Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-05 / 305. szám
2 Dunántúli napló 1987. november 5., csütörtök Újfajta gondolkodást! Kádár János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) rád. A történelmi spirál minden egyes fordulóján rendelkeznek a régi világ erői azzal a lehetőséggel, hogy az adott pillanatban legveszélyesebb ellentmondás kiiktatásával meghosszabbítsák uralmukat. így történt például a tudományos-műszaki forradalom kapitalista felhasználásával. Természetesen, a tőkés rendszer belső antagonizmusai minden egyes szakaszban újratermelődnek, de már új módon, másképpen. A műszaki forradalom egyébként még csak a kezdet kezdetén tart, és kapitalista módon való felhasználásának fő következményei még ezután jelentkeznek. E problematika alapozó elméleti kutatása ép- pencsak, hogy elkezdődött. A kapitalizmus általános válságának állandó elmélyüléséről szóló szokványos formula mögül éppen csak, hogy áttetszik a termelési módban végbemenő folyamat lényege, nem is beszélve a politikai előrejelzésekről. Fékezte a folyamatok megértésének új szintre való emelését az a körülmény is, hogy a létező szocializmus a műszaki fejlődés tekintetében még elmarad a kapitalizmustól. Eme elmaradás leküzdésének előfeltételei a szocialista társadalom forradalmi átalakulásának menetében alakulnak ki, akkor, amikor ez a társadalom minőségileg új állapotba nő át. De éppen ez — a holnap társadalma — jelenti a szocializmusnak azt a magasabb tipusát, amely a társadalmi alternatívát keresők segítségére lesz. Á kritikus pontok Bizonyára észrevették, hogy az ünnepi ülésen elhangzott beszédemben szóltam a kapitalizmus törvényszerűségeinek két különösen veszélyes megnyilvánulásáról: a militarizáló- dásról és a fejlődő világgal folytatott egyenlőtlen kereskedelmi cseréről. De mindez csak megfelelő állami politika segítségével lehetséges és amíg e politikának szüksége van támaszra, fenntartják a „szovjet fenyegetéstől" való rettegést, szilárdan tartják a fejekben őzt a meggyőződést, hogy vannak „elsődleges" nemzeti érdekek, és vannak másodlagosak, a világpolitikának és a világgazdaságnak vannak „alanyai" és „tárgyai". Ez a neokolonializmus területe. Peresztrojkánk, átalakításunk összes nemzetközi következményeivel szertefoszlatja a „szovjet fenyegetéstől" való félelmet. A militarizmus elveszíti politikai ürügyeit. Az erőforrások fegyverkezésre való elfe- csérlésének elfogadhatatlansága és kártékonysága mind nyilvánvalóbbá válik a környezeti veszélyeztetettséa árnyékában és a munkanélküliség fokozódásával kapcsolatban. A munkanélküliség a tudományos-műszaki forradalom minden egyes fordulóján a korábbitól eltérő nagyságrendű problémát jelent. Fenyegető jeleket ad le a pénzügyi rendszer is, amely nem képes elviselni a fegyverkezési versenyből, a csillagászati méretű államadósságokból és a hegemonista gazdasági önzésből származó túlterhelést. Másrészt az az új felszabadító impulzus, amely most a „harmadik világban" formálódik, robbanással fenyeget, amennyiben a fejlődő országok o világgazdasági kapcsolatokban nem foglalhatnak el egyenjogú helyzetet, ameny- nyiben az új gazdasági világrend eszméit nem kezdik meg átültetni a valóságba, ameny- nyiben nem kezdődik meg a „leszerelés a fejlődésért" feladatainak gyakorlati megvalósítása. íme, a nemzetközi folyamatban ilyen vonalak mentén folytatódik a „kritikus tömeg" kialakulása, ami felveti a kérdést — fennmarad-e vagy megsemmisül a civilizáció, és ami kihatással van mindarra, ami a világban megy végbe. Egy csónakban Ma már nem lehet a világ- fejlődését csak a két ellentétes társadalmi rendszer harcának szemszögéből szemlélni. E fejlődés dialekitkája feltételezi a tényezők sokaságának egységét és harcát, versengését és kölcsönhatását. Éppen a különböző társadalmak e kölcsönhatásában vizsgázik minden egyes társadalom. Természetesen ez nem jelenti egybeolvadásukat, valamiféle konvergenciájukat. Egy jottányit sem engedünk a szocializmus igazi érdekeiből. Sőt, gazdagítani, fejleszteni fogjuk ezeket az értékeket és megszabadítjuk mindattól, ami eltorzította rendszerünk humanista értelmét. Egyáltalán nem törekszünk arra, hogy „megszeressen" bennünket az osztályellenfél. Nekünk erre semmi szükségünk. Számítunk arra, hogy az élet kényszeríti ellenfeleinket a realitásokkal való számolásra, és annak felismerésére, hogy valamennyien egy csónakban evezünk, és úgy kell viselkedni, hogy ez a csónak ne boruljon fel. A szocializmus számára ebben az irányvonalban mintegy ötvöződnek magának a rendszernek az osztályérdekei az összemberi érdekekkel. A kapitalizmus számára sincs más ésszerű út, mint az egymás mellett élés és a versengés. Csak közösen lehet csökkenteni és megszüntetni az ökológiai „infarktus" globális veszélyét. A probléma már régen nemzetközivé vált. Egyébként aligha lehetséges radikális módon megoldani az erenge- tikai problémát, még kevésbé kiaknázni a világóceán kincseit. Végül, csak az emberiség kollektív értelmével lehetséges feljutni a Föld körüli térség magasságába és még tovább, a Nap körüli és a csillagközi térségbe. Megújulásra van szükség A fentiek fényében minden eddigieknél nagyobb korunk haladó erőinek internacionalista felelőssége, amely erők között méltó és tekintélyes helyet foglal el és fog is elfoglalni a kommunista mozgalom. Az SZKP képviseletében szeretném most néhány szóval kiegészíteni azt, amit erről tegnapelőtt a beszédemben mondtam. Mint ahogyan sok másnak a mai világban, a kommunista mozgalomnak is megújulásra, minőségi változásokra van szüksége. Ma különösen fontos, hogy a mozgalom nemcsak nemzeti, hanem természeténél fogva nemzetközi erő is. Az ilyen erőre különösen nagy szüksége van a mai emberiségnek. Ami az SZKP-t illeti, belső terveit és tetteit nem tudja elképzelni a nemzetközi összefüggéseken kívül, és természetesen nem tudja elképzeni attól elvonatkoztatva sem, hogy milyen jelentőségűek lehetnek azok elvbarátainkra és általában a haladó erőkre. Mi magunk is nagyon megéreztük, hogy az egy helyben topogás időszakában mennyire csökkent a szocializmus nemzetközi ösztönző ereje. A peresztrojka, az átalakítás tehát a Szovjetunióban ilyen szempontból is időszerűvé vált. Az új szakaszban teljes egészében számolunk azzal, hogy munkánk milyen jelentőségű nemcsak világgazdasági és világpolitikai síkban, hanem a szocializmus, a demokrácia és a haladás erőinek nyújtott morális támogatás szempontjából is. Azonban nem elegendő csupán a párhuzamos tevékenység országainkban Együttmun- kálkodásra is szükség van - természetesen korszerű formában. Ha szabad így fogalmazni: a haladó erők között a kapcsolatrendszer magasabb szintű kultúrája kívánatos. Olyan, amely lehetővé teszi tapasztalataink sokszínűségének felhalmozását, elősegíti környező világunk megértését annak sokféleségével és ellentmondásaival. A „mindentudás gőgje" rokonságban áll azon aggályokkal, képesnek bizonyulunk-e az új problémák leküzdésére, és egy olyan, mindmáig meglévő szokásról tanúskodik, hogy automatikusan visszautasítják a sajátjuktól eltérő álláspontokat. így pedig nem alakulhat ki sem párbeszéd, sem termékeny vita; a fő baj viszont az, hogy ennek maga az ügy látja kárát. Ahogy a század elején nem volt lehetséges dogmatikus módon extrapolálni Marx és Engels valamennyi megállapítását az imperializmus korára, még kevésbé lehet ezt tenni az ötvenes, hatvanas, vagy akár a harmincas években kialakult követelményrendszer alapján értékelve a jelenkort. Az ember társadalmi felszabadítása nevében elődeink által létrehozott elméleti kincsestárat újra kell értékelni, oly módon, hogy ez az átértékelés lehetővé tegye az új realitások pontos elemzését, az optimális, helyes politikai következtetések levonását. A nemzetközi szintéren az antagonista társadalom és a konfrontációs feszültség alternatív programjának keresésekor számos kérdés vár válaszra. E kérdésekkel pártunk, a pórt elméleti, tudományos erői igen komolyan kezdtek foglalkozni - megszabadulva azoktól a sémáktól és elképzelésektől, amelyek korábban, más időszakban és az alkotó munkát meghatározó más feltételek között alakultak ki. Közös munka V Közös munkálkodásra, vizsgálódásra szólítjuk fel nemcsak a testvérpártokat, a kommunistákat, hanem a szocialistákat és a szociáldemokratákat is, valamint a politikai gondolkodás és a politikai cselekvés más irányzatainak képviselőit; mindazokat, akiknek drágák az emberi szellem vívmányai; akik a felnövekvő nemzedékek számára meg akarják őrizni és értékesíteni kívánják e vívmányokat. Ez a közös munka lét- fontosságú a kialakult újfajta helyzet megértéséhez, amikor civilizációnk megújítása egybefonódik az emberi nem fennmaradásának feladatával. Az újfajta gondolkodás egyben új erkölcsöt, újfajta pszichológiát jelent. Mindennek arra kell irányulnia, hogy minden embernek - miközben saját hazájának állampolgára, saját pártjának tagja, bármi- faja haladó nemzeti mozgalom aktivistája marad - át kell éreznie felelősségét az iránt is, hogy milyen legyen az egész világ a jövőben, és legyen-e egyáltalán. A legszélesebb összefogással Tisztelt Elvtársak! Barátaim! Korunkban egyetlen felelősen gondolkodó kormány, párt vagy egyén számára sem lehet fontosabb és sürgetőbb feladat, mint a világ békéjét fenyegető veszélyek elhárítása. a fegyverkezési verseny megfékezése, különösen a nukleáris fegyverzet csökkentése és végső soron teljes megsemmisítése. Pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül mindenkit el kell gondolkodtasson az a tény, hogy a világon felhalmozott nukleáris fegyverek a földi élet többszörös kiirtására elegendőek. Egyre többen ismerik fel, hogy az emberiség válaszúthoz érkezett: vagy a nukleáris fegyverzet megsemmisítésének útjára tér rá, vagy pedig beletörődik abba, hogy a nukleáris fegyverek árnyékában, a bizonytalanság és a veszélyeztetettség légkörében él, egy olyan világban, amelyben a jövő kiszámíthatatlan. Vagy lesz elég ereje az emberiségnek, hogy elérje a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítését, vagy kiteszi magát annak a veszélynek, hogy azok semmisítik meg az emberi civilizációt. Ma ez korunk fő kérdése. t Keressük az együttműködés útjait Elvtársak, Barátaim! Századunkban nemcsak az emberiséget fenyegető veszélyek növekedtek, hanem azok 'leküzdésének reális lehetőségei is. Mi, kommunisták, elveinkből kiindulva és szándékaink szerint az emberiség békés jö- vőiéért folyó küzdelemben és munkában készek vagyunk minden erőnket latba vetni a közös célok érdekében. Meggyőződésünk. hogy a nemzetközi béke és biztonsáq üqyét szolgáló együttműködésben nélkülözhetetlen a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közreműködése. Az emberiség jövőjét érintő kérdések meqoldását senki sem tekintheti saját kiváltságának Mi, kommunisták sem tekintjük annak. Tudjuk, hogy csak a legszélesebb összefogástól szavatolhatjuk a legfőbb emberi érték, az élethez való jog érvényesülését. Ennek az összefogásnak nem szabhatnak gátat ideolóqiai, politikai, nemzeti különbsé- nek. A múlt Dozitív és negatív tapasztalataiból eqyaránt okulnunk kell. Különösen fontosnak tartom, hogy az emberiség létét érintő nagy kérdések «neaoldásábnn keressük az együttműködés útjait és leheNémeth Károly Zelenográdban Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának ünnepség-sorozatán résztvevő magyar párt- és állami küldöttség tagjaként tartózkodik: Moszkvában, szerdán a szovjet mikroelektronikai ipar fellegvárába, a Moszkva melletti Zelenoqrádba látogatott. Útjára elkísérte Borisz Tolsztih, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a szovjet tudományos-műszaki állami bizottság elnöke és Rajnai Sándor, Magyarország szovjetunióbeli naqykövete. A város határában, a Moszkva védelmében 1941-ben 'elesett íkatonák 'tömegsírjánál — ahonnan a Kreml falánál eltemetett ismeretlen katona hamvai is származnak —, Viktor Szaveljev, a város párt- bizottságának első titkára és Zelenográd más vezetői köszöntötték. Németh Károly virágot helyezett el az elesett hősök sírján. A Zelenográdi Tudományostermelési Egyesülés dísztermében Eduard Ivanov, az elektronika ipari miniszterhelyettese köszöntötte Németh Károlyt, majd Viktor Szaveljev tájékoztatta az Elnöki Tanács elnökét a Moszkva eqyik kerületét képező, de önálló városi tanács által irányított 160 ezer lakosú város történetéről, életéről, munkájáról. Ezt követően Jurij Gyakov, az egyesülés vezérigazgatója számolt be a vállalat tevékenységéről, nemzetközi kapcsolatairól. Az üzemlátogatás után a város központi kultúrpalotájában Németh Károly részt vett a zelenográdi dolgozók ünnepi nagygyűlésén. Viktor Szaveljev ünnepi beszédében méltatta a hetven évvel ezelőtti események jelentőségét, vázolta az ország történelmi útját. Ezt követően Németh Károly emelkedett szólásra. A látogatást követően Németh Károly az esti órákban visszatért Moszkvába. térő adottságok, nemzeti sajátosságok következtében változatosak. Ezek az országok túljutottak fejlődésük korai szakaszának gyermekbetegségein. A Szovjetunióban végbemenő változások nem gépies másolásra, hanem ellenkezőleg, éppen az önálló gondolkodásra, egymás tapasztalatainak alkotó felhasználására ösztönzik valamennyi szocialista ország felelős tényezőit. Nem a példa kötelező ereje, hanem saját fejlődésünk jól felfogott érdeke követeli meg a szovjet tapasztalatok gondos figyelembevételét. A megoldásra váró kérdések ugyanis sok tekintetben azonosak vagy hasonlóak. Mindez arra mutat, hogy a Szovjetunióban folyó átalakítás kedvezően hat az egész szocialista világra. Magyarországon is a társadalmi és a gazdasági fejlődés fontos kérdéseinek megoldásán dolgozunk. Célunk az, hogy a már korábban bevezetett reformok következetes továbbfejlesztésével, a szocialista rendszer humánus alapelveit érvényesítve megteremtsük a hatékony, racionális gazdálkodás feltételeit. Tudatában vagyunk annak is, hogy szocialista fejlődésünk elengedhetetlen feltétele a társadalom legszélesebb rétegeinek a bevonása a közös gondolkodásba, a döntési folyamatokba és a közös munkába. Ezért aazdasáai problémáink megoldásától elvá- lo'zthptntlan feladat politikai iníézménvrendszerünk tökéletesítése és a szocialista demokrácia további sokoldalú kibontakoztatása. Béke és haladás Tisztelt Elvtársak, Barátaim! Nagyra értékelem az el- hagzott gondolatokat, találkozónk demokratikus légkörét és elkötelezettségét a béke és a haladás ügye mellett. Derűlátó vagyok, és bizom abban: együttes gondolkodásunk hasznosan járul hozzá, hogy a nemzetközi kapcsolatokban végleg felülkerekedien a józan ész, a béke. az ember védelme. Meggyőződésem az is, hogy ma ez szolgálja lea'obban mozaalmunk eredeti naav céliát, az ember felszabadításának iigv»t. Köszönöm a figyelmüket. * Kádár János, az MSZMP főtitkára a szovjet fővárosban találkozott és baráti megbeszélést folytatott Heng Sam- rinnal, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkárával a Kambodzsai Népköztársaság államtanácsának elnökével, Ali Szalem al-Beiddel, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkárával, Gerardo Iglesios- szal, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával. tőségeit a munkásmozgalom másik nagy irányzatával, a szocialista, szociáldemokrata pártokkal és minden más haladó és békeszerető erővel. örülök annak, hogy az enyhülésért az utóbbi években már a gyakorlatban is közösen tudunk cselekedni, és számos képviselőjüket e teremben is üdvözölhetjük. Részvételüket e tanácskozáson fontos, jövőbe mutató és biztató eseménynek ta rtom. Új politikai gondolkodásmód Barátaim I A jelenlegi helyzetben a nemzetközi viszonyok alakulását még változatlanul befolyásolják a tartós feszültségek, de erősödnek már a kedvező irányú folyamatok is. Alapvető fordulat egyelőre nem történt, de az eddigi eredményekre épülő állhatatos erőfeszítések elvezethetnek az áttöréshez. Az elmúlt másfél-két évben máris sokat javult a nemzetközi légkör. Fontos, hogy egyre inkább, tért hódít a nukleáris kor követelményeinek megfelelő új politikai gondolkodásmód és felelősségtudat. Bizakodásra elsősorban az ad okot, hogy ismét megélénkült a kelet-nyugati párbeszéd, rendszeressé Váltak a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok tárgyalásai. Belátható közelségbe került a szovjet-amerikai megegyezés a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták felszámolásáról. E szerződés létrejötte első ízben rendelné el korszerű atomfegyverek teljes felszámolását, s ezáltal hozzájárulna a világ nagyobb biztonságához. Fontosnak tartjuk a küszöbönálló tárgyalások, a megállapodás létrejöttének oolitikai következményeit: erősödhet a két nagyhatalom, és általában az eltérő társadalmi rendszerű országok közötti bizalom, további ösztönzést kaphat a fegyverzetkorlátozás, s a javuló légkör megkönnyítheti az előrelépést a kapcsolatok más területein is. Elvtársak, Barátaim! A béke megvédésén túl más nagy közös gondok is foglalkoztatják az emberiséget. A legszélesebb körű összefogásra van szükség olyan globális problémák enyhítéséhez és megoldásához, mint számos országban a gyarmati múlt nyomasztó örökségének felszámolása, a gazdasági fejletlenségből adódó nehézségek áthidalása, a népesedési és az élelmezési válság leküzdése. Teried a felismerés: az egész emberiség érdeke a természeti környezet romlásának megállítása. A nemzetközi biztonság megszilárdulása, az előítéletek leküzdése, a kölcsönös bizalom erősödése, a különböző ta^-idalmi rendszerű országok együttműködése teszi csak lehetővé ezeknek a nagy problémáknak a megoldását. Az átalakítás hatása Barátaim I Itt Moszkvában, a nagy október 70. évfordulóját most a szocialista gondolkodás és gyakorlat megújulásának jegyében ünnepük a szovjet emberek. Meggyőződésem szerint a Szovjetunióban folyó átalakítás eredményei és tapasztalatai nemcsak a szovjet néo számára fontosak. Akárcsak 70 évvel ezelőtt a nagy október, úgy ma a Szovjetunióban folyó átalakítás is világpolitikai tényező. Az átalakítás kedvező nemzetközi hatása máris látható, kézzel fogható- an érzékelhető. A szocialista országokban az útkeresés formái az elKádár János, az MSZMP főtitkára a Moszkvában kezdődött nemzetközi tanácskozáson. {Telefotó: TASZSZ—MTI —KS—DN)
