Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-24 / 354. szám
Nő az egyetemek szerepe Mi lehetett a Jókai utcai épület? Háromszáz éves térkép Pécsről 1686. szeptember 2. napján felszabadult Buda a másfélszáz éves török uralom alól. Alig két hónappal utóbb Bódén/ Lajos őrgróf seregei pár- !napos ostrommal visszafoglalták Pécset. A hadak nyomában kevés késedelemmel érkezett Pécsre egy francia hadmérnök, Josel de Haüy, azzal a feladattal. hogy készítse el az elfoglalt város térképét. És nagyon hamar el is készült Pécs első ismert térképe. 1687-et írtak akkor. Az NSZK- beli Karlsruhe levéltárában őrzött térkép eredetijén ugyan nincs feltüntetve a keltezés évszámo, néhány magyarázó megjegyzésen kivül a cim — Plan de Cinq Eglizes a lépték olvasható rajta, továbbá a bal alsó sarokban: Haüy Ingenieur. * „Nem nagy ez a térkép — halljuk Szita Lászlótól, a Baranya Megyei Levéltár igazgatójától, azon kevesek egyikétől, aki az őrzés helyén kézbe vehette a térképet —, talán 40x50 cm-es méretű. Életemben ilyen pompás papír nem volt a kezemben, mint ez . . . A Haüy pedig egy zseni volt ...” A lelkes szavak r,em indokolatlanok: Haüy térképével a kezünkben ma is jól eltájékozódhatunk Pécsett, mert 300 év alatt mit sem változott a -belváros szerkezete. Ráismerünk mindenre, névvel nevezhetjük az ismerős utcákat. De ha összevetjük egy mai térképpel, meg kell állapítanunk, a Haüy által felrajzolt nyílegyenes utcák a valóságban bizony kanyargósak, az irányuk is más. Hogyan dolgozhatott Haüy? A Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat osztályvezetőjével, Csepregi Istvánnal beszélgettünk erről: ,,1590-től kezdve alkalmazták a térképezésnél a mérőasztalt, ezt bizonyára használta Haüy is, a hosszmérés pedig nála is mérőlánccal vagy kötéllel történt. Elképzelhető, hogy esetleg használta már a mai teodolit ősét, amit 1571-ben az angol Leonard és Digges készített ..." A pontatlanságokról pedig: „Alaposabb tanulmányozás révén megállapítható lenne, honnan indult Haüy a térkép felvételével, minthogy a kezdetben elkövetett apróbb hibák mind jobban növekednek ... Az utcák egyenességére magyarázat lehet, hogy Haüy a feladat gyors megoldása érdekében kevés mérési ponttal dolgozott, vagy nogy gyakorlaté térképész lévén a méréseket kiegészítendő elégségesnek tartotta a szemrevételezést.” * Nyugodtan elnézhetjük a hibákat, hiszen Haüy egy olyan időben rögzítette az általa látott Pécset, amely rendkívül fontos volt a város történelmében, s ehhez azt is hozzátehetjük, hogy amit látott, az csekély eltéréssel ugyanúgy volt legalább 200 esztendővel korábban is, hiszen — tudósok egybehangzó megállapítása szerint — a török nem sokat épített, de nem is rombolt. És ha már a törökről van szó, figyeljünk a térkép egy sajátosságára: a vár és a szigeti kapu környezetén kivül ami épületet jelez, az mind török: dzsámi — mosqués — vagy fiírdö - bains. Csupán egy jelezetlen épületet látunk a mai Jókai és Zrínyi utcák sarkán. Erről dr. Gerő Győző turkológustól kértünk magyarázatot’ „Gondolom, tájékozódási pontokként kerülhettek a térképre a dzsámik, hiszen a minaretek messziről láthatók voltak. Az említett Jókai utcai épületről ma sem tudjuk, mi lehetett, csak a tájolásból és oz alaprajzból következtethetjük, hogy vallási rendeltetésű épület, talán kolostor lehetett." Azt is megkérdeztük, miért volt a nagy sietség a térképkészítésnél. „Ennek feltétlenül stratégiai oka lehetett. Bádeni Lajos hadai ékszerűen hatoltok be a török megszállta területre, tartani lehetett az ellenség esetleges visszatértétől, ezért a város, a vár szükségessé váló megerősítéséhez térképre is szükség volt. Az akkori körülmények közt mindenképpen modern volt a felvétel. Említést érdemel, hogy akkoriban készültek a legjobb térképeink, amik középkori állapotokat tükrözve ma is kitűnően használhatók a régészeti kutatásoknál." Készített-e térképet a török? „Ismerünk egy bécsi térképet az osztrák főváros ostroma előkészítésének az idejéből, aztán van egy török feliratos budai térkép is, amin azonban máig is vitatkozunk: nem európai térképész készitette-e? Elképzelhető, hogy Pécsről is készült valami, de erről mind ez ideig nem tudunk." A Haüy-térkép — mint említettük — hitelesen tudósit a 300 év előtti Pécsről. Rendkívül pontosan és aprólékosan ábrázolja a püspökvárat: a székesegyház — látjuk - semmit sem változott a török clatt, a térkép készítése idején már katolikus templomként működött, akár a ferences templom, s a „Grand mos- quée", Gázi Kászim dzsámija, ami körül érdekes vonalú kerítést ábrázol a francia. Ez a középkori Bertalan-templom falainak a felhasználásával készülhetett. A várban állni látta még Haüy a Keresztelő Szent János társas káptalan kápolnáját, amit azonban Hermann 1754-ben mór csak romjaiban örökíthetett meg. s dr. G. Sándor Mária kutatásai eredményeként a közelmúltban kerültek elő az alapfalai. Semmit sem látott Haüy a vár északkeleti szektorában, ahol esztendők óta folyik az egyetemi ásatás, melynek során előkerült az Aranyos Mária kápolna és a hallatlan értékű festett gótikus szoborlelet. Nagy pontossággal ábrázolta a városfalat a ma is ismert és a régi eltűnt bástyákkal, s az akkor még megvolt városkapukkal. A templomokon, dzsámikon kivül egyetlen középületet ábrázol: a Szigeti kapu - Porte de Siguette — szomszédságában, a ferences templom mögött. A magyarázó szöveg szerint: Maison du General, vagyis a tábornok háza. Madas József kutatásai szerint 1687-ben Tüngen János generális, városparancsnok lakott itt, ami korábban Szolimán aga háza volt. * A térkép utóéletéről beszélgettünk Madas lózsellel, aki a „Pécs-belváros telkei és házai" c. munkája adatgyűtésénél nélkülözhetetlen segédeszközként használta a Karlsruhéból kapott eredeti méretű másolatot. Gerő Győző ama megállapításából indulunk ki, hogy „Bádeni Lajos mindent a saját pátriájába gyűjtött össze, s hogy a visszafoglalási anyagból szinte semmi sincs itthon, mindenki vitte haza a magáét. . Tehát: „Nagyon sokáig senki sem tudott e térkép létezéséről. Valamikor a múlt század vége felé kerülhetett haza másolat róla — szerintem nem pécsi polgár által — amikor fellendültek a helytörténeti kutatások. A térképet igen részletesen és szemléletesen elemezte Gosz- tonyi Gyula az 1939-ben megjelent „A pécsi Szent Péter székesegyház eredete" c. munkájában. A térkép keletkezését általában 1687-re datálják. Ezt látszik igazolni a magom kutatásai szerint az az ódat, hogy ez évben már Tüngen Jánost jelölik a tábornokház „lakójaként”, s hogy az 1690-es összeírásnál már a császári prefektusé a ház. A készítésnél használt mérték- egység szerintem francia öl lehetett, ezt méterre átszámítva 1 :2989-es méretarány jött ki. Hársfai István Beszélgetés Berend T. Ivánnal, az Akadémia elnökével — Úgy látom, hogy a magyar tudományosság nemzetközileg is elismert színvonalon és számos területen biztosítani tudja a háttérfeltételeket az eredmények követéséhez. A tudományos bázis megléte nem nemzeti jövedelmet fogyasztó „ágazat", hanem nemzeti jövedelem termelésének is döntő tényezője, — mondotta Berend T. Iván a Pécsi Akadémiai Bizottság elnökségi ülésén. Ez alkalomból megkértük a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, válaszoljon néhány kérdésünkre a magyar tudomány helyzetéről, kapcsolódásáról a nemzetközi tudományos élethez. Tudományos önigazgatási rendszer — Professzor úr, erősödik az a szemlélet, amely a tudományt is a mindennapi hasznosság mércéjével méri. ön viszont változatlanul erősen hangsúlyozza az alapkutatások jelentőségét. — Az alapkutatások feladata elsősorban, hogy új felismerések, új tudományos vívmányok mellett olyan tudományos szellemi kultúrát hozzanak létre, amely lehetővé teszi a nemzetközi tudományossággal való szellemi lépéstartást, biztosítják az eredményes követelését, feldolgozását és esetenként azok meghonosítását. Igen fontos tehát az alapkutatási bázisunknak a nemzetközi tudományossággal való intézményes kapcsolata, ami nélkül a tudomány lehetőségei úgyszólván lezárulnak. A tudományos eredményeket és a ráfordítást a hozam mércéjével szembeállítani, az alapkutatások esetében nem jogos. Ezek hosszabbtávúak, az eredményeket később hozzák. Elsőrendű feladatuk az is, hogy egy szellemi közeget biztosítsanak, amely aztán az adott technikai áttörés pillanatában mozgósítható. Két példát is mondhatok erre: Magyarország nem tudta volna meghonosítani az atomtechnikát, ha nincs meg mór előzetesen a megfelelő tudományos háttér. Ugyanez mondható el a számítástechnika legkülönbözőbb területeken való alkalmazására is, amely most már dollárbevételt is hoz. A kormány ezt felismerte, munkaprogramja is kifejezésre juttatja, de költségvetési gondjaink miatt az alapkutatásokra fordított összegeknek egy elég- qé fájdalmas csökkentése történt meg. — Milyen leiadatokat jelent ez az Akadémia és a kutatóhelyek számára? — Egyszerre kettőt. Egyrészt, hogy meggyőzően érvelve, biztosítsuk a tudományos kutatás és oktatás finanszírozásának különös preferenciáját, másrészt, hogy az eszközökkel a maximális gazdaságossággal bánjunk, a szűkösség ellenére is meglévő pazarlást csökkentsük. Ésszerűen változtassunk a kutctói hálózatunk tevékenységén. Integráltabb műszer- beszerzéseket kell megvalósítani, még a könyvek, folyóiratok rendelésénél is, erre kell törekedni. Szükséges egyfajta koordinálás a tudományos kiadványok szubvencionálásánál és elengedhetetlen a hatékonyabb együttműködés az intézmények, vállalatok között. Fontos a reális teljesítményértékelés valódi tudományos viták keretében. — £ célok megvalósitása során számolni lehet szemléleti megrögzöttségekkel, sőt ellenállással is. Mire építhetnek? — Kettőt említenék. Az egyik a kutatóintézetek és egyetemek közötti együttműködés. Nehéz akadályokat kell leküzdeni, ez vitathatatlan. Rosszul értelmezett lokális érdekek érvényesülnek, ez is igaz. A kutatóhelyi szétforgácsoltság fenntartása iránt erős érdekeltség érvényesül. Én azt hiszem, itt egy erőteljes, a források rendelkezésre bocsátásának eszközével élő központi tudományirányítási gyakorlatot kell kibontakoztatnunk. Az egyete-í mek és az Akadémia együttműködését érdekké kell tenni mindkét intézményben. Ez a folyamat el is indult az elmúlt évben: hat egyetemi -I akadémiai oktatási — kutatási együttműködés született. Erősíteni akarjuk az egyetemeken lévő akadémiai kutatóbázist is. Eközben önálló kutatási bázisokra is szükség van. A másik tényező tulajdonképpen egyfajta tudományos, testületi, önigazgatási rendszer kibontakoztatása, amelynek a keretei adottak a Magyar Tudományos Akadémián. Az egyes szakmák legkiválóbb képviselői alkotnak bizottságokat. Most célul tűzzük ki ezeknek a bizottságoknak az átalakítását, jóval nagyobb feladatokra alkalmas hálózati; megteremtését. Az Akadémia kereteihez tartozó, de minden más egyetemi és egyéb intéz mények kutatóit is arányosan tömörítő, az egyoldalú érdekérvényesítést kizáró szakmai bizottságok értékeljék rendszeresen a saját területükön születő tudományos teljesítményeket. Nem beszámoló jelentésekkel, hanem tudományos vitával és nemzetközi jelentőségének mérlegelésével. A tudományos vitatkozást egyébként még tanulnunk kell. nagyok itt a hiányosságaink! Ez az állandó értékelő rendszer ad szilárd alapot ahhoz, hogy a kiterjesztett és kiterjesztendő pályázati rendszert erre a háttérre építsük. Egyfajta szelektiv támogatást kell megvalósítani. Már tapasztaltunk e téren előrelépést az előző évekhez képest. Korábban a kutatóhelyek automatikusan kaptak „egyen-pénzt", akkor is, ha nem igazán ígéretes kutató igényelte. elkoptatott témára, és akkor is, ha ígéretes, újra kérték. Ez a szakmai objektivitás a tudományos bizottságoktól óriási különmunkát követel majd meg. Körülbelül ezek a ga-1 ranciái annak, hogy valóságosan előrelépjünk a kutatásban.- Említette, hogy csökkennek a kutatásokra szánt ősz- szegek. Meddig lehet ezt a kényszerállapotot lenntartani anélkül, hogy azt se a kutatások minöséqe, se a mennyisége ne sinylelje meg? — Már egy vagy két év komoly megszorítása is veszélyeket jelenthet. Sajnos, a különbség a fejlett országok tudományos kapacitása és a hazai tudományos kutatási lehetőségek között a 80-as években ugrásszerűen megnőtt. Az Akadémia két évvel ezelőtti közgyűlésén nagy hangsúlyt adtunk ennek, és ez hozta azt a fordulatot, hogy a sikeres OTKA-pályázatok alapkutatástámogató rendszerének biztosítása lehetővé vált. De azt is el kell mondani, hogy a tudományos utánpótlás már veszélyben van. A napokban beszélgettem az Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetének főigazgatójával, aki elmondta, hogy ez évben öt ösztöndíjas helyre egy jelentkezőjük akadt. Valamelyest enyhít a gondokon, hogy a magyar tudományosság helyzetén sokat segít a kormányzat részéről biztosított és az Akadémia által is megvalósított nemzetközi együttműködés. Például az orvostudomány, de számos más szakma tekintetében is hihetetlen jelentősége van annak, hogy szakembereink hosszabb ideig külföldön is tevékenykedhetnek. Jelentősen hozzájárul ez a tudás szinten- tartásához és fejlesztéséhez.- A PAB ülésen szó volt kutatóhelyek átszervezéséről, némelyek megszüntetéséről. Ugyanakkor buzdítaná a tudományos utánpótlást. Egyik oldalán lelszaporodnak az állástalan kutatók, a másikon meg hiányoljuk őket? — A saját gyöngeségeinkkel kell szembenéznünk, mert a, kutatóhálózat létrejöttében sok ellentmondás is érvényesült és ennek hatásait hordozzuk magunkkal. Mire gondolok? Aki ismeri az egyetemeket, kutatóintézeteket, tudja, hogy vannak ott ragadt, de a kutatásra alkalmatlan emberek. A másik tehertétel, hogy nagyon sok kis, lokális, szemé-’ lyes érdek érvényesült a há-j lázat kiépítésében. Azt is meg kell nézni, hogy milyen párhuzamosságok vannak a kutatóhálózatban. Félreértés ne essék, én nem vagyok a párhuzamosságok ellen, sőt ezek nagyon is fontosak a tudományban. Kell párhuzamosság és versenyhelyzet, de vannak nem indokolható, szétforgácsoló párhuzamosságok is.- Az Akadémia osztályai megvitatták a tudományos minősítések jelenlegi rendszerét és a többség az átformálását sürgeti. Miért? — A jelenlegi rendszer kiemeli a tudományos utánpótlás kérdését a természetes közegéből. A javaslatok szerint megfelelőbb lenne ezt egy posztgraduális képzés rendszerébe illeszteni, ahol a fokozatot az egyetemek adnák. A legtöbb egyetem ma még nem felkészült erre a feladatra, s zömében hiányzik a posztgraduális képzés Jelenleg, sajnos, a tudományos minősítések sokszor elszakadnak a kutatómunkától. A fokozat elérése is kitolódott, a kutalók nagy része csak a negyvenedik életéve után jut el a megszerzéséig. Az átalakítás csak hosszabb távon reális, de számos lépést azonnal megtehetünk és az egyetemek szerepét lehet és kell is növelni. A kidolgozott javaslatokat a jövő év elején terjesztjük illetékes fórumok elé. Barlahidai Andrea ÜNNEPI MELLÉKLET- 1987. december 24., csütörtök
