Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-04 / 273. szám

/ Sérülten is példamutatóan Rocsót újra „behívták" Kézilabda Komlói efciyász—Nádudvar 20-20 (12-9)7 <omló, 200 néző. NB I. B férfiak. Komló: Schmidt — Székelyhídi (7), Soós (7), Bedecs, Tóth, Wágenbach (3), Juhász, Andrusits (2), Papp (1), Horváth, Keszthelyi. Aligha kaphatott volna könnyebb ellenfelet a Komló, a kiesés ellen harcoló nád­udvariak azonban hiába hibáz­tak rengeteget, a hazaiak raj tűk is túltettek. A közepesnél is gyengébb teljesítmény elég­nek látszott a győzelemhez a hajrá kezdetéig. Ekkor ledol­gozta hátrányát a vendégcsa­pat, s a végén a Bányásznak kellett küzdenie a döntetlenért. Hunor SE—Tolnai Vörös Lobogó 16-14 (5-7). NB II. nők. Legjobb dobók: Kőbőr (11), Mészáros (2), ill. Oblisz (13). Tenisz Nagy Zoltán, a Pécsi Spar­tacus 12 éves teniszezője Bu­dapesten, a tenisz szövetség rendezésében lebonyolított és a Pogány—Peregi Sportszerja­vító által sponzorált újonc korosztályú (1947—1975-ös szü­letésűek) Tízek Bajnokságán második helyezést ért el. Labdarúgó NB II. Kikapott a Szekszárd A labdarúgó NB II. hétvégi, 11. fordulója szombaton egy találkozóval megkezdődött. Diósgyőr-Szekszárd 3-0 (0-0) Diósgyőr, 2000 néző. V.: Mester I. Gólszerzők: Szemere, Len­gyel, Kölln. Szünet után szemre is tet­szetős támadójátékot nyújtott a hazai együttes, megérdemel­ten győzött jelentős különb­séggel. A DVTK ezzel a két pontjával a 4. helyre rukkolt előre, igaz, pozíciója a vasár­napi ,további kilenc mérkőzés eredményei után változhat. Fél év ufán ismét­A Varsóban lejátszott Len-i gyelország—Magyarország vá­logatott labdarúgómérkőzés után írták a magyar lapok: a pályára lépett magyar futbal­listák töretlen akarattal újra és újra felkeltek a padlóról. Sokan azt állították a magukat szakíróknak vallók közül, hogy utoljára Mezey György vezér­letével játszott ennyire szerve­zetten, koncepciózusán nem­zeti tizenegyünk. Az emlékezet persze mindig csalóka, ám az már tény, hogy a Legia-stadi- onban kilenc olyan labdarúgó játszott címeres mezünkben (Disztl P„ Sallai, Garaba, Pé­ter, Herédi, Détári, Bognár Gy., Mészáros és Fitos), akire Mezey György számított, akit a Mundialhoz vezető diadal- útón figyelembe vett, akinek értékelte a tudását. Kilencen tehát ott voltak, ám nyugod­tan ott lehetett volna a tize­dik is Róth Antal személyében, akire nemcsak azért eshetett volna Garami József megbízott szövetségi kapitány választá­sa, mert egy évvel előbb még ő is a pécsiek piros-fekete mezeit viselte, és nemcsak azért, mert Détári, Garaba, Mé­száros és Péter mellett ő is idegenlégiósként bizonyította tehetségét, de azért is, mivel játékintelligenciájával, tudásá­val, nem utolsósorban emberi kvalitásával sorolhatjuk az em­lítettek közé. Róth Antal azonban nem le­hetett a fiúk között. Rocsó, aki éppen a világbajnokságra történt felkészülés során vál­lalt egy bizonytalan kimenete­lű súlyos műtétet, most ismét harcképtelen volt, egy banális, saját játékosa által, edzésen elkövetett súlyos sérülése mi­att. Róth Antinak tehát sok­szorosan fájt, hogy sem a szerződtetett csapatában, a Feyenoordban, sem a magyar válogatottban nem segíthetett társain, s az már csak a vesszőfutás súlyosbítása volt, hogy hazai gyógyulása közben kénytelen volt végignézni anyaegyesülete csapatának, volt játékostársainak kínlódá­sait is. Azok kevesen, akik az elmúlt hónap folyamán kilátogattak a PMSC újmecsekaljai stadi­onjába, azok láthatták: Rocsó volt a legszorgalmasabb a pályán gyakorló labdarúgók között. Kocogó körei ugyan nem voltak olyan lendületesek és ritmusosak mint a többié, Rotterdamban lépcsőzései is tovább tartottak, ám az, hogy neki csak belül­ről diktálták az ütemet, minden összehasonlítást félretesz. — Egy hónapja kezdtem el az edzéseket — indította halk szavú monológját Rocsó. — Az igazat megvallva, az első na­pokban inkább bosszantó sán- tikálás lett a kocogásból, mint­sem futás, de most már tisztes­ségesen elboldogulok a körök­kel. — Mintha a lépcsőzés üte­mesebben menne ... — Az egyszerűbb és stati­kusabb mozgás. Akár kettős lábbal, akár féllábbal végzem. Szerencsére ma már tudom hajlítani a térdemet, így si­mább a futómozgásom. így vállalkozhattam arra, hogy já­tékvezetőként itt lehetek volt társaim között. Meg aztán el­gondolkodtam azon is, hogy esetleg síppal folytatom ... — Mindig is tudatos, fe­gyelmezett sportolónak ismer­tünk, összehasonlítva a többi­ek „bemelegítésével" feltűnt: sokkal keményebben, sokkal folyamatosabban gyötörted magadat! — Rotterdamban, de gon­dolom máshol is, senki nem ellenőrzi a bemelegítést. Mind annyian ismerjük magunkat, tudjuk a kvótánkat: mit igé­nyel izomzatúnk, a tüdőnk. Végül is a lazító jár rosszul. Ez nemcsak az edzésekre és a bemelegítésekre vonatkozik. Éppen ezért ha valami különb­séget említhetek az ottani és a hazai futball között, akkor azt, hogy ott mindent sokkal komolyabban vesznek, még a sérüléseket is... Ugyanis a biztosító is csak úgy fizet. — A sérülést említetted, ér­deklődtek-e állapotodról a Fe- yenoordnál? — Mondhatom, rendszeresen tájékozódtak. Olyannyira, hogy gyógyulásom utolsó szakaszá­ban már ott kell lennem a szemük előtt. Amilyen készsé­gesek voltak abban, hogy itt­hon végezzük el a műtétet, olyan következetesen követelik, hogy mozgásba, edzésbe, áll­va térjek vissza Hollandiába. Már pakolunk is a családdal, mivel október 9-én Rotterdam­ban kell jelentkeznem. Vagyis bő félév után ismét búcsút kell vennem Pécstől. Csapatom túljutott az UEFA Kupa első fordulóján, így remélhetően >— ha most ősszel nem is — ta­vasszal nemcsak a bajnoki találkozókon, hanem remélhe­tően majd a kupaküzdelmek­ben is a pályára léphetek. Kapu László újra a pályán. Előtte Eckert és Pillinger bűvöli a labdát. Vb-főpróba előtt a tornászok A nőknél újoncok is szerepelnek Rotterdamban Az elmúlt héten lebonyolí­tott négy válogatóverseny ta­pasztalatait összegezve Lukács József, a magyar női tornász­válogatott vezető edzője kije­lölte azt a csapatot, amely az október 18-án kezdődő rotter­dami világbajnokságon vesz részt. Ladányi Andrea (Pos­tás), Storczer Beáta (Bp. Spar­tacus), Csisztu Zsuzsa (Pos­tás) és Bartalfi Krisztina (Veszprém) helye már a ko­rábbi teljesítmények elismeré­seképpen biztos volt a vb- együttesben, hozzájuk most Miska Zsuzsa és Óvóry Eszter (mindkettő Bp. Honvéd), va­lamint Zsilinszki Tünde (Bé­késcsaba) csatlakozott. A fel­sorolt hét versenyző közül Bar­talfi, Miskó és Öváry most elő­ször került a világbajnokságon induló válogatottba. Rotter­damban a hét jelölt közül csak hat juthat szerephez, a tartalékot Lukács József a helyszínen jelöli ki. A női válogatott szerdán el­utazik Budapestről. Először ausztriai edzőtáborba, majd Ausztria—Csehszlová kia-Ma- gyarország hármas versenyen vesz részt, Rotterdamba vár­hatóan október 12-én érkezik meg. A női együttessel együtt ugyancsak szerdán utazik Ausztriába a Bordán Dezső vezette férfiválogatott. Csapa­tában az utolsó válogatók és ellenőrzők eredményei alapján két-két honvédes, illetve dó- zsás, egy-egy dunaújvárosi, il­letve spartacusos tornász ka­pott helyet. Tartalékként pe­dig Horváth Zsolt (Ferencvá­ros). Amennyiben nem törté­nik sérülés, úgy a magyar szí­neket Borkai Zsolt, Guczoghy György (Bp. Honvéd), Fajkusz Csaba, Kakuk József (Ú. Dó­zsa), Paprika Jenő (Dunaújvá­ros) és Pruma Tibor (Bp. Spar­tacus) képviseli. Biztonsági tartalékként a vb rajtjáig ké­szenlétben áll Tóth Balázs (Bp. Honvéd). Bordán Dezső szerette vol­na Rotterdamban szerepeltet­ni a honvédes Boda Lászlót is, aki a pontszerző verseny­nek negyedik helyezettje volt, ám elhúzódó betegsége miatt lemondani kényszerült a világ- bajnokságról. lN;iÍÍ^|iÍÍé:<IIIÍtiÍIÍÍIlÍiilll • SZÖUL: Folytatták a sportlövő Világ Kupa versenyt, amely egyben előolimpiai via­dal is. A légpisztolyos finálé­ban a szovjet Alekszander Me- lentyev 689,7 körrel új világ- csúcsott állított fel. A régit honfitársa, Igor Bazinszkij ér­te el 1986-ban, Suhlban, 688,6 körrel. Ugyanebben a szám­ban a magyar Papaniz Zoltán (684,8 kör) harmadik lett. * Szombaton az olimpiai pá­lyán megkezdődött a nemzet­közi kajak-kenu viadal, az elő­olimpiai verseny. Huszonnégy országból 154-en versengenek egymással. Csipes Ferenc és Fidel László világbajnok párhoz mél­tóan Szöulban is megnyerte a kajak kettesek 500 méteres versenyét (1:33.90 p). # PERUGIA: Négyezer fa­natikus szurkoló örömére a 30 éves olasz Gianfranco Rossi 12 menetben pontozással győ­zött a mexikói Lupe Aquino ellen és nagyváltósúlyban megszerezte a hivatásos ököl- vivó-világbajnoki cimet aWBC rangsorolás szerint. A világ­bajnok Acjuino volt az esé­lyesebb. Győzelmét Rossi pá­lyafutása legnagyobb diadalá­nak nevezte. Az olasz eddig csak Európa-bajnok volt, 43 mérkőzéséből a 41. győzel­met szereze. A 25 éves Aquino harmadik vereségét szenvedte el, mérlegén 31 győzelem és 1 döntetlen áll. A mérkőzésért Aquino 150 ezer dollárt ka­pott, Rossi pedig 45 ezret. Gianfranco Rossi a 15. olasz ökölvivó, aki hivatásos világ- bajnoki cimet nyert. • KOPPENHÁGA: A dán könnyűsúlyú, hivatásos ökölví­vó, Gert Bo Jacobsen folytatja győzelmi sorozatát. A 12 me- • netesre tervezett mérkőzés 4. menetében kiütéssel nyert az olasz Claudio Mitti ellen és 1986 januárjától már ötödik alkalommal védte meg Euró- pa-bajnoki címét. Jacobsen eddig 23 hivatásos mérkőzést vívott és valamennyit meg­nyerte. Nagy pénz, kis foci Már szinte természetes, hogy a magyar kupacsapa­tok csak nagy ritkán jutnak túl az európai kupák első fordulóján. Vegyük példaként az elmúlt három esztendőt. 1984 őszén a négy magyar részt vevő közül az első for­dulóban esett ki a Honvéd, a Siófok és a Rába. Egy év­vel később felcsillant valami, mert csak a Rába ETO és a Tatabánya búcsúzott az első fordulóban, de a második forduló után hasonló sorsra jutott a Honvéd és a Video­ton is. Az elmúlt év őszén csak a Rába ETO élte meg a második fordulót, a Hon­véd, a Vasas és a PMSC ép­pen hogy beköszönt a nem­zetközi mezőnynek, máris ki­esett. Most ugyanúgy jár­tunk, a négy magyar csapat közül mindössze a Honvéd vette sikerrel az első aka­dályt. Joggal vetődik fel a kér­dés, mi az oka annak, hogy a megméretésnél rendszerint könnyűnek találtatunk. Két­ségtelen, ma már nem tarto­zik a magyar labdarúgás a nemzetközi élvonalba, van­nak országok, melyek nem­csak elhagytak bennünket, hanem le is köröztek. Igyek­szünk, ugyan a hátrányt le­dolgozni, de jobbára csak egyhelyben topogunk. A legnagyobb gond válto­zatlanul a szemlélettel van. Gyenge teljesítményért is jól fizetünk, így aztán, amikor valóban meg kell küzdeni a sikerért, — mind pl. az eu­rópai kupákban — rendsze­rint alul maradunk. Nincse­nek hozzászokva csapataink az éles „csatákhoz". A mi bajnokságunkban ugyanis egy kis ügyességgel könnyen alaktíhatóak az eredmények. Beszélik, hogy az elmúlt bajnoki idényben az első he­lyezett nem egy alkalommal átadta győzelmi prémiumá­nak felét az ellenfélnek, hogy az ellenállás nélkül adja meg magát. A bajnoknak így is megérte, hiszen ha fejenként negyvenezerért játszottak egy meccset, még akkor is biz­tos volt a húszezer. Az ellen­fél pedig úgy gondolkozott, hogy így neki is biztos a húszezer, és ezért nem is kell mást tennie, mint veszí­tenie. A mostani bajnokságban is volt olyan mérkőzés, amely joggal háborította fel a köz­véleményt. A televízió is köz­vetítette a Haladás—Ferenc­város összecsapást és izgal­mában senki sem rágta le a körmét. A találkozót kö­vetően az MLSZ figyelmeztet­te a csapatokat, de az süket fülekre talált. Sőt, az érin­tett két klub vezetői még meg is sértődtek ezen, mond­ván, szerintük jó mérkőzés volt, és igenis kifizetik a jutalmakat a játékosoknak. A Haladás százötezer fo­rintot osztott szét labdarúgói között a csapnivaló döntet­lenért, míg a Ferencváros hatvanezret fizetett. Egy kis jóindulattal, a Ferencváros prémiumát még elfogadhatjuk, hiszen ide­genben és jobb pozícióban lévő csapattól szereztek pon­tot. A Haladást viszont nem, egyáltalán nem értem. A szombathelyiek ott vannak az élcsoportban és nekik a ki­eső zónában tanyázó csa­pat ellen, saját közönségük előtt, nem jutalmazandó tel­jesítmény a döntetlen. Még akkor sem, ha a Ferencvá­rosnak jól cseng még mindig a neve. Ez is jó példa a helytelen szemléletre. Miért kell tar­tani attól a csapattól, amely­nek egykor nagy sikerei vol­tak, de most nem játszik meghatározott szerepet a sportágban. A Haladás pe­dig évek óta megcsillant már valamit abból, hogy többre lenne hivatott. Novák Dezső például azt nyilatkozta a ta­lálkozó után, hogy sikernek tartja a pontrablást az FTC-től. Csak akkor változ­tatta meg nyilatkozatát, ami­kor az újságírók megmoso­lyogták. De amíg ilyen telje­sítményből is jól fehet élni, addig nincs min csodálkoz­ni. Egy-i ksz-kettö A 41. játékhét­re totótippjeinket Bogdán Ferenc pécsi lakos, az Irányi Dániel téri totózó törzstagja állította össze. A 41. HÉT TIPPJEI: 1. Frankfurt-Hamburg. Tipp: 1. 2. Karlsruhe-Bayern München. Tipp: 2. '3. 1. FC Köln-Mönchengiadbach. Tipp: 1, 2. 4. Bayreuth—Fortuna Köln. Tipp: 2. 5. St. Pauli—Darmstadt. Tipp: 1. 6. Stuttgarter Kickers-Freiburg. Tipp: x. 7. Cesena—Torino. Tipp: 2. 8. Juventus—Roma. Tipp: 1, 2. 9. Sampdoria-Milan. Tipp: 2. 10. Pisa—Como. Tipp: 1. 11. Barletta—Brescia. Tipp: x. 12. Taranto—Genoa. Tipp: 1, x. 13. Udinese-Bari. Tipp: 1, x. + 1 14. Blau-Weiss 90—Wattenscheid. Tipp: 1. rA HUNGAROHEMP MAGYAR KENDERIPARI TRÖSZT versenytárgyalást hirdet a 11. Pécsi Ipari Vásáron a Komarov Gimnázium és Szakközépiskola udvarán felállított kiállítási pavilon értékesítésére A pavilon mérete: 10x20 m (200 m2). Anyaga: fenyő és pozdorja bútorlap. Tetőzete: 8009/LT PVC-ponyva, citromsárga. Az építmény alkalmas: kiállítási pavilonként, raktározásra, vendéglátóipari létesítményként. A versenytárgyalás indulóára: 300 000 Ft. Helye: a létesítmény felállításának helyén, Pécs, Komarov Gimnázium és Szakközépiskola udvarán. Időpontja: 1987. október 9., 10 óra. Az építményt az intézmény gondnoka mutatja meg az érdeklődőknek. vasamapi 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom