Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-22 / 322. szám
/ Könnyűbúvárok a Malomvölgyi tóban lfafon mi van a tó fenekén? Mind ez ideáig balgán azt hittem, hogy a könnyűbúvárok gumiruhája vízhatlan, s valamelyest ez védi is őket a lehűléstől. Tegnap viszont az ellenkezőjéről győzött meg az MHSZ lelkes kis csapata a Malomvölgyi tónál: ugyanis ott végeztek építőipari szakmunkát a víz alatt.- A ruha mint a szivacs, magába szívja a vizet - ma-, gyarázta Módos László klubtitkár -, így míg megszokja az ember, elég kínos ez a hideg víz. A ruha által átengedett vízréteget aztán a test fölmelegíti, s ha mozog az ember, nem „hűl ki" olyan hamar. .. Nyitrai Győző, a Mechanikai Laboratórium marósa, Grádl Károly, az Építő- és Tatarozó Vállalat gépkocsi- vezetője, Patacsi Erika 17 éves diák és Horváth Gábor, a tanárképző földrajz szakos hallgatója aj kotta még a vízi-munkás csapatot. Ügy esett, hogy a második tónál az egyik műtárgyat a tavalyi jég^ megropoantotta, ezért újra kellett lábazatot csinálni, megerősíteni. A be-, tonozást is a könnyűbúvárok segítségével végezték; tegnap a munka utolsó fázisaként szétbontották a zsaluzatot. Dolgoztak víz felett* és 4 méterre is a víz alatt. Álmomban se jöjjön elő: csípős hideg, a parton is majd megfaavtam. Számukra ez nem volt gond; a klub (forintjait gyarapították szombaton, hiszen a maguk részéről a munka - társadalmi munka volt. Erika így nyilatkozott:- Kis úttörőként kezdtem, s úgy gondolom, ez élefre elköteleztem magam e sport iránt. Legutóbb Bölcskén a Dunában dolgoztunk, a sodrásban: ott találtak a régészek egy római kori hadi kikötőt, meglehetős épségben. Én meg egy téglát, az akkor itt állomásozó légió bélyegével ellátva . . . Horváth Gábor ehhez még annyit tett hozzá: - „A köny- nyűbúvár igen kíváncsi, vonzzák s vizek, tavak. Van az M 3-as autópálya mellett egy pici tó. Elhatároztam, egyszer megnézem: vajon mi lehet benne? ..Kozma F. Egy érdekes kezdeményezés Táncoló szobrok? Nem tudom minek is nevezzem? Pedig alkotója, Szaloi Tamás, a táncegyüttes vezetője adott a műsornak címet: Magángyűjtemény. De hogy mi ez tulajdonképpen, ezzel mások is zavarban voltak. Volt, aki úgy beszélt róla: élő szobrok kiállítása? Szerintem leginkább a Tánckiállítás illik rá. Jelenleg Art-Kísérleti Stúdió néven (régebben Arma-jazzba- lett), a pécsi Nevelési Központban működő 30 tagú amatőr tánccsoport legújabb produkciója hozta ilyen zavarba a nézőket (vagy kiállításlátogatókat?). Egyszerűen fogalmazva a produkció lényege: élő szobrok, illetve szoborcsoportok, időnként megelevenednek és különböző stílusú és jelentésű tánc- és mozgáskompozíciókat adnak elő jó zenékkel aláfestve, aztán ismét visszamerevednek előző pózukba. Mindezt összeköti két táncos - egy férfi és egy nő —, ide-oda sétálgatása és néha közbeiktatott táncprodukciója - amolyan hangtalan narrátorként (vagy kiállítás vezetőként?). A nézők (vagy látogatók?), pedig ide-oda sétálnak és testközelből szemlélhetik a tekergő, hullámzó, táncoló szép fiatal testeket (de a kiállítási tárgyak érintése tilos!). Vélemények a nézőktől: 40 körüli férfi: — nekem nem tetszik, riaszt. 30-as nő: - mi a fene ez? Egyelőre nincs véleményem. 40-es férfi, testnevelő tanár: — szerintem nem több, mint egyszerűen egy kiötlött furcsaság. De sok meló van benne az biztos és nagyon jól van összekomponálva a zenével. Egyetemista lány: — nekem nagyon tetszik, pont azért mert furcsa, egyedi. Orvostanhallgató fiú: — túl el- vontnak tartom. Nem lehet rájönni, mit akarnak kifejezni. Ez pedig zavar. Negyedikes gimnazista lány: - bizarr, de jó. Az amatőrség mindenesetre — sok esetben - bizonyított, hiszen a táncjelenetek nem igényelnek magas színvonalú tánctudást (egy lírai kettős kivételével), és bizony sokszor az egylábas talajfogások billenősre sikeredtek. Bár, ha egy kicsit a volt testnevelő tanár szemével nézem: le a kalappal a táncosok előtt, akik hosszú mozdulatlanságba dermedés után, lemerevedett izmokkal ilyet is produkáltak. Mindenesetre a Nevelési Központban péntek és szombat este érdekes, új kezdeményezésnek lehettünk tanúi. Az együttes vezetője mondta, a produkcióval egy külföldi, mozgásművészeti fesztiválra szeretnének kijutni, tehet, hogy sikerük lesz!? S. Zs. Napsugár az úttörőházban Rumos marhasült a Granáriumból Láttam mór fotón, néztem amikor a tévében bemutatták, mégis a valóságban megdöbbentett a szépsége. Somberek község új szolgáltató és vendéglátó komplexuma, a Granárium építészeti remekmű, dicséri mindazokat, akik kitalálták, akik fantáziát láttak az öreg magtár átalakításában, akik megtervezték és berendezték. A fodrász, kozmetika, szauna és penzió mellett fő attrakció az étterem gyönyörű körteasztalával, valamint a sörözőpince az automata teke-« pályával. Sümegi József üzletvezetőhelyettes kalauzol, házigazdái büszkeséggel mutat meg min-, den látnivalót. A 200 adagos konyha a falu és a környék közétkeztetését, is magára vállalta, olyan szolgáltatást is megszerveztek, hogy a szomszéd falvakból összegyűjtött és névvel ellátott éthordókat megtöltve helybe visszaszállítják. Az előfizetéses ételek mellett az étlapon különlegességek is szerepelnek. Mint Sümegi József mondta, most próbálják kialakítani a sajátos profiljukat a vendégek visszajelzései alapján. Egy biztos, birka, vadhúsok és gombás ételek gyakran szerepelnek a kínálatok között. A Dunántúli Napló számára marhahúsból készíthető különlegességet ajánl: a rumos marhasültet. Hozzávalók: 1 kg csontnélküli marharostélyos vagy felsál, két darab narancs, fél deciliter rum, 5-6 kis fej hagyma, 2-3 darab szép sárgarépa, 2 darab petrezselyemgyökér, egy nagy zellergumó, 2 ecetesuborka, kevés olaj. só, őrölt bors. Az egész-' ben hagyott, hártyáitól megtisztított marhahúst sózzuk, borsozzuk. Egy hegyes késsel fúrjunk lyukat oldalról a húsba. A megtisztított zöldségeket apró csíkokra vágjuk, a hagymát pedig négybe. Ezeket sorba töltsük bele a kifúrt üregbe úgy, hogy majd a szeleteléskor és tálaláskor tetszetős legyen. A húsra kevés olajon először piros kérget kelt sütni, majd fel kell engedni vízzel, vagy csontlével. Ezután lefedve puhára pároljuk. Ha már puha, kivesszük, a hátramaradó levét átszűrjük, narancslével és rummal ízesítve, valamint húslével átforraljuk, és egy kávéskanál paradicsompürét hozzáadunk. Tálaláskor szépen szeleteljük fel, hogy a szeletek közepén a zöldségek jól mutassanak és a mártással öntsük le. A körete lehet hasábburgonya, vagy burgonyaropogós. A finom falatokhoz jól csúszik a hideg, habzó sör. És itt a Granáriumban nem is akármilyet mérnek. A Bajor Királyi Söröző néven ismert, immár kiterjedt hálózattal rendelkező cég az alagsorban sörfőzőt rendezett be. A sörmester és mesternő Heilman József és felesége. Azt lehet mondani, hogy a feleség áll közelebb a szakmához, hiszen szőlész-borász szakképzettséggel rendelkezik, a férj eredetileg növénytermesztő technikus. Mint mondják, itt a sörfőzdében egy a fontos, hogy a szigorú technológiai előírásokat - percre, hőfokra -, betartsák és hogy a még szigorúbb higiéniai követelménynek is eleget tegyenek. Minden szűrésre került sörből az árusítás megkezdése előtt mintát kell venni és ezt 4 C fokon tárolni. Hiszen a cég minőséget ellenőrző emberei bejelentés nélkül, váratlanul jelennek meg. Eddig itt — annak ellenére, hogy most tanulják a sörfőzés csínjót-binját —, még nem volt probléma. A királyi minőség tehát biztosított. S. Zs. játékokban vettek részt a gyermekek. Közös tornává I kezdtek, aztán több csoportra válva, körforgósszerűen minden játékhelyszínt végigjártak. Lerajzolták, hogyan mosnak fogat, majd papírból, hurkapálcából, szívószálból és gyöngyökből fognyűvő manócskát készítettek. A mozgás sem hiányzott a délelőttből, labdát pattogtattak, guggoló versenyt rendeztek. A játékok közti szünetben az utolsó cseppig elfogyott a tej és a kakaó meg a kockasajt is, amit a Baranya Megyei Tejipari Vállalat küldött a gyerekeknek, s gazdára találtak azok a könyvek, matricák is, amelyeket a Baranya Megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya, a Vöröskereszt Pécs városi szervezete, a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács és az úttörőhöz adott a gyermekeknek, T. É. Csonka Károly és Körívéiye- si László fotókiállítása látható a Magyar Néphadsereg pécsi Helyőrségi Klubjának emeleti galériájában. A kiállítást Nagy Péter, a Magyar Reklámszövetség főtitkára nyitotta meg, aki ebből az alkalomból szívesen beszélt a Magyarországon is fejlődőben lévő fotóreklám kapcsolatról.- A fotó napjainkban a képi megjelenítés egyik legfon-, tosabb eszköze, ami a nyomtatott reklámban — ha művészileg gondolkodunk — a valóság mellett az elképzelések hozzákapcsolására is alkalmat ad. Ha gazdasági célok elérésének szolgálatába állítjuk, kiválóan alkalmazható tárgyak és szolgáltatások bemutatására is. Az elmúlt fél évtizedre tehető a reklámfotó lendületes fejlődése, ebben az időben szorította háttérbe a grafikát úgy a plakátok, mint az ismertető grafikák területén.- A magyar munkák milyen helyen állnak a világban?- Tavaly májusban a bécsi Collegium Hungaricumban magyar reklámfotósok állítottak ki nagy sikerrel. Ez azt bizonyítja, hogy nem kell hogy kisebbségi érzésünk legyen a helyünket illetően. A modern, Nálunk még gyerekcipőben jár az ilyen irányú szakember- képzés, mindössze két éve indítottak reklámfotó szakot az Iparművészeti Főiskolán és a Kandó Kálmán Műszaki Főis-, kólán.- Mi a véleménye a két pécsi kiállító munkáiról? — Csonka Károly és Körtvé- lyesi László itt bemutatott alkotásairól bátran mondhatom, hogy egyenértékűek a magyar reklámfotó színvonalával. Sőt néhány közülük eszmeiségében, gondolatában, reklámhátterében és kivitelében is meghaladja azt. Gondolok itt a málna-rúzs és a ribizli-, gyöngy kompozíciókra. A két fotós bizonyította azt, hogy alkalmasak arra, hogy művé-“ szí kifejezőeszköeiket a gazdasági élet szolgálatába is állítsák. Ügy gondolom a kiállítás híre megyehatáron túl is eljut. Ezután nem árt, ha többen tudják, hogy Pécsett dolgozik a Csonka-Körte.- K. E. Az a fiatal házaspár volt a legszimpatikusabb, aki elhozta az öt gyermekét. A legkisebbek - ikrek —, még nagyrészt karon ülve figyelték, hogy mit csinálnak a nagyobb testvéreik, de az almarágóversenyben már ők is részt vettek. Jóllehet, elsősorban a 6-10 éves korosztályhoz tartozókat invitálta tegnap játékra a pécsi Szabó István úttörőház, nagyon sokan elhozták az óvodás és még kisebb testvérüket. így aztán nem csoda, hogy — a szervezők legnagyob örömére -, jóval többen jöttek el, mint ahány gyermekre a kiküldött 200 meghívó alapján számítottak. A Kisdobos újság szeptemberben hirdette meg a Napsugár nevű egészségnevelési programot, amelynek részeként tegnap kilenc órától délig, a házon belül, de több helyszínen különböző, az egészség fontosságával összefüggő Pécsiek a magyar élvonalban Fotókiállításon a reklámfotóról Vasárnapi szakácstanács vasamapi ötletes technikai megvalósítású reklámfotó terén azonban még sokat tanulhatunk. Ebben svájci és finn kollégáink járnak az élen. Jobban kellene ismernünk a különböző reklámfotózási irányzatokat és a kreatív reklám megvalósításának gazdasági szempontjait is.
