Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-24 / 293. szám
Tudomány Az egymásra hatás élettana Az agykutatás nemzetközi irodalmában Szentágothai János, Ádám György, Grastyán Endre, Vizi Szilveszter, Hámori József professzorok és mások munkássága révén előkelő helyet elfoglaló Magyarország az idei konferenciaszezonban nemcsak a világkongresszusnak, de több ahhoz kapcsolódó szimpóziumnak is otthont adott. Ezek egyike volt a Pécsi Orvostudományi Egyetem Orvosi Pszichológiai Csoportja által szervezett, a gálosfai Kúria Hotelben megrendezett szociofiziológiai nemzetközi szimpózium.- Mit takar ez az új szó- összetétel? — kérdem dr. Molnár Pétertől, a csoport vezetőjétől. — Rendezvényünk célja, hogy lehetőséget adjunk különböző tudományterületeket művelő szakembereknek, hogy meghívott előadások és poszterszekciók hátterében megvitassák e határterületi tudományág néhány alapkérdését, a különböző személyközi történéseket kísérő normális és kóros élettani változások dinamikáját, a változások regisztrálásának és értelmezésének technikai, módszertani, sőt tudományelméleti kérdéseit. Az egybegyűltek java része pszichiáter és pszichológus, általuk képviselteti magát a humán elolóqia, pszi- chofiziológia, fejlődéslélektan, klinikai pszichológia.- Hány résztvevője volt a szimpóziumnak? Dr. Kállai János szervező- titkár válaszol: — A jelentős hazai klinikákat és kutatóintézeteket képviselő közel harminc magyar résztvevőn kívül tizennégyen az NSZK-ból és Svédországból érkeztek, egy-egy vendégünk veit Spanyol- és Olaszországból, Izlandról, Dél-Jemenből, valamint Nyuqat-Berlinből. A vitaindító alapkérdéseket tárgyaló szekcióban az Egyesült Államokban dolgozó Józef Kovach két ún. „nagy pszichiátriai kórkép” a skizofrénia és a mániád-depresstiv pszichózis kapcsán tárgyalta a szociofiziológia illetékességét és léhetőséaeit, a Massa- chussetsből érkezett Adrew Crider e tudományterület keletkezéséről szólva a kiemelkedő történeti mérföldkövet vázolta. A feilődéslélektani aspektusokat érintő ülésen az NSZK- beli Immelmann a koragyermekkori kötődésnek a későbbi társas viselkedéssel való ösz- szefüggéseit, Magdalene Kovach az USA-ból a szociális mosoly korai fejlődését tárgyalta. A Svédországban dolgozó, de Pécs környéki „gyökerekkel" rendelkező Joseph Schaller és munkatársai az újszülött illetve csecsemő és az édesanyja közti viselkedést tanulmányozzák. Többek közt azt tapasztalták, hogy míg az érintéses viselkedés (öltöztetés, cirógatás, csók stb.) mellett előforduló beszélgetés, mosoly az első héten mindössze 30 százalék gyakoriságú, addig a 6. hétre már 60 százalékra emelkedik. E tekintetben az egyes anyukák viselkedésében mutatkozó hasonlóságok számottevőbbek, mint a különbségek. Maguk is rögzítik, hogy létezik az újszülöttkori utánzás jelensége, de továbbra is vizsgálandó kérdés, hogy mely tényezők befolyásolják ennek erősödését. További fő témakörökként szerepelt az érzelmi kifejezés és ennek patológiája, valamint a társas kölcsönhatásoknak a szív-érrendszeri változások felőli megközelítése. A klinikai és terápiás vonatkozásokat bemutató szekcióban két, egyébként közös kutatási pályázatot benyújtott hazai kutatócsoport is beszámolt eredményeiről. Martin László „Ősforrás” az ismeretszerzésben Szemléltetés kísérlet bemutatásával. Kémiaóra a pécsi Öz utcai általános iskolában. Fotó: Proksza László A tanitás-tanulás folyamatának kérdéseivel foglalkozó — hollandiai központtal működő — európai tudományos társaság (European Association for Research on Learning and Instruction) szeptember 1"9—22-ig Tü- bingenben tartotta második konferenciáját. A JPTE Tanárképző Karáról Várnagy Elemér (A cigány- kultúra szerepe az oktatás folyamatában) és Vastagh Zoltán (Hatékony értékelés az iskola nevelési rendszerében) docensek kaptak meghívást a konferenciára. A társaság 1985-ben alakult meg és Belgiumban (Leuven- ben) rendezte első, programadó közgyűlését. A szervezet alapvető célja, hogy fórumot teremtsen az iskolai oktatás hatékonyságát kutató pszichológusoknak és a társtudományok szakembereinek. Kétévenként konferenciát szerveznek, folyóiratot szerkesztenek (Euro- pen Journal of Psychology of Education) tájékoztató kiadványok útján állandó kapcsolatot tartanak a tagsággal (EARLI News). A tübingeni konferencián 24 országból 245 kutató vett részt. A tizenegy témakör, amelybe a főreferátumokat és az előadásokat besorolták, jelzi azokat a kutatási területeket, amelyek jelenleg leginkább az érdeklődés középpontjában állnak. Azt a kérdéskört emeljük ki, amely az oktatás hazai körülményeihez legközelebb áll; a tudás megszerzésének útjáról, a tanulás mechanizmusáról van szó. Ha az általános iskola első éveire gondolunk, joggal kifogásolhatjuk mi is, hogy az írás, olvasás vagy a számolás tanításakor a gyermekek egy része nem eléggé aktiv. Egybehangzó volt a konferencia résztvevőinek az a véleménye, hogy a tanulás mechanizmusának, mikéntjének eredményesebb elemzéséhez a kulcs, J. Piaget szerint az „ősforrás" a cselekvés. Igaz tehát az a régi tanítói tapasztalat, hogy az érzékszervi mozgásos tevé- kenykedtetés megérleli a gyermekekben az elsajátítás soron következő lépéseit. Nagyobb teret kell tehát biztosítani az iskola első időszakában a dolgok közvetlen tapasztalásának, a tárgyak megismerésének, összefüggéseik, kapcsolataik manipulativ gyakorlásának. Különösen a hátrányos helyzetű tanulók esetében bizonyosodik ennek haszna. Az alapjelenségek átélésének egy adott pillanatban — hangsúlyozta F. Marton (Göteborg) professzor — az anyagi valóság közvetlenül, érzékszerveinkkel megtapasztalható, ugyanakkor ezen a ponton már a dolgok belső természete is tükröződik. „Kopernikuszi fordulatnak” nevezte azt a lépést, amikor a tanuló ezt a megfogható, tapasztalati szintet meghaladja. Emlékezetes, hogy az iskolai előbbrejutás akadályokat rendre mondogatják a következőket: „nem értem a feladatokat”, „túl elvont számomra", „az osztályban csak egyesek értik”, stb. Illyés Gyula egy alkalommal iskoláséveire emlékezve leírta, hogy annak a tanárának hálás, aki a latin — számára nehezen érthető — tananyagában mindig visszautalt a legegyszerűbb tevékenységekre — sokszor játékokra —■, amelyeket már jól elraktározott érzékeiben. Innen elindulva tudott azután a maga tanulási nehézségein úrrá lenni. Bizonyára kitűnő tanára volt, azért is, mert tudott az egyes gyermekek „eszével gondolkodni”. H. Aebli (Bern) professzor, akit a „didaktikai pszichológia" kidolgozójának tartanak, megnyitó előadásában arról szólt, hogy a kutatási metodológia viszonylag egyoldalú. Az ipari-technikai haladás kényszere folytán a kreativitás, konstruktivitás szükségleteit szolgálva gyakran elfeledik a „bejárt utakat", a „nem végigvitt technológiákat". Pedig éppen a legújabb igények, a megkívánt tudásszintek tételezik fel a már meglévő ismeretét a való világban élő tanuló fejlődési szituációjának gondos figyelembevételével. Felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatáspszichológia tárgyát a tanítás-tanulás folyamatán belül kell meghatározni. A kutatások eredményeit a tanulás valóságos folyamatában, elégséges tapasztalati alapon szükséges bizonyítani. Feltette a kérdést: Mi a fejlesztés eredménye? Talán a program maga? A mért eredmények? Egy kicsit ezek is — folytatta —, de leginkább a tanulókban megmutatkozó aktivitás, pozitív motiváció. Remélhető, hogy a jövőben még több olyan kutatómunka szerveződik, amelyben kutató pedagógusok vehetnek részt. Ök a leginkább hivatottak a fejlesztő kutatások eredményességének igazolására. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy egyrészt a tanulás „ősforrásai", genezise, másrészt pedig a mindenkori szituációban tevékenykedő tanuló ismeret- és képesség- fejlődése állt az előadások középpontjában. Felerősödtek azok a törekvések, amelyek a tanulók és a tanulás valóságos környezetébe ágyazódnak és a széles értelemben vett (úgynevezett szociális) tanulás komplex egészébe illeszkednek. Mindezek nem könnyítik meg sem a kutatók, sem az iskolafejlesztők munkáját. Ismételten át kell gondolnunk kutatási eredményeinket, újra el kell indulnunk régebben elhagyott támpontokon és nem utolsósorban jóval közelebb kerülnünk az oktatás iskolai és azonkívüli alaphelyzeteihez. Már a konferencia előtt kézbe vehettük azt a 380 oldalas kiadványt, amely valamennyi elődás tartalmi kivonatát tartalmazza. A helyszíni élmények és az ezt követően megélénkülő tapasztalatcserék bizonyosan hozzájárulnak majd hazai oktatásfejlesztő kutatásaink eredményesebbé tételéhez. Vastagh Zoltán TUKUFA. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán részjelentésekben számoltak be a TUKUFA keret terhére végzendő kutatások eddigi eredményeiről. A kutatások a főiskola szerkezetének, képzési sajátosságainak megfelelően széles körűek. Az építőipar korszerű mérési módszerei, a felvonóberendezések vezérlésében és hajtásában alkalmazott mikroprocesszorok, a sűrű áramú pneumatikus szállítás számítógépes analízise, a műszaki üzemmérnökök és az üzemmérnökképzés társadalmi helyzete, a csoporthoz tartozás szubjektiv tényezők vizsgálata, a halastavak összkemiká- liákkal szennyezett talajvizek vizsgálata - kiragadott címek a harminckilenc kutatást tartalmazó kiadványból. * Tér és Társadalom. Megjelent az MTA Regionális Kuta□ Pécsi szerző kötetei. Dr. Benke Józsefnek (POTE Marxizmus-Leninizmus Intézet) a közelmúltban két könyve jelent meg. Egyik kötete az „Egy magyar szocialista mezőgazdasági nagyüzem története" -, a másik az „(géretek földje” címet viseli. □ Humboldt-ösztöndijjal, korábbi tanulmányútja folytatásaként fél évet töltött dr. Omacht Róbert egyetemi adjunktus az Universität des Saarlandes alkalmazott fizikai-kémiai tanszékén. A fo- lyadékkromatográfióban használatos abszorbensekkel foglalkozott. □ Egyetemi kiadványok. A tudományos publikációk gyorsabb, széles körűbb megjelentetése érdekében a JPTE egyetemi és kari bizottságai az ősszel áttekintik a publikálás egyetemi és egyetemen kívüli lehetőségeit. □ Két hónapos tanulmányút. Levéltári és könyvtári kutatásokat folytat dr. Ormos Mária, a JPTE rektora a Római Magyar Akadémián. □ Egyetemi címer. A POTE egyetemi tanácsa a képző- és iparművészeti zsűri előzetes javaslata alapján kiválasztotta azt a címert, amely ezután az egyetem évkönyveit, meghívóit, kiadványait díszíti. A címerben megtalálható az Anjou-kori liliom (a címer is az Anjou korabeli pajzs formába rajzolódott), amely utal az egyetem alapításának idejére; az orvosi jelvény és a tanulást, a tudományokat jelképező nyitott könyv. A címert István Lajos, az egyetem grafikusa tervezte. Gyógyítható lesz a Parkinson-kór ? Idsgszöuetátültetés Budapesten tartottak Idegtudományok Második Világ- kongresszust. Többszáz témáról hangzott el előadás. így a tanulás és az emlékezés kutatása, a belsőelválasztású mirigyek működésének központi szabályozósa, az öregkori el- butulós, a látórendszer működése. Új eszközökről és eljárásokról számoltak be, például a mag mágneses rezonancián működő műszerekről, illetve a pozitron emissziós tomog- ráfról, amelyekkel roppant finom felbontású képeket lehet készíteni az agyról is. Több kutatócsoport az idegszövetátültetésről tartott előadást. Pécsett is rendeztek a témakörhöz kapcsolódó Satellit konferenciát az IBRO égisze alatt. Az IBRO az agykutatással foglalkozó nemzetközi szervezet. Az idegtudományokkal foglalkozók részére már számos szimpóziumot, konferenciát rendezett. Világkongresz- szust első alkalommal 1982- ben, Svájcban tartottak, másodiknak adott helyet Magyarország. Azért esett a választás hazánkra, mert magyar kutatók, orvosok jelentős eredményeket értek mór el az agykutatás szerteágazó területén. Az idegszövet átültetés kezdetei a hatvanas évekre nyúlnak vissza. Magyar kutatók, így például Halász és Flerkó akadémikusok sikerrel foglalkoztak már központi idegrendszerbe hormontermelő sejtek átültetésével. A transzplantációval kaacsolatos tudományos kutatások és közlemények a hetvenes években szaporodtak meg és azóta szinte minden évben tanúi lehetünk újabb, kisebb, nagyobb eredményeknek. Az agy immunológiailag kedvezőbb helyzetben van, kevésbé érintik a szervezettel való összeférhetetlenségek az átültetésekkor. Az eddigi kutatásokból kitűnt, hogy a transzplantáció akkor sikeres, ha az átültetett sejt embrionális állapotú. Az emberionális idegsejtek olyan növekedés? faktort szabadítanak fel, amely a felnőtt idegrendszer sejtnyúlványait növekedésre készteti. Az idegszövet átültetés alapkérdései közé tartozik, hogy milyen módon keresik az idegsejtek az egymás közötti kapcsolatot, a kapcsolatfelvétel saját tulajdonságuk-e, vagy a célsejtek termelnek-e olyan anyagokat, amelyek a vonzást végzik? Az idegsejtek közötti kapcsolatrendszer felderítése, szeparálásuk igen nehéz, ugyanis egy-egy agyi szerkezetben harminc-negyven kémiai ve- gyületet produkáló bemeneti rendszer létezik. A transzplantáció során a roncsolt területre embrionális agyszövetből ültetnek be egy darabkát. A tások Központja folyóiratának hármas száma. Új rovatot is útjára indítanak a folyóiratban: a TÉT szerkesztőbizottsága az időszerű, általános érdeklődésre számottartó kérOlvastuk desekre neves szakembereket kér fel és szívesen veszik a hozzászólásokat, véleménynyilvánításokat is. Az első kérdés a tanácsi gazdálkodásra vonatkozik, amelyre Vági Gábor adja meg a feleletet. A közölt tanulmányok a területi hatékonyság és az ipari jövedelemteremtő képesség számításával, a települések rendszerének elemzéséül segítséget nyújtó elvi, módszertani vázlattal és a szocialista közlekezdeti sikertelenséget éppen az okozta, hogy a transzplan- tátum számos helyen okozott idegszövet növekedést, nemcsak azon részen, ahova illesztették. A későbbiekben megállapították, hogy az átültetés hatására a további agyi szerkezetromlást gátolja jelentős tünetjavítást hoz létre. Az idegsejtek nemcsak „kommunikációs" anyagot termelnek, hanem olyanokat is, amelyek segítik a velük kapcsolatban álló sejtek életben maradását. Az úgynevezett kolinerg sejtek vizsgálata kapcsán megállapították, hogy a szövetnövekedési faktor felelős ezért. A kolinerg sejtek megmenthetők, amíg ezen szövetnövekedési faktorok jelen vannak. Az emlékezési mechanizmusok működésbe lépésének is előfeltétele ezen sejtek megléte. Az időskori emlékezetkiesést, a rettegett Alzhei- mer-kórt a kolinerg sejtek viszonylag szelektív elpusztulása okozza, mert hiányoznak azok a szövetnövekedési faktorok, amelyek a kolinerg sejteket életben tartják. A kutatás távolabbi célja annak kipróbálása, hogy sikerül-e ezt a hiányzó anyagot kívülről bevinni az idegszövetbe és hosz- szú időn át való adagolása gyógyulást eredményez-e. A transzplantációhoz fűződő eddigi egyik legnagyobb tudományos eredmény a Parkinson-kór gyógyításának lehetősége. Svéd kutatók mun-' kaja nyomán figyeltek föl arra, hoqv dopamin-tartnlmú sejtek átültetésével vissza lehet fordítani az elindult károsodást. Az embrionális szövet átültetése emberen még etikailag kifogásolható és immunológiai szempontból is problémát jelent. A kutatók azon dolgoznak, hogv maeállapítsák, mellékvesevelő átültetése vajon ugyanilyen eredményes lehetne-e. Kínában is elkezdődött ennek kutatása. Egv mexikói sebész egv kubai sebésznővel eqvütt Kubában végzett két sikeres átültetést, emberen, a kérdés még, mennyire tartós a gyógyulás. Az átültetések számos nehézséget vetnek föl. Próbálkoznak már génsebészeti módszerekkel is. amelyek olyan genetikus idegrendszeri bántalmak gyógyítására lehetnek alkalmasak, amelyeknél aránylag elkülönülve, egy-egy specifikus molekula hiányzik és a qén szerkezete ismert már. Ilyen például az igen súlyos elmezavarral járó Lesch-Nikon veleszületett betegség. Az MTA Idegélettani Tanszéki Kutatócsoport a svédországi lundi eavetem szövettani intézetével és a san-diegoi karral együttműködve az aavszövet transzplantációiát követő fiziológiai, viselkedési és anatómiai változásokat vizsgálja. kedéshálózat területi és ágazati érdekeivel foglalkoznak. * Különösen szép kivitelben adták ki a Pécsi Orvostudományi Egyetem 1985/86-os tanévének kiemelkedő eseményeit bemutató évkönyvet, amelyet dr. Antal Ernő, az egyetem rektori hivatalának vezetője szerkesztett. Az évkönyv tartalmazza a tanévnyitó ünnepi beszédet, a nyugdíjazásokat, kinevezéseket, az elhunyt oktatók tevékenységének rövid emlékezetét, a tudományos minősítések alakulását, az egyetemi napok összefoglalását, az egyetem új díszdoktorainak pályáját, kitüntetések, érmek átadásának dokumentumait. Az egyetemi nápok tudományos előadásai közül olvasható három tanulmány és a hagyományokhoz híven megtalálható az 1986-ban végzett ólatlános orvosok, fogorvosok névsora is. 1987. október 24., szombat HÉTVÉGE A tanulás mechanizmusa RÖUIO E l\l
