Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-28 / 357. szám

1987. december 28., hétfő Dunántúli napió 5 Akik karácsonykor is dolgoztak Állandó ügyeletet tartanak a pécsi erőmű hővezénylőjében Késik az igazi tél? Rajtra kész hóekék Félpályás útlezárás a kozármislenyi úton Új évi mentesítő járatokat indít a MÁV H fa kicsi... E mlékszem arra a kará­csonyra, 1945 decem­berére. Falusi tanító lévén apám rendezte az is­kolában az ünnepi színielő­adást. A darab egy sok­gyerekes család otthonában játszódott karácsony esté­jén. Az édesapa sokat dol­gozott, rendesen etette, ru­házta gyermekeit, de bi­zony, nem telt akkora fenyő­fára. mint a szomszédoknak. És az ajándékok is sze­rényebbek voltak. A függöny felment, az édesapa odafor­dult a gyerekekhez: „A fa kicsi, de azért jól mutat." Este otthon mi is körül- álltuk a saját fánkat. Szár- nyaszegett volt, ritkás leve­lű, halovány, kályhaezüsttel festett diók függtek rajta. Mégis boldogok voltunk: a húgom megkapta az én ki­nőtt télikabátomat, én pe­dig az unokatestvéremét. Apám meggyújtotta a gyer­tyákat és így szólt: „A fa kicsi, de azért jól mutat". Ez a mondat azóta is kí­séri karácsonyaimat. Amíg gyerekként otthon töltöttem az ünnepet, a húgommal abban versengtünk, melyi­künk mondja ki először a gyertyagyújtás után. És most már a fiaim is: egymás ra néznek és mondják, a fa kicsi . . . Ha a családi szólásmon­dás nem is — a karácsony­fák sokat változtak e negy­ven év alatt. Elmúlt az idő, amikor egy cserépbe dugott ág is jelképezhette az ünne­pet: ma már csak a leg­arányosabb, legformásabb fát hozzuk el az árustól. És lehetőleg minél nagyob­bat. Nemcsak azért, mert telik rá, hanem mert jelzi, hogy több az is, ami az ágak alá kerülhet. Az egy­kori gyerekek vágyainak ne­továbbját jelentő villanyvo­nat már nem számít külön­legességnek, a fényképező­gép, a maqnó éppoly gya­kori ajándék, mint a szánkó, a síléc és a korcsolya. És nem ritka a kerékpár, a mo­torbicikli, a mikroszkóp, a képmagnó sem. Avagy egy öltönv ruha, természetesen nem használt, hanem vado­natúj, jó szövetből, méretre készítve. Ezt a „természetesen" szót tíz-tizenöt éve még úgy ír­ta le az ember, hogy nem kellett utánagondolnia. A jó szövetből méretre sza­bott öltöny sokaknak volt természetes - már-már azt hittük, mindenkinek. A hasz­nált ruhát akkoriban kam­rában rágta szét az egér, a tovább ajándékozás sér­tésszámba ment: aki elfo­gadta, röstellte. Mára azon­ban tudomásul kellett ven­nünk és hangosan ki is mondtuk, hogy míg megsza­porodott azok száma, akik­nek sok-sok szabott öltönyük van, másoknak csak kon­fekcióra telik, vagy arra sem. Megnőtt a használt ruha ázsiója, és jól tudjuk, jö­vőre tovább nő. A figyelmes szemlélő láthatta az idei fenyővósáron, hogy sokan 20-30 forintos különbségért is visszaadtak egy-egy fát: az olcsóbbat vitték. És sok családban az egyébként is szükséges téli ruha, cipő, kabát volt az ajándék. M erthogy az ország ka­rácsonyfája sem mu­tat olyan jól, mint tíz évvel ezelőtt: kevesebb raj­ta a cukor és lassan ke­vesebb a csillagszóró is. S bár sokan vihettek el alóla drága ajándékokat, nincse­nek kevesen azok, akiknek csak srerénv csomag jutott. Jó volna hinni, hogy az ajándék nagysága, értéke arányban volt az egész év­ben végzett munka nagy­ságával, értékével. Jó volna - de tudjuk, nem így van. Mindenesetre a következő fenyőfaállításig — és még azután is - egymásra fi­gyelve és egymásban bízva jó volna úgy dolgozni, hogy az érdem és a fizetség a mostaninál közelebb kerül­jön egymáshoz. Hogy ezt a történelem által sokszor megtépázott, de mindig új­ra kizöldülő kis fát jobban a magunkénak érezzük. Hi­szen — mint az ókori bölcs mondta — az ember nem azért szereti a hazáját, mert kicsi vagy nagy, hanem mert az övé. G. T. Mikor igazán boldog, békés ünnep a karácsony? Sokféle válasz lehetséges erre a kér­désre: közhelyszerű szép álta­lánosságok, s persze egyénen­ként más és más konkrét óha­jok, sajátos kritériumok is fel­sorolhatok. A közhelyek közé tartozik a zavartalan nyuga­lom, amiért viszont nem is ke­veset, s nem is keveseknek kell tenni az ünnep napjaiban is - másokért. Idén fekete karácsonyunk volt, de ez a gyászos jelző - néhány később ismertetendő esetet leszámítva — csak arra érvényes, hogy hó nélkül ma­radt az ünnep. Ennek a szán­kózni vágyó gyerekek aligha örültek, viszont áldás volt a közlekedés számára. A Pécsi Vízmű üzemkörében 23- ról 24-re virradó éjszaka tapasztaltak fővezeték-törése­ket, viszont az ünnepek ideje alatt zavartalan volt a vízszol­gáltatás Pécsett. Ez mondha­tó el az áramszolgáltatásról is, amely felett e három napon is a DÉDÁSZ 34 szakembere őrködött Baranyában. Egye­dül 25-én kora délelőtt volt időszakos áramkimaradás Du- naszekcső és Báta térségében. A Pécsi Hőerőműben 270-en dolgoztak karácsony napjai­ban. A zavartalan üzemelés csak annyiban volt rendhagyó, hogy ünnep lévén a szokásos hétköznapinak csak 75 száza­léka volt a villamosenergia- fejlesztés. A PÉTÁV-nál 30-an ügyeltek naponta. Szokatlanul kevés volt a távfűtéssel kap­csolatos hibabejelentés, s ezek a problémák is apróbbaknak, hamar kijavíthatóknak bizo­nyultak. A DDGáz gázmente­sítő szolgálatának sem kellett kivonulnia, viszont az ügyele­tes szerelőknek a kisebb hibák javításához 75 esetben a há­rom nap alatt. A GELKA 6 karácsonyi ügyeletes szerelőié 24- én és 25-én 50 tévékészülé­ket javított meg — zömében a helyszínen, azonnal. A Pl K gyorsszolgálatának ügyeletes szerelői sem unatkoztak az ün­nepek alatt: 30 házban kel­lett különféle munkákat vé­gezniük. Szomorú, hogy akad­tak vandálok, akik szándéko­san idéztek elő hibákat: több Ivov-kertvárosi lakóházban tet­ték tönkre a lépcsőházi vilá­gítást. Ez utóbbi már a karácsonyi krónika feketével írott lapjai­ra tartozik. A mentőknek 24- én 23, 25-én 8, 26-án 17 sür­gős híváshoz kellett kivonul­niuk. A gyors segítségre szo­rulók között szerencsére nem volt gyermekkorú, viszont volt öt olyan személy, aki öngyil­kosságot kísérelt meg. (Köztük négy 24-én!) A tűzoltóknak még az ünnep előtti 23-ról 24-re virradó éjszakán adott munkát a csertetői présház­tűz, amelyről már beszámol­tunk, mint ahogy hírt adtunk már az ünnep alatt bekövet­kezett egy halálos végű, és egy életveszélyes sérüléssel já­ró baranyai közlekedési bal­esetről is. Sajnos, súlyos bűn- cselekmény is történt 24. es­téjén megyénkben. A Sásd kül­területéhez tartozó Gálykúton Orsós Tibor 20 éves segéd­munkás ittas állapotban baltá­val homlokon ütötte volt élet­társát, aki koponyarepedéssel került a dombóvári kórházba. Az emberölés kísérletéhez ké­pest apróbb bűncselekmény, hogy szombaton Pécsett, a Dr. Doktor Sándor utca 34. szám alatti butik kirakatát betörték s abból 1700 forint értékű bőr­árut loptak el, hogy ugyan­ezen a napon a pécsi Egri Gyula utca 44. számú ház előtt feltörtek egy parkoló gépko­csit és szerszámokat vittek el belőle, valamint hogy Sza- bolcsfaluban két pincét is fel­törtek. Ez utóbbi bűncselek­mény tetteseit már őrizetbe vette a rendőrség. Tulajdonképpen csendes, nyugodt karácsonyunk volt. D. I. Ha hinni lehet az előrejel­zéseknek, idén már aligha lesz igazi tél. Legalábbis na­gyobb hóra ném számíthatunk a következő napokban. Bár az sem kizárt, hogy újév táján lesz kisebb csapadék; eső, vagy ónoseső nehezíti majd a közlekedést a megye útjain. A januárihoz hasonló rossz időre azonban ezúttal is le­het számítani. Ezért Pécsett helyi tanácsi koordinációval — még december elején tisz­tázták a feladatokat, a keres­kedelmi, a szállító és a szol­gáltató vállalatok részvételé­vel meghatározták a legfon­tosabb tennivalókat. Baranya minden nagyobb településén, sőt a MÁV-nál és a Pannon Volánnál is meg­szervezték a hóügyeletet. Szük­ség esetén több száz embert és jó néhány gépet mozgósí­tanak. Pécsett például 7 só­szóró és két vinaszos kocsi; Komlón három hóeke és egy traktor várja, hogy bevessék. Komlón egyébként túlvan­nak a mostani tél főpróbáján. A néhány centis hó és az azt követő ónoseső miatt ed dig 500 mázsa síkosságmen­tesítő anyagot szórtak a vá­ros útjaira. A 80-90 kilométe­res úthálózat tisztántartására elképzelések szerint a mosta­ni télen mintegy negyedany- nyi sót használnak majd. Az emelkedők kivételével szinte mindenütt salakot, kőzúzalékot szórnak a jeges, fagyos útra. A Pécsi Közúti Igazgatóság Baranyában 15 sószórót és 4 rakodógépet tart állandó ké­szenlétben. A hóeltakarító gé­peknek eddig nem akadt dol­guk. A szóróautók viszont de­cember 25-én is dolgoztak a 6-os főúton, Mecseknádasd térségében, ahol 6 tonna sót és 3 tonna érdesítőanyagot használtak fel. A bizonytalan időjárás miatt a gépek ké­szenléti szolgálata tovább tart a két ünnep között is. A megye fő- és mellékútjai egyébként tegnap mindenütt jól járhatóak voltak. Sem az időjárás, sem forgalomkorláto­zás nem nehezítette a köz­lekedést. Mától viszont várható változás: félpályás útlezárás kezdődik a kozármislenyi úton. Gázvezeték építése miatt ja­nuár 3-áig a forgalmat jel­zőlámpákkal irányítják. Pécsett nem volt szükség az ünnepek alatt nagyobb be­avatkozásra. Karácsonykor mindössze egy utcában dol­gozott a sószóró. A baranyai megyeszékhelyen idén egyéb­ként mintegy 15 millió forin­tot költenek hóeltakarításra, a téli közlekedés biztosításá­ra. A Pannon Volán év végi tá­volsági járatain mintegy 80— 100 géokocsivezető dolgozik, nagyobb utasforgalomra nem számítanak. A MÁV viszont mentesítőjáratokat is indít. December 31-én Fonyódról és Keszthelyről megy vonat a Déli-pályaudvarra. Január 3-án 17.45-kor Pécsről indul expressz a délibe, illetve jön onnan Pécsre 18.10-kor. Mind­két vonaton csak helyjeggyel lehet utazni, sőt arra sem árt figyelni, hogy a Déli-pályaud­varról induló mentesítőjárat­nak csak az eleje közlekedik Pécsig. F. D. Az „élve eltemetett asszony” esete Történik Magyarországon, Baranya megyében, Kis- szentmórtonban, a huszadik század vége felé, 1987 no­vember-decemberében. Hi­hetetlen történet kerekedik, szájról szájra száll, és min-, denki hozzátesz valamit. És ahogy november elejétől az idő múlik, a történet nem kopik meg, sőt átlépi a kis falu határát, és addig tere­bélyesedik, míg végre már a megyeszékhelyen is ezt beszélik. November 9-én, hétfőn Kisszentmártonban meghalt egy huszonhat éves nő. Sú­lyos beteg volt, halála előtt egy héttel engedték haza a pécsi tüdőszonatóriumból. Láttam a zárójelentését: szív- és tüdőelégtelenség, asztma, hogy (öbbet ne iS említsek. Amikor meghalt, értesítették a körzeti orvost, a család egy másik tagja a vajszlói körzeti orvost, hogy valamelyik jöjjön ki, vizsgál­ja meg, és állítsa ki a ha­lotti bizonyítványt. Mind a két orvos kiment, mindket­ten látták, és az időben elsőnek érkező ki is állította a szükséges iratokat. A fiatal nőt szerdán elte­mették Vajszlón. Pénteken jutott a család és az orvo­sok fülébe, hogy az embe­rek azt beszélik, anyja és bátyja élve lemettette el a nőt. Az orvosokról pedig az a hír járta, hogy már le is tartóztatták őket, s még Pécsett, a Megyei Kórház­ban is érdeklődtek, vajon ki helyettesíti a két körzeti or­vost? Hogyan születhetett meg ez a pletyka? Hiszen a te­metésen sokan voltak, senki nem szólt semmit, de pár órával a temetés után már mindenki ezt beszélte. Jártam az elhunyt csa­ládjánál is Kisszentmárton­ban, az anyával és két fiá­val beszéltem. Amit az egyik orvostól és a családtól hallottam, abból a követ­kező történet kerekedik ki. Ahogy a „mindent tudók" állítják, a beteg a szana­tóriumban olyan infúziót kapott, amitől otthon, egy hét után (!) tetszhalott lett. Megvizsgálták, kiállították a halotti bizonyítványt, már­pedig ha valaki netán tény­leg tetszhalott, ez nem ke­rüli el egyetlen orvos figyel­mét sem. De ez nem izga­tott senkit, sőt az sem, hogy közel három napig feküdt a ravatalon. A plety­ka a ravatalnál, pontosab­ban a siratóknál és virrasz­tóknál, és az öltöztetőnél kezdődött. Azt állítják, hogy igencsak furcsa halott, ugyanis nagyon könnyen ment az öltöztetés, mert egyáltalán nem volt merev. Már ez feltűnt. Azután, mi­kor siratták, látták, hogy a halott könnyezik és törülgeti a homlokát. Persze ezen csupán elcsodálkoztak, nem is szóltak, hogy talán jöj­jön újra orvos, hanem si­ratták tovább. Aztán bezár­ták a koporsóba, s amikor vitték ki a temetőbe, egye­sek azt állítják, hogy hal­lották, amint belülről dö­römböl a koporsón. Érde­kes, mégsem tettek semmit. És érdekes az is, hogy a közel harminc jelenlévő ro­konnak ez miért nem tűnt fel? S ha valakinek érdeke lett volna ez a vélt ször­nyűség a családból, akkor nem az a legtermészetesebb, hogy egy idegen, aki hall­ja a dörömbölést, azonnal megállítja a menetet és nem hagyja, hogy a nőt el­temessék? I Dehát eltemették, s utá­na ki-ki elmesélte a többi­eknek a ravatalbeli tapasz­talatait, s már indult is a rémtörténet. S ha valaki azt hiszi, hogy ezzel vége, az nagyon téved. Mert most jön a legmorbidabb: mindenki, „aki számít", pontosan tudja, hogy az előzmények­ből következően pór nappal a temetés után exhumálták a halottat, aki még élt. Mi több, hasra fordult a ko­porsóban, lerágta félig egyik keze fejét, s hogy megmentsék, be is szállí­tották valamelyik pécsi kórházba, s csak ott hal." meg végleg. Soha nem volt exhumálás, mégis, vannak rá szemtanúk, akik azt állítják, hogy végig­nézték, és a család anyagi haszon reményében temet- tette el élve a nagybeteg, menthetetlen fiatal nőt. És akik ezt terjesztik és hiszik — s ezek között nem csupán primitív emberek vannak — még ma is meggyőzhetet- lenek az ellenkezőjéről. Valaki babonából, rossz- indulatból, butaságból ki­talál valamit, továbbadja, a másik tódítja, egymás hi­székenységére alapozva hí- resztelik a hihetetlent úgy, hogy a végén maguk is el­hiszik, s ezzel súlyosan meg­rágalmaznak másokat. Dücsö Csilla U gyeletben Ismét jelentkezik Bán János szavazógépes vitaműsora, a Hatvanhat. A hétfőn este a televízió l-es programjában 21.15 órától látható évzáró adás vendége Békési László pénzügyminiszter-helyettes olyan kérdésekre válaszol, amelyek az ország gazdasági helyze­tével és a jövő esztendőben életbe lépő személyi jövede­lem-, illetve vállalati adóval függenek össze. A műsorvezető tájékoztatása szerint a szer­kesztőséghez címzett levelek­ben aggódó sorok olvashatók az ország pénzügyi helyzeté­ről, az eladósodás mértékéről és összetevőiről; sokan kérde­zik, vajon miért ad még min­dig ilyen jelentős támogatást a vállalatoknak a költségvetés. A leqtöbb embert természe­tesen az izgatja: miként lehet­ne mederben tartani a jövő évi i áremelkedéseket, mit lehet ten­ni a jogtalan és burkolt ár­emelések ellen. Visszatérő kér­dés: az adózás módja és mér­téke, a borravaló, a hálapénz, a vgmk és a vállalkozás adó­zása, illetve mindezek várható hatása. A levelek alapján fog­lalkozik a műsor azzal, ho­gyan használják fel a jövő­ben az adóra befizetett ösz- szegeket. Hétfőn este: Hatvanhat

Next

/
Oldalképek
Tartalom