Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-19 / 319. szám

Vilég proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLIV. évfolyam, 319. szám 1987. november 19., csütörtök Ára: 1,89 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Túlfogyasztás vagy túlköltekezés? Eredményesek voltak a tárgyalások Németh Károly befejezte braziljai látogatását llliiA tartalomból: Immunológiai vándorgyűlés Pécsett (5. oldal) Tájékoztató a Pécs Városi Pártbizottság üléséről (5. oldal) A szerkesztőség postájából (6. oldal) O lvasom a rangos folyó­irat rangos szerzőjé­nek tanulmányában: ,,A lakosság 1985—1986. évi többletfogyasztása miatt olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek a fogyasztást mind 1986-hoz, mind a jóváhagyott 1987. évi tervhez képest mér­séklésre késztetik." S olvastam az elmúlt hónapokban több, ehhez hasonló és kategoriku­san fogalmazott megállapítást, s ezekből csakis arra következ­tethetek, hogy az ország min­den gondjának, bajának leg­főbb - de legalábbis egyik legfőbb - oka, hogy a tervek­hez és józan mértékletességhez képest a személyes fogyasztá­som mértéktelen. Ha meggondolom, hogy mint „bérből és fizetésből élő" havonta a KSH megállapítása szerint, mindössze 6084 forint bérből, illetve és legfeljebb csak 6412 forintnyi keresetből élek, akkor ugye aligha lehet­séges annyi anyagi erőm, amennyi a mértéktelennek ítélt túlfogyasztásomhoz elegendő lenne. Ha azt is meggondolom, hogy a másod-harmad- és ne­gyedállások, a mellékfoglalko­zások, a különmunkák, az eseti munkavégzéssel kapcsolatos szerződések, a vgmk-zások, egyszóval a „keresetkiegészítő többletjövedelmek" hajszolásá­nak korszakában ez a bizonyos többletjövedelem — és meg­szerzésének lehetősége — na­gyon sokak számára még min­dig elérhetetlen, akkor máris nem értem, hogy miből finan­szírozná e sokaság, a rájuk is érvényesített „túlfogyasztást"; s egyáltalán: vajon lakossági méretekben általánosíthatók-e a túlfogyasztással kapcsolatos vádak? Megkockáztatnám: aligha . . . De mert - az iménti átlag- kereseteket jelző számokra visszagondolva — a kétkeresős család havi összes keresete - KSH-adat! - a 13 ezer fo­rintot sem éri el, s ha e csa­ládban csak egyetlen eltartot­tal számolunk is, akkor az egy főre jutó családi jövedelem alig több mint négyezer forint, akkor kérdeznem kell, hogy a hivatalosan ugyan nem publi­kált, de azért csak-csak szá- mítgatott létminimumnál alig egy ezressel magasabb egy fő­re számított családi jövedelem­ből miként futná a mértékte­lennek ítélt túlfogyasztásra? Mit tehet - ha egyáltalán tehet valamit — ilyen helyzet­ben a bérből és fizetésből élő állampolgár? Jövedelmét ki­egészítő munkavállalási lehető­ség után néz, no de azt is ol­vasom, hogy például a vgmk- kban történő munkavállalás korántsem jár együtt olyan magas jövedelemmel, amit egyébként e munkaszervezetek­ből kiszorult nagy többség fel­tételez. Vannak persze más források is. Csakhogy a maszek világot nem említeném, mert az ide tartozók aligha lehetnek any- nyian, hogy személyes fogyasz­tásuk döntően meghatározná a belső egyensúlyzavart. Az átla­goshoz képest valóban több személyi jövedelmet kasszírozó kisvállalkozásokat meg azért nem említeném, mert egyrészt kemény szigorúsággal adóztat­ják ezeket, másrészt pedig — s erről is sokat olvasni - túlsá­gosan is magasnak ítélt jöve­delmük ellenében valóban ma­gasnak ítélhető teljesítménye-^ két produkálnak. Ha nem ezt tennék, meghalnának . .. A nem második, a hovato­vább nem is harmadik, inkább már csak valóban fekete gaz­daságnak nevezett szférából származó fekete pénzek kasz- szírozóit meg azért nem emlí­teném, mert e hiénákat több­nyire a bérből és fizetésből élők fizetik. (No, persze: „hié­nák" ők, valamennyien? Közé­jük sorolható például a „hála­pénzért” ácsingózó pályakezdő orvos is, akinek havi fizetése alig több mint 3000 forint?) Forog tehát a pénz, s lénye­gében ugyanabban a körben: a szegényes havi bérek, a már- már elviselhetetlen önkizsák­mányolással megszerezhető, ám ugyancsak szegényes mel­lékjövedelmek „csoportosul­nak" át egyik társadalmi ré­tegből a másikba, aminek kö­vetkeztében amit én nem fo­gyaszthatok, azt fogyasztja más Ez lenne a lakossági „túlfo­gyasztás” anyagi forrásvidéke? Vagy netán e társadalmi mé­retű túlfogyasztásban más is közrejátszik? Hogy például az úgynevezett közfogyasztást - a vállalatok, a legkülönbözőbb költségvetési intézmények pénzgazdálkodását - egyelőre még aligha a szigorú takaré­kosság jellemzi. És ez olyany- nyira feltűnő, hogy az állam­gazdálkodási ügyek iránt leg­kevésbé fogékony - mert ez ügyben hosszú évtizedeken át a tökéletes közömbösségre ne­velt - állampolgárnak is most már feltűnik a pazarlás. S vajon közrejátszik-e a túl­fogyasztásban az elmúlt évek beruházáspolitikája, s még in­kább a beruházási gyakorlata? Hogy milliárdok mentek el, és minden haszon nélkül az ener­getikai beruházásokra, és az energiaigényes ágazatokra, vállalatokra. Éppen abban az időszakban, amikor a világ fej­lettebb és megfontoltabban gondolkodó országaiban ré­mülten menekült a tőke az ilyesfajta befektetési lehetősé­geitől. S további milliárdokkal próbáltuk megmenteni — a si­ker legcsekélyebb reménye nél­kül is - a már hosszabb ideje és tartósan veszteséges válla­latokat, sőt, komplett iparága­kat. Nem volt-e oka a túlfogyasz­tásnak — a túlköltekezésnek - a vállalatoknál hosszú évek óta és ma is jellemző készlet- felhalmozás, ami persze me­gint csak - a hiánygazdálkodás miatti - kényszerhelyzet, de gyakorta és általában csakis veszteségeket okozó pazarló pénzköltés. M indezek csak tanácsta­lan - ám nemcsak a civil állampolgárnak, de a szakembereknek is gyöt­rődést okozó - kérdések. Mind­ahányon egyre csak azon töp­rengenek, hogy igazából mi az oka az egyébként vitathatatlan túlfogyasztásnak, s vajon ez ügyben csakis a lakossági fo­gyasztás — másképpen fogal­mazva: az életszínvonal ­drasztikus visszaszorítása je­lentheti-e az egyetlen lehetsé­ges megoldást? Vagy ha nem, akkor netán elképzelhető lenne végre a társadalmi méretű pénzgazdálkodás racionalizá­lásának kikényszerítése; mi több: az anyagi haszonnal együtt járó tőkebefektetések - és nem a közpénzt fogyasztó beruházások - minden lehet­séges módon történő szorgal­mazása? A válasz nem lehet kétséges. Vértes Csaba Szerdán véget ért Németh Károly hivatalos brazíliai láto­gatása. Az Elnöki Tanács el­nöke és kísérete közép-eu­rópai időszámítás szerint a délutáni órákban Brasiliából Rio de Janeiróba utazott, majd csütörtökön Rióból Montevi- deóba folytatja útját. Németh Károly az MTI dél­amerikai tudósítójának el­mondta, hogy elégedett bra­zíliai látogatásának eredmé­nyével, és ennek megfelelően méltatta a Sarney elnökkel folytatott megbeszéléseit, va­lamint a két országnak a gaz­daság és a sajtó területén kötött megállapodásait. A Veress Péter külkereske­delmi miniszter és Abreu Sod- re brazil külügyminiszter által aláírt szándékjegyzőkönyv ér­telmében a felek bővíteni kí­vánják az árucsere-forgalom­ban érintett termékek körét abból a célból, hogy mind­két oldalon nagyobb hozzá­adott értékű termékek is sze­repeljenek. A magyar fél be­jelentette: abban az esetben, ha dinamikusan növelni tud­ja a brazil piacra irányuló ex. portját, importpolitikája kere­tén belül kész magas - szinten Jurij Nazarkin nagykövettel, a genfi nemzetközi leszerelési konferencián résztvevő szovjet küldöttség vezetőjével az élü­kön szovjet megfigyelők érkez­tek az Egyesült Államokba — jelenti az MTI washingtoni tu­dósítója. A küldöttség az Utah államban levő Toole amerikai vegyifegyvertelepen tesz két­napos látogatást. Az első napon az amerikai hadsereg képviselői bemutat­ják a jelenlegi vegyifegyver­készletben szereplő eszközöket, beleértve a rövidesen gyártás­ra kerülő, úgynevezett bináris — két összetevőből álló — tartani a Brazíliából származó hagyományos vásárlásait (ká­vé, kakaó, textilipari nyersanya­gok), ezen kívül lehetőséget lát arra is, hogy Brazíliából importált termékeit diverzifikál­ja, egyebek között olyan nem hagyományos cikkekét, mint például az informatika terüle­tével kapcsolatos termékek, gépjárműipari és cipőipari áruk. A Németh Károly kíséreté­ben lévő Bányász Rezső ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke kedden találkozott a brazil és a nemzetközi sajtó képviselőivel. Tájékoztatta őket arról, hogy a magyar és a brazil államelnök tárgyalásai igen eredményesek és hozzá­járultak a két ország közötti sokrétű kapcsolatok új lehe­tőségeinek 'feltárásához, kiak­názásához, A kormány szóvi­vője válaszolt a tudósítóknak a magyarországi reformokra, a magyar—brazil gazdasági kap­csolatokra és a közép-ameri­kai helyzetre vonatkozó kérdé­seire. Bányász Rezső a nap folyamán rövid megbeszélést folytatott Rui Nogueirával, a külügyminisztérium szóvivőjével. fegyvereket is. A második na­pon a vegyifegyverek megsem­misítésének amerikai módsze­reivel, az erre a célra épí­tett berendezésekkel ismerked­nek meg egy külön bemuta­tón. Mint ismeretes, a Szovjet­unió néhány héttel korábban meghívta a NATO-tagállamok képviselőit egy hasonló szov­jet telep meglátogatására. A nyugati diplomatáknak, kato­nai szakértőknek ugyancsak bemutatót tartottak a vegyi­fegyverekről, azok megsemmi­sítéséről. A Hazafias Népfront által szervezett hagyományos barát­sági napok sorában tegnap magyar—mongol barátsági napot tartottak Pécsett, amely­nek rendezvényére Mongólia budapesti nagykövetségének három titkára érkezett a ba­ranyai megyeszékhelyre Dam- bijn Márházs kereskedelmi ta­nácsos vezetésével. A mon­gol vendégeket délelőtt a Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottságának székhá­zában Krasznai 'Antal megyei titkár és Halas Ilona titkár­helyettes fogadták. Délután a pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakkö­zépiskola klubjában tartottak ifjúsági gyűlést, amelyen az intézmény diákjainak Dambijn Márházs tartott előadást Zsame Cedenszodnom attasé magyar nyelvű tolmácsolásá­val a mongol ifjúság helyzeté­ről. Az előadás számos pél­dával, adattal támasztotta alá, hogy milyen fontos szerepet tölt be az ifjúság Mongóliá­ban, ahol a lakosság 70 szá­zaléka 30 éven aluli. A fejlő­dés útjára 66 évvel ezelőtt igen messziről indult ország Formálódik, finomodik az 1990-ig szóló iparfejlesztési program, melyet a Baranya Megyei Tanács és az Ipari Minisztérium közösen készít. A tervezetet tegnap megtárgyal­ta és véleményezte a Területi Ipari Bizottság is. A szerke­zetátalakítási törekvésekkel — melyeket lapunk november 14-i számában ismertettünk — a lakossága az elmúlt húsz év­ben megduplázódott. Ma az ország gazdasága 10 nap alatt termel meg annyi értéket, mint amennyit 45 évvel ezelőtt egy év alatt. A fiatalok jártak az élen az ipar megteremtésé­ben, az analfabetizmus felszá­molásában, a szűzföldek fel­törésében, s ma is kiemelkedő a szerepük az új technológiák elsajátításában, alkalmazásá­ban. Az előadás kitért arra is, hogy az ország fejlődésében döntő jelentőségű volt a Szov­jetunió és a többi európai szocialista ország segítsége, amelyet a természeti kincsek kiaknázásához és a szakem­berek képzésében nyújtottak. A magyar felsőoktatási intéz­ményekben is évről évre kö­zel 100 mongol diák tanul, s néhány szakmában is nálunk szerzik meg a képzettséget a mongol fiatalok, mint például Komlón, a bányászatban. A baráti találkozó alkalmá­ból Mongóliát, a mongol if­júságot bemutató fotókiállítás nyílt a Széchenyi Gimnázium­ban. résztvevők egyetértettek, ugyan­akkor felhívták a figyelmet, egyes elképzeléseket árnyal­tabban kell megközelíteni, pontosítani, a programot a komplexitás igényével elkészí­teni. Elhangzott továbbá, a természetes területi összefonó­dásokat szem előtt tartva, az Ipari Minisztérium javaslatokat kér a magyar—jugoszláv ha­tár menti gazdasági együttmű­ködés bővítésére, a két olda­lon nem kellően kihasznált termelési kapacitások közös kiaknázására. Ami a további menetren­det illeti, Markos Györgytől, a bizottság titkárától megtud­tuk, az iparfejlesztési progra­mot a minisztérium szakértői csoportjaival is egyeztetik, majd decemberben a tárca és a megye vezetőinek találkozóján fogadják el végleges formá­jában, amit aztán számítógép­re is visznek. A megyei és az országos irányítás számára olyan dokumentum áll majd rendelkezésre, mely — folya­matosan karbantartva, a vál­lalati visszajelzésekre támasz­kodva — elősegíti a megyei törekvések integrálását az or­szágosan előirányzott célkitű­zések megvalósításában, segíti a baranyai ipar előtt álló feladatok megoldását. Az ülésen rövid tájékozta­tó hangzott el az alakulóban levő Novidel Elektronikai In­novációs Fejlesztő és Szolgál­tató Részvénytársaság szerve­zésének jelenlegi állásáról, az (Folytatás a 2. oldalon) Ot. 12 tonnás önjáró darut gyártanak az NSZK-beli Liebher-cég részére az ÉPGÉP pé­csi gyárában. A 945 000 márka értékű gépeket december elején szállítják. Képünkön: az al­vázak szerkezeti elemeit állítják össze. Proksza László felvétele Amerikai vegyi fegyverek bemutatója szovjet megfigyelőknek Készül Baranya iparfejlesztési programja A Magyar Iparbank Rt. tőkével vesz részt a Novindel Rt.-ben Megalakult a Területi Ipari Bizottság irodája Magyar-mongol barátsági nap Pécsett

Next

/
Oldalképek
Tartalom