Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-11 / 311. szám

1987. november 11., sierda Dunántúlt napló 3 Népköztársasági ösztöndíjasok Boronyai Orsolya Zimmermann Klaudia „Mindig az aktuális tökéletes elérése... Jogfilozófiai szemináriumon érzem magam, egyre beljebb jutunk a jogelmélet kérdései­be, gyenge szárnyaim nehe­zen bírják már ezt a magas­ságot. És ahogy hallgatom rögtönzött kávéházi előadását, egyre jobban tisztelem szak- masze retetét. Boronyai Orsolya most har­madéves joghallgató. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium angol tagozatos osztályában érettsé­gizett. Nappali tagozatra helyhiány miatt nem vették föl, fellebbezés után levelező ta­gozatra iratkozott be. Egy évig volt levelezős, ezalatt a Me­cseki Szénbányák számítás­technikai osztályán dolgozott, mint angolfordító. Saját be­vallása szerint jó hatással volt rá ez az egy kemény év. Sokoldalú, színes egyéniség, a gimnázium utolsó évében Moszkvába jelentkezett, nem­zetközi újságírás szakra, köz­ben magánénekre járt, hiszen volt egy másik álma is: az operaénekesi pálya. Olyan ember, aki nem szereti elfelej­teni az álmait, és megkeresi a megvalósításához szükséges utat. Feltűnő realitással látja lehetőségeit, racionálisan pró­bálja berendezni az életét, polgári peres bí ró szeretne lenni. Diplomácia, operaének­lés, színészet, bírói pulpitus - mind valami szereplésvágyat, önmegvalósítási igényt mutat­nak . . .- Valóban sokat jelentettek a „dobogók" az életemben — tűnődik el. - Maximalista va­gyok, mindig a tökéletest, he­lyesebben az „aktuális” tö­kéleteset keresem, és amíg nincs meg, nem tudok meg­nyugodni. És mivel tökéletes, ugye, nem létezik . . . Demonstrátor a tanszéken, ami azt jelenti, hogy diákként részt vesz a kutatómunkában, előadásokat tarthat, tagja a tudományos diákkörnek is.- Az egyetem olyan önkép­zési lehetőséget ad, amelyet luxus nem kihasználni. Szor­galmi időszakban alig lézeng egy-két ember a könyvtárban, pedig minden lehetőség meg­van a kutatásra, az utánjárás­ra, hogy a lehetőség szerinti legtöbb ismeretet fedezzünk fel. Orsolya egy éve férjnél van, valószínűleg ettől egy kicsit felnőttebb a többieknél. Fér­jével Komlón laknak, a saját család felelőssége jó hatással van szorgalmára, helyzetfelis­merésére is. Természetesen tagja a Komlói Pedagógus Kamarakórusnak, melyről nagy szeretettel beszél. , .Természe­tesen" — írom, hiszen az ilyen ember csak akkor létezhet igazán, ha minden percet ki­használ, ha minél többet tud felfedezni a világi galaktiká­ban — és önmagában is. A felfedezés öröme manap­ság ritka erény. Nagyon meg kell becsülni. Zimmermann Klaudia szelí­den megró a fotózásért. Nem szereti a nyilvánosságot, sze­rény, elmélyült alkat, szívesen kibújt volna a riport alól is. A JPTE Tanárképző Karának hall­gatója, angol-alkalmazott nyelvészet szakon. Létezik ilyen szakpár? — Harmadik évfolyamra le­adtam az egyik eredeti szako­mat, a magyart, és helyette vettem föl az alkalmazott nyel­vészetet. Az alkalmazott nyel­vészet voltaképpen az ide­gen nyelvek elsajátításának módszertana. — Hosszan me­sél még erről, érdekes szak, felcsigázza az ember érdeklő­dését. Klaudiának az idegen nyel­vekkel való foglalkozás jelenti a pályát, a jövőt. Számára ki­csit máshogy léteznek a föld­rajzi távolságok. Berlinben járt óvodába, Londonban ál­talános iskolába, sőt egy évet eltöltött igazi, tradicionális leány-magániskolában is. Nem mondható unalmasnak az éle­te. Édesanyja, Julián Ria, a pécsi színház dramaturgja ilyen világutazó alkat. Klau­diának is az utazás a hobbija. A Leőwey Klára Gimnázium német nemzetiségi tagozatán végzett 1985-ben felsőfokú né­met nyelvvizsgával - az, hogy az angol nyelvből is felsőfokú vizsgája van, magától értető­dik. Most franciául tanul, az­tán majd orosz nyelvből is vizsgázni kéne . . . Klaudia ter­ve: tanítani mind a négy nyel­vet. Na és az irodalmat. . . Amit leadott? — Kérem, írja meg, hogy sze­retném tanítani a nyelvtant és irodáimat is, csak ideiglene­sen váltam meg ettől a szak­tól, mert a többi most szá­momra fontosabb. Klaudia nem vesz részt az egyetem diákosan szabados életében, de a közösségi mun­kák alól nem húzza ki magát. Szabadidejében tanít, nyelv­vizsgára készít fel, kóstolgatva a majdani pálya fogásait. És már készül a pályamunkája, kutatni szeretné az egyes nyel­vek egymásra hatását több idegen nyelv tanulása esetén. Bonyolultnak látszik a téma, bonyolult, mint minden, ami érdekes és szép. Az ösztöndí­jat havonta félrerakja, ameri­kai utazásra gyűjt. Sok sikert hozzá. Már elbúcsúzunk, amikor utánam szól: — ia, valamit elfelejtettem. Nagyon szeretnék minél előbb olaszul és spanyolul tanulni. Gyönyörű nyelvek, nem? •Se Szabad idejükben mindketten tanítanak. Igényük van arra, hogy amit megtanultak, ma­gukba szívtak, azonnal tovább adják, azonnal megpróbálja­nak másnak is örömet szerez­ni, mást is gazdagítani, ön­zetlenségük és szakmaszerete­tük garanciának látszik a jö­vőre nézve. Pozsgai Zsolt Kulturális jegyzetek Kórushangverseny - tanulságokkal A Pécsi Egyetemi Kórus, a Pécsi Nevelők Háza Kamara­kórusa és a Szélkiáltó Együt­tes november 3-i estjén ma­gas színvonalú művészi élmé­nyen kívül néhány értékelendő tanulsággal is szolgált. Köz­tudott már, hogy jövő nyáron Pécsett tartja kontinensünk nagy éneklő mozgalma, az Europa Cantat nemzetközi kó­rusfesztiválját. így szükségessé vált a majdani koncertek szá­mára alkalmas helyszínek ki­próbálása. E hangverseny kap­csán elsőként azt a tanulságot vonhattuk le, hogy a nagyszá­mú hallgatóságot befogadó, széphangú orgonával rendel­kező Pius templom, ha prózai szövegmondásra nem is, de hasonló összetételű zenei együttes megszólaltatására akusztikailag alkalmas. Továb­bi tanulságként jegyezhettük fel, hogy napjainkban is von­zó tud lenni az olyan zenei érdekességeket, ritkaságokat felvonultató program, mely Tillai Aurél kiforrott stílusisme­retet és biztonságot sugárzó vezénylésével felcsendült. Gab- riel-Urbain Fauré, a Debussyt előkészítő francia iskola kima­gasló egyénisége művének, a Requiemnek mély érzelmeket tolmácsoló bemutatója, az együttessé összeforrás útján eredményesen haladó Pécsi Egyetemi Kórust dicséri, mely e művet ezen a nyáron ismer­te meg a svájci Luzernben, az Europa Cantat éneklő hetén. A szólókat Bukszár Márta és Fenyvesi Béla énekelte, az or­gonaszólamot dr. Kopjár Gá­bor játszotta. A Pécsi Nevelők Háza Ka­marakórusa örvendetesen bő­vülő repertoárjából ezúttal ré­gi mesterek elfelejtett, ritkán hallható remekeivel lepte meg hallgatóságát. Két 16. száza­di, németalföldi mester (Ale­xander Utendal és Giaches de Wert) műve minden bizonnyal először szólalt meg pécsi hangversenydobogón. Benső­séges öröm és csendes áhitat csendült a híres velencei mes­ter, Giovanni Gabrieli kettős kórusos motettájából, míg Claudio Monteverdi Ave maris stellá-jának előadását P. Weisz Márta, Tóth Éva és Me- láth Árpád énekszólója, Mé­száros Ildikó (cselló), Békési Zsolt (gitár), dr. Kopjár Gá­bor (orgona) közreműködése tette még színesebbé. J. Chris­toph Bach-motettája zárta a régi mesterek sorát. Ezután került sor Ariel Ra­mirez, dél-amerikai folklórele­mekkel átszőtt, vérpezsdítő művének, a Misa Criolla-nak előadására, melyben a szólót éneklő Kunos István, Megy esi István Békési Zsolt mellett közreműködött a Lakner Ta­más vezette Szélkiáltó Együt­tes is, valamint csembalón dr. Kopjár Gábor. Az izgalmasan vonzó prog­ram, a ritkán produkálható magas művészi színvonal ki­emelte e hangversenyt a meg­szokott kórusestek sorából, és bizonyította, hogy koncertjein­ken nem túl gyakran látható tö­meg, főleg fiatalok ünnepelték, ráadást követelve az Europa Cantat pécsi házigazdáit. Ta­nulságként ez is megszívlelen­dő. N. T. Örökség, 3/1987, ősz Egy éve indult el egy soro­zat Örökség címmel, a Bara­nya Megyei Múzeumok kiadvá­nyaként és kiadásában. A sor­számmal megjelenő füzetek, mint dr. Újvári Jenő múzeum­igazgató beköszöntőjéből ki­tetszik, a baranyai múzeumok mindennapi munkáját kívánják bemutatni. A sorozat sikeres és hasz­nos. Most megjelent 3. száma, ahogyan az előző kettő is, színvonalas, érdekes írásokkal tetszetős, szép tördelésben s főképp: népszerű formában tárja elénk múzeumaink szí­nes, sokrétű tudományos mun­káját, eredményeit. A kiadványsorozat 3. száma a természetet szeretné köze­lebb hozni — mindenki szá­mára. Nyilván ezt a szándé­kot hangsúlyozta dr. Uherko- vich Ákosnak a barcsi táj­védelmi körzetet bemutató írása is a lap élén. A „Bar­csi ősborókás" népszerű kirán­dulóhely. Pihenőkkel, sétautak­kal. Szűkebb, zárt részében eddig 1200 növény- és 3000 állatfaj előfordulását jegyzik tudományosan. A továbbiakban védett dél­dunántúli növényekről és álla­tokról és - több írásban is — a bogárvilóg érdekességeiről olvashatunk, majd a termé­szetjárás önzetlen munkásai­nak, a természetbarát szövet­ség Társadalmi Erdei Szolgá­latának a munkásságáról; s egy mindig időszerű témáról: a gombák világáról. Érdekes írást találunk a titokzatos bar­na varangyról; továbbá ritka szépségű lepkékről s a tava­szi madárvilág felismerhetősé­géről is, hangjuk, zenei hang­adásuk nyomán. Figyelemre tarthat számot a barátúri templompadláson megtalált hajdani kegytárgy, a restaurálás alatt álló Roko­kó Madonna (közkeletűen: ,,öltöztetés" Madonna . ..) Az osztrák eredetű faragott fa­szobor arca különlegesség: meglepően formázza Mária Te­rézia képmását. Hasonló kor- történeti érdekesség a pécsi dalárda zászlószalagja. Vagy a restaurálás alatt álló majo­lika mázas Zsolnay- (Madon­na) relief, amelyet Pécsett, a Rákóczi út 39. hátsó udvará­nak falbontásakor — a lakók kérése ellenére — barbár mó­don szétvertek, ahelyett, hogy levették, leválasztották volna róla . .. W. E. TRIÓ Stendhal A pécsi DOZSO-ban meg­hirdetett „jazz péntek"-sorozat programjai közé jól illeszke­dett a TRIÖ Stendhal együt­tes fellépése, amelyben az együttes nagylemezét mutat­ta be. Nem voltak elektromos hangszerek, fülsüketítő techni­ka, mindössze három ember játszott a színpadon. A hang- szerporádéban kongók, bon­gók, csörgők, harangok, sza­xofonok, csekere, triangulum, rizsa, akusztikus gitár vonul­tak fel, az ezekből előcsalt dallamokat három kitűnő mu­zsikus biztosította. Dés László, ckinek szaxofonjátékáról le­gendák szólnak, Horváth Kor­nél, a Kaszakő együttes volt tagja, jelenleg a THINGS együttes ütőse és Snétberger Ferenc, az akusztikus gitáros. Játékukkal egyesíteni próbál­ják az európai zene dallam­világát a latin-amerikai ritmu­sokkal és ezáltal a jazz vilá­gában új stílust igyekeznek kialakítani. — A jazznak újra közönség­re van szüksége, mégpedig arra az egyetemi ifjúságra, fiatal értelmiségiekre, akik va­laha is látogatói voltak a nagy koncerteknek. Dés László szavai a dzsesz- szel kapcsolatos pesszimizmu­sára utalhatnának, ha nem tudnánk, hogy a TRIÓ Stend- halon kívül létezik egy má­sik együttesük is. Az 1979-től kisebb megszakítással műkö­dő Dimenzió együttes. Eddig megjelent két nagylemezük nem kis sikert aratott a szak­mában és a közönség sorai­ban. Útkeresésük, játékuk szin­tén bizakodásukat mutatja. Mindannyian a zenének, a zenéből élnek. Dés László Be- reményi Gézával együtt nagy­lemezt tervez Básti Julival és Cserhalmi Györggyel. Horváth Kornél új ütéstechnikát dolgo­zott ki, Snétberger Ferenc pe­dig otthonosan mozog a latin­amerikai zene világában. A. Zs. Karácsonyi iparművészeti vásárt tartanak a POTE aulájának előcsarnokában. Az egyetemi hall­gatók november 20-ig árusítják a zsűrizett termékeket: ékszereket, bizsukat, szőtteseket, kerá­miákat, fából és bőrből készült tárgyakat. előtt Idézetek másként „Mutasd a Lenin-idézeted, és megmondom, miféle politi­kus vagy” — olvasom egyik október végi lapunkban annak kapcsán, hogy Gorbacsov fő­titkár igen sokszor idézi a most 70 esztendős forradalom vezéralakját. Az évforduló előtti napokban olyan dara­bot mutatott be a televízió, amely kizárólag Lenin-idéze- tekből készült. Mihail Satrov pár éve megírt, de csak az utóbbi időkben bemutatott da­rabjának címe, így győzni ló­gunk. Lenin sokszor megjelent már a bölcs vezér képében az el­múlt hetven év színpadjain — Satrovnál valami mással ta­lálkozunk. Az író nem kis koc­kázatot vállalt, hiszen tömény társadalomelméletet, filozófiát, magát a leninizmust dramati­zálta — nem mintha az anyag híján volna a drámaiságnak. Az új darab ereje abban van, hogy kimondja azokat a lenini gondolatokat, melyeket éveken, évtizedeken át nem mondtak ki, vagy éppen összefüggései­től fosztottak meg. A magyar televízió bemutatója, és ezt már a történelem rendezte így, Gorbacsov Kremlben elhang­zott történelemértékelésével is felerősítést nyert. Satrov ugyanis számos olyan Lenin-idézetet beletesz darab­jába, amit nem lehet elcsé­peltnek mondani: például hí­res politikai végrendeletét Sztálin és Trockij személyét il­letőleg. Újszerűén hat Lenin értékelése Buharinról, akinek ötven éve övezi hallgatás az alakját. Ez a Lenin sokat fog­lalkozik a nemzetiségek, a nemzetiségi ellentétek problé­májával, s halljuk tőle a leni­ni nemzetiségpolitika ma is megszívlelendő tételeit. Vagy beszél a parasztság sorsáról, amikor a forradalmat és a népesség kisebb hányadát ki­tevő proletariátust tápláló, a beszolgáltatásoktól kizsigerelt parasztság képviselőivel ta­nácskozik. Satrov Lenin-darab- jában beszélnek éhínségről, kronstdadti matrózlázadásról, saját zsebre dolgozó paraszt­nyúzó komisszárokról, hadi- kommunizmusról és új gazda­ságpolitikáról. Magányosnak látjük Lenint, és nemcsak azért, mert halá­losan beteg, hanem mert Sat­rov sejtetni engedi, amiről ed­dig ugyancsak kevés szó esett, hogy a forradalom vezérét be­tegsége előrehaladtával mind­inkább kirekesztik a hatalom­ból, elszigetelik. Gorkiji gyógy­kezeltetése is olybá tűnik itt, mint egy száműzetés. Kozák András játssza el a főszerepet. Maszkjával, mozdu­latával olyan, mintha valame­lyik történelmi tablóról lépett volna le. A rendező Félix László azonban nem ebben a maszkban, nem szocreál stí­lusban játszatja végig a há­romórás darabot. Kozák meg sem szólal Lenin maszkjában, hogy aztán civilben, a saját arcával, hangjával vitázzon, folytasson politikai agitációt, dühöngjön vagy éppen tréfál­kozzék az egészségéért aggó­dó elvtársnőkkel, és diktálja nekik a tízpercekre adagolt időkben a tulajdon politikai végrendeletét. Kozák jó szí­nészhez méltóan oldja meg rendkívüli feladatát, és való­ban fejmondja nekünk a le­ninizmust. Maszkban csak a többiek játsszák el a Lenin körül cso­portosuló forradalmi élgárdát, ezokat a történelmi személye­ket, akikkel azután a darab­ban szintén megjelenő Sztálin terrorja végez a húszas, har­mincas években. Gondolkodni, töprengeni akaró vagy kény­szerülő embereknek írta drá­máját Satrov még Gorbacsov előtt — ám a 70. évfordulóra bemutathatóan. G. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom