Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-28 / 297. szám
1987. október 28., szerda Dunántúli napló 3 Táncegyüttes Sátorhelyen Hosszú távon gondolkodik a bólyi kombinát A kulturális tudósítónak — hivatásánál fogva — időnként alkalma van egy-egy művészeti együttes külföldi útját végigkísérni. Ám egy amatőr együttessel kapcsolatban nem csupán az az érdekes, ami a színpadon történik . . . Néhány hete a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát sátorhelyi táncosai vendégszerepeitek Csehszlovákiában. Megnyerőén fegyelmezett, barátságos fiatalok, üdítő élmény volt az autóbuszutazás, a csoport higgadt - azt kell mondanom - falusiason józan viselkedése a szépséges Morvaországban. Nem akármilyen vállalkozás a sátorhelyieké. A néhány éve községi rangra emelkedett településnek szinte valamennyi fia-leánya az együttesben táncol. A négy esztendő elég volt arra, hogy összekovácsolódja- nak, s ha voltak is hullámvölgyek a társulat életében, mindig szívtak magukba annyi levegőt, hogy kikapaszkodjanak. A sátorhelyi példa több szempontból is mutatós. Egyrészt választ ad a kor művelődési kérdései közül az egyik legnehezebbre: ki tartsa fönn az amatőr művészeti mozgalmat? Itt a mintaszerűen gazdálkodó kombinát tartja lenn, mert vezetői belátták, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, és semmivel sem fog többet termelni a nagyüzem, ha részvétlenül nézi a kulturális területek kiüresedését. Fölkarolták hát a táncegyüttest, amelynek vezetője — Geishauer lózsef, maga is a kombinát dolgozója - nem tud olyat kérni a „vezértől", amit ne teljesítene a táncosok érdekében. A ruhatár, az utaztatás, a szakmai tanácsadás költségét, a cserekapcsolatok lebonyolításának nem kis kiadásait vállalja magára a nagyüzem. De másra is példát mutat Sátorhely. Az ittenieknek volt erejük szakemberhez fordulni, amikor látták, hogy a maguk dilettantizmusával nem boldogulnak. Fölkérték Molnár Jánost, a megye egyik legjobb néptáncpedagógusát a szakmai tanácsadásra. Az eredmény önmagáért beszél. Bővült a repertoár, tisztább lett a táncanyag, „fazont" kapott az együttes. Megtehették volna, hogy rálegyintenek: „Mindegy, csak ugráljanak valamit!" De ahogy tudják a bólyiak, hogy szakember kell a növénytermesztéshez, tudják azt is, hogy a tánchoz sem érthet mindenki. Szakma az is, szabályokkal, törvényszerűségekkel. Ritka, sajnos, túlontúl ritka ez a bölcsesség a fenntartók körében. Mondhatnánk persze, könnyű a bólyiaknak. Ott jut pénz még a kultúrára is. Most ne fiitassuk, honnan jut. (Az eredményeik nyilvánvalóak.) Sokkal inkább az lehetne kérdéses, máshol miért nem jutott, ahol pedig volna pénz a vállalati kasszában. A bólyiak fontosnak tartották, hogy létrehozzanak és fenntartsanak egy olyan amatőr együttest, amelyben a saját dolgozóik vagy azok gyermekei táncolnak, muzsikáinak. A gazdasági kötődést így kulturális kötődéssel egészítették ki, s ez hosszabb távú gondolkodásra utal. Mert bizonyára itt is volna más helye annak a négyszázezer forintnak, amibe eddig ez a csapat került. Gépeket lehetne belőle vásárolni, esetleg csirketápot vagy hasznos szerszámokat. Itt művelődési célokra költötték el. Talán nem bizonyulok rossz jósnak, ha azt mondom: megtérül a befektetés. Erkölcsileg máris felbecsülhetetlen a .hatása, gazdaságilag pedig visz- szajönnek a pénzek kamatostul, ha ez a csapat még többet utazik, s messzebb vidékekre is elviszi a kombinát nevét, emblémáját, jó hírét. önelégültségre semmi ok, van még mit tanulni Sátorhelyen. De egyszerű szimpatizánsként szeretném megnyugtatni a bólyi „vezért" és tanácsadóit: a sátorhelyi együttes megérdemli a figyelmet, a támogatást. Havasi János Az első külföldi szereplés. Lutonia, Csehország. Fotó: Geishauer József elő« Makovecz Világunk gyűlölettől sistereg, Makovecz Imre építész pedig a szeretetről beszél. Arról, hogy végtére csak a szeretettel közelíthetünk világunkhoz, miután ez a század már megmutatta, hogy a gyűlölet mit terem. Az építő építeni akar. S tudván tudja, hogy ehhez szilárd alapok kellenek. Makovecz Imre építész ezért meg meri kockáztatni azt a hazánkban egészen forradalmi megállapítást, hogy Magyar- országon a magyar építészeti hagyományokból kell meríteni. És mondjuk, nem az alpesiekből. Makovecz viták és „betartások” kereszttüzében álló, tanítványoktól s a világtól tisztelt és irigyeitől utált alakja állt a múlt héten Osskó Judit portréműsorának középpontjában. Talán ugyanezen a napon hallhattam S. Hegedűs Lászlót, a hazai város- és községvédő egyesületek elnökét arról beszélni Pécsett, a baranyai egyesületek vezetői előtt, hogy szerte Európában a környezetvédelemmel azonos hangsúlyt kap a politika homlokterében a települési környezet védelme. Az egyesületek szövetsége rövidesen ösz- szehivja a magyar építészeket, hogy elbeszélgessen velük arról, mi történt az elmúlt évtizedekben a magyar falvak, városok képével . . . Ugye, tudjuk, hogy mi. A pécsi születésű Bauhaus- tag, Breuer Marcel 1967-ben „meglátogatta hazánkat, s látva a sok épitészeti szörnyűséget, megdöbbent és elkeseredett, mi lett az ő hittel fűtött forradamukból: a sivatagi sivár ház meg az üresen fityegő eszme. Megdöbbenünk és meghökkenünk. Vajon lesz-e emberi, korszerű építészetünk, ha a megújító törekvéseket nem becsüljük, nem segítjük, sőt röhej tárgyává alacsonyítjuk" — írta költőnk, Nagy László az Élet és Irodalom vitájában a paksi tulipános házakról 1975-ben, Major Mátéval polemizálva. És mennyi minden történt Breuer Marcel húsz évvel ezelőtti elborzadása, Nagy László tizenkét évvel ezelőtti figyelmeztetése óta. Debrecen nagytemplomára, ősi kollégiumára, történelmünk emlékhelyeire otromba kockaházak merednek, Veszprémet, a királynék városát panelgyűrű fojtogatja ... szétdúlva fal- vaink képe... Jómagam az építtető, tata- roztató, karbantartani óhajtó polgár teljes kiszolgáltatottságát ismerem s tanúsíthatom, melyben szinte a legutóbbi évekig megszívlelésre méltó szaktanácsot, tisztességes tervet és a TÜZÉP-eken beszerezhető anyagot sem remélhetett. Szakmáját még értő és tisztességgel el is látó mesterembert is csak mutatóba ... De beismerem, hogy ez a katasztrofális magárahagyatott- ság valamelyest mérséklődött, ha nincs is még európai színvonalon. Mindez eszembe jutott Makovecz figyelemre és vitára méltó monológjai közepette. És az, hogy vajon messze északon, zordabb éghajlat alatt, nem több hagyománnyal és mesterségbeli tudással miért tudtak finn testvéreink a finn néphez és tájhoz illő, méltó házakat, otthonokat, középületeket emelni. Világraszóló külsővel és minőségben házakat s tárgyakat alkotni. Tudták bizonyára, amit Makovecz is tud, hogy valaminek belül, tudatunkban és szívünkben kell átalakulnia, ha valóban méltó arculatot akarunk adni hazánknak, otthonunknak — és ugye, ez már nem csupán építészet? G. O. Magabiztosan, felelősen a jövőnkért Hövekvő vezetői követelmények A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én meghatározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósitásában. A Dunántúli Napló cikksorozatban kívánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat megadni és az összefüggésekre rámutatni. „Feladatunknak tekintjük, hogy határozottabban érvényesítsük a vezetői követelményeket" - olvastuk az idézett határozatban. A megnövekedett vezetői követelmények kulcs- tényezőként működnek a stabilizáció és a kibontakozás egész folyamatában. A vezetési-irányítási kultúra folyamatos és tudatos javítása, a korábbi beidegződések feloldása, az embert, mint meghatározó termelőerőt hozzáértően befolyá- soló-ösztönző vezetői szemlélet meghonosítása és terjesztése halaszthatatlan mindennapi feladat. Sajátos szakma A vezetői követelmények egységes rendszert alkotnak és általános érvényűek. Ugyanakkor az irányítás-vezetés különböző területein, szintjein e követelményeket eltérően, a területnek és szintnek megfelelő konkrétsággal igényli a társadalom. Mit várunk a jó vezetőtől? A jó vezető kialakult, előrevivő karakter, aki eredményesen formálja környezete minőségét, tevékenységében a vezetésszakma jellemző elemei, a társadalmi, műszaki, termelési és vezetői kultúra motívumai harmóniát képeznek. Kez- deményezően és felelősséggel éli meg a vezetés élményét. Világos vezetői filozófiára alapozza a szervezeti stratégiát, amely a környezeti kihívásokhoz aktív alkalmazkodásra készít fel, s egyúttal megőrzi a stabilitást, felelősséggel kockáztat, dinamikus fejlődést biztosít, megteremti ennek műszaki-technológiai bázisát és mindezekhez folyamatosan fejleszti a személyi feltételeket. Koncepciója világos, az érintett közösség közreműködésével alakul, indokolt esetben módosítható a szervezet érvényesülése érdekében. A vezetőnek különleges státusa van a társadalomban és a munkahelyen egyaránt. Az állampolgári jogok és kötelességek éppen úgy érvényesek rá, mint bárki másra. Csakhogy a vezetői etika sokkal szigorúbb: világnézeti, közéleti, szakmai és magánéleti erkölcsi normák együttese. A környezet minden szinten elvárja a vezetőtől az erkölcsi példamutatást, a szavak és tettek egységét. A vezető politikai-erkölcsi alkalmasságának része, hogy felelősséggel vesz részt a közéletben, munkájával segíti a közélet tisztaságát. Jó, ha családjára is jellemző a közösség iránti nyitottság. Nyitott és fogadókész a társadalmi feladatok vállalásában, azokat példamutatóan és igényesen teljesíti. Számára a munkahelyi demokratikus fórumok nélkülözhetetlen segítőtársat jelentenek, működtetésükkel nem feladatot, kötelességet teljesít, hanem szükségesnek tartja tevékenységüket. A szaketikai alkalmasságot csak a konkrét vezető-tisztség alapján lehet megítélni: az ágazatnak megfelelő végzettséget, ismeretszintet, tapasztalatot jelent, amely szintén állandó karbantartást, továbbfejlesztést kíván. Még a jelenlegi, relatíve lassú fejlődési szakaszra is jellemző, hogy a szaktudós hamar elévül. Úgy tűnik, hogy az alapvető szaktudás mellett mind markánsabban jelennek meg újszerű szakmai követelmények (társszakmák fejlődése, nyelvismeret, informatika, számítástechnika ...). A szakmai hozzáértés része a fegyelmezett, jó munka feltételeinek megteremtése. A rend és a fegyelem megőrzése időigényes, sok energiát követelő, de megtérülő befektetés. önmagától sehol sem alakul ki, gondozás, rendszeres odafigyelés nélkül nem tartható fenn. A rend közérzetet, hangulatot javító tényező. Megtartása könnyebb, mint egy fegyelmezetlenné váló szervezetet újból rendes munkára szoktatni. A munkafegyelem fejlett munkaerkölcsöt tételez fel, amely szerves egységben fejlődik az adott terület munkakultúrájával, szervezettségi fokával. Nehéz ma vezetőnek lenni A szakmai és vezetésszakmai felkészültségbe mind nagyobb súllyal épülnek be olyan fogalmak, amelyekről a közelmúltban sokat beszéltünk, de megvalósításuk lassú. Ezek: A struktúraváltást sürgetjük közel húsz éve, 1977 óta érvényes határozat van rá. Vajon miért késik? Nem elméleti kérdésről van szó. Szerkezetváltásról nem lehet általában beszélni, csak konkrétan: az adott helyi vezetők felismerése és kezdeményezése alapján, közreműködésükkel és felelősségükkel. Mindez önállóságot vár el, nem valósul meg felső utasításra Szintén több éves szándék, hogy minőségi és takarékosabb munkára van szükség. Lehet, hogy a legjobb takarékosság a minőségi munka? Vagy az is lehet, hogy a takarékosságra jó példa, ha az emberekkel, az ember idejével, képességeivel, tudásával, türelmével, idegeivel, egészségével is takarékosan gazdálkodunk? Szakmai-erkölcsi kérdésként vethető fel az együttműködés korrektsége, az üzleti etika írott és íratlan törvényeinek rugalmas kezelése, amely nem tűrhet felelőtlenséget, a társadalmi érdeket mellőző érdekérvényesítést. A szerződés nem arra szolgáló dokumentum, hogy legyen mitől eltérni. A szerződést felelős funkcióban dolgozó emberek írták alá; megszegése, be nem tartása — néhány elkerülhetetlen objektív ok kivételével — fegyelmezetlenség, inkorrektség, együttműködési zavar, erkölcsi vétség. Nem lehet teljesíthetetlen lecke a teljesítménytől függő elismerés. Persze ehhez takarékos létszámgazdálkodás, megfelelő szakmai színvonal, a teljesítmény tényleges mérhetőségének kidolgozása, egyértelmű követelményrendszer, a differenciálás vállalása és indoklása, és ezekkel kapcsolatban egy jól kiérlelt vezetői együttműködésen nyugvó konfliktuskezelési gyakorlat szükséges. A következő esztendőkben lehet, hogy egyes gazdálkodó szervezetek helyzete módosul, eredményességük alapján felértékelődnek, vagy sikertelenségük miatt nehéz helyzetbe kerülnek. Nehéz erre felkészülni, még nehezebb felkészíteni: vállalkozó szellemű, az új lehetőséget felismerő, bátor vezetőkre van szükség. De nem is olyan régen még a jó végrehajtó típusú vezető volt a minta, aki megkapta a tervet, feladatot és a végrehajtás voit a feladata. Tehát a politikai, erkölcsi, szakmai alkalmasság mellett meghatározott vezetői készségre is szükség van. Ez szervesen összefügg a terület szakmai jellegével, szintjével, de általános érvényű, hogy a személyi tulajdonságok gazdagságát, pozitív emberi vonásokat kíván. Alkotó, önálló gondolkodás, kezdeményezőkészség, megújulási hajlam, lényeglátás jellemezze, aki felismeri az összefüggéseket, a fejlődési irányt, képviseli azt. felelősségérzettel viszonyul a munkához és munkatársaihoz. Emberi kapcsolat A sikeres vezetői munka feltétele, hogy a vezető belülről azonosuljon feladatával. Ez segíti önmegvalósítását. Folyamatos önértékeléssel, kritikus önellenőrzéssel segítheti önismeretét, önfejlődését. Jelentőségének megfelelő rangon kezeli a vezetés kifejezésbeli eszközeit, ismeri a nyugodt, megfontolt és biztos hangnem hatásmechanizmusát a munkatársak körében. Az ilyen vezető ismeri hibáit és erényeit, reális mércét állít önmaga és beosztottjai elé Nem irigy, nem féltékeny jól felkészült munkatársaira. Időben szembenéz a feszültséggel, ellentmondással, amelynek helyes kezelése növeli önbizalmát. Kerüli a magyarázkodást, korrektsége ténybizonyítéka, hogy időben elismeri tévedését. Az ilyen vezető emberi kapcsolatai igényesek, stabilak, vezetőtársai támogatják, a beosztottak előtt tekintélye van. Munkatársai megítélésekor a produkciót veszi figyelembe, nem a pozíciót. Egyénisége vonzza a tudást, a szakértelmet és ezek tulajdonosait. Ebben a racionálisan felépített munkában meghatározó helyen kezeli a munkaerő-gazdálkodást és a kádermunkát. Vállalja a dolgozók mozgatásával iáró népszerűtlen intézkedéseket, kellő körültekintéssel végezve az nem veszélyezteti tekintélyét. Mellette fejlődnek az emberek. Lehetőséget biztosít az új generációnak, a fiataloknak, akiket nem „beenged", hanem „bevon” a munkába, vezetésbe. Az optimális vezetéshez szükség van a „divatirányzatok1 ismeretére, kézben tartására: a fejlődést képviselő vezető nem csatlakozik a pesz- szimista, kilátástalanságba süppedt, mindent bírálók közé, hanem világos célok mellett bizalomteremtő, magával ragad, beosztottainak önbizalmat ad. A nehéz pálya kritikus pontjainak alapos ismeretében az általa vezetett szervezet fejlődik, munkatársai al- kotókedvűek, vállalkozó szelleműek, ötletaazdagok. akiknek anyagi érdekük is, hoay véleményt mondjanak, mellette a „nehéz emberek" dolgozhatnak. Szellemi tőke Megyénkben hatalmas szellemi tőke gyűlt össze az elmúlt években. E tőke további aktivizálása fontos hatékonyságot növelő tényező, aminek előfeltétele, hogy értse társadalmi-politikai célkitűzéseinket, kezdeményezzen a helyi feladatok értelmezésében és megvalósításában. Busch Károlyné, az Oktatási Igazgatóság tarfára
