Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-19 / 349. szám
NEMZETKÖZI MAGAZIN Vezetésről vezetőknek Az Eiffel-forony — Föld körüli pályán? Fel kell lőni a világűrbe .. . az Eiffel-tornyot. Természetesen nem magát p tprn vöt Ocok O mprjr*!!jét. Ezt o különös feladatot kapták azok, akik részt kívánnak venni azon a pályázaton, amelyet a francia főváros egyik fő nevezetességét üzemeltető társaság hirdetett meg. A társaság így akarja megünnepelni az 1989-ben száz éves torony jubileumát. A pályázat szervezői azt javasolják a szakembereknek, hogy tervet dolgozzanak ki az Ei ff el - torony makettjének föld közeli pályára bocsátására. Elenaedhetetlen féltőtől hogy a modellt szabad szemmel látni lehessen a földről. A társaság szerint ebben a tervben semmi valószínűtlen nincs. Hiszen száz évvel ezelőtt, amikor a párizsi világkiállítás tiszteletére pályázatot hirdettek a legjobb építményre, a nyertes pályázat, Eiffel mérnök merész terve is megvalósít- hatatlannak tűnt. Különös „vadorzók" Anglia egyik nemzeti parkjában a park felügyelői tetten értek három személyt, akik összesen 385 gilisztát ástak ki a földből. A szenvedélyes horgászok sokáig nem tudtak magukhoz. térni ámulatukból, amikor megtudták, hogy vadorzással vádolják őket. Mindhármuknak egyenként 20 font sterling büntetést kellett fizetniük. A nemzeti parkban nemrég vezették be a gilisztaásók büntetését. Ez ugyanis szakemberek szerint az ökológiai egyensúly súlyos megbontásához vezet. Tejesüveg a reklámban A brit reklámszakma felfedezte a tejesüveget, mint eddig kihasználatlan reklámhordozót a termékreklámozásban. így naponta 11 millió háztartáshoz jut el a reklám. A J. Walter Thompson reklámügynökség ki tudta mutatni, hogy a tejesüvegeken reklámozott termékek forgalma 15%kal nőtt. Fogorvosjelöltek gyakorlóterme a tübingeni egyetemen T udos képzés az MSZK-ban Drága zsenik Professzorok nem szoktak csodálkozni. Tekintetük is inkább elmélyült, kutató, netán mogorva, olykor szórakozott. Az ámuláson-bámuláson átsegíti őket a TUDÁS. Aztán most mégiscsak ülnek a székeken, szám szerint heten, és — megnyúlik az arcuk a csodálkozástól. Igaz, az előadót korábbról nem ismerték, vendégként jöttek a stuttgarti egyetemre, ahol éppen Martin Scheuber 27 éves geológus tart tudományos előadást a Dél-Alpok 200 millió éves történetéről. A terembe véletlenül tévedő, akárha kínait hallgatna, csak a homlokát ráncolja, mi lehet az az alpikus tektogenezis ... A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban már jó néhány esztendeje kísérleti jelleggel folyó tudósképzés után az NSZK egyetemein is próbálkoznak hasonlóval. Martin Scheuber például a stuttgarti egyetem természettudományi karán végzett a Robert Bosch alapítvány ösztöndíján. A nagynevű elektrotechnikai cég természettudományi csúcsszakemberek képzésére hozott létre alapítványt. A támogatásra érdemesnek talált fiatalok pedig 2000 márka ösztöndíjat kapnak, amelyből valóban zavartalan körülményeket teremthetnek tanulmányaikhoz. Egyébként a stuttgarti egyetemen jelenleg négy mérnökjelölt és két fizikusjelölt is a Bosch alapítványtól kap pénzt. De nem csupán anyagi helyzetük különbözteti meg őket társaiktól. Dieter Bestie arról beszél, hogy őt semmiféle tanterv, vagy oktatási szabályzat nem köti. Azzal és olyan ütemezésben foglalkozik, amivel és ahogyan jónak látja. A kötelező vizsgákról sem próbatételként beszél, hanem csupán mint olyan konzultációkról, ahol beszámol arról, mit olvasott az adott témakörben. Mint mondja, többször előfordul, hogy a professzori székben ülő nem olvasta az általa idézett szakirodalmat.- Görcsösen akarják bizonyítani, hogy ők átlagon felüliek, az ösztöndíj kötelezi őket erre — mondja erre hangjában sajnálattal Éva, a stuttgarti egyetem harmadéves mérnökhallgatója. — Pedig már de sokszor láttam őket halálosan kimerültnek. És azt ne mondja senki, hogy ezt pusztán élvezetből, jókedvükből vállalják. Évának lenne igaza? Vagy azoknak, akik irigységgel gyanúsítják őt és racionálisabb magyarázattal igyekeznek szolgálni. Ők a néhány éve végzett fiatalok, és szerintük a tudósszakokon végzett hallgatók ugyancsak zsíros álláshoz jutnak, ez mindent megér. Fizetésük négy-ötszöröse is lehet az amúgy sem alacsony értelmiségi átlagkeresetnek. A jelenséggel kapcsolatban a társadalom-pszichológusok inkább azt vizsgálják, hogy miféle igény hozza létre most Köln, Stuttgart és Nyugat-Ber- lin mellett, Freiburgban, Kons- tanzban és Tübingenben is a korántsem olcsó elitképzést. Valóban szüksége van a nyugatnémet gazdaságnak, mely fejlettségében több területen vetekszik az Egyesült Államokéval, az abszolút csúcsszakemberekre? És ha műszaki téren megalapozott is az igény, miért van szükség a Siegenbe tervezett elitképzésre a kommunikáció- és irodalomtudományi fakultásokon. Vagy miért bizonygatják némely tartományi tisztviselők oly lelkesen, hogy hasonló fakultásokat kell létrehozni a szociál- és gazdaságtudomány területein is? Szóval valóban szükség van ilyen szakemberekre, vagy csupán a fejlettség érveiként szolgálnának, egyfajta cirádaként a nemzetgazdaság építményén? — kérdezik a kétkedők. Az álláspontok, vélemények megoszlanak, de az a tény, hogy a kísérleti elitképzés nyomán szaporodnak a tudósképző egyetemi helyek. Például a Volkswagen cég legutóbbi 6 millió márkát áldozott a jogi- és társadalomtudományi csúcsszakemberek megszervezésére. És hatalmas öszegeket fordít jelenleg a Fritz Thyssen alapítvány Kölnben 11 fiatal természettudósára. Voksán György Enyveskezü szállóvendégek A mosdókesztyű, a törülköző, a hamutál vagy az ezüstkanál, valamint a vasaló hiánya már rég szóra sem érdemes. A svájci szállo- datulojdonosok már beletörődtek, hogy az ilyen „kicsiségek” - lehetőleg a ház jelzésével vagy monogramjával -a vendégek egy rétege számára a pótemléktárgy szerepét töltik be és magával viszi őket. Azon már senki sem izgatja magát, ha az utas egy kézre álló emléktárgyat a szobájából a bőröndjében tüntet el. „Ezzel számolni kell'' — mondja egy baseli szálloda- igazgató - „és ez valahogyan reklám is a ház részére.” Azzal azonban mégsem számoltak az előkelő Ambassa- dorban a Rajna-kanyarnál, hogy egy vendég még a körülbelül húszkilós cipőtisztítógépet is magával viszi. Mivel mégis megtörtént, azóta szi lárdan a falhoz csavarozzák ezeket a gépeket. Az egyre értékesebb tárgyak alapján, melyek az elegáns svájci szállodákból tűnnek el, a szakemberek tudni vélik, hagy régiségkereskedők, orgazdák és közönséges bűnözők afféle beszerzési forrásként „fedezték fel” ezeket a gyakran gazdagon felszerelt házakat. „Főleg az első osztályú és ö|tcsillagos szállók vendégei lopnak mint a szarkák" — panaszkodik a Schweizer Hotel- Revue című szaklap cikke a kor fonákságai miatt. Kedveltel a színes tévék, festmények és régiségek, „a veszteség a szállótól függően eléri a forgalom 2—5 százalékát". A hiányzó berendezési tárgyak listája valóban szokatlan dolgokat tartalmaz: csillárt, perzsaszőnyeget, fali gobelint, képet, régi csipkét, húszkilós amforát, WC-ülőkét, fürdőszobafelszerelést, rusztikus bárszéket, régi faródlit, ezüst asztali kávés és teás készletet, kézzel faragott barométert, csodás régi viharlámpát gyertyával áramkimaradás esetére, gyertyatartót, régi puskát, pisztolyt és kardot, kantoncímeres ónkupát. elegáns műhelyekből kikerült, csiszolt borosüvegeket . . . De még leltári tárgyak is egyre arcátlanabb módon tűnnek el. A luzerni Hotel Union- ból rejtélyes módon eltűnt egy bőrfotel a haliból. Ugyanabban a városban, az Astoriában egy különösen merész epizódra emlékeznek vissza. Az egyik vendég egyszerűen kartondobozba csomagolta a szobai tévét, aztán a portást kérte meg, hogy. vigye a „csomagot" az autójához. A veszteség kettős volt, mivel a tévétolvaj a szállodai számlát is „elfelejtette” kifizetni. A zürichi Hotel Atlantisban még ma is beszélnek azokról a társasutazókról, akiknek a fürdőszobai kis faliszekrény tetszett meg és precízen le is csavarozták a falról, mielőtt a buszukkal továbbutaztak volna. „Nálunk amerikai vendégek már a tetőre is felmásztak, hogy lehozzák a svájci zászlót és a bőröndjükbe tegyék" — emlékszik a luzerni Hotel Schiller tulajdonosa. Felülmúlhatatlan egy baseli Hilton-vendég önkiszolgáló ötlete, aki az összes függönyöket leakasztotta és magával vitte. Csak átlagos tolvaj viszont az a férfi, aki ugyanabban a házban különböző szobákból 15 színestévét hordott össze, a gépeket lifttel levitte a pincegarázsbo és egy kis teherautóval elszállította. (Frankfurter Rundschau) Irányítás és információ A vállalatok irányításának színvonalát és gazdálkodásuk eredményességét nagymértékben befolyásolja a rendelkezésre álló információk jellege, összetétele, frissessége. A vállalati életben, a vezető, de a végrehajtó tájékoztatását is az információ biztosítja. A tájékozottság mértéke, minősége, az erre alapozott döntések révén az egész folyamat eredményességét is nagymértékben meghatározza. A tájékozódást a kiépített vállalati információs rendszernek kell biztosítania. E rövid írás keretében természetesen nem az információ elméleti kérdéseivel kívánunk foglalkozni, hanem inkább adott lehetőségen belül a gyakorlat oldaláról szeretnénk némi betekintést nyújtani vállalatunk információs rendszeréről. A ma funkcionáló rendszer nem máról holnapra, hanem hosszú távon alakult ki, és természetes igény, hogy állandóan korszerűsödjön. Úgy ítéljük meg, hogy a gyakorlat számára is sikerült jól hasznosítható rendszert kialakítani, mert az információk száma nem túlzott, mélységüket tekintve csak annyira részletezettek, omeny- nyire az a munka jobbításához feltétlenül szükséges. Gyakran hallani a vezetők és vezető testületek részéről olyan panaszokat, hogy adatok özönét zúdítják rájuk, mégis hiányos a tájékozottságuk. Ez az ellentmondás az információ feldolgozásának sokrétűségére utal, ami egyben az összeállítóktól nagy szakértelmet igényel, információink mindazokhoz eljutnak, akik azokból olvqsni és ennek alapján dönteni tudnak. A különböző szintű vezetőkhöz azokat az információkat továbbítjuk, amelyek munkakörükkel, feladatukkal, a rájuk tartozó döntésekkel kapcsolatosak, ill. ahhoz szükségesek. Ez azt jelenti, hogy sem hiányos, sem túlzott tájékoztatás nem állhat fenn. Melyek azok, a vállalatunk gazdasági életét átfogó információk, amelyeket a vállalat különböző szintjén álló vezetők irányító, ill. végrehajtó tevékenységük során döntéseikhez felhasználhatnak? Csak néhányat ezekből: Tejfelvásárlási információ: tiznaponként, havonta és negyedévenként, szektorális bontásban mutatja be a felvásárolt tej mennyiségét és minőségét, felvásárlási költségeket. Termelési információ: az előbbivel azonos időciklusonként, üzemi bontásban, cikkelemes és cikkcsoportos részletezésben tartalmazza a vállalat teljes keresztmetszetű termelését. Helyi és társvállalati értékesítés: saját termelésű és a társvállalattól vásárolt termékek értékesítését elemzi. Létszám-bér és egyéb munkaügyi információ: havin.-évi gyakorisággal készül. Különös szerepe van a létszám, bérszínvonal, túlóra, munkateljesítmény, táppénz, munkavédelmi helyzet, élőmunka-hatékonyság, vgmk- tevékenység figyelemmel kisérésében. üzemi és vállalati eredményt tartalmazó információ: havi és n.-éves szinten, üzemi (üzemek önelszámoló egységek) és vállalati eredményről tájékoztat. Anyagtakarékossági program teljesítéséről szóló információ: ennek lényege az, hogy a vállalati gazdálkodásban felmerülő költségek mintegy 80%-út öleli fel, bázishoz mérten figyelemmel kíséri a fajlagos ráfordításokat. Kimunkáljuk az eltéréseket, azokat forinto- sítjuk és havonta, üzemenként mutatjuk be. Ide soroljuk többek között: tejalapanyag, energia, csomagolóanyag, fuvar stb. felhasználást. Ez a program, ill. ezzel kapcsolatos információ negyedik éve funkcionál vállalatunknál és ez idő alatt a fajlagos mutatók javulásából 15 M Ft megtakarítást tudtunk elérni úgy, hogy az eredményesen közreműködő kollektívákat, szoc. brigádokat anyagilag is ösztönözzük. Az átfogó információkat részinformációk is kiegészítik, pl. a tasakos tejgyórtó műhelyrészben az ott elhelyezett táblán rögzítjük a napi és dekádonkénti selejt- indexeket, mert az ott dolgozók anyagilag differenciáltan ebben érdekeltek. Ennek tulajdonítjuk, hogy három év alatt közel 60'Vokal csökkent a megfolyóso- dott tej aránya és ma már 1,3% körül tartunk. Az idők során sikerült egységes szemléletet kialakítani a gazdasági munkáiban az elvárható teljesítményeket illetően. A munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok gazdasági vállalásai, valamint az üzemi és vállalati tervek között szoros kapcsolat áll fenn. Csak olyan gazdasági vállalásokban állapodunk meg, amely a korábban elért eredményeknél jobb teljesítéseket céloz meg, vagyis egységnyi termék előállításához kevesebb alapanyag, csomagolóanyag, energia, fuvar, élőmunka felhasználást jelent. Mert így tudjuk csak tovább csökkenteni termelési költségeinket, növelni eredményünket. Ebben a munkában segít bennüket a belső információs rendszerünk, mely része működési és szervezeti szabályzatunknak. Itt rögzítettük az egyes információk kiadásának határidejét, az elkészítés felelőseit, továbbá azok körét, akikhez az információkat el kell juttatni. Az információ nagy része a folyamatban levő gaz- desági események pillanatnyi alakulását tükrözi, és még operatív beavatkozásra nyújt lehetőséget. Ennek kaDcsán nyilván szükség van olyan vezetőkre is, akik egyrészt igénylik az információkat, másrészt munkájukban döntéseik során fel is tudják használni. Közösen valljuk, hogy amikor a baj még kicsi, nehéz még meglátni, de könnyű orvosolni, viszont amikor a baj már nagy, könnyű felismerni, de nehéz orvosolni, s mi ezt szeretnénk elkerülni. Akár rövid, akár távlati döntésekről van szó, nagy szerepük van a külső információknak. A külső információk hiánya, illetve lassúsága több esetben késlelteti gazdasági döntéseinket. Információink kidolgozásában mind nagyobb szerepet kap a gépesítés, amit fokozatosan erősítünk. Straub János igazgató 1987. december 19., szombat' HÉTVÉGE [jj]
