Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-07 / 276. szám
1987. október 7., szerda Dunántúlt napló 3 Almok, vagyak és munka Dolgozni jöttünk Az Eötvös-alap ösztöndíja is segít Magyarmecskén Helyzetkép I. Amikor a rendőrautó elkanyarodik a gilvánfai óvoda elöl, már gyülekeznek a szülök az összevont óvodai-iskolai szülői értekezletre. A rendőrök azért keresték az iskolaigazgatót, mert egy néhány nappal korábbi üzleti betörés tettesei ebbe az iskolába járnak. A falu megbolydult, de tizenöt szülő mégiscsak eljött. Gilván- fáról negyven gyerek jár át a három kilométerre lévő magyar- mecskei iskolába, az óvoda itt helyben működik 22 gyerekkel. Balatoni Tamásné igazgató és Győréi Mátyásné az iskolai és óvodai életről beszélnek. Alapvető tudnivalókról és eredményekről. Hogy a szülő nevelési kötelezettsége nem szűnik meg, ha a gyerek már óvodába jár, hogy a kicsiknek fontos a kézmosás, és hogy tanuljanak meg zsebkendőt, WC -t használni. A nagyobbak már tisztán, rendezetten járnak iskolába, nem beszélnek csúnyán és nem lakkozzák a körmüket. A pedagógusok továbbra is kérik a szülők segítségét az óvoda gyarapításához. A magyarmecskei iskolában csak lavórban mosdhatnak a gyerekek, kéretik vigyázni a falra. Ragaszkodunk a váltócipőhöz, mondja az igazgató. Tavaly három tanteremben volt bútorcsere, az idén elkezdik az új termek építését. Az iskolai működési szabályzat lehetővé teszi, hogy évente négy alkalommal az utolsó óráról a gyereket elengedjék, ha a szülő vásárolni megy Vajszlóra - másként tudniillik nincs autóbusz. Tavasszal néhány tanuló betört az iskolába: a 38 ezer forintos kárt a szülőknek meg kell téríteniük. A tantestület az idén is szervez kirándulásokat: országjárás, vándortábor lesz. Egy hét Zánkán 150 forintért. ,,Beszéljük meg, tavaly is jól érezte magát minden gyerek" — mondja Balatoni Tamásné, majd bemutatja Templom Katalin iskolapszichológust és Derdák Tibor tanárt. Motívumok A két pesti fiatal nyugtalan, útkereső évek után látszik letelepedni Magyarmecskén. Tibor francia-szociológia szakot végzett az egyetemen, Kató pszichológia-szociológia szakot. Tibor dolgozott az Alkohológiai Intézetben kutatóként, másutt a deviáns viselkedésről tartott szemináriumokat. Nyaranta építőipari segédmunkás volt, és itt megtanulta a kolompár cigányok nyelvét. Ekkor határozta el, hogy olyan kis faluba megy dolgozni, ahol sok cigány él. A Baranya Megyei Tanács javaslatára jelentkezett Magyarmecskén. Kató az MTA Pszichológiai Intézetében és Esztergomban dolgozott. Sokféle munkája között egyszer felmérést készített azokról a fiatal értelmiségiekről, akik Budapestről, a nagyvárosokból hosszabb-rövidebb időre vagy végleg vidékre költöztek.- A hetvenes években humán értelmiségiek közül sokan „vissza a gyökerekhez!” jelszóval vettek parasztházat falun, s önmagában azzal, hogy helyreállították az öreg házakat, megállították a vidék romlását — mondja Kató. — A táncházmozgalom, a népi iparművészet feltámadásának időszaka volt ez. amely később sok értéket mentett meg és terjesztett tovább - egyedül vaqy állami segédlettel, mint például Kékes István Tóbiás és felesége Magyarlukafán. Mások egyszerűen megunták a zajt, a nagyvárosi magányt. Ismét másokban olyan vágyak támadtak, amiket városi körülmények között nem tudtak megvalósítani: fazekasság stb. Vagy egyszerűen hiányzott nekik a fű, fa, virág. Ezért örültem Tibor tervének, nekem is kedvem van kipróbálni, mit tudok más körülmények között. Az iskolában kedvezően fogadtak bennünket. önállóság — Négy faluból járnak hozzánk a gyerekek - mondja Balatoni Tamásné. - A 155 tanuló több mint fele cigány, háromnegyede veszélyeztetett. Mindenkit szívesen fogadunk, aki ilyen kis faluban kedvezőtlen viszonyok között vállalja a munkát. Tibor már tavasszal jött, iskolatitkárként dolgozott, mostantól tanítani fog. Az idén ' kaptam egy pedagógiai asszisztens státust, én úgy értelmeztem az önállóságot, hogy hozzátettem a maradék bérből, és Katót felvettem iskolapszichológusnak. így többet tud segíteni nekünk az iskolában, óvodában. Álmok, vágyak Tibor és Kató számára a tanács felújítja a pedagógus szolgálati lakást. Őszintén szólva: nagyon ráfér. Lesz konyha, fürdőszoba. A két szobában már berendezkedtek. Az egyikben szövőszék, a falakon családi és diákköri képek. Szőttesek, köcsögök - baráti ajándékok. A padlót fólia, szőnyeg és háncs fedi: a padló ugyanis nedves. A másik szobában polc az elmúlt tíz év sok szépirodalmi és szociológiai szakkönyveivel - és néhány találékonyan, mondhatni dekoratívon elhelyezett téglával, amelyek a polcot tartják.- Magyarmecske gazdag falu volt — mondja Kató - mutatják a még meglévő gazdasági épületek. De sokan elköltöztek, mert nincs munkaalkalom. Sokan eljárnak innen dolgozni. Romlik a falu, kopik az emberekben a hagyomány, a régi mesterség tudása. Pedagógus, pszichológus, szociológus ismeretünket szeretnénk az iskolában hasznosítani: megszabadítani sok gyereket a beilleszkedés zavaraitól, megköny- nyíteni nekik, hogy elsajátítsák azokat a normákat az iskolában, amelyekhez otthon nem kapnak elég segítséget. Ehhez a hagyományos korrepetálástól a játszóházon keresztül az önismereti csoportokig mindent fel akarunk használni. — A gyerekek nehézségei a szülők életmódjával függnek össze - mondja Tibor. - Sok felnőtt még Pécsen sem járt, nem tudja, hogy kell egy hivatalos helyen valamit elintézni. Mert például a közlekedés csak munkábajárásra jó: vásárlásra, ügyintézésre már nem, a művelődésről nem is szólva. Mi lenne, ha idehoznánk a helyükbe a művelődést? Nem azt, amit mi kitalálunk nekik, hanem amit ők tudnak, csak már majdnem elfelejtettek: szőni, faragni, kosarat fonni, koron- gozni. Szüreti bál már nincs, de sokan még emlékeznek rá: van ismerősünk, aki eljönne, felgyűjtené és újra tanítaná a régi cigánytáncokat. Vannak barátaink, akik eljönnének a régi mesterségeket megtanítani, hátha piacositani lehetne ezt a tudást. Jó lenne egy mikrobusz, amivel beszállíthatnánk Pécsre, Szentlőrincre, Szigetvárra az ügyeket intézőket, az orvosi vizsgálatra beutaltakat, és hozhatnánk azokat a népművészeket, orvosokat, pedagógusokat, akik vállalnák itt a munkát. És szeretnénk itt venni valahol egy házat, s talán egyszer majd Trabantra is telik. Álmok, vágyak — nehéz megítélni, mennyire megalapozottak. Mindenesetre szurkolunk. A Művelődési Minisztérium Eötvös-alapjának kollégiuma Templom Katalinnak és Der- dák Tibornak egy éven át fejenként és havonta 5000 forintot szavazott meg a magyarmecs- kei munka segítésére. Magnó- felvételekre, gépelésre, könyvtárra stb. fordítható ez az összeg. Egy majdani monográfia alapjaira, amely az Ormánságról szól. Igen, az anyagiak.- Kató fizetése a területi pótlékkal együtt 4800 forint - számol Tibor. - Én túlórázom, pótlékkal együtt 7000-et kapok, plusz a cigánygondozói állás havi 2000. Vállaltam ’ külön franciaórát az iskolában. Pesti barátaink elegáns tudományos intézetben dolgoznak, de 5000 fölött egyik sem keres. Helyzetkép II. Este 8 óra van, amikor a gilvánfai szülői értekezletre behoznak egy síró gyereket, aki az anyját keresi. Az igazgatónő éppen a listát olvassa fel, ki mennyivel tartozik tavalyról az iskolai napközis térítési díjakból. B.-ék 347, Cs.-ék 5191 forint, a kettő között huszonöt név, az összegek ezerrel, kétezerrel kezdődnek. „Kértük a kedves szülőket többször, hogy fizessenek. Most kénytelenek vagyunk bíróságon keresztül letiltani a fizetésből. Eddig előlegezte az iskola a pénzt: nem akartuk a gyereket büntetni, aki akkor is jött enni, ha nem volt befizetve”, mondja Balatoni Tamásné. Mintegy végszóra két férfi érkezik. „A tanács ne adjon olyanoknak segélyt, aki italra költi!”, — dörög az egyikük „Egyetértünk, - válaszol az igazgató. - Maga tanácstag, mondja el ott is!" „Mikor iesz annyi pénzem, hogy ezt kifizessem", - kérdezi félhangon egy asszony, „Én láttam a listát a tanácson arról, ki mennyi segélyt kapott. Van, aki ki tudná belőle fizetni a tartozását" - mondja csendesen és türelme sen, de határozottan az igaz gató. Több szó nem esik, a terem kiürül. Kérdő tekintetemre Tibor azt mondja : „Pontosan tudjuk, mire vállalkoztunk. Nem ke resztrefeszitésre és világmegváltásra, hanem munkára.' Aztán elbicikliznek haza a sötét estében. Tibor hajtja, Kató a csomagtartón ül. G. T G. T. Új vezetők a felsőoktatásban Dr. Aknai Tamás a JPTE rektorhelyettese Igen szuggesztív Aknai Tamás egyénisége. Nem láttam még egyetlen tanóráját sem, de el tudom képzelni a hangulatot, nem látogattam meg Du- napatajon sem, ahol rögtön az ELTE művészettörténeti szakának elvégzése után két évig könyvtároskodott, házhoz is vitte a könyveket, ha úgy kívánták és gondolom, marwqrázott, folyton mesélt, ha volt mondanivalója, ha kérdezték. Nem ismertem dr. Aknai Tamást muzeológusként sem, nem is találkoztunk az alatt a 13 év alatt, amit a pécsi múzeumban töltött, de feltételezem, ott is a gesztusaiból is sugárzó energiával tette a dolgát. Bizonyíték erre tíz éve szerzett kandidátusi címe is. Az erős, szenvedélyes egyéniségek egyszerre vonzanak és taszítanak, magukkal ragadnak és tekintélyt parancsolnak. Dr. Aknai Tamás művészet- történészt, a JPTE Tanárképző Kar történelem tanszékének egyetemi docensét három évre nevezte ki rektorhelyettesnek a miniszter.- Negyedik éve oktatok a tanárképzőn. Először nagyon meglepő volt a kar, az egyetem nagysága. Az, hogy néhány lépés utón egész más világba csöppen az ember. Nem véletlen - bár ennek csak egyik oka a sokféleség -, hogy össz- eqyetemi ügyekben nem mindig tapasztalok összefogást. Rektorhelyettesként is elsősorban arra törekszem majd, hogy minél többen tudomásul vegyék: egy hajón utazunk és ha ezen a hajón egyetlen tartozék is hibás lesz, valamennyiünknek rosszabb lehet.- Aknai Tamás most a hajó gépházába került?- Nem. A parancsnoki hídra. Kétségtelen, hogy tevékenységem java része adminisztratív és „összekötő" kapocs jellegű, de önálló irányító feladataim is vannak.- Ebben a rövid bemutatkozó Írásban — tekintettel hármas irányitófeladatának fontosságára, nem is szólhatunk másról, csak ez irányú terveiről. Kezdjük az egyetem tudományos tevékenységével, bár két másik feladata, a külügyek és az egyetemi kiadványok sem ettől, sem egymástól nem választhatók el.- Két konkrét tervet említek csupán, annak ellenére, hogy sok mindenről szó van, de súlypontoznunk kell a feladatokat, forrósban van az egész. Mindenekelőtt tevékenyen támogatjuk egy regionális műszerközpont létrehozását Pécsett, természetesen más egyetemekkel együttműködve, elsősorban korszerű lézerspektroszkópiai berendezésekről lenne szó, de másfélékről is. Remény Szombaton este mutatta be a televízió az első magyar— jugoszláv tv-filmet, mely sokszorosan pécsi, baranyai vonatkozású, s melynek előkészületeiről, forgatásáról többször beszámoltunk. A filmet az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának szerbhorvót szerkesztősége és az Újvidéki Televízió készítette. írója Predrag Stepanovic, aki mohácsi szerb származású, Pécsett, a Pedagógiai Főiskolán szerzett diplomát, ma az ELTE oktatója, jeles műfordító és író, aki szerb nyelven publikálja prózai műveit. Prepo- lovljeni (Meqhasonlottak) című regényéből készítette forgató- könyvét, s abból egy pécsiekből, valamint újvidékiekből álló stáb az ötvenperces tv-jótékot. Talán nem kell külön hangsúlyozni, milyen jelképesek ezek az adatok a két ország közötti kapcsolat, a nálunk élő délszláv népcsoportok és az odaát élő magyarok szempontjából és mint jelképezi ez a koprodukció a Pécsi Körzeti Stúdió programját. Újabb kézszorítás ez a film. Ez az elég különös film, melynek első jelenetében ószláv szöveg fölé hajlik a főszereplő fiatalember, majd belefáradva a régi textus böngészésébe, az ablakhoz lép friss le- veqőt szívni — mire feltárul előtte a Széchenyi tér panorámája. Pécsett játszódik tehát a film, melynek szereplői végig szerbhorvátul beszélnek eqy- mással, lévén itt élő, itt végMeghasonlottak zett nemzetiségi értelmiségiek. (A filmet sajnos, az ígéretek ellenére sem látták el magyar nyelvű feliratokkal. Kár, mivel kultúrtörténeti dokumentumról van szó, ami nemcsak a szerbhorvátul értők számára kell hogy hozzáférhető legyen.) A főszereplő, Milorad (Tiho- mir Stanic) lakásán jönnek össze az egykori kollégák, barátok, három férfi és két nő. Néhány éve szereztek diplomát (a képen látható városban), tehát túl vannak mór az első próbatételeken. Az emberélet útjának felén állnak, amikor fel kell már mutatni az első eredményeket, és hozzá kell kezdeni a húszévesen tett ígéretek beváltásához. Predrag Stepanovic szereplői végigmeditálnak egy éjszakát, sorra mérlegre vetik eddigi életüket, és mind az öten könnyűnek találtatnak a tulajdon mércéik, egykori húszéves énjük normái szerint. A Bronislav Mitic által rendezett film sajnos, tovább gyengítette, ami a forgató- könyvben eleve gyenge volt. Az egyhangúság veszélyét rejti eleve magában az az alaphelyzet, hogy egyetlen éjszaka öt ember végiglapozza az elmúlt éveit. Rendkívül statikus volt ez a film, az a kamera is, mely ritkán és nem szívesen mozdult, újra meg újra ugyanabból a szögből mutatta a szereplőket. Ezzel kárt szenvedett Stepanovic sajátos, a mai beszélt nyelvet költőiséggel átszövő, elhallgatásokkal, sejtetésekkel széttöretett nyelvezete. A szereplők által kifejezett életérzés, a megha- sonlottság, mely legfőbb híradása volna a filmnek. E közös produkcióért — mely ismétlem, úgy lett volna teljes, ha a forgatókönyvet magyarra is lefordítják —, igen sokan dolgoztak a Pécsett élő délszláv nemzetiség köréből. Matoricz József, azaz Josip Matoric pécsi színészt említem először, aki emlékezetes játékkal keltette életre szerepét. Néqy jugoszláv vendéq- színész dolgozott a produkcióban, valamint a pécsi Szerbhorvót Amatőrszínpad tagjai. G. O. van arra, hogy a KGST rendszerébe is bekapcsolódhatunk ezzel, és a későbbiekben speciális műszerek helyi kifejlesztésének is egyre nagyobb lehetősége lesz. így önálló bevételhez is juthat az egyetem. A támogatások csökkenésével erre még nagyobb szüksége is lesz. Egyetlen példát az úgynevezett humán területről is hozok. Nagyszabású nemzetközi nyári egyetemet szervezünk, amely elsősorban Közép-Kelet-Európa legkülönbözőbb történelmi, művészeti vonatkozásaival foglalkozik.- Máris az egyetem külföldi kapcsolatainál tartunk .. .- Itt az organikus út lehetősége talán a legszimpatikusabb. Először is adva vannak a megfelelő szintű tudományos kutatások több területen. Az ezeket művelő kutatók személyes kapcsolatokat alakítanak ki, végül ez egyetemi szintűvé válik. Ennek van jövője akkor, ha tudomásul vesszük az egyenlőtlenségeket. Olyan egyetemekkel és főiskolákkal kell a kapcsolatokat ápolni, amelyekkel van miről beszélnünk. Közösek a kutatási területek, érdekeltek abban, hogy velünk menjenek az úton. Emellett feltétlen szorosabbra szeretnénk fűzni a szálakat a környező országok nagy egyetemeivel, például a zágrábival, a ljubljanaival, a krakkóival, a grazival.- Bizonyára az egyetem kiadványainak is nagy szerepet szánnak ebben a folyamatban.- Márcsak azért is, mert úgy vélem, ez egyetem jelenlegi kiadványainak legnagyobb baja, hogy „nem eladhatók", elsősorban azért, mert nem rendszeresek és nagyon ritkán idegen nyelvűek. Ha a nemzetközi „piacra" is be akarunk törni kiadványainkkal, akkor meg kell vizsgálnunk a tudományos nyilvánosságban való részvétel minőségi lehetőségeit a karokon. Törekednünk kell arra is, hogy bekapcsolódhassunk az egyetemi kiadványok nemzetközi cseréjébe.- Végezetül egy személyes jellegű kérdés. Úgy hallottam, Aknai Tamást szeretik a hallgatók. 20 éve végzett az ELTE-n. mások a mai egyetemisták?- Hogy szeretnek-e, nem tudom. Mindenesetre több hallgatóval vagyok szoros, baráti viszonyban. Másrészt úgy látom, tárgyi tudásuk most kisebb, viszont a közéletben böl- csebbek. Lendületesek és ambiciózusak, de sajnos, nem tudnak és sokszor nem is akarnak beszélni, beszélgetni. Egy- másiol sem. Bozsik László itepernyo elolt .
