Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-05 / 305. szám

2 Dunántúli napló 1987. november 5., csütörtök Újfajta gondolkodást! Kádár János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) rád. A történelmi spirál min­den egyes fordulóján rendel­keznek a régi világ erői azzal a lehetőséggel, hogy az adott pillanatban legveszélyesebb el­lentmondás kiiktatásával meg­hosszabbítsák uralmukat. így történt például a tudo­mányos-műszaki forradalom kapitalista felhasználásával. Természetesen, a tőkés rend­szer belső antagonizmusai minden egyes szakaszban újra­termelődnek, de már új mó­don, másképpen. A műszaki forradalom egyébként még csak a kezdet kezdetén tart, és kapitalista módon való felhasználásának fő következményei még ezután jelentkeznek. E problematika alapozó elméleti kutatása ép- pencsak, hogy elkezdődött. A kapitalizmus általános válsá­gának állandó elmélyüléséről szóló szokványos formula mö­gül éppen csak, hogy áttetszik a termelési módban végbe­menő folyamat lényege, nem is beszélve a politikai előrejel­zésekről. Fékezte a folyamatok meg­értésének új szintre való eme­lését az a körülmény is, hogy a létező szocializmus a műsza­ki fejlődés tekintetében még elmarad a kapitalizmustól. Eme elmaradás leküzdésének előfeltételei a szocialista tár­sadalom forradalmi átalakulá­sának menetében alakulnak ki, akkor, amikor ez a társa­dalom minőségileg új álla­potba nő át. De éppen ez — a holnap társadalma — jelenti a szocializmusnak azt a ma­gasabb tipusát, amely a tár­sadalmi alternatívát keresők segítségére lesz. Á kritikus pontok Bizonyára észrevették, hogy az ünnepi ülésen elhangzott beszédemben szóltam a kapi­talizmus törvényszerűségeinek két különösen veszélyes meg­nyilvánulásáról: a militarizáló- dásról és a fejlődő világgal folytatott egyenlőtlen kereske­delmi cseréről. De mindez csak megfelelő állami politika se­gítségével lehetséges és amíg e politikának szüksége van tá­maszra, fenntartják a „szovjet fenyegetéstől" való rettegést, szilárdan tartják a fejekben őzt a meggyőződést, hogy van­nak „elsődleges" nemzeti ér­dekek, és vannak másodlago­sak, a világpolitikának és a világgazdaságnak vannak „alanyai" és „tárgyai". Ez a neokolonializmus területe. Peresztrojkánk, átalakításunk összes nemzetközi következmé­nyeivel szertefoszlatja a „szov­jet fenyegetéstől" való félel­met. A militarizmus elveszíti politikai ürügyeit. Az erőforrá­sok fegyverkezésre való elfe- csérlésének elfogadhatatlansá­ga és kártékonysága mind nyilvánvalóbbá válik a környe­zeti veszélyeztetettséa árnyéká­ban és a munkanélküliség fo­kozódásával kapcsolatban. A munkanélküliség a tudomá­nyos-műszaki forradalom min­den egyes fordulóján a koráb­bitól eltérő nagyságrendű problémát jelent. Fenyegető jeleket ad le a pénzügyi rendszer is, amely nem képes elviselni a fegyver­kezési versenyből, a csillagá­szati méretű államadósságok­ból és a hegemonista gazda­sági önzésből származó túlter­helést. Másrészt az az új felszaba­dító impulzus, amely most a „harmadik világban" formáló­dik, robbanással fenyeget, amennyiben a fejlődő országok o világgazdasági kapcsolatok­ban nem foglalhatnak el egyenjogú helyzetet, ameny- nyiben az új gazdasági világ­rend eszméit nem kezdik meg átültetni a valóságba, ameny- nyiben nem kezdődik meg a „leszerelés a fejlődésért" fel­adatainak gyakorlati megvaló­sítása. íme, a nemzetközi folyamat­ban ilyen vonalak mentén folytatódik a „kritikus tömeg" kialakulása, ami felveti a kér­dést — fennmarad-e vagy meg­semmisül a civilizáció, és ami kihatással van mindarra, ami a világban megy végbe. Egy csónakban Ma már nem lehet a világ- fejlődését csak a két ellentétes társadalmi rendszer harcának szemszögéből szemlélni. E fej­lődés dialekitkája feltételezi a tényezők sokaságának egysé­gét és harcát, versengését és kölcsönhatását. Éppen a külön­böző társadalmak e kölcsön­hatásában vizsgázik minden egyes társadalom. Természete­sen ez nem jelenti egybeolva­dásukat, valamiféle konvergen­ciájukat. Egy jottányit sem engedünk a szocializmus igazi érdekei­ből. Sőt, gazdagítani, fejleszte­ni fogjuk ezeket az értékeket és megszabadítjuk mindattól, ami eltorzította rendszerünk humanista értelmét. Egyálta­lán nem törekszünk arra, hogy „megszeressen" bennünket az osztályellenfél. Nekünk erre semmi szükségünk. Számítunk arra, hogy az élet kényszeríti ellenfeleinket a realitásokkal való számolásra, és annak fel­ismerésére, hogy valamennyien egy csónakban evezünk, és úgy kell viselkedni, hogy ez a csó­nak ne boruljon fel. A szocializmus számára eb­ben az irányvonalban mintegy ötvöződnek magának a rend­szernek az osztályérdekei az összemberi érdekekkel. A ka­pitalizmus számára sincs más ésszerű út, mint az egymás mellett élés és a versengés. Csak közösen lehet csökken­teni és megszüntetni az ökoló­giai „infarktus" globális veszé­lyét. A probléma már régen nemzetközivé vált. Egyébként aligha lehetséges radikális módon megoldani az erenge- tikai problémát, még kevésbé kiaknázni a világóceán kin­cseit. Végül, csak az emberi­ség kollektív értelmével lehet­séges feljutni a Föld körüli térség magasságába és még tovább, a Nap körüli és a csil­lagközi térségbe. Megújulásra van szükség A fentiek fényében minden eddigieknél nagyobb korunk haladó erőinek internaciona­lista felelőssége, amely erők között méltó és tekintélyes he­lyet foglal el és fog is elfog­lalni a kommunista mozgalom. Az SZKP képviseletében sze­retném most néhány szóval ki­egészíteni azt, amit erről teg­napelőtt a beszédemben mondtam. Mint ahogyan sok másnak a mai világban, a kommunista mozgalomnak is megújulásra, minőségi változá­sokra van szüksége. Ma különösen fontos, hogy a mozgalom nemcsak nemzeti, hanem természeténél fogva nemzetközi erő is. Az ilyen erőre különösen nagy szüksége van a mai emberiségnek. Ami az SZKP-t illeti, belső terveit és tetteit nem tudja elképzelni a nemzetközi összefüggéseken kívül, és természetesen nem tudja elképzeni attól elvonat­koztatva sem, hogy milyen je­lentőségűek lehetnek azok elv­barátainkra és általában a haladó erőkre. Mi magunk is nagyon megéreztük, hogy az egy helyben topogás idősza­kában mennyire csökkent a szocializmus nemzetközi ösz­tönző ereje. A peresztrojka, az átalakítás tehát a Szovjetunió­ban ilyen szempontból is idő­szerűvé vált. Az új szakaszban teljes egészében számolunk azzal, hogy munkánk milyen jelentőségű nemcsak világgaz­dasági és világpolitikai síkban, hanem a szocializmus, a de­mokrácia és a haladás erőinek nyújtott morális támogatás szempontjából is. Azonban nem elegendő csu­pán a párhuzamos tevékeny­ség országainkban Együttmun- kálkodásra is szükség van - természetesen korszerű formá­ban. Ha szabad így fogalmaz­ni: a haladó erők között a kapcsolatrendszer magasabb szintű kultúrája kívánatos. Olyan, amely lehetővé teszi tapasztalataink sokszínűségé­nek felhalmozását, elősegíti környező világunk megértését annak sokféleségével és ellent­mondásaival. A „mindentudás gőgje" rokonságban áll azon aggályokkal, képesnek bizo­nyulunk-e az új problémák le­küzdésére, és egy olyan, mind­máig meglévő szokásról tanús­kodik, hogy automatikusan visszautasítják a sajátjuktól el­térő álláspontokat. így pedig nem alakulhat ki sem párbe­széd, sem termékeny vita; a fő baj viszont az, hogy ennek maga az ügy látja kárát. Ahogy a század elején nem volt lehetséges dogmatikus módon extrapolálni Marx és Engels valamennyi megállapí­tását az imperializmus korára, még kevésbé lehet ezt tenni az ötvenes, hatvanas, vagy akár a harmincas években ki­alakult követelményrendszer alapján értékelve a jelenkort. Az ember társadalmi felszaba­dítása nevében elődeink által létrehozott elméleti kincsestá­rat újra kell értékelni, oly mó­don, hogy ez az átértékelés le­hetővé tegye az új realitások pontos elemzését, az optimális, helyes politikai következtetések levonását. A nemzetközi szintéren az antagonista társadalom és a konfrontációs feszültség alter­natív programjának keresése­kor számos kérdés vár válasz­ra. E kérdésekkel pártunk, a pórt elméleti, tudományos erői igen komolyan kezdtek foglal­kozni - megszabadulva azok­tól a sémáktól és elképzelé­sektől, amelyek korábban, más időszakban és az alkotó mun­kát meghatározó más feltéte­lek között alakultak ki. Közös munka V Közös munkálkodásra, vizs­gálódásra szólítjuk fel nemcsak a testvérpártokat, a kommunis­tákat, hanem a szocialistákat és a szociáldemokratákat is, valamint a politikai gondolko­dás és a politikai cselekvés más irányzatainak képviselőit; mindazokat, akiknek drágák az emberi szellem vívmányai; akik a felnövekvő nemzedékek szá­mára meg akarják őrizni és értékesíteni kívánják e vívmá­nyokat. Ez a közös munka lét- fontosságú a kialakult újfajta helyzet megértéséhez, amikor civilizációnk megújítása egybe­fonódik az emberi nem fenn­maradásának feladatával. Az újfajta gondolkodás egy­ben új erkölcsöt, újfajta pszi­chológiát jelent. Mindennek arra kell irányulnia, hogy min­den embernek - miközben sa­ját hazájának állampolgára, saját pártjának tagja, bármi- faja haladó nemzeti mozgalom aktivistája marad - át kell éreznie felelősségét az iránt is, hogy milyen legyen az egész világ a jövőben, és legyen-e egyáltalán. A legszélesebb összefogással Tisztelt Elvtársak! Barátaim! Korunkban egyetlen felelő­sen gondolkodó kormány, párt vagy egyén számára sem le­het fontosabb és sürgetőbb feladat, mint a világ békéjét fenyegető veszélyek elhárítá­sa. a fegyverkezési verseny megfékezése, különösen a nuk­leáris fegyverzet csökkentése és végső soron teljes meg­semmisítése. Pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül mindenkit el kell gondolkodtasson az a tény, hogy a világon felhal­mozott nukleáris fegyverek a földi élet többszörös kiirtásá­ra elegendőek. Egyre többen ismerik fel, hogy az emberi­ség válaszúthoz érkezett: vagy a nukleáris fegyverzet meg­semmisítésének útjára tér rá, vagy pedig beletörődik abba, hogy a nukleáris fegyverek árnyékában, a bizonytalanság és a veszélyeztetettség lég­körében él, egy olyan világ­ban, amelyben a jövő kiszá­míthatatlan. Vagy lesz elég ereje az emberiségnek, hogy elérje a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítését, vagy kiteszi magát annak a veszély­nek, hogy azok semmisítik meg az emberi civilizációt. Ma ez korunk fő kérdése. t Keressük az együtt­működés útjait Elvtársak, Barátaim! Századunkban nemcsak az emberiséget fenyegető veszé­lyek növekedtek, hanem azok 'leküzdésének reális lehetősé­gei is. Mi, kommunisták, elveinkből kiindulva és szándékaink sze­rint az emberiség békés jö- vőiéért folyó küzdelemben és munkában készek vagyunk minden erőnket latba vetni a közös célok érdekében. Meg­győződésünk. hogy a nemzet­közi béke és biztonsáq üqyét szolgáló együttműködésben nélkülözhetetlen a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom közreműködése. Az emberiség jövőjét érintő kérdések meqoldását senki sem tekintheti saját kiváltsá­gának Mi, kommunisták sem tekintjük annak. Tudjuk, hogy csak a legszélesebb össze­fogástól szavatolhatjuk a legfőbb emberi érték, az élet­hez való jog érvényesülését. Ennek az összefogásnak nem szabhatnak gátat ideolóqiai, politikai, nemzeti különbsé- nek. A múlt Dozitív és negatív tapasztalataiból eqyaránt okul­nunk kell. Különösen fontos­nak tartom, hogy az emberi­ség létét érintő nagy kérdések «neaoldásábnn keressük az együttműködés útjait és lehe­Németh Károly Zelenográdban Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októberi szocialista for­radalom 70. évfordulójának ünnepség-sorozatán résztvevő magyar párt- és állami kül­döttség tagjaként tartózkodik: Moszkvában, szerdán a szov­jet mikroelektronikai ipar fel­legvárába, a Moszkva melletti Zelenoqrádba látogatott. Út­jára elkísérte Borisz Tolsztih, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, a szovjet tudományos-műszaki ál­lami bizottság elnöke és Raj­nai Sándor, Magyarország szovjetunióbeli naqykövete. A város határában, a Moszkva védelmében 1941-ben 'elesett íkatonák 'tömegsírjá­nál — ahonnan a Kreml falá­nál eltemetett ismeretlen kato­na hamvai is származnak —, Viktor Szaveljev, a város párt- bizottságának első titkára és Zelenográd más vezetői kö­szöntötték. Németh Károly vi­rágot helyezett el az elesett hősök sírján. A Zelenográdi Tudományos­termelési Egyesülés dísztermé­ben Eduard Ivanov, az elektro­nika ipari miniszterhelyettese köszöntötte Németh Károlyt, majd Viktor Szaveljev tájékoz­tatta az Elnöki Tanács elnö­két a Moszkva eqyik kerületét képező, de önálló városi ta­nács által irányított 160 ezer lakosú város történetéről, éle­téről, munkájáról. Ezt követő­en Jurij Gyakov, az egyesülés vezérigazgatója számolt be a vállalat tevékenységéről, nem­zetközi kapcsolatairól. Az üzemlátogatás után a vá­ros központi kultúrpalotájában Németh Károly részt vett a ze­lenográdi dolgozók ünnepi nagygyűlésén. Viktor Szaveljev ünnepi be­szédében méltatta a hetven évvel ezelőtti események je­lentőségét, vázolta az ország történelmi útját. Ezt követően Németh Károly emelkedett szólásra. A látogatást követően Né­meth Károly az esti órákban visszatért Moszkvába. térő adottságok, nemzeti sa­játosságok következtében vál­tozatosak. Ezek az orszá­gok túljutottak fejlődésük ko­rai szakaszának gyermekbe­tegségein. A Szovjetunióban végbemenő változások nem gépies másolásra, hanem el­lenkezőleg, éppen az önálló gondolkodásra, egymás ta­pasztalatainak alkotó felhasz­nálására ösztönzik valamennyi szocialista ország felelős té­nyezőit. Nem a példa kötelező ereje, hanem saját fejlődé­sünk jól felfogott érdeke kö­veteli meg a szovjet tapaszta­latok gondos figyelembevéte­lét. A megoldásra váró kér­dések ugyanis sok tekintetben azonosak vagy hasonlóak. Mindez arra mutat, hogy a Szovjetunióban folyó átalakítás kedvezően hat az egész szo­cialista világra. Magyarországon is a társa­dalmi és a gazdasági fejlő­dés fontos kérdéseinek meg­oldásán dolgozunk. Célunk az, hogy a már korábban beveze­tett reformok következetes to­vábbfejlesztésével, a szocia­lista rendszer humánus alap­elveit érvényesítve megteremt­sük a hatékony, racionális gazdálkodás feltételeit. Tuda­tában vagyunk annak is, hogy szocialista fejlődésünk elengedhetetlen feltétele a társadalom legszélesebb ré­tegeinek a bevonása a közös gondolkodásba, a döntési fo­lyamatokba és a közös mun­kába. Ezért aazdasáai prob­lémáink megoldásától elvá- lo'zthptntlan feladat politikai iníézménvrendszerünk tökéle­tesítése és a szocialista de­mokrácia további sokoldalú kibontakoztatása. Béke és haladás Tisztelt Elvtársak, Barátaim! Nagyra értékelem az el- hagzott gondolatokat, talál­kozónk demokratikus légkö­rét és elkötelezettségét a bé­ke és a haladás ügye mellett. Derűlátó vagyok, és bizom abban: együttes gondolkodá­sunk hasznosan járul hozzá, hogy a nemzetközi kapcsola­tokban végleg felülkerekedien a józan ész, a béke. az em­ber védelme. Meggyőződésem az is, hogy ma ez szolgálja lea'obban mozaalmunk ere­deti naav céliát, az ember felszabadításának iigv»t. Köszönöm a figyelmüket. * Kádár János, az MSZMP fő­titkára a szovjet fővárosban találkozott és baráti megbe­szélést folytatott Heng Sam- rinnal, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkárával a Kambodzsai Népköztársaság államtanácsának elnökével, Ali Szalem al-Beiddel, a Je­meni Szocialista Párt KB fő­titkárával, Gerardo Iglesios- szal, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával. tőségeit a munkásmozgalom másik nagy irányzatával, a szocialista, szociáldemokrata pártokkal és minden más ha­ladó és békeszerető erővel. örülök annak, hogy az enyhü­lésért az utóbbi években már a gyakorlatban is közösen tu­dunk cselekedni, és számos képviselőjüket e teremben is üdvözölhetjük. Részvételüket e tanácskozáson fontos, jövőbe mutató és biztató eseménynek ta rtom. Új politikai gondolkodás­mód Barátaim I A jelenlegi helyzetben a nemzetközi viszonyok alakulá­sát még változatlanul befo­lyásolják a tartós feszültsé­gek, de erősödnek már a kedvező irányú folyamatok is. Alapvető fordulat egyelőre nem történt, de az eddigi eredmé­nyekre épülő állhatatos erő­feszítések elvezethetnek az át­töréshez. Az elmúlt másfél-két évben máris sokat javult a nemzetközi légkör. Fontos, hogy egyre inkább, tért hódít a nukleáris kor követelményei­nek megfelelő új politikai gondolkodásmód és felelős­ségtudat. Bizakodásra elsősorban az ad okot, hogy ismét meg­élénkült a kelet-nyugati pár­beszéd, rendszeressé Váltak a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok tárgyalásai. Belátható közelségbe került a szovjet-amerikai megegyezés a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták felszámolásáról. E szerződés létrejötte első ízben rendelné el korszerű atomfegyverek tel­jes felszámolását, s ezáltal hozzájárulna a világ nagyobb biztonságához. Fontosnak tart­juk a küszöbönálló tárgya­lások, a megállapodás létre­jöttének oolitikai következmé­nyeit: erősödhet a két nagy­hatalom, és általában az el­térő társadalmi rendszerű or­szágok közötti bizalom, to­vábbi ösztönzést kaphat a fegyverzetkorlátozás, s a ja­vuló légkör megkönnyítheti az előrelépést a kapcsolatok más területein is. Elvtársak, Barátaim! A béke megvédésén túl más nagy közös gondok is foglalkoztatják az emberiséget. A legszélesebb körű összefo­gásra van szükség olyan glo­bális problémák enyhítéséhez és megoldásához, mint szá­mos országban a gyarmati múlt nyomasztó örökségének felszámolása, a gazdasági fej­letlenségből adódó nehézsé­gek áthidalása, a népesedési és az élelmezési válság le­küzdése. Teried a felismerés: az egész emberiség érdeke a természeti környezet romlásá­nak megállítása. A nemzet­közi biztonság megszilárdu­lása, az előítéletek leküzdése, a kölcsönös bizalom erősö­dése, a különböző ta^-idalmi rendszerű országok együttmű­ködése teszi csak lehetővé ezeknek a nagy problémáknak a megoldását. Az átalakítás hatása Barátaim I Itt Moszkvában, a nagy ok­tóber 70. évfordulóját most a szocialista gondolkodás és gyakorlat megújulásának je­gyében ünnepük a szovjet em­berek. Meggyőződésem szerint a Szovjetunióban folyó átala­kítás eredményei és tapaszta­latai nemcsak a szovjet néo számára fontosak. Akárcsak 70 évvel ezelőtt a nagy októ­ber, úgy ma a Szovjetunióban folyó átalakítás is világpoli­tikai tényező. Az átalakítás kedvező nemzetközi hatása máris látható, kézzel fogható- an érzékelhető. A szocialista országokban az útkeresés formái az el­Kádár János, az MSZMP fő­titkára a Moszkvában kezdő­dött nemzetközi tanácskozá­son. {Telefotó: TASZSZ—MTI —KS—DN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom