtette ki. Mindenesetre az előadás méq folyik, szinte csak most kez­dődött, mi pediq lámoaláza- san várunk, mikor szólítja a statisztákat az üqyelő. Az ország házából való élő közvetítések azonban nem nél­külözték az izgalmat s az ér­dekességeket. Ilike, a fodrász­nő például hozta a hírt azon melegében a bodorittatásra váró hölgyeknek, hogy kérem, a képviselőnk most éppen tar­tózkodik a szavazástól. Ez óm a glasznoszty, a történelem azon melegében, meq a tech­nika csodája. Mert folynak a helyszíni közvetítések, és az érdekes műsorok sorába emel­kedtek a parlamenti tudósí­tások. közvetítések is. A fel­szólalók is sokkal inkább ne­vükön nevezik a dolgokat, mint korábban. Igaz. akadnak köztük olyan ebadták. mint Király kéoviselő úr Szeaedről, aki méa parlamentibbnek aondoltá itt ezt a miénket, óm van, aki megmaavarázza neki. hoav hol is vagyunk mi most éppen. Hogv hol is vagyunk, arra szintén vasárnap este ébred­tem rá igazán rá, amikor Poór Klári bemutatta nekünk a lepkekertet Malaisiában. Mit tegyek, az jutott eszem­be, mi még a gyermekkertje­inket sem tudjuk igazán ösz- szehozni, nemhogy lepkekertre tellenék. A mi gyerekeink haj­naltól fél nyolcig várnak be­bocsátásra az iskolák kapui­ban, és nálunk nem intézetet kap az a gyógytornásznő, aki járóvá tesz a súlyosan agy­károsult, béna gyerekeket, in­tézetet a tengerentúlon kínlá- nek neki, hanem kevés fize­tést és intrikót. Nálunk Fe- renczy úr, a svájci magyar szupermenedzser megkapja a csillagrendet, az általa útjára bocsátott SOS gyermekfalu meg nem bír kiszakadni az intrikák, a presztízsharcok és az általános tehetetlenség ká­tyújából. Méghogy lepke­kert.. . Nem való az kérem, a szegényembernek. G. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom