Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-09 / 309. szám

1987. november 9., hétfő Dunántúli napló 3 ü little és eaoklItekifeji Regionális gondozó központ Pécsett? Riasztóak az adatok: 1972- ben Magyarországon a gyere­kek fél ezreléke volt csökkent-, lótó, s ez a szóm tíz év alatt tíz százalékkal nőtt. A legfrissebb szám: ké( hónapja a védőnők segítsé-' gével szűrővizsgálatot kezdett dr. Sebestyén Ibolya, gyermek- gyógyász és szemész szakorvos, és ezidáig ötven gyereket ta­láltak, akinek súlyos szemé­szeti problémái vannak. S ez a szakorvos véleménye szerint, sok. Ugyanakkor szerencse, hogy a szűrések nyomán ezek a gyerekek gondos kezelésre számíthatnak. Azonban nem­csak az orvosi ellátás, hanem a hogyan tovább kérdése is foglalkoztatja a szakembert, és kezdeményezi a megoldást. Magyarországon mindössze Budapesten és Debrecenben működik csökkent látó gyere-, keket foglalkoztató iskola. Ért­hető, hogy a családok nem szívesen válnak meg a gyere­kektől, s tény az is, hogy ezek­nek az iskoláknak végesek a lehetőségeik. Mindemellett a legfontosabb az, hogy a csa­ládi környezetből ne szakít­sák ki őket, mégis megkaphas­sák az állapotuknak megfelelő ellátást, speciális gondosko­dást. E kettő annak a tervnek az alapja, amelyet dr. Se­bestyén Ibolya szeretne meg­valósítani. A vak és csökkentláíp gyere­keket foglalkoztató intézmény megvalósítására alkalmas len­ne egy nagyobb parkterülettel rendelkező művelődési ház. Tanítani, nevelni szeretnék itt a gyerekeket, orvos, gyógype-. dagógus, pszichológus közre­működésével. Mindenképpen elkerülni azokat az eseteket, amelyek ma előfordulnak, hogy jó képességű gyerekek kisegítő, foglalkoztató iskoláj ba kerülnek, vagy látó isko­lában küszködnek az eredméi nyeikért, a speciális foglalkoz­tatási lehetőségek hiánya miatt. Ami szintén lényeges a tervben: munkalehetőséget ad a szakemberek mellett dol­gozó megváltozott munkaké­pességű embereknek, ötven­hatvan bentlakó és bejáró gyerek foglalkoztatásához nyolcvan-száz munkatárs se­gítségére lenne szükség. A terv másik elképzelése egy regionális szemészeti gon­dozóközpont Pécsett, amely nemcsak a mai mostoha kö­rülményeket szüntetné meg, hanem jóval többet tudna nyújtani a Nyár utcai sze­mészeten évente megjelenő több ezer gyereknek. Az elképzelésekkel egyetért) a szakma és a főhatóság. ^ kérdés: hogyan valósítható meg? Az elképzelésekkel egyetért a szakma, messzemenően tá­mogatja dr. Takács István professzor, a POTE szemklini­kájának igazgatója, megyei szemész főorvos, és a főható­ságok is. De (!) legalább húszmillió forintba kerül a gondozóház megvalósítása. Egyelőre alapítványok, példá­ul a „Gyerekek a gyerekek egészségéért" alapítvány ígér anyagi támogatást. Dr. Se­bestyén Ibolya reálisan mérle­gel és úgy fogalmaz, öt év munkája kell ahhoz, hogy ezek a tervek elindulhassanak a megvalósítás útján.- Gáldonyi M. Zaklat az adó­hivatal? Megrémült a család, amikor a lakás levélszek­rényében megtalálták az otthonuk lefoglalására ké­szült jegyzőkönyvet, ame­lyet a Pécsi Városi Ta­nács Adó- és Illetékhiva­talának végrehajtója do­bott be. ötvennégyezer fo­rintos adóhátralékot kértek számon rajtuk. Az előz­mény már két éve kez­dődött, a fiatalasszony be­ment a hivatalba, elmond­ta, téves a név és a cím, keressék az igazi adóst. Elnézést kértek tőle, de jött az újabb felszólítás. Bement újra, elnézést kér­tek ismét. Aztán belefá­radt, eldobta az értesítést, vagy elküldte a valódi adósnak. A legutolsó ér­tesítéstől már megijedt... Dr. Radochay Csongor, a tanács adó- és illeték­hivatalának vezetője mu­tatja a lefoglalásról szóló jegyzőkönyvet, amelyen minden a helyére került. Kiderült, hogy már a né­pességnyilvántartásban ba­ki volt a név, a cím és a személyi szóm körül. A fiatalasszony férje öt nap­pal előbb született, mint az adóhatóság által ke­resett kisiparos. A leqritkább esetben for­dul elő hasonló tévedés, szögezi le a hivatal, mert az irodaház mind az öt­venkét irodájában ott van az asztalokon a részletes adatlaD a bejelenteni va­ló változásokról. A rek­lamáló azonnal kitölti, és egy hónapon belül korri­gálják a hibát a számitó­gépes rendszerben. Pana­szolja ugyanakkor a hiva­tal, hogy az adófizetők gyakran megfeledkeznek a változások bejelentéséről, ma is ötezer adófizetőt keresnek, ámulvo. hoav tűnhettek el a különböző nyilvánta rtásokból. Egyébként ötvenezer adatlappal dolgozik ma a városi tanács adóhivata­la. Hatezer adósa van, fe­le ezer forintnál kisebb összeggel tartozik, a töb­bi ennél többel, százez­rekkel is. összesen hu­szonnégymillió forint hiány­zik a kasszából. E hatezer adós mellett két hét múl­va méq leqalább négyez­ren számíthatnak a kérő levélre, a csekkre, ame­lyen a tehó összegét vár­ják. így aztán most már tízezer adófizetőt kérnek, köteleznek, ha kell. zak­latnak is az államkasszá­ból hiányzó pénzek miatt. S mindezt jogosan teszik, csak ne tévedjenek. G. M. Ma már kevesen tudják Emeletes esküvői torta De azért a szerencse sem árt A pécsi Konzum Áruház ál­tal felajánlott művészeti dí­jat az idén Vághelyi Gábor operaénekes kapta. „Ez az első dijam", mondja félig tréfásan, félig komolyan. Fő­leg azonban büszkén „Mert ezt a dijat biztosan a közön­ség adta. Szegeden kezdtem a pályát. Nem panaszkodha- tom, igazán jó sajtóm volt, de a közönség éppen hogy tudomásul vett. Itt Pécsen el­fogadtak. Ezt megérezni a tapsból és a köszönésből." Vághelyi Gábor a Néphad­sereg Művészegyüttesének kó­rusában énekelt, s mint pá­lyatársai közül oly sokan, ő is kórustagból lett szólista. 1974-ben szerződött Szegedre, 1979 óta félállásban a buda- pesi Operaházban van, 1981 óta főállásban Pécsett. E ti­zenhárom év alatt végigéne- kelte az operairodalom leg­szebb bariton szerepeit. „Most a 62-diknél tartok, ebből 20- 25 abszolút főszerep." Pécsi előadásokra emlékez­hetünk az elmúlt évekből: Ri- goletto, Petúr, Escamillio, Scarpia, Malatesta; Figaro, a Sevillai borbélyban és Alma- viva a Figaro házasságában. Ezenkívül: kis szerepek hosz- szú sora. — Mindenki nagy szerepek­ről álmodik. De az ajtónállót is el kell valakinek énekelnie. Hogyan érkezik meg a nagy szerep valakinek az életébe? — Én abban hiszek, hogy lelkiismeretes munka árán. Igaz, vannak egyéb módszerek is, de azokról nem érdemes beszélni. A munka a fontos, a tehetség, a megbizhatóság. Ami az ember torkán kifér, vagyis amire képes, azt el kell énekelnie. Vidéken külö­nösen. — Csak a tehetségen meg a szorgalmon múlik? — A szerencsén is. A sze­rencse, amely egy-egy rende­ző vagy karmester képében jelenik meg nagyon fontos. Hogy pont akkor jó-e az éne­kes, amikor a nagy lehető­ség ott ül a nézőtéren. Ne­kem szerencsém volt. Én rossz előénekes vagyok, de amikor Vaszy Viktor meghallgatott, minden összejött — és felvett Szegedre. A Figaro házassá­gával kerültem Pestre, akkor éppen Ferencsik hallott meg. Breitner Tamásnak sem kellett próbaénekelnem: ismerte a munkámat, idevett. Operaházi szerepei közül Papagenót, Figarót említi, Bel- corét a Szerelmi bájitalból és Masettot a Don Giovanni Ljubimov-féle rendezéséből. Nardot Az álruhás kertészlány cíbű Mozart-operából — ezzel rövidesen luxemburgi, svájci, NSZK-beli turnéra indul az Operaház társulata. Vághelyi Gábor gyakran lép fel kül­földön koncerteken, oratóriu­mokban is. — Mit csinál, amikor nem énekel? — Készülök a következő sze­repre. Nem poénnak szántam ezt: Valóban Így van. Két színházban dolgozom, hális- fennek sok a munkám. Saj­nálom fiatal kollégáimat, akik színházukban kevés szerepet kapnak, és nem tudják ma­gukat igazán felépíteni. Pe­dig az első öt év döntő egy Hatol énekes életében. Kevés az operabemutató, a vendég­szereplési és a másik társu­latba való átszerződési lehe­tőség. Az egész magyar ope­raélet nagy gondja ez.- És Pécsen?- A helyzet hasonló, illet­ve egy kicsit súlyosabb a nagyszínház bezárása miatt. Mintha nem találta volna meg a helyét igazán az opera itt. Igaz, voltak teltházas előadá­saink, de voltak foghíjas né­zőterek is szép számmal. És ezen mindenképpen el kell gondolkodni. Vághelyi Gábor most Far­kas Ferenc A bűvös szekrény című operájában próbál: A vezír szerepét játssza a de­cemberi bemutató utón. G. T. Már legalább ötven lakodal­mi tortát készített Berta Fe- rencné, sőt nemcsak emele­testortákat, hanem virágkosár alakú, cukormázzal bevont édességet is. Rendelésre so­ha, csak ismerősök kérésére. Történt egyszer, hogy Pécsett, a Kossuth utcán ment végig, kezében egy virágkosór alakú „tortával”, s úgy érezte, soha nem ér el az utca végéiq. Lépésről lépésre megállították a járókelők, s azt kérdezték, hol vette, hol készíttette a ko­sarat. Amikor mondta, hogy nem vette, hanem saját maga csinálta, akkor végképp nem akarták tovóbbenqedni, s a leakéotelenebb összegeket kí­nálták föl, csak azért, hogy vállalkozzon újabb kosár avagy esküvői torta készítésére. Valóban ritkasáa ma már az ilvesmi. s meqlehetősen ke­vesen tudják, és nem is iqen vállalkoznak mór erre. Nem­csak azért, mert igen sok mun­kával. méqpedig aprólékos munkával jár, hanem, mert akik ma még ezt tudják, már mind idősebbek. Ahoav Berta Ferencné is mondta, fiatalabb korában sokkal biztosabb kéz­zel dolgozott, éppen ezért gyorsabban is. Az elmúlt hét végén éppen egy emeletes lakodalmi tortát készített, amelyhez négy és fél —öt kiló cukrot használt föl, valamint egy kiló, részben da­rált, részben darabos diót. S amikor az alumíniumlábosban — semmiképp sem zománcos- ban! — elkészül a leendő tor­ta masszája, akkor igen hosz- szú, körülményes munkával kell megformázni egyes részeit. S minthogy az anyag meglehe­tősen forró, kézzel hozzányúl­ni nem lehet. Vízben áztatott, nyers burgonyakarikákkal kell a még forró anyagból, gyors simításokkal kialakítani a tor­ta lapjait, tartópilléreit. Szóval rendkívül idő- és türelemigé­nyes munka ez, amit még a díszítés követ. Nemcsak magyarok, hanem több magyarországi nemzetiség körében is divat ez, sőt talán nem is a divat szó a leg­helyénvalóbb, hanem inkább az, hogy egy-egy ügyes asz- szony jóvoltából még nem halt ki ez a régi hagyomány, akár esküvői tortáról, akár koma- tálról van szó. D. Cs. Borkóstoló gyertyafény mellett Badacsonyi aszú 1963-ból Milyen a j ó bor? Mond­hatnám azt, hogy ízlés dolga, de azért — azok a borok, amelyeket Pécsett, a Kalamá­ris vendéglő (Rákóczi út 30.) most felsorakoztatott, bizony remek italok. Ezeket kóstolgat­ni már csak tiszteletteljes áhí­tattal lehet. A vendéglő nyá­ri kis fagylaltozója helyén be­rendezett bormúzeum nem is egyszerű borozó, hanem bor­kóstoló. Mór az árakat te­kintve is . . . Szóval a Kertészeti Egye­tem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetének központi pincészete küldi le a muzeá­lis értékű palackjait, amelyek­ből jelenleg mintegy száz- százhúszezer van raktáron, és most eladásra szánják. A cél az, hogy a Tisztelt Vendéget rávezessék a kulturált borfo­gyasztásra, összekötve a helyes táplálkozási szokásokkal. És persze az sem árt, ha - te­kintettel történelmi borvidé­künkre - a szőlősgazdák is közelebbről megismerkedhet­nek egyes fajták kiemelkedő tulajdonságaival. A vendéglő itallapján szerepelnek olyan forgalmi borok, amelyek na­gyobb üzletekben elérhetők eddig is, az úgynevezett külön­leges borok viszont - mint mondjuk a Mátrai Zweigelt, vagy a Miklóstelepi Kékfran­kos — már csak itt szerepelnek a kínálatban, mintegy kísérő­ként a kilenc féle muzeális bor mellett. Ezek közül néhány, megjelölve zárójelben az év­járat: (1967) Somlói Furmint, (1967) Badacsonyi Zöldszilváni, (1969) Kecskeméti Cirfandli, (1969) Kecskeméti Hárslevelű, (1970) Badacsonyi Szürkebarát, vagy a kollekció slágere, az 1963-as évjáratú gyönyörű Ba­dacsonyi Aszú. A borkóstoló­ban láthatjuk a háromliteres- óriási üvegpohórhoz hason­ló - kiöntőt is, amelyet egyéb­ként borversenyeken használ­nak a zsűri tagjai: a megkós­tolt, bírálandó bor pohár-ma- radékái ebbe öntik, óm erre itt aligha lesz szükség, ugyanis a palackok ára némelyiké 420, 560, 700 forint, de van 840 fo­rintos aszú is. Tehát attól nem kell tartani, hogy a volt nyári fagylaltozóból kocsma lesz, de azért megriadni sem kell: de­cinként is lehet kóstolgatni, a mennyiségnek megfelelő áron. Aki persze egy egész palackot kér, az kap hozzá (nem haza­vitelre természetesen) egy gyertyát, tartóval és egy spe­ciális, 8 centes talpas poha­rat, továbbá néhány szelet al­mát és sajtot kistányéron. Ezek tulajdonképpen a borbírálal szükséges kellékei: a pohár — amikor a gyertyaláng elé tart­juk — nem torzít, így az ital tisztaságát tökéletesen vissza­adja, a sajt és alma pedig kö­zömbösíti a korábban elfo­gyasztott bor izeit. Sok legenda él a borok életkorával kapcsolatosan. Pél­dául: hordós bort találtak el­ásva és amikor a dongáját szétverték, a lekvárrá kocso­nyásodott bort késsel szeletel­ték és egy „darabka" bortól a paciens tisztességesen be is rúgott. Ilyen nincs. Bor hosszú évtizedekre eltartható, ha ki­tűnő szőlőfajtából készült, na­gyon jó volt az évjárat, magas — 26-28—30 cukorfokos volt a must. Attól is függ még, hogy milyenek a talajviszonyok és milyen kezelést kapott a bor, mielőtt elérte a palack­érés optimális szintjét. És még sok más feltétele van annak, hogy a bor muzeális értékű le­gyen, megérje a húsz-harminc — aszú esetében legföljebb a negyven-negyvenöt évet. De ezen túl, már a muzeális bor is eléri a csúcsot és utána már veszít az értékéből, lassan élvezhetetlenné válik. Mindebből tehát kitűnik, hogy miért ilyen drágák ezek az ita­lok, hiszen évtizedekig „ben­nük van a pénz”, az értékesí­tésig gyakran egy emberöltő is eltelik. Mindenesetre néha a borkedvelők megengedhetik maguknak a kóstolást, hiszen egy deci muzeális bor ér any- nyit, mint egy drága féldeci a „királyi” töményekből. Persze ez a bor nem közszükségleti cikk. Kellemes kuriózum. R. F. 99 H lelkiismeretes munkában Hiszek”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom