Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-05 / 335. szám
Szenna. festett, kazettás templomáról és szabadtéri ........ néprajzi múzumáról híres Somogy megyei faluról, Szennáról könyv jelent meg nemrég a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár kiadásában Kaposvárott: szerzője dr. Fekete László egykori szennai tanitó. A könyv története még 1934-ben kezdődik, amikor Fekete László az egyetlen állásra 21 (!) pályázó közül megnyerte a szennai tanítóságot, és Gönczi Ferenc néprajzkutató tanító majd mú- zeumigazgctó kérésére bekapcsolódott a helytörténeti, honismereti gyűjtő munkába. De az is lehet, hogy a történet még előbb kezdődik: a vidéki városok református kollégiumaiban, ahol évszázadok óta arra nevelték a jövendő tanítókat, hogy az iskolai oktató-nevelő munkán kívül a legnemesebb értelemben vett népművelő-népnevelő munkában is vegyenek részt: a műkedvelő előadások rendezésétől kezdve a gazdatanfolyamokig. Vagy a néprajzi gyűjtésekig. A múlt század végén meqindult és a két világháború között kibontakozott tudományos gyűjtőmunka nem haladhatott volna előre a falusi tanítók nélkül, akik adatlapok, kérdőívek ezreit töltötték ki és segítették a hivatásos kutatókat. Dr. Fekete László (aki szennai tanítóként a pécsi egyetemen szerezte meg doktorátusát) nyugdíjba vonulása után elővette egykori feljegyzéseit és megírta ezt a kis könyvet. Ismereteinek, gyűjtésének csak töredéke fért bele ebbe a szép, vékonyka kötetbe, amely nem tudományos monográfia, hanem személyes hangú, de tudományos hitelű felidézése a falu 1934—1945. közti történetének, hagyományainak. Régi határnevek, a jeles napokhoz kapcsolódó népszokások, gyermekjátékok, balladák olvasmányos összefoglalása és a nevezetes református templom szóban, képben való bemutctása. A könvvet Z. Soós István festőművész képei, Balogh László színes és fekete-fehér fotói illusztrálják, a beveztőt Winkler Tibor tudományos kutató irta. A könyv premierjét a művelődési házban tartották, ahová eljöttek dr. Fekete László egykori tanítványai is. Ma már túl az ötvenen, hatvanon, de nem múló tisztelettel és szeretettel volt tanítójuk iránt. G. T. Gyermekopera a környezetvédelemről, vennem csalódást ez a hangzatos műfaji megjelölés? ,,A sárkány és a Zöld lovcg" című zenés játék pécsi bemutatója utáni lelkes taps azonban minden kétséget eloszlatott. Vidor Máté változatos dallamai, Fábri Péter egészséges humorral fűszerezett librettója és a mohácsi zeneiskolások lelkes igyekezete élménnyé varázsolta a környezetvédelem már- már agyoncsépelt, eléggé mégsem hangsúlyozható témáját. Egyfelől kirajzolódik a szennyezés sárkányának léveqőt, vizet, erdőket, madarakat pusztító hét feje. Másfelől a sárkánnyal hősiesen megküzdeni kész Zöld lovag rádöbben: füstölgő kémény nélkül nincs gyáripar, mérgező vegyszerek híján honnan lenne műanyag? Hogy mi a megoldás? Hát „kéne egy konferencia" — éneklik csúfondáro- san a gyerekek, kipellengérezve a felnőttek tehetetlenségét. Victor Máté a XX. század és a természet ellentmondásos viszonyát korunk zenéjének eszközeivel jellemzi. Egyéni lelemények mellett merít a népdal, a középkori diákdalok. sőt Mozart és a dzsessz kincseiből. Ugyanakkor teret ad a gyerekmuzsikusok alkotó képzeletének is. A haldokló madár énekét például Kovács Eszter heqedű-, Pfeif Áanes klcrinét-. Zinner lános kiirtröqtönzése festette alá, képet adva arról, milyen szinten művelik a zenélésnek ezt a módját az iskola évek óta működő improvizációs klubjában. A 14 tagú zenekar, az öt szólóénekes és a 23 tagú kórus betanítását Kovács Győző igazqató vállalta, az ötletes jelmezeket pedig pedagógusok és szülők szabták- varrták-ragasztották. A pécsi előadást a II. Nemzetközi Építészeti és Környezetnevelési Konferencia kétszáz résztvevője láthatta, hallhatta, áprilisban pedig Budapesten, a Fészek Klubban, a Zeneművész Szövetség és a Zenepedagógus Szakosztály rendezvényén lesz látható. R. Zs. Pécsi fiatalok Grazban. November 20-án indult a ■■■■■■■■«—Pécsi Nyári Színház Vegyes- kara és a Szélkiáltó együttes Grazba, hogy eleget tegyen a Vocale Ensemble Cantate háromnapos meghívásának. A Nyári Színház kórusa eqy éve alakult fiatal tagokkal, Lakner Tamás vezetésével. Nyáron léptek először nyilvánosság elé a „Szeszélyes műfajok" című előadásban, első koncertjüket pedig most Grazban adták. Rövid egy év alatt egységes kórussá érlelődtek: homoaén, lány hangzás, tiszta intonólás és kifinomult muzikalitás iellemzi interpretálásukat. Céliuk, hoav a klasszikus művek igényes megszólaltatásán kívül könnyedebb hangvételű, közönséa^salo- gató darabokot is bemutassanak. Szívesen éneklik a Oiian- do-qunndot. a Gvertvofénv kerinaőt saiát feldolgozásban, és méltán ingerük kacagásra hallgatóikat a ,.Zacskókantáta" és a Bukfenc c. „dalok" meqszólaltatásakor. A Szélkiáltó együttessel való egymásrotalálós igen szerencsésnek bizonyult. Ök magyar néndalfeldolqozásokat adtak elő, és lemezeikről ismert dalaikkal derítették jókedvre a közönséget. Közös munkájuk eredménye és koncertjeik csúcspontia a Misa Criolln, amelvnek elhangzása után kitörő tapsvihar bizonyította, hogv folytatniok kell az együttes muzsikálást. A siker a kórusé és karnagvuké. a Szélkiáltóé, a tolmács-zongorakisérőé, a tehetséges szólistáké és a szervezőké. F. L. Két zenekar. Nagyszámú közönség előtt a pécsi Apáczai Nevelési Központ színháztermében oz ANK Művészeti Iskola Zenei Tagozatának és az Ifjúsági Ház Zenekarának első közös hangversenyére került sor november 24-én. Bevezetőként az IH vonószenekor tehetséges bőgőse, Győri Kornél zenekari szonátájának első tételét hallhattuk. Nem könnyű feladat zeneszerzőként bemutatkozni, s hogy sikerült, az a vonószenekar két karnagyának, Mihályi Istvánnak, és Maros y Lászlónak köszönhető elsősorban, akik felfigveltek Győri Kornél tehetséges muzsikusi, zeneszerzői hajlamára. Vivaldi D-dúr kettősversenyében három kislánv debütált szólistaként. Heaedűn Semjén Zsófia és Pukli Annamária, a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei, (tanáruk Tomcsányi György né), continuo-n pedig Mostbauer Zsuzsanna. Az est befejezéseként Havdn D-dúr zongoraversenyét Apaovi Mária tanítványa, a Művészeti Iskola növendéke. Szabó Dániel játszotta. A mindössze 12 éves fiúcska érett zongorajátékával kápráztatta el a közönséqet. Üj tehetséget ismertünk meg Szabó Dániel személyében. M. Gy. E HÉTVÉGE IVBilhelybeszelgetések ¥ Uj sorozat a Művészetek Házában A hivatalos átadás még nem történt meg, de már számos érdekes rendezvényt, kiállítást tartottak a pécsi Művészetek Házában. Műhelybeszélgetések címmel belefogtak egy sorozatba is, amelynek első eseménye a Művészet című folyóirat főszerkesztőjével és a lap egyik fotósával való találkozás volt. A Művészet, az egyetlen magyar képzőművészeti folyóirat megújulás előtt áll. Rideg Gábor főszerkesztő szívesen szólt a tervekről és a januári számról, amelyet már elküldték a nyomdába. — Tízezer példányban jelenünk meg, a lap negyven százaléka külföldön talál olvasókra. Többször halljuk, hogy itthon a lapárusoknál alig lehet hozzájutni a folyóirathoz, noha nekünk minden hónapban küldenek vissza 100—200 példányt. Korábban orosz, angol nyelvű melléklettel jelentünk meg, de erre anyagi okok következtében nincs mód. Ezért találtuk ki a januártól már látható új formánkat. Minden számban tervezünk úgy 25—26 oldalnyi kiemelt részt, amelyet cngolra is lefordítunk. Néhány hasonló jellegű lapot már kiadtak a világon. — A formai változás menynyiben jelent tartalmi módosulást?- Tárgyszerűbb, egyértelműbb cikkeket szeretnénk közölni ebben a kiemelt részben. A jóértelmű értékpropagálásra jobban figyelünk. A képzőművészet a legalkalmasabb arra, hogy értékeinket a világ is megismerje, hiszen szavak nélkül is érthető. Szükséges a színvonalas „propagandamunka”, nem elég arra számítani, hogy egyszer csak Valaki Valahol felfigyel egy- egy művészünkre. Változtatni szeretnénk az írások stílusár is. A magyar képzőművészeti kritika jelentős része még mindig abból indul ki, hogy valakit úgy lehet csak dicsérni, ha közben másokat vagy mást szidalmaznak. Ez nagyon feszült és igaztalan légkört hoz létre. Még egy mondattal a formai újdonságokról. Újfajta tipográfiát kívánunk meghonosítani a lapban, az alkalmazott grafika legjobb képviselőit kérjük majd fel a cikkek formai elhelyezésére, a lap tördelésére. Az írások tartalmuknak megfelelő egyedi „ruhát” kapnak. Arra gondoltunk, hogy az alkalmazott grafikusoknak lehetőséget nyújtunk, hogy be is mutatkozhassanak a lapban, vagyis egy- egy oldalon számoljanak be pályájukról, munkájukról. — Évente 3—400 művészről esik szó a folyóiratban. Mi arra a biztosíték, hogy a legjobbak is bekerüljenek?- Vannak művészek, akikről rendszeresen, visszatérően is írunk, és igyekszünk a többieket folyamatosan bemutatni. Biztosíték? Törekvésünk, hogy minél több tárlatra, minél több műterembe ellátogassunk. Az ország majd minden részében vannak tudósítóink. A kortárs társadalom is fölfölfigyel egy-egy rendhagyó zsenire. Csontváryról például Jevgenyij Jevtusenko MEHES KAROLY Kell, hogy kételkedni tudjunk önmagunkban Az élet sója Hót szent lesz, ki szentekhez tolakszik magától? Kétkedni- önmagunkban — nem szentségesebb? Tehetséges az, ki visszahökölni bátor Attól, milyen gyötrően tehetségtelen. Kell a gyávaság könyörtelennek lenni, s kell hozzá megannyi apró könyörület, ha ólmesszi célokhoz lépünk közelebb mi, S talpunk alatt a sok csillag csipogni kezd. Só ami só vagyok aki vagyok félek de maradok felek és harmadok Mert kell, hogy kételkedni tudjunk önmagunkban, Hogy kínok konok fogói tépkedjenek, S hogy az éji égbolt az ablakon bebújva halántékunk csillaggal ütögesse le, Kell, hogy abbahagyva minden abrakadabrát, felrobbantsuk magunk, s körülöttünk derű, míg összekotorjuk a sok dirib-darabkát, s kezünk ágy alól ujjanként előkerül. gyüszünyi isten a parton piheg a sótól kiverve ki látott ilyet s a sikongó villamos a szobánkba rontva arcunkon végigszántson kerekeivel, és hogy ama kötél, a horzsoló, otromba, ablakba vágódjon szörnyen s elevenen. De ha már felnyomakodtál szennyből a mennybe, enyhülj mennhelyeden s tűnődjél el, hiszen, amíg te is itt voltál lenn, igazi szennybe, mennyivel kevesebb volt mindenütt a szenny. én aki vajon nyugton elhatok tü fokán hajnal száladzik agyon Hogy jöjjön, ha más nem, a legócskább kisértet, jöjjön a megtépázott, rongyos, jelmezes, de még akkor is, ha a kisértet is sértett, az élőknél, tudom, sértettebb úgyse lesz. Hitvány, ki kételkedni nem tud önmagában! S a teremtő magasra csak olyat emel, Kit a legparányibb lépésnél is kirázhat a bizonytalanság dermesztő hidege. öklendett engem imádva szeret nyaljam a testét a sós ereket Kell, hogy legyen bennünk halálos gyávaság, ha megtörjük fecsegések unt hangzavarát, s ha megborotválkozunk, látván mintha sápadt arcunkon a sirhant zöld tűje ütne át. Jobb ütőeret felvágni konzervnyitóval, Jobb pádon aludni korhelyként részegen, mint az összkomfortos hit bármely alkotóban, melyet ki-ki önnön fontosságába vet. az élet kicsit sőt nagyon olyan sóval nem gyógyít senki komolyan Kell, hogy dadogni tudjunk, ébren lázban égve, Kell kétségbeesés, s ugrás a semmibe, Korunkkal kereken talán csak az beszélhet, Aki már kellőképpen kétségbeesett. Áldott a művész, ki bolond indulatában szétveri szobrait, ha kell, egy perc alatt, ki fázik s éhezik, de nem hisz önmagában, ki csalhatatlansága hitétől szabad. Szilágyi Ákos fordítása marad tátogni úgy kivettetve s gyanakodni az izekkel szembe A síneken lezárult élet [ egy pesti újságíró megjegyezte akkoriban, hogy „különös világ Csontváry világa". És ez már jelentős lépés a figyelem- felkeltéshez. — Átlapozva a Művészet ez évi számait, majdnem mindegyikben olvashatunk pécsi művészekről szóló írásokat, értékeléseket. Amint ön elmondta, a januári szám kétnyelvű blokkján a Pécshez is kötődő művészről, Gyarmathy Tiha- mérról szól. A Művészetek Háza igazgatója, Molnár G. Judit pedig megemlítette, hogy terveznek önökkel közös képzőművészeti kiadványokat. — A Művészetben megjelenő színes fotókkal illusztrált írásokból, további tanulmányok hozzákapcsolásával kis monográfiák kerekednek ki, amelyeket a Művészetek Háza megjelentetne. Elsősorban baranyai művészekre gondolnak. Lapunk már dolgozott együtt más megyékkel is. Nagy örömmel várjuk most a pécsiekkel való közös munkát. B. A. József Attila hal ötvenedik évford Thomas Mann és József Attila 1937-ben 50 évvel ezelőtt, 1937. december 3-án este fél nyolckor a balatonszárszói állomásról induló tehervonat elé vetette magát a kor legnagyobb költője, József Attila. Vannak emberek, költők, művészek, akik írásaik mellett ránkhagyják - kínzó vagy boldogító emlékként —, életüket is. Petőfi halála a csatatéren, Radnóti tragikus kitartása az értelmetlen pusztulás szükségszerűsége mellett így, műalkotás- szérűén zárta le, avatta örök emlékké sorsukat. József Attila a szeretetet kereste, otthon akart lenni a világban, pedig élete bezárult az otthontalanságban. Felnőtt szeretett volna lenni, olyan ember, aki kézben tudja tartani a sorsát, biztonsággal mozog a világi cait, elviseli nevezte e ember", olyc lóban függel szabad a ra tői, az idei saját életén végül önnör tői. Ma ez t Attila legnai számunkra, c ga sosem t nőtté válni. Kései versi dik vonzerej kot, veszélyei amelyek a m bújkálnak, v szomorúságai két, magányi són sorsunkc 1987. d<
