Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-15 / 315. szám

SIKER „Munka nélkül nincs művészet” ..............................................—.— A Békák. így nevezték a hőskorszakban a Benkó Di­xieland Bandet. A becenév­nek külön története van, most legyen elég annyi, hogy az ötvenes évek vé­gén a bázist kereső együt­tes nem talált más támoga­tót, mint az MHSZ Könnyű­búvár szakosztályát. — Hát, támogatásnak nem nevezném, amit velünk csi­náltak. Igaz, jól jött, hogy állt mögöttünk valaki *« mondja Benkó Sándor, az együttes vezetője. — Tevé­kenységük csupán abból állt, hogy biztosították számunkra a klubot, majd az összegyűlt bevételekből a tengerhez utaztak búvárkodni... Mellbe vágó adat; az együttesben 1957 és '63 kö­zött 75 zenész fordult meg. Csak három név közülük: Frenreisz (Skorpió), Benkó A Benkó Dixieland (Omega) és Laux (LGT). Ha valamennyi volt társát fel kéne sorolni, valószínűleg Benkó Sándor is fogná a fejét. Könnyű kiszámolni, a hat év alatt nem volt olyan hónap, hogy ne jött volna új ember. Miért? — kérde­zem a zenészt. — Voltak véleménykülönb­ségek, de inkább az volt a jellemző, hogy akik mellet­tem hírnevet szereztek, mind­járt a saját lábukra akar­tak állni. Nem haragudtam érte, sőt ma is mindegyikő­jükkel nagyon jóban va­gyok. ' Az 1963-as, nagy vihart kavart sportcsarnokbeli kon­cert vetett véget a dixie, s így Benkóék egyeduralmá­nak is. Jött az Illés, az Omega majd a többiek. Ben­kóék pedig nagy fába vág­ták fejszéjüket. Bár a köny- nyűzene tagozódása során végig megőrizték hazai veze­tő helyüket a műfajban, a nagyvilágban is szerencsét akartak próbálni. Sikerük lett. Montreaux-ban 1971- ben nagydíjat nyertek, s ma már Chris Barber együtte­sével említik őket egy la­pon. — Csak a kudarcból lehet tanulni - mondja. — Mivel a dixiehez sok évi önképzés kell, szerénytelenség nélkül mondhatom, itthon már nem tudtunk tovább lépni, hisz a legrégebb óta mi vagyunk a műfajban. így evidens, hogy senkitől sem leshettünk el új dolgokat. Siker csak a ku­darcokból és a rengeteg gyakorlásból születhet. El­vem, hogy egy zenésznek naponta legalább hat órát kell gyakorolnia. Pege, Rá- duly, Lakatos és a többiek éjjel-nappal a hangszert nyúzzák, igaz, ezt nem na­gyon szeretik bevallani. Pe­dig munka nélkül művészet sem létezik. Liszt-díjas, Állami Ifjúsági díjas, s nemrégiben a mű­faj hazájában, Amerikában is elismerték tudását. Ro­nald Reagan amerikai elnök kitüntetését vehette át.- Meglepődtem a dolgon, de kinek nem esne jól egy ilyen gesztus? - kérdezi. ­Igaz, minden évben meghív­nak bennünket Kaliforniába, de hát az az ország akkora, és oly sok kitűnő jazz muzsi­kus él benne, hogy New Yorkban, vagy Los Angeles­ben tán a nevünket sem is­merik. Persze a dixie nem olyan futtatott műfaj, mint a könnyűzene többi ága. Tán 10-20 kiemelkedő együttes­nél nincs is több. Louis Armstrong óta azt hiszem, nincs olyan egyéniség, akit az egész világon ismerné­nek. Benkóék azért bárhol rá­férnek a top-listákra. A „fő­nök" - csakúgy mint társai — nem csupán a zenének él, bölcsész és mérnöki vég­zettséggel is rendelkezik. Immár 24 éve a Műszaki Egyetemen oktat, de a jazz- re azért marad elég ideje. S az ötletekből sem fogyott még ki. A közeljövőben le­mezzel szeretne megjelenni a CD-piacon, majd az arab világ meghódítását tervezi. Pauska Zsolt Párizsi baieHparádé A szovjet Kirov Balett hét pá­rizsi vendégszereplése után Maurice Béjart új együttese, a Lausanne-i balett szerepel a francia fővárosban. Askenazi, a főnök A nyugat-berlini rádió szim­fonikus zenekara élére Askena- zit, az orosz származású világ­hírű karmestert nevezték ki ve­zetőnek. A képünkön látható Alizia Berger a svájci — zürichi — televízió új bemondónője, aki egyúttal főállásban kémiata­nárnő. A bemondó: tanárnő , fi művelődési Háztól a kulturkocsmáig Éretnék nép­művelők Az emberek rátaláljanak a közösségekre Szinte követhetetlen, mennyi változáson ment át az elmúlt négy évtized során a magyar közművelődésügy. Ha csupán egy kis szeletkéjét hasítjuk is ki, a művelődési házak szere­pének alakulását, művelődés­történész legyen a talpán, aki eligazodik a számos koncepció között. — Mára elérkeztünk odáig, hogy — különösen a falvakban — ha csak lehet, elkerülik a művelődési ház elnevezést - hallottam a napokban az egyik sokat tapasztalt népművelőtől. Az egykori kultúrotthonok, ké­sőbb művelődési házak és köz­pontok képe úgy rögzült az: emberekben, mint rideg, ki­használatlan hodályé, ahol mindenféle unalmas előadá­sokkal riogatják a népet. Ma­napság ezért sokkal szíveseb­ben használják a szabadidő- központ, a faluház, a klub el­nevezést, még ha funkciójában nem sokat változott is épü­let. öt esztendeje sajátos moz­galom kezdődött Nagypeterd körzetében. Az akkori népmű­velő, aki időközben nem egé­szen tiszta ügybe keveredett s elhagyta a megyét, feltalálta a közművelődés spanyolvia­szát: a szétaprózott státuszo­kat (takarítónő, könyvtáros, büfés, klubvezető, stb.) egye­sítette, s megalapította a nagy- vátyi szabadidőközpontot. Flőt­te született meg a nyugotszent- erzsébeti, utána a szentdénesi központ. A hangzatos név nem takar többet, mint egy kelle­mesen berendezett presszót, ahol társasjátékozni és videóz­ni is lehet, egy könyvtárszobát, ahol összejöhetnek himezgetni az asszonyok, egy mozitermet, az udvaron tekepályát, újab­ban teniszpályát, grundotafp- cinak. Nem takar többet, mon­dom, de kevesebbet sem. Ami a programot illeti, egye­lőre kissé szegényesnek tűnik, videó és diszkó váltakozik vi­deódiszkóval, de a nagypeterdi művelődési ház fiatal népmű­velője, Nagy Gyula azon van, hogy szélesítse a választékot. (Különös tekintettel az idő­sebbekre.) A nagyvátyi klubhelyiség meglehetős. (A szentdénesi ál­lítólag szebb, mert most ké­szült el.) A falakról meztelen popsik villognak minden meny- nyiségben, tükrözve az idők változását.- Szívesen járnak ide a fia­talok - mondja Tóth Kálmán, a falu elöljárója. — Többnyire kólát és más üdítőt isznak, bár van sör is. Kérdezem, honnan vannak a videótekercsek. — A moziüzemi vállalat tékájából - válaszolja. Stenczer Béla, a Baranya Megyei Művelődési Központ főelőadója dicséri a nagyvátyi fiatalok összetartását, sport­életét.- Amikor a sportról esik szó, hajlamosak vagyunk min­dig csak a csúcsról beszélni. El is rothadtak az alapok - mondja. — A lényeg az, hogy az emberek újra rátaláljanak a közösségre, s erre a sport igen alkalmas.- Mennyire számít ma eret­nekségnek, hogy sört mérnek egy művelődési intézményben?- Ha azt nézzük, hogy az italt egyre inkább igyekszenek kiszorítani a közintézmények­ből, nagy eretnekség. Ha vi­szont azzal vetem össze, hogy az önálló fiatalokat amúgy sem lehet eltiltani az italtól, s így legalább kulturált körülmények között eltöltve az időt isszák meg a sörüket, nem olyan nagy eretnekség. A Nagypeterd környéki falu­házak - mert valójában azok — egy lehetséges változatát mutatják a megújuló intéz­ményrendszernek. Ha egyelőre még csak az elemi szintű igé­nyek kielégítése folyik is, ne­kem tetszik ez a fajta közös­ségkeresés és -teremtés. Le­het, hogy az intézmények mű­ködtetését átveszik majd a he­lyi egyesületek, ahogy ez Ró­zsafán is történt. Az önszerve­ződés csak használhat a mai enervált falusi közművelődési életnek. Éljenek hát a kultúr- kocsmák, ha nem a kocsma lesz bennük a lényeg. A szak­mai irányítás pedig törje a fe­jét — ahogy eddig is tette — hogyan kapcsolódjék okoscin a spontán szerveződő folyama­tokhoz. H. J. Panoráma Először teszek egy sétát. Taxisoktól érdeklődök, mit tud­nak a szerda éjjel történt fegy­veres akcióról. Hiába mondom, hogy újságíróként kérdezek, hi­hetetlen bizalmatlanságot ta­pasztalok, félszavasak a vála­szok. Mintha félnének, mintha bármely pillanatban előven­ném én is a revolvert. . . Min­denesetre hátborzongató, de szerencsés végű dolog történt Pécs belvárosának kellős kö­zepén szerdán este 11 óra körül. Skoda Lajost, a Baranya taxi egyik taxisát otthon ta­lálom péntek délelőtt, éjjeles volt, de már ébren van. Be­megyünk a Vöröshadsereg úti ház nagy szobájába, felesé­ge és pici gyereke társaságá­ban elevenítődnek fel az ese­mények. — A Kulich Gyula utcában vettem észre, hogy revolver van az utasomnál. A bal kezében vasämapi Elfogták a fegyveres férfit Krimi az éjszakai belváros közepén tartotta, nem fogta rám, nem követelt semmit. A pisztollyal mutatta af utat, hogy merre menjek. A Virág cukrászda előtt mondta, menjek be a Perczel utcába. Tudtam, hogy félhomályos az az utca, szól­tam, hogy ne hadonásszon az­zal a pisztollyal, mert nagy baj lesz. Erre kezembe nyo­mott egy csomó aprópénzt és azt mondta, feküdjek le vagy lő. Itt érkezett csúcspontjára a történet. Skoda úr, aki egyéb­ként Ladát vezet, megáll az emlékezésben, mintha először magában elevenítené fel 34 életéve legbátrabb pillanatát. — Hirtelen elindultam és amilyen gyorsan csak tudtam lerobogtam a Bem utcán, a férfi még benn volt a kocsi­ban, néha mondta, hogy áll­jak meg, de nem fenyegetett. Olyan furcsa volt, nem is tu­dom, mit akart ez a fiatal­ember ... A Kossuth téren mindketten kiugrottunk, én szóltam, hogy ne vegyék fel a feketedzsekist, de volt, aki nem hallotta. Itt másnak adjuk át a szót, előtte még annyit, hogy Sko­da úr hazaérve ebből a mű­szakból feszültségét levezeten­dő, felébresztette feleségét. (Nem is tudtam hirtelen fel­fogni, mikor mondta a Lajos: „majdnem agyonlőttek”. Idő­be telt, mire megnyugodtam. Lajos aztán rögtön elaludt, de képzelje, másnap nem evett egy falatot se . . . — mondta a feleség.) Már-már lemondtam arról, hogy a másik koronatanúval beszéljek. Az a taxis, akihez átszállt a revolveres fiú, pén­tek este aztán felhívott, Schreer János, a Mecsek taxi egyik gépkocsivezetője: — Szabad voltam, én áll­tam legelői a standon. Be­szállt hátra egy fiatalember, hallom közben CB-n, hogy mi a helyzet. Kiugrottam és ki­rántottam a kocsiból . . . Nem féltem, tudja, volt már kés az oldalamban . . . Szóval nem volt ez a fiatalember olyan tá­madótípus. A jobb kezénél fog­va kihúztam a kocsiból, meg­kérdeztem, hol a fegyver, azt mondta nincs nála, pedig tud­tam, hogy a másik kezében van a háta mögött. És ekkor megjöttek a rendőrök, talán két perc, ha eltelhetett akkor­tól, mikor kollegám CB-n le­adta, mi a helyzet. Itt vége is a történetnek. B. M.-et a rendőrség elfog­ta és őrizetbe vette. Személyi sérülés nem történt. Az ügy­ben a nyomozás folyamatban van, így a fiatalemberrel nem beszéltem. Vajon miért tette? Heccből? Jó hecc volt? Fel akart tűnni valahogyan? Sikerült? Bozsik László Éles anya­nyelvűnk Aki két kézzel fogja a gyep­lőt, ne akarjon még ostort is. A hatalom fent hat, lent alom. Egy humoristát tréfával is el lehet ütni. A kúszóáram ellentéte a csúszóbérem. • A házasságot egykor hittel kötötték, ma kötve hiszik. • A televízió az emberképet képemberré zsugorítja. Gondolkodom, tehát vágyok. • Rosszabb, ahol a határ nem ismer tehetségeket, mint ahol a tehetség nem ismer határo­kat. • A legjobb háló is kivetni­való. Ki az órát húzza, ki az időt. Kerekes László A skótok és gyerekeik McCormick lagylaltos előtt sétál el a liával. Megáll a gyerek és kérleli:- Papi! Vegyél nekem egy fagyit! Iszonyú meleg van ma . . .!- Jobbat javaslok! - válaszolja az apa. - Ami­kor hazaérünk, mesélek neked egy olyan rettenetes történetet, hogy a hideg log futkosni a hátadon...! Dr. Mándoki László fordítása 1WWÜ A nagyvátyi kultúrkocsma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom