Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-30 / 299. szám

1987. október 30., péntek

Dunántúlt napló

3

Magabiztosan, felelősei» a iaifönkert

A kistulajdon, a kisvállalkozás helye a szocialista gazdaságban

A politikai munka nehézségei és szépségei

Beszélgetés a villányi nagyközségi párttitkárral

A Baranya Megyei Párt- bizottság szeptember 24-én meghatározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikksorozatban kívánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat megadni és az összefüggésekre rámutatni.

A szocialista társadalmak ideológiai felépítménye és az ideológia védelme alatt álló termelési viszonyok évtizedek óta mozdulatlanok voltak. Többek között ennek is jelentős szerepe van abban, hogy a hatékonysági versenyben a fejlett tőkés országoktól való lemaradásunk nő. Társadalmunk megújulási készségének, többek között a kormányprogram sikerének is az ideológiai beidegződésekkel való szakítani tudás szinte leltétele.

Bizonytalanság

A tulajdonviszonyoknak bármilyen vonatkozású megközelítését magasfeszültségű ideológiai töltés jellemezte. így a kisárutermelés és a kisvállalkozások újjáélesztését az elmúlt évtizedekben kiélezett ideológiai viták és olykor kemény korlátozások kísérték. A fokozatosan és szükségszerűen erősödő magánszektor jelensége élesen ütközik a totális társadalmi (állami) tulajdon elsődlegességén nyugvó hagyományos, idealizált szocializmusképpel.

A magántulajdonon alapuló gazdasági szektor helyének és jövőjének elméleti tisztázatlansága az oka annak a bizonytalanságnak, amivel a gazdaságpolitika és főként annak gyakorlati végrehajtása ezt a szektort kezelte. Az iDarban és a kereskedelemben 1950-re „sikerült" a magánvállalatokkal együtt a kisipart is teljesen felszámolni. Ezt 1953-ban a kis- árutermelői tevékenység ösztönzése, majd néhány év múlva visszaszorítása, az 1960-as években úiabb ösztönzés, majd a 70-es években úiabb visz- szafoaás követte. Most a kibontakozás programjában ismét jelentős szerepet szánunk a magántulajdonos szektornak. Ezekutón szinte természetes, hogy a kistermelők, kisvállalkozók a hosszú történelmi tapasztalatok alaoján és a jelenlegi kétértelmű — szavakban és egyes dokumentumokban ösztönzést és biztonságot Ígérő, de ugyanakkor bürokratikus akadályokat és különadót kiszabó - végrehajtást látva bizalmatlanul figyelik a kormányprogramot. Ezért a meglévők termelőtevékenységüket hosszú távra szóló beruházásokkal óvakodnak megalapozni, s felfuttatni. Számuk is alig györapszik, sőt a kisiparosoké csökken.

A kisvállalkozók beruházási kockázata a szocializmusban sajátos politikai s nem tipikusan gazdasági kockázat. „Több esélyem van annak előrebecslésére, hogy három év múlva milyen lesz a tavaszi női divat, mint abban, hogy három év múlva hogyan fogja kezelni államunk a kis magántulajdont és milyen adópolitikát alkalmaz velünk szemben" — mondotta egy meginterjúvolt kiskereskedő. Az előbbi kockázati tényezőnek a felismerésére, de főleg kivédésére a magánvállalkozók sem információkkal, sem lehetőségekkel nem rendelkeznek. így a lakossági megtakarítások a termelő beruházások felé továbbra is gyéren áramlanak. Nem a modern technikával felszerelt kisműhe- lyek és gazdaságok számát, hanem a luxusnyaralók és a luxuskripták számát gyarapítják.

Csak hiányt pótol?

Mit tehet e téren az elméleti közgazdaságtan? Először is bizonyítja,, hogy nem tartható

ma már a kisárutermelés és kisvállalkozás létezésének és lejldőésének az az indokolása, hogy hiányt pótol, vagyis hogy a nagyüzemi szocialista gazdaság által el nem látott területeket, ki nem elégített szükségleteket van hivatva ellátni. Ez az indoklás mindenképpen tartalmazza létezésének időleges- ségét — majdhogynem ideiglenességét.

A kismagántulajdon létezésének ilyen indoklását csak akkor lehetne elfogadni, ha a szocialista gazdaság továbbra sem tekintené elemi fejlődési leltételének a hatékonyság és a költségérzékenység elvének gyakorlati biztosítását.

A nálunknál jóval fejlettebb technikai szinten álló társadalmak szükségletei, a termelő fogyasztás és személyes fogyasztás bonyolult struktúrája a termelőerők fejlődésének legmagasabb fokán is számos területen megőrizte a kisüzemi termelést; a kisárutermelő tulajdont. Több ezer, sőt több tízezer munkást foglalkoztató mammutüzemek körül a 100 munkásnál kevesebbet foqlal- koztató, gyakran néhány alkalmazottal dolgozó kisvállalkozások, az ún. bolygóvóllalatok százai termelnek nagyüzemi megrendelésre. Számuk az utóbbi évtizedben különösen az USA és Japán iparában ie- lentősen növekedett. Olyan kiélezett piaci versenyben, ahol néhány százalékos költségmegtakarításon áll vagy bukik egy vállalat léte, gondos számítások és tapasztalatok bizonyítják, hogy a nagyüzem szervezetében bizonyos résztevékenységek kevésbé gazdaságosan szervezhetők. mint kisüzemi, kisvállalkozói szervezetben. Ez a néhánv százalékos költségelőny biztositia a kisvállalkozások létét. sőt gyaraoitja számukat. ÍNálunk egyelőre ilven megfontolások nem iótszanok szerepet, mert létüket az abszolút hiánv «aav valóméi« részterület elláttatlansáaa indokolja.)

A modern termelés és fogyasztás más területei szintén stabilizálják létét.

Ilyen elsősorban a kiskereskedelem. Az utóbbi évtizedekben a fejlett tőkés országokban a szupermarketek mellett az önálló kiskereskedők száma jelentősen növekszik. Egyrészt a lakókörzetekhez kapcsolódó kis „mindenes" boltok száma, másrészt a specializált szakboltok és különlegesen drága műszaki cikkeket és fogyasztási cikkeket forgalmazó magánüzletek száma növekszik, mert itt a fogyasztók a becsületes kiskereskedővel létesítendő személyes kapcsolatot részesítik előnyben.

A szolgáltatások területén is gyarapszik a kisvállalkozók száma. A kis gazdasági egységek a vendéglátásban, a szállodaiparban, a turizmushoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások területén életképesebbek, mint a nagyüzemi szervezet, mivel a szolgáltatások iránti igények individualizáltak és nem uniformizálhatok. így a nagyobb alkalmazkodási képességgel és rugalmassággal rendelkező kisvállalatok stabilizálták helyüket.

Végül az agrárgazdasági szakirodalomban általános az az álláspont, hogy az optimális üzemnagyság csak meghatározott kultúrákra értelmezhető. így számos termelési ágban ez nem haladja meg a családi farm méreteit. A magyar mezőgazdaság tapasztalatai is egyértelműen azt igazolják, hogy bizonyos fajta nö- zénykultúrák, bogyós gyümölcsök termelése, zöldségtermelés, bor-, szőlő- és gyümölcs- termelés számára hatékonyabb.

gazdaságosabb kereteket nyújtanak a háztáji gazdaságok, vagy termelőszövetkezeti szakcsoportok által összefogott, lényegében kisárutermelő parasztgazdaságok, mint a nagyüzem. Az évtizedek óta veszteséges, rossz adottságú, dotációból élő szövetkezetek gazdaságossá tételének az útját is ebben az irányban keresi az agrárgazdasági szakirodalom.

Tapasztalható, hogy a kisüzemi termelés a társadalmitörténelmi termelőfolyamatok legszívósabb, legmakacsabb jelensége. Megjelent az antik görög és római társadalomban, megerősödött a germán formáció céhszervezeteiben, de a mai fejlett termelőkkel rendelkező társadalmakban is tartósan fennmaradó hatékony tulajdonforma. A legmodernebb termelőfolyamatban is nyílnak számára olyan rések, ahol a termelés nagyüzemi formái nem képesek fölényüket dokumentálni.

A kisüzemek, kisvállalkozások létezésének és jövőjének megítélésénél egyetlen helyes társadalmi és politikai szempont lehet: hogy a termelés szervezetének a nagyüzeminél hatékonyabb formáit produkálni tudó kisüzem léte szükség- szerű a szocialista társadalomban is. A költségelemzések és az éles piaci verseny pedig, mint látható, nemcsak stabilizálja, hanem gyarapítja a kistermelés és a kisvállalkozások számát az éles piaci verseny- sziutációban működő iparban.

A kapitalizmust szüli?

A modern nagyipari termelés szervezete persze egyre kevesebb lehetőséget biztosít arra, hogy a kisárutermelő felemelkedve egy tőkés országban és nagytőkéssé váljon, vagyis, hogy a kisárutermelés ma már nem szülheti napról napra a kapitalizmust, mint annak idején a kapitalizmus első korszakában. A modern termelés fejlődésének bonyolult struktúrája ugyanakkor azzal a meglepetéssel szolgál, hogy a kapitalizmus napról napra szüli a kisárutermelést létrehozó feltételeket. Természetes, hogy ez a termelésnek mindig csak a költségek csökkentésével és a választék bővítésével meghatározott keskeny sávjára korlátozódik.

„A kisárutermelés napról napra szüli a kapitalizmust, és amíg fel nem számoltatik, nem dől el a ki kit győz le kérdése" — hallottuk évtizedeken keresztül a kisárutermelés felszámolásának hagyományos ideológiai alaptételét. A szocialista társadalmak elmúlt évtizedei ugyanakkor egyértelműen bizonyítják, hogy a társadalmi konfliktusok a társadalmi válság előidézésében, a kapitalizmus restaurációjának felidézésében nem a kistulaj- donnak, nem pl. a lengyel kisparaszti gazdaságnak volt a meghatározó szerepe, hanem inkább a nagyüzemi termelés nem kellő hatékonyságának, az importált modern technikát és technológiát nem létrehozni, hanem kellő hatékonysáqqal még alkalmazni sem tudó állami szektornak, az életszínvonal nem elégséqes növekedésének stb. Jellemző, hogy a politikai ellenzéket sem a kisárutermelő lengyel parasztság, hanem a szocialista nagyüzemek munkásosztálya képezte. Egyébként is a kisárutermelés és kisvállalkozás objektív paraméterek által meghatározott súlyát és

méreteit tekintve is csak kiegészítő szektor lehet a nagyüzemi szocialista gazdaságban.

É

* •• rr • a

s a jovoje?

A kisárutermelésnek és a kisvállalkozásnak, mint láttuk, □ legmodernebb ipari struktúrában is helyet biztosít az a körülmény, hogy költségei több területen alacsonyabbak a nagyüzemi termelésnél. A szocialista országokban ma még nem ez a pár százalékos költségelőny, vagy a fogyasztók differenciált ízlésének kielégítése indokolja a kisvállalkozásnak és kisárutermelésnek a reneszánszát, hanem legtöbb esetben az abszolút hiány.

Valószínű, hogy a szocialista nagyüzemek költségversenyének kibontakozása, a piaci orientáció erősödése néhány nyilvánvalóan nagyüzemi termelésnek szánt területet elhódít a ma létező kisárutermelés- től. Abnormális jelensége például a szocialista gazdaságnak, hoqv bizonyos gép. és gépkocsialkatrészek termelését a kisiparra kénytelen bízni. Ebből az abszolút hiányból fakad az is. hogy a kisárutermelők és kisvállalkozók nincsenek éles versenvhelyzetben Magyarorszá- qon. Valószínű, hogy versenyhelyzetet teremt majd számukra a nagyüzemek hatékonyabb működésre való törekvése, továbbá, hogy ha a kisvállalkozók száma megnő, egymás számára is konkurenciát fognak jelenteni. Azt hiszem, hogy ma Magyarországon virágzó néhány „hiánypótló" kisipari, kisvállalkozói tevékenység, mondjuk osztrák környezetbe áthelyezve, egyáltalán nem tűnne annyira stabilnak és jövedelmezőnek.

A kisárutermelés és a kisvállalkozás adminisztratív korlátozása nem közelit, hanem távolit attól a céltól, amit majd a nagyvállalatok valóságos piaci versenye, illetve a kisvállalkozások egymásközti versenye garantálhat.

Egyrészt remélhető, hogy a szocialista nagyüzemek költségversenye megnyit új sávokat, ahol a kisvállalkozás alacsonyabb költséggel, rugalmasabb szállítással megkapaszkodhat. Másrészt megszünteti az abszolút hiányra épülő, versenyhelyzet nélküli, csak adminisztratív korlátozással kezelhető monopolsávokat. Továbbá, a szocialista országok fogyasztási struktúrája, remélhetően, hosszú távon növeli a szabadidő eltöltésével, a turizmussal kapcsolatos, a jobb minőségű kézműipari vagy iparművészeti cikkek iránti keresletet. így a kisüzemi termelőszektorral szembeni igény társadalmi méretekben is növekszik, stabilizálódik. Szerepe tehát nem időleges, hiánypótló, mert a hatékonyság orientált gazdaságban a társadalmi szükségletek körében funkciója egyre stabilizálódik.

A tulajdon és a termelés struktúrája között meglévő ösz- szefüagésként vannak és mindig lesznek a társadalomban nagyüzemileg nem, vagy hatékonyan nem szervezhető, csak egyéni használatra szánt termelőeszközökkel végezhető termelő tevékenységek. Ezért a kistulajdon nem vadhajtása, nem mostoha gyermeke, hanem a szocialista tulajdonviszonyok szerves része, édes gyermeke. Tudatunkból ezért száműzni kéne azt a bűntudatot és zavart- ságot, amit a steril, homogén állami tulajdon eszméjén nevelkedett szocializmuskép táplál a kisvállalkozással szemben.

Dr. Zinhober Ferenc

tanszékvezető egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok kandidátusa

A munka mássága vonzott, ezért is vállaltam ezt a megbízatást egy évvel ezelőtt. Szerettem volna megismerni ennek a szépségét és nehézségeit — és ez azóta már többé-kevés- bé sikerült is.

Vörös Róbert, a villányi nagyközségi pártbizottsáq titkára mondta ezt beszélgetésünk elején. Harmincéves. Ez tehát azt jelenti, hogy tavaly szeptemberben meglehetősen fiatalon választották ebbe a funkcióba. A siklósi termelő- szövetkezet takarmánykeverő üzemének vezetője volt, s emellett ott KISZ-titkár. 1984 óta a KISZ KB tagja, 1985 óta pedig tanácstag Siklóson. Ma is Siklóson lakik, onnan jár Villányba dolqozni. Szakképzettsége szőlő- és gyümölcs- termesztő, a szakvizsgát a gimnáziumi érettségi után tette le.

— ön fiatal, s nem is Villányban él. Sikerült-e elfogadtatnia magát?- Beilleszkedésem még mindig tart, s egészen addig, úgy hiszem, amíg mindenki meg nem ismer és el nem ismeri a munkámat. Egy év nem túl nagy idő. Én mindenesetre igyekszem minél több rendezvényen részt venni. Itt jegyezném meg, hogy a nagyközségi pártbizottsághoz Villány, Ma- gyarbóly és azok társközségei tartoznak. Ez 261 párttagot jelent, de ebbe nincsenek beleTévések tartották megszállva az elmúlt héten a Nagy Lajos Gimnáziumot, az iskola fennállásának háromszázadik évfordulója alkalmából készítenek műsort. Négy napon keresztül készültek a felvételek, ezekből kerül majd ki az az egyórás műsor, amit november 12-én, csütörtökön láthatunk 18 órai kezdettel.- Hosszú előkészületek után kezdtünk a felvételek készítéséhez - mondja dr. Jóslay György, az adás rendezője. — Beszélgettünk a tanárokkal, azután a megadott és általunk felkutatott anyagot kellett előkészíteni a Megyei Levéltárban, Budapesten a Pedagógiai Intézetben, különböző múzeumokban. Felvételre kellett előkészítenünk a felhasználandó képeket, könyveket és még sok más dokumentumot. Szerencsére egy nagyon lelkes gárda verbuválódott össze, s mi velük együtt megpróbáltunk beilleszkedni ebbe a légkörbe, ami azt hiszen igen jól sikerült.

A műsor szerkesztőriportere Pánics György:

számítva azok, akik innen máshová járnak dolgozni.- Az itt lakók, s ezen belül főleg a fiatalok mennyire vesznek részt a közéletben?- Gyakran mondják, hogy mindenki csak a saját érdekeit nézi, minden más iránt közömbösek az emberek. Ez azért nem igaz. Igaz az, hogy a fiataloknak legéslegelőször az olyan fontos dolgokat kell megoldaniuk, mint a pályakezdés, beilleszkedés, lakás-, családalapítás, tehát az önálló egzisztencia megteremtése. S mindehhez nagyon sokat kell dolgozniuk, szabadidejük erősen lecsökkent. S még így sem vonja ki magát mindenki a közéleti tevékenység alól. Biztosra veszem, hogy több olyan fiatal van, akik szívesen bekapcsolódnának valamilyen közösségi munkába, de hát a fölsorolt okok miatt egyelőre nincs rá ideiük.- Ennek a munkának a nehézségeit és a szépségét említette, azokat szerette volna megismerni. Ma mit tart egyiknek, s mit a másiknak?- Szépsége és nehézsége ugyanaz. Mindkettő a nagy felkészültséget igénylő politikai meggyőző munkából fakad. Most a gazdasági-társadalmi kibontakozás elősegítése, o kételyek eloszlatása a legfontosabb feladat.

D. Cs.- Számomra különösen érdekes volt a feladat. Én is itt tanultam 1962 és 1966 között. A beszélgetések során kikristályosodott az, hogy mi a gimnázium értelme és feladata a mai magyar társadalomban. Mindenféle régi rossz beidegződés ellenére nem kell tagadni, hogy tehetséges diákokból okos, hasznos embereket akarnak nevelni. És ha ezt nem is nevezzük elitképzésnek, azért egy olyan iskolában, ahol a végzettek több mint 90 százaléka tovább tanul és diplomát szerez, ez kitűzött és elérhető cél lehet. Nem kellett egymást győzködnünk, hogy erről beszéljünk.

A műsorban megszólalnak majd az iskola egykori és mai tanárai és diákjai közül sokan, például dr. Kelenli Elemér, Piti Zoltán, Rajczi Péter. Láthatjuk majd a művészeti és sportköröket, betekintést nyerhetünk az iskola életébe is, és abba, hogyan készül a patinás intézmény szép jubileumának megünneplésére.

Kert Attila

Háromszáz éves jubileum

T évéműsor a Nagy Lajosról