Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-15 / 345. szám
1987. december 15., kedd Dunántúli napló 3 Módszerek és megoldások a folytonos megújulásra A stájer kamarai intézmények sokoldalú támogatást nyújtanak a vállalkozóknak Folyamatban van a szakmai kapcsolatok kiépítése Ausztriai tanulmányúton jártak a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya Megyei Szervezetének vezetői: dr. Szemere Mátyás titkár, dr. Szűcs Pál elnök, és dr. Kéri István ügyvezető elnök. Elsősorban a vállalatok innovációs és adaptációs képességét szolgáló módszerekre és megoldásokra voltak kíváncsiak, emellett szakmai kapcsolatok kiépítésére törekedtek vendéglátóikkal. Jártak Bécsben, oz Osztrák Kereskedelmi Kamarában és a Festo cégnél, továbbá Grazban, ahol megfordultak a Stájerországi Kereskedelmi Kamara Gazdaságfejlesztő Intézetében és Technová innovációs parkjában. Milyen tapasztalatokat szereztek? — erről kérdeztük dr. Szűcs Pált.- Mi áll az osztrák gazdálkodók versenyképességének, innovációs és adaptációs képességének középpontjában? — Az új, piacképes termékek technikai és technológiai eljárások és megoldások, valamint az ezek piacra vitelét és verseny- képességét biztosító szolgáltatások, és a marketingtevékenység — elsőként ezt említeném — kezdte az általános tapasztalatokkal útibeszámolóját dr. Szűcs Pál. — A vállalatok rendkívül nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy elősegítsék az általuk kívánt produktumokat — termékeknek, technológiáknak, eljárásoknak — a vevőknél történő eredményes felhasználását és bevezetését, ennek érdekében a legkülönfélébb szolgáltatásokat nyújtják, így például számító- gépes megoldásokat, szervizt, oktatást és képzést is ajánlanak. A vállalatok a kutató-fejlesztő tevékenységet és a személyi állomány képzését kiemelten kezelik, a jövő szempontjából meghatározó befektetésnek minősítik, ennek érdekében rendkívül sokat áldoznak is. A gazdálkodó szervezetek tudatában vannak annak, hogy innovációs és adaptációs képességük kulcskérdése a személyi állomány szakmai felkészültsége, nyitottsága, az új iránti fogékonysága, a vállalat érdekeit minden esetben szem előtt tartó magatartás és cselekvés. Szervezeten belül tudatosan törekszenek olyan viszonyok kiépítésére, amelyek a dinamizmust, a rugalmasságot és az alkotó együttműködést szolgálják. S végül általános tapasztalatként említeném, hogy a vállalatok külső kapcsolataiban a hosszú távú üzleti szempontok uralkodnak, emögött a kölcsönös gazdasági előnyök keresése, az eredményre törekvő, azt felmutatni igyekvő és korrekt ügyintézés, az adott szó hitele áll. — Az osztrák vállalatok nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy elősegítsék az általuk kívánt produktumoknak a vevőnél történő eredményes bevezetését . . . Erre kitűnő példa éppen a bécsi Festo cég, mely Baranyában is kiterjedt üzleti és szakmai kapcsolatokkal rendelkezik! — így igaz, s éppen a cégnél szervezett közvetlen szakmai tapasztalatok és élmények ösztönöztek arra bennünket, hogy a jövő évi baranyai tudományos hetek alkalmából olyan találkozót szervezzünk, melynek keretében a Festo cég képviselői ismertetnék verseny- képességük, innovációs és adaptációs képességük fenntartását és szüntelen megújítását kifejezésre juttató megoldásaikat és törekvéseiket. Ezzel az SZVT jogi tagvállalatainak kívánunk egyfajta szellemi szolgáltatást, hasznosítható gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat nyújtani. — Mivel foglalkozik a Stájerországi Kereskedelmi Kamara Gazdaságfejlesztő Intézete, a WIFI? — Rendkívül figyelemre méltónak minősíthetjük azt a tevékenységet, amit az intézet a vállalatok, a vállalkozók számára nyújtott szolgáltatásként végez. Ez nem csupán mint a kínálati oldalon megjelenített szolgáltatási skála tanulságos, hanem abból a szempontból is, hogy a vállalatok részéről erre hallatlan igény van, erőteljes a fogadókészség is. A WIFI filozófiája az, hogy az általa véqzett képzési, továbbképzési, tanácsadási és általában a szellemi szolgáltatási tevékenységen keresztül segítse elő a vállalatok innovációs és adaptációs képességének növelését, azt, hoqy feladataikat saját erőből minél sikeresebben legyenek képesek megoldani. Csak néhány példa programjaikból: rendszeres szolgáltatás és továbbképzés a gazdasági, műszaki területen végbemenő változásokról, szemé- Iviséafejlesztő képzések, stra- téaiai tervezés és vezetés, piacbefolyásolás, exportösztönzés, vállalati tanácsadás például a követendő adótaktikáról. — Utazásuk utolsó állomása a grazi innovációs központ volt. Itt milyen tapasztalatokat szereztek? — A vállalati innovációs tevékenység szempontjából rendkívül fontos szerepet tölt be a stájer technológiai tanácsadási központ, a Technová, mely külön technológiai parkkal, műhelyekkel is rendelkezik, segítve a csúcstechnológiák vállalkozásba vitelét. A Technová innovációs szemináriumokat és börzéket szervez, üzleti kapcsolatokat közvetít, segíti a kutatási-fejlesztési eredmények termelésbe vitelét, továbbá a kutatóintézetek, a vállalatok, a pénzintézetek és a pénzügyi alapok közötti kapcsolatok kiépítését. A technológiai park műhelyei lehetőséget nyújtanak a kutatásra, kísérletezésre, tanulásra, konzultációkra. Nemcsak tanácsokat és ajánlatokat adnak az új vállalkozásokhoz, de pénzügyi támogatást is, kockázati tőkével segítve az innovatív termékek bevezetését. — Mindezek útmutatásul szolgálhatnak a megalakulás előtt álló pécsi innovációs központ, a Novidel Rt. majdani működéséhez is. — Ennek érdekében társaságunk, az SZVT szeretné megszervezni az érdekeltek rendszeres és közvetlen tapasztalatcseréjét, ami további ötleteket adhat a pécsi innovációs központ működéséhez. Az ezt szolgáló kapcsolatépítés folyamatban van. Miklósvári Z. Építők az építőkért ÉPTEK-raktór a BÉV központi telephelyén A Baranya Megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társaságában immár 27 szervezet tömörül, s a GT koordinációs irodája (BÉKI) közvetítésével egyre több területen ismerik fel a közösségben rejlő erőt. Köztudott, az építőipar helyzete cseppet sem irigylésre méltó. Csökken a beruházások száma, elhasználódott a géppark, fenntartása egyre költségesebb, csökken, egyre csak fogy a létszám. Ahogy a gazdasági körülmények szigorodtak, úgy ismerték fel, hogy vannak területek, ahol közösen többre mennek. így vált mindinkább elfogadottá az anyag- és gépkölcsönzés, melynek értéke az utóbbi négy évben megháromszorozódva tavaly már meghaladta a 76 milliós forgalmat. Sok vagy kevés? Kár ezen meditálni. Az biztos, hogy annak minden bizonnyal előnyös, aki felesleges gépekkel rendelkezik és annak is, akinek a munkáját épp egy-egy gép hiánya hiúsítaná meg. Az új telepre költözött ÉGV ez évtől már a korábbiaknál is többféle gépet kínál kölcsönbe, s a GT Osztrák gyártmányú furnérkötegollót vásárolt a Pécsi Faipari Szövetkezet. Az 1,2 millió forintba kerülő gép harmincéves lengyel masinát vált föl,elődjénél lényegesen többet tud, jóval termelékenyebben vágja méretre a vékony nemesfalemezeket. Fotó: Proksza László gesztorvállalata, a BÉV is tisztességes haszonért mind több géppel tudja kisegíteni a megszorult testvérszervezeteket. A munkásszállításban és az egymásnak végzett anyagfuvarozásban is túlvannak már a százmilliós forgalmon. E két terület összehangolásával is tetemes költségeket képesek ésszerűen megtakarítani. Az elmúlt évben több mint 64 millió forintért adtak el transzportbetont, egymásnak 58 millió értékű anyagot adtak át. A tavaly létrehozott anyag- beszerzési társulásuk forgalma — a kezdeti nehézségek, értetlenségek ellenére is -, meghaladta már a 26 milliót. Az ÉPTEK-lerakat forgalma - igaz, valamelyest csökkent —, de még így is 126 milliós volt az elmúlt évben. A tagszervezetek az elmúlt évben egymásnak majd ne- gyedmilliárd értékű munkát végeztek el. S nemcsak egymásnak, hanem a magánerős építkezéseknek is tudnak segíteni. A BÉV Építők boltja 15, a pécs- váradi ÉPSZÖV Házépítők boltja 63, a pécsi ÉP5ZOV Otthon butikjának, Szalon bútorboltjának és üveges szaküzletének forgalma az elmúlt évben meghaladta a 25 millió forintot. A BÉV ipari bázisa a lakatos, ács, asztalos, vasbetonszerelési és egy sor más szakmában a magánépíttetőket is segíti. A BÉKI-nél az együttműködés további lehetőségeit is számba vették. Megegyeztek abban, hogy az alkatrészgyártást tovább bővítik, összehangolják a Vninőségellenőrzést — ebben is a BÉV anyagvizsgáló laboratóriuma tette meg az első lépéseket és a szakmai képzést. S hogy minden tagszervezet valóban egyenrangú partner legyen a GT-ben, döntöttek, hogy az építőipari gépek mellett más gépek kölcsönzésének lehetőségeit is megteremtik. Hisz a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat, vagy akár a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat is méltán vár ilyen segítséget a tagszervezet-társaitól. M. L. Mennyi a munkaidő? Mennyi a munka? Mi, újságírók kötetlen munkaidőben dolgozunk — irigyelnek is érte bennünket sokan. Irigyelt helyzetünkhöz azonban hozzá tartozik, hogy az újságnak naponta meg kell jelennie: — nem tehetjük félre a témát —, mondván, lejárt a munkaidő, nem zárhatjuk a fiókba, mondván, majd holnap folytatjuk: hiszen nem kaién, dáriumot, de napilapot készítünk. Munkaidőnket tehát a végtermék határozza meg: annyit és akkor kell dolgoznunk, hogy a másnapi lap friss információkkal pontosan megjelenjen. Nemrégiben éppen munkán voltam a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság szervezte Munkaügy '88 előadássorozatán, meghallgatni dr. Rózsa Józsefnek, az ÁMBH főosztályvezetőnek a hatékony foglalkoztatásról szóló előadását, ki bevezetőjében oly kérdést tett fel, mely elgondolkodtatott, annál is inkább, mert kollégáimmal jártunkban, keltünkben szinte mindig találkoztunk ezzel a kérdéssel. A kérdés a következő: le- het-e olyan munkarendet kialakítani, hogyha valaki készen van a munkájával, haza mehessen? A kérdés nyilvánvalóan nagyon összetett. Hiszen, ha 2 óra alatt elvégezheti valaki munkáját, akkor nem jól állapították meg munkakörét, bérhez kötött teljesítményét. Dehát éppen elégszer találkoztunk jártunkban, keltünkben munkahelyek betöltőivel, akik munkaidejük egy részében már mindenféle pótcselekvést találtak ki maguknak- körömfestéstől a beosztottak egzecíroztatásáig. Vagy éppen az aktatologatásig. Mert sajnos, igaz Parkinson- nak az a törvénye, hogy minden munka kitölti a rendelkezésre bocsátott időtartamot - azaz ha egy három óra alatt elvégezhető tevékenység hat óra áll rendelkezésünkre, akkor azon hat óráig fogunk szöszmö- tölni. Pláne, ha ki is kell tölteni azt a hat órát. A hatékony munkaerőfoglalkoztatás viszont azt kívánja meg, hogy a háromórás munka három óra alatt készüljön el. Mondhatják, ennek a gondnak a megoldására találták ki a „közszeretetnek'' örvendő nor- mázást, munkaidőfényképezést stb., sőt a részmunka- időt — s a kötetlen munkaidőt, a rugalmas munkaidőt. Am mindezek csak akkor vezetnek eredményre, azaz teljesítménynövekedésre, ha abban a dolgozó is érdekelt: nem nagyon fognak folyamatosan túlteljesíteni ott, ahol havonta rendezik a normákat. Az érdekeltségteremtés egyik lehetősége viszont éppen az lehet, hogy az adott munka legyen a munkaidő alapja, s ne a munkaidőt kelljen kitölteni munkával. Hiszen egy sor munkahely van, s nemcsak az újságíróké, ahol a tevékenységhez alakítható a munkaidő. Mondhatják sokan: ez anarchiához vezethet. A mi munkánkat is sokszor megnehezíti, ha munkaidőben nem érünk el valakit, aki információval szolgálhat - elképzelhetetlen, hogy egy buszsofőr „lezavarja" a műszakára megállapított húsz fordulót. Mondhatják azt is, hogy akkor többet kell termelni az adott munkaidőben. Igen ám, de tudjuk, s részben szenvedjük: a többlettermelésre az esetek egy sorában nincs szükség: vagy azért, mert a többletre eleve nincs is kereslet, vagy azért, mert az adott több termék gyártása pazarlás: a sütödében nyilván annyi kenyeret kell megsütni, ameny- nyi elfogy: felesleges és értelmetlen kétszer annyi kenyeret sütni, mint amennyi a terület ellátásához kell. Mondja az ÁBMH főosztályvezetője: a vállalati munkaerő-gazdálkodás korszakváltás küszöbén áll. Általában is — hiszen régi gondunk a valóban hatékony foglalkoztatás, konkrétan is, amikor a gazdasági mélypontról való kibontakozás egyik sarkalatos pontjává vált a hasznos tevékenység és a teljes foglalkoztatás ellentmondása. Merthogy a hatékony munkaerő-foglalkoztatás nem olyan egyszerű: aki eddig nagykalapáccsal dolgozott nyolc órát, s ezentúl csak két órai kalapálására lesz szükség, azt nem lehet csak úgy precíziós műszerek szerelésére átirányítani. Vagy eay nagykalapácsost foglalkoztatunk, s háromnak felmondunk, vagy csökkentett munkaidőben foglalkoztatjuk őket, vagy mind a négynek felmondunk, s szükséges munkájukat bedolgozóval, alvállalkozóval pótoljuk, vagy, vagy . . . Lehetőség, hogy idősebb kollégáinknak, kiket már szívtelenség lenne máshova „irányítani", s átképezni sem érdemes már más munkakörre — azokat korengedménnyel nyugdíjba küldjük —, ez már ma is megoldás a nyugdíj „megvásárlásával". De a szűnőben lévő átlagbérgazdálkodás is kideríti, hogy egy sor állás felesleges, hisz eddig is csak arra volt jó, hogy egy takarítónő, vagy eg” pályakezdő alacsony bérével tartani lehessen a „színvonalat". De nemcsak ez, hanem az értéket létrehozók — legyenek azok szellemiek, fizikaiak, adminisztratívak, akiknek munkájára valóban szükség van egy adott helyen — is határozottabban fognak jelentkezni béremelésért: a jövedelemadó, és az áremelkedések a valóban szükséges munkaerő árát is felemelik — e béremelési „nyomás" szintúgy a munkaerő-gazdálkodás új eszközeit követeli ki. Hogyan lehet összeegyeztetni azt, hogy ami humánus, az nem mindig racionális, ami racionális, nem mindig humánus? Vállalati szinten legkevésbé, . hiszen létérdeke az országnak, hogy vállalataink eredményesek legyenek. Hangsúlyozzuk: a teljes foglalkoztatás nem vállalati kategória, hanem népgazdasági. Az állam, ha nem tud munkahelyet adni mindenkinek, akkor foglalkoztatási alapot hoz létre, illetve támogatást ad azon vállalatoknak, amelyek munkahelyet tudnak teremteni. De hangsúlyozottan olyan munkahelyet, mely értékteremtő tevékenységre, s nem „humánus foglalkoztatásra” ad lehetőséget. A hatékony munkaerőgazdálkodás természetesen állami, központi intézkedéseket is megkíván — egy sor elképzelésen dolgoznak minisztériumokban, kormányban: ilyen például a nyugdíjrendszer átalakítása. Ilyen az „újrakezdési kölcsön": azaz, ha valaki feleslegessé vált egy vállalatnál, a privát szektorban való induláshoz bizonyos arányban tőkét kapna az államtól. Ilyen a külföldi munkavállalás liberalizálási elképzelése, ilyen a mobilitást szolgáló lakás- támogatás, ha egy lakáscsere veszteséges lenne . . . Eddig az a vállalat gazdálkodott jól a munkaerővel, aki megfelelt a különféle szabályozói és perszonális kapcsolatoknak. A jövőben csak az, aki a törvényes keretek között mindig megtalálja az éppen jó megoldást, mely lehet, hogy egy évig is megállja helyét, lehet, hogy negyedév után változtatni kell rajta - azaz a munkaügyesek munkáját sem a munkaidő határozza majd meg, hanem munkaidejüket a munkájuk. B. L. Versenyben, de mégis együtt Ausztriai tanulmanyuton
