Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-03 / 303. szám

1987. november 3., kedd

\

Punon tail nnpió

5

Ünnepség Moszkvában az októberi szocialista forradalom 70. évfordulóján

II.

A fejlődő szocializmus és az átalakítás

(Folytatás a 4. oldalról.)

Elvtársak! Sürgető, elodázhatatlan szükségletek juttattak bennünket arra a következtetésre, hogy átalakítás szükséges. De minél mélyebbre hatoltunk problémáink mélyére és értettük meg azokat, annál világosabbá vált, hogy az átalakításnak szélesebb társadalmi-politika] és történelmi összefüggése is van.

Az átalakítás nemcsak az előző időszak pangásától és konzervativizmusától való megszabadulást, az elkövetett hibák kijavítását, hanem a munka társadalmi megszervezésének és módszereinek a történelem során korlátolttá, elavulttá vált vonásai felszámolását is jelenti. Általa a szocializmust a tudományos-műszaki forradalom feltételeinek és szükségleteinek, a szovjet társadalom szellemi fejlődésének megfelelő legkorszerűbb formákkal ruházzuk fel. Ez a társadalom forradalmi megújításának saját logikával és szakaszokkal rendelkező, viszonylag hosszan tartó folyamata.

Lenin a szocializmus történelmi feladatát abban látta, hogy évek hosszú sorának munkájával előkészítsük a kommunizmusba való átmenetet. A forradalom vezére nagyra értékelte, hogy Marx és Engels képes volt „rendkívül gondosan elemezni éppen az átmeneti formákat, hogy minden egyes eset konkrét töréneti sajátosságainak megfelelően állapítsuk meg, miről mire átmenet az adott átmeneti forma".

Minden alapunk megvan arra, hogy az átalakítást meghatározott történelmi szakasznak tekintsük társadalmunk folyamatos fejlődésében. Válaszolva a lenini kérdésre, hogy „miről mire” térünk át, teljes határozottsággal ki kell jelentenünk: a szocializmust új minőséggel kell felruháznunk; ahogy mondani szokták, új életet kell belélehelnünk, ennek érdekében pedig a társadalom életének minden oldalát, mind az anyagit, mind a szellemit, alapjaiban kell megújítanunk, s rendszerünk humanista jellegét a legteljesebb mértékben fel kell tárnunk.

Az átalakítás cléja az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt a maga teljességében helyreállítsa a szocializmus lenini koncepcióját, amely vitathatatlan elsőbbséget biztosít a munka emberének, az ő ideáljainak, érdekeinek, valamint a gazdasági, a társadalmi-politikai kapcsolatokban, a kultúrában meglévő emberi értékeknek.

A forradalmi megtisztulásra és újjászületésre vonatkozó reményünk abból táplálkozik, hogy a személyiség, az emberi tényező aktivizálása révén feltárjuk a szocializmus hatalmas társadalmi tartalékait. A szocializmus, mint az embert és annak felemelkedését szolaáló valóban humánus társadalmi rend éppen az átalakítás eredményeként érvényesítheti, és kell is hogy érvényesítse a benne rejlő lehetőségeket. Ez a társadalom az emberekért van, alkotó munkájuk felvirágoztatásának, jólétük, egészségük, fizikai és szellemi fejlődésük társadalma; olyan társadalom, amelyben az ember teljes jogú gazdának érzi magát, és tényleg az is.

Az átalakítás sorsát a társadalmi fejlődés két kulcskérdése határozza meg: az egész társadalmi élet demokratizálása, és a radikális gazdasági reform.

Október ügyét folytatva az átalakítás elsőrendű feladattá tette a szocialista demokrácia további elmélyítését és fejlesztését.

Az átalakítás központi kérdése a társadalom demokratizálása. Attól, hoay ez utóbbi miként megy végbe, függ magának az átalakításnak a sikere is, és — túlzás nélkül állíthatjuk — egészében véve a szocializmus jövője. Ez a politikában és a gazdaságban megvalósítandó átalakítások legszilárdabb biztosítéka, s ez zárja ki bármiféle visszaút lehetőségét.

Az országban jelenleg folyó átalakulások alighanem az október utáni leahatalmasabb lépést jelentik a szocialista demokrácia fejlesztésének útján.

Gazdasági és politikai rendszerünk átalakításakor egyrészt meg kell teremtenünk az ösz- szes dolgozónak az állami és társadalmi ügyek meghatározásába való tényleges bevonását szavatoló megbízható és rugalmas mechanizmust, másrészt a gyakorlatban meg kell tanítanunk az embereket arra, miként éljenek a kibontakozó demokrácia körülményei között; szélesítenünk és szilárdítanunk kell az emberi jogokat, ki kell alakítanunk a tömegek korszerű politikai kultúráját. Más szóval — tanítani és tanulni kell a demokráciát.

Forradalmunk hetvenedik évfordulójára emlékezve és a jövőn elgondolkodva aondosan figyelnünk kell arra, hogyan zajlik a társadalom demokratizálása, s mi az, ami zavarja ezt a folyamatot.

E téren sok és olykor várct- lan nehézség és ellentmondás támad, nem lehet elkerülni az új, az előrevivő harcát a régivel, a túlélttel. Némi bizonytalanság és határozatlanság is tapasztalható.

Az októbert követő első napokban Lenin megjegyezte, hogy a munkások és a parasztok még mindig „bátortalanok", méa nem elég határozottak, még nem tudatosult bennük, hogy a kormányrudat saját kezükbe kell venniük. „Az 1917-es októberi forradalomnak azonban éppen abban rejlik az ereje, életrevalósága, legyőzhetetlensége — írja Lenin •—, hogy felébreszti ezeket a tulajdonságokat, szétzúz minden régi akadályt, széttöri az ósdi bilincseket, az új élet önálló teremtésének útjára vezeti a dolgozókat."

Még most is látjuk, hogy az emberekben mennyire nehezen tudatosul az új légkör, annak lehetősége és követelménye, hogy a demokratikus módszerekkel élve döntsék-e a kérdéseket. Sokan „bátortalankodnak”, méa, nagy vigyázattal ténykednek, félnek a felelősségtől, még mindig az elavult szabályok és instrukciók rabjai. Feladatunk az, hogy a minden színtű termelési és társadalmi ügyek kezelésében megszerettessük az emberekkel az önállóságot és a felelősségtudatot, maga a nép által és érdekében megvalósuló néphatalomként fejlesszük az önigazgatást.

Az önigazgatás fejlődése elsősorban a tanácsokon keresztül történik. A párt elgondolásai szerint ezeknek teljes mértékben igazolniuk kell azt, hogy hatalommal felruházott, döntéshozó szervek szerepét töltik be. Az utóbbi időben minden szinten lényegesen kibővültek a tanácsok jogai és lehetőségei. Ez a folyamat a jövőben is folytatódik, tehát a tanácsok tovább fognak erősödni, a tanácsi demokrácia tovább fog mélyülni.

Megkezdtük a választási rendszer korszerűsítését. Az ez év júniusában lefolytatott választások meggyőztek minket az új módszerek helyességéről és hasznosságáról. A választások a nép megnövekedett politikai aktivitásáról tanúskodtak, arról- hogy az emberek érdekeltek abban: a tanácsokba valóban a dolgozók legjobb képviselőit válasszák meg, bár ezek a választások sem voltak mentesek a formalizmustól és a túlszer- vezettségtől.

Az átalakítás, a demokrácia fejlesztése lehetővé teszi, hogy

teljes mértékben hasznosítsuk a szakszervezetek, a Komszo- mol és más társadalmi szervezetek energiáját, lehetőségeit és jogait, ide értve az utóbbi években létrejött olyan szervezeteket is, mint a Háború és a Munka Veteránjainak Országos Szervezete, a nőszervezetek, a Szovjet Kulturális Alap, a Lenin Gyermekalap.

Fontos, hogy ezek mindennapi tevékenysége kapcsolódjék a létfontosságú kérdések megoldásához, kifejezze a dolgozók széles tömegeinek érdekeit.

Sok új. reményt keltő jelenségnek lehetünk tanúi a dolgozó kollektívákban, a lakóhelyi munkában. Tág teret kapnak a hasznos kezdeményezések, amelyek célja, hogy operatívan, huzavona nélkül oldódjanak meg a felvetődő kérdések.

Az országban kibontakozó új folyamatok új módon vetik fel az általános, a politikai és a jogi kultúra, mondhatnánk, a szocialista demokratizmus kultúrájának kérdéseit. Éppen e kultúra fogyatékosságaival magyarázhatók az olyan hibák, mint a bürokratizmus és a hatalommal való visszaélés, a rangkórság, a gondatlanság és felelőtlenség. Ha a szocialista demokratizmus valódi kultúrájáról beszélünk, akkor elfogadhatatlan a parancsolgató, „nyomást gyakorló" stílus, a szervezeti lazaság, a cselekvést helyettesítő üres fecsegés. Egyik is, másik is idegen a szocializmustól. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy minél szélesebb és mélyebb a demokratizmus, annál nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista törvényességre és jogrendre, annál nagvobb szükségünk van a szervezettségre és a tudatos fegyelemre.

A demokrácia kultúrája nem korlátozódhat a politika területére. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok minden szféráját. Abból fnduiunk ki, hogy a szocializmus olyan társadalom, amelyben növekszik az emberek ítéleteinek, egymás közötti kapcsolatainak, tevékenységének sokfélesége. Minden embernek megvan a saját társadalmi tapasztalata, tudásszintje, műveltsége, sajátosan érzékeli az eseményeket. Ebből következik, hogy a vélemények, meggyőződések, értékelések széles skálája jön létre, amely természetesen figyelmes tanulmányozást, egybevetést igényel. Pártoljuk a közvélemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem kell félnünk attól, hogy nyíltan felvessük és megoldjuk a társadalmi fejlődés bonyolult kérdéseit, bíráljunk és vitatkozzunk. Éppen ilyen körülmények között születik az igazság, így formálódnak a helyes döntések. A szocialista demokráciának minden lehetséges módon a szocializmust, a dolgozó emberek érdekeit kell szolgálnia.

Elvtársak! A minden irányú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósítandó gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. Maga az átalakítás is csak akkor nyerheti el teljes erejét, ha alapjaiban megmozgatja a népgazdaságot. Ez pedig elképzelhetetlen a gazdálkodási mechanizmusban, az egész gazdaságirányítási rendszerben végrehajtandó mély átalakítások nélkül.

Az országban megkezdett radikális gazdasági reform célja az, hogy a következő két-há- rom évben biztosítsuk az áttérést a túlságosan központosított, utasításos gazdaságirányításról egy demokratikus, főként gazdasági módszereken, a centralizmus és az önigazgatás optimális összekapcsolásán alapuló gazdasági rendszerre. Ennek feltétele, hogy erőteljesen kiszélesítik az egyesülések és vállalatok önállóságát; hogy

azok rátérnek a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra, s hogy a dolgozó kollektívákat az ehhez szükséges teljes jogkörrel felruházzák.

A gazdasági reform nem csupán terv, illetve szándék, s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, mégpedig tartósan, mélyrehatóan. Ma már jelentős számú ipari, építési, közlekedési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dolgozik a jövedelmezőség és az önfinanszírozás alapján. A jövő év elejétől kezdve az ipari termelés 60 százalékát biztosító vállalatok ilyen feltételek között tevékenykednek majd. Életbe lép az állami vállalatokról és egyesülésekről szóló törvény.

Mindez már hatást gyakorol a gazdálkodás gyakorlatára. Jelentősen növekszik a kollektívákban az érdekeltség a munka pénzügyi-gazdasági eredményei iránt, megkezdték ténylegesen összevetni a ráfordításokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és kicsiben egyaránt takarékoskodni, s rájönnek a problémák leghatékonyabb megoldására. Most újra szilárdan ki kell mondanunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a gazdasági reform elfogadott elveitől. Minden elhatározott átalakítást meg kell valósítani, s azok teljes mértékben meg is valósulnak majd.

Egészében véve a gazdasági reform és az átalakítás kifejezetten az embert állítja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk az egyéni képességek megnyilvánulásaira, erkölcsileg és anyagilag elismerjük azokat, akik jobban és többet dolgoznak, akik példát mutatnak.

Az igazi tehetségek, a kiváló egyéniségek felmérhetetlen társadalmi értéket jelentenek, gondot kell fordítani rájuk, s minden szükséges feltételt meg kell teremteni alkotómunkájukhoz, életükhöz.

Azt akarjuk, hogy mindenütt tiszteljék az egyén méltóságát, tudását, munkáját és képességeit, hogy a becsületes, dolgozó, alkotó ember biztos lehessen abban: munkáját

mégfelelő módon értékelik, mindig bebizonyíthatja igazát és támogatást kap. A dolog- talan harácsolókat, a bürokratákat és talpnyalókat pedig leleplezik és rendre utasítják. A kedvező változásokat, amelyek itt, nálunk történnek — márpedig ezeket a tömegtájékoztatási eszközök széleskörűen megvilágítják —, a dolgozók melegen támogatják.

Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelkiismeretlenség. A korszerű tudással és technikával felvértezett ember egyre többet termel, munkája pedig egyre szorosabban függ a társadalmi termelés ezernyi más résztvevőjének tevékenységétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy munkásé, mérnöké vagy tudósé, rendkívül komoly következményekkel járhat, mérhetetlen veszteségeket okozhat a társadalomnak.

Külön ki szeretném emelni a szellemi munka jelentőségét, a tudomány, a technika és a társadalom kölcsönhatását, valamint a tudomány humanitárius, erkölcsi-etikai irányultságának és a tudományosműszaki haladásnak az összefüggését.

Síkraszállunk azért, hogy a tudomány és technika minden eredménye az ember szolgálatába álljon, ne vezessen a természeti környezet károsodásához. Levonjuk a szigorú tanulságot az olyan tragikus esetekből, mint amilyen a

csernobili tragédia vo-lt. Amellett vagyunk, hogy megszűnjön a tudomány katonai célokra történő felhasználása. Növelni kell a társadalmi felelősséget és a szakmai hozzáértést, az alkotó odaadást - ez ma a mérnökök és tudósok, az

orvosok és tanárok, az irodalom és művészet művelőinek kötelessége.

Helyreállítva jogaiban a

dolgozók anyagi érdekeltségét, erősítve ennek kollektív formáit, nem engedhetjük meg

a szociális-kulturális, erkölcsilélektani ösztönzés lebecsülését. Ezek különösen fontosak a közösségi kapcsolatok, az

elvtársiasság, a szocialista életforma normális fejlesztése, saját szovjet értékeinknek az

emberek tudatában és magatartásában való megerősítése szempontjából.

Elvtársak! Jogosan mondhatjuk, hogy megoldottuk a nemzetiségi kérdést. A forradalom megteremtette a nemzeteknek nemcsak a jogi, hanem a szociális, gazdasági egyenjogúságát is, rendkívül sokat téve az összes köztársaság és térség, az összes nép gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egy szintre hozásában. Október egyik legnagyobb vívmánya a szovjet népek barátsága. Ez önmagában is a világtörténelem sajátságos jelensége. Számunkra a szovjet állam szilárdságának és nagyságának egyik pillére.

Ma a lenini nemzeti politika kiemelkedő eredményeit méltatva országunk népei mély tisztelettel és elismeréssel adóznak a nagy orosz népnek önzetlen és valódi internacionalizmusáért, felbecsülhetetlen hozzájárulásáért a szocialista, szövetséges, szabad és egyenjogú köztársaságok megteremtéséért, fejlesztéséért és megszilárdításáért, az ország ösz- szes népének gazdasági, társadalmi és kulturális haladásához való hozzájárulásáért.

Óvni fogjuk, elvtársak, nagy, közös vívmányunkat - a Szovjetunió népeinek barátságát. Ezért soha nem fogunk megfeledkezni arról, hogy soknemzetiségű államban élünk, ahol bármilyen társadalmi, gazdasági, kulturális, jogi döntés közvetlenül és közvetve mindig érinti a nemzeti kérdést is.

Lenini módon fogunk cselekedni: a lehető legnagyobb mértékben fejlesztjük minden szovjet nép potenciálját.

A nemzeti viszonyok országunkban életünk meghatározó részét képezik. Rendkívül figyelmesnek és körültekintőnek kell lennünk mindenben, ami nemzeti érdekeket vagy az emberek nemzeti érzéseit érinti, biztosítani kell minden nemzet és népcsoport dolgozóinak aktív részvételét soknemzetiségű társadalmunk sokrétű feladatainak megvalósításában. Feltett szándékunk, hogy még mélyebben elemezzük és megvitassuk ezeket a kérdéseket a közeljövőben annak figyelem- bevételével, mit hoz az átépítés, demokratizálás, a fejlődés új szakasza országunk életében.

A Szovjetunió népeinek barátsága és együttműködése szent ügy számunkra. így volt, és így is lesz. Ez megfelel a leninizmus szellemének, a nagy október hagyományainak, a hazánkat lakó népek és nemzetek alapvető érdekeinek.

Elvtársak! A szovjet társadalom minőségileg új helyzetbe történő átlépését, a jövő irányába történő áttörést csak széles, a szocializmus szellemi szféráját — a tudományt és oktatást, az irodalmat és a művészetet, a szovjet nép társadalmi és erkölcsi értékeinek összességét — bekapcsolva lehet megvalósítani.

A szellemi kultúra nemcsak a társadalom díszítőeleme, hanem életének biztosítója, a társadalom intellektuális és kulturális potenciálja. Ez mintegy ötvöző anyaga a társadalom szilárdságának, a dinamizmus fokozója.

Még magasabbra kell emelnünk a szocialista kultúra tekintélyét. A tudósok és feltalálók, az írók és újságírók, a festők, színészek, tanárok, a kultúra és az oktatás minden területének dolgozója az átalakítás harcosa kell, hogy legyen. A párt számít értelmiségünk aktív állampolgári és társadalmi magatartására.

A szovjet nép művelt nemzetté vált, amiről a múlt nagy felvilágosítói csak álmodoztak. Az önámítás azonban itt is megengedhetetlen. Eredményeink nem takarhatják el azokat a nagy és felelős feladatokat, amelyeket ma meg kell oldanunk.

Látjuk, hogy az oktatási rendszer már sok mindenben nem felel meg a kor követelményeinek. Az iskolai és a főiskolai oktatás minősége, a munkások és szakemberek képzése messze nem elégíti ki életünk igényeit.

E téren komoly előrelépésre, gyökeres változásokra van szükség. A párt pontosan ily módon közelíti meg a középfokú és szakmai oktatás reformját, a felsőoktatás átalakítását. Az SZKP Központi Bizottsága úgy döntött, hogy egyik ülésén megvizsgálja az oktatás időszerű kérdéseit.

Ezek azok a stratégiai feladataink, elvtársak, amelyeket a szocialista társadalom életének sokoldalú, forradalmi átalakítása folyamán meg kell oldanunk.

(Folytatás a 6. oldalon.)