Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-03 / 272. szám
Új típusú OTP-lakésok Kertvárosban, az Illyés Gyula utcában Az OTP-lakás • r II „piacait Ma egy OTP-lakás négyzet- métere 15 300 forint. Ez azt jelenti, hogy egy első emeleti kétszobás lakás teljes vételára 728 850 forint, s a legnagyobb méretű, 85 négyzet- méteres két szoba plusz két félszobás OTP-lakás 1 244 000 forintba kerül. Milyen módon lehet OTP- lakáshoz jutni, milyen támogatásban és kölcsönökben részesülhetnek az igénylők, a szerződéskötéstől számítva mennyi időn belül költözhetnek a lakásba, hogyan alakul a minőségi csere, illetve hogyan alakul a kereslet, kínálat az OTP-lakások piacán? A városi tanács és az OTP vezetőségének megállapodása alapján 1987-ben az épülő lakások 80 százalékával a tanács rendelkezik, ezek az úgynevezett tanácsi kijelölésű OTP-lakások. Húsz százalék az OTP szabad keretét képezi. Korábban ez az arány 70-30 százalékos volt. — A Városi Tanács Lakásügyi Hivatala 1984-1987-ig majdnem kizárólag a kiemelt rétegek — fiatal házasok, illetve a két- és több gyermekes családosok - lakáshoz juttatását igyekezett megoldani — mondja dr. Somogyi Béla, a Városi Tanács V. B. Lakásügyi Hivatalának vezetője. - Itt a feltétel az volt, hogy a kiemelt réteghez tartozó lakásigénylő az egy főre jutó jövedelem alapján tanácsi bérlakásra lett volna jogosult, de helyette vállalta az OTP-la- ■ kás vásárlását. A lakásvásárlás alapját 80 000 forint visz- sza nem térítendő állami támogatás képezte, ehhez kaptak még gyermekenként 10—10 ezer forintot, illetve egy háromgyermekes család a három gyermek után plusz húszezer forintot. Egy ilyen alappal induló család 130 000 forinttal rendelkezett. Korábban kamatmentes, ma kedvező kamatú kölcsönt vehetnek fel, 13 évi törlesztésre, háromévi türelmi idővel. A program 1986. december 31-én járt le, a Lakásügyi Hivatal három év alatt 1900 családot juttatott OTP-lakáshoz. A programot az idén továbbfejlesztettük, s az 1987. évi névjegyzékre további fiatal házasokat, illetve kétvagy több gyermekes családot vettünk fel. Az idei évre tervezettek 98 százalékának az elhelyezését már megoldottuk. Az 1987. évi lakásgazdálkodás lehetővé tette, hogy garzonházban élő 110 család végleges elhelyezését megoldjuk. A Málomi út 3-5. szám alatti, a Komócsin Zoltán téri és a Lánc utcai garzonházban élő fiatal házasokkal 1984-1985 tavaszán kötöttünk megállapodást - előtakaré- kossági megállapodás mellett -, hogy 1990-ig végleges lakáshoz juttatjuk őket. Most két és fél év után felmértük, mely családok vállalják a végleges OTP-lakás vásárlását. A Málomi úti garzonházból hatvankettő, a Komócsin Zoltán tériből pedig 52 család kérte továbbköltöztetését. A kiköltözöttek helyén újabb 110 család kapott lakást. Az akcióba bevontunk 44 minőségi lakáscserét kérő családot is. Mindezt programon felül teljesítettük! — Ma már nincsenek üresen álló OTP-lakások — mondja Szabados Attiláné, az OTP Baranya Megyei Igazgatóságának lakásberuházási és értékesítési osztályvezetője. - A cél, hogy amikorra a műszaki átadás megtörténik, a lakások 51 százaléka értékesítésre kerüljön. Az elmúlt évben és idén is a műszaki átadást követően három hét múlva megtörtént a birtokba adás. — Kik kaphatnak lakást az OTP szabadkeretéből? — Elsősorban azok jöhetnek számításba, akik ifjúsági takarékbetéttel rendelkeznek, □ mely után külön kölcsön jár. ötéves ifjúsági takarékbetétnél a betét 120 százaléka, hatévesnél 140 százaléka, hétévesnél 160 százaléka, nyolcévesnél a 180 százaléka és egy kilencéves betét után 200 százaléka adható hitelként. A szociálpolitikai kedvezmény egy gyermek után 40 000 forint, két gyermek vállalása esetén 105 000 forint. Egyéb eltartottak után — ez jövedelemhez kötött, s eltartottnak számít a nyugdíjas szülő, akivel legalább egy éve közös háztartásban él a vevő — 40 000 forint szociálpolitikai kedvezmény jár. Tehát az o fiatal házas, akinek 9 éves ifjúsági betétje van, rendelkezik 150 000 forint készpénzzel, s ez után kaphat 300 000 forint kölcsönt. Ha vállalnak két gyermeket, utánuk 105 000 forintot. Ez 555 000 forintot tesz ki, s egy másfél szobás OTP- lakás 584 000 forintba kerül. Sajnos, akik nem kaphatnak tanácsi kijelölésű OTP-la- kást, s ifjúsági takarékbetétjük sincs, csak akkor juthatnak lakáshoz a szabad keretből, ha készpénzzel fizetnek. Az új lakásokat meghirdetjük, s aki a legjobb készpénzes ajánlatot teszi, az kapja a lakást. Kevés OTP-lakás épül — 1986- ban 821-et adtunk át, 1987- re 990-et terveztünk, 1988- ra pedig 644-re van lekötött szerződésünk. Egy-egy OTP-lakásra tízszeres a túljelentkezés! Marton Gy. íöbb nyugalomra, több higgadtságra, több értelmes munkára és önbizalomra van szükség Az alapértékek mit sem változtak Részlet dr. Ormos Mária, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektorának tanévnyitó beszédéből A gyors változások mind össztársadalmi, mind egyetemi méretekben bizonytalanságokat is előidéztek. Az emberek úgy érzik, hogy eddig szilárdaknak hitt kapaszkodók kezdenek kicsúszni a kezükből. Szembekerülnek olyan intézkedésekkel és követelményekkel, amilyenekről korábban a szocializmus építésének feltételei és módozatai körében nem hallottak és még csak elképzelni sem tudták volna őket. Mind többször hallani ezért, hogy felborult az elméleti rendszerünk és tartalmát vesztette minden érték, minden szentnek hitt norma. De vajon igaz-e, hogy megdőltek az emberi élet alapnormái, a szocializmus célrendszere, vajon tényleg döntő értékrend-átalakulás folyamatában élünk-e? Úgy tűnik, hogy a gyors gazdasági és társadalmi változásoknak az objektív folyamatok és feltételek mellett elhanyagolhatatlan és nélkülözhetetlen tényezője az emberi, a szubjektív faktor. E szubjektív tényező láthatóan nemcsak abban az értelemben játszik szerepet, hogy vajon az egyén kész-e és alkalmas-e követni a változás elemeit, hanem abban is, hogy vajon ké- pes-e megtalálni és megőrizni az emberiség egész történelmében beépült, annak során elért, alapjában nem módosuló és az emberi élet veszélyeztetése nélkül feladha- tatlan normákat és értékeket. Ezeknek a normáknak és értékeknek megkülönböztethető általános emberi, európai ci- vilizatorikus, nemzeti és mindezeken belül különleges szocialista vonulata. Életünk, az egész emberiség életének állandó tényezője, hogy lakóhelyünk a Földnek nevezett apró bolygó. Itt születtünk, itt élünk, amióta ember létezik, és az emberi nem karrierje alighanem itt fog egyszer véget érni. Ha az ember képes lenne kívül helyezni magát az emberi világon, úgy gondolatilag megtehetné, hogy vállat von a világmindenség szempontjából végtére is jelentéktelen anyag- mennyiség, a Föld és tartozékai pusztulása felett. Csakhogy az ember erre nem képes, nem is lehet képes, mert eddigi pályafutása során mindig éTni akart és most is ezt teszi. Létébe beépített, tőle elválaszthatatlan, állandó feladata ezért a Föld, a természet, 3 környezet védelme, óvása: elkerülése annak, hogy a Föld és az ember az atomkatasztrófa közelébe jusson, és annak is, hogy esztelenül visz- szaéljen a Föld adományaival és elpusztítsa a javak forrósát, amelyeknek létét köszönheti. Ez az összemberi feladat nem köthető a jóléti szintekhez. Nem függ a változások kisebb vagy nagyobb megrázkódtatásaitól. Egyetemes kötelesség és egyetemes felelősség, ami alól senki sem bújhat ki. Egzisztenciális kötelesség az egész emberi nemre, minden egyedére nézve, minden egyed leszármazottéival szemben. E kötelesség teljesítésében természetesen más feladataik vannak az afrikaiaknak, más az ázsiaiaknak, más az európaiaknak. Másként mozoghat a nagyhatalmak és megint másként a kis országok pályája. Van, ahol az atomkorlátozás, valamint a magas ipari szint környezetvédő fejlesztése áll a középpontbapr másutt a legfontosabb a születésekben való értelmes és humánus önkorlátozás, valaTTiint a termelési kultúra, a munkamorál kifejlesztése. A másság e kérdésekben egyúttal ismét magába foglal olyan civilizatorikus vagy regionális állandókat, amelyekről a civilizációk gyermekei, mint értékről nem mondhatnak le. Európáról sok rosszat és kárhoztatandót el lehet mondani és le lehet írni. Szemére vethetjük önteltségét, a világ nagyobbik részének egykori gyarmatosítását, öngyilkos és világgyilkos háborúit. De vajon feledhetjük-e azt a szellemi és anyagi kultúrát, amit e kontinens lakói megteremtettek, és amit egyedül ők teremtettek meg? Csak egyetlenegy velejáróját említem meg ennek az európai gazdasági, társadalmi és szellemikulturális mozgásnak, azt, hogy az ember, mint személyiség, és az ember, mint osztály, csoport vagy réteg, fokozatos történelmi felszabadulása ezen a kontinensen ment végbe, modellt nyújtva ezután mindenki másnak is. Itt történt meg az ember felemelkedése, itt fejlődött ki és szilárdult meg jogi védelme, itt lett a rabszolgából jobbágy, majd szabad paraszt, és itt indult útjára az első nagy kísérlet a szocializmus megteremtése felé. Számunkra ma és holnap az a 93 000 négyzetkilométer áll rendelkezésre, amely 70 éve a hazánk. Ez a föld 1919 óta sgm kisebb nem lett, sem nagyobb, sem szebb, sem csúnyább. A miénk. Adottak határai, természeti lehetőségei, adott az etnikai összetétel. Úgy a miénk, ahogyan van: a magyarok mellett németekkel, horvátokkal, szerbekkel, cigányokkal együtt. Adottak a szomszédaink és csak velük vagyunk vagy nem vagyunk képesek jószomszédi viszonyokat ápolni. Nem tudunk százmilliós néppé válni, sem egy másik övezetbe áthurcolkodni. Itt élünk és ezt az adott magyar hazát kell megvédenünk, ahogyan tettük immár több mint ezer esztendőn át. Sokat segítene feszültségeink feloldásán, ha a valóságos nehézségeket nem tetéznénk felesleges izgalmakkal. Ha például a magyar történelmet nem igyekeznénk — mint tesszük ezt az utóbbi években ismét elég sokan — a lehető legsötétebb színekben látni, illetve e történelem számtalan színe közül kizárólag a sötéteket kiválogatni. Mi lenne, ha egyszer végre számba vennénk azt a nagy sikert, amelyet a magyar nép történelme kontinuitásában végül is felmutatott. Gondoljunk egyszer arra is, hogy Európa és a nagyvilág hány nemzete és nemzetisége veszítette el a történelem során egyéniségét, kultúráját és önálló állami életét. A magyarok, az alkalmazkodás művészei, a X—XI. században nemcsak fennmaradtak egy számukra mindenben idegen civilizációs és kultúrközeg- ben, de nemzetileg átvészelték a török korszakot, majd túlélték a szuverenitáshiány további több mint két évszázadát, és ha megkissebbített formában is, de a XX. században önálló államként álltak lábra. Ez o nép túlélt minden vereséget és minden veszteséget, és ha ott volt egy kis ideje rá, csodákra is képes volt. Mi lenne, ha egyszer nemcsak saját vesztett csatáinkat számolgatnánk, de közelebbről megszemlélnénk azokat a megpróbáltatásokat is, amelyeket az általunk oly sokszor irigyelt nemzetek végigszenvedtek. Mi lenne, ha a magyar értelmiség komolyan fontolóra venné a régi és új történelemben mutatkozó nemzeti erényeket és sikereket? Anélkül, hogy hamis illúziókat támasztana, feltehetően nagymértékben lecsillapíthatna a jogos izgalmakon túl, azokon kívül jelentkező szorongásokat, amelyek a magyar társadalomban manapság mutatkoznak. A magyarok, az alkalmazkodás és a túlélés mesterei számára a nemzeti feladat ugyanaz, mint ami volt: ugyanazt a hazát és ugyanazt a nemzeti közösséget kell megoltalmazniuk, létében támogatniuk, ügyességükkel, alkotóképességükkel, technikai és szellemi fegyvereikkel jólétre segíteniük. Kétségtelen, hogy a szocializmus hazánkban folytatott kibontakoztatásában is több etap és több lényeges, alapvető változás következett be az ország felszabadulását követő több mint negyven év - alatt. Ezek a változások alaposak és nagyon mélyek is lehettek, és manapság különösképpen azok. Szó van az egész gazdaság átszerkesztéséről, a kellően nem megalapozott egalitárius társadalomszemlélet kísérőjei - nek módosításáról. Ezzel kapcsolatban nem tagadható több begyökerezett ideológiai formula megkopása, sőt használhatatlanná válása. Új formák, intézmények, eljárások lépnek elő. Úgy tűnik, hogy minden, vagy szinte minden cseppfolyóssá vált. Munkahelyproblémák merülnek fel egy olyan társadalmi szerkezetben, amely ilyesmiről tudni sem akart évtizedeken át. A lakosság adóügyi kérdésekben merül el egy olyan országban, ahol az adó már- már ismeretlenné vált. Nem sorolom tovább jól ismert nehézségeinket. Inkább ismét azt vetem fel, hogy vajon mindez megváltoztatja-e, megváltoztathatja-e a szocializmus, és azon belül a magyar szocializmus állandóját, létértelmét, azt, hogy más korábbi társadalmi formák beépített kötöttségeitől megszabadulva életünket a minél nagyobb igazságosság, a mindenkinek kijáró életlehetőségek maximális biztosítása felé tereljük, A helyzet, a világ és a régió körülményei, a mindenkori változók e célt, e törekvést más és más konkrét teendők, más és más nehézségek elé állíthatják, mindez maga után vonhatja, hogy a megoldások keresésében új és új eszközökre, gondolatokra, fogalmakra van és lesz szükségünk, de az alapeszmét, a szocializmus állandóját nem adhatjuk fel. Hozzáteszem. hogy ez ugyanakkor nemcsak a mi ügyünk. így vagy úgy — utópisztikusán, romantikusan, tudományosan vagy reformista forradalmi módon a szocializmus réges-rég óta az emberiség vágya. Ezt a vágyat akár szintén az emberi lét tartós kísérőjének vagy akár állandójának tekinthetjük. A történelem megteremtett Kelet- Európa és benne a mi számunkra egy hatalmas lehetőséget e vágy megvalósítására, s ez a horribilis vállalkozás 1917 óta - tegyük hozzá: szintén nagyon változó fegyverekkel - azóta is tart. A nagy vállalkozást saját eszközrendszerünkkel és a magunk lehetőségei között folytatjuk. Meg kell tartanunk azonban a vállalkozás létértelmét, a szocializmus állandóját: a mindenkinek kijáró maximális létlehetőségek és a társadalmi igazságosság biztosítására irányuló törekvést. A magam részéről azt gondolom, hogy ha az értelmiség és annak része, az egyetemi ifjúság felfedezi, hogy a részletproblémákban naponta megjelenítve voltaképpen maradandó, úgyszólván állandó emberi, nemzeti és szocialista feladatok állnak előtte, úgy nem nehéz megtalálnia az ér- tékváltozandóság körülményei között és azok ellenére azokat a társadalmi és egyéni emberi értékeket sem, amelyek cselekvéséhez vezérfonalul szolgálhatnak. Könnyen lehet, hogy manapság másként kell köszönni, mint tegnap, hogy az értelmiségi pálya egészében véve vagy annak egyikmásik csoportja társadalmi presztízsveszteséget szenved el sok minden lehetséges, — de ugyanakkor bizonyos, hogy az alapértékek mit sem változtak. Ezeknek az alapértékeknek és normáknak egy részét már a híres két kőtáblára ráírák. Az emberiség azóta ezeket az értékeket többször átfogalmazta, a védelmezett területeket kiterjesztette, de csak tágított az értékek körén és soha, egyetlen igazi értéket nem szüntetett meg. Azt mondhatnák inkább, hogy fejlődés elsősorban abban mutatkozik, hogy a korábban tilalomként megjelenő értékvédelmet az idők során pozitív értelemben fogalmazták át és tartalmát gyarapították. Az emberek megismerték például az összetartás és tartozás fogalmát, és annak számos verzióját. Kifejlődött a család, a szakmák, a társadalmi csoportok, az osztályok és a nemzetek szolidaritása. A különféle együttérzések és együttműködések természetesen sokszor keresztezték is egymást, és nem egyszer váltak 2 keresztkérdések miatt konfliktusforrásokká. Manapság azonban hazánkban annak lehetünk tanúi, hogy míg az egyik oldalon a különféle szolidáris közösségek békés egymás mellett létezése, sőt egymás felerősítésének lehetősége megnőtt, addig a gyakorlatban e szolidaritásformák mindegyikének szűkén vagyunk. Az értelmiségi saját problémáinak hálójába gubancolódva hajlamos keveset törődni a többiekkel, a kétkezi munkás a bürokratát azonosítja az értelmiségivel és fölösleges tehernek véli, az eladó nem szolidáris a vevővel és a vásárló még kevésbé az eladóval, a betyárbecsület sokszor még a betyárkodásban sem érvényesül, a szakmák képviselői néha előbb fúrják meg egymást, mintsem megpróbálnák menteni a mundér becsületét, az intézmények alig számíthatnak saját tagjaik védelmére. Megszűnt vajon a hűség, mint érték, a jó teljesítmény, mint örömforrás, megszűnt az elesettek támogatásának társadalmi és emberi törvénye, a közös tálból táplálkozók igaz- sógérzete, megszűnt az anyai, a gyermeki szeretet, megszűnt az alkotó ember tisztelete? Nem, nem hiszem. Nyilvánvaló, hogy minden társadalmi erény érték maradt és minden bűn továbbra is az. Inkább arról van szó, hogy aki megmarad a felületen és elmerül a pillanat jelenségeiben, az bizonyos mértékig hiszterizálni hagyja magát és abba a veszélybe jut, hogy kicsúszik a Iába alól a talaj. Ebben az esetben pedig nem töltheti be egy nemzet értelmiségének szerepét. A mértéket vesztett izgatottságra nincs okunk. Nincs jogunk arra, hogy ne vegyük magunkat komolyan. Nincs sem okunk, sem módunk, rá, hogy eleresszük egymás kezét. Több nyugalomra, több higgadtságra, több értelmes munkára és önbizalomra van szükségünk. HÉTVÉGE 1987. október 3., szombat
