Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-27 / 296. szám

1987. október 27., kedd Dunántúlt napló Új menedzserszervezet Baranyában Megalakulás előtt a Novindel Rt. ügyvezető igazgatót keres az alakulóban levő Novindel Elektronikai Innovációs Fej­lesztő és Szolgáltató Rt., pá­lyázati felhívása többször is megjelent lapunkban. Mire kí­ván vállalkozni a Novindel — erről kérdeztük Markos Györ­gyöt, a Baranya Megyei Ta­nács ipari osztályának helyet­tes vezetőjét, a szervező-elő­készítő bizottság szóvivőjét. — Tekintettel a baranyai ipar szerkezeti hiányosságaira, az előrelépés szükségességére, a megye párt- és állami veze­tése az Ipari Minisztériummal, valamint a gazdálkodó szerve­zetekkel, az oktatási intézmé­nyekkel, az érdekképviseleti szervekkel és bankokkal egyet­értésben megyei innovációs központ létrehozását határozta el. A társaság elő kívánja se­gíteni a baranyai ipar szelek­tív-intenzív fejlesztését, a mű­szaki haladást, az ipar intel­lektuális teljesítményének fo­kozását, a termékekben meg­testesülő tiszta jövedelem nö­velését, a magasabb feldolgo- zottsógi fok elérését. Mindezek megvalósításának legfőbb fel­tétele, a magas színvonalú műszaki technikai ismeretekkel rendelkező szellemi kapacitás rendelkezésre áll. Ennélfogva az ipari innovációs bázis kere­tei között működő menedzser- szervezet a megye gazdaságá­nak egészére pezsdítő hatás­sal lehet. Lehetőséget nyújt arra, hogy az új műszaki meg­oldások létrehozására képes szakemberek és a fejlesztést, mint szoláltatást igénylő ter­melőegységek közötti innová­ciós lánc megvalósuljon, az innovációs folyamat szervezett formájúvá váljon - mondta Markos György. Az innovációs bázis a megye gazdasági életének fölpezsdítésére vállalkozik — A Novindel menedzser­szervezet lesz tehát. .. — A szellemi és technikai kapacitások közcélú hasznosí­tását kívánjuk menedzselni, mindezt vállalkozási alapon. Az innnovációs központban aránylag kis létszámú, tíz-ti- zenkét főállású szakember dolgozna a tevékenységi kör­nek, köröknek megfelelően. Té­mamenedzserek lennének, akik egy-egy fejlesztési témára a megyei szakemberekből - megbízásos alapon — fejlesz­tő csoportot hoznak létre, s miután megszületett a megol­dás, a megbízatásuk megszű­nik. Tehát a megrendelésektől függően „külsősökkel" dolgoz­na a központ. Ez a forma le­hetőséget ad arra, hogy egy- egy témára a társítandó terü­letekről a legjobban hozzáér­tő szakemberek kapjanak meg­bízást, akik egyébként a leg­különbözőbb helyeken dolgoz­nak főállásban. — Milyen tevékenységi kö­rökben vállalkozik a társaság? — A vállalatokkal folytatott szakmai beszélgetések során egyértelműen tisztázódott, Ba­ranyában van fizetőképes fej­lesztési igény a részvénytársa­ságba vonható szellemi erő­források felhasználására. Első­sorban az elektronikai, vezér­léstechnikai vonalon, továbbá a számítástechnika területén, ezen túlmenően termeltetési igény is jelentkezik, ezek indí­tásáról, a részletek tisztázásá­ról még folynak tárgyalások.- Kik az alapitái a Novin- delnek, mennyi lesz az alap­tőke?- Az alapítók az előzetes szándék alapján baranyai és megyén kívüli vállalatok, fel­sőoktatási intézmények, érdek- képviseleti szervek, bankok és a Baranya Megyei Tanács. Az alapitók a (negalakulást köve­tően a külföldi működő tőke részvételére is számítanak. Je­lenleg két nyugati cég jelen­tette be szándékát tőkével va­ló részvételre, az egyik konk­rét termék, technológia és gépsor formájában, a vezér­léstechnikában. A részvény- társaság alaptőkéjét a részt­vevők a jelenlegi állás szerint 20 millió forintban határozták meg azzal, hogy azt a kibo­csátandó részvények jegyzésé­vel körülbelül 40 millió fo­rintra emelik. Az Rt. az alap­tőke biztosítására elfogad kész­pénzt, természetbeni apportot is azzal, hogy annak aránya nem haladhatja meg a 60 százalékot, azaz a 24 millió forintot. Az alapítók a meg­alakulást követően kötvényt is terveznek kibocsátani.- Mikor áll munkába a No­vindel?- Hamarosan elkészül a műszaki-gazdasági tanulmány, amit az érdekeltek megvitat­nak, ezt követően kerül sor az alapításra. A társaság a jövő év január 1-jével kezdi meg a munkát. Miklósvári Z. Soha nem látott kereslet Ostrom alatt a BVM hirdi telepe A Beton- és Vasbetonipari Művek hirdi gyáregysége előtt teherautók hosszú sora kígyó­zik. Mint a telep vezetője, Szabó István is mondja, na­ponta 100—110 autót fogad­nak, s ez is egy jelzése annak, hogy a kereslet termékeik iránt soha nem látott módon meg­ugrott. — Bár a PK-födémpanelek ára öt éve nem emelkedett, és az E-gerendáknál is csak ez év júliusában kövekezett be egy ötszázalékos változás, minden esztendő utolsó hónapjaiban volt a legnagyobb a forgal­munk — emlékeztet Szabó Ist­ván. — Vásárlóink nyilván már ilyenkor áremelkedést sejtet­tek. Most persze megalapozot­tabb a dolog, érthetően nőtt az érdeklődés. Pedig a PK-fö- démpaneleket április végéig 20 százalékos árengedménnyel, szezonális áron kínáltuk. Pillanatnyilag csupán a híd­gerenda gyártósor kapacitása nincs egészen lekötve, egyéb­ként mindenütt teljes gőzzel dolgoznak. E-gerendából 600 ezer folyóméter, PK-födémpa- nelből 100 ezer négyzetméter készül idén, és ez nagyjából megfelel a korábbi években gyártott mennyiségeknek. Az is igaz ugyanakkor, hogy ennek másfél-, kétszeresét is értéke­síteni lehetne. A helyzet fölol- dásóra a hirdiek többféle meg­oldást is kerestek, illetve ke­resnek. — 164 fős törzslétszámunk fölött további negyven—ötven embert tudnánk foglalkoztatni, ezért Mohácson és körzetében toboroztunk munkaerőt. Bér­munkásokat is keresünk, jelen­leg nyolc dolgozót foglalkozta­tunk ilyen munkaviszonyban — sorolja az üzemvezető. — Ezt a számot a napokban megdup­lázzuk, és ha mindez nem is elegendő még új műszak beál­lításához, a meglévők megerő­sítését jól szolgálja. Többlet­termék előállítását vállalta két Technológiai módosítás a gyártósoron Készülnek az E-jelű gerendák a gyártócsarnokban Fotó: Cseri László vállalati gazdasági munkakö­zösségünk is, ezek éves terme­lési értéke 17 millió forint kö­rül alakul majd. Előre ledolgozzák a kará­csony és szilveszter közötti munkanapokat. Ez a másutt nem feltétlenül üdvözlendő gya­korlat itt jó hasznot hozhat, technológiai átfutási idejük ugyanis hét nap. Az év utolsó napjaiban készült termékeket tehát csak januárban tudnák piacra dobni, már a magasabb áron. Akik a hely adottságait ismerik, emlegetik, hogy a gyártmányokból azért van ke­vesebb, mert a telepen, a Tüzéppel közösen működtetett boltjukon keresztül értékesítik azokat. Pedig épp az anyag- biztosítási szerződések zökkenő- mentes kielégítése érdekében a bolt működtetését fölfüggesz­tették. Változtatnak a technológián is. A béléstest gyártósoron a műveletek egyik lépcsője már hosszabb ideje szűk kereszt­metszetet jelentett, ennek föl­oldására most megoldást talál­tak. A próbaüzemre október 12-én került sor, és szinte fo­lyamatosan lépett be a szo­kott üzemmenet. A módosítás eredményeképpen — az időjá­rástól függően — még 60—70 ezer béléstest elkészültére lehet számítani idén. Sz. Koncz I. Magabiztosan, felelősen a lövőnkért Tulajdonosi szemlélet - gazdasági hatékonyság A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én megha­tározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás prog­ramjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikksorozatban kívánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat meg­adni és az összefüggésekre rámutatni. Megélénkültek a viták a szocialista tulajdonviszonyok­ról, szélesedik az eszmecsere olyan kérdésekről, hogy mi az állam szerepe a tulajdonviszo­nyok terén, hogyan lehetne növelni a kisebb kollektívák szerepét a vállalatokon belül, hogyan alakul a tulajdonosi funkciók megosztása, milyen összefüggés van a tulajdon- forma és a gazdálkodás kö­zötte milyen viszonyokat ered­ményez az állami, szövetkezeti és a személyi tulajdon integ­rációja, milyen körre terjed- neki ki a magántulajdonosi vi­szonyok. A viták okai sokré­tűek. Alapvetően abból adód­nak, hogy szocialista fejlődé­sünket sok ellentmondás tar­kítja, nehezen bontakozik ki az intenzív fejlődés. Hi a tulajdon? A tulajdon gazdag tartalmi fogalom. Lényegének megra­gadásánál az ember termelési feltételeiből kell kiindulni. Az ember termelési fel­tételei kétfélék: egyrészt az egyént körülvevő természeti, tárgyi világ (a föld, a nyers­anyagok, a szerszámok, gé­pek, stb.), másrészt önmaga és a másik ember. A tulajdon általános értelemben az anya­gi javak elsajátítása. A tulaj­don első megközelítésben a dolgok feletti rendelkezési jogként, az ember és a dolgok viszonyaként jelenik meg. A tulajdon közgazdasági tar­talmát tekintve emberek kö­zötti társadalmi-termelési vi­szony, amely az anyagi javak elsajátítása alapján jön létre. A tulajdon lényegét mindig az adja, hogy kik és milyen for­mában rendelkeznek a ter­melőeszközökkel, ebből követ­kezően hogyan valósul meg a munkaerő és a termelési esz­közök egyesítése a termelési folyamatban. Az egyesítés módia határozza meg, hogy kik és milyen formában sajá­títják el a termelés eredmé­nyét. Ma már egyre világosabb, hogy a tulajdonviszonyok kö­rébe tartozik az is, milyen a vezetők és a beosztottak vi­szonya, hogy mi a mozgatója a gazdálkodó szervezetek együttműködésének. A tulaj­don az anyagi javak elsajátí­tása során kialakuló viszonyo­kat tartalmazza. Ez kettős tartalmú viszony: egyrészt az ember és a dolgok közötti vi­szony, másrészt az ember és emberek közötti ivszony. E ket­tős viszony csak együtt létezik, ezért a tulajdon e kettős "vi­szonyulás egysége. A tulajdon fogalmának meghatározásakor nem helyes az egyéneknek e kettős viszo­nyulását egymással szembe­állítani. Az embereknek e ket­tős viszonyulását és e kettős viszonyulás egységét kell a tu­lajdon fogalmának tekinteni. A gyakorlati tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az embe­rek tudatában a tulajdon úgy jelenik meg, mint az emberek­nek a dolgokhoz, a táravak­hoz való viszonya. Tulajdonos - (kivéve a munkaerő-tulajdo­nost) nincs és nem is lehet tárgyi formát öltött dolgok nélkül. Az embereknek a dolgok­hoz való viszonya a tulajdono­si helyzetük közvetlen kifejező­dése. Ha valaki valaminek a tulajdonosa, akkor az feltéte­lezi azt, hogy az az övé, azzal ő rendelkezik és a tulajdono­sok a tulajdonukat képező dol­gokat saját céljaiknak meg­felelően használiák fel. A tulajdonosok legtermésze­tesebb törekvése, hogy gyara­pítani kívánják a tulaidonukat képező használati értékek tö­megét. Ez a törekvésük abból fakad, hogy ez biztosítja szá­mukra szükségleteik maga­sabb szinten történő kielégíté­sét. Ha ez nem így lenne, ak­kor nehezen lehetne megérteni a tulajdonosok azon törekvé­sét, hogy a tulajdonuk gyara­pítására törekszenek. A tulajdonnak a másokat kizáró jellege a szocializmus viszonyai között is a tulajdon- formák többségének jellegze­tes sajátossága. Ha a magán- tulajdonra, a csoporttulajdon­ra, vagy a személyi tulajdonra gondolunk, akkor mindenki számára könnyen érthető az a megállapítás, hogy ami az enyém, az nem másé, hogy az én tulajdonom mások számá­ra nem tulajdon. Objektív helyzetüknél fogva azok az egyének, akik tulajdo­nosok, másképpen viszonyul­nak azokhoz, akik tulajdono­sok, mint azokhoz, akik nem tulajdonosok. A nem tulajdo­nosok is másképpen viszonyul­nak egymáshoz, mint azokhoz, akik tulajdonosok. Ha ezt fel­ismerjük, akkor érthető a tu­lajdonnak olyan értelmű meghatározása, hogy a tulaj­don emberek közötti viszony, amely az anyagi javak elsajá­títása során alakul ki. Helyik a* fejlettebb? A társadalmi tulajdon a szo- szocialista országokban eddig két alapformában jött létre, az állami (össznépi) és a szövet­kezeti (csoport) tulajdon for­mában. Az alapformák mellett, vagy éppen ezek fejlődése eredményeként ma már a szo­cialista tulajdonnak igen vál­tozatos fórmáival találkozunk. Ilyenek például a vegyes álla­mi-szövetkezeti, a nemzetközi szocialista, a nemzetközi szo­cialista-tőkés tulajdonformák, de a Szovjetunióban és az NDK-ban létezik a társadalmi szervek tulajdona, Jugoszláviá­ban pedig önigazgató formá­ban „a társult munka rendsze­rét" hozták létre. Az állami és a szövetkezeti tulajdonforma feilődése folyamán, de egv adott időszakban az eltérő fejlettségű gazdasági területe­ken történő megvalósulása so­rán is igen változatos formá­ban létezik. Sajátos, új tulaj­donformák jönnek létre a tár­sadalmi tulajdonformák keretén belül is, de a társadalmi, a személyi és a magántulajdon határán is. Ide sorolhatók a gazdasági munkaközösségek, a szerződéses és új üzemeltetési formák, a szakcsoportok, a háztáji és egyéb kisegítő gazdaságok. Ezek nagymérték­ben integrálódtak a társadal­mi tulaidonhoz, vagy éppen azon belül is működnek, sza­bályozásuk a társadalmi érde­keknek megfelelően történik. Ezek a tulajdonformák nem te­kinthetők magántulajdonnak, a társadalmi tulajdon korábban kialakult eavik formájával sem azonosíthatók. Lényeges kérdés annak tisz­tázása, hogy milyen a szocia­lista állam viszonya az egyes tulajdonformákkal szemben. A több tulajdonforma létezése ma már tény. Ha a létező tu- laidonformák szerepének meg­ítélése késik, vagy nem tárgyi­lagosan történik, ennek követ­kezményei a gazdálkodós kér­déseiben jelentkeznek, segítik, vagy fékezik az egyes tulaj­donformák alapján gazdálko­dók munkáját. A hatékony gazdálkodás ki­bontakozásának fontos feltéte­le, segítője a tulajdonosi szemlélet feilesztése. A kívá­natos szemléletváltozást is ne­hezíti, vagy a meglévőt zavar­ja, ha nem tisztázzuk elvi vi­szonyunkat az egyes tulajdon- formákkal szemben. Az 1960-as évek végén je­lentős elméleti vita bontako­zott ki „a szövetkezetek elmé­leti kérdései” téma körében. E vita elvi jelentőségű kérdése volt a szövetkezeti tulajdon jellegének, fejlettségi szintjé­nek megítélése. A vita olyan lényeges kérdéseket érintett, hogy a társadalmi tulajdon két formája (az állami (össznépi) és a szövetkezeti (csoport) tu­lajdon - közül melyik tulaj­donforma a fejlettebb. Elis­mert álláspont volt, hogy sem az állami, sem a szövetkezeti tulajdon önmagában nem szo­cialista tulajdon, szocialista tu­lajdonnak csak a szocialista állam, a munkás-paraszt ha­talom feltételei között tekint­hetők. Ilyen feltételek között is a szövetkezeti tulajdont a szo­cialista tulajdon alacsonyabb szintű formájának tekintették. Ez az elméleti álláspont ki­fejezésre jutott abban a for­mában is, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek hasz­nálatában lévő föld, vagy álla­mi tulajdonban, vagy tagjai­nak, illetve kívülállók egyéni tulajdonában lehetett, de szö­vetkezeti tulajdont nem képez­hetett. E helyzet megváltozta­tását célozta az MSZMP IX. kongresszusán elfogadott elvi állásfoglalás, amely szüksé­gesnek ítélte a földtulajdon olyan rendezését, amely ,,meg­valósítja a földhasználat és a földtulajdon egységét, a szö­vetkezeti földtulajdont", a kongresszusnak ezen elvi ál­lásfoglalását a földről szóló törvény követte. A kongresszus elvi állásfog­lalásának értelmezéséről szé­les körű vita alakult ki. A vita fő kérdése az volt, hogy ez az elvi álláspont megváltoztatja-e a szövetkezeti tulajdonról val­lott nézeteinket. A vita lezá­rult. Uralkodóvá vált az a né­zet, hogy az állami és szövet­kezeti tulajdon megkülönböz­tetés nélküli, egyenrangú szo­cialista tulajdon. A vitának a kérdések elmé­leti tisztázásán kívül jelentős gyakorlati eredményei is van­nak. A vita elősegítette, hogy a mezőgazdasági szövetkeze­tek fejlődésében erősödjön az önigazgatásos jelleg, hogy olyan gazdálkodási formák alakuljanak ki, amelyek a va­lóságos tulajdonosi tudat ki­alakulását segítik. Elméleti szempontból is jelentős, és gyakorlatában újszerű a me­zőgazdasági és ipari tevékeny­ségek megvalósított kombiná­ciója. Jelentős, hogy a háztáji gczdaságok szerepe kitágult, hogy a családi önellátást se­gítő formából árutermelő gazdaságok lettek, amelyek a nagyüzemi gazdálkodással szo­ros kooperációt valósítanak meg. A háztáji gazdaságoknak jelentős a szerepük az egyéni érdekeltség és kezdeményezés fenntartásában. A szövetkeze­teknek fontos sajátossága, hogy megnyugtató megoldást ad a közösségi, nagyüzemi te­vékenység és az egyéni érde­keltség sokoldalú összekapcso­lására, hosszú távú megoldá­sára. Elsőrendű: a hatékonyság A szövetkezetek ezen tapasz­talatai kedvezően hatnak az állami szektor érdekeltségi rendszerének, a nagyüzem és a magántevékenység összekap­csolására irányuló törekvéseid re. Támogatnunk kell minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti a termelés hatékony­ságának növelését, az új ha­tékony gazdálkodási formák el­terjedését. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy a ter­melő kollektívák dolgozói — részjegy váltásával, vagy más alkalmas formában - a válla­lat, a szövetkezet résztulajdo­nosaivá válhassanak. Ma olyan korszakban élünk, ami­kor a hatékony gazdálkodás biztosítása elsőrendű felada­tunk. E feladat megoldását csak a gazdálkodás változatos, sokszínűsége biztosíthatja. Baka László, az Oktatási Igazgatóság ig.-helyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom