Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-26 / 355. szám

Jő Hírünket viszik a világba Az étet a szezonon kívül sem áll meg Téli világ Somogybán Á SIOTOUR gazdag kínálata Ncpjainkban számos ember jellemző tulajdonságává vált o tipizálás, a kategorizálás. Szeretjük a körülöttünk lévő világot, az embereket, tárgya­kat, a környezetet egyszer és mindenkorra a „helyére tenni", hogy aztán hosszú időn át így raktározhassuk el emlékeze­tünkben. Nyaranta például több száz­ezer ember tölti szabadságát vagy legalábbis hét végéjét a Balaton déli partján. Hiszen itt ez a csodálatos szépségű tó, festői környezetével Euró­pában szinte egyedülálló adottságaival, s ugyan, ki uta­sítaná vissza azokat a lehető­ségeket, melyeket már maga a környezet is biztosít. Persze a tél, az egészen más. Ugyan mihez is kezdhetünk télen a Balatonon - kérdez­zük oly gyakran egymástól. A SZOT-üdülők fél vagy negyed gőzzel üzemelnek, a kisebbek egyáltalán nem, a villák, kem­pingek pedig gondosan bezár­va várják a következő nyarat. Egyszóval nyakunkon a holt­szezon. Valójában az élet szezonon kívül sem áll meg, a Balaton és környéke télen is számos kulturális és sportlehetőséget, nem utolsósorban pihenést, kikapcsolódást nyújt az ideér­kezőknek. A SIOTOUR vendé­gei részére Siófokon az Oázis penzióban, a kaposvári Cso­konai fogadóban, a nagyatádi Park, a barcsi Határ és Bo­róka szállodáinkban kényel­mes elhelyezést biztosit, emel­Elégtelen Milyen volt a karácsonyi idényáruk minősége? Általá­ban jó, mindazonáltal akadt most is kifogásolnivaló — de­rül ki a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmi­szer Ellenőrző Állomás de­cemberi gyorsjelentéséből, melyből tallózásunkat közre­adjuk. Édesáruból az ellátás ki­elégítő volt. Az üreges cso­koládé figurák minősége jó, ámbár továbbra is visszaté­rő hiba a homályos, kar­colt külső, a kissé állott, tej­poros íz. A fanyar, keser­nyés iz az étcsokoládéknál is jelentkezett. A szaloncuk­rok kínálatára a sokféleség volt a jellemző, minőségüket jónak találták. Nagy kere­settségnek örvendett a Bu­dapesti Csokoládégyár által az elmúlt évben bevezetett vajkaramella, mely jól tárol­ható, állománya nem válto­zik, íze közkedvelt. Ugyan­akkor a budapestiek zselés szoloncukorjából 1200 do­boznyit visszaküldték az üz­letek. Az édességet még áp­rilisbon gyártották, időköz­ben megpenészedett. A Baranyában forgalom­ba hozott virslik szinte mindegyikéről gyenge bizo­nyítványt állítottak ki a mi­nőség őrei, szagukat és ízü­ket kifogásolva. A „tettes" a fűszerpótló keverék, melyet sok nagyüzem használ ter­mékei ízesítésére. Igen ám, csakhogy az egységcsomag­ban érkező fűszerkeverék minősége nem állandó, azt felhasználás előtt nem ellen­őrzik, így aztán a virsli és a többi hasonló töltetékáru ize szinte egyforma. A nyers füstöltkolbászok­nál bőséges volt a húsalap­anyag bedolgozása, vala­mennyi vizsgált termék fe­hérjetartalma magasabbnak találtatott a szabványban előírtnál. Jelentkeztek vi­szont technológiai hibák: la­za töltés, a melegebb füst alkalmazása következtében Dombóvár anno... ...és Pécs ma? Dombóvárott, a Városszépitő Egyesület gondozásában meg­jelent két, egyenként 8 régi képes levelezőlapot, „anziksz"- ot tartalmazó sorozat, Dombó­vár anno . . . címmel. A foto­gráfiák a századforduló utáni évtizedekben készültek, jelleg­zetes utcarészletek, terek, épü­letek, üzletek korabeli formáit és hangulatát megörökítve. A kezdeményezés, az ötlet ma­ga akkor is dicséretes, ha a reprodukciók minősége néhány kivétellel bizony nem a leg­tökéletesebb. (Ennél már csak az lehetne még szebb, ha a mai Dombóvár utcaképeiről, tereiről, épületeiről stb. leg­alább ekkora választékban kophatna anzikszokat a vásár­ló. A vásárolni szádékozó...) Itt viszont ugyanaz lehet a gond, ami Pécsett. Utánanéz­tem néhány belvárosi papír­boltban és trafikban: „Elvileg” van valamelyes választék is. Kisebb helyeken 6—7, papír­boltokban 12—15 körül szá­moltam össze belőlük. (Nyá­ron állítólag 20-25-féle is elő­fordul.) Ámde túlnyomó többségben a fotóművész (?) valami egészen különleges ízlésficam­ról (üzleti érdekről?) számot adva olykor 4-5-féle pécsi vá­rosképet is bezsúfol egy-egy levéllap méretébe ... A bé­lyegnyi képecskék - nem is mindig a legszebbek és leg­jellemzőbbek — nem kelthetik azt a hatást, amelyet szeret­nénk kiváltani, ha Pécsről sze­retnénk küldeni lapot valaho­vá. Az egészalakos épület­vagy városképrészlet a lehető legritkább. Talán két- vagy há­romfélét láttam ezekből. Pilla­natnyilag nemigen akad, amit szívem szerint küldenék üdvöz­letképp a barátaimnak. Láttam ellenben nemrég egy fotókiállítást a megújult Szé­chenyi tér s a megszépülő tör­ténelmi belváros megkapó részleteiről, hangulatos műem­léképületeiről. A kiállítás ké­pei közül legalább 50 képes levelezőlapra kívánkozott...) lett arra is törekszik, hogy mi­nél tartalmasabb programokat ajánljon. Azok, akik Somogyország történelmi emlékeivel, népmű­vészeti hagyományaival sze­retnének megismerkedni, a tiszta forrás jegyében ajánl­ják: ismerkedjenek meg Bu- zsákon a tájházzal, Balaton- szentgyörgyön a Csillagvárral és a tájházzal. Szántódpusztón a 18-19. századi cselédházból kialakított, stílszerű bútorok­kal berendezett lakosztályok nemcsak teljes kényelmet biz­tosítanak a pihenni vágyók­nak, de emellett még különbö­ző kiállítások, és lovaglási le­hetőség is várja a vendégeket a pusztában, melyet úgy te­kintünk és óvunk, mint múl­tunk egy számunkra megma­radt csodálatos darabját. A téli sportok mellett a sió­foki üdülőhelyi klub egész év­ben változatos sport- és szóra­koztató programokat kínál. Ezt garantálja többek között a szauna, solarium, kondicioná­lóterem és az itt működő ét­terem-söröző. A természet ked­velőit hosszú sétákra invitál­ják a parti sétányon. Perjést Sándor Pécsi mérnök a szamba országában Kevés pécsi polgárnak ada­tik meg, hogy a tengerentú­lon kapjon munkalehetőséget, de még ezek között is ritka, aki Brazíliában dolgozik. Mórocz Imre, a Magyar Televízió pé­csi körzeti stúdió képmérnöke, egy a szerencsések közül. Hét hónapot töltött a szamba or­szágában.- A Budapesti Műszaki Egye­tem három éve tagja az IAESTE szervezetnek, amely a mérnökhallgatók nemzetközi munkacseréjét bonyolítja. A villamos kar végzős hallgató­jaként éltem a lehetőséggel - mesélte Mórocz Imre. Természetesen a külföldi munkavállalásnak feltételei is voltak. Meghatározott tanul­mányi eredmény mellett lehe­tett csak jelentkezni, különö­sen a szakmai tárgyakból nyújtott teljesítményt nézte szi­gorúan a bíráló bizottság. Emellett megfelelő nyelvisme­rettel is rendelkezniük kellett a hallgatóknak, amit házi nyelvvizsgán ellenőriztek.- Végül is 14. lettem a rangsorban, ilyen sorrendben válogathattunk a kiirt munkák között. A tábla előtt állva meg­lepődve tapasztaltam, hogy Brazília még megmaradt. Por­to Alegre-be korlátlan időre vártak egy hallgatót. Gondot csupán az útiköltség előterem­tése jelentett, az ugyanis sa­ját zsebre megy. Az én ese­temben későbbi munkaadóm, a Magyar Televízió állta a re­pülőjegy árának felét, így tud­tam kiutazni.- Egy a telefon és a szá­mítógép közé szerelhető mo­demet tesztelő mikroprocesz- szoros mérőműszer fejlesztésén dolgoztam kinttartózkodásom alatt. Érdekes volt a munka, de azon kívül is számtalan fe­lejthetetlen élményben volt ré­szem. Szerencsére egy brazil egyetemista biztosította szá­momra a szállást, így a meg­keresett pénzt utazásra, a lát­nivalókra fordíthattam. Eljutot­tam Argentínába, Paraguayba és Uruguayba, és természete­sen Brazíliát is igyekeztem megismerni, örök élmény ma­rad a Főz do Iguacu vízesés, a riói karnevál, a brazil foci­meccsek látványa, az észak­brazil öslakók között tett láto­gatás. Diák és képeslapok őrzik az emlékeket, no meg természe­tesen néhány jellegzetes ten­gerentúli tárgy. Hazaérkezése óta Mórocz Imre családot ala­pított. Otthonában gyakran kerül föl egy lemez a lemez­játszóra. A legutóbbi karnevál - a fiatal mérnök szerint meg­unhatatlan - szambái szólal­nak meg róla. K. E. Dombóvár a századfordulón - a Városszépítő Egyesület gyűjtése Ha ez valóság lenne, el­mondhatnánk: most már van a 180 ezres Pécshez méltó vá­laszték is üdvözlőlapokból. Je­lenleg azonban ez még nem jellemző — finoman szólva. Azt talán említenünk is fö­lösleges, hogy a mostani vá­lasztékot budapestiek fotóz­zák: s a miről? és a mennyi? kérdésében is egy fővárosi vállalatnál döntenek. Pedig jó lenne valahogy el­érni, hogy legyen konkuren­cia! Azaz: városképeinket it­teni fotósok is megörökíthessék az üdvözlőlapokon. Pécsi szemmel és pécsi szív­vel.. . W. E. fellépő zsírkiválás, erős füst­íz. A Pécsi Állami Gazda­ság szilágypusztai húsüze­mében töltött kolbász külö­nösen gyenge minősítést ka­pott, íze diszharmonikus, állománya puha volt. A megengedettnél jóval több törmeléket tartalmazott Kocsis Pál komlói kisiparos 25 dekás, nyolctojásos nagy­kocka-tésztája. A gondatlan aprításért a gyártót figyel­meztették. Az ellenőrök nem minden­napi kereskedelmi gondat­lanságot tapasztaltak a Ba­ranya Megyei Élelmiszer Ke­reskedelmi Vállalat pécsi, 7. számú ABC-jében. Az első osztályú Jonathán almában jócskán akadtak romlott sze­mek, rossz küllemével hívta fel magára a figyelmet a körte, az ugyancsak első osztályúnak kikiáltott szőlő fajtakevert, állaghibás, a fürtök hiányosak, az első osztályú kelkáposzta úgy­szintén állaghibás. Helyszí­ni bírságot szabtak ki. Miklósvári Z. Nagy Zoltán sikere Párizsban Kezdetben mindenki lyúkas kezű, hát mégha csak ötéves! Aztán vannak, akik két nap­pal az ötesztendős fejjel el­kezdett teniszjáték után már letekertetik a házimeccs né­zőinek a nyakát. Mert a Sa- rohin tábornok útja 8. elé is kilépdeltek a szomszédok, amikor Nagy doktor és a má­sik Nagy - akit ötéves kora miatt mindenki egyszerűen csak lezolikázott - szóval ők' ketten olyan lendülettel adták egymásnak a labdát, hogy a nézők nyaka, a sebes ide-oda fejforgatás következtében le­tekeredni látszott. Aztán az elmúlt 7 év alatt a papa, dr. Nagy Zoltán uro­lógus, maga is kiváló tenisz- játékos, meg Bozsiczky Dezső, a Pécsi Spartacus edzője mos­tanra olyan játékost faragott Zolikából, hogy nemcsak a labdái, hanem a sportpályája is szép ívben lendült fölfelé. Ügyannyira, hogy a héten ér­kezett haza Párizsból - még­hozzá az idén már másodszor -, ahol bekerült a 14 ország 14 esztendős játékosai között a nemzetközi mezőny legjobb 32 teniszezője közé. Egyedül az első helyezett francia: Bart de Pebuy verte őt meg, aki háromszorosan csodálkozott a pécsi srácon. Egyszer mert még csak ^esz­tendős, másodjára mert ilyen jól bánik a teniszütővel, az­tán meg azért is, mert ez a 12 éves fiatalember folyéko­nyan beszél angolul, továbbá franciául is eldiskurálhatott vele. Nagy Zoli tehát hazajött és a téli szünet után a Köztársa­ság téri Általános Iskola 6. osztályos tanulójaként bűvöli a matematikát. Francia tago­zatos osztályban 8 éves kora óta tanulja a világ talán legszebb nyelvét. Nagy Zoli mindenesetre hetente három­szor játszik reggel 6-tól 7-ig és este fél 8-tól fél 10-ig. Ke­mény edzések után hazako­cog és bevág vagy másfél, felnőtt adag ételt, ami jobb napokon sertéspörkölttel azo­nos, természetesen galuskával. Meghozta a dicsőséget ma­gának, a famíliájának, Pécs­nek és az országnak, hiszen Párizsban a 32-es főtábla nevű rangos nemzetközi me­zőnybe nemigen jutnak be magyarok. Most ketten is vol­tak, a pesti Tili Tamással, de az sajnos kiesett. A párizsi siker feltehetően újabb meghívást ígér, ezúttal talán Párizs környéki verseny­re, esetleg majd a tavasszal. Nagy Zoli most az általános iskola abszolút fegyelmezett tanmenetéhez illeszkedik. Földessy Dénes vasárnapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom