Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-06 / 336. szám

Mérlegen Dél-Dunántúl NB ll-es csapatai fi felfutás lehet a cél Bár már a tavaszi fordulókból is lejátszották az elsőt a labda­rúgás második vonalában, az NB ll-es csapatok csak most kezdték el téli pihenőjüket. A három dél-dunántúli csapat őszi szereplésének értékelésére tudósitóinkat, Grünwald Gézát (Kom­ló), Fekete Lászlót (Szekszárd) és Balogh Antalt (Nagykanizsa) kértük fel. Ki érti? - Ez az egyszerű kérdés volt a középppontja jó fél órán át a Rónai Istvánnal folytatott beszélgetésnek. Őszinte válasz érkezett az ed­zőtől: ,,A szűk szakmai ber­kekben senki sem érti, hogyan lehet ilyen fordulat egyetlen félév alatt." Magyarázattal persze szolgálhatott volna az edzői pályán majd másfél évti­zedet eltöltött szakember, d£.ö az igazi okokat szeretné tudni. Szeretné . . . Azt, hogyan for­dulhatott elő, hogy a tavalyi bajnoki év hazai bajnoka a 19 mérkőzésen mindössze 5 pontot vesztett Komló ezen az őszön 11 meccsen már 10 pontot hullajtott el Kökönyö- sön. Innen már csak egy lépés, hogy elfelejtsük a megszokott értékelési formákat, s azonnal a közepébe vágva mindennek, a legfájóbbnak tartott Ajka és Nagykanizsa elleni vereség ke­rüljön szóba.- Van ilyen arca is a lab­darúgásnak — tartja vélemé­nyét Rónai -, s nekünk külö­nösen az Ajka elleni 0-1 -et követően a legcsúnyább arcát mutatta a futball. Az általá­nos, mások által már százszor megfogalmazott foci-igazságo­kat mondhatom ki, amik azon­ban ezekre a szituációkra iga­zak. Ki az, aki bevallja ön­magán kívül másnak, hogy tu­dat alatt lebecsülte a gyen­gébbnek Ítélt ellenfelet? Meg­győződésem, nálunk az ered­ményességtől függ a játék, ha vezetünk, megy minden a maga útján, ha pedig vesz­tésre állunk, nem jön be sem­mi. Ezeket a mondatokat töké­letesen alátámasztja a statisz­tika. Nem játszott olyan 90 percet ezen az őszön a Bá­nyász, amelyen az ellenfél ve­zetett először, s utána a két pont mégis a Bányászé lett. legfeljebb a döntetlenig ju­tottak. Azért is nagy le'lkiismeret furdalása van emiatt Rónai­nak, mert az új bajnoki év elején az elsődleges célok kö­zött fogalmazta meg a szak­osztályvezetés, hogy maradék talonul kielégítsék a komlói szurkolók igényeit. Ez pedig nem sikerült. Ám ha már szó­ba kerültek a negatívumok, feltétlen beszélni kell azokról a pozitívumokról is, amelyek ellensúlyozták a hazai balsi­kereket. És ide elsősorban az a 9 idegenbeli mérkőzés tar­tozik, amelyen - és ez is óriási változás az elmúlt baj­noksághoz képest -, 10 meg­szerzett pont szerepel a KBSK neve mellett, az erről tanúsko­dó táblázaton. A iá indulás adva volt: rit­kán kap csapat ilyen optimá­lis sorsolást. Gallaiék élni is tudtak ezzel a lehetőséggel, a 11. forduló után a 2. Helyen álltak. S amikor már mindenki a zsebében érezte a legszebb reményekre jogosító őszi elöke­Miklós (fehér mezben) testtartása már jelzi, remekül érkezik az ívelés. A folytatás pedig, a fejes két pontot érő gólt jelen­tett a Bányásznak a Szekszárd—Komló találkozón, a tolnai me­gyeszékhelyen. Beck Péter felvétele lö helyezést, olyan hazai ku­darcok következtek, amelyek alaposan megtépázták a kép­zelt babérokat. Ám a mostani hatodik hely még bármire jó lehet. Az őszi szezon végén élen álló Ózd mindössze négy ponttal előzi meg a komlóiakat, igaz, a 12. helyezett Egernek csak egy ponttal van kevesebbje a Bá­nyász neve mellett álló 22-nél. Azaz az út innen felfelé és lefelé is vezethet. Amikor az edzőtől arról tudakozódtam, mennyire fáj számára, hogy helyezésben nincsenek előrébb az egy évvel ezelőttinél, szinte gondolkodás nélkül vágta rá, számára - s meggyőződése jó néhány játékosának is —, a ..spiccen" végzés jelentene igazi örömet. Erre a címre azonban fél tucatnál több csa­pat pályázik, s ebből a sűrű­ből kellene kiemelkedni a komlóiaknak. Ehhez pedig nem elég, ha önmagukat hozzák, ehhez szükséges az a plusz, amivel meg lehet előzni a többieket. Ebben a kiélezett harcban talán előbbre tarta­nának, ha az a vezetés, amely mór többször bizonyította, hogy megfelelő hozzáértéssel, ha kell, türelemmel igazgatja a kék-fehérek szekerét, hatá­rozottabban fogalmazná meg a pályára lépőkkel szembeni elvárásokat. Mert a kisváros Komlónak szép teljesítmény az NB II. élcsoportja, de talán nem lenne elérhetetlen a magasabb osztály sem. Ki tud­ja? Teljesültek a célkitűzések Az utolsó őszi szezon kez­dődött augusztus elején an egycsoportos NB ll-ben, amely­ben a zalai sportot a Nagy- kanizsai Olajbányász képvi­seli. A piros-kékeknél a bajnoki év előtt ugyancsak jelentős mozgások történtek, ahol is­mét új szakvezető, Madár Gá­bor vezető edző irányítja a szakmai munkát. A korábbi kerettagok közül öten váltak ki a csapatból, majd néhány forduló után bevonulás miatl újabb három fővel csökkent, a játékosállomány. Az átigazolási tervekből — pénzszűke miatt — vajmi ke­vés valósult meg, s mindösz- sze csak Mózsi, Horváth Z. és Bernáth, majd később Takács (Siófok) került az olajosokhoz, így aztán a dél-zalai város­ban csak szerény célkitűzést, az osztályozó elkerülését je­lölték meg. Az első nyolc fordulóban aztán a szűkös csapat igém gyenge teljesítményt nyújtott, mindössze 3 pontot szereztek. Ebben az is közrejátszott, hogy ebben a szakaszban jóval erősebb csapatokkal találkoz­tak, no meg az egyébként meghatározó László és Fuisz „sérülése" okozott belső fe­szültséget. A vezetésnek azonban sike­rült — aránylag gyorsan — rendezni az összekuszált soro­kat, s a csapat mindjobban összeállt. Szerkezetileg és fej­ben egyaránt. Ennek aztán az lett oz eredménye, hogy a csa­pat ugrásszerű fejlődést ért el a 9. fordulótól. A támadó­szellemű piros-kékek bravúros idegenbeli győzelmet arattak Szekszárdon és Komlón, meg­állították a menetelő Ózd és a III. kér. TTVE gárdáját, hogy csak a legjobbakat említsük.' Ugyanakkor törést okozott a balszerencsés hazai vereség a nyírségiekkel szemben és táv nulságos fiaskó következett a Ganz-MÁVAG ellen, ahol le­kezelő játékkal okoztak csaló­dást. A kanizsaiak a kezdeti rossz sorozat ellenére is teljesítették az elvárást, s úgy tértek téli pihenőre, hogy a megszerzett 18 bajnoki ponttal a 15. he­lyet foglalták el. Mindez azt jelenti, hogy az utóbbi 4 év gyatra őszi pontszerzését (14 pont) most feledtették, s így kedvezőbb pozícióból várhatják a folytatást. A szakvezetés leggyakrab- ban a Csáki — Miklós, Kepe, Horváth Z., Iványi — Horváth L., Szőke, Hóbár — Skublics,. László, Fuisz kezdőcsapatot szerepeltette. A hazai gólki­rály Horváth Lajos lett 4 gól­lal, míg 3-3 alkalommai vo'l eredményes Szőke, Mózsi, Fuisz, Skublics és Martinko- vics. A játékosok közül kiemel­kedő teljesítményt nyújtott a vezéregyéniséggé előlépett Kepe, valamint Csáki, Hor­váth Z. és Iványi. Az Olajbányász csapata hét­közben Jugoszláviában (PTUJ) szerepel nemzetközi tornán, majd 11-től kezdődik a sza­badság. t ----------------------------------------------------------------------------------------­Csalódással teli ősz Szekszördon Biztató kezdés után — győ­zelem a fővárosban, a III. kér. TTVE, majd hazai pályán a Kazincbarcika ellen — olyan zuhanórepülésbe kezdett a Szekszárdi Dózsa csapata, amely a soron következő tíz fordulóban sanyarú és hosszú böjtöt eredményezett. A Sal­gótarján legyőzése csupán fellángolásnak bizonyult, hi­szen a sikertelen széria to­vább folytatódott. Október kö­zepén aztán Garami szövet­ségi kapitány szeme láttára fektették kétvállra az akkor listavezető Szolnokot, s ezzel el is lőtték utolsó puskaporu­kat. Sokadszor okoztak egyér­telmű csalódást félévi bizonyít­ványukkal. Jelentős ponthát­rányukat tekintve újfent meg­kérdőjeleződött a lila-fehér gárda jövőbeni NB ll-es léte. — Egyértelműen gyengére sikeredett féléves szereplésünk. Meggyőződéssel állítom, hogy a csapatunkban 4—5 ponttal több volt ősszel. Ezek pedig fölöttébb hiányoznak a közép­mezőny második feléhez tar­tozó csapatokkal szembeni hátrányunkban. Ezért csak sa­ját magunkat hibáztathatjuk. Nem kívánok felmentést sem magam, sem a csapat számá­ra, hiszen sereghajtó pozíciónk önmagáért beszél — mondta értékelésében Teszler Vendel vezető edző. Mint minden sikertelenségi sorozatnak, így a szekszárdiaké­nak is több összetevője van. Varga, Somodi és Kiss a nyá­ron más klubhoz igazolt, Nagy­falusi, Vető és Varga II. pe­dig megkezdte katonai szol­gálatát. Sérülések miatt hét játékos szorult hosszú kény­szerpihenőre, másik három lab­darúgójuk pedig sárga lapos, eltiltás miatt pihent 3—3 talál­kozón. A helyükre állt fiata­lok még nem tudták pótolni őket. Szekszárdon szinte a tel­jes őszi idény a csapatkere­sés jegyében telt. Az előbb említett kényszerűségek, továb­bá egyes játékosok formain­gadozása és fegyelmezetlensé­gei következtében Teszler edző nem kevesebb mint 24 játékos­nak adott bizonyítási lehető­séget. 1976 óta alaposan megvál­tozott a lila-fehérek labdarúgó szakosztályának státusa. Meg­szűnt a kész, kiforrott labda­rúgók igazolása. Helyette a második vonal feladatait saját nevelésű fiatalok beépítésével igyekeznek megoldani. Az utóbbi években azért kénysze­rültek több meghatározó — Megyeri, Varga, Dienes — já­tékosukat eladni, hogy a csa­patnál maradók számára biz­tosítani tudják az NB II. tá­masztotta szereplési feltétele­ket. Arra a kérdésre, hogy lát-e reális esélyt az osztályozó el­kerülésére, a szakvezető így válaszolt: — Ezt a munkát sem lehet optimizmus nélkül vé­gezni. Biztos vagyok benne, hogy még egyszer nem jöhet össze ennyi rossz csapatunk életében egyetlen idény alatt. Időközben visszatért Nagyfalu­si, Vető és Varga II., sérült­jeink pedig felépültek. Egy si­keres téli felkészüléssel, az eredményes szakmai munkához szükséges tiszta légkörben ké­pesnek tartom együttesünket az osztályozó elkerülésére. Egy biztos: az őszi gyenge szereplés riadót fújt Szekszár­don. r Óvás helyett levél A kosárlabdában sokszor okoz gondot az időmérés. Talán emlékeznek még az 1972-es olimpia férfi dön­tőjére, ahol a már befeje­zettnek vélt mérkőzést né­hány másodpercig mégis folytatni kellett az óra hely­telen kezelése miatt. A ma­gyar férfi válogatottal is tör­tént egy furcsa eset a moszkvai VIT-en harminc évvel ezelőtt. A döntőben nem sokkal a befejezés előtt egy ponttal vezetett a szov­jet csapat. Mi támadhattunk és Bánhegyi a palánk mö­gött lévő órán figyelte az idő múlását, miközben pat­togtatta a labdát. Egy má­sodperc volt már csak visz- sza, amikor dobott, közben megszólalt a duda, jelezve a mérkőzés végét. Igen ám, de a labda még a jelzés előtt elhagyta a dobó já­tékos kezét, így érvényes volt a kosár és a magyar csapat nyert 1 ponttal. Hasonló történt a közel­múltban a Tungsram—PVSK női bajnoki mérkőzésen. Nagy vitát váltott ki az a találkozó kosárlabda ber­kekben és még mindig győz­ködik egymást a szakembe­rek, illetve a szurkolók azért, hogy helyesen ítéltek-e a játékvezetők vagy sem. Ezen az összecsapáson az történt, hogy a támadóidő lejártát jelezte az időmérő, de a labda már ezt megelőzően elhagyta a dobó játékos kezét, majd az a gyűrűről lepattant, ismét Tungsram- játékos szerezte meg, aki ko­sarat dobott és azt érvé­nyesítette, a bíró. A PVSfc még akkor beje­lentette, hogy óv, majd ké­sőbb a játékvezető is elis­merte, hogy hibázott. Ennek ellenére a pécsi csapat nem nyújtotta be az óvást, csak levélben jelezte észrevételét a szövetség felé. A vita így továbbra is él, mégpedig több ok miatt. Vannak, akik azt mond­ják, nem történt műhiba, csupán játékvezetői tévedés és ebben az esetben nincs helye az óvásnak. Vannak, akik úgy foglalnak állást, igenis műhiba volt, mert a játékvezető rosszul értelmez­te a szabályt és ez már nem tévedés. Mivel nincs óvás. nem is lesz tárgyalás, Így nem tudni, vajon a fegyel­mi bizottság miként minősí­tené az esetet. A szakemberek többsége szerint abban hibázott a já­tékvezető, hogy nem reagált az időmérő jelzésére, amely nyilvánvalóan megzavarta a védekező csapatot, ebben az esetben a PVSK-t. Az idő­mérő hibáját — mivel a tá­madóidé lejárta előtt né­hány tized másodperccel el­hagyta a dobó játékos ke­zét a labda és ilyenkor nem kell jelezni — helyrehozhat­ta volna a játékvezető az­zal, hogy holtidőnek minő­nősíti azt az időt, amikor a tornádó csapat értékesítette a lepattanó labdát. A PVSK nem óvott, mond­ván, ők a pályán akarnak bi­zonyítani, és nem a tárgya­lóasztalnál A jólértesültek szerint azért nem érdemes óvni, mer', ha a szövetség műhibának minősíti az ese­tet és eliendeli az újraját­szást, akkor elképzelhető, hogy nagyobb különbségű lenne a pécsi csopat vere­sége és ez a mostani szo­ros eredmény, az 5 pontos vereség a későbbiekben ked­vezőbb lehet a vasutasok­nak. Megkérdeztem Kassai Er­vint, az egykori neves nem­zetközi játékvezetőt, a szö­vetség alelnökét, mi a véle­ménye a történtekről. Mivel nem látta a találkozót, csu­pán közvetett úton szerzett információkat, nem foglalt állást. Csak arról adott tá­jékoztatást, hogy a szövet­ség a PVSK levele alapján megvizsgálja ugyan az ügyet, de semmiféle döntést nem hoz. Hivatalból ilyen eset­ben nem indit eljárást a szö­vetség. Egy-iksz-kettö A VDN totó- tippjeit az 50. játékhétre Dénes László hegesztő, pécsi lakos, az újmecsekaljai totózó törzstagja állította össze. Az 50. hét tippjei: 1. Cesena—Como. Tipp: x, 1. 2. Fiorentina—Internazionale. Tipp: x. 3. Milan—Roma. Tipp: 1. 4. Napoli—Juventus. Tipp: 1. 5. Pescara—Avellino. Tipp: i, 1. 6. Sampdoria—Ascoli. Tipp: 1. 7. Torino—Empoli. Tipp: 1, x. 8. Atalanta—Genoa. Tipp: x, 1. 9. Cremonese—Bari. Tipp: 1. 10. Lazio—Catanzaro. Tipp: x, 2. 11. Lecce—Udinese. Tipp: 1, x. 12. Sambenedettese—Piacenza. Tipp: x, 1. 13. Triestina—Bologna. Tipp: x, 2. 1 14. Modena—Brescia. Tipp: x. t Betéttombola * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * Ne feledje el, hogy MÉG NÉHÁNY HÉTIG TART az OTP betéttombola akciója, me­lyen értékes nyeremények kerülnek ki­sorsolásra : Dacia szgk., lakás, videó, színes televíziók, rádiós magnó. SORSOLÁS: december 31-én. Ne mulassza el szerencséjét! Mielőbb keresse fel az Országos Takarékpénztár © Baranya Megyei Igazgatóságát^ és fiókjait. -fc * vasamapi 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom