Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-30 / 359. szám

1987. december 30., szerda Dunántúli napló 3 Szegény amatőr mozgalom Á megoldás: megyei alapítvány? A szolgáltatásaikat meg kell fizetni Az amatőr művészeti moz­galom a kulturális élet egyik válságágazata. Az elmúlt években — a válság ,,hőmé­rőiéként" — csökkenni kez­dett az amatőr csoportok száma. Baranya megyében 1982. és 1986. között 294-ről 191-re fogyatkozott táboruk, és nagyobb csökkenés csak azért nem regisztrálható, mert a tárgyalkotó amatőr csoportok (szakkörök, hímző- és faragókörök) száma gya­rapodott: az egyedüli fölfelé kapaszkodó indácska a sta­tisztika léckerítésén! Sajnos, a legmívesebb szö­vőszakkör sem pótolhatja a megszűnt színjátszóköröket, énekkarokat, táncegyüttese­ket, zenekarokat. Ezért hatá­rozta el a megyei tanács mű­velődési osztálya, hogy koor­dinációs alapot hoz létre az amatőr művészeti mozgalom támogatására. Az első meg­beszélést december közepén tartották meg a művelődési osztály, az SZMT, a KISZ, a MISO, a KISZÖV, a TESZÖV és a Megyei Művelődési Köz­pont képviselői. A művelődési osztály el­képzelései szerint a közös pénzalapot pályázati úton osztanák szét a következő szemoontok szerint: Támogatást kaphatnának a frissen megalakult együtte­sek; a megyei közművelődé­si programot gazdagitó in­tézmények, együttesek, ren­dezvények; a hazai fesztivá­lokon, illetve külföldön fel­lépő és a jubiláló együtte­sek; azok a csoportok, ame­lyeknek fenntartói nem tud­ják kifizetni a szereplésre ki­kért dolgozók munkabérét. A vita során ezekből a tá­mogatandó célokból mind­össze kettő maradt: az ala­kuló együttesek, és a megyei programok anyagi támoga­tása, és hozzájött egy har­madik: a szakmai táborok költségeihez való hozzájá­rulás. Közben jelentősen megvál­tozott az alapkoncepció is. A résztvevők hamar rájöttek arra, hogy a megyei tanács által fölajánlott 50—100 ezer forinton kívül jelenleg nincs mit letenni az asztalra. Egyik fél sincs abban a helyzetben, hogy az 1988. évi gazdasági szabályzók ismeretében fele­lősen nyilatkozhatna az ál­tala felajánlható összegről. Ám a megbeszélés résztve­vői mégsem mentek haza dolguk végezetlenül: számos ötlet, javaslat született arra, hogyan ránthatja ki maqát az amatőrmozgalom abból a kátyúból, amelybe az utóbbi évtizedben belezökkent. * A legnagyobb tetszést ki­váltó — s a mai gazdasági törekvésekhez valóban a leg­jobban illő — javaslat egy alapítvány létrehozása volt. Ezzel ugyanis mindenkit be lehetne vonni a kulturális cé­lok támogatásába. Az üze­meket, a magánvállalkozókat is. S ki lehetne kerülni azt a csapdát, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a sport­egyesület támogatására adott pénzt a vállalatok levonhat­ják adózatlan nyereségükből — a kulturális célokra lei­ajánlottat nem! Durvábban fogalmazva: egy futballista megvásárlására fordított pénz levonható az adóalap­ból, az arezzói fesztiválon győztes kórus költségeihez való hozzájárulás nem . . . (Hasonlítsuk össze labdarú­gásunk és kórusmozgalmunk tekintélyét a nagyvilágban!) Egyszóval az alapítvány le­hetővé tenné, hogy nagyobb összeg gyűljön össze az ama­tőr mozgalom életben tartá­sára. Ide folyhatnának be azok a pénzek, amelyeket az idegenforgalmi hivatalok fi­zetnének ki a kulturális mű­sorokért (máig kiaknázatlan terület); amelyet az együtte­sek más fellépésekből szed­tek össze és ajánlottak fel a közös alapba; amelyet az akár egyesületté szerveződött művészeti csoportok vállalko­zásai eredményeztek (pél­dául hímzők, fafaragók a tárgyak eladásából keletke­zett pénzei); az állami támo­gatások és egyéb felajánlá­sok. A Baranyai KISZ Bizottság és a MISO kapott az or­szágos központtól másfél mil­lió forintot megyei fölhasz­nálásra, de — a mostani ál­láspontjuk szerint - ebből nem lehet egy részt lehasí­tani az amatőr mozgatom tá­mogatására. A csoportoknak egyenként kell megpályáz­niuk a kívánt összeget. Ám, ha létrejönne az alapítvány, maga is pályázhatna a Kö­zösségi Letéti Számla egy kerek összegének elnyeré­séért. Döntés a karácsony előtti ülésen természetesen nem születhetett. A résztvevők azonban egyetértettek ab­ban, hogy ha az amatőr mozgalom nem segít magán, senki sem fog segíteni rajta. Szép dolog, hogy az amatőr együttesek fellépéseikkel tá­mogatják az olyan nemes célokat, mint a rákalapít­vány, a csökkentlátó gyere­kek utógondozása, a színház felújítása, de most már arra is gondolniuk kell, hogy ma­gukért táncoljanak és éne­keljenek. Ha ilyen radikáli­san csökken az állami tá­mogatás, ha ilyen elszegé­nyedett fenntartók állnak mögöttük, talán nem számít önzésnek, ha egyszer a sa­ját alapítványuk javára gyűj­tenek. Mindez természetesen nagy erőfeszítéseket kíván a mozgalomtól, de meg is sok­szorozhatja erejét, életké­pességét. Valaki úgy fogalmazott a tanácskozáson: az amatőr együtteseknek most már va­lóban amatőrökké, vagyis ön­fenntartóvá kell válniuk. Ez rendben is van, de akkor azok, akik műsort rendelnek tőlük eay-egy ünnepélyre, gyáravatásra, klubestre, rep­rezentációs vacsorára, aligha elégíthetik ki a számlát az­zal, hogy borítékot csúcstat­nak az együttesvezető zse­bébe, vagy meghívják az együttest egy kólára. Ugyan­is, ha elvárjuk tőlük, hogy maguk fizessék utazásaikat, ellátásukat, vegyenek ki sza­badságot a közszereplések idejére, és ráadásul még in­gyen szórakoztassák a nagy­érdeműt, akkor többet felté­telezünk róluk, mint ügybuz­galmat és megszállottsá­got . . . A következő értekezlet márciusban lesz az alapít­vány tárgyában. Az időpon­tot egy kicsit későinek ér­zem, hiszen minden perc számít ilyenkor. A türelem egyetlen szempontból indo­kolt: a gazdasági szabályo­zók mai káoszában aligha lehetne még gyors és reális döntést hozni. Havasi János Új telefon­központ Nagykőrösön Kétezer vonal kapacitású új telefonközpontot helyezett üzembe kedden Nagykőrösön a Budapest-vidéki Postaigaz­gatóság. A 40 millió forintos beruházás nyomán lehetővé vált, hogy az országos, illet­ve nemzetközi távhívásba be­kapcsolódjanak a város tele­fonelőfizetői. Nagykőrös a 20-as körzetszámon érhető el. A városból azonban a buda­pesti távhivóközpont túlzsúfolt­sága miatt egyelőre csupán 'Cegléd hívható közvetlenül, más közvetlen hívásokra csak egy-két év múlva, a távhívó­központ bővítése után lesz le­hetőség. A nagykőrösi központ üzembe helyezése nyomán ezer új telefonnal bővülhet a helyi hálózat. Ehhez azonban a ká­beleket még ki kell építeni. A munkálatok várhatóan 1988- ban indulnak meg. Galerin ’88 Kilenc kiállítás lesz 1988-ban a Pécsi Galériában, 11 pedig a Kisgalériában. Ez valamivel kevesebb, mint 1987-ben volt, de érdekességekben, különle­gességekben nem szűkölködik a program. Bak Imre festőművész nagy­sikerű budapesti kiállításának anyagából készült válogatással nyitja a Galéria az évet, majd februárban a Képzőművészek Szövetsége textilszakosztálya Vendégprofesszor a tanárképző karon Kibédi Varga Áron Hollan­diából Verseit idehaza a Jelenkor kö­zölte először. Kibédi Varga professzor Pé­csett a nyelvészeti intézet vendége volt. A francia szakos hallgatóknak tartott előadáso­kat a francia klasszicizmus irodalomelméletéről. Többször és szívesen találkozott a diá­kokkal kötetlenebb formában is; december közepén a nyu­gati magyar költőkről tartott hallgatói ankétot. Feltétlenül említést érdemel az a speciálkollégium, ame­lyet Kibédi Varga Áron a ta­nárképző karon hirdetett meg, s amelynek témája egy igen érdekes problémakört érint: a szó és a kép, a narráció és a vizualitós viszonyát. Az amszterdami református egye­tem egyik vonzereje éppen a ,,word and image study", vagyis annak a vizsgálata, hogy egyes művészettörténeti korszakokban hogyan kapcso­lódik egymáshoz a gondolat- közlés (az elbeszélés) szöve­ges és képi formája. Kibédi Varga professzortól megtudtuk, hogy a nyolcva­nas évek elején bekövetkezett költségvetési szigorítások óta a holland egyetemek tudato­san törekszenek sajátos kuta­tási és képzési arculatuk ki­alakítására. Az állami támo­gatós radikális csökkentése után csak az a felsőoktatási intézmény maradhat életben, omely kellően érdekes prog­ramjával magához tudja von­zani a diákokat. A hallgatók mintegy étlapból válogatnak a kínálatból, s nemegyszer a legkülönfélébb tudomány­ágakat párosítják össze, mi­közben egyetemről egyetemre vándorolnak. Mindez, persze azzal a veszéllyel jár, hogy az ötödik év végén „fontomdiplo- mát" kapnak, amely mindenre és semmire sem képesiti őket, de ha ennek lesz is hátrányos hatása, az csak a későbbiek­ben fog érződni. Egyelőre mindenki tobzódik az informá­ciókban . . . H. J. rendez itt kiállítást nyomott anyagokból, márciusban pedig nemzetközi plakótkiállítás lesz. Azoknak a plakáttervezőknek a műveiből láthatunk, akik az elmúlt tíz évben szerepel­tek a Pécsi Galériában, s meghívtak még 30 külföldi mű­vészt. Májusban kerül sor a nemrég elhunyt Ficzek Ferenc- a Pécsi Műhely volt tagja- emlékkiállítására, majd a kerámiabiennáléra és a Rajz’ Drawing '88 kiállításra. Ezután Gellert B. István legújabb munkáiból mutatnak be, a Janus Pannonius Múzeum pe­dig az Izraelben elhunyt Bán Béla festőművész hagyatéká­ból rendez kiállítást. Különle­gességnek számít majd a JPM másik kiállítása is: mindkét galériát igénybeveszi a pécsi művészet áttekintése a múlt század közepétől napjainkig. A Kisgalériában H. Barakonyi Klára és Pandúr József pécsi művészek után a hagyományos csere keretében hat Tolna megyei művész vendégszere­pei itt. A DOZSO budapesti vendégszereplését visszonozza a Kisgaléria a XXII. kerületi művészek kiállításával. A minszki plakátművészek között olyanok is lesznek, akik Var­sóban nemzetközi dijat nyer­tek. Árendás János fiatal pla­káttervezőnek színházi plakát­jaira lesz érdemes figyelni. Július végén, az Európa Can­tat idején pécsi és neves ma­gyar grafikusok műveiből lesz vásárlással egybekötött kiállí­tás: számozott példányokat értékesítenek olcsón. Keserű Ilona festőművész tárlatán az utóbbi évek ter­méséből láthatunk, majd Buczkó György, a kisplasztikái biennálé második díjasa kö­vetkezik a sorban, aztán Mol­nár Sándor, a kerámiaszimpó­zium díjazottja lép a közön­ség elé. Az új évben változatlan ma­rad a két galéria költségve­tése, de a Pécsi Városi Tanács jelezte, hogy plusz támogatást nem tud adni. Ezt már a prog­ram összeállításánál is figye­lembe vették: kevesebbet for­díthatnak szállításra, propagan­dára. Egyszerűsítik a műsorfü­zeteket, bár egyes kiállítások prospektusát változatlanul igé­nyes nyomdai formában adják ki. A belépőjegyek árát le­hetőleg nem emelik — jelen­leg 5 forint —, szombaton továbbra is mindenki számára, máskor pedig a diákok, ka­tonák, .nyugdíjasok számára ingyenes a belépés. Ezen sem akar változtatni a galéria ve­zetése. Pinczehelyi Sándor grafikus- művész, a Pécsi Galéria veze­tője január 1-jétől egyéves fi­zetésnélküli szabadságra megy, mert — Bukta Imre festőmű­vésszel és Samu Géza szob­rászművésszel együtt — az 1988. évi Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállító­ja lesz, és erre készül. Ez idő alatt Gamus Árpád, a Kisga­léria vezetője látja el a két in­tézmény irányítását. G. T. Ha egy tíz esztendővel ez­előtt végzett tanár végigsétál mostanában az alma mater, az egykori Tanárképző Főis­kola folyosóján rápillantván a hirdetőtáblára, bizony elkereke­dik a szeme a csodálkozástól. A nyelvészeti tanszék előtt — de másutt is — a legkülön­félébb speciálkollégiumok vá­lasztékát találja, olyan címe­ket, amelyek valamikor csak a nemzetközi szaklapokat forga­tó, igen ráérős könyvtárláto­gatók előtt voltak ismertek. Sokat változtak az előadók is. Ma már nem ritkaság, hogy hazai vendégprofesszort hív­nak meg, egy-egy szakterület legjobb ismerőjét, sót az utób­bi időben egyre több külföldi tanár kapcsolódik be az ok­tatásba. Az egyik vendégprofesszor Amszterdamból érkezett. Ki­bédi Varga Áron, a holland világváros református egyete­mén francia irodalomtörténetet tanít. 1948-ban, tizennyolc éves korában került Hollandiába — édesapja neves professzor, elismert Kant-kutató volt. Ki­bédi Varga Áron német és francia egyetemeken tanult, majd Amszterdamba hívták meg oktatónak. Jóllehet szakterülete a régi francia irodalom lett, érdek­lődése egy pillanatra sem szűnt meg a magyar litera- túra iránt. A Hollandiában működő Mikes Kelemen Kör egyik vezéregyénisége, mi tcbb, maga is a költők sorá­ba lépett. Első verseit Cs. Szabó Lászlónak küldte el Londonba, s az ő közvetítésé­vel jelentek meg a nyugati magyar irodalom egyik leg­rangosabb folyóiratában, a müncheni Látóhatárban. Az ötvenes évek első felére te­hető költői indulása óta Kibé­di Varga Áronnak két verses­kötete jelent meg Washing­tonban. (A Téged című kötet­hez Weöres Sándor írt elő­szót.) Rendszeresen publikál az Új Látóhatárban, a párizsi Magyar Műhelyben, s néhány éve hazai folyóiratokban is. mi lilii Örökségek Volt Pécsnek a város szel­lemi múltjához méltó, egyszer­smind tekintélyt, elismerést ho­zó és környezetkimélő ipara. Nem volt ez az ipar anyag- és energiaigényes, „csak" az kellett hozzá, amiről ma olyan sokat beszélünk Magyarorszá­gon — szaktudás. Volt kérem Pécsnek egy Angster-orgona- gyára, amely művészi alkotás­számba menő hangszerekkel látta el Közép-Európát, a szlavóniai szülőfalu Kácstól Kassáig. Hogy az orgona mint „klerikális hangszer” gyártását mikor szüntette be Pécs váro­sa, azt talán nem is kérdezi már a nyájas olvasó. Nos, azokban a sokat emlegetett években, melyeket nemcsak elpusztított orgonagyárak kap­csán emlegetünk oly sokszor manapság, hanem a mai Ma­gyarország gazdasági, politi­kai és szellemi életének jelen állapotának elemzésekor is. A Pécsi Körzeti Stúdió Pan­non Krónikájának karácsonyi mellékletében a „Volt egyszer egy Angster-gyár" című doku­mentumfilm, munkatársunk, Wallinger Endre forgatóköny­ve alapján készült, Háda Sán­dor fényképezte a művészi szépségű orgonákat, és a sok­féle dokumentumot, visszaem­lékezést Bükkösdi László ren­dezte sokszínű, ám egységes és gazdag egésszé. A hang­szerek királynőjét Baráti Ist­ván orgonaművész szólaltatta meg. Hallhattuk a dinasztiaalapí­tó Angster József történetét, aki vclcoló iparoslegényként indul el sok éves európai ta- nulmányútjára, aki Párizsban a világ legelső orgonagyárá­ban tanulja ki ezt a művé­szetet, hogv aztán éppen 120 éve eljöiiön ide Pécsre, és gvárct alapítson a József ut­cában . . . Megrendítő volt a filmben megszólaló utolsó or­gonaépítő mesterek, köztük Angster József és Anqster Im­re emberi tanúságtétele. Őriznünk és vigyáznunk kell, amit apáink ránk hagytak, to­vább gazdagítanunk ezt a je­len tudásával — jó ideje fo­galmazzuk ezt a feladatot, hi­szen a legutóbbi évek szinte kiprovokálják a ma emberé­ből, hogy gondoljon azzal a környezettel, amibe be­leszületett: tárgyaival és szel­lemivel, és gondoljon arra, va­jon jól sáfárkodik-e a reá bí­zott tálentumokkal. Túl sokat rombolt, pusztított e század embere szerte a világban, s eljött az ideje az értékek őri­zésének. És most már az egész világot kell óvni a pusztulás­tól, nemcsak az olyan meg­hitt örökséget, mint amilyent Rab Zsuzsa mutatott be a szü­lőföldjéről, Pápáról készített filmben. Eqyszerre kaptunk itt képet a Petőfit, Jókait, Nagy Lászlót, Ágh Istvánt útjára in­dító oskolavárosról, és az em­lékező költő, műfordító énké­péről. Ilyen örökségfilm volt Zetli- rellié is karácsony vasárnap­ján arról az Assisi szent Fe­rencről, aki ember és termé­szet felé fordulásával az egyik első fontos lépést tette Euró­pában, a középkor megkövült- ségéből az ember- és termé­szetközpontú világszemlélet fe­lé. Ezen az úton indulnak majd pár évtized múlva a képekbe életet lehelő Giotto, vagy a költő-gondolkodó óriás, Dante és művészek, természettudósok sokasága. És az útnak még mindiq nem értünk a végére, hisz olyan messze van még mindia az áhított természet- és emberközpontú világ. örökségek? Két nagy ma­gyar építőművész, Ybl Miklós és Schulek Frigyes leszárma­zottai beszéltek végül 27-én este családias meghittséggel a konyhapénzen is épített Má­tyás-templomról, a múlt szá­zad utolsó három évtizedében világvárossá serdült fővárosról, a várnegyedről, amely idén odakerült az UNESCO műem­léki világranglistájára . . . G. O. Húsz kiállítás lesz Változatlan költségvetés Nem emelik a belépődíjat Pécsi művész a Velencei Biennálén Vetélkedő Megyei döntőt, vetélkedőt szervezett az ÉDOSZ Baranya Megyei Titkársága december 28-án. 12 csapat indult 32 fő­vel. A téma szakmai, kulturá­lis és politikai volt. Első he­lyen végzett a Baranya Me­gyei Baromfifeldolgozó és For­galmazó Közös Vállalat, má­sodik a Szigetvári Konzerv­gyár, harmadik a Pannonvin Borgazdasági Kombinát csa­pata lett. A verseny színhelye a Borgazdasági Kombinát pé­csi klubja volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom