Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-07 / 307. szám
'■a- s;- ' ' ;♦ *" v .{•> v*.- •*> *v> .f ^ Barátaink életéből Peresaetrojka: a cselekwes ideje Mindenkit érint Tanulni és tanítani mérföldkövei A Ivovi autóbuszgyár végszereldéje A napokban ünnepeljük a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóját. Éppen hetven éve dördült el az Auróra ágyúja, hogy tudassa a világgal: az emberiség életében új szakasz kezdődik. A forradalom folytatódik. Eszméi tovább élnek az ország alaptörvényeiben, a Szovjetunió alkotmányában. Napjaink forradalma, a peresztrojka, az átalakítás folyamata a szovjet emberek közös ügye, közös forradalma, éppúgy, mint hetven évvel ezelőtt. A nagy október mélyen feldúlta Drogobics város munkásainak szivét és gondolkozását. A városban forradalmi megmozdulások kezdődtek. 1919 áprilisában a munkásosztály fegyveres felkelése zajlott le a burzsoá hatalom ellen. A felkelés élén a forradalmi bizottsóq állt, annak is a vezető magja: három kommunista: V. Kocko, I. Kusnir és G. Mihac. Drogobicsban kihirdették a szovjethatalmat. A város fölött vörös zászló lebegett. Noha a felkelést végül is leverték, a drogobicsi proletariátus jogaiért vívott harcainak egyik legfényesebb állomásaként él mindmáig. Drogobics munkásai folytatják forradalmaikat napjainkban is, a peresztrojka, az átalakítás idején, a szovjet állam megújulásának szakában. Aktívan támogatják a vállalatok rentabilitásra és saját pénzügyi ellátásra való átállását. A munkakollektívákban egyre inkább teret kap a kritika, az önkritika, érződik a ,,glasznoszty" ereje, a szocialista feladatok határozott véghezvitele. A mi üzemünkben hasznos eredménye volt azoknak a találkozóknak. amelvek a vállalat vezetői és munkásai között zajlottak le. őszinte beszélgetéseket folytattunk az ipar problémáiról, és arról, hogyan lehetne ezeket megoldani. Titkos szavazással választottuk meg a kettes számú részlegünk helyettes vezetőjét, eqy idős, tapasztalt mesterembert. Az üzem pártbizottsága megszervezte a káderutánpótlást. A peresztrojka minden lépésünkben benne van. De nem mindenki vesz részt benne aktívan. Helyesen beszélt Gorbacsov elvtárs, a Szovjet- uni Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Munkásoké a szó amikor a murmanszki munkásokkal találkozott. A peresztrojka új szakaszát a rend helyreállításával, minden ipari létesítményben a törvényesség, szervezettség megerősítésével kell elkezdeni. Határozottan növelni kell mindenki felelősségérzetét az elvégzett munkájáért. A lelkiismeretes munka mindenki kötelessége. A mi üzemünkben sokan vannak, akik szívből dolgoznak, kezdeményezők, találékonyak, leleményesek: munkájuk igazi mesterei. Kollektívánk büszkeségei: M. Koncsi- lo, az Ukrán Kommunista Párt Lvovi Területi Bizottságának tagja, villamoshegesztő munkás, M. Korpa, a népi küldöttek megyei tanácsának képviselője, fúrás szakmunkásnő, V. Bobják, a városi pártbizottság tagja, szerszámkészítő szakmunkás, V. Sumilo lakatos és még sokan mások. Ök napjaink emberei. A peresztrojka emberei. De persze vannak olyanok is, akik várakozó álláspontra helyezkednek. Nemcsak néhány munkás, de néhány drogobicsi vállalat vezetője is lassan, vonakodva veszi tudomásul a peresztrojkát. Csak egy példa: áprilisban, májusban és szeptemberben a brigádunk nem tudott dolgozni, állt a munka azért, mert a fúróüzem nem szállított le időben egy alkatrészt, amely ahhoz a szelephez szükséges, amelyet mi gyártunk. A részlegünk félkész termékekkel telt meg. Munkásaink a fúróüzem vezetőihez fordultak.- Mi teljesítjük a kötelességünket — mondták ők. De mikor? Minden negyedév végén. Tessék, így hátráltat minket állandóan a (úróüzem. Őket nem érintette a peresztrojka? Pedig tudják, hogy a rend- szertelen, szervezetlen termelés zavarja a munka normális menetét. A munkásokat nyugtalanítja szociális helyzetük is. Én azt mondom, hogy a mi vállalatunknál bizony nem keveset teszünk. Egy egész városnegyed fejlődött ki a „Szovjetunió 60. évfordulója" elnevezésű utcában. A lakóházak mellett középiskola, óvoda épült. Két pihenőközpontunk is van a Novij Kropivnyik és a Motricsi nevű településeken. A szociális problémákat azonban még nem mind oldottuk meg. Több mint háromszáz ember vár lakásra. Tudjuk, hogy nem könnyű ezeknek az embereknek. Sokuknak apró gyermekei vannak. Más városokban széles körben bontakozott ki az építkezések gazdaságos módszere. A mi üzemünkben ezt még csak tervezzük, de ugyanez a helyzet Drogobics más nagyvállalatainál is. A vezetők többsége miért csak most kezdett el foglalkozni a gazdaságos lakásépítés problémájával? Ebben a dologban nem tanúsított állhatatosságot sem a városi pártszervezet, sem a népi küldöttek megyei tanácsának végrehajtó bizottsága. Azzal érvelnek, hogy nincs elegendő építőanyag és időnként hiánycikk a tégla. A drogobicsi téglagyárak kapacitása az üzemigazgatóságok szerint csupán 95,6 százalék. A közelmúltban lezajlott népi küldöttek megyei tanácsának ülésén megerősítették, hogy a téglagyárakban nincs elegendő munkás, egyre több a régi, elavult gép. Csupán egyetlen téglagyár korszerűsítése folyik, az is lassan. De nézzük meg Drogobics egy másik komoly problémáját: a vízellátást. Régóta megoldatlan ügye ez a városnak. Hoztak ugyan egy intézkedést a vízhozam növelésére — amelynek véghezvitelében minden vállalatnak szerepet kell játszania -, de egyes üzemek, mint például a gépkocsidaru- üzem, a fúróüzem, a ruhagyár ebben nem vesznek részt. Lehetőség van a művelődésre, nyaralásra, lakás, orvosi ellátás mind rendelkezésre áll üzemünk munkásai számára. Csak ebben az évben mintegy ezer ember a családjával egyetemben elutazhatott nyaralni gyógy- és üdülőhelyekre. Mind világosabban látható: ahhoz, hogy egyre növekedjék a jólét, egyre jobban kell dolgoznunk és egyre komolyabban kell vennünk a peresztrojkát. Meg kell mutatnunk mindenkinek, hogy van kijelölt útunk életünk ésszerű megváltoztató sóhoz. L. Szljuszarcsuk, a Drogobicsi Speciális Berendezéseket Gyártó Kísérleti-Műszaki üzem esztergályosa, a népi küldöttek megyei tanácsa végrehajtó bizottságának tagja A barátság Testvéri barátság és szoros nemzetközi együttműködés jellemzi Magyarország, Lengyel- ország, Csehszlovákia és a Szovjetunió autóbuszokat előállító gyárainak kapcsolatát. A Lvovi Autóbusz üzembe (LAZ) igen gyakran látogatnak el a baráti országokból brigádok, szakemberek, hogy kicseréliék tapasztalataikat, érdeklődjenek az elért eredményekről, beszélgessenek a jövő terveiről, és hogy közösen dolgozzanak néhány napot az üzem különböző részlegeiben, tanulmányozva az ott folyó munkát. Nemréqiben is, a magyarországi IKARUS-gyárból érkezett egy csoport autóbusz-szerelő szakmunkás a Lvovi Autóbusz üzembe és néhány napot itt dolgoztak. A magyar bigád többnyire villamoshegesztő munkásokból állt: ezen a területen az egyik leqfontosabb foglalkozás képviselőiből. Hazautazásuk előtt egy baráti összejövetel keretében mesélték el benyomásaikat és cserélték ki tapasztalataikat a LAZ szakembereivel. Polgár József, a magyar csoport vezetője, a szakszervezeti bizottság képviselője arról beszélt, hogy nagy megtiszteltetésnek tekintik a testvérüzemben tett látogatás lehetőségét. A magyar csoport tegjait kitűnő szakképzettségű szakemberekből váloaatták ki, a munkaversenyek élmunkásaiból. Magyar barátaink megosztották a szovjet munkásokkal otthoni tapasztalataikat a szocialista munkaverseny rendszeTánya nagyon szereti a virágokat. A virágok szinte minden mozdulatában benne vannak, ezért olyan kecses és könnyű. Sok virágot egyszerűen csak kitalál magának. Hiába keresed őket a kertekben és nem is hasonlítanak egyetlen erdei vagy mezei rokonukra sem. Ezek a virágok: egyedül az ő virágai. Tánya Darnopuk ifjú tagja egy iparművészettel, díszítőművészettel foglalkozó amatőr önképzőköri stúdiónak. A truszkaveci kultúrközpontban a közelmúltban nyílott meg élete első önálló kiállítása. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert Tanya csupán ötödik osztályos, Truszkavec város egyes számú iskolájának tanulója. Úgy tűnik, a vidám napsugarak a fiatal művész minden munkáján táncot járnak, megvilágítva ezzel művészetének lényegét: a fantáziát, az álmokat és mély vonzódását a természethez.- Melyek a kedvenc alkotásaid? - kérdezem a kislánytól. Egy pillanatra elgondolkodik. Aztán — hátravetve nagy szalaggal összekötött dús hajfonatát —, határozottan megnevez kettőt: az ünnepi csokorba kötött sötétvörös rózsákat és a mulatságos Murzik macskát, akinek vidám pofócs- káiáról soha nem tűnik el a mosoly.- Azt szeretném, ha az én Murzikom mindenkinek tetszene — mondja Tánya. — Szeretem oz állatokat és sajnálom őket, különösen, ha azt látom, hoqy a gyerekek bántják őket. Hiszen az állatok olyan védtelenek. Kiszolgáltatottak, mint a természet. Amikor valamit életre hívok: virágcsokrot állítok össze, vagy valamilyen tájat rajzolok le, mindig azt szeretném, ha a gyerekek jobban szeretnék a természetet, jobban vigyáznának rá, őriznék . . . Tánya „munkaeszközei”: a réről. Náluk például a munkaversenyt minden részlegben két egyforma képességű brigád között szervezik. A győztesek egy erről szóló okiratot kapnak és pénzjutalomban részesülnek. Kötelezettségeiknek csupán két fokmérője van: a gazdaságosság és a termelés kultúrája. A brigádok, amelyek nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek, elesnek a prémiumtól. szalma, a kukorica, a moha, a topolyafa és a sás pihéje, a szárított és aszalt növények. Sötétkék bársonypapír, rajta elszórt pelyhek, „kakukkkönnyek", valamilyen fűszál és néhány szalmaszál — és íme, már előttünk is van a tájkép. „Telecske”, ahogy Tánya elnevezte. A hegyoldalon kis kunyhó, fa, csupasz ágai befedve hóval. Körül vaksötét, téli éjszaka . .. Vannak persze vidám képei is Tanyának. Az egyiken egy nagycsizmás kisfiú ül a palánkon, vigyáz a háziállatokra, ahogy a szülei meghagyták neki. Egy kövér, rózsaszín kismalac orrával a vályút bökö- di, a libák nyakukat nyújtogatják. A gondtalan és napsugaras gyermekkor világos és tiszta képe. — Tánya nagyon szorgalmas kislány — meséli Valentyina Andrejevna Taranova, a művészeti stúdió vezetője tanítványáról. — Negyedik éve jár foglalkozásainkra. Már a kezA KÖVETKEZMÉNY Vovka egyre csak nyújtogatta a kezét: ötöst akart szerezni. Jelentkezés közben már egészen kimászott a pádból. Aztán elfáradt, a könyökére támaszkodott. Aztán újból csak nyújtogatta a kezét, jelentkezett ... Nem hívták fel. Sem az első órán, sem a másodikon, sem a harmadikon. Vovka teljesen kimerült. Kivörösödött. Gyötrődött. Mások feleltek, de gyatrán. Vovka sokkal jobban tudta a leckét. Csak felhívnák egyszer. .. Komoran ment haza. — Na, mit tanultatok ma? - kérdezte a nagymamája.- Semmit. Nem volt tanítás. Hazudott. Először életében. Simon János a csoport nevében köszönetét fejezte ki vendéglátóiknak. Elmondotta, hogy a jövőben tovább kívánják erősíteni a két vállalat munkakapcsolatait, hogy együtt haladhassanak a peresztrojka útján. Az együtt töltött napok befejezéseként a magyar vendégek az ősi Lvov nevezetességeivel ismerkedtek. V. Razumnij det kezdetén észrevettem benne a tehetség kétségbevonhatatlan szikráját. A stúdión kívül, az iskola rajzszakkörében is komoly eredményeket ér el. Rendkívül jó megfigyelő, kutató, fürkésző természet. A kiállításon nem látható összes munkája, mert előszeretettel ajándékozza el ezeket barátainak, szüleinek, tanárainak. A kislány önálló kiállítása a művészeti stúdió történetében egyedülálló. A stúdió egyébként nemrég ünnepelte megalakulásának tizenötödik évfordulóját. A Népművészet II. össz-szövetségi fesztiváljának keretében, a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére, a truszkaveci kultúrközpontban a stúdió tizenhét felnőtt tagjának kiállítását is megrendezték, több, mint százötven alkotást mutatva be. Tánya Darnopuk kiállítása a stúdió művészeti szemléjének betetőzése. IDŐ VAN Az autóbuszba felszállt egy részeg ember. Kezében olva- dozó, csöpögő fagylalt. — No, hová, hová? — háborodott föl egy asszony. — Ne izgulj, öreganyó . . . — Szemtelen, pimasz! — Majd mindjárt megmondom, mi vagy te . . . — Elvtársak! — nézett körül segítséget várva az asszony. Mindenki hallgatott. Egy ötéves forma fiúcska megrázta apja kezét: — Papa, nézd! — Hallgass, nem a mi dolgunk - súgta vissza az apa és elfordult. Oleg Petrov Az oldalon megjelent írásokat Óvári Zsuzsa fordította. A lvovi rádióelektromos orvosi műszerek gyárában számos, a gyógyászatban nélkülözhetetlen berendezéseket gyártanak. Napfény a kezekben T. Kuziv Szomorú pillanatok 0 Ünnepi MELLÉKLET 1987. november 7., szombat
