Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-31 / 300. szám
1987. október 31., szombat Dunántúli napló 3 Magabiztosan, felelősen a lövőnkért A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én meghatározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikksorozatban kívánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat megadni, és az összefüggésekre rámutatni. A tanácsi intézmények zöme művelődési és egészség- ügyi intézmény, amelyeknek legfőbb feladata a lakosság ellátása. Naponta Baranyában 85 000 diák jár iskolába, 27 000 beteg keresi fel a tanácsi egészségügyi szolgálatot, és közel 23 000 munkahely várja az intézményi dolgozókat. A tanácsok a teljes működési költségvetésük 61 százalékát fordítják ezen intézmények fenntartására. A működési költségvetés tekintetében az elkövetkező néhány évben az eddigieknél nagyobb szűkösségre kell felkészülni, mert az áremelkedéseket a költségvetés nem fogja tudni teljes egészében kiegyenlíteni. Az esetleges kényszer- intézkedéseket azonban úgy kell megválasztani, hogy a lakosság ellátása a lehető legkisebb mértékben sérüljön, és úgy gondolkozni és dolgozni, hogy távlatilag az intézmény- rendszer mainál hatékonyabb működése valósulhasson meg. Mielőbb ki kell dolgozni az intézményi és a társadalmi reformfolyamatokkal való lépéstartás átfogó koncepcióját. A koncepció irányai és elemei már kirajzolódóban vannak, ennek szellemében jelölhetjük meg főbb feladatainkat. * Egyik ilyen feladatcsoport, hogy nagyobb szakmai és gazdasági önállóságot, valamint belső demokratizmust valósítsunk meg. Az intézmények hatékonysága önállóságuk nélkül mór nem növelhető. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az intézményeket magukra hagyjuk, és a felelősséget áthárítjuk. A hatékonyabb, jobb minőségű munkához feltételek kellenek, amiben a fenntartóknak a feladatuk megmarad. Hosszabb ideig szükség lesz a szakmai tanácsadásra és segítségre is. A lényeg az, hogy jövőben az állami és tanácsi iqazgotásnak az intézményi szférában is csak közvetett- módszerekkel, elvi, orientáló irányítási formákkal lehet dolgoznia. Az oktatási törvény szakmailag önálló iskolát deklarál, amelynek el nem vonható döntési hatásköre és jogai vannak. Az iskola nevelőtestülete dönt az iskola működési szabályzatáról, a helyi pedagógiai programról, a tanév rendjéről, a fakultációs irányokról. A pedagógus joga, hogy megválassza a tananyag egy részét (pl. alsó fokon 30 százalékát), valamint a pedagógiai módszereket és eljárásokat. A belső demokratizmus kiépítését szolgálja, hogy a legtöbb intézmény vezetőjét pályázati rendszer útján és meghatározott időre nevezik ki, mégpedig úgy, hogy előtte kikérik a munkatársai véleményét. Iskolaigazgató például csak a nevelőtestület legalább 51 százalékos, titkosan leadott igenlő szavazata esetén nevezhető ki. Az intézet vezetése mellett intézeti tanácsok szerveződnek, és az intézményi mechanizmusba a helyi társadalmi kontrollt is beépítik (pl. iskolatanács). Az önállóan gazdálkodó intézményeknél a gazdasági önállóság a korábbinál nagyobb, kevesebb a kötöttség, racionálisabban gazdálkodnak. Ugyanakkor a felülről előírt gazdasági integráció megfosztotta az intézmények jelentős részét a működési feltételek feletti rendelkezés jogától, sőt az intézményvezetők bérgazdálkodási és munkáltatói jogA tanácsi intézmények eredményesebb működésre törekszenek köre is formálissá vált. Baranyában ma az iskolai dolgozók 71 százaléka, az egészségügyben dolgozók 23 százaléka dolgozik gazdaságilag nem önálló' intézményben. Amennyiben a kis intézmé-' nyeknéí csak a gazdasági együttműködés célszerű, úgy azt az egyenrangú intézmények önálló társulása keretében kell megoldani. A pénzügyi alárendeltség állapotát teljesen ki kellene küszöbölni és biztosítani a szakmai szempontú gazdálkodást. * A másik feladatcsoport, nogy . lemondjunk az egység ás egyenlőség uniformizált értelmezéséről és az eredményességet nagyobb differenciáltsággal próbáljuk növelni. Nem lehet például a tanuló- ifjúságot homogén tömegnek tekinteni. Nem csupán az életkori sajátosságokat kell figyelembe venni,, hanem genetikai és társadalmi törvény- szerűségeket is. Illúzió, hogy ugyanazzal a tartalommal, ugyanolyan módszerekkel és ugyanannyi idő alatt egyformán lehet haladni. Bele kell törődni abba is, hogy ez nem csupán átmeneti jelenség. Mindig lesznek az átlagosnál lassabban, illetve gyorsabban fejlődő gyermekek. A differenciáltság azt jelenti, hogy olyan programot, munkaszervezeti formákat találjunk, amely átfogja a tanulók teljes körét (nemcsak a hátrányos helyzetűeket és nemcsak a kiemelkedő képességűeket), de figyelembe veszi az egyes tanulók konkrét lehetőségeit. Nagyon valószínű, hogy az oktatásszervezés merev formáit is oldani kell. Más idő és szervezeti megoldásokban is szükséges gondolkodni, mint a tanítási óra, vagy a napkö- közis iskola. Az iskolának el kell tudni szakadnia az uniformizált menettől és helyi tanterv és helyi nevelési program keretében kell adaptálni a központi tantervet és programot. Szinte pragmatikus módon minden faktort figyelembe véve saját munkaszervezeti (ormát és légkört kell kialakítani, mert a korábbi módon jnem tudunk megszabadulni eredménytelenségeinktől. Valószínű, hogy az intézményi rendszer maga is differenciáltabbá válik. A köz- művelődésben például a „felülről" kiépített intézményrendszert alulról építkező, a valóságos közösségekhez és tartalmakhoz igazodó, önigazgató, önfenntartó kezdeményezések élénkítik, vagy váltják fel. (Egyesületek, körök, klubok stb.) Az alapellátást nyújtó intézmények továbbra is térítésmentes ellátást fognak nyújtani, de kiépülnek mellettük olyanok is, amelyek térítés mellett nyújtanak speciális szolgáltatásokat. (Az eddigi kezdeményezésekből: ’ időskorúak gondozóháza, gyermekhotel, nyelviskola, gyógyturizmust szolgáló szanatórium, stb.) Végül az állami intézmények hegemóniája mellett a más fenntartású formák is nagyobb szerepet kapnak (önfenntartó közösségek, kulturális vállalkozások, magánoktatás, megán- orvoslás, magángondozás stb.). * Napjainkban sokszor megvitatott már az az összefüggés és kölcsönhatás, amely összekapcsolja a kultúrát és a gazdaságot. Aktuális lehet beszélnünk a kultúra gazdasági feladatokat segítő tevékenységéről. A szorongatott gazdasági helyzetben sem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez az összefüggés korántsem csak ilyen közvetlen. A kultúra nemcsak azért nélkülözhetetlen, mert nélküle az ember nem képes a tudományos és műszaki forradalom korában világszínvonalon termelni. A kultúra azért is szükséges, hogy fejlesszük, gazdagítsuk vele az ember személyiségét. Az igazi cél nem az anyagi javak fogyasztása, hanem az értelmes, tartalmas emberi élet. Igaz, hogy ebben elengedhetetlen az anyagi javak léte, de azért önmagában -ez mégsem elegendő. A kultúra- nemcsak a termelésen keresztül szolgálja az embert, hanem közvetlenül is. A kölcsönhatás még mélyebb rétegére utal, hogy ez az ember • a maga ilyen vagy olyan teljes személyiségével lesz jelen a termelésben. Figyelnünk kell a közművelődés és a művészeti mecenatúra intézményrendszerének részben szükséges, részben kényszerű változásaira. Az állami támogatás beszűkülése itt a legnagyobb mérvű, vigyáznunk kell, hogy nélkülözhetetlen társadalmi szerepük jóvátehetetlenül ne sérüljön. A csak direkt, praktikus igazodás buktatóira más vonatkozásban példa lehet az a közoktatási kudarcunk, amikor a szakmunkásképzésben a magasan specializált termelés állandóan változó, szinte napi igényeit akartuk követni. Jó tandíjat kellett fizetnünk, amíg rájöttünk, hogy az iskola csak konvertálható alapképzést hivatott nyújtani, amelyre az üzemben kell ráépülnie a specializált befejező képzésnek, illetve később szükséglet szerint az át- és továbbképzésnek. * A Minisztertanács munka- programjából idézem: ,,A kormány az egészségügyi ellátás területén fokozatosan olyan szervezeti, működési, érdekeltségi és finanszírozási rendszert alakít ki, amely lehetővé teszi az állami egészségügyi ellátás emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásainak hatékonyabb hasznosítását." A készülő reform első lépcsőjének tekinthetjük azt az egészségmegőrző programot, amelyet a kormány a lakosság egészségi állapota romlásának megállítására, illetve javítására hirdetett meg. Az egészségmegőrzés az egész világon az érdeklődés előterébe került. Az utóbbi évtizedekben a tudományos és technikai fejlődés és az új, nagyhatású gyógyszerek az egészségügyi költségeket robbanásszerűen megnövelték. A rohamosan növekvő költségekkel, sőt a lakosság egészségi állapota egyidejűleg romlik és a betegek egyre rosszabbul érzik magukat a hatalmassá növekedett, bürokratikus egészségügyi rendszerekben. A világegészségügy arra a felismerésre jutott, hogy a leghatékonyabb befektetés, a leghumánusabb és ugyanakkor a legcélravezetőbb módszer az egészségmegőrzés, az egészségfejlesztés. Befektetést igényel ugyan, de sokkal olcsóbb mint a kórházi ápolás vagy a bonyolult műtét. Egészség alatt azonban nem csupán a betegség hiányát értik, hanem a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapotát, amelynek olyan forrásai vannak, mint az értelmes munka, az egészséges életmód és pihenés, a helyes táplálkozás, a jó munkahelyi és családi közösség, a környezetvédelem. Az egészséget alkotó tényezők köre tehát széles, így az egészségmegőrző programot is csak széles körű társadalmi összefogással lehet megvalósítani. Olyan összefogással, amely feltételezi a különböző ágazatok spontán és szervezett együttműködését. A Baranya Megyei Tanács a legutóbbi ülésén megyei egészségmegőrző programot fogadott el és csatlakozásra hívta fel a megye társadalmát. A munka összehangolását a végrehajtó bizottság mellett megyei egészségvédelmi bizottság fogja ellátni és január 1- jével az egészségmegőrzés és egészségnevelés módszertani és továbbképző központjaként megyei egészségvédelmi intézet alakul. Az egészségi állapotunk romlásában kétséatelen sok objektív tényező játszik szerepet (környezetszennyezés, a modern élet ártalrriai, hajszoltság, magányosság stb.), de igen nagy mértékű gz egyén felelőssége is. Az egyes ember aktív közreműködése nélkül a helyzeten nem is lehet javítani. Saját egészségéért mindenki maga teheti a leqtöbbet. Az egészségmegőrzés koncepciójához az egészségügyi szolgálatok, intézmények szemléletét és működését az egészségügyi ellátás minden szintjén hozzá kell igazítani. A kulcsfontosságú terület mégis az alapellátás (körzeti orvos, gyermekorvos, üzemorvos, fogorvos, ápolónő, védőnő). Az újabb egészségügyi szemlélet általában igyekszik visszaállítani régi jogaiba az alapellátást, ahol a lakosság legszélesebb rétegeivel találkoznak, ahol a legnagyobb lehetőség van az egészségmegőrző magatartás formálására, az egészségvédelmi tevékenységre is. Szeretnénk az alapellátást Baranyában erre a munkára felkészíteni, fokozatosan megerősíteni. Például a védőnőt vissza lehetne adni régi családgondozói, egészségmegőrző hivatásának. Ma a közel 250 védőnő főként anya- és csecsemővédelemmel foglalkozik, de a népesedési apály következtében munkaidejük sok helyen nincs kellően hasznosítva. Hatékonyabbá tenné a munkát az is, ha megteremtődne a sokat emlegetett együttműködés a szociális hálózat és az egészségügyi alapellátás között. Az egészségügyi hálózatunk hatékonysága szempontjából elgondolkodtató adat, hogy amíg Magyarország a tízezer lakosra jutó orvosszámban a világ előkelő harmadik helyét foglalja el, az ápolói arányszámban az utolsó helyek egyikén van (pl.: Finnországban ötször annyi ápoló jut egy orvosra mint nálunk) és az ápolóknak a kívánatos 10 százalék helyett nálunk csak 1 százaléka rendelkezik főiskolai végzettséggel. * A reform kritika és program egyszerre. Az intézményekben is csatlakozni kell a társadalmi folyamathoz. A feladatot az teszi különösen nehézzé, hogy az intézményeknek olyan feladatokat kell felvállalniuk, amelyeket csak lényegesen jobb feltételrendszer közepette lehetne teljesíteni. A legfontosabb, hogy a nehéz évek ne bénítsanak bennünket és ne veszítsük el a cselekvés lehetőségeibe vetett bizalmunkat. Az „És mégis, mégis" elszántságával a legnehezebb helyzetekben is meg kell találnunk a megoldást a cselekvésre. Nemzeti történelmünk is erre tanít bennünket. A hitevesztett bénultság, a csodavárás nem vezet sehová. Jelen állapotunkból csak végiggondolt, határozott cselekvéssel juthatunk ki. Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács elnökhelyettese Kétezer kötvényes még idén telefonhoz jut Bővült a pécsi távbeszélőközpont A kitűzött határidő előtt fél évvel elkészült a pécsi távbeszélőközpont bővítése. A 248 rr.ililó forintos beruházás nemcsak a megyeszékhely korábbi kritikus telefonhelyzetét javítja, de lehetővé teszi, hogy az év végéig több mint kétezer új állomást is bekapcsoljanak. Jövőre újabb kétezer kötvényes otthonába vezetik be □ telefont, de a fennmaradó pár száz készülék is megszólal 1589. június 30-ig. A posta szakemberei a fejlesztésre kijelölt területen folyamatosan végzik a bekapcsolást, Uránvárosból kelet felé tartva az év végéig a város közepéig, a színház vonaláig jutnak. Tölösi Péter, a Pécsi Posta- igazgatóság távközlési igazgatóhelyettese elmondotta: a határidő előtti teljesítés a BHG, a hálózatépítő és az előszerelést végző szakemberek összehangolt munkájának köszönhető. A telefonközpont szerelése már augusztusban befejeződött, ezt követte a műszaki mérés-sorozat, majd az átadás-átvétel. A benti munkákkal párhuzamosan folyt a kábelek lefektetése, a légvezetékek építése. Az utóbbit nehezítette, hogy időnként a kedvezőtlen talaj- viszonyokkal és más nehézségekkel is meg kellett a beruházóknak küzdeniük. Az előszerelésen féfszáz műszerész dolgozott. Márciustól több ezer órát teljesítettek, főként szombat-vasárnap és az esti órákban keresték fel az előfizetőket. A központ bővítésével egy- időben korszerűsítették annak áramellátásót is. Október 26. és november 1-je között mintegy 1200-1300 új állomást kötettek be és több mint 600 telefonszám változott a városban. A 7000 vonalas bővítéssel a központ 97 százalékos terheltsége 78 százalékosra csökkent, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy csökken a sikertelen hívások száma, hamarabb jön a tárcsahang. A több ezer kötvénytulajdonoson kívül néhányon szociális juttatásként is telefonhoz juthatnak. A jogosultak köréről külön társadalmi bizottság dönt. A posta egy 5 százalékos keretet biztosít erre a célra, ám a kedvezményt csak ott tudják biztosítani, ahol a szükséges- telefonhálózat már kész, vagy megépíthető. A hálózat építése egyébként a központ bővítése után is folytatódik. Sőt, a pécsi telefonprogram sem ér véget a jelenlegivel, hiszen egy újabb főközpont létesítését is tervezik Lvov-Kertvárosban. F. D. A KSH Baranya Negyei Igazgatósága jelenti Kisszervezetek Baranyában Megnevezés Kisvállalatok , Já .15 wi;o « (T N « M Jl Vállalati gazdasági munka- közösségek Ipari és szolg áltató szöv. szakcsoportok Magán gazd asági munka- közösségek 1 1985 *) Számuk összesen 11 2 727 39 322 Ebből: ipari 10 2 407 25 111 építőipari az egyéb anyagi tevékenység; személyi és gaztevékenységet végzők 198 10 111 dasági szolgáltatás Összes tevékenysé gük net1 —1 100 3 70 tó árbevétele, millió Ft A tagok és alkalmazottak 398 b) 98 „3b> 372 57 440 1668C) száma összesen 1453 9960 1 I»»6 1 492 »1 Számuk összesen 12 4 991 45 415 Ebből: ipari 11 3 590 28 130 építőipari az egyéb anyagi tevékenység; személyi és gaztevékenységet végzők 1 235 13 157 dasági- szolgáltatás Összes tevékenysé gük net139 3 91 tó árbevétele, millió Ft A tagok és alkalmazottak 471 1482** 156 224b* 526 11 «94 C) 92 597 száma összesen a) október 31-én; b) éves átlagos létszám; c) december 31-én. 747 ’ 2063C) Távbeszélököipont szerelése a pécsi főpostán. Fotó: Proksza László
