Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-24 / 324. szám

1987. november 24., kedd Dunántúlt napló 3 Két évvel az indítás után Merre tart a technikusképzés? Hat iskolában, hat szakcso- aortban negyvenhét osztály vesz részt Baranya megyében a megújított formájú és tar­talmú technikusképzésben. Az új oktatási törvény értelmében oelépett rendszer kezdetben sok bizonytalan elemet tartal­mazott. Az azóta eltelt idő­szakban sok minden oldódott, de egyes tárcák mintha még mindig nem azonosultak vol­na teljesen föladatukkal. — Egyik napról a másikra természetesen nem lehet ki­cserélni a tankönyveket, átírni c tanterveket - int türelemre dr. Bárdi László megyei főta­nácsos, a Baranya Megyei Ta­nács középiskolai csoportveze­tője. — A rajt sok energiát emésztett, hiszen nem egysze­rűen az egykor oly népszerű rendszer visszaállításáról volt szó, hanem tartalmilag új is­kolatípus életre hívásáról. A bizonytalanság egyik kísérő je­lensége inkább az volt, hogy új szaktanácsadói hálózatot kellett kiépíteni. Ez azonban lassan haladt, pedig az új­donságok miatt több szakmai segítséget igényeltek volna az oktatók. Sajnos, a helyzet még a szakoktatás többi formájá­ban nincs mindig pontosan tisztázva, ma is említhetünk olycn tárcát, mint az Egész­ségügyi Minisztériumot, ahol nagyok a foghíjak. önmagában az ötéves kép­zési idő is változást jelent a hatvanas-hetvenes években megszokott szabályokhoz ké­pest. A vitát a szaktárcák kö­zött ennek az időszaknak a fölosztása szította elsődlege­sen. Formailag végül két mód­szer maradt fölszínen. A 2-1-3- as rendszer a másodév után clapv:zsgót tételezett fel, az öt évet egyben, egészében ke­zelő elképzelés pedig az ele­ve technikusnak készülő fiata­lok nagyobb felelősségérzeté­re épített. Mindkét megoldás polgárjogot nyert, utóbbit az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szakmai felügye­lete aló tartozó iskolák vallják magukénak. Az izgalmasabbnak tűnő 2+3-as gyakorlat szakcsopor­tokon belül egységes alapozó tárgyak oktatását irányozza elő az első két esztendőben. A másodévet záró alapvizsga szab elvileg irányt: szakmun­kás, technikus lesz-e a diák, vagy gimnáziumban folytatja tanulmányait. A _ szakosítás szempontjait is figyelembe ve­vő harmadik-negyedik év álta­lánosan művelő, magasabb szintű ismereteket ad, és érett­ségivel zárul, ötödéven az­után már csak szakmai kép­zésre összpontosítanak, és a technikusvizsga tesz pontot a folyamat végére.- Hogy hol itt a probléma? - kérdez vissza dr. Bárdy László. - Ott, hogy az erede­tileg egységes követelmény, a második év utáni alapvizsga egyszerűen eltűnt. Pedig valós rostát jelenthetett volna. A mi­nisztérium ugyanis választási lehetőséget hagyott: mérlegel­hető, hogy szükség van-e a vizsgára. Baranyában minden iskola egységesen választott. Egyszerűen -elhagyták a meg­méretést. De az egyszerűbb megoldás nem a jobb. Persze, az iskola is megérthető. Nem kell kiépíteni a sok helyen hiányzó szakmunkás leágazá­sokat. vagy ha máshová irá­nyítják a gyerekeket, és pél­dául egy osztály megszűnik, akkor a szakoktatók sem tud­nak mit csinálni. így viszont a gyengébb tanulókat nem hagy­hatják veszni és inkább hoz­zájuk kell alkalmazkodni, mint a jobbakhoz. Mivel a helyzet­kép országosan is hasonlóan siralmas, mint megyénkben, így várhatóan a vizsgákat kö­telezővé teszik. A technikai feltételek meg­teremtése is nehézségekbe üt­közik. Az új tankönyvek, jegy­zetek megjelenésében kedve­zőek a tapasztalatok. Mindez nem jelenti azt, hogy ne volna szükség a tanárok, munkakö­zösségek napi ismereteinek fejlesztésére, bővítésére. Ne­hezebb a helyzet a tanműhe­lyekben, a gépek, - műszerek ellátottságában. Az intenzív szakképzési föladatok teljesí­tése a sok nullára futott, pon­tatlan, elavult gép mellett csak törekvés marad. A szak­minisztériumok a vártnál ke­vesebbet segítenek, és bár az induláskor is hangsúlyt ka­pott, hogy az indulás feltéte­lei nem azonosak a harmad­év vagy az ötödév feltételei­vel, kevés lépés vitt előbbre. A helyzet enyhítésére most fölmérik a megyei iskolák gép­parkját. Szorgalmazni fogják a tmk, a kis-, esetleg középjaví­tások önerős megoldását, de emellett életre hívják a me­gyei gépjavító bázist. Székhe­lyéül a gépipari szolgál, a to­vábblépést pedig várhatóan az 500-as Szakmunkásképző Inté­zet tanműhelyével kialakított együttműködés hozza meg.- Az elején emlegetett bi­zonytalanságok sorába még valami beletartozik — fűzi to­vább a gondolatot a főtaná­csos. - Az iskolák és vállala­tok szerződéskötései ugyanis a legtöbb helyen elmaradtak. A képzés biztonsága mindkét ol­dalról kötelezettségvállalást Követelne. Szóbeli megoldások ugyan léteznek, de mi törté­nik egy esetleges vezetőváltás­kor, vagy a folyamatosan ne­hezedő gazdasági helyzet szá­ntásában? Itt az átgondoltab­ban szervezett, átdolgozott szakképzési alaptól várhatunk biztosítékot. Ennek bevezetése a képzésben érdekelt, illetve az abban részt nem vevő vál­lalatok között egyenlőbb fel­tételeket teremt majd. A szer­ződéskötésekről szólva azt is el kell mondani, hogy ez sem kötelező, csak lehetőség. A bökkenő csak az, hogy min­denki az egyszerűbb utat vá­lasztja. Végezetül még egy érde­kesség, mely a technikuskép­zés új formáinak beindítása előtt legalábbis gondolkodás­ra késztet. Az eltelt két év nem igazolta vissza azt a fel­fokozott érdeklődést sem az érintett gyerekek, sem a vál­lalatok oldaláról, melyet a képzési forma bevezetése mel­lett kardoskodók jósoltak. Ta­lán hosszú az öt év, később válik keresővé a gyermek, ösz- szetettebb a képzés, nyelvet kell tanulni, és így tovább. Nem vitás, hogy fontos és lé­nyeges képzési forma szüle­tett, de az azért tény, hogy a nosztalgia erősebb volt iránta, mint a tényleges népgazdasá­gi igény. Sz. Koncz István Másodévesek szakmai órája a Pécsi Zipernovszky Károly Szak- középiskolában Fotó: Proksza László Családi Hazat építünk... <23.1 A kert és kialakítása Sorozatunkban a saját ott­hont teremtöknek szeretnénk segíteni úgy, hogy körbejár­juk a házépítéssel kapcsola­tos valamennyi tudnivalót. A telek vásárlásával kezdtük, s most — a Családi házat építünk sorozatunk utolsó írásaként — a kerttel és an­nak kialakításával foglalko­zunk. A kertes ház, a kertes la­kás nem véletlenül a legked­veltebb otthont biztosító for­ma. A kert mentesít a város sűrűn lakott részeiben elke­rülhetetlenül zavaró zajtól, bűztől, portól stb., megvéd az idegenek betekintésétől, a nyugalmat jelenti, alkalmat ad a lakás mellett az igazi pihenésre (kerti munka, já­ték, sport, stb.), de már a puszta látványával is gyö­nyörködtet. A mai kertek a gazdasági és pihenőkert funkcióit együt­tesen igyekeznek kielégíteni. Ma a kert használatát, léte­sítésének szempontjait első­sorban a pénzügyi lehetőség és a kulturáltság színvonala határozza meg. Sajnos na­gyon kevés az ízléses, kultu­rált kert. A házi kert a lakás szerves, kiegészítő része, úgy is mondhatnánk, nagyon fon­tos „helyisége", melynek meghatározott célra, a sza­bad levegőn való tartózko­dásra alkalmasnak és kényel­mesnek kell lennie. Elsősor­ban ..otthont” akarjon nyúj­tani (nem feltétlenül az utca felé nézzen), ezért mind az épület, mind a kert kialakí­tásában a léhető legközvet­lenebb kaocsolat megvalósí­tására kell törekednünk — és ezt az eayűvétartozásun- kat formai eszközökkel is meg kell mutatnunk. A iá kert kialakításában alapvető lehetőség, ha a ház tervezőiével konzultálhat a kerttervező, mert kölcsönö­sen jó hatással lehetnek egymásra a ház és a kert, legfőképpen a használó ér­dekében. A kiindulás ugyanis csak akkor és úgy lehet he­lyes, ha valamennyi tulajdo­nosi — és használói szem­pont, igény tisztázódik és az elvárásokat rendszerezni le­het. A kerttervező feladata nem a növények kiválasztásával kezdődik és nem azok elül­tetésével fejeződik be! A tervezésnél elsősorban az eszmei szempontok a lénye­gesek, melyek tartalmi és formai részből állnak. Tar­talmilag: elsődleges a nö­vény — mint az élő termé­szet része és képviselője —, és a kert használati célja. Formailag (művészi forma­adás): létrehozni a zártság, az egész, a szerves (organi­kus) egység benyomását (szemléletét), s mindezt tet­szetős jó arányokkal. A gyakorlati szempontokat a használati, kertészeti, mű­szaki és gazdaságossági fel­adatok jelentik. Ne vétsünk a természetesség és a hasz­nálhatóság elvei ellen. A kertterv feladata tehát: gyakorlati célok szolgálata mellett úgy csoportosítsa a kert elemeit — elsősorban a biológiai törvények figyelem- bevételével a növényeket -, hogy azok együttese művészi igényeket elégítsen ki. A konkrét feladatok közül az első: a meglévő állapot felmérése (legmegfelelőbb az 1:100 vagy az 1:200 lép­tékű helyszínrajz). A máso­dik: valamennyi igény rend­szerezése. Azaz, eldönteni a gazdasági és pihenőkert ará­nyát, valamennyi műszaki lé­tesítmény (garázs, szerszám­tároló, utak, esetleg: szökő­kút, vízmedence, stb.) szük­ségét és helyét megbízható­an méretezni. A gazdasági kerthez a gyümölcs, a szőlő és a zöldség területigényét határozzuk meg. A pihenő­kertben a különböző, kényel­met szolgáló és díszítő be­rendezések igényét (a lakás­hoz kapcsolódó terasz, egyéb pihenőhely, szalonna- vagy flekkensütő, lugas vagy per­gola, gyermekjótszó, stb.) lé­tét, szükségét kell tisztázni. Ezt követi a praktikum és a gazdaságosság szempontjai­nak szem előtt tartása mel­lett az úgynevezett funkció­séma szerkesztése, mely a közlekedő utakat előre fogja jelezni. Ezek alapján ha ösz- szeáll a tervezési program, megkezdődhet a tényleges tervezői munka. A körültekin. tő előkészítés hiánya később folyamatos kompromisszumo­kat okoz és összességében rossz kertet eredményez. A kertépítész az élő anya­gok telepítését tervezi, fő építőanyaga a növény, ami folytonosan változik. (Egy kert soha nincs készen, hisz az tér- és időbeli alkotás). A jól megtervezett kert te­hát művészi építmény — és nem csupán dísztárgy. A kert lehetőleg a helyi vagy a kö­zelben beszerezhető anya­gokból épüljön, legyen tar­tós és a lehető legkevesebb költséggel és munkával fenn­tartható. A növényeket a ta­laj, a fekvés és az éghajlat figyelembevételével kell ősz- szeválogatni. Ma még jellemző, hogy a családi ház építője a kert rendezésekor, megépítésekor általában nem veszi igénybe a szakember segítségét. En­nek következménye, hogy a hozzáértés hiányában több pénzt és munkát pazarol kertje építésére, mint amenv- nyiből azt célszerűen és szé­pen elkészíthetné. A kertépí­téshez, de főként a kertter­vezéshez alapos szakismeret mellett kifinomult szépérzék is szükséges. A kerttervező­nek — amikor a természet­ben előforduló elemeket fel­használva, azokat szerves egésszé komponálja — a szépérzéke mellett ismernie kell az építőanyagok és a növények tulajdonságait, igé­nyeit, mert a kertterv csak akkor lesz élő valóság, ha az szakszerűen valósul meg. Fontos alapelv a tervezésnél és a megvalósításnál, hogy a kert használója ne váljék a kert rabjává. A művészien kialakított kert a közvetlen termelési cé­lokon túlmenően az ember kedély- és eszmevilágának kialakításához is hozzájárul, a mindennapi gondok elvise­léséhez a kert örömei is lel­kierőt nyújtanak, sikerél­ményt adnak, fizikailag, szel­lemileg is regenerál a kert­ben való foglalatosság, ugyanakkor az esztétikai él­ménye is jelentős. A kertekkel kapcsolatban is megfigyelhető, hogy meny­nyire ártalmas a határokat nem ismerő díszítőmánia. A növények nyakára hágó dí­szítés kétségbeeitő dolgokat produkál. Sok kert „díszei” az örökéletű dobozok, az el­használt gumiabroncsok, út­szegélyként az üres sörös­üvegek, stb. Sainos ragadós az efajta „díszítő ösztön”. Míg az igazi szépség a nyu­galmas tér volna — melyet körülölelnek az egészséges fák, cserjék, és az egymást váltó gyönyörű virágok —, addig a születő kertek gaz­dái úgy érzik, hogy mindez nem elég, több kell. így az­tán megjelennek a kertekben a kis mesterséges hegyek, a gyakran színes villanykörték­kel megvilágított kis várak. Ezek a kicsinyes díszek és zsúfolt motívumok fojtogatok. S ha még csak a kertek csú­folnák meg a természetet a hivalkodó, oda nem való tár­gyaikkal, „műremekeikkel”. A családi házak kerítése is sok mindent elárul! Különösen az utcafrontokon a naple­mentét utánzó, a madaras, a vitorlás-hajós, szarvasbő- géses vaskerítések ... Meg- építtetőinek eszébe se jut a szép sövénykerítés tűztövisből, fagyaiból, galagonyából, or­gonából? Sokan a kerítések­be ölnek rengeteg pénzt — amit a kertben lehetne fel­használni. A tiszta, természetes kinyi­tott tér szabadságot ad, lé­legzethez, megnyugváshoz juttat. Az ízléstelen díszek közül viszont szörnyű a kite­kintés még a legszebb tájra is. Zalay Buda Van elegendő takarmány Baranya megye állatállomá­nya, állatsűrűsége bizonyos fa­jok - szarvasmarha, juh - lét­számcsökkenése ellenére még mindig tekintélyes. A nagy­üzemnek és a kistermelőknek naponta több mint 90 000 szarvasmarha, 47 000 juh, 560 000 sertés és mintegy 3 mil­lió vegyes baromfi etetéséről kell gondoskodniok. Megyénk évtizedek óta nem szorul takarmányimportra, vagyis a aazdaságok nem szo­rulnak rá, hogy az ország más részeiből vásároljanak takar­mányt a jószáoállomány téli fenntartására. Kérdés, az idei szeszélyes időjárás, a sok ele­mi kár nem billentette-e ked­vezőtlen irányba a megye más­kor oly stabil takarmánymérle­gét? A Baranya Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán a napokban mérték fel és vetették össze az állatállomány szükségletével a téli takarmánykészleteket, örömmel nyugtázhatjuk, nem tört meg az évtizedes hagyo­mány: a rendkívüli kedvezőt­len időjárás, árvíz, jégverés, aszály ellenére a megye takar­mánymérlege ezúttal is kedve­ző. Ami a mennyiséget illeti, a megtermelt és betakarított ta­karmányok fedezik a szükség­letet, sőt abrakfélékbőf elég tetemes többlet mutatkozik. Gabonafélékből a mintegy 20— 25 százalékos felesleget ezút­tal is el lehet adni. Részletezve azonban a kép már nem olyan egyértelműen jó, különösen ami a takarmá­nyok beltartalmi értékét illeti. Vegyük először a szénatermést. A megyei szükséglet 60 000 tonna, a betárolt készlet 57 000 tonna. Az első kaszálás idején sok volt az eső, a széna minő­sége általában csak közepes. A szépen sorakozó körbálók- ban sok a kóró. Vannak már gazdaságok, ahol nagy gond­dal, fedett pajtákban tárolják be télire a szénát. Ilyen fej­lett szénakultúrával találko­zunk a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban, a sásdi, a göd­rei, a szederkényi tsz-ben, és még néhány helyen. A megye jószágóllományá- nak szilázsszükséglete 321 000 tonna. Az idén ennél 4000 ton­nával többet készítettek, ugyan­is a jégvert kukorica egy ré­szét is le kellett az idén silóz­ni. Ennek a beltartalmi értéke 30 százalékkal alacsonyabb a kelleténél. Jó tudni, hogy a készlet kitart az újig, hogy meg is haladja a tényleges szükségletet, hogy a gazdasá­gok sok helyen a kukoricaszó- rat is besilózták, felbólázták. Am a nagy tömegű silótakar­mány minősége elmarad a kí­vánatostól. A golyvós üszög­gel fertőzött takarmány a vemhes állatoknál vetélést, a fiatal állatoknál betegséget, sőt elhullást okozhat. Az etetést tehát még a korábbinál is na­gyobb gondossággal és körül­tekintéssel kell majd végezni. A megyékben az abrak­fogyasztó fajok - a sertés és a baromfi - aránya a legna­gyobb. Ezért a takarmánymér­leg legnagyobb tétele a sze­mes gabona. A megye abrak­szükséglete 434 000 tonna. Az idén 650 000 tonna abrak áll o nagyüzemek és a kistermelők rendelkezésére, ami nemcsak fedezi az igényt, de tetemes eladásra is módot ad. Sok és jó minőségű állati terméket csak jó minőségű ta­karmánytól lehet várni. Elég nagy baj, hogy helyenként a szárításkor sietnek, és való­sággal megpörkölik a kukori­cát, márpedig a „pattogatott kukorica” tárolás közben a nedvességet újra felveszi és darabokban összeáll. Vajon mennyit ér az ilyen beltartal- mú takarmány? Ehhez a gondhoz társul az idén az importfehérje-korláto- zás. Kevés a szója, és azt a keveset monopolhelyzetben lé­vő szervezetek tetszésük sze­rint osztogatják, esetleg csak árukapcsolással hajlandók ad­ni. A kormányzat a hazai szó- jatermelés érdekében most má­zsánként plusz 250 forintot biz­tosít a termelésért és 200 fo­rintot a feldolgozásért, ez együtt 450 forint, s talán meg­teremti az érdekeltséget. Fel kell futtatni a termőterületet, mielőbb megoldani a feldolgo­zást, mert szója nélkül az in­tenzív állattenyésztés elképzel­hetetlen.- Rné -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom