Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-28 / 357. szám

1987. december 28., hétfő Dunántúlt napló 3 Dz általános forgalmi adóról Hi lesz zárva, mi lesz nyitva? Éu uégi leltár A szilveszterezők hajnalig régi áron fogyaszthatnak Ez az év különösen nehéz' feladat elé állította a keres­kedőket. Előbb a felvásárlási láz, aztán az ünnepi csúcs, amivel egyidőben a legtöbb helyen már megkezdődött a felkészülés a szokásosnál na­gyobb leltárakra. Baranyában, akárcsak az ország más része­in, az új esztendő első napjai­ra több százezer különféle ter­méket kell átárazniuk a bol­tok, az áruházak és a ven­déglátóhelyek dolgozóinak. — Megyénkben 2 milliárd forint feletti készlet leltározá­sára kerül sor az év végén, a jövő év elején — tájékoztat. Balaskó Istvánná, a Baranya Megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője. — Min­den kiskereskedelmi vállalat és fogyasztási szövetkezet részle­tes leltározási ütemtervet ké­szített. A január elsejétől ér­vényes forgalmi adó, valamint a termelői és a fogyasztói árak változása miatt a bolti kiskereskedelemben és ven­déglátásban az áru- és anyagkészleteket teljes egé­szében fel kell leltározni és át kell árazni. A kereskedelem célja, hogy ezt a munkát mi­nél kevesebb zárvatartással oldja meg. Ennek érdekében a legtöbb helyen a dolgozók szabadidejét is igénybe ve­szik. Az élelmiszereket árusító boltokban, az ABC-kben de­cember 31-e után kezdődik a leltár. Az év utolsó napján valamennyi élelmiszerüzlet, csarnok, és piac 18 óráig tart nyitva, kivéve azokat, amelyek pénteki napon később szok­tak zárni. A kisforgalmú városi élelmiszerboltok, valamint a kisközségekben működő, este 7 óránál hamarabb záró üz­letek nyitvatartása ezen a na­pon 1 órával hosszabb lesz: A ruházati és iparcikküzletek, az áruházak a legkésőbb 16 óráig fogadják a vásárlókat. Leltározás miatt tehát de­cember 31-én élelmiszert áru­sító üzletet nem lehet bezárni. A vendéglátóhelyek január 1- jén hajnali 5 óráig tarthatók nyitva. A szilveszterezők addig a réqi áron fogyaszthatnak. Az élelmiszer- és vegyesbol­tok, az ABC-k január 1-jén| 2-án és 3-án árazzák át és leltározzák fel készleteiket. Az üzletek egy része már az ú’ év első napián is árusít tejet A Magyar Kereskedelmi Kamara és az Ipari Formatervezési Köz­pont — az Ipari Minisztérium és az OMFB támogatásával —a közel­jövőben bútoripari tervbankot létesít. Az adatbank célja, hogy egyetlen szervezet hangolja össze a bútor­ipari tervezők munkáját, s ezzel segítse a jó ötletek gyors elter­jesztését. A tervbank létrehozói pályáza­tot hirdetnek új bútoripari cikkek és kenyeret. A vásárlási le­hetőségekről a boltokban ki­függesztett eligazító táblák adnak felvilágosítást. Az érintett kereskedelmi vál­lalatoktól megtudtuk: úgy szervezik a leltározást, hogy egy-egy lakókörzetben január 2- ától már legyenek nyitva- tartó üzletek, a vevők könnyen megtalálják a legfontosabb napi cikkeket. Például a Zöld­ért Kodolányi úti üzlete csak 3- án nyit, a Piros Alma ABC viszont már 2-án is fogadja a vásárlókat. A zöldség-gyümölcsboltok leltárával január 4-ére végez­nek. A Konzum Áruház földszinti részén két napig tart a lel1 tár. Újévkor az ABC zárva lesz, tejet és kenyeret az ét­terem árusít. A következő naptól viszont már itt is lehet tejet-kenyeret venni, január 3- án pedig reggel 7 órakor tel­jesen kinyit az üzlet is. Az emeleti osztályokon háromna­pos lesz az átárazás, nyitás 4- én. A megyei élelmiszerkereske­delmi vállalat közel 300 bolt­jában 1,6 millió forintba kerül a leltár és az átárazás. A munkát a december 31-én,1 zárást követően a raktári készletek számbavételével kez­dik. Január 1-jén az üzletek zárva lesznek, a következő napon viszont már kinyitnak a tejboltok és néhány ABC is. Pécsett, a Kalinyin és az Alkotmány úti ABC. a vásár- csarnokban működő húsbolt, a 3-as busz végállomásánál a Melinda utcai ABC, valamint a Mecsek Áruház melletti élelmiszerüzlet tart nyitva 2- án. De kinyitnak azok a kis boltok is, ahol végeznek á leltárral. Január harmadikán a vállalat kijelölt üzletei a szombati nyitvatartási rend szerint fogadják a vásárlókat. A Baranya Megyei Vendég­látó Vállalat olyan üzletei­ben, ahol nem lesz szilveszte­ri rendezvény, már az óév utolsó napján, zárás után, kezdik a leltárt. Január 1-ién a szokásos 12 vendéqlátóhe- lyen lehet majd tejet-kenyeret vásárolni. Az új esztendő első napiától kezdődően mindenütt új árakkal számolnak. F. D. tervezésére. A jelenleginél esztéti- kusabb, pratikusabb, a vásárlók igényeihez jobban igazodó bútorok terveit és műszaki leírását vár- jók. A tervbörzére belsőépítészek, ipa­ri formatervezők, faipari mérnökök, technikusok és a bútoripar terüle­tén képzett más szakemberek je­lentkezhetnek ötleteikkel a jövő év február 1-jéig. 1988. január 1-jén hatályba lép az általános forgalmi adó­ról szóló törvény. Ezzel kap­csolatban a Kereskedelmi Mi­nisztérium a következőkre hív­ja fel a vásárlók figyelmét: A foqyasztói árak a jövő év elejétől magukban foglalják a forgalmi adót. Az árun, a csomagoláson, a kirakatban, az árlapon és a blokkon sze­replő árakhoz forgalmi adót mór nem lehet hozzászámíta­ni. A göngyölegek betéti díj­rendszere változatlanul fenn­marad. A vásárláskor kifize­tett betéti díjat a göngyöle­gek visszaváltásakor a vevő megkapja. Vásárláskor, vendéglátóipari fogyasztáskor a vevő, illető­leg a vendég az eddigi gya­korlatnak megfelelően kap blokkot vagy «eresre számoló- cédulát. Ezek a blokkok, jegy­zékek az adó visszaigénylésé­hez nem használhatók fel. Akik az általános forgalm­adé visszaigénylésére jogosul­tak, azok az üzletben a blokkon kívül kérjenek külön adószámlát. A gazdálkodó szervezeteken, közületeken és a vállalkozókon kívül adó­visszaigénylésre jogosultak (és így adószámlát kell kérniük) az évi 500 ezertől 2 millió fo­rintig terjedő bevétellel ren­delkező kistermelők, továbbá mindazok a vásárlók, akik lakásépítéshez, -bővítéshez, -korszerűsítéshez, -felújításhoz vagy közművesítéshez vásárol­nak különböző termékeket. Adószámlát a kiskereskedelmi üzletek kizárólag a vásárlás­kor adnak, ilyen számla utó­lag nem igényelhető. A kisebb javításokhoz felesleges adó­számlát kérni, mert a lakás- felúiításhoz, a közművesítéshez beszerzett termékek adója csak akkor igényelhető vissza, ha a megvásárolt anyaook össz­értéke lakásonként eléri a 10 ezer forintot. Szoláltatásnál ez az értékhatár 5 ezer fo­rint. Készpénzfizetéskor a bol­tok olyan adószámlát adnak, amely az áru értékét adóval együttes fogyasztói áron tar­talmazza. A számla alján sze­repel egy százalékos mutató, amely azt ielzi, hoav a fize­tett összegből mennyi az ál­talános forgalmi adó. Így a konkrét összeget a vevőnek kell kiszámítania. (Ha példá­ul a készpénzfizetési számlán fizetett összeqként 1500 forint fogyasztói ár szerepel, az adó­kulcs mértéke pedig 20 szá­zalék, akkor a visszaigényel­hető adó összege 300 forint.) A karácsonyi aiándékok cseréjének 8 napos időtarta­ma annyi nappal hosszabbo­dik meg, ahány napig az érintett bolt leltározás miatt zárva volt. A januárban sor­ra kerülő cseréknél mind a visszahozott, mind a csere­ként kiadott árut az adóval megnövelt foqyasztói áron fogják számításba venni. A visszavitt áruért pénzt nem kaphat a vásárló, az aiándék csupán másik árura cserélhető. Bútoripari tervbank Csonkahet E z a most következő csonkahét az ünne­pek közt olyasféle sze­repet tölt be, mint a fron­tok közt a demarkációs vo­nal, igazában se ide, se oda nem tartozik. Az óesztendőt már jóformán mindenestül a hátunk mögött tudjuk — ami fontosat elmulasztot­tunk, azt aligha fogjuk pó­tolni ez alatt a néhány nap alatt, ünneptől ünnepig -, az újesztendő viszont még érintetlen, mint az ábrán­dok menyasszonya; minden reményünket elviseli. A számvetések napjai jön­nek. A tervezgetések, a fo­gadkozások, az elhatározá­sok napjai. Megvilágosodásunknak, okoskodásunknak - két ün­nep bolondságai közé éke­lődött — hete. Az ötvenket­tő közt ez a demarkációs hét a legokosabb: a cson­ka ötvenharmadik. Pontosan tudjuk már ilyenkor: mit, miért, mikor és hogyan nem kellett volna az óesztendő­ben. És pontosan tudjuk még ilyenkor: mit, miért, mikor és hogyan kell majd jövőre. íme, hát ez a legokosabb hét: egy falatnyi történe­lem. Ha úqy tetszik: a min­denkori történelmi tudat mo­dellje. Az egy évre szabott múltak, s az egy évre sza­bott jövendők közé ékelőd­ve: a mindig való történel­mi jelenkor. Annak idején, mint pata­ki diák, szívesen rengezget- tem az iskolai könyvtárat — kivált a kötelező levente­órák, menetgyakorlatok he­lyett —, s kedvemre válogat­tam a minden polcról csá­bító olvasmányok közül. Ak­kor tűnt föl először, a tör­ténelmi műveket különös vonzalommal lapozgatván, utód minőségemben milyen okos vagyok. Tizenhat-tizen­nyolc éves létemre a múltak bármely hősénél, hadvezé­rénél, államférfiánál okosabb, hiszen én. a mindnyájukat túlélő utód, az eltelt évti- zedek-évszázadok ' legfelső emeletéről — tehát mindig felülről és Dáholyból - néz­tem le a történelem arénái­ban küzdőkre, a legnagyob- bakra, az óriásokra is. Olvasok például 1848 for­radalmi viharairól, s úgy tet­szik, jobban tudom, mit kel­lene tenni, mint Kossuth, Pe­tőfi, Széchenyi, Táncsics, Görgey együttvéve. Leg­alábbis a következményekről - éppen a legfontosabbról - többet tudok, mint ők; mit hozott 1849, mit Segesvár, Arad, a Bach-korszak, az emigráció. Nem szólva a történelem- órákról, ahol is már akkor kötelező volt minden létező elődünknél okosabbnak len­ni. Ahol is egy-egy eminens feleletben annyi bölcs meg­állapítás, ítélet, rosszallás, bírálat zsúfolódott már ak­kor is, hogy teljességgel ért­hetetlennek látszott, miért maradnak el oly igen mesz- szire történelmünk legna­gyobbjai a szövevényekben, a bonyodalmakban, az el­lentmondásokban is bizton­sággal eligazodó tizenhat éves diák-utód szellemi szín­vonalától . . . Akkor, diákfejjel imigyen megokosodva — még nem­igen sejtettem, hogy törté­nelemből éppen úgy, mint a többi rangjára érdemes fő- tantárgyból, felső fokon az élet vizsgáztat minden új nemzedéket, nem az iskola. Méghozzá nem oz okos­kodások könnyű prédájából: nem a múltakból vizsgáztat. Minden új nemzedéknek ugyanez marad az érettségi tétel: a történelmi jelenkor. Tapasztalhattam a.zóta ele­get, hogy ez a legnehezebb vizsga, és mindnyájan, akik olyan magabiztosan eldönt­jük: hogyan kellett volna — viselkedni, cselekedni, poli­tizálni - a múltban, s ho­gyan kell majd a jövőben, oly igen elbizonytalanod­nunk, ha a jelen gondjai, tennivalói adják fel a tör­ténelmi leckét. Méghozzá nem szóbeli vizsgára, minthogy a sürgető időnek csak tettek­kel lehet felelni. De vajon az az állampol­gár, oki utólag — húsz, negy­ven, négyszáz év múlva — olyan biztonsággal eligazo­dik az útvesztők térképein, nem lehetne okos a maga korában — jelen időben — is? Egyáltalán a napi ese­mények mindig cseppfolyós, mindig áttekinthetetlen ára­datában léteznek olyan szi­lárd támpontok, tájolási pon­tok - messziről és minden irányból bemérhető három­szögelési pontok —, amelyek a helyes eligazodást a tör­ténelmi jelenben is lehetővé teszik? Hiszen az utódnak csak­ugyan könnyű a dolga: nyi­tott könyv előtte a történel­mi múlt. Mintha egy regény­nek a végét már olvasta vol­na, most csak éppen kíván­csiságból kezdené elölről, de most is azzal a tudattal, hogy bármikor a végére la­pozhat. Sokkal-sokkal nehezebb a regény — a történelem — szereplőinek: ők nem lapoz­hatnak egyet sem előre. És nem tudhatják, mi lesz a regény vége, az események menete hogyan alakul. Ráadásul ők nem rendel­kezhetnek olyan áttekintés­sel korukról - megközelítő­leg sem —, mint a páholy­ban az utód. Külön síneken ágaznak szét, egymástól többnyire elszigetelten zaj­lanak a mindennapok, és nemhogy az átlagember, de a minden lében kanál új­ságíró, a közéletben forgo­lódó politikus sem tudhat mindarról, amire évek vagy évtizedek múlva, hétpecsétes titkos okmányok, irattárak titkos anyaga, szemtanúk vallomásai, személyes emlé­kezések, naplók, bírósági jegyzőkönyvek ismeretében fény derül. Ők, az események fősze­replői, az időrendhez lán­colva, tetteikkel írják a tör­ténelmet, s minden soráért vállalniuk kell a kockázatot. Az utód történész alig vala­mit sejthet csak ezekből a kockázatokból, s kényelme­sen vizsgálódhat, ítélkezhet — visszafelé lapozva az idő­ben. Módjában van a ten­gernyi eseményből kiválo­gatni azokat a tényeket, adatokat, figyelmeztető jel­zéseket, amelyeket azóta — minden más, ugyanolyan va­lóságos ténnyel, adattal szemben — a történelem jog­erőre emelt: igazolt. Az utód tehát a kijárat fe­lől keresi a kivezető utat a labirintusból — persze, hogy könnyebb a dolga. És — mégis. Mindig vol­tak, akik a történelmi jelen­ben is, a mindennapok út­vesztőiben is eligazodtak, biztonságosabban, mint a fölényes utód. Anélkül, hogy előre lapozhattak volna egyet is — olvastak a jövő­ben. Anélkül, hogy belete­kinthettek volna - előre lát­ták, a regényben mi követ­kezik. Számomra ezek a legiz­galmasabb hősök a történe­lemben. A Tanácsköztársaságot kö­vető huszonöt év dokumen­tumait, sajtóját, irodalmát egy időben sűrűn lapozgat­ván, külön is figyeltem rá­juk, s éppen ők adták a leg­nagyobb élményt, a bizton­sággal eligazodók. Akik sok­kal mostohább körülmények közt, mint az utód, sokkal kevesebb tény, okmány, ha­diterv ismeretében, mint a történetíró, fölfedezték és megfogalmazták maguknak és népüknek a történelmi je­lenkort. M ás kérdés, hogy na­gyon kevesen figyel­tek rájuk. A milliókhoz a szavuk el sem ért, a százezrek pedig, akikhez talán elérhetett vol­na, éppen mással voltak el­foglalva. Arra már semmi­képp sem futotta az idejük­ből, hogy sorskérdéseikkel törődjenek. Annyi egyéb el­foglaltságuk, szórakozásuk, kellemesebb, izgalmasabb időtöltésük kínálkozott, hogy a sorsukkal törődni nem ér­tek rá. No, de ez már történe­lem — mindenestül az óesz­tendők számláját terheli . . . Itt van nekünk a csonka hét, az ötvenharmadik, a mindent megvilágositó. Ma már pontosan tudjuk, mit, miért és hogyan nem kellett volna. S ma még azt is pon­tosan tudjuk: mit, miért és hogyan kell majd az újesz­tendőben . . . Fekete Gyula A bólyi párttitkár: Morvái Ferencné Még többet dolgozva kivédeni a gondokat Morvái Ferencnével a Bó­lyi Gyermekotthonban talál­koztam először, jó néhány év­vel ezelőtt, s akkor azt mond­ta: „Nem is tudnám másutt elképzelni az életem, ide nőt­tem, ebbe a munkába, e fa­lak közé..." Most a nagy­községi pártirodán fogad; 27 év után váltott. Megválasztot­ták a nagyközségi pártbizott­ság titkárának. — A mozgalmi munka, a közéleti tevékenység nálunk otthon családi hagyomány — jegyzi meg. — Férjem o helyi népfront elnöke, s hasonló­képpen a község lokálpatrió­tái közé tartozik. Mi, itt azt érezzük sikernek, ha az em­berek jókedvűek, ha sikerül a közösség érdekében megnyer­ni őket, ha ügyes-bajos gond- jcikat, problémáikat megold­hatjuk. Már mint a gyermekotthon aolgozója - pártolapszerveze- tí titkár volt, szinte a párt- balépést követően, 1970-től. E mellett lát el tanácstagi teen­dőket, s immáron a második ciklusban a tanács végrehajtó bizottságának is a tagja. A községben szeretik-tisztelik; az idősebbek számára, ismerősök számára talán mindig is „Manci” marad, az a mosoly­gós, talpraesett, segítőkész asszonyka . . . Félve jegyzi meg: — Még most is egy kicsit furcsa az a poszt, nem tudom elhinni, beleélni magam . .. Sose fcg megváltoztatni, nem tudom fölülről nézni a dol­gokat, csak belülről, szívvel... Nem tudom érti-e? . . . Persze, hogy értem. Morvái Ferencné nem bólyi születésű: szüleivel 1947-ben kerültek e baranyai községbe a Felvidék­ről, egy Vág megyei kisközség­ből, nem messze Pozsony mellől. Férje idevaló, tősgyö­keres svábember. Az időseb­bek — főleg szülei — elbeszé­léséből, a maga tapasztalatá­ból jól ismeri a megkapasz­kodás, a befogadás éveit, azokat a gyötrődéseket, amin az itteniek átmentek. — Úgy élek ma itt, mintha itt születtem volna! Vallomása meggyőz.- Ez a vidék bizonyára kü­lönbözik más vidékektől; ég­hajlatában is, de főleg az emberek mentalitásában. Az itt élő nem azt veszi számba, hogy mennyi a gondja, nem ozon töpreng, hogy emelked­nek az árak, s hogy jön az adó, inkább azt nézi, hogyan lehet mindezt kivédeni, még többet dolgozva, ügyesebben- okosabban gazdálkodva meg­tartani, növelni az életszín­vonalat. Jól gazdálkodó vidék; kiváló gazdaságok ölelésében, évek óta magas szinten termelve. Itt nehezebb megérteni az or­szág gondját, itt más tartal­mú a politikai munka is. Mindenkinek akad háztáji gazdasága, mindenki egyre többet és többet dolgozik, agi­táció nélkül is. — Én Így gondolom: a cél az, hogy miként lehet többre jutni, többre vinni. Mi otthon pulykázpnk, más baromfival, megint más sertéssel vagy éppen nyúllal foglalkozik. Nagy tételben, nem kis beru­házásokkal, nem kis kocká­zatot vállalva. A politikai munkában így elsődleges: se­gítsük őket, teremtsük meg a gazdálkodás feltételeit, han­goljuk össze az érdekeket . . . — A bólyiak elégedettek? — Bizonyos mértékig azok lehetnek. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy mindazok a községfejlesztési elképzelések megvalósultak, amelyeket be­terveztünk. Felépült a posta, az ABC, az iskola, megvaló­sultak az út- és csatornafej­lesztési elképzelések. Dolgo­zunk Töttös vízgondjainak megoldásán Villánnyal közö­sen; közel 80 milliós beruhá­zásról van szó. A legújabb öröm: készül a penziós központ, ahol idős, többségében egyedül élő em­berek kapnak otthont. Koráb­bi lakóházukat öz öregek a tanácsnak adják, a tanács értékesíti, s a befolyt össze­gért teljes ellátást ad; ételt, orvost. Kinek-kinek élete vé­géig. — Nézze, ha jó a hangulat, (könnyebb politizálni. Persze csak arról tudom meggyőzni az embereket, amit én is el­hiszek. Sok kollégámmal be­széltem, többnyire azt mond­ták: a pártiroda egyben pa­nasziroda is. Bolyra ez nem jellemző. Kozma Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom