Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-12 / 312. szám

1987. november 12., csütörtök Dunantait napló 3 Kétújfalu Azt a területet, ahova Kétújfalu is épült, már az Árpád- ház idején ismerték. Az 1300-as években Wyfalw néven szerepel a pápai tizedlajstromon. Az első telepeseket Szü­lőkből hozta ide 1799-ben Czindery László földesúr. Aki ma keresztül utazik Kétújfalun, láthatja a múltat idéző védett fát, az egykori Andrássy-kúriához tartozó nagy épületet. Szigetvár felől érkezve ott áll mindkettő a ka­nyarodó országút bal oldalán. Ide érve azt gondolná az ember, hogy most érkezett a községbe, ám ha egyenesen megy tova, alig pár ház után már el is hagyta ... Más képet mutat a vasúti átjáró után jobbra fordulva, ahol új, kétszintes családi házak sorakoznak. Erre sétálva érdemes megállni néhány ház, különösen a község leg­újabb és egyik legszebb épülete, a gyógyszertár előtt. A Vörös Csillag Megtartani a lakosságot A kétújfalui Vörös Csillag Termelőszövetkezet hátrányos termőhelyi adottságokkal ren­delkezik. Ennek ellenére az elmúlt évtized során dinami­kusan fejlődött és a mélypont­ról a megye - időről időre ki­tüntetett — legjobban gazdál­kodó termelőszövetkezetei kö­zé küzdötte fel magát. A MÉM értékelése alapján a Vörös Csillag az ország 1260 terme­lőszövetkezete közül jelenleg a 224. helyen áll. Maretics József elnökről a tagok és a felügyeleti szervek képviselői egyaránt állítják, hogy jelentős szerepe van a kiváló eredményekben. Ö ma­ga szerény ember. Tájékoztatása szerint az idei év nem lesz különösen sikeres, hiszen a tervezett 36 milliós nyereségnek jószerivel csak a felét, 18 milliót érhetik el. A többit fölemészti a jégkár. A jég az idén a borsó és a bú­za kivételével minden növényt elvert. A termelőszövetkezet egyik főágazata a növénytermesztés, amelynek keretében búzát, ku­koricát, cukorrépát, naprafor­gót. konzervborsót és takar­mánynövényeket termesztenek. Ezek közül a legjelentősebb a cukorrépa, amit itt, Kétújfalun „sikernövényként" emleget­nek, mivel ezen van általá­ban a növénytermesztés leg­nagyobb haszna, szemben a búzával, ami az elmúlt évben nem volt jövedelmező. A másik az állattenyésztési főágazat, amely szarvasmar­ha, sertés- és tenyészjérce-ne- veléssel foglalkozik. Ebben a főógazatban az idén az el­sődleges cél a tejtermelés nö­velése volt. Fontos ágazat a háztáji, ez elsősorban az állattenyész­tési főágazathoz kapcsolódik, mivel a tagok otthon főleg szarvasmarhával, azaz tejter­meléssel és sertéstenyésztés­sel, sertésneveléssel foglalkoz­nak. Idén hozták létre a repülő­gépes növényvédelmi ágazatot, amely kifizetődő vállalkozás­nak bizonyult és szolgáltatá­sait a környező mezőgazdasá­gi üzemek egyre nagyobb kedvvel veszik igénybe. Kétújfalu és a társközségek asszonyainak biztosít jövedel­mező foglalkoztatást a terme­lőszövetkezet műanyagüzeme, továbbá az a cipősarok-bevo- nó üzemegység, amit a sziget­vári cipőgyárral karöltve az idén alakítottak ki. Ez utóbbi melléküzemágban jelenleg 21 nődolgozó végzi a munkáját, de a létszámot 50-re szeret­nék növelni. A melléküzemági profil szer­ves része az az ipari tevé­kenység, amelynek révén a szövetkezet számos jelentős beruházást sóját erőből képes kivitelezni. A beruházási tevékenység most elsősorban a szarvas­marha-ágazat férőhelyeinek korszerűsítésére és felújítása ra irányul. A termelőszövetke­zet mindemellett forintban és munkában egyaránt aktív részt vállal a községpolitikai célok meqvalósításában is. A körültekintő gazdálkodás lehetővé teszi a gépek, mun­kaeszközök vonatkozásában is a folyamatos fejlődést. Idén például négy John Deert vet­tek és összesen 21 milliót köl­töttek gépekre. Fiatal agrármérnökök szíve­sen kopogtatnak a termelőszö­vetkezet ajtaján munkát ke­resve és magas számuk bizo­nyítja: meg is találják a szá­mításukat. A modern munka­feladatok és a jó jövedelem mellett a lakáshoz jutást is biztosiba szakembereinek a Vörös Csillag. Mindezek alapján aligha kétséges, hogy ez a termelő- szövetkezet — hátrányos ter­mőhelyi adottságai és az idő­járásnak való kiszolgáltatott­sága ellenére is - biztosan áll a lábán. Kétújfalun és a hét társköz­ségében összesen 2865-en lak­nak. Az elmúlt év decemberé­hez képest is 18-cal keveseb­ben. A csökkenés régóta, az 1950-es évek közepétől tart. Idősödik a települések lakos­sága és többen másutt keres­ték a boldogulást. Jó lenne itt tartani a lakosságot, külö­nösen a fiatalokat, mondják a helybeliek, s az utóbbi évek­ben megpróbáltak tenni is an­nak érdekében, hogy marad­janak. Nagy szó volt erre felé a vezetékes ivóvíz. Először — 1971-ben Zódor és Szörény ka­pott vizet, aztán 1975-ben Két­újfalu, majd legutóbb — ta­valy - Endrőc, és Teklafolu. Bürüs és Várad azonban ma is vizgondokkal küzd, a cse­csemők, kisgyerekek zacskós vizet kapnak. Elfogadható áron kínálnak telkeket az építkezni akarók­nak, s bár a korábban kiala­kított telkek közül 11 még gaz­dára vár, az új rendezési terv — a vasút és Kossuth utca közötti területen további 25 telket jelöl. A víz és villany ott van a közelben. Bürüs és Várad kivételével — ahova naponta mozgó ABC jár — minden településen van vegyesbolt és italbolt. Zádor- ban és Teklafaluban presszó is. Kétújfaluban a húst is hely­ben vásárolhatják az itt la­kók. A szigetvári Afész Tüzép- telepet működtet. A helybeliek büszkék a legújabb létesítmé­nyükre az orvosi rendelő mel­letti gyógyszertárra, amelyet több mint négymillió forintért építettek a termelőszövetkezet a megyei tanács és a Gyógy­szertári Központ segítségével. Nyitásával viszont megszűnt a gyöngyösmelléki gyógyszertár. Két évvel ezelőtt elkezdték a települések művelődési há­zainak felújítását. Először a gyöngyösmellékit, aztán a bü- rüsit és a váradit, idén pe­dig a zádorit szépítették meg. A következő az endrőci, és a teklafalui lesz, majd a kétúj­falui következik. A legjelentősebb terveik kö­zé tartozik az óvoda bővítése, amelyet a jövő szeptemberig be akarnak fejezni. A hetve­nes években épült 50 szemé­lyes óvodájuk ugyanis évek óta zsúfolt. Jelenleg is 75 kisgye­rek jár ide, pontosabban az óvodába és a tornaterem egy részéből kialakított csoport- szobába. Nyomasztja őket az iskolások helyzete is, mivel je­lenleg öt szükség tanterem­ben is tanítanak, de járnak a társközségek felsőtagozatos gyerekei is. Jelenleg 297-en vannak, s közülük 260 napkö­zis. A körzetesítés előtt Várad kivételével minden társközség­ben volt iskola. Gyöngyösmel­léken és Endrőcön kettő is. Ezeket az egykori iskolaépüle­teket részben eladták, részben más célt szolgálnak. A kétúj­falui körzeti iskola bővítése ezért elodázhatatlan. Ebben a tervidőszakban elkészíttetik a bővítés terveit. A háztájiban Ha egy kétújfalui, vagy társ­községbeli feleség otthon ma­rad és hat tehén gondozását vállalja, ugyanolyan tsz-tag- nak számít, mint bárki, a laká­sa és a munkahelye viszont egybeesik. Járjuk sorra a portákat. Berta Jenő zádori tehenésze­tében most az új istálló a szembetűnő. Bertáné van ott­hon, hat tehenet és három vemhes üszőt gondoz. Most állnak át az ipari árammal tör­ténő, gépi fejésre. Tarnóczai József zádori is­tállójában hét tehén kérőd­zik éppen, van olyan közöttük, amelyik 36 liter tejet ad na­ponta. Ketten a feleségével látják el a gazdaságot, amelyben a szénapajtával át- ellenben sertésólak is helyet kaptak. A gazda saját tenyész­kannal, szép egészséges ko­cákkal rendelkezik és batériás malacneveléssel is foglalkozik. Tenclinger Józselné tsz- nyugdíjas, zádori kisgazdasá­gában pillanatnyilag 29 sül­dőt nevel, önetetős, önitatós rendszerben, igen higiénikus körülmények között. Tisztán, rendben tartják ezekben az is­tállókban, ólakban a gazdák az állataikat. Még nagy rossz­akarattal sem lehetne állítani, hogy valami kellemetlen sza­got éreznénk bárhol is. Tenc­linger Józsefné évente négy koca teljes szaporulatát ne­veli föl. Kétújfalun szintén a Tenclin- ger-család egy fiatalabb ge­nerációjának a fóliakertészetét nézzük meg. A hatalmas sát­rak jelenleg még üresek, de már készülnek a palántane­velésre, javítják a jégverés okozta károkat, hogy a korai uborka, aztán a paprika, pa­radicsom és a káposzta jól érezzék majd magukat itt. Az üvegtetős, jókora hajtatóház korszerű fűtését hamarosan üzembe helyezik és attól kezd­ve aligha lesz megállás a jö­vő őszig. Gáspár István állattenyész­tési főágazatvezető tájékozta­tása szerint a háztáji évente egymillió 300 ezer liter tejet, 4000 mázsa vágósertést és 170 -180 vágómarhát állít elő. A nyolc faluban összesen 550 sa­ját tulajdonú tehén van. Emel­lett ott vannak a tsz kihelye­zett állatai is. Becsült számok alapján a tehéntartó öt tehénnel egy év alatt 100 ezer forint jövede­lemre tehet szert. Sertésnél 20 darab esetében mintegy 16 ezer forint a haszon. Ezek a számok azért bizonytalanok, mert a vegyes állattartás és a saját szükségleteket jelentő hányad pontatlanná teszi a számító sokat. Akikkel beszéltünk, kivétel nélkül nagy kedvvel, szorga­lommal és odaadással foglal­koztak állataikkal. Csinos és rendezett portákon élnek és egyikük sem mondta, hogy nem éri meg. Hiszen akkor aligha vállal­nák ezt a rengeteg munkát. Crossbar 1989-ben? Mikor lesz Crossbar-hálózat a környéken? Ez volt a kétúj- laluiak kérdése, amelyre a Pécsi Postaigazgatóság beruházási osztályának vezetőiétől, Sziráki Pétertől kértünk választ. Kétújfalu és társközségei a szigetvári góckörzet automatizá­lásával egy időben kapnak közvetlen vonalat. Kétújfaluban egy 200-as kapacitású végközpontot alakitanak ki. A jelenlegi pos­tához géptermet építenek. Az előfizetők mellett valamennyi te­lepülésen lesz nyilvános segénykérö állomás. A tervek szerint 1989. végére fejezik be a környék automata telelőn hálózatá­nak kialakítását. Két műkedvelő művész is él a kétújfalui tanács körzetében: Várszegi József vadász szíve­sen írogat novellákat, Ihász Fe­renc pedig a festészet szerel­mese. A művészet szeretetén túl közös vonás bennük, hogy mindketten megszállottjai a hi­vatásuknak is. Ez mindenekelőtt a 43 éves Várszegi Józsefre vonatkozik, aki pécsi születésű, ott is nőtt fel, érettségizett, majd villany- szerelést tanult és a szakmájá­ban dolgozott 10 esztendőn át. A horgászás, a vadászat már ekkor a kedvenc hobbija volt, s nem nyugodott addig, amíg ezt az ősi mesterséget az élet­hivatásává nem tette. 29 éves volt, amikor jogász feleségével Mohácsra költözött, elvégezte az alapfokú vadgazdálkodási tanfolyamot, majd a vadgaz­dálkodási szakmunkásképzőt és a technikumot is. Három éve költöztek Kétújfaluba, a sziget­vári Barátság vadásztársaság hívta meg hivatásos vadásznak. Várszegiék szolgálati lakása híven tükrözi a család munká­ját és érdeklődési körét. Köny­vek és vadásztrófeák minde­nütt. A Nimród vadászujság néhány éve irodalmi pályáza­tot írt ki olyan írások begyűj­tésére, amelyeknek a célja a vadászélet és a természetszere­tet ábrázolása. Várszegi József a legjobb tíz közé került, s az Egy bak, egy macska című el­beszélését közölte a Nimród karácsonyi száma. Azóta már rendszeres résztvevője a va­dászújság irodalmi pályázatá­nak, s munkáit rendre közli is a lap. Szenvedélyről azért nem beszélhetünk nála, mint mond­ja, ha le kell ülnie az írógép­hez, olyan, mintha a fogát húz­nák ... A legtöbbször indulat­ból ír, ha már nagyon kikíván­kozik belőle a mondanivaló.' Nem vágyik irodalmi babérok­ra, az Írás számára gyógyír: „ha nem tudom megoldani a környezetemben kialakult prob­lémákat, kiírom magamból" . . . Ihász Ferenc sokkal tudato­sabban vállalja a művészetet, noha egész életében kétkezi munkával kereste a kenyerét. Ezermester és kitűnő kertész hírében áll. Az egykor virágzó kert ma már sajnos csak füvet terem, hiszen gazdája a 83. évében jár. A zádori kis ház­ban, amelyet maga épített, s ahol húgával él. az első szoba a műterem. Minden kellék meg­található itt, amely az alkotás­hoz szükséges. „1944-ben Pes­ten laktam egy ideig. Mivel a szigetvári polgári iskolában is ügyes rajzos voltam, elhatároz­tam, hogy képeztetem magam egy kicsit. Koháry Jenő szabad­iskolájába jártam néhány hó­napot." A fal mellől, majd az udva­ri műhely polcairól újabb és újabb képek kerülnek elő. A korai képeken fiatal lányok, asszonyok portréi láthatók - „ma már nem így festeném meg őket" -, bizony eléggé dilettáns munkák. A mostani festmények azonban, amelyek leggyakrabban tájképek, meg­lepően jól sikerült alkotások. Ihász Ferenc érett, megbízható festői látásmódjáról tanúskod­nak, s olyan tehetségről, ame­lyet nagy kár volt nem kibonta­koztatni. Feri bácsi még ma is dolgozik, persze csak ha jó az idő, hogy a színek érvényesül­jenek. A természetben és a, vásznon is. A két műkedvelő művész alig hét mérföldre lakik egymástól. Most találkoztak először, a fo­tózás kedvéért, a kétújfalui ta­nácsházán . . . Az oldalt készítette: Be- besi Károly, Havasi János, Török Éva, Läufer László. Műkedvelők

Next

/
Oldalképek
Tartalom