Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-09 / 309. szám

1987. november 9., hétfő Dunántúli naniö 5 A lenini értékrend jegyében Interjú Németh Károllyal A szocializmus építésében a lenini értékrend, a lenini nor­mák visszaállításának fontos állomása az évforduló, amint azt a nagy októberi szocialis­ta forradalom moszkvai jubi­leumi ünnepségei, a Szovjet­unió hét évtizedes útját érté­kelve érzékeltették - mondta Németh Károly. Az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, aki az évfordulón részt vevő ma­gyar párt- és állami küldött­ség tagjaként töltött egy he­tet Moszkvában, az ünnepség- sorozat végén nyilatkozott Szántó Andrásnak, a Magyar Távirati Iroda tudósítójának. A 70. évforduló azoknak az eredményeknek az ünnepe volt, amelyeket a szovjet nép erőfeszítések, kemény munka révén ért el, s amelyek mél­tán adnak okot a büszkeség­re. Elvi alapokon kritikus ön­vizsgálat volt az évforduló, amely az eredmények mellett józanul, őszintén szólt mind­arról, ami kudarc vagy hiba volt a szocialista építés hét évtizedes gyötrelmes valósá­gában. Az ünnep — mondta Németh Károly - egyúttal előretekin­tés is abba a jövőbe, amely­nek alapjai az elért eredmé­nyek. Az SZKP KB, a szovjet és az oroszországi legfelsőbb tanács ünnepi ülésén elhang­zott főtitkári beszédben az ország vezetése a néphez, a tömegekhez fordult, hiszen csak a nép alkotóerejét moz­gósítva lehet kihasználni a szocializmus hatalmas tartalé­kait, megvalósítani a társada­lom átépítésének nagy prog­ramját. A gazdasági célok el­éréséhez olyan társadalmi, politikai viszonyok kellenek, amelyek mozgásba hozzák a tartalékokat. Ezt segíti az a kendőzetlenül őszinte hang, amely a hibát hibának, az eredményt pedig eredmény­nek nevezi, amint ezt Mihail Gorbacsov tette beszédében, amelyben a lenini párt politi­kája testesül meg. Szerves folytatása ez a történelmi je­lentőségű XX. kongresszusnak. Valami új kezdődött a pár­tok küldöttségeinek találkozó­jával is — folytatta az Elnöki Tanács elnöke. - Az új gon­dolkodásmód tette lehetővé egy olyan tanácskozás össze­hívását, amelyre még a kö­zelmúltban sem igen gondol­hattunk. A munkásmozgalom pártjai - kommunisták, szo­ciáldemokraták, szocialisták — és más pártok képviselői először gyűltek össze ilyen széleskörűen. Senki sem tar­tott iaényt arra, hogy ő szab­ja meg az irányát a tanácsko­zásnak, de mindenkiben meg­volt a készség, hogy erősöd­jön az együttműködés mind­abban, amiben nyilvánvalóan együttes fellépésre van szük­ség. A jelenről és a jövőről el­hangzott szavak nemcsak a Szovjetuniót érintik. Számunkra is hasznos következtetés, hogy munkánkat csak nagyobb ha­tékonysággal és következetes­séggel, teendőinket népünk­kel megvitatva és vele közö­sen cselekedve végezhetjük el eredményesen. A szocialista demokrácia útján kell tovább­haladnunk. Nem hiszem, hogy másolásnak minősül ez, hiszen társadalmi, politikai céljaink alapvetően azonosak, fejlődé­sünk fő iránya egyező. Politi­kai intézményrendszerünket más módon, más szervezeti megoldásokat alkalmazva kor­szerűsítjük. Pártunknak is másként kell dolgoznia, a maga feladataira összponto­sítva, de nem mások felada­tait végezve. Ha következetesen érvénye­sül az az irányvonal, meg­valósul az a politika, amelyről Moszkvában oly sok szó esett az elmúlt héten — jelentette ki befejezésül Németh Károly —, mind a Szovjetunióban, mind nemzetközi méretekben olyan történelmi hatás lesz, amelyet csak a nagy októberi szocialista forradaloméhoz mérhetünk. m ÓRA A NAGYVILÁGBAN Nápolyban a magyar gazdasági napokat megnyitó Csehák Ju­dit miniszterelnök-helyettest Antonio Gava olasz pénzügyminisz­ter köszöntötte. (Telefoto — AP — MTI — KS — DN) Hazaérkezett Lvovból a baranyai pártdelegáció Fogadás a Kremlben Az SZKP Központi Bizottsá­ga, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány szombaton a Kreml Kongresszusi Palotájá­ban fogadást adott a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából. A találkozón részt vett Mihail Gorbacsov, Andrej Gromiko, Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a KB titkárai, va­lamint a szovjet párt és állam más vezetői. A fodagáson részt vettek az ünnepségsorozatra Moszkvába érkezett külföldi párt- és állami küldöttségek vezetői — köztük Kádár János és Németh Károly —, a Moszk­vában működő diplomáciai képviseletek vezetői, egyházi személyiségek, valamint a szov­jet és külföldi sajtó képvi­selői. A fogadáson Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára mondott beszédet. Mindenekelőtt őszinte köszö­netét mondott a vendégeknek az ünnepségeken való részvé­telért és az évforduló alkalmá­ból tolmácsolt üdvözletekért és jókívánságokért, azért a szoli­daritásért, amelyet az ország­ban folyó átalakítási folyamat iránt fejeztek ki. A szovjet vezető kifejtette, hogy az októberi forradalom 70. évfordulója a világ fejlő­désének sorsdöntő időszakával esik egybe. Megerősítette: or­szága mindent megtesz annak érdekében, hogy e nehéz sza­kasz lezáruljon és biztosítva le­gyen az emberiség fennmara­dása. — Természetesen a jövőben is töretlenül a béke, a haladás javára fogunk munkálkodni, együtt barátainkkal, a szocia­lizmus országaival, szoros kap­csolatban a kommunista pár­tokkal, minden olyan párttal és szervezettel, amelyek a munkás-, demokratikus, felsza­badító, háborúellenes mozga­lom érdekeit fejezik ki. Mihail Gorbacsov végezetül leszögezte:- Népünk 1917-ben válasz­tott, a szocializmust és a békét választotta, és ez a választás határozott és végleges. Az átalakítás, a forradalmi meg­újulás — október választása. Ezután a vendégek nevében Nguyen Van Linh, a Vietnami KP KB főtitkára mondott kö­szönetét a vendéglátásért, hangsúlyozta: a résztvevők mély benyomásokkal térnek haza Moszkvából. Befejezésül pedig sok sikert kívánt a szov­jet népnek és vezetőinek az átalakítási politika továbbvite­lében. •-<j>- MOSZKVA: Művészet és forradalom címmel nagysza­bású képzőművészeti kiállítás nyílt pénteken Moszkvában, szovjet-orosz művészek 1917 és 1930 között készült alkotá­saiból. Köpeczl Bála Belgrádiban Köpeczi Béla művelődési mi­niszter — a Szerb Szocialista Köztársaság elnökségének meg­hívására — november 5—7-én látogatást tett a jugoszláv fő­városban. Részt vett Vük Ka- radzsics, a szerb-horvót irodal­mi nyelv megalapozója, a több évszázados múltra visszatekin­tő magyar-szerb művelődési kapcsolatok kiemelkedő alakja születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepsé­gen. •-f- BUDAPEST: Vasárnap délelőtt ünnepélyes külsősé­gek között, katonai tisztelet- adással bevonták a Magyar Népköztársaság állami zász­laját, amelyet a nagy októbe­ri szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából vontak fel a Parlament előtt, a Kos­suth Lajos téren. • Véres merénylet Észak-írországban Véies merénylet helyszíne volt vasárnap az észak-íror­szági Enniskillen város főtere: tizenegy ember életét oltotta ki egy nagyerejű pokolgép a világháborúkban elesettek em­léknapján, amelyet minden év november 8-án tartanak meg Nagy-Britanniában. A robba­nás következtében összeom­lott egy régi iskolaépület, az előtte lévő világháborús em­lékműnél gyülekező tömegből sokan a romok alá kerültek. A sebesültek száma negyven- nyolc.-<j>- PÁRIZS: Az amerikai ki­adás után franciául is napvi­lágot látott Mihail Gorbacsov Peresztrojka című könyve. A Párizsi Flammarion kiadó az igazi sikerkönyveknek kijáró gyorsasággal, egy hónap le­forgása alatt fordittatta és nyomatta ki a művet. Az SZKP KB főtitkárának arcképével el­látott, 371 oldalas könyv 89 frankos, általánosan hozzá­férhető áron került a francia könyvesboltokba. Elmozdították Burgibát Elmozdították tisztségéből Habib Burgibát, Tunézia 84 éves államfőjét, aki a függet­lenség kikiáltása, 195ó óta töl­tött be vezető szerepet az észak-afrikai nyugatbarát arab országban. Először miniszterel­nök volt, 1957 — a monorchia megdöntése óta pedig köztár­sasági elnök. Zin el-Abidin Ben Ali mi­niszterelnök szombaton reggel rádiónyilatkozatában bejelen­tette: orvosi szakvélemény és az alkotmány előírása alapján egészségi állapota miatt azon­nali hatállyal valamennyi tiszt­ségéből felmentették Habib Burgibát. A jelentések szerint Tunisz­ban nyugalom van, az állami rádió a nyilatkozat után szo­kásos programját sugározta. A hónapok óta betegeskedő Bur- giba hollétéről egyelőre nem érkeztek hírek. Az új államfő még szomba­ton megalakította az új kor­mányt. Vasárnap hazaérkezett Lvov­ból a baranyai pártdelegáció. Dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára, Horváth Lajos, Baranya Megye Tanácsának elnöke és dr. Román Lászlóné, a megyei pártbizottság tagja, a Baranya Megyei Könyvtár igazgatója a Lvov Területi Pártbizottság meghívására uta. zott testvérmegyénkbe, hogy Dohogtam magamban: nem a legszerencsésebb ötlet eb­ben a hideg köddel borított időben — a városban alig le­hetett ötven méterre látni — kubai esteket rendezni. A Mi­sinán azonban tegnap dél­ben szikrázóan szép napsütés volt, tengerkék ég alatt. Ko­moly sürgés-forgás fogadott a hegytetői étteremben: lehetett ott vagy negyven fiatal lány és fiú — valamennyien tisz­ták, ápoltak, roppant udva­riasak —, akik a Taverna ok­tatási kabinetje és a Misina étterem szervezésében e hét végén az ott étkező vendége­ket fogadták, szolgálták ki. Matarits Ferenc, a Misina üzletvezetője elégedetten közli: — Telt házunk volt szomba­ton este! Ehhez tudni kell: a Misina „nyári hely", ha vége a sze­zonnak, törni kell a fejüket olyan rendezvényeken, amelyek csalogatják a vendégeket. A Taverna-napok azonban nem számítanak újdonságnak: több éves már a két cég kapcsola­ta, s miután mindkettő okta­tási kabinet is, felhasználják az együttműködést arra, hogy a különböző helyen tanuló el­adók, szakácsok, felszolgálók, cukrászok a másik üzletében gyarapíthassák szakmai tudó­sukat. — Mégpedig — teszi hoz­zá Véghelyi Péter, a Taverna oktatási kabinetjének igazgató­ja — elsősorban gyakorlati ol­dalról, igyekszünk ugyanis az elméleti és a munkahelyi kép­zés közötti arányt az utóbbi felé tolni, mert úgv véljük: elsősorban a gyakorlat ad részt vegyen a nagy októberi szocialista forradalom tisztele­tére rendezett ünnepségeken. A baranyai pártdelegáció a Ivovi Egészségügyi Főiskola nagygyűlésére látogatott el, ahol Horváth Lajos szólalt fel. A város nagyszínházában tar­tott központi ünnepségen dr. Dányi Pál mondott beszédet a delegáció nevében. megfelelő és jól használható ismereteket. A Taverna — nemzetközi cég, több értelemben is: ré­szint külföldön is működtet üz­leteket, másrészt több nemze­ti jellegű éttermük van a fő­városban, például francia, vagy a Napoletana, a Havanna. így az sem véletlen, hogy a hétvégi Misina éttermi ren­dezvény kubai vacsoraestekkel folytatódik mától szerdáig, a Szlivenben. — Feltételezhetően a vendé­gek szívesebben veszik, ha gyakorlott pincérek szolgálják ki őket, s nem tanulók. — Nem így van — mondta Matarits Ferenc. — Tapaszta­lataink szerint semmiféle fenn­tartásuk nincsen, sőt nagyon szívesen fogadják ezeket a fia­tal lányokat és fiúkat, akik még ősizntén, látható jóaka­rattal — s valóban körültekin­tően — szolgálják ki őket, adják meg a vendégeknek a nekik kijáró tiszteletet. — Miért ilyen gyakori ven- déa a Taverna Pécsett? — kérdeztük Véghelyi Pétertől. — Mert az ugyan igaz, hogy nemzetközinek is mondhatjuk, az üzlethálózatunkat, de mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy a jogosan hírneves és jó ma­gyar konyhát a legalaposab­ban ismerjék meg tanulóink. Nem éreznénk teljes körűnek a felkészültséqüket, ha idegen maradna tőlük Magyarország különböző tájegységeinek — igv Baranyának is — sajátos konyhája. Az a véleményünk, hoav ezen tanulóink is csak nyernek — de elsősorban a vendégeink. M. A. A nyertes: a vendég Mór az étterem bejáratánál finom falatokkal fogadták a ven­dégeket A Taverna Pécsett Film Jegyzet A Vezeklés éve Nem tartom jó filmyiek a Vezeklést. Formailag eklek­tikus, olykor kifejezetten von- totatt, felesleges szálak van­nak benne: igazából meg- szerkesztetlen. Tartalmilag is van vele vitatkoznivalóm: kétlem, hogy létezik tértől és időtől függetlenül az örök, az egyetemes Rossz. Azt még megértem, hogy — mivel nem a nyitottság légkörében készült a film, — Tengiz Abuladze kénytelen volt lemondani a „szocialis­ta típusú zsarnokság” köz­vetlen ábrázolásáról, hogy központi figurája a magyar nézőnek elsősorban Hitler és Mussolini külsőséges jegyeit viseli, vegyítve Berija megje­lenésének elemeivel. így is tudjuk, hogy a Vezeklés té­mája nem az olasz vagv a német fasiszta vezér, hanem sokkalta inkább, és főkép­pen a sztálinizmus. Szándé­ka így is emberi, művészi, politikai tett, s nem kevés egyéni bátorságot tükröz, hi­szen azt is tudjuk, érezzük a filmből, hogy a sztáliniz­mus pellengérre állítása is csak ürügy egy sztálinizmust követő konzervatív, mozdu­latlan, tekintélyelvű politikai kurzus bírálatához. Mindezen körülményeket figyelembe véve mégis: a Rossz, a Gonosz, a Zsarnok mindig jól körülhatárolt tár­sadalmi-gazdasági viszonyok között jelenik meg. Hitler és Mussolini a finánctöke nyílt diktatúrájának talaján, s gyakorlati végrehajtójaként. Igen ám, s ezt is Abuladze védelmére hozom fel: míg a magántulajdonon alapuló diktatúrák természetrajzát többé-kevésbé tudományos pontossággal ismerjük, ad­dig a szocialista építés dur­va torzulásaira jobbadán csak politikai jellegű ma­gyarázataink vannak, mégha sejdítjük is objektívebb okait, összefügghet ez az­zal, hogy gazdaságilag, kul­turálisan elmaradott orszá- g(ok)ban győzött a szocia­lista forradalom; azzal is, hogy a szocialista tulajdon- formákat jó ideig az erősen központosított állami tulaj­don jelentette; azzal is, hogy e fiatal szocializmus szinte állandó védekezésre kényszerült - de az minden­képpen tény: zsarnokságok között lényegi különbségek vannak. Ennek összemosása pedig nem, elválasztása vi­szont kötelessége a művé­szetnek (is). Az egyén szempontjából „persze”, mindegy, hogy mi­lyen típusú zsarnokság áldo­zatává válik: szubjektíve is érthető tehát, amire az ob­jektív körülmények is kény­szerítették a rendezőt. Ám hadd hozzak ellenpéldát, ami miatt különösen zavar Tengiz Abuladze Vezeklés című filmjének „szubjektív eklekticizmusa". Ez a példa pedig Tengiz Abuladze Kö­nyörgés, s méginkább A kí­vánság Iája című filmje. (E három filmet egyébként maga a rendező nevezi egy­befüggő trilógiának.) A kí­vánság fája is arról szól, hogy egy merev, tekintélyel­vű, konzervatív hatalom mi­képpen gyilkolja meg a szépséget, a jóságot, a bol­dogságot. Teszi ezt egy qrúz falu hétköznapjainak bemu­tatásával: megtalálva az egyesben az általánost — le­hetővé téve, hogy a néző gondolkodjon az egyesről — sajátjáról, népéről, külön­böző időszakokéról - a mű­vészi általános alapján. A kívánság fája igaz, mély, művészi film. A Vezeklés po­litikai pikantériájú indulat, 'üvöltés. S ha már nagyon fáj, talán már mines, nem is lehet már más emberi gesztusunk. Bodó L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom