Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-14 / 314. szám

A Hegyháton gyakran süt a nap

Ebből nóta lesz — mondta a szilvaszedő csapat között bóklászó, fekete fejkendős, sokszoknyás néni, célozva arra, tudja ő jól, hogy ezek a városi emberek miért jöttek ki ilyen messzire ezért a szilváért és miért borítják hordóba. — De, ha lekvárt is akarnak belőle - adja a jótanácsot, - ne tegyenek bele cukrot, mert az idén igen édes a szilva.

Való igaz - mondják az idősebbek -■ itt Marácon’ mindig jóízű gyümölcsök termettek; sokai zamatosabbak, mint a környéken. — Egyházaskozárról is idejártak szilváért - mondja Csemez Gézáné, aki a község utolsó előtti szép házában lakik.

— Volahogy itt fenn a Hegyháton mindig több nap süt, mint a környező mélyebb részeken. Nogyon sokszor, ha körös-körül köd úszik, itt tiszta az idő.

Természetföldrajzi elhelyezkedéséről, a Hegyhátról kapta a község a nevét: Hegy- hátmaróc. Hogy magasabban fekszik, mint a szomszédos községek, az autós is tapasztalja, hiszen a Bi- kal-Mágocs közötti útszakaszon erőteljes emelkedő tetejéről ágazik be a bekötőút a faluba. Közigazgatásilag Egyházaskozárhoz tartozik. Jaoh Edit vb. titkár így jellemzi: egyike a legkisebb, de talán legszebb társközségünk itt a Hegyháton. Valóban. A község felé haladva, szemközt a Mecsek magasabb, szép vonulatai látszanak ide. Az út elején a két házsor még szabályos utcát alkot, van jobb és bal: oldala, de aztán a falu közepétől elágazik, a községet átszelő patak két partján V-alakban fut ketté. A helybéliek úgy is mondják, a patakon túl, meg innen.

Valamikor báró Puchner birtokához tartozott a falu. Valamikor iskolája is volt. A krónika feljegyzései szerint 1823-ban egy cipész telepedett le itt, aki feltehetően pedagógusi rátermettséggel volt megáldva, mert magaköré gyűjtötte a gyerekeket és tanította őket írni- olvasni. 1827-ből már vannak feljegyzések ' egy „oskoláról". 1848-ban az akkori Puchner báró támogatásával épült fel az első igazi iskola és hozzá tanítói lakás. A jóval későbbi, már a felszabadulás utáni feljegyzések szerint volt mozija, a környéken híres focicsapata, színjátszó és tánccsoportja.

Az 1941-es népszámlálás adatai szerint, akkor 476-an éltek itt. Ma lakóinak száma 265 fő. Fogyatkozó létszámú, de nem sorvadásra ítélt község Hegyhótmaróc. Igaz, új ház nem épült éVek óta, de a meglévőket felújítják, bővítik. Az is igaz, hogy most már nincs mozija, óvodája, iskolája sincsen — 1970. jgnius 10-én szűnt meg létezni az iskola.

— Alvó_falu — jellemezte így Geng József, Hegyhátmaróc elöljárója, aki maga a községben lakik, de a mágocsi tanácson dolgozik. — Napközben csak a nyugdíjasok maradnak otthon, gyerekek, felnőttek, reggel elmennek, este érkeznek. A faluban nincs munkalehetőség, a környéken főként a bikali gazdaság, az egyhá- zaskozári tsz, és a komlói bánya ad munkát. Én szeretek itt lakni. Építőmérnök vagyok, pár évig Pécsett dolgoztam a KÉV-nél. Rövid idő alatt kiderült, ott a lakáshoz jutás számomra reménytelen, visszajöttem a szülői házba. Onnan járok a mágocsi tanácsra, ahol műszaki csoportvezető vagyok. Nem probléma az ingázás, naponta nyolc buszjárat érinti a községet, és Mágocsig például mindössze 20 perc az utazási idő. A maróciak legfőbb gondja jelenleg a bolt ellátása. Új boltvezető van és még nem tudja miből mennyi kell a falunak. A másik gond, hogy nincs egészséges ivóvíz. Most tervezzük, hogy a Bikali AG-nak az egyik kút- jából próbáljuk majd ellátni a falut. Még nagyon a kezdeti tervezés stádiumában van a dolog, de reménykedem, hogy sikerül.

A község régebben jellegzetesen sváb község volt, lakóinak 95 százalékát tették ki a német anyanyelvűek. A történelem aztán megcserélte az arányokat, a német családok jó részét kitelepítették, helyükre a felvidékről érkeztek.- Mi, illetve a szüleim a környékről kerültek ide - mondja Csemez Gézáné. - Az én nagymamám volt valamikor itt a falu bábája, én is itt születtem.

Csemezéknek szép a házuk itt a falu végén, a rendezett udvar hátuljában tyúkok, hízók saját vágásra.- Én nagyon szeretek itt élni, el sem tudnám képzelni városban — mondja Cse- mezné és a mágocsi húsfeldolgozó üzemből éppen hazaérkező fia is megerősíti ezt, merthogy ő és o családja is itt maradtak Hegyhótmarócon. - Könnyebb nekünk itt a megélhetés, mint a városban lenne - mondja -, és nem is vágyok a városi életre.

Lép István a háza előtt álldogálva sütkérezik az utolsó, még meleget adó őszi napfényben. 1941 óta él a faluban. Szülei is, mint itt akkor majdnem mindenki, a Puchner gazdaságban voltak cselédek. Ö már az állami gazdaság traktorosaként ment nyugdíjba.

— Jó ez a falu, csak egy baj van — bök a „bűnös" villanyoszlop felé. — Ha írni akar a faluról, azt írja meg, hogy nincs elég áram. Nincs meg a 220 volt, ritka

ha megvan a 200, legtöbbször csak 180 körül. A tv-k mind tönkre mennek, külö- • nősen azok panaszkodnak, akiknek színes van. - Azért jó emberek laknak itt — folytatja ha kell a társadalmi munkát se sajnálják a falu érdekében. A bekötő- útnak az alapjait is a falu csinálta meg annak idején, csak az aszfaltszőnyeg-borítást a tanács.

A fák levelei itt is mór mindenütt megszínesedtek, de a kertek még tele őszi virágokkal. Itt fenn Hegy- hótmarócon süt a nap, körös-körül kékes pára borítja a tájat.

Sarok Zsuzsa

Alkotmány utcai öreg házak

Dr. Geisz Mihály, a Baranya Megyei Pártbizottság titkára a Dunántúli Napló október 10-i számában írja: „Az ember azért dolgozik, hogy munkájának eredményét is lássa. Nemcsak a fizetési borítékban, hanem lakóhelyén, tágabb értelemben vett környezetében is." Majd így fogalmaz: „A jogos, megalapozott igények és a tanácsok gyérülő pénzforrásai új, nyíltabb, naprakészebb együttműködést követel az emberek és képviseleti szerveik között."

*

Tis-ie'em azoknak az embereknek a hitet, akik itt laknak a pécsi belvárosban — vagy a történelmi belváros mellett —, hivatalosan a Szigeti l-es körzetben, az Alkotmány és a dr. Doktor Sándor utca között. Az idős embereket, akik délután elsétálnak megnézni, mikor lesz kész a körzeti pártszervezet és népfront székháza, akik ott oktatást, ki mit tudókat, kisipari fórumokat terveznek. És a fiatalokét, akik az itt berendezett „Denevér" klubban a jövőjük fonalát gombolyítják.

Szakállas György, a lakóterületi pártvezetőség titkára

mondja: sok itt a sértett idős ember. Biztosan igaz. Engem azonban mindenek előtt ezeknek az embereknek a hite és szolidaritása ragadott meg: nem hagyják egymást, képtelenek elmenni a szomszédok gondjai mellett.

Balázs Lászlóné két éve elvállalta, megkérdezi a körzet lakóit, hogyan szavaznak a teho ügyében. Háromszáz családnál járt. Nem sejtette: nem szakadhat el attól, amit a látogatások során tapasztalt. Azóta is rendszeresen visszatér azokhoz, akik számítanak rá. Két idős embert sikerült szociális otthonba juttatnia, tizenhatan várnak az elhelyezésre, — ők nem számíthatnak más segítségre. Szociális segélyeket intézett azoknak, akik nem is tudták, hogy kérhetik. És azoknak, akik szé- gyellték kérni . . .

S vannak családok, akikhez idestova másfél éve visszajár az iqéretekkel, amelyeket tehetetlenül közvetít.

*

A Tábor utcát érdemes számon tartani a szép utcák között. Színesedő családi házak sora. Az Alkotmány utca felől az egyetlen állami bérház a 16-os. Évtizedek óta nem ért meg egyetlen tatarozást sem. Az itt élő két család erről már le is mondott. Azt viszont nem szeretnék átélni, amikor a három éve aládúcolt erkély leomlik, a többször

A beiwáros peremén

javított tető végleg tönkremegy, vagy az emeleti lakó lezuhan az erkély alatti lakásba, ahol vízesedik a fal, má- lik a vakolat, kilátszanak a födém vaselemei.

Boronkai Zoltán, mintha leckét mondana, úgy sorolja.

— Évente kétszer kijön valaki a PIK-től, megnézi valóban tönkrement-e az erkély. És ígéri, hogy küld valakit, aki megcsinálja. Három éve.

A feleség mondja: — Kijön valaki, megnézi, hogy beázik a tető, felírja a munkát. Aztán újra kijön valaki, felírja a munkát és küldi a kivitelezőt. Jön két munkás, két délelőtt csinál valamit, közben ideszállítanak egy csomó anyagot, és a következő zápornál kiderül, nem sikerült. Akkor az egész kezdődik elölről. Ma már nincs edényünk, amiben felfogjuk a vizet, a frissen festett fal újra elázott.

— A sok illetékes között biztosan jött olyan is, aki ellenőrizte a munkát?

— Ez az, hogy ilyennel nem találkozunk — mondja Boronkai Zoltán — pedig ha jól összeszámolnánk, akkor abból, amit eddig hiába költöttek el, már tatarozni lehetne a házat.

*

Mennyi érték van ezekben a kis utcákban! Elhanyagolt érték! Az utca felől nem látszik mi van az udvarokban: pedig ott száz számra laknak családok négyzetméternyi szobákban. És van ott sokszáz négyszögöl zöld terület.

Ezeket az értékeket azok veszik észre, és használják fel saját hasznukra, akiket nem illet. S milyen nagy bajba kerülhet az, aki hiszékenységből áldozatul esik.

Az idős pór néhány hónapja költözött az Alkotmány utca 43-ba. Most úgy néz ki egy-két hét múlva menniük kellene. Ebben a házban egy család két tagjának volt lakása. Az egyiket elcserélték az idős párral. Azok az utcai lakást rendbe is tették, aztán a család felajánlotta a nagyobb udvarit, mindkettő PIK-lakás. Ma rendben van az is, még a ház külső falát is lefestették, az udvart egyengetik, töltögetik fel. El hitték, hogy a csere- partner intézi a papírügyeket. Majdhogy hiába vártak, maguk néztek utána. A PIK-nél kiderült nem valósak az adatok a bérleti szerződésen, a csere- partner „szabálytalanul" lakott egy évtized óta. A lakásügyi hatóság pedig most igyekszik kibogozni ennek a lakásnak a bérlői viszonyait.

Ebben a házban az egyik lakásba most költözik a sokadik bérlő. Egy másik otthonról leszedték az ajtót, ablakot lefűrészelték a falépcsőt — illetéktelenül beköltözni valóban nem lehet, de a lakás rohamosan megy tönkre.

*

Az elmúlt évtizedben, már az itt lakók sem tudják számon tartani hányszor követték egymást a fölmérések. Jönnek társadalmi munkában, vállalattól, hivataltól. Most a rendezési tervet készítve jöttek a

Sánc utcai látkép

felmérők újra. A kérdőivek nem jutottak el azokhoz, akik PIK-lakásban élnek. Hihető, hogy ez nem mulasztás, hiszen a felmérők bíznak abban, a PIK-nek pontos ismeretei vannak a lakók életkörülményeiről.

Nehéz bármit is kezdeni az eddigi szemlékkel, ígéretekkel, Balázs Lászlónénak számtalan hivatalos papírja van. erről. Nézzük csak. A Kóczián Sándor utca 7-ről írják a városi tanács 1963. május 8-án kelt levelében: „Az épület a PIK kezelésében áll, eléggé elhanyagolt, a lakások nem megfelelőek". 1971-ben szükséglakásnak minősítették őket. 1985. május 8-án a PIK értesítése: várhatóan 1988—89- ben felújítják az épületet. Levél ugyaninnen ez év február 25-én, nem tudják a felújítás pontos dátumát, az a most készülő rendezési tervtől függ.

Egyetértek Balázs Lászlóval:

— Mondják meg világosan, hogy ezzel a területtel nem terveznek semmit, mindenki boldoguljon ahogy tud. Azt meg lehet érteni, de ezeket az

Fotó: Kóródi G.

ígéreteket nem. Van aki két éve vár, hogy kiköltöztessék, mert akkor azt ígérték neki, hogy két hét múlva szállítják a holmiját.

A Kóczián Sándor utca 7- ben hét család 'akik, udvari húsz-harminc négyzetméteres komfort nélküli lakásokban. Az első kettőbe most vezetik a gázt, a többi nem kapott engedélyt. Nehéz így együtt élni egy udvarban.

*

Balázs Lászlóné naponta rója az utcákat, becsönget a házakba és Írja a kérvényeket, továbbítja a panaszokat, a másokét elsősorban. És türelmesen várják, hogy történjék valami. Még 1985 októberében kérdezték a körzeti választógyűlésen, jött is akkor eqy levél a városi tanácstól október 16-án, „hogy a közérdekű bejelentések kivizsgálása folyamatban van”. Azóta is várják, mit és hogyan sikerült kivizsgálni.

Két év kellett ahhoz is, hoqy a szomszédban megszabaduljanak egy randalírozó nőtől, aki rettegésben tartotta a környezetét. Közben abban a házban öngyilkos lett egy nyolcvan éves ember, és két gyermek állami godozásba került.

Érdemes benézni azokba az udvarokba is, ahová jobb, ha a kiváncsi nem megy egyedül, mert munkakerülőkkel, alkoholistákkal, rendbontókkal találkozik.

*

Be kellene nézni azokba az udvarokba! Az ott élő idős emberek fogják egymás kezét. Bizalommal kérdeznek és türelemmel várják a választ. De azokért a fiatalokért is érdemes benézni az udvarokba, akik a „Denevér" klubban tervezgetnek.

Gáldonyi Magdolna

[ll]

1987. november 14., szombat

HÉTVÉGÉ